Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

1990. március 8. Kelet-Magyarország 3 Nem akarjuk hitegetni az embereket Beszélgetés Orbán Viktorral, a FIDESZ listavezetőjével Március 4-én, vasárnap megyénkben járt Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének ismert vezető egyénisége, a szervezet orszá­gos listavezetője. Előadást tartott Nyíregyházán is. ek­kor készült vele a következő interjú. — Rövid idő leforgása alatt tizenkét megyében járt, váro­sunkban néhány hónappal ez- előtt volt utoljára. Mi a be­nyomása a nyíregyháziak fo­gadtatásáról? — Nagyon esetleges, hogy az ember milyen közönséggel találja magát szembe. Most harmadszor vagyok itt. s az a tapasztalatom, mintha a városi értelmiség, a kvalifi­káltabb munkások lennének jelen mindig. — A dekoráció fü helyén egy felirat olvasható: a FIDESZ -- hit, bizalom. Tudjuk tehát e latin kifejezés magyar jelenté­sét, de vajon hogy hangzik ez „politikaiul”, „FIDESZ-ül”? — Mi azt akarjuk, hogyha bármilyen politikai kérdés­ben véleményt nyilvánítunk, először is azzal kell kezde­ni. hogy megmondjuk: ez és ez a probléma. Ezt a legké­nyesebb kérdésekben is meg kell tenni. Utána világossá kell tenni, mi következik eb­ből a helyzetből. Tehát a mi számunkra a hit, a bizalom a problémák őszinte felveté­sét jelenti. A parlamentben sem akarunk mást csinálni, mint felállni, mikor úgy gon­doljuk, hogy a képviselők össze-vissza „hadováinak” és nagyon higgadtan azt mon­dani : állj. a probléma lénye­ge ez. tessék erről beszélni. A közvélemény, az egyszerű polgárok számára is követ­hető politikát akarunk vin­ni, követhető nyelvezeten — ez igazából az. amivel poli­tikai értelemben azonosítható a FIDESZ őszintesége. — A bizalomtól csak egy ug­rás a biztatás. Az egyik rek­lámban ott vannak a gyereke­ik is ... Mivel tud a FIDESZ biztatni? — Többféle biztatás léte­zik. Az egyik az. amit az az ígérgetés pártokkal az előadás során azonosítottam. A nyakra-főre ígérgetés nem biztatás. Az emberek tudják, hol a svindli. A helyzettel vailó őszinte szembenézés és a megoldást célzó határozott szándék és képesség — a mi biztatásunk. Nem akarjuk hi­tegetni az embereket. A vá- lksztások utáni időszak na­gyon is nehéz lesz. de a fel­adatok megoldhatók. — Kimondva vagy kimondat­lanul kavarognak a fogalmak: jobboldaliság, baloldaliság. Könnyen odavágjuk: szélsősé­ges. Mit takarnak az ön szá­mára ezek a szavak? — Én polgári demokrata vagyok, aki hisz az emberi jogokban. a polgári jog­egyenlőségben, a politikai szabadságban, a parlamentá­ris demokráciában. Méghoz­zá liberális polgári demok­ratának vallom magam: sem jobboldalinak, sem baloldali­nak nem lehet engem ne­vezni. Mint ilyen, elutasítok kétfajta szélsőséget. A bal­oldalit. amit kommunizmus­nak, á jobboldalit; ámít fa­sizmusnak hívunk. Az, hogy ezen a polgári demokratasá- gon belül ki milyen irányba állítja magát, mennyire te­kinti magát szocdemnek. ke­reszténydemokratának. az már bonyolultabb kérdés. -4 baloldaliság semmi esetre sem azonosítható a kommu­nizmussal. Például a szoci­áldemokrata pártok Nvugat- Európában baloldaliak, még sincs semmi közük a kom­munizmushoz. — Az ismert Bibó-meghatá- rozás szerint demokratának lenni annyi, mint nem félni. Ebben az értelemben ma Ma­gyarországon az emberek több­sége nem polgári demokrata. Elég