Kelet-Magyarország, 1990. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

1990. április 3. Kelet-Magyarország 3 Bérben az igazság Csalódottan mondta a mi­nap az egyik nyíregyházi vállalat igazgatója: „A mos­tani mérlegkészítésnél az is kiderült, hogy az elmúlt év­ben szinte hiába adtunk dol­gozóinknak 12—15 százalékos béremelést. Ez a jelentős ösz- szeg sem volt eléggé ösztön­ző, nem javult, sőt romlott a termelékenységünk.” Az idézett töprengést négy különböző vállalat gazdasági szakemberével tovább gon­doltuk. A négy szakember különbözőképpen vélekedett az ösztönző bérezésről, de valamennyien arra a végkö­vetkeztetésre jutottak: az inflációnál kisebb béremelés nem lehet igazán ösztönző. A Nyíregyházi Állami Tan­gazdaságban március 1-vel 20 százalékkal emelték az át­lagbért. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál is 20 százalékos az átlagos béremelés, de itt a termelő- munkát végzők bérét sokkal nagyobb arányban emelték, mint az irodaházban dolgozó­két. A Nyíregyházi MEZŐ­GÉP Vállalatnál bő hat szá­zalék béremelést kaptak azok, akik nem tagjai vala­melyik kft.-nek. Negyedik­ként érdeklődtünk a Szabolcs Cipőgyárban nemrég meg­alakult részvénytársaságnál. Ez utóbbi helyen — az ide átcsoportosítottak tavalyi bé­réhez képest — 30 százalékos béremelést valósítottak meg! Ki-ki folytathatja a száza­lékok felsorolását, a saját, munkahelyi tapasztalataival. Megyénk vállalatainak és szövetkezeteinek jelentős ré­sze csak 10—12 százalék kö­rüli béremelést hajthatott végre, néhány helyen nincs mód béremelésre. A számokból, a százalékok­ból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A jól működő vállalatok 20 százalékos béremelése sem le­het elég ösztönző a kft.-k és a maszekok bérezéséhez ké­pest . . . A jelenleg érvényben lévő állami bérintézkedések — legalábbis szándékuk szerint — nagyobb teljesítményre ösztönöznek, ugyanakkor megakadályozzák a nagyará­Váltani kellene Komolyan mondom, az egész olyan, mint egy há­zasság, közvetlenül a vá­lóper előtt, ámikor mind­je egy, hogy mit, csak olyat [ mondjanak a másikra a j felek, ami fáj. Lényeg az, sebezze a lelket, minél jobban, annál jobb. Hogy közben nemcsak a koráb­bi boldogság, de a közö­sen szerzett vagyon is ebek harmincadjára ke­rül? Ugyan, kit érdekel ez? Mint ahogy nem szá­mítanak a gyermekek sem, lényeg, hogy a fel­nőttek jól kibeszélik ma­gukat. .. Mindezek a választást követő napokban fogal­mazódtak meg bennem. Lehet, hogy ez senkit nem érdekel, de én egyre ki- ábrándultabb vagyok. Azt reméltem, a nagy nap után csillapul a viszálv- kodás, megnyugszanak a kedélyek, s legalább a győztesek megbékülnek egymással. Azt gondol­tam, hogy nem az egyéni érdek, hanem a nagy, kö­zös cél lesz az elsődleges, s az lesz a legfontosabb kérdés, hogyan tudunk együtt kilábalni a bajból. Hogy én milyen naiv, szentimentális ember va­gyok! Most aztán látha­tom, alaposan melléfog­tam! „Közös út” helyett azon megy a vita, kire szavaztak Mucsán, kire meg a művelt fővárosban, ki, mikor, hol és miért hazudott. Váltani kellene már, hölgyek és urak... Kovács Éva nyű bérkiáramlást. A kisebb vállalatok, szervezetek korlá­tozás nélkül, adómentesen fejleszthetik bérszínvonalu­kat, ha az éves bérköltség 20 millió forintnál kevesebb. A nagyobb termelő szervezetek termelési értéküktől és nye­reségüktől függően fejleszt­hetnek bért, például így maximum 15 százalék emelés adható. Ez az vállalat is ad­hat 25 százalék béreme­lést dolgozóinak, de a bér­túllépést 40 százalék adó ter­heli! Ez a szankció, illetve a visszatartó erő. A SZAÉV egyik asztalos szakmunkása a várható 20 százalékos béremelés ellené­re átment egy kft.-be, ahol rövid időn belül 30—40 szá­zalékos bérszintnövekedés- nek örülhet. Ez az asztalos minden bizonnyal „kivédi” az idei inflációt, az ő élet- színvonala nem csökken, sőt növekszik. Ezt az asztalost az új munkahelyén aligha kell ösztönözni, vagy ösztökélni, magától is ereje és szaktudá­sa legjavát adja a termelés­ben. Ám a kft.-k és a ma­szekok „elszívó” hatása is véges, ugyanakkor több vál­lalatnál és szövetkezetben le­építésekre lehet számítani. (A munkahelyünk megtartása is ösztönző.) A termelőmunkában részt­vevők tehát ne csak a szá­zalékokat vegyék figyelembe. Hatékonyan kell dolgoznia annak is, aki az idei tava­szon csak 6, vagy 10 száza­lék béremelést kapott. A ha­tékony, nyereséggel járó ter­melés lehet az alapja a kö­vetkező évi béremelésnek. Nábrádi Lajos Boldogság Mindenki Jolánkájáról min­denki mindent tud, csak .azt nem, hány éves. Negyventől hetvenig bármi szóba Jöhet A rinocéroszéval vetélkedő arcbőre ráncokkal barázdált« nem Is táskás, inkább kof- feros szeme örökké zavart» fátyolos. Csoda? Reggel há­rom fél vodkával ébred, majd rummal alapoz, délután — ha még magánál van, a változa­tosság kedvéért újra vodka. Pénze mindig van, s amíg kiéhezett férfi az állomás környékén, addig mindig is lesz. A férfiak egymásnak adják a komfortnélküli ta­nácsi lakás kilincsét, és Jo- lánkát. Pedig Jolánka már csak papíron nevezhető nő­nek. Életkora mellett sokáig azt se tudta senki, hogy ki az az ismeretlen kuncsaft, akiért Jolánka minden nap éjfélkor beszünteti az ügyfélfogadást, kicsípi magát — ez annyit tesz, hogy megmossa az ar­cát —, s elindul. Hiába próbálták kővetnf már annyiszor, olyan jól is­meri a kapualjakat (szakmai ártalom) hogy lehetetlen volt felderíteni az ismeretlen ba­rátot. Tegnapig. Amikor is vagy Jolánka volt elővigyázatlan, vagy a két kővető ügyes, de fény derült a titokra. A szegény Földszintes Jó­zsi a kegyelt, aki mindkét Iá- bát tőből elvesztette, amikor rátolattak egy tehervagont. Rokkantkocsiján jár szatyo- lát árulni mindenhova. Másnap, ahogy Jolánka megjelent törzshelyén a Há- rom Szomjas Patkányban, rögvest húzni kezdték. — Szegény Józsi addig Járt hozzád, míg elkopott a iá- ha . . . de vízszintesen min­degy, milyen magas az em­ber . .. neki biztos hosszabb mint a lába . .. A kocsmát rázta a röhögés. Mindenki Jolánkája megve­tően körbe nézett, a mozdu­lattól egy kicsit megingott, majd köpött egyet, s csak annyit mondott: — Szemetek! Ü nem lehet boldog, he? (tapolcai) Hiánycikk az ásó, kapa Vetőmagvak, emelkedő áron A hajdani kertészeti áru­da ma már új névre hallgat. Amióta a FIMEX Kft. üze­melteti, a hangzatos Garden s Center üzletháznak hívják. I Petrovánszky Béla üzletve­zetőt a vetőmagokról, a nö­vényvédő szerekről és a kerti kisgépekről faggattam. Majdnem mindenféle ve­tőmaggal a vásárlók rendel­kezésére állunk. Mert ha most nincs is almapaprika­mag; a következő hét elején már biztos lesz. Így vagyunk minden más termékünkkel is. Ha hiányzik, egy héten belül beszerezzük. Ha most rákérdez, hogy vetőkrumpli van-e, akkor — bár adni 5 nem tudok —, de megmond- 1 hatom, melyik közeli tsz-nél I kaphat. — Milyen minőségű velő- \ magiakkal rendelkeznek? — Káposztából, karfiolból, uborkából a holland magvak majd’ mindegyike kapható, ezek nagy terméshozamúak. így megéri az a harminc fil­lér magvanként, a magyar három fillérhez képest. Aki nagyüzemileg akar mondjuk káposztát termelni, az is megveszi inkább a hollandot, mert nem mindegy, hány ki­lós káposztát takaríthat be. — A növényvédő szerek? — Ha valamilyen szer nem is kapható, helyettesítő anya­gokat minden esetben tu­dunk ajánlani. Ezek összeté­tele csak arányaiban külön­bözik a kért szernél. Kellene mondjuk rézoxid-klorid, nincs, de adhatok Miltox Spe- ciált, amelynek hatóanyaga 35 százalékban egyezik a másikkal — Most mi az aktuális? — A téli lemosás után most következik a harmadik permetezés. Rézzel kell „rá­menni” Mérget tudunk adni, ez a termény kötődését elősegíti. — Árak? — Tíz literenként 6 forint­tól 50-ig. A hagyományos ORTHOCID és a DITHANE mellett ott a SISTAN és a TOPAZ. — Az igényesebb gazdának mélyen a zsebébe kell nyúl­ni! Az árak milyen sűrűn változnak? — Minden nap. Nincs köz­ponti áremelés, minden új gyártás, új kiszerelés egyben új árat is jelent. De mi úgy gondoltuk, hogy annyiért áruljuk, amennyiért hoztuk, így a ma 140 forintos MIL­TOX SPECIAL a régi kiszere­lésben nálunk 115 forint. De így van ez a kisgépeknél is Egyik nap elhoztuk a rotá­ciós kapát 19 500-ért, mire lepakoltuk, a másik kocsi hozta 20 600-ért. — Mi a hiánycikk? — Nevetni fog! Az ásó és a kapa! Akadozva ugyan, de szállítanak német gyártmá­nyú ásót, csekély 400 forint­ért. A magyar körülbelül 100-ba, ha kerülne, ha lehet­ne kapni... T. Z. Poharak automata géppel Golyós merítő és fúvó automata gépet helyez­tek üzembe a Pannon- glas Ipari Rt vásáros- naményi üveggyárá­ban. A 49 millió forint értékű gépet lízingeli a gyár, amellyel üvegpo- barakat és kelyheket ké­szítenek nagy szériában. (Elek Emil felvétele) Száz lábon Záhonyban Becsapják Kelet kapáját? A Szovjetunióba irányuló export drasztikus visszaszo­rítása az elmúlt időszakban olyan kényszerlépés volt, amit nem lehetett tovább halogatni, hiszen a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében nem képes „lenyelni” a két ország kereskedelmében jelentkező tetemes rubelaktívumot. Azóta közismert, hogy a két kormány, a 24. órában, megállapo­dást kötött. Az export visszafogásának híre Záhonyban is felborzol­ta a kedélyeket. Sokan úgy érezték. veszélybe került munkahelyük ezáltal. A lét­számleépítés. az átszervezés, a tömeges elbocsátás, a kényszemyugdíjazás még ma is mindennapos téma az át­rakókörzet dolgozói között. Mi az igazság? A kérdést Sípos Istvánnak, a MÁV Zá­honyi Üzemigazgatósága igazgatójának tettük fel. Kgr«slcedüfik is — Megértem az emberek nyugtalanságát, hiszen a te­levízióból. az újságokból na­ponta értesülhetnek arról, hogy itt vagy ott. az ország különböző részein üzemeket zárnak be és szünetel a ter­melés. Nálunk azonban erről szó sincs! Sőt. egyik napról a másikra el tudnánk he­lyezni 40—50 rakodómunkást, pályamunkásokat, vonatve­zetőket. jegy vizsgálókat, ko­csirendezőket. A fizikai dol­gozókra tehát nagy szükség van. ugyanez viszont már nem mondható el azokról, akik adminisztratív munkát végeznek. Egy részükre ma is számítunk de ahol indo­kolatlanul magas a létszám. ott szükségszerű az összevo­nás. az átcsoportosítás — hangsúlyozza az üzemigazga­tó. A köztudatban még min­dig úgy emlegtik a „Kelet kapuját”, hogy Záhony a szovjet—magyar áruszállí­tás első számú bástyája, ezt a megállapítást viszont már rég túlhaladta az idő. — Az export-import lebo­nyolítása mellett alaptevé­kenységünkben egyre na­gyobb hangsúlyt kap volu­menét és jövedelmezőségét tekintve a tranzitszállítás és jó ideje már ipari tevékeny­ségek egész sorával egészült ki a személyszállítási és áru- fuvarozási profilunk. Ma már nem engedhetjük meg ma­gunknak azt a luxust, hogy csak a szállításra összponto­sítsunk. Ha a piac úgy kí­vánja, kereskedünk, a hoz­zánk érkező különböző áruk előzetes leidolgozására terü­letet adunk bérbe, ami az alaptevékenység bővítésén túl újabb munkahelyeket te­remt a város körzetében, ahol a vasút még jó ideig egyeduralkodó lesz. Megem­líthető az Agrotek Vállalat műtráaya-csomagoló bázisa Éperjesken. ahol több. mint 20 ezer, tonna karbamidot képesek tárolni. Mivel a Szovjetunióból érkező alap­anyagok szállítása meglehe­MMasútállomás. ősszel. Y A sínek között, mel­lett valóságos alma­halom. Nem szedik össze. Eladhatatlan a kincs, mit számít az a néhány má­zsa.. Az átvételi árak nem fedezik az összeszedést. Kora tél. Még mindig ott az alma. Megcsípte a fagy, ■pirosságát megőrizte ugyan, de a vonatokról leszálló su- hancok megtermelt almák­kal fociznak a hodászi ál­lomáson. Hodász helyett írhattam volna számtalan más községet, a rakodás mindenütt gépesített és más bérlistáról kapja a fizetését a termelő, és a ra­kodó. Marad a foci. Tél. Most már elszíntele- nedve hever az alma a pá­lyaudvarokon, az átvevők rég lehúzták a rolót, ami­ből nyilvánvaló, hogy van valamink, talán olyan, amit egész Európa szeretne, de nem kell senkinek. Nagyon-nagyon kora ta- . vasz. A napsütéshez illő kép. Egy kismama válogat hihetetlen gonddal, pénz­ötven a föle tárcát vallató ujjakkal a tiszafüredi ABC-áruházban. Kétszer elmegy, de har­madszorra is visszajön és nézegeti a szépen kikészí­tett kínálatot. Kismama. Teheti. Ráfeledkezik az al­mára. Még csak nézi. de a szájában már talán érzi is az ízét. Nem is az övé az, hanem a kisemberé, aki meg fog születni maholnap. Az alma neki kell és neki kell! Az eladó flegma. Ö mindig csak elad. Neki mindegy a vevő, neki az a fontos, hogy menjen az áru. Vékony a vallatott pénz­tárca. Egykilónyi alma itt sok forint. Ahol megter­mett. még ott is tizenöt. Az asszonyka végül kér egy, azaz egy darab almát. Be­csomagolják és a papírra ráírják, hogy hét forint öt­ven fillér. Nem is nagy az az alma. Éppen csak egy jó ízhez elég. Rosszízű a szám. Egyki­lónyi almában ugyanis hat­nyolc darab is beleférne . . . Számoljunk közepesen hét­tel. hétszer hét ötven. az ötvenkettő ötven. Ennyit ér tehát az alma. Az átvételi árakat, a tárolási költsége­ket, a szállítási díjakat ter­mészetesen nem tudom, mert nem vagyok ebben szakember de ha az eladá­si ár sokszorosa a termelő­nek kifizetett árnak, akkor megkérdezem, hogy hová lett. más áruk esetében is, hová lesz. kinek, kiknek jut ez a különbözet? Társadal­mi tisztesség dolga lenne végére járni egyszer ennek. Az alma szép. az ára tisz- teltre méltó, a kismama és a holnapi élet mindenkép­pen gyönyörű. Mit mondjak még? Bartha Gábor tősen rapszodikus. — ez a műtrágyára is igaz — meg­oldjuk a tárolást és akkor te­rítjük szét a piacon, ha az árak 'kedvezőek. így két le­gyet ütünk egy csapásra. Valutát hoz — Tuzsér és Komoró kö­zött a személyvonat ablaká­ból is jól látszik az „égig" tornyosuló falerakat. A vál­lalkozásnak ez is egyik faj­tája. hiszen egy osztrák cég megbízásából tároljuk itt a Szovjetunióból érkező fát és igény szerint szállítjuk ki a „sógorokhoz”, amiért nem kevés valuta üti a MÁV már­kát. A napokban üzemeltet­tük be kísérleti jelleggel azt a propán-bután gázfejtőt. amit Záhonyban létesítet­tünk. itt 18 embernek tu­dunk munkát biztosítani hosszú távon — mondja meg­elégedéssel Sipos István. Az elmúlt év hasonló idő­szakához viszonyítva 70 ezer tonnával nőtt a vasúton szál­lított tranzitáru mennyisége, ami jelzi a nyugati országok érdeklődését a Szovjetunió­ban található különféle alap­anyagok iránt. Virágzik a bartellügylet is. különösen most. amikor az óriási ru­belaktívum miatt szigorítot­ták az exportot. Ésszerű átcsoportosítás Néhány nappal ezelőtt a francia TV—2 televízióállo­más riporterének nyilatkozott az üzemigazgató a „Kelet ka­pujáéban rejlő, ez idáig ki­aknázatlan lehetőségekről, ami jelzi: akad még tenni­való bőven. A több lábon ál­lás alapkövetelmény Záhony­ban. amit az üzemigazgató­ság vezetése egyetlen napra sem veszít szem elől. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a meglévő dolgozók anyagi megbecsülése, az érdekeltsé­gi rendszer javítása. Az üzemigazgatóság fel­mérései szerint közel 140 embert érint majd a lét­szám-átcsoportosítás. — A vasút kényszerhely­zetben van — miként a töb­bi nagyvállalat is —. hiszen idén már kevesebb a fenn­tartásra fordítható összeg, re­álértékét tekintve — néz szembe a tényekkel az első számú vezető. Ez is indokol­ja az ésszerű átcsoportosítást. Búcsúzóul e szavak kíséreté­ben enged útunkra Sipos Ist­ván: — Bizakodó vagyok Zá­hony jövőjét illetően, hiszen munkatársaimmal együtt azon fáradozunk, hogy aha­tár közelében „száz" lábon álljon a vasút, s abból ha egy el is törik, marad még kilencvenkilenc ... (Cs. Zs.—D. M.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents