Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-27 / 72. szám

1990. március 27.

Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet

1

NYÍREGYHÁZI ÉLET

Komfortosabb, de nehezebb

Népszámlálás

dióhéjban

Nélkttltik nem lehet

Mihaszna

társaság?

A közigazgatási dolgozók mindeddig az államapparátus szürke eminenciásai voltak, s most az ő fejük fölött is ott leng Damoklész kardja: igényt tartanak-e a választások után a munkájukra, vagy B-listára kerülnek? A választ sokan meg sem várják, s elhagyják a közigazgatást, vagy erőteljesen azon gondolkoznak, t

„Attól tartok, hogy aki fenyeget minket, nem ismeri a közigazgatási munkát... Sok szór elém tolul gyermekkorom konyhájának faliképszövege, mely szerint könnyebb beszélni, mint tenni, nehezebb főzni, mint enni ... — kezdi a beszélgetést Kondomé dr. Kán Elvira, a megyei város tanácsának osztályvezető-helyettese, aki hivatalból és magánszorgalomból is foglalkozik a közszolgálati munkával. Nem tagadja, hogy az elmúlt évtizedek politikai és állami gyakorlata is táplálta az ellenszenvet az úgynevezett inproduktiv tevékenységgel szemben. Mégis jogos lehet az a remény, hogy a változások során a közszolgálat helyzete is tartalmi értékén, európai szinten rendeződjék, csakúgy, mint minden más megoldandó problémánk. Európában ugyanis már rég nem kezelik a hivatalt a társadalmi pazarlás jeleként.

Kitűnik: a közszolgálati dolgozók szeretnék talán leginkább, ha végre kiküszöbölhetők lennének a torzulások, az igazgatási tevékenység funkciózavara — ennek szükségét jobban érzik, mint a külső szemlélő gondolná. Az itt dolgozók ugyanis naponta szembesülnek a lakosságra nehezedő problémákkal, a gyarapodó indulatokkal, a népszerűtlen és átgondolatlan intézkedések következményeivel. Ilyenkor gyakran kerül konfliktusba az ügyintézői lelkiismeret és az intézkedési kényszer. Amikor a közigazgatási alkalmazott számára nincs más választás, mint hogy törvénysértő, vágj' bürokrata lesz. Mellesleg: egyre nehezebben vihetők ki a jövőt alakító elképzelések, mivel a lakosság pénzhiány miatt sem partner, de amiatt sem, hogy nem lát biztató jövőképet.

És ezeken a pólusokon a hatékonyságot már nem lehet az apparátus összetétele, vagy képzettsége szintjén megítélni.

Szóljunk mégis ezekről. Nyíregyháza Megyei Város Tanácsnál százhetvennégyen dolgoznak, ök végzik az ügyek intézését első és másodfokon. Vagyis a korábbiaktól eltérően már nem kell a megyei tanácshoz fordulni, ha fellebbezni akar az állampolgár, azt itt is teheti. Ügyeinket hetvenhét felsőfokú végzettségű jogász, szakmérnök-üzemmérnök (főleg építész), mezőgazdasági, egészségügyi, pedagógiai, pénzügyi és államigazgatási szakember intézi. Egészen pontosan: a hivatalnál öt jogász, nyolc műszaki, egy mező- gazdasági, 2 egészségügyi, egy pedagógus és nyolc államigazgatási diplomával rendelkező van alkalmazásban. A tanácsi szakigazgatási szervnél túlsúlyban vannak a jogászok és a műszakiak 14, illetve 13 dolgozóval. Ezt követi a nyolc pedagógiai, az öt pénzügyi-számviteli, a négy államigazgatási, a három köz- gazdasági, ugyanennyi mezőgazdasági és az egy egészségügyi diplomával rendelkező.

Sok-e vagy kevés a felső- és középfokú végzettséggel rendelkező ügyintéző a tanácson? Jó, illetve megfelelő-e az arányuk, vagy lehetne több a felsőfokon tanult? Bizonyosan lehet javítani az összetételen — mondhatja különösen az, akinek áz ügyét valamikor, valaki nem éppen hibátlanul, vagy nem a legudvariasabban és nem az általa elvárt ideig-időben intézte. Ennek a városlakónak azután hiába tálalják a legjobbat mutató statisztikai lapot is. Az ő számára alighanem közömbös, ha arról szólnak, hogy az apparátusban olyan szakemberek is dolgoznak, mint Veress István városi főépítész, akinek a tekintélye a megyehatárokon jócskán túlmutat, illetve minden szakember előtt világosan áll, aki az új nyíregyházi épületeket, vagy az újjávarázsolt házakat meglátta. És van igazgatási szaktekintély. van aki részt vett például az új közszolgálati, önkormányzati törvény előkészítésének országos vitájában. De nem csupán a kiemelkedők értékesek a tanácson, hanem azok is, akik nem mindig előnyös körülmények és feltételek közepette végezték-vég- zik sziszifuszi munkájukat. Kérdezheti valaki — mondják —;, hogy miért van még 1990- ben is szükség a csupán középfokú végzettségű ügyintézőkre, a csak érettségizettekre? Részben azért — ez a felelet — mert nem szükséges a tanácsi munka minden területére felsőfokon képzett ember (az adóhivatal számos posztján nagyon jól megállják a helyüket például a közgazdasági szakközép- iskola pénzügyi tagozatán végzettek is).

Részben viszont azért nincs több jogász, épíFejük fölött is ott leng Damoklész kardja:

Igényt tartanak-e a választások után a munkájukra, vagy B-listára kerülnek? A választ sokan meg sem várják ... Képünkön Veