Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-14 / 88. szám
* Kelet-Magyarország 1990. április 14. «Q Húsvétra készülnek a Nyíregyházi Jósa András Múzeumban is. Mintákat (példán! zellerlevelet) ráerősitve a tojásokra — a batikolás egyszerű módszerével — hagymalében főzik ki. ami II peic után levéve érdekes kifehére- dett mintákat hagy maga után. Képünkön a Benczúr téri ''ovitok ügyeskednek. (Balázs Attila felvétele) Kit melegít a központi lés? Tájékoztatáspolitika Pártoktól függetlenül össznemzeti megegyezésre lenne szükség Pedig a konferencián résztvevő televíziós és videós szakemberek kíváncsiak léitek volna a pártok erre vonatkozó terveire. S a tét Is nagy: mint Szekfű András, a Közvéleménykutató Intézet munkatársa bevezetőjében elmondta, a közeljövőben a kommunikációban rendszer- váltásra lenne szükség, amelynek segítségével létrejöhetne egy olyan, soktényezős rendszer, amely a pártok között a kényes egyensúlyt létrehozhatja és fenn tudja tartani. A magyar tömegkommunikáció újjászervezése érdekében nem árt tanulmányozni a külföldi tapasztalatokat sem, hogy ne essünk olyan hibába például, mint az 50-es években Belgium, ahol a kínos pártarányossági rendszer miatt a televízió vezetése inkább parlamentszerű lett, ami viszont a televíziózást nem feltétlenül segítette. Ugyanakkor az NDK-ban az átmeneti időre is biztosan eligazító határozatok születtek, amelyek a törvény megalkotásáig is garantálják a tájé- koztatás igaz és sokoldalú voltát, lehetővé teszik az információforrás titokban tartását, kötelezik az állami szerveket és a politikai pártokat a tájékoztatásra. Az egyik hozzászóló hiányolta a pártok kommunikációpolitikai koncepcióját. De vajon van-e egyáltalán szükség a médiák pártirányítására? Nem egyszerűen csupán beidegződésről van szó? Több hozzászólásból kitűnt, hogy a jó értelembe vett nemzeti televíziózás és újságírás érdekében össznem- zeti megegyezésre lenne szükség, és persze megfelelő támogatásra, amely azonban meghagyja az önállóságot. Horváth Adám rendező véleménye szerint a sajtó és a televízió morális állapota tarthatatlan, éppen ezért minél előbb szükség lenne a kommunikáció jogainak, kötelességeinek és védelmének körülírására, és arra, hogy a demokráciáról ne csak beszéljünk, hanem éljünk is vele. Valóban kívánatos lenne, hogy az állampolgárok pénzéből fenntartott tömegkommunikációs eszközök ne kerüljenek a pártok befolyása alá, hanem tegyék lehetővé az információ szabad áramlását, s egyben az egész nemzet érdekeit képviseljék. Bodnár István Az elmúlt heteikben any- nyira felmelegedett az idő, hogy nem is nagyon lett volna szükség fűtésre. Sajnos, a mai díjszabási rendszerben fizetni kell1 akkor is, ha meleg van, ugyanis a Lakásokból nem lehet kikapcsolni a központi fűtést. Az emberben felvetődák a kérdés, ha már általányban fizetünk, ebben a számolási módban is lehetne ezt az összeget csökkenteni, hiszen nyilvánvaló, hogy a SZA- BOLCSHŐ-nék nem kerül aranyiba, mint amikor teljes ikapaci/tássad fűt. Jól érzékeljük, hogy lényegesen visszafogják a radiátorok melegét, azonban a lakosság a teljes fűtésért fizet. Ma, amikor a családokban minden fillér számít, elégedetlenül számoljuk le a pénzt a díjbeszedő markába, mivel ugyanannyit (kéül adni, mint egy hideg decemberi hónap fűtése után. Fodor József, a SZA- BOLCSHŐ Vállalat főmérnöke elmondta, hogy várhatóan 1992-től sikerül áttérni a díjátalányról fia. mérés szerinti számi ázásra. A jelenlegi feltételek egyelőre nem teszik lehetővé, hogy az állampolgár maga szabályozza fűtési igényét. Ha hidegebb van, a vállalat jár rosszabbul, mert az energia- költsége több lesz, viszont a jó idő néki kedvez. Ezért nem egészen Ikorrelkt az ál - talánydíj, de a megváltoztatá - sálhoz a feltételek még nincsenek. meg. Egyébként nagyon valószínű, hogy az állami támogatás is csökkenni n fog, így több lesz a fűtési díj. A fűtési szezon április 15-ig tairt. Természetesen figyelembe veszik az időjárás alakulását. Ha a napi átlaghőmérséklet a 12 fokot eléri, illetve meghaladja, akkor kikapcsolják a központi fűtést. (bojté) Furcsa párosítás A mennyire tetszett, hogy a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe előtt a nyíregyházi Krúdy mozi — a húsvéti ünnepekre is gondolván — műsorára tűzte Zeffirelli híres filmjét, a Názáreti Jézust, éppen olyan furcsának találjak, hogy ugyanazokon a napokon, ugyanabban a moziban egy erotikus gíccsfilmet, az Emmanuelle II.-t is vetítik. Kz a bizarr párosítás mélyen sérti a vallásos emberek érzelmeit. Sok nyugati országban Nagypénteken nemhogy erotikus filmet nem vetítenek, de ki sem nyitnak a mozik, színházak és egyéb szórakozóhelyek. (B. I.) Lassan hervadni el.. T/-i nem állhatom a húsK vétót. Az a rengeteg munka, főzés, takarítás, vendéglátás, meg a sok részeg... — panaszkodik a nők egy része. Nem vitatom, a húsvét a lányok, asszonyok többségének nem 'kis fáradalrüivt okoz, mégis úgy érzem, nincsen olyan nő, aki a szíve mélyén ne örülne annak, ha meglocsolják. A húsvét előtti napokban néhány egyedül élő hölgyet kerestem fel, s arra próbáltam választ keresni: náluk miért nem tolakodnak a lo- csolkodók. A csengetésre Z. Mária nyit ajtót. Szőke haja a vállára omlik, arca keskeny sápadt. Riadt tekintetéből úgy érzem, ritkán van vendége. Láthatóan nem örül, ha „csigaházának” a megszokott nyugalmát zavarják. Azért az ajtóból beljebb invitál. A lakásban patika tisztaság, a bútorok fémrésze csillog. Hellyel kínál. A húsvétról beszélgetünk. Szeméből, hangjából pillanatnyi melegség árad, de később egyre inkább úgy vélem, számára ez az ünnep csupán annyit jelent: néhány napig nem kell a munkahelyén dolgoznia. Mária közeledik a negyvenhez, de még komoly udvarlója nem volt, sőt komolytalan sem. Nem vár locsolókat. — Meg sem tudnám ökait | kcaőSni — mowécju.:. — I Egyébként sem itatok senkit. Csak rostos gyümölcsléveket szoktam vásárolni, azzal pedig a férfiak többsége nem él, pláne húsúéikor. Mivel a lakásban egyedül vagyok, a rokonaimon kívül mást nem is szívesen engedek be. Annyi mindent hallani. Az ünnepek nagy részét a testvéremnél töltöm. Ö férjes, gyerekes, de ennek ellenére jól megvagyunk. Bármikor szívesen látnak. A férjhezmenésre terel em a szót. — Nem szándékszom férjhez menni — jelenti ki határozottan Mária. — Nem óhajtok gatyát mosni, s valakit kerülgetni. Ha hazajövök, nézem tévét vagy olvasok, esetleg kőtök, örülök, hogy csendben, nyugalomban vagyok, s nem háborgat senki. — Látom — folytatja Mária —, a volt barátnőim, meg a kolleganőim hogyan élnek. Hát abból én nem kérek, azt egy percig sem bírnám. P. Klára pedagógus. Magas, testes, de nem kövér. Gyakran mosolyog. Jól keres, mégis különórákat ad. Mivel a kocsijából gyakran látom ládákat, zöldségeket pakolni, magamban elneveztem farmernek. A feltépése magabiztos. Úgy érzem örül a vendégnek. A lakásában rengeteg könyv. Mondja, rendben, beszélgessünk, de nem ér rá sokáig, mert megy a kertjébe locsolni. — Mién hajt enni rreF — isérdezem. — Muszáj, kell a pénz. — A húsvétot is munkával töltöm. Űj lakást, új kocsit, s ruhákat akarok venni. — Nem segít senki? I— Nem. Megszoktam, hogy mindent magam intézek. Az élelmeseké a világ. Amit elhatározok, azt legtöbbször sikerül kihajtanom. Ha kidobnak az ajtón, bemászok az ablakon. — Húsvétkor mit csinál? — Mint mondtam, a kertemben dolgozom, de azért jut idő a rokon-, s barátnő- látogatásra is. — A locsolók? — Azokkal nem foglalko- zom, igaz, ők sem velem. Kinek jutok én eszébe? Egyébként lehet, be sem engedném őket. Régebben e0y-egy kollegám fel-felté- vedt, de az imbolygásukon úgy láttam, sokadik voltam a sorban. Valószínűleg, nálam egy kis plusztanko- lősért tették tiszteletüket. Hát, így ne jöjjenek. Menjenek csak szépen haza. — Férj, család nem hiányzik? — Nézze, hazudnék ha azt mondanám, hogy néha nem érzem magam magányosnak. Nem könnyű kapcsolatot teremteni. A hozzám való, negyven fölötti férfiak többsége vagy nős, vagy elvált. Nem szívlelném el, ha valaki a családját miattam hagyná el. Az elvált fécf p- a.’ . wefts rt»7e Pisi ■%■- k-..-* HprVetfart. aoűúHzhi t- tallan, és az anyagi doUt>jtr rendezetlenek. Még olyan« nal nem találkoztam, akihez szívesen hozzámennék. Ez esetben pedig a dolgot nem érdemes erőltetni. A szélhámosoktól is nagyon tartok. — Mégis, miben reménykedik? — Leköt a hivatásom. A szabad időmben pedig sokat olvasok, gyakran megyek színházba, vagy a telkemen vagyok, no meg rendszeresen templomba járok. Síiét a remény, hátha egyszer a dolgaim úgy alakulnak, ahogyan szeretném. Anyagilag egzisztenciálisan sok mindent elértem, de valami bizonyosan hiányzik belőlem, ami a magánéletem intim szférájának sikeres irá- nj/Hasához kellene. — Vajon mi? — Ahhoz a jó szándékos az akarat kevés. Ott talán valami megmagyarázhatatlan, kiszámíthatatlan eseménynek kell történnie. A teljes lemondáshoz, az egyéniség megsemmisüléséhez nem vagyok és nem is leszek partner. Egy férfinél sem alázkodok meg csak azért, hogy „né” legyek, önmagamat nem áldozom föl, még akkor sem, ha ezért egyedül maradok, és a locsolás elmaradása miatt „elhervadok”. Vallom: amin nem tudunk változtatni, azt úgy kell elfogadni. Az a lényeg, az ember elsősorban önmagával legyen békében. Ha ez nem sikerül, abból bajok származhatnak. tsucs- izom, érzem a hölgy eszében már a kertje jár. Ö ah! ioz tartozik. Cselényi György Munkácsi képeslapok Még bezárva a látogatók előtt. A Rákóczi tér. Munkács várát, a híres Rákóczi „fészket” már az Anonymus krónikája is említi, hogy a hanfoglaló magyarok itt táboroztak. 1685—1688 között Zrínyi Ilona hősiesen védte az ostromló osztrák hadak ellet, II. Rákóczi Ferenc 1703- ban foglalta el. A vár sokáig megközelíthető sem volt. A tatarozás miatt ma sem látogatható. Remélhetőleg kedvelt idegenforgalmi hely lesz, ha megnyílnak kapui a látogatók előtt. Vincze Péter A választási pártok képviselőit is meghívták a Nyíregyházán zajló IV. Magyar Videoszemle péntek esti konferenciájára, amelynek témája a Magyar Köztársaság kommunikáció-politikája volt, ám a pártok képviselői közül csak ketten jöttek el.
