Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-29 / 74. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. március 29. SZERVUSZ, IKEA! Megfogható, kipróbálható, hazavihető Végleg szabadságra Szervusz Magyarország, megérkeztünk! így köszöntik a tévében az IKEA reklámfigurái leendő vásárlóikat, s bizony az sem lenne szerénytelenség, ha ehhez hozzátennék: ezt csináljátok utánunk! Az IKEA ugyanis nemcsak árukínálatával, hanem egész mentalitásával valami újat, valami nagyon szimpatikusán szokatlant hozott hazai bútorkereskedelmünkbe. Tömeg várakozik a bejáratnál a bebocsáttatásra? Sebaj, egy rádiótelefon a kapu- őr kezébe, s a távozók arányában máris irányíthatja a forgalma, aminek az az eredménye, hogy még a legvisz- szariasztóbb sor végére is érdemes odaállni, mert nincs sorbaállás, csak sorban haladás. M/ncfen kipróbálható A gyermekmegőrző itt nem kong az ürességtől, mint ahogy azt az áruházainkban — ahol még létezik ez az intézmény — megszoktuk; csak annyit kellett tenniük, hogy padlóját piros—kék- sárga teniszlabda nagyságú műanyag gömbökkel borították be, amik mulatságosan, kiszámíthatatlan irányban görögnek taposó gyereklábak alatt. A nagy visongásból ítélve jó játék lehet, a hagyományosabb játékszerekre egyik kicsi se nagyon néz rá. A gyermekekre egyébként is kiemelt gondot fordít az IKEA. Ha a szülő nem akarja megőrzőbe adni csemetéjét, kap egy ülőbabakocsiféle alkalmatosságot, s máris nyugodtan indulhatnak nézelődni. A bemutatótérben, amely a megfelelő bútor kiválasztására szolgál, a különféle, jókora plakátokon propagált lakberendezési ötletek mellett van egy „Kis örökmozgó” nevű sorozat, amin bemutatják, hogy lehet megelőzni a gyerekbaleseteket. Az átlátszó bútorsarok-leke- rekítő, a polcbillenésgátló, a szőnyegcsúszásgátló, a fiókrögzítő, az ajtó-ablak biztonsági lánc, az éjszakai fény természetesen mind-mind meg is vásárolható ... Megvásárolható szinte minden ebben az áruházban. S hogy ne higyjük, hogy zsákbamacskát vettünk, minden ki is próbálható, sőt, erre a maguk közvetlen, te- geződős modorában külön fel is hívják a figyelmet: A lakásbelsők nincsenek zsinórral elválasztva a vásárlóktól, senki nem szól, ha rátaposol a dekorációs szőnyegre (amiről kiderül utóbb, hogy szintén megvehető), ha ráülsz a székekre, kihúzgálod a fiókokat, megfogdosod a forma- tervezett lakberendezési tárgyakat. Álomstúdió Az „Álomstúdióban” különféle rugózású ágyakat próbálhatsz ki, s nem ordít rád senki, hogy mit keresel koszos cipővel a bolti árun. Egyébként rá is vagy kényszerítve, hogy mindent tüzetesen, közelről megvizsgálj, hisz a bútorokon apró cédulák tüntetik fel a márkanevet, alapanyagot, a kikészítés módját, az árat, a méreteket (!), s hogy melyik szinten lehet megvásárolni azt a bizonyos terméket. Polcsor, szekrénysor, konyhabútor esetén nemcsak a teljes árat tüntetik fel, hanem minden egyes darab külön árát is, így ha valakinek kedve szottyan, hogy csak egy fiókot, vagy mondjuk egy vitrint vigyen haza, megteheti, senki nem fogja őrültnek nézni, hogy „mit képzel, nem lehet megbontani az egységet 1” A piactérben a lámpa burájával, a tapétával, a padlószőnyegekkel harmonizáló drapériák kaphatók (s persze mellettük a varráshoz szükséges kellékek is), no meg számtalan szebbnél szebb, ötletesnél ötletesebb használati tárgy, kezdve a kétfülü gyermekpohártól a porszívógégecső-tartóig. A bútorok zöme az s. k. raktárban vásárolható meg, szétszerelt állapotban, lapos dobozokban, hogy könnyen szállíthatóak legyenek. S otthon csodák csodája, valóban pillanatok alatt össze is lehet rakni a megvásárolt bútorokat, ugyanis épp annyi csavar van, amennyi kell, s azok épp abba a századmilliméter pontossággal fúrt lyukba valók, amelyek az ábrán szerepelnek... És az árak ? — Ez mind igazán gyönyörű, de milyenek az árak? — sóhajt fel a leírtak alapján az olvasó. Nos, meglehetősen kiszámíthatatlanok, van, ami megdöbbentően drága, van, ami teljesen normál árú. Két ugyanolyan anyagból, azonos eljárással készült, egymás mellett álló székből az egyik a másiknak duplájába kerül, de hogy mi miatt? Az áruház persze tagadhatatlanul drágább a hazai többinél, viszont nem éri el a Képcsarnok Vállalat bútorainak, dísztárgyainak az árait — bár igaz, az utóbbiak zsürizettek. Az IKEA-ba már csak az élmény és a lakberendezési ötletek kedvéért is érdemes elmenni, s reméljük, egyszer eljutunk oda, hogy a többi magyarországi bútoráruházról is el lehet majd mindezt mondani. Talán már a most épülő nyíregyházi DOMUS-ról is? . . . Bartha Andrea Töprengett egy ideig, majd bejelentette a parancsnoknak: nyugdíjba megy, elég volt. Csak a Pestről hazafelé tartó úton hasított belé a tudat: negyven év szolgálatnak tett ezzel pontot a végére. Heiser György, a nyírbátori határőrkerület parancsnoka tizenhét évesen, önként jelentkezett katonának. A hadseregben 55 év a szolgálati év legfelső határa, ennék alapján már négy éve elérte a nyugdíjkorhatárt. Akkor engedett a kérésnek: szükség van rá, munkáját és személyét nem tudják nélkülözni. A megállapodás úgy szólt: csinálja tovább, s ha bármikor meggondolja magát, szóljon. — Augusztusban leszek 59 éves. Ügy érzem, megtettem, amit lehetett, ami tőlem tellett. Nyugdíjba megyek. Megkönnyíti az elhatározásomat, hogy az eltelt évtizedek alatt olyan gárda nevelődött mellettem, amely képes az ügyek tisztességes továbbvitelére. Olyan tisztek, olyan katonák szolgálnak a nyírbátori ha- tárőnkerületben, akikre nyugodtan rá lehet bízni a tennivalókat. Heiser György a sokat emlegetett ötvenes években lett katona, azóta végigszolgálta az egész magyar határszakaszt. Voltak nehéz percei. A román, jugoszláv határ mentén azokban az időkben jócskán történtek események. Szolgálatának utolsó húsz esztendejét a nyírbátori kerületben töltötte, ahol 18 éve parancsnok. Nem az a fajta ember, aki szívesen panaszkodik. Igazi katona módjára gondolkodik, s azt vallja, a problémákat nem sorolná, hanem megoldani kell, s szándéka szerint mindig emberséggel, tisztességgel. — A román határszakaszon igen mozgalmas volt az utóbbi két esztendő, talán nem túlzók ha azt mondom, ez a két év igen sokat kivett belőlem. Nem volt ritka, amikor 16—18 órákat dolgoztunk, s közben a közismert események miatt nemigen voltak eseménytelen napjaink. Társaimmal együtt azon igyekeztünk, hogy a szabályok maradéktalan betartása mellett mindenkinek segítsünk, aki ezt tőlünk igényli. — Örömet okoz, hogy irányításom alatt sok sikert, elismerést ért meg ez a határőrkerület — emlékezik a parancsnok. Igaz, az elkövetkező idő sem lesz könnyebb. A határőrségnek ma már új szellemben, új elvárásoknak kell megfelelniük. S hogy mivel telnek majd a nyugdíjas évek? Nos, az önszántából távozó parancsnoknak máris bőven vannak tervei. Sok a pótolnivalója olvasnivalóból, saját családi háza körül is jócskán akad tennivaló. Később szeretne majd emlékeiről egy könyvet is megírni. — Hogy elégedett vagyok- e az eddigi évekkel? Nézze, ha a családi helyzetemre, nyugalmamra gondolok, akkor igen. Mint katona, soha nem voltam elégedett. Mindig többet, jobbat szerettem volna. Olykor-olykor épp a családom rovására is. Kovács Éva A tavasszal pincékből, garázsokból előkerült bringákra bizony ráfér az olajozás, javítás. Ezért gyűlt annyi belőlük össze Soltész István hajdani versenyző — megyei kerékpárszövetségi elnök —, jelenleg a kerékpárbajok egyik legnagyobb tudója udvarán, ahová az utódok hordják javításra. (B.-zs. felv.) AKCIÓ! AKCIÓ! CENTRUM AKCIÓ! „ Tavaszi csillárvásár /7$\ p március 30—április 7-ig! \ f ... Műszaki osztályunkon minden csillárt, asztali lámpát, állólámpát és falikart 30% ENGEDMÉNNYEL ÁRUSÍTUNK, AMÍG A KÉSZLET TART! — Ne feledje 3000,— Ft — 50 000,— Ft-ig előleg befizetése nélkül részletre is vásárolhat. — Kérje pénztárainknál a törzsvásárlói igazolványokat. SORSOLÁS DECEMBER 20-ÁN, ÉRTÉKES NYEREMÉNYEK! Kettévágta a bejárónőt Hová tűnt tavaly október 18-án a bökönyi T. Béláné? Ezt a kérdést tették fel másnap az asszony rokonai annak az öregembernek — a hatvannyolc éves Hoffer Gyulának —, akihez T.-né két éve járt takarítani, bevásárolni. Hoffer állította, hogy bejárónőjét nem látta, a (körzeti megbízott azonban ennek ellenkezőjét bizonyította. amikor a pajtában elásva megtalálta a kettévágott asszony holttestét. Mi történt azon a napon? T.-né részegen jelent meg Hoffer Gyula lakásán. Arra kérte az öreget, hogy adja néki az egyik dunyháját, mert szüksége lenne rá. Hoffer azonban. hallani sem akart erről. így nagy vita kerekedett közöttük. Az ittas T.-né a veszekedés hevében meglökte az öregembert, aki a homlokát beleverte a falba. majd ráesett a heverőre. Eszméletét azonban nem veszítette el, s volt annyi ereje. hogy maga mellé rántsa T.-nét. A heverőn dulakodtak tovább, s eközben az asszony megmarkolta az öregember torkát. Hoffer Gyula ekkor előrántotta zsebéből kését, s arcán, nyakán, kezén, hasán összeszurkálta vele a bejárónőt. A szúrások közül az egyik a nyald verőeret érte. így T. Béláné néhány percen belül életét vesztette. Hoffer Gyula tettét követően megijedt, s úgy gondolta. eltünteti a holttestet. Kihúzta az udvarra, ott kettévágta. majd a hodályban elásta. Ott talált rá másnap a rendőr. Az idős ember általános agyi érelmeszesedésben szenved. s mint a bíróság megállapította. szellemi leépülése miatt súlyos fokban korlátozva volt cselekménye társadalomra veszélyes következményének felismerésében. Az emberölést azonban elkövette, sőt egy évvel korábban egy súlyos testi sértést is. amikor a bökönyi presszó előtt egy ismerősét hasba szúrta. A két bűncselekmény miatt halmazati büntetésül öt évi fogházbüntetésre ítélték — előzetes letartóztatása alatt, felmérve helyzetét, öngyilkosságot kísérelt meg. Az ítélet jogerős. B. A. Fonok— morgók myfiakadtam. Mert én XT mindig olyan bor- m* zasztóan egyszerűen képzelek el mindent. Azt gondoltam, ha bejelentem a TITÄSZ- nál, hogy szeretném kicseréltetni a villanyórámat, mert nem bírja el a porszívómat, akkor azt ki fogják cserélni. Hamar kiderült: hiú ábrándokat kergettem. Bevallom őszintén, először a magánszektorban próbálkoztam, mert korábbról voltak — gázos — tapasztalataim az államiról. A villanyszerelő nagyon udvarias volt a telefonban, de elnézést kért, ő nem nyúlhat a készülékhez, ugyanis az a TITÁSZ tulajdona. Nosza, gyerünk a TITÁSZ-hoz! A hiba- bejelentő kétséges a vonal végén, még az is megcsillan előttem, hogy másnap akár a plafont is porszívózhatom. Hát, kérem, élőben már nem is olyan vidám a fogadtatás! Hogy úgy bolyongtam a földszinti helyiségek között, mint vezetékben a kóbor áram, az egy dolog. Végül is nekem van szükségem valamire, hát járjam ki magamnak — kilométerben. Végre megtaláltam a kisablakot, s a mellette lévő ajtón kopogtam. Előadtam, amiért jöttem, nevezetesen, hogy a villanyóránk és a porszívó valahogy nincsenek összhangban. Rögtön megkérdezte az illetékes, hogy miért akarom kicseréltetni a villanyórát. Még egyszer elmondtam, és hozzátettem, a porszívóval korábbi lakásomban nagyon meg voltam elégedve, de hát mit tegyek, ha 10 Amper neki nem elég. Ezek után különféle szakmai kérdésekre kellett volna válaszolnom, amelyekre ha megfelelek, joggal mondhatom, inkább kicserélem. magamnak azt a villanyórát, ha már ilyen nagyon tájékozott vagyok. De még ez sem volt elég, az illetékes feltételezte, bizonyára van családunkban villanyszerelő, kérjek tőle szakmai felvilágosítást. Megsemmisülve nyögtem ki, hogy' csalárdunkban csak pedagógus, újságíró és fizikus található, s ha mindannyiunk tudását összeadjuk, akkor sem birkózunk meg a feladattal. A végeredmény: kezembe nyomtak egy négyoldalas nyomtatványt két példányban, töltessem ki egy villanyszerelővel — nyilván nem ingyen —, aki elég bátor, hogy vállalja a felelősséget: zsinórjaim kibírják a nagyobb terhelést. Mivel saját zsinórjaim nem bírták a terhelést, meglehetősen zajosan becsaptam az ajtót magam mögött. Azóta vidáman sep- regetek, a porszívót meghirdettem eladásra, és azon örvendezek, hogy ezzel is kevesebb villanyszámlát fizetek a TITÁSZ-nak. Büntetésből! Cservenyák Katalin DIÁKGÁLÁT RENDEZ március 29-én, csütörtökön 18 órától Mátészalkán a megyei tanács művelődési osztálya és a Diákamatőrművé- szeti Egyesület. A rendezvény célja a diákamatőr csoportokat fellépési- lehetőséghez juttatni. Többek között a Primavera balettcsoport, a Széltoló beategyüttes, és az Erdória tárccsoport lép fel. Őrizze már más is •••