az arcokat nézni, a mon­datok hangsúlyait tetten érni. Tele vagyunk általános és konkrét félelmekkel. Mikor múlhatnak el a szorongások? — Szerintem egyszerre többféle félelem munkál, ezek nem is oszlathatók el egyidejűleg. Van először is, főleg vidéken, főleg a falvak­ban olyan félelem, amit az emberek úgy fogalmaznak meg: félünk attól, hogy visz- szajönnek a kommunisták, félünk a helyi kiskirályoktól. Lesznek a választások, el kell takarítani a kiskirályokat! Van egy másik félelem, amely az államigazgatási appará­tusban keletkezett. Őket a kommunista utódpártok rio­gatják azzal, hogy az ellenzék majd B-listázni fog. ki fog benneteket dobni. Ez alapta­lan. Az ellenzéktől nem kell félni (hogy a kommunista pártok­tól kell-e, azt nem tudom). Él egyfajta félelem a kormá­nyon már nem lévő MSZMP- és a ma is kormányon lévő MSZP-politikusokban. akik attól tartanak, hogy elveszít­hetik politikai pozícióikat. Erre á szabad választások adnak maid megoldást, me­lyet tudomásul kell venniük. — Létezik-e a félelem ellen FIDESZ-gyógymód? — Azt ajánljuk, amit ma­gunknak is javasoltunk. 1988. március 30-án este alakul­tunk meg, írtuk alá az ala­pító nyilatkozatot. Ügy men­tünk el, hogy elhatároztuk, holnap reggel úgy fogunk felkelni, mintha szabad or­szágban lennénk, ahol van­nak jogaink. Elkezdünk de­mokrataként viselkedni, még ha a környezet nem is olyan. A FIDESZ-nek mindig az volt a filozófiája, hogy a rendszerváltás úgy fog meg­történni. a kádárista rend­szert úgy lehet megváltoztat­ni. hogyha egyre több ember határozza el. hogy reggel fel­kelek és úgy teszek,. . . mintha ... Mi megpróbáltuk azt a magatartásformát a tár­sadalomba is átárasztani. Ügv látom, sikerült. — Egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy nem áll szándékukban a Szocialista Párttal együtt koalícióban részt venni. Ha az MSZP ilyen po­zícióra fog népi felhatalmazást kapni, mi lesz a FIDESZ sze­repe, dolga? Az ellenzékiség? — Igen. De Magyarorszá­gon most nem úgy állnak a csillagok, hogy az MSZP be­kerülhetne a ..pikszisbe". A ma rendelkezésre álló és le­hetséges variációk teljesség­gel kizárják, hogy az MSZP részt vegyen bármiféle koalí­cióban. Nincs olyan párt, amelyik hajlandó velük együttműködést vállalni — tehát ilyen nem lesz. Azt kell nekünk most megfontol­nunk. hogy hogyan alakítjuk majd ki — ha lesz — a par­lamenti frakciónk és politi­kai mozgalmunk viszonyát. Ezen már dolgoznak a szak­értőink. Ez csak nálunk nagy kérdés, a pártoknál nem iga­zán gond. Mi ugyanis soha­sem működtünk pártként, la­za bázisközösségekbe szerve­ződtünk, mozgalomszerűen tevékenykedünk. Ezért ez nem lesz könnyű, de majd kitalálunk valamit... Szőke Judit Fejedelmek voltak E gy nagy öreggel ismét gyarapodott a visz- szavonultak mind né­pesebb csapata. Horváth Ede után a másik dunán­túli „báró” is nyugdíjba vonult. A Rába gazdáját ugyebár vörös, Burgert Ró­bertét pedig, akit a hétien váltottak le, zöld báróként tartotta számon a bulvár­sajtó, lévén az előbbi az ipar, az utóbbi a mezőgaz­daság nagy mogul ja. Lévén? Immár: volt. Múlt időben beszélünk ezekről az em­berekről, ennék megfelelő­en el-elhangzanak sommás ítéletek is velük kapcsolat­ban, amire utal az előbbi „arisztokrata” jelző is. Mint annyiszor, most is el­hamarkodott a vélemény- alkotás. Burgert Róberttel több alkalommal is összehozol' sorsom és szakmám. Évti­zede már, hogy bábolnai fellegvárában, az általa me­nedzselt Iparszerű Kukori­catermelési Rendszer gaz­daságainak egy szakmai vetélkedőjéről tudósítottam — volna. A kombinátban már akkor kizárólag vil­lanyírógépek voltaik — és áramszünet. Legalábbis azon a napon. Ez az ellent­mondás, maga az ország. A nagy sárga falu uradalmi épület, előtte egy legyőz­hetetlen versenyló szob­ra... A fegyelem, a rend, a precizitás... Mind mind Bábolna. És Burgert, a fenegyerek. Nemigen kedvelte senki azok közül, akikkel pedig együtt kellett működjön. Még csikókorában, vagyis kezdő gazdasági szakem­berként majdnem a börtön­ben kötött ki. A csirkene­velés nem úgy jött be, ahogy eltervezte. Aztán más tekintetben is maxi­malista volt. Amerikából kompletten megvette a csirketartás, a kukorica- termelés technológiáját. Hozzá a John Deer trakto­rokat, amelyek 10 ezer órát mentek a szovjet K-700- asok 4—5000-ével szemben. Meghonosította azt a ter­melési kultúrát, amely a világ élvonalába emelte mezőgazdaságunkat. Fenye­get a veszély, hogy túlzás­nak minősítik szavaimat azoik, aikik ugyancsak ter­melési rendszereket hozták létre, és részt vettek e munkában, visszafogottaib- ban úgy mondanám tehát, hogy elvetette a magot... A fénykorban — a nyolc­vanas évek elején — feje­delmek voltak. Ö és Szabó István, a nagy nádudvari. Nem lehet elképzelni, hogy MÉM miniszterhelyettes csak a KITE-ből legyen, kellett az IKR-ből is. Ter­mészetesen mindannyian KB-tagok. Most lesz egy rövid időszak, amikor az ilyesmire nem dicsérő hangsúllyal emlékeznek majd. Megfelelő történelmi távlatból viszont lehet, hogy megállapítják: ebben a korban nem lehetett más­ként, így kellett. A „nagy­üzem mindenáron” jelszó jegyében legalább jó nagy­üzemek jöttek létre, és ma­gas fokú termelési kultúra. Minden kor kitermeli a maga „báróit”, nem tör­tént ez másként Burgerték korával és ikortársaival sem. Menesztésének körül­ményei meglehetősen ho­mályosak. Ügy tűnik, hogy egyszerűen „megdöntötték”, mint Horváth Edét. Sem őt, sem a többi erős kezű veze­tőt nem övezte egyöntetű szeretet. Tisztelték, tartot­tak tőle, sőt rettegték is. Bármennyire nem szimpa­tikus vonás, ez is gyökere sikereinek. Most látom csak, hogy •lassan nekrológba hajlik ez a jegyzet. Szerencsére erre még nincsen szükség. Bur­gert Róberttól azonban nyugdíjazása kapcsán illik elbúcsúzni, még akkor is, ha ama politikájának már nem ő Jolly Jokere. A tör­ténelem egy bizonyos pil­lanatában, valamikor a het­venes évek elején forradal­már volt ő, és társaival rá­adásul győzelemre is vitt egy ügyet. A r m de a forradalmak tulajdonsága, hogy megeszik gyerme­keiket. Ö még ezt a sorsot is elkerülte. Stílusosabb lett volna tőle, ha magától áll fel székéből. De ki tudja miként történt. Bábolna példa volt évszázadokon át, és az is maradt... Egy új korban, új férfi, új báró kell, hogy a hagyomány ne törjön meg. Esik Sándor Álljon elő a felelős Vihar Pátrohin a Zöld Mezőről Mindenfajta magyarázat nélkül, amikor a tagok által kt\ itt föld helyéről kellett volna dönteni a puíro hal Zöld Mező Termelő s*8v étkezel közgyűlésének, a tagok felálltak és kivonultak az eseménynek helyet adó iskola tornaterméből. Hogy elegük volt a hosszan kérdezz-felelekből, vagy megelégedtek azzal, hogy kez­deményezik a felszámolási és a téeszt három szakszö­vetkezetre bontják, nem lehet tudni. A hírek szerint kis csoportokban egész héttő estig tárgyalták az aznap hallottakat. Ha a nem szokványos be­fejezéssel kezdtük, essék szó a hasonló nyitányról. Már a napirendek elfogadásánál el­hangzott a bejelentés: 199-en írták alá azt a beadványt, amelyben kérik a közgyűlés mielőbbi összehívását (sze­rintük a téeszvezetés egyál­talán nem akart) a kataszt­rofális veszteség okainak ki­vizsgálását, a felelősök meg­nevezését. Berencsi Ferenc elnök azonnal cáfolta, hogy a vezetés nem akarta összehív­ni a tagságot, hozzátette, csak napokkal később. Két beszámolót lobogtatott a né­ma csendben ülő tagság előtt, amelyből először az 1989-es évben keletkezett 65 milliós veszteségről szólt. A veszteség nőtt Nyolcvanmillió- mínusszal vettem át a téeszt 1987-ben. kezdte az elnök, de a közbe­kiabálások — Nem igaz, tisz­ta lappal indult! — rövid időre félbeszakították. Ez­után sorolta a cseppet sem szívderítő tényeket: nem megfelelő téli nagyjavítás, belvízkár, kései vetés, el­képesztően minimális ter­mésátlag burgonyából, kuko­ricából, a juhászaiban az anyaállomány elöregedése, a sertésállomány kényszerű el­adása, a megszűnt cipőfelső­rész-készítés. Ekkor még türtőztették magukat a tagok, egyikük- másikuk ugrott fel hozzászó­lásra jelentkezve, de az el­nök kérésére megvárták míg saját mondandóját befejezi. A megdöbbentő mondatok még csak ekkor jöttek. 1983 óta veszteséges a téesz, az­óta görgeti maga előtt a több tízmillió hitelt, emelte fel hangját Berencsi Ferenc, Októberben a közgyűlés a téesz szanálását kérte, amit a Szanáló Szervezet abban az esetben fogadott volna el, ha a veszteség 48 millió alatt marad. Mivel ezt jóval meg­haladta, megtagadta a sza­nálás lefolytatását. Az elnök azt javasolta a tagságnak, hogy szavazza meg a téesz felszámolását és alakítson az összevont szervezetből három szakszövetkezetet Rétközbe- rencsen, Gégényben és Pát- rohán. Az elnök az évek óta tartó veszteség okaként legelőször azt említette, hogy a koráb­bi téeszvezetés pert indított az Állami Biztosító ellen, ez­zel egy hasonlattal élve le­vágta az aranytojást tojó tyú­kot, mivel az ÁB több mint kétezer hektárt kivont a biz­tosított földek köréből. Ezt tetézte az újabb pereskedés a jelenlegi Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósággal. Ráadásul a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium egyik ügyben sem a téesznek adott igazat. Sorozatos hiányokat fedeztek fel a készleteknél, a gépek vásárlására nem volt fedezet. A Záhonyból érke­zett elnök munkáját a belső civakodás is nehezítette, az utóbbi időben három felje­lentés érkezett ellene . a MÉM-be. Belső civakodás A felszólalások áradata ez­után indult meg. Közülük a legnagyobb tapsot az a téesz- tag kapta, aki javasolta, hog^ a korábbi elnöktől, Cziné Ferenctől kezdve a jelenlegi vezetőkig számoltassanak el mindenkit, azután küldjék el őket. (Erre jegyezte meg Oláh Albert jogtanácsos, hogy Czi- nével a bíróságon peresked­nek, de az ügyek már ten- gerikígyóvá duzzadtak.) Azt sem titkolták a tagok, hogy szerintük azért ez a nagy hiány, mert a vezetők az egyéni gondjaikkal, bérelt földjeik művelésével voltak elfoglalva, ráadásul némelyi­kük még a bérleti díját sem fizette meg. Érdemi döntés nélkül Az elnök valamennyi fel­vetésre válaszolt, bár lát­szott, hogy ez egyáltalán nem nyugtatta meg a tagokat. Amikor szavazásra került a sor, egyértelműen kinyil­vánította akaratát a téesz tagsága. A felszámolás és a három szakszövetkezet kiala­kítása mellett voksolt, amely­ben a három falu téesz- tagsága dönti el, hogy kit akar elnöknek. Ékkor már a hosszúra nyúlt közgyűlés miatt lassan szállingóztak ha­za az emberek. Azt még megtudták, hogy eddig keve­sen nyújtották be igényüket arra, hogy kivigyék a földet a téeszböl. Akkorra már szavazatképtelen volt a köz­gyűlés, érdemi döntés se eb­ben, se abban nem született végül, hogy kezdjék meg a szakszövetkezetek kialakítá­sát, milyen lesz a vagyonfel­osztás. M. Cs. Hullafáradt vagyok. Ami máskor sohasem, most meg­történt velem. Ülök a tele­vízió előtt és elalszom. Szenderedem, szundítok, arra riadok, hogy verik az ajtót. Egy röpke pillanatig még nem vagyok észnél. Azt sem tudom, hol merre, mikor és miért dörömböl­nek, aztán kapcsolok. Ez csak az aiz átkozott Stoha- nek lehet. — Meg van maga rángat­va, mit dörömböl az éjnek évadján — mondom bosz- szúsan. — Én már aludtam. — Most, amikor a bomba robbant? Bomba? Elbambulok a hírre, majd eszembe jut: nem lehetett az a bomba valami nagy bomba, ha nem ébredtem fel a robba­násra. Mondom is: — Ki van zárva. Olyan ébren alvó vagyok, hogy még azt is meghallom éj­szaka, ha a bolha köhög. Miféle bombáról beszél itt maga? — Átvitt értelműről. — Ahá. Ha átvitt értel­mű az a bomba, ami miatt késő éjszaka rám rontott, az egészen más. Na jöjjön be és beszéljük meg. Hol rob­bant és miért robbant az átvitt értelmű bomba? — Hát nem nézte a té­vét? Két perce sincs, hogy Németh Miklós bejelentet­te, hogy az egyik megyei pártbizottságon tavaly pun­csot készítettek elő. — Puncsot és felrobbant? Arról már hallottam, hogy valakiben meggyulladt a A panes szesz, olyat is, láttam, hogy egy dinnye tökrészegre itta magát, de hogy a puncs, pancsolás közben felrob­banjon? Mi volt a krimi címe? — Nem krimi volt. Köz­vetítés a Parlamentből, Ott mondta a kormányfő, hogy azok a megyei bolsik arra szervezkedtek, hogy fegy­veresen, punccsal a hatal­mat átvegyék. Végre leesik a tantusz. Nem puncs, hanem puccs. Micsoda különbség. Na és ha puccs, hadd legyen puccs — mondaná Pató Pál — de én a, 'Stohaneknek azt mondom: — Ettől gerjedt be any- nyira? —- Hogyne gerjedtem vol­na be, amikor az botrány, politikai bomba meg min­den és nekem felmegy a vérnyomásom ennyi gazem­berség láttán. Hát mi fog itt még kiderülni? — Az ég. Az égről fog kiderülni, hogy be van bo­rulva. Különben tegyük el magunkat holnapra. Ve­gyen be altatót, idegnyug­tatót, vérnyomáscsökken­tőt és nyugodjék meg. Vég­tére is nem volt puccs ... Stohanek elment én meg rendet teszek. Elmosom a konyakos poharakat. Helyé­re rakom a tálcát, aztán megáll a kezem a levegő­ben. Hová lett az üveg? Hová lett a jugó konya­kom? Ez a gazember. Ez minden hájjal megkent szomszéd. Lehet, hogy csak ürügy volt a bomba!... Másnap reggel a rádióból megtudom, a hír igaz, de még nem bizonyított. Azóta sem bizonyított. Ellenben Stohanek ijedtében egy­folytában részeg. Azért ennyire nem kellene idege­síteni és ijesztgetni az ál­lampolgárokat. Seres Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents