Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-13 / 87. szám

1990. április 13. Kelet-Magyaromág 3 Tunyogmatolcs, Macowe Besült befőtt megkapja az értesítést, hogy április 17-től Wolfgang Pols­terer, német ügyvezető igaz­gató utasítására előtartósí- tott termékek átszerelését végzik. A Manz-cég arra is ígéretet tett, hogy húsvét előtt a dolgozók'a három ha­vi bérük 35 százalékát (eny- nyivel részesedik az NSZK- beli cég a kft.-bői) átvehetik, valamint a társadalombizto­sítási igazgatóság is utalja a korábban elmaradt járandó­ságokat. A Macowe Kft. dolgozói az elmaradt bérfizetés miatt a munkaügyi bírósághoz for­dultak, amely visszautalta az ügyet a Zalka téesz munka­ügyi döntőbizottságának, amely április 19-én hallgat­ja meg az érintetteket. Az ügy fejleményeit figyelem­mel kísérjük. KOMPLETT LAMP ACSAL AD új állólámpáját készítik a tiszanagyfalui Űj Élet Terme­lőszövetkezet csillárüzemében. A fa, fém, üveg kombinációbél as asszonyok szerelik össze az állólámpát. (Elek Emil felvétele) Az év első három hónapjában csak adminisztratív munka, termelés viszont nem folyt a tunyogmatol- csi Macowe Kft.-ben. A 104 főre olvadt dolgozói létszám ezalatt egyetlen fillért sem kapott, a gye­det, a gyest, a táppénzt sem vehették fel. * 6 A dolgozók egy része tilta­kozásul aláírásgyűjtésbe kez­dett, amelyeket a Magyar Televíziónak illetve különbö­ző pártoknak juttattak el. Olyannyira nem volt sem­mire pénz, hogy a levelek a bélyegeket a bentmaradó 5— 6 ember saját zsebből fizette. Korábban már írtunk a kft. két alapítójának, a fe­hérgyarmati Zalka Máté té- esznek és az NSZK-beli Manz cégnek a vitájáról. A termelés leállása és a mun­kabérek visszatartása ennek tulajdonítható. Időközben Klapka György, téeszelnök, aki a kft. magyar ügyvezető igazgatója, bejelentette a té­esz vezetősége előtt, hogy le­mond az ügyvezető igazgatói posztról. Ezt a testület elfo­gadta, viszont a Macowe közgyűlése még nem. Bár mindkét cég kijelentette, hogy kész a további együtt­működésre a vitás kérdéseket külkereskedelmi jogászok vizsgálják, döntés egyelőre nincs. Annyit sikerült viszont megtudni, hogy a Macowe Kft. 104 dolgozója a héten Az érem harmadik oldala Piaci-e a biztosítás!? Megvették magukat Ügyvezető igazgatója Ju­hász János, a csengeri üzem volt vezetője. helyettese Orosz Tibor, aki ugyanott termelési osztályvezető volt. Alig másfél hónap alatt ala­kították meg a társaságot és indították meg a cipő gyár­tását. — Akkor döntöttünk, hogy eljövünk a csengeri üzem­ből — emlékszik vissza a történtekre Orosz Tibor —, amikor megkötötte a szerző­dést az Auróra Cipőgyár fel­számolásával megbízott Pénz­intézeti Központ és a Pécsi Bőrgyár. Ugyanis a csengeri üzemre három vevő is volt. a tervek szerint kft.-vé. te­hát önállóvá lettünk volna. De a Pénzintézeti Központ csak együtt adta el a csen­geri és a nyírbátori üzemet, így van egy anyavállalat, an­nak egy gyáregysége, annak egy üzemegysége. Inkább ki­váltunk. Juhász János legelőször .Rubini Nincs harag, nincs tor­zsalkodás, piaci verseny annál inkább. Alig dőlt el, hogy a Pécsi Bőrgyár lesz az új gazdája a volt nyírbátori Auróra Ci­pőgyárnak és csengeri üzemegységének, hétfőn Csengerben már meg­kezdte működését a Sza­mos Cipőipari és Keres­kedelmi Kft. Ecsedi Menyhértnének, a tü- zöde vezetőjének szólt, aki megkérdezte az asszonyokat, ki akar eljönni és egy önálló kft. keretében dolgozni. Negyvenegyen mondtak igent, összeadták az egymil­lió forintot, ők lettek az ala­pítók. Tizenhármán már a M inyon Ede, a Cukrá­szati Főközpont ve­zérigazgatója har­madszor is összevonta bo- bozontos szemöldökeit, majd gyorsan bekapott egy újabb szem konyakos­meggyet. A válságstáb tagjai el­ismerően csuklottak, ám ők már képtelenek voltak csatlakozni főnökükhöz. — Ki kell találnunk valamit... — simítgatta szórakozottan Minyon Ede a sztaniolpapírt. — Ezt a tortát már nem tudjak kisebb szeletekre vágni. Hat szomorú szempár szegezödött a tárgyaló- asztal közepén árválkodó kisujjnyi tortaszeletre, amely nagyon hasonlított a személyzetis Arankára: Vékonyka volt és öre- gecske... — Bezzeg hajdanán mi­csoda lakomákat csaptunk a Nagy Közös Tortából! — ringatózott el egy nosz­talgiahullámon a főmér­nök. — Jutott belőle bárki­nek — gombolyította to­vább az emlékezés vörös fonalát a marketinges. — Feltéve, hogy még idejé­ben érkezett... — Volt tejszínhab is. Meg mazsola — nyelt két nagyot doktor Ischler, tu­dományos szaktanácsadó. — Nekünk volt a leg­magasabb vércukorszin- tünk az egész béketábor­ban! — bandzsított a párttitkár a konyakos­meggyekre. — Most pedig odakinn tolonganak az emberek a kapuban, és üres tányér­jaikat nyújtogatják felénk ■ ■ r • ■ torta fvíültl ■: . ■ScTi1''w -, ' '' \ — huppant vissza a való­ság talajára a főbizalmi. — Kisnyugdíjasok, több- gyerekesek, pályakezdő fi­atalok ... Istenkém, legalább az érdemeim elismerése mel­lett ... — gondolta Mi­nyon Ede, ám hangosan csak ennyit mondott: — Ki kell sütnünk va­lamit! ászereléséniop üntkué — Talán egy új tor­tát __— libbent a szobá­ba a kávékkal Mancika, a fotogén titkárnő. E szavak hallatán a gyűrtarcú férfiak lelki szemei előtt Mancikának csillogó ezüstszárnyacskái nőttek, s valahol a főlép­csőház mellett halkan megszólalt egy mando­lin ... i j r í — Ez az! Üj torta kellí — tépte apró darabokra Minyon Ede saját nyugdí­jazási kérelmét. — Valami nagy-nagy tortát kéne sütni! — sza­valta ültében a hirtelen­kopasz DE MISZ-titkár. A főmérnök máris lel­kesen válogatni kezdett a tortare­ceptek között. Néhány perc múlva a Cukrászati Főközpont ablakaiból édes illatokat fodrozott tova a friss nyugati szellő. Oly édeseket, hogy a kör­nyéken lakók pillanatok alatt megfeledkeztek a közeli gumiüzem jelképes lefoglalásáról. A válságstáb tagjai ün­nepeltek. Minyon Ede éppen fel­kérte Mancikát a nyitó- palotásra, amikor a foto­gén munkaerő felemelte formás mutatóujját: — Űj torta? Jó-jó ... De kinél lesz a tortakés"! Walter Béla szerződés megírásakor csat­lakoztak hozzájuk, ők a kft. alkalmazottai. A csengeri cipőüzem egy­kori tanműhelyébe költöztek, amely régóta üresen állt. A tanács a kezelésében lévő épületet felértékelte. a kft. pedig meg fogja vásárolni. Az elmúlt két héten egész nap az átalakítással, a gépek beállításával. szerelésével foglalkoztak, hogy hétfőn be­indulhasson a szalagmunka. Igaz. hogy a fűtéscsöveket szerelik. a linóleumot sem ragasztották le teljesen, de megkezdték háromezer fiú­sportcipő készítését a mart­fűi cipőgyárnak. A következő modell alapanyagát már a raktárukban tárolják, április végén pedig tőkés bérmun­kában női csizmák felsőré­szét /készítik. Darabbérben fizetik a dol­gozókat, akiknek többsége csengeri. de akad bejáró is. Egy műszakban termel a két részleg, a tüzödei és a sza­bász. A két vezetővel együtt öten foglalkoznak az admi­nisztrációval. a többiek a sza­lag mellett keresik kenyerü­ket. A konkurenciával, volt munkahelyükkel jó a kap­csolat. nincs cipőháború Csengerben. Döntsön a piac. mondják a társaság tagjai. Az Állami Biztosító igazgatója leszögezi, hogy részükről törvényes és jogszerű a szerződésmódo­sítás és furcsa lenne, ha a biztosító semmit nem te­hetne a másik által ter­hére hozott többszáz mil­liós veszteséget hozó dön­téssel szemben. Tehát így jogában áll javaslatot tenni „piaci módra” a szerződés módosítására, a nagyüzem dönthet a ja­vaslat elfogadásáról, il­letőleg a szerződés meg­szüntetéséről. Az ÁB bármelyik döntés esetén megszabadult a veszteség­től, számára ezt a mái pi­ac lehetővé teszi. Mit tehet a „piac” má­sik szereplője? Sajnos még azt sem, amit Igazgató Ür gondol, hogy választ a biz­tosítás elfogadása, vagy a szerződés felmondása kö­zött, mert számára ez csak elvi lehetőség, hisz a megyei viszonyok mel­lett nem tudja vállalni a 'kockázatát a biztosítás nél­küli gazdasági tevékeny­ségnek. Más biztosítóval két ok­ból nincs módja tárgyalni. Áprilisban nem szoktak mezőgazdasági biztosítást kötni, másrészt nincs erre feffkészült más biztosító az időpont miatt sem, de amiatt sem, hogy az ÁB hároméves szerződéssel (ami 1990. december 31-én jár le) kötötte magához a partnereiket díjkedvezmény fejében, így a piacon je­lentősebb mozgásra nem lehetett számítani. Számára 'két vezérter­méknél megállapították a hatósági árat (tej, étkezési búza), mielőtt még ismertté vált volna „a mások által .terhére ■ hozott több száz­milliós veszteséget okozó döntés”. Arra sincs már módja, - hög>' a megkötött szerződés' TertéteMf is“ fi­gyelembe véve kialakított termelési szerkezetén vál­toztasson, bisz a mezőgaz­daságban ezeket a döntése­ket nem márciusban, ha­nem a megelőző gazdasági év derekán kell meghozni. A „piac” másik szereplő­jének úgy tűnik, hogy ma­rad az a lehetősége, hogy újra lenyelje a már soka­dik békát, hacsaik erre egy próbaper eredménye rá nem cáfol. Gaál Ferenc Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Agrárszövetség titkára (A szerkesztőség — mintán mindkét vitában álló fél véleményének helyt adott — lezártnak tekinti az ügyet. Mivel azonban a termelők szempontjából egyál­talán nem megnyugtató a helyzet, nyílt vitára hívjuk mind az Állami Biztosító, mind az Agrárszövetség ve­zetőjét, valamint egy általak kölcsönösen elfogadott termelőszövetkezet elnökét.) Kényszerszabadság FIPKERSZ-éknél Befagyott a Tajga Hiába írták alá hosszas huzavona után az állam­közi szerződést a szovjet és a magyar kormány képviselői, az ebbe belefoglalt 250 lakókocsi szál­lítását a fehérgyarmati FIPKERSZ Kft. csak az év 23. hetétől, június közepétől szállíthatja. Különböző Tajga típusú la­kókocsik és komplexum vásárlására kötöttek szerző­dést, de a kereskedelmi mi­nisztérium végzi, ütemezi. Ad­dig a Technoimpex, a gyü- gyei téesz, a nyíregyházi Me­zőgép Vállalat és utóbbi fe­hérgyarmati gyáregysége 66 dolgozója által létrehozott kft. a lakókocsik összeszerelé­sét végzi. Arról, hogy a szovjet fél a jamburgi beruházáshoz to­vábbi 500 lakókocsit vásárol­na, keveset tudnak Fehér- gyarmaton. A kereskedelmi minisztériumban annyit árul­tak el, hogy a szakcsoportok errői is tárgyalnak. Mindez nem vigasztalja a kft. veze­tőit, akik munka hiányában kénytelenek voltak a tavaly­ról bentmaradt összes sza­badságot kiadni dolgozóiknak, valamint 30 főt fizetés nélkü­li szabadságra küldeni. A kft. belföldi rendelésállo­mánya a terv szerint 42 mil­liós, szocialista exportja 105 millió. Mindebből kis rész valósult meg. A belföldi ren­delés minimális, a korábban gyártott gépek pótalkatrészei kevés munkát jelentenek. Az évi 60 szűrőciklon alig növeli a leterheltséget. A Mezőtra- de Systems Rt. mátészalkai gyárával ugyan szerződést kötöttek meghatározott szá­mú konténer-alapkeret és te­tő gyártására, ennek csak egy része valósult meg, csakúgy mint a munka ellenértékének átutalásával. A kft. létszáma lecsökkent 190-re. Munkával való ellátásuk a legfőbb gondja a kft. vezetésnek. Sok a bizonytalanság, az évi 750 lakókocsi gyártása megoldást hozhatnia gondjaikra. Ebben a minisztériumtól mielőbbi segítséget várnak. 1^1 „ 4 O K Az összeállítást | Máthé Csaba j készítette i

Next

/
Thumbnails
Contents