Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

1990. március 3. || Itetet­magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE yílt Vita A kultúrát nem szabad elsorvasztani Csíkos Sándor Kelet-Magyarország: — Be­vezetésképpen javaslom, te­kintsük át művészeti életünk néhány területét! Tarczai Zoltán: Legjobban a kórusmozgalmat ismerem. Úgy tű­nik, hogy néhány éve egy helyben topog. Az ötvenes években — tár­sadalmi okok miatt — nagy töme­geket mozgósított (igaz, ez csak rövid ideig tartott), majd visszae­sett. A pangás után a hetvenes években ismét fellendülés követ­kezett, 1973-ban jött létre a me­gyei kórusszervezet. Új színt je­lentett az egyre gazdagodó népze­nei mozgalom. Kialakultak a hagyományossá váló rendezvé­nyek, a Tisza-parti dalos találko­zó, a mátészalkai dalos tavasz, a záhonyi ifjúmunkás kórustalálko­zó és mások. Egy idő óta megint a viszszaesés tapasztalható. Több kórus megszűnt, részben fenntar­tási gondok miatt, részben szak- emberhiányában, de azért is, mert az embereknek egyre kevesebb az idejük. Viszonylag kiegyensúlyo­zottnak mondható a pedagógus­kórusok munkája, mert ezt a peda­gógusok szakszervezete is támo­gatja. A közelmúltban megalakult az országos szervezetük is. Jelen­tős zenei központ Nyírbátor. A zenei napok rendezvénysorozata 1967-ben indult, s azóta gondok­kal ugyan, de folyamatosan köz­vetíti az értékeket. Nyíregyházán jelentősek a filharmóniai hang­versenysorozatok, fontosak a zeneiskola rendezvényei. A 4-es számú általános iskola a város szá­mára is rendez hangversenyeket. Veréb József: Szerintem elég gazdag a város művészeti élete. Akik a különböző területeken dol­goznak, főképpen amatőrök. Tel­jesítményükben nem. de létükben igen. A válság tünetei már megfi­gyelhetők: a legfontosabb a fenn­tartás egyre nehezebbé válása. Ez a hivatásosokat is fenyegeti, hát még azokat, akik a „holdudvar­ban” tevékenykednek. Gondoljunk a Szabolcs táncegyüttes helyzeté­re! Egyesületté alakultak, de a pénzük egyáltalán nem lett több. Mindenki az alapítványokban reménykedik. De hát... A megyei tanács a költségvetési hiány miatt jórészt „kivonult” az amatőr együt­tesek külföldi utazásainak támo­gatásából. A városi tanács is sze­lektíven tud támogatni. Például, nem tudunk képzőművészeti gyűj­teményeket létrehozni, csak azo­kat a tevékenységeket segítjük, amelyek eredményeit az egész kö­zösség befogadhatja. Ilyenek töb­bek között a köztéri alkotások. Sebestyén Sándor: Fontosnak tartom, hogy megnyílhatott Nyír­egyházán a Városi Galéria. így a sóstói nemzetközi éremmúvésze- ti és kisplasztikái szimpózium anyaga közel került a közönség­hez. A művészeti szakközépisko­la megindítása űj színfoltot jelent a város és a megye művészeti életében. Teljesebbé váltak a művészeti ágak, megjelent a bőr­Sebestyén Sándor művesség, az alkalmazott grafika, a fotó, a kerámia. Jól képzett, tehetséges tanárok kezében van­nak a diákok. Az eredmények évek múlva jelentkeznek. Már harmadik éve működik Mátészalkán a Bíró Lajos és felesége által létrehozott szobrászati alkotótábor is. K-M: Mennyiben tekinthe­tő sajátosnak a megyében élő művészek tevékenysége? T. Z.: Magyarország sokáig fő­városcentrikus volt. 1978-ban vé­geztem a Zeneakadémián tizen- ketted magammal. Ketten jöttünk vidékre. Ma sem ideális a helyzet, mert a főiskolán sincs meg min­denkinek az egyetemi zenei végzettsége. Mások a lehetőségek, a körülmények Pesten. Az embe­rek többsége szeret közel lenni a tűzhöz. De ha valaki eredményesen akar dolgozni, és azt szeremé, hogy észrevegyék, annak érdemes vi­dékre jönni. Hamarabb feltűnik, és felhívja magára a figyelmet. Ilyen szempontból a megyében jó lehetőségek voltak és vannak. Megvan hozzá a szellemi háttér, az érdeklődés. Nem tudok arra viszszaemlékezni, hogy a jól elő­készített, színvonalas rendezvényen ne lett volna közönség. Cs. S.: Én vidéki születésű va­gyok. Számomra Pest nem azt je­lenti, mint másoknak. A jelenlegi lehetőségek közepette azt mond­hatom, hogy itt több tér van az önmegvalósításra. A színész több­félét tud játszani, kipróbálhatja magát. Az biztos, hogy anyagilag Ha századok múlva lesz még emberarcú ember, s az elfutott idő faggatásával foglalkozik, bizonyára a hajdan­volt emberek lenyomatait keresi. Azon töpreng, milyen volt az életük, milyen örömök feszítették a mellkasukat, milyen bánatok horgasztották le a fejüket. Mindezek aligha olvas­hatók ki a fennmaradt termelési statisztikákból, a panelek romjaiból, s az idővel egyáltalán nem dacoló tárgyainkból. A művészi alkotások megőriznek belőlünk egy parányit, valami továbbadható^ jellemzőt és jellegzetest. Közvetítik a gondolatainkat és vágyainkat, reményeinket és félelmein­ket, hitünket és megaláztatásainkat, vagy szándékainkat és csöndes megalkuvásainkat, szerelmeinket és gyűlölségein- ket. Ezért is fontos, hogy időről időre számbavegyük: hol tartunk szőkébb környezetünk művészeti életének alakulá­sában? Még akkor is, ha a mostani időszak inkább a párt­harcok kardcsörtetésétől hangos. A művészek csöndben alkotnak, dolgoznak. Beszélgetőpartnereink: Tarczai Zol­tán nyugalmazott főiskolai tanár, Csikós Sándor színmű­vész, Sebestyén Sándor szobrász és Veréb József, a városi tanács művelődési osztályának vezetőhelyettese. Szerkesz­tőségünket Nagy István Attila képviselte. nak, hanem úgy is, hogy nincs alkalmunk részt venni rangos rendezvényeken. S. S.: Engem ide köt a születés, a gyökerek közelében való élet ér­zelmi szükséglete, az itt átélt élmények, az itt kötött barátsá­gok. Áz elmúlt esztendő decem­berében a megyében élő képző­művészek egyesületet hoztak lét­re. Ennek egyetlen célja az igé­nyesség szakmai védelme. K-M: Mostanában ismét gyakran szóba kerül az érték­válság problémája. A közön­ség érdeklődése nem éppen az esztétikailag magasabbrendü irányába mozdul. Cs. S.: A vidéki színház sajátos helyzetben van. Három követel­ménynek kell megfelelnie: eleget kell tennie a közönségigénynek, a szakmai követelménynek, és az országos kritikai életben is meg kell mutatnia az értékeket. Ennek az egyensúlyát nehéz megterem­teni. Nem csinálhat olyan műsor­tervet, mint egy pesti színház. Érdekes volt a közönség reagá­lása a Rinocéroszokra. Elutasítás­ra számítottunk, a közönség még­is szerette. Az előadás olyan ér­deklődést keltett, ami váratlan volt. Azt, amiért az ember a pályára ment, olyan kevésszer csinálhatja a legteljesebb odaadással és Örom­Aforizmák a művészetről A festészet néma költészet: a költészet beszélő festészet. (Szimonidész) * * * A színpad nem az étet hű ábrázolása, a színpad több mint az élet, magasabb rendű élet. Az élet java. A jóból és a rosszból a java. A legtöbb, amire az ember képes. Fölemelkedés abba a világba, amelybe vágyunk és amelytől olyan távol élünk. (Jászai Mari) * * * A zene még a versnél is jobban, inkább az érzéshez szól, mint az értelemhez, az érzés pedig türelmetlenebb az értelemnél. (Ignotus) nagy hátrányt jelent, de vidéken sokat lehet színpadon, és az ember a mesterséget csak ott tudja elsa­játítani, játék közben. Könyvből nem lehet megtanulni, csak a gya­korlatból. Hiába maradnak a pá­lyakezdő színészek Pesten, ha nem kapnak színpadot. De sok más lehetőség van, amelyet kihasznál­va meg tudnak élni, s egy idő után lényegében elvesznek á színház számára. T. Z.: Kétségtelen, nehezebb megoldani vidékről, hogy benne legyen az ember a körforgásban. Nemcsak úgy, hogy rólam tudja­„A költségvetésből kapott támogatási összeg relatíve csökkent, az infláció mérté­két nem követi. Megítélé­sem szerint a költségvetés sohasem vonulhat ki e terü­letekről. Az persze más kérdés, hogy itt is meg kell keresni a belső erőtartalé­kokat, a megtakarítási le­hetőségeket. Ami pedig a feltételek javítását illeti: egyrészt nem hagyhatjuk, hogy költségvetési pozícióink tovább gyengüljenek, más­részt meg kell találnunk a megfelelő gazdasági, me­nedzselési, alapít ványalapí- tási módszereket. Ebben hamarosan konkrét lépése­ket teszünk.” (Glatz Ferenc művelődési miniszter) mel, sikerélménnyel. Annyi min­dent kell addig megcsinálnia. Goe­the azt mondta, hogy a nagy tettek nagy lemondások árán születnek meg. Nem hiszem, hogy a színé­szek álma a zenés vígjáték. Néha kell Csehovot is játszani, vagy Shakespeare-1. Ami azt a szakmai lehetőséget biztosítja, amit má­sutt nem tudna esetleg elérni. Ezért tartom nagyon fontosnak például az Ivanovot. Estéről estére harcot kell vívnunk a közönséggel. Pedig minden ember megtalálja a maga problémáját benne, az önmegva­lósítás lehetőségét és kudarcát, a szerelmet és a kétségbeesést. Mind­ezt lírai szépségű szövegben, jó rendezésben. T. Z.: A legfontosabb bázist ve­szítjük, veszítettük el: az iskolát. Az értékek felé terelés hiányzik, és nem csak az énekórákon. A zenei tagozatos általános iskolák meg­szűnőben vannak. Ezekben napon­ta volt énekóra. Vannak dolgok, amelyeket meghatározott életkor­ban kell megtanulni. Ilyen a zené­hez való kötődés is. A szülők követelik, hogy most nyelvet kell tanulni, ezért szűnjön meg a zenei oktatás. De nyelvet két év múlva is lehet tanulni. S. S.: Magyarországon műkö­dik egy olyan intézmény, amely­nek a neve iparművészeti főisko­la. Sok jó szakember végzett már itt. De a gazdaságpolitika nem tartott rájuk igényt, ezért a tárgyi kultú­ránk elszegényedett. Pedig a tár­gyi kultúra fejlettségében esztéti­kai érték jelenik meg, amelyet így közvetlenül el lehet juttatni a fogyasztóhoz. Amit használunk, annak jónak kell lennie, és főkép­pen természetes anyagokkal kel­lene magunkat körülvenni. Sze­rintem ennek is eljön az ideje. A pazarló gazdálkodásnak a forma- tervezés hiánya az egyik oka, ezért termelünk eladhatatlan árucikke­ket. V. J.: Az értékválsággal nem értek egyet. Egyszerűen a korábbi hiányok ellenhatásaként alakult ki a mostani helyzet. Rövid idő múl­va véget ér ez az időszak. A jelen­leg uralkodó kommersz iránti igény korábban is megvolt, csak nem le­hetett kielégíteni. Ezzel együtt kul­Tarczai Zoltán túraszemléletünk átalakítására is szükség van. K-M: A nehéz gazdasági helyzetben lévő országok a kul­túrát tekintve két megoldás közül választanak. Növelik a támogatást, hogy javuljon az emberek közérzete, vagy csök­kentik, hogy a költségvetés he­lyzete kedvezőbb legyen Ma­gyarország ez utóbbit válasz­totta. T. Z.: Azok az országok járnak el bölcsen, amelyek nem máról holnapra akarnak eredményt elér­ni, hanem jövőt akarnak teremteni. Amíg nincsenek kiművelt ember­fők, addig nem lesz az ország mű­velt. Ami az emberben a tudás, az egy országban a tudós férfiak, mondta Apáczai Csere János. A tudás, a műveltség megszerzésé­hez semennyi pénz sem elegendő. Bármilyen áldozatot is meg kelle­ne hozni. Én úgy tapasztalom, hogy most nem ezen az úton haladunk. Ez akkor fogja megbosszulni magát, amikor háromszoros árat kell fi­zetni a lemaradás behozására. Cs. S.: A színházban még nem jelentkezik a tragikus pénzhiány. Amit eddig tervezett a színház, képes volt megvalósítani. Az igaz, hogy minden fillér helyét meg kell nézni, takarékoskodni kell. De ez talán nem olyan nagy probléma. Biztos, hogy a jövőben szegényebb színházat kell csinálni, ami nem biztos, hogy rosszabb lesz, mint a mostani. V. J.: Nem gondolom, hogy olyan nagy baj az állam kivonulá­sa bizonyos kulturális ágazatok­ból, mert pazarló is volt az állami támogatás. Abban reménykedem, hogy a mostani nehezebb helyzet a takarékosabb gazdálkodásra ösztönöz. Vannak területek, ahon­nan nem szabad pénzt elvinni. Ilyen többek között.az oktatás. Cs. S.: A röghözkötöttségnek egy új formája kezd kialakulni. Ha föl akarok menni Pestre meg­nézni egy jó előadást, a következő költségekkel kell számolnom: vasúti jegy, szállás, belépőjegy. Mindez ezer forintból nem telik ki. De egy debreceni vagy miskol­ci kirándulás sem olcsó mulatság. V. J.: Az lenne az ideális, ha az állampolgár képes lenne a saját zsebéből finanszírozni ezeket a dol­gokat. De az eszközök — csökke­nő mértékben ugyan — az állam kezében vannak. Mikor lesz az emberek zsebében annyi pénz, hogy önmaguk finanszírozzák a kultu­rális értékek létrehozását? Nem tudom. Az alapvető intézmények (például az iskolák) töretlenül kell hogy fejlődjenek, de meg kell 5 Veréb József menekülniük az elsorvadástól az igazi értékeket létrehozó együtte­seknek is. Számolni kell azzal, hogy nem sikerül mindenkinek a továbbélés. Nem hiszem, hogy a jövőben egy üzem kórust tudjon fenntartani, megengedhesse ma­gának, hogy tagjai munkaidőben próbáljanak. A termelőüzemeknek nem hivatásuk a fenntartás. Úgy gondolom, eljött az idő ennek a felismerésére. S. S.: Szerintem a kultúra tá­mogatásának leépítésében telje­sen rossz irányban haladunk, mert az előrelépést minden körülmé­nyek között a kultúra vezeti be, de csak akkor, ha a minőség érvénye­sül. Noha természetesen nem kell mindenkinek Haydnt hallgatni. Ha elsorvadna a kultúra, meg­szűnnének az országok között a gazdasági kapcsolatok is, mert a kultúra a szellem tárgyiasulása. K-M: Mennyire vannak jelen a megyében élő művé­szek az országos fórumokon, az országhatáron túl? S. S.; A megyében élő képző­művészekre eléggé jellemző a visz- szahúzódás. Nem vállalkoznak gyakran a megmérettetésre. T. Z.: Szerintem a megye zenei életének nincs rossz híre. A kóru­sok gyakran szerepelnek a rádió­ban, budapesti hangversenyeken. Jelentősek a nemzetközi kapcso­latok is. Ezek annyira közismer­tek, hogy felesleges részletezni őket. Cs. S.: A Móricz Zsigmond Szín­ház 1986-ban elnyerte „Az év szín­háza” kitüntető címet. Részt ve­szünk a Budapesti Tavaszi Feszti­válon, az idén a Rinocéroszokkal. Amennyit egy vidéki színház meg­tehet, megtesszük, úngvári. újvi­déki kapcsolataink rendszeresek, de formálódik a szatmárnémeti szín­házzal való kapcsolat is. Szerin­tem a társulat jó, komoly erkölcsi erő van benne, s ez ebben a szét­hulló magyar valóságban nagyon nagy érték. A mostani helyzetben a környező országok színházaival a kapcsolatot feltétlenül erősíteni kellene. Egy példa: amikor Újvi­déken voltunk, előkelő szállodá­ban laktunk, de amikor ők itt jár­tak viszonzásul, olyan körülmé­nyek között éltek, hogy arról jobb nem beszélni. A fogadókészség­hez ez is hozzátartozik. Még mindig kísért a kultúra és a materiális szükségletek szembeál­lítása. Én ezt bűnös dolognak tar­tom, mert nem lehet például a színház lelkiismeretét azzal ter­helni, hogy ő most egy óvoda vagy iskola rovására működhet. Ezeket a dolgokat szét kell választani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents