Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-14 / 88. szám

1990. április 14. Ünnepi melléklete Séta a Múzeum­faluban Jólesik elidőzni a régi idők hangulatát idéző tárgyak kö­zött, rácsodálkozni dédapáink használati tárgyaira, megsi­mogatni szemünkkel az ódon tölgyfaasztalt, dédanyánk guzsalyát és a korsót, amely szomját oltotta a ház dolgos népének. A régi lakóházak­ban, mintha most is ugyanúgy élnének, mint évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt. A sütő­lapát a kemence előtt, a meg­terített asztalon az időcsiszol­ta tányérok — szinte érzi az ember a párolgó húsleves illa­tát .js a petróleumlámpa lángját is mintha csak tegnap este fújták volna el. A sovány falú kukoricagóré, a tátongó csűr és a mögötte meghúzódó méhes is a régi időkbe kalau­zolja a látogatót. Sokan és szívesen utaznak ily módon vissza az időbe, ismer­kednek eleink életéyjpJiS próbál­ják felidezfii mindennapi* életü­ket. A Sóstói Múzeumfalut, 3- amely áprilisban nyitotta meg újra kapuit a látogatók előtt LL évente mintegy negyvenezren keresik fel. Szentendre, Szombathely, Ópusz­taszer, Zalaegerszeg és a Szennai Múzeumfalu mellett hazánkban ez a hatodik olyan szabadtéri múzeum, amely a magyar múlt népi hagyományait, emlékeit őrzi szinte a maga teljességében. Mint ismeretes, a Felső-Tisza-vidék hajdani építkezését, Szabolcs- Szatmár-Bereg sokszínű tárgyi emlékeit igyekeznek itt megőriz­ni és bemutatni. Szívesen kalauzol Páll István, a múzeumfalu igazgatója. Ma már csak a képzelet utal arra, hogy szegény- vagy középparasztok éltek-e például a szatmári portán, vagy a díszesebb házban kisne- mes család igyekezett fenntarta­ni a tehetősebb életmódot. El­eltűnődik az ember, vajon mi­lyen sorsa lehetett Orosz Gáspár­nak a tiszabecsi szegényparaszt­nak, aki „ezen házat építette 843 évi tavaszán” és vajon kinek a kezét dicséri a szárazkapu tulipá­nos mintái. Jutott-e mindennapi kenyér az utóbbi évszázadok min­tájára épült paszai földház lakói­nak? A tarpai lakóház a régi falu­központ egyik legszebb épülete. Talán errefelé gyakoribb vendég volt a boldogság, hiszen itt látha­tóan jobb módú emberek laktak. A zsilipéit deszkafalas disznóól és a szilvaaszaló is erről tanúsko­dik. Érdemes elidőzni a nyíri mezőségi portán is, ahol többféle tüzelőberendezés szolgálta a komfortot. Kemence, katlan, spór és vesszővázas búboskemence elő­deink változatos fűtési techniká­ját őrzi. A séta végén jó beülni a Barabásról áttelepített iskola padjai közé a régi tankönyveket, térké­peket nézegetve, a hajdani taní­tóra és diákjaira visszagondolva. Őrizze tisztesség emléküket! Több mint ötven épület és több­száz tárgyi emlék őrzi itt a régi időket. A múlt itt terjeszkedik és nem zsugorodik. A múzeumfalu lassan olyan lesz, mint az igazi. Május közepén átadják a szatócs­Galambdúc (Rétköz) Kisnemesi lakóház (Nagyhódos) boltot és a kocsmát. (Segítségre is számítanak, ha van valakinek ide­való berendezési tárgya, azt szíve­sen megvásárolják.) Hamarosan templom is épül (a kisdobronyi favázas, patics falas templom mintájára), amely haranglábbal egészül ki. Harangszó szólít majd emlékezni. Bodnár István Lázárék széltolói Tíz árva otthont keres Az állami gondozás önmagában Is megbélyegez, a cigány származásról nem is beszélve. S hogy mi lesz azokkal, akik e kettős bélyeggel toporognak a felnőttkor küszöbe előtt? „Az Ingerszegény neve­lőotthon védőszárnyai alól kikerülő fiataljaink — el­veszítve addigi esetleges kötődésüket—ekkor kez­denek elkallódni. Elindul kálváriájuk az életben, szakma nélkül, céltalanul, a környezetük iránti vá­dakkal és gyűlölettel telve a szívükben, tengődnek máról holnapra.” Kivételek természetesen akad­nak. De óriási erőfeszítés kell ah­hoz, hogy — neves politikusunk szép képét kölcsönvéve — valaki széttörje sorsának korlátáit, mie­lőtt összetörné magát rajtuk. És segíthet a szerencse is — akit pártfogásába vesz, annak az élet számkivetettjeként is jut ember­ség, szeretet, öröm, személyének szóló figyelem, törődés, sőt siker. Vállalni önmagunkat Tíz berkeszi fiúnak esélye van rá, hogy letérjen a számára szinte eleve elrendelt útról. Feltéve, hogy nem marad írott malaszt az a pályázat, amelynek néhány mon­datát idéztem az írás elején. A pályázattal a fiúk nevelője ostro­molja mindazokat, akiktől segít­séget remél. Hiszen a dédelgetett terv megvalósításához nemcsak jószándék, vállalkozókedv, elhi­vatottság szükségeltetik — ezek közül egyik sem hibádzik —, hanem pénz is: a gyerekek ellátá­sára, no és arra, hogy megfelelő fedél kerüljön a két felnőttel együtt a 15 tagú család feje fölé. Tud­niillik a szóban forgó Lázár há­zaspárnak három saját gyermeke is van. De mielőtt a terv részletei­be merülnénk, ismerkedjünk meg a családfővel, Lázár Péterrel. — Ha valaki, akkor ön igazán átérezheti ezeknek a gyerekeknek Járt-e a pápa Nyírbátorban? A tiarás Turysta M egyénket kétszeresen is érinti a pápa jövő évi lá­togatása: a püspöki kon­ferencia Keresztes Szilárd görög katolikus megyéspüspököt bízta meg a látogatás előkészítésével, és ismeretes az is, hogy a pápa négynapos magyarországi útja során egy nyugat-magyarországi város, Pécs, továbbá Budapest mellett Máriapócsra is ellátogat! Valószínű, hogy a pápa, azaz felszentelése előtt Karol Woytila (akkor még krakkói érsek) már járt egyszer megyénkben, ponto­sabban Nyírbátorban. A reformá­tus műemlék templomot tekintet­te meg, amelyet — mint köztudo­mású — gyakorta keresnek fel lengyel turisták is. (A nyírbátori kötődésű Báthory-család két templomot is építtetett a városká­ban, Báthory István személyében pedig királyt adott Lengyelország­nak, mégpedig olyat, aki tízéves uralkodása alatt oly sikeresen tudta egyesíteni a lengyeleket, hogy még Rettegett Ivánt, az oroszok hatal­mas cárját is békekötésre kény­szerítette Szmolenszknél. A nagy uralkodó emlékét a lengyel és a magyar követség által elhelyezett tábla örökíti meg a Nyírbátori templom falán.) :" j ' Visszatérve Woytila nyírbátori látogatására — amelyre feltehe­tően 1978 júniusában Kerülhetett sor —: Kozma János nyugalma­zott református lelkipásztor a műemlék templom idegenforgal­mi kalauza valóságos nyomozás­ba fogott. Hiszen akkoriban inkog­nitóban járt a krakkói érsek Ma­gyarországon. Hajdúszoboszlót kereste fel, mégpedig azért, hogy a kábái cukorgyárat építő és Haj­dúszoboszlón lakó mintegy két­ezer lengyel vendégmunkás szá­mára kérésüknek megfelelően a lengyel nyelvű miseszolgáltatást megszervezze. Ezt II. János Pál Casaroli bíboros által 1988-ban Hajdúszoboszlóra küldött távirata is megerősítette, amelyben ez állt: „A Szent Atya örömét fejezi ki és örömét még teljesebbé teszi az a tény, hogy éppen tíz évvel ezelőtt értetek imádkozott abban a templomban, és szívesen küldi apostoli áldását." No de, hogy került Woytila Nyír­bátorba? Nos, Kozma János sze­rint Göncön szállt meg először, és onnan utazott Hajdúszoboszlóra — á-rtiűemlék templom és a krak­kói Wavelban eltemetett Báthory itteni emlékeinek megtekintés végett — Nyírbátort is útba ejiy/S§ Erről tanúskodik a vendégkönyv­ébe írt rejtélyes, választékos szö­vegű bejegyzés is, amelyet a len­gyel követségen így fordítottak: „Lengyelország egyik legjobb ki­rályának, Báthory Istvánnak váro­sához érzelmileg kötődünk, mert összegyűjtötték és a lengyeleknek megmutatták az emlékeket." Az aláírás szintén titokzatos. A „Tu­rysta" = kiránduló. Hogy ezt maga a krakkói érsek írta-e, vagy valaki a kíséretében, az nincs tisztázva. A lelkes idegenvezető még csak most folytat kutatásokat, hogy a rejtélyre fényt derítsen. Mindenesetre a bejegyzés ide­je és a hajdúszoboszlói látogatás dátuma megegyezik. Kozma Já­nos Nyírbátori református egyház és a lengyel—magyar baráti kör delegációjával jövőre el. szeretné vinni az emlékkönyet Máriapócs­ra, hogy pontot tegyen az 1978 júniusi titokzatos bejegyzés végé­re. Woytilát egyébként a bejegy­zés időpontját követően három hónap múlva választották pápá­vá. ' ‘ (B. V) a sorsát. Mikor is került Berkesz- re? — Huszonhárom évvel ezelőtt... Magam is cigány származású va­gyok, és négyéves koromtól álla­mi gondozásban nevelkedtem. Nyolcévesen kerültem a berkeszi otthonba. Az általános, majd a kö­zépiskola elvégzése után is itt dolgoztam egy évig, képesítés nélküli nevelőként. Aztán felvet­tek a főjskolára, ahonnan négy év múlva biojógia—testnevelés sza­kos táncként téftem vissza. Fele­ségem is tanár, ő pedagógia— biológia szakos. Képesítésük tehát ideális ahhoz, hogy — mint azt közösen elhatá­rozták — hivatásos nevelőszülő­ként gondozzák tovább a tíz fiút, akivel a tanár úr évek óta foglal­kozik. Negyedikesek voltak a srá­cok, amikor jósorsuk összehozta őket Lázár Péterrel, akinek végül sikerült kiépíteni az utat „lélektől lélekig”. , — Lassan-lassan azt is megé­rezték és megértették, hogy az em­bernek vállalnia kell önmagát, nekik sem szabad szégyellniük cigány származásukat. Igyekeztem velük megismertetni a cigány nép ere­detét, szokásait, kultúráját. Ne­gyedikben és ötödikben színját­szással foglalkoztunk, amiben nagyon sok örömet leltek, megyei versenyt is nyertünk. Közben tor­náztunk, olyan eredményesen, hogy az úttörőolimpia országos döntő­jében 1988-ban negyedik, a kö­vetkező évben pedig ötödik lett a berkeszi nevetőotThon csapata. — És mikor született meg a .Széltolók"? Hiszen ma ilyen néven aratják sikereiket. — Szintén még ötödikben kezd­tünk zenélni. A nevelőotthon ve­zetése, látva, hogy jóformán nap­ról napra fejlődnek a gyerekek, vett néhány kisebb hangszert. Egy év alatt vagy tízféle hangszeren megtanultak a fiúk alapfokon jjátszan)!ltdS9lfeM(&9< továbbra is legír&tWmMHPMi is nagyon j()kat ‘3ó!^8irtunkf'!í3fla már saját dalait játssza együttesünk, a Szél­tolók. Meghívás Hollandiába | •■.».rtí»;;: .3»; . H Pontosabban -^tavaly óta — a „Széltolók Ambeh Band”. Ugyan­is a zwole-i Arnbélt Nevelőotthon meghívására tavaly nyáron Hol­landiában jártak a Széltolók, akik ott olyan jól érézték magukat, hogy a sok szeretet'vfszonzásaképpen, hálából felvették a vendéglátó in­tézmény nevét. De más eredménye is volt ennek a felejthetetlen nya­ralásnak:' a -zene révén ezek a hányatotw sorsú gyerekek eljuthattak s bepillanthattak égy olyan világba, amely az övékénél bizony sokkal vonzóbb, 1 színesebb. < *, — Itt született meg az az ötlet, hogy nálunk is meg kellene pró­bálkozni valami hasonlóval? — Igen. Hollandiában gyermek - központúbb, humánusabb, az iga­zi családhoz közelebb álló gondo­zási formát ismertünk meg, amit a nálunk csak nemrég meghonosí­tott hivatásos nevelőszülői gya­korlathoz lehet leginkább hason­lítani. Ezért döntöttünk úgy a fele­ségemmel, hogy megpróbálnánk ezzel a tíz gyerekkel, aztán ha ők a maguk lábára állnak, kirepülnek a fészekből, akkor másokkal. Ennek legfontosabb feltétele egy alkal­mas épület lenne, hiszen a jelenle­gi szolgálati lakásunk erre a célra természetesen szóba sem jöhet. S most hiába várja az olvasó a hivatal, az illetékesek gáncsosko- dásáról, legalábbis közönyéről szóló fejezetet. Ebben az ügyben ugyan­is mindenki segített, amennyire csak telt tőle: a megyei, a nyíregy­házi városi tanácstól kezdve a megyei 'könyvtáron át egészen a Vallenber Társaságig, amely ugyancsak igyekszik minden követ megmozgatni. Más kérdés — és nem az említettek hibája —„hogy a nagy igyekezet mindeddig csak félsikert hozott. A jó szándék I kévés... I —Pár éve még simán meg tudtuk' volna oldani, most meg minden jó szándék ellenére elakadtunk — mondja némi indulattal Rácz Sán­dor, a megyei tanács munkatársa, maga is az ügy lelkes pártfogója. — Tudniillik találtunk végül egy megfelelőnek látszó épületet, amely jelenleg a városi tanács tulajdoná­ban, a megyei könyvtár kezelésé­ben van, és Benkő-bokorban talál­ható. Az épület egy részében a korábbi nagy felvonulások dísz­tribünjét tárolják, a másik rész pedig könyvraktár. A megyei könyvtár a kedvünkért szívesen elvinné innen a könyveket, ha lenne hová... Szóval kellene egy csere­épület, amit könyvjóváírással megkaphatnánk. De nincs. — Magánszemély nem ajánl­hatna fel egy ilyen épületet? — Csak ha Isten nevében adná, mert nem tudnánk miből megven­ni... Itt most senkinek nincs pén­ze. A lényeg az, hogy nem talá­lunk csereépületet. Nem ak^jjqm elhinni, hogy ilyesmin elbukhat ez az ügy! • • '• • ' •' Most mindenesetre itt tartanak. Pedig ha ez az akadály elhárulna, még akkor is szükség volna pár millióra a ház rendbetételéhez, be­rendezéséhez. A Szociális és Egész­ségügyi Minisztériumnak van egy gyermek Véd'élm i pál yazat a, ebben bízik Lázár Péter. Mert a Benkő-bokori épület iga­zán alkalmasnak látszik, azért is, mert közel van Nyíregyházához, ahová a gyerekek iskolába járhat­nának (hárman most is az itteni zeneiskolában tanulnak); azonkí­vül majd’ egy hold föld tartozik hozzá, amit megművelnének... Csák egy csereépületet sikerül­ne találni! Azzal tíz — aztán még ki tudja, hány — gyerek találna otthonra abban a világban, amely kiveti magából az otthontalano­kat. , '■o 1 1 oc. Gönczi Mária’­y Kelet­A Magyarország ________________7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents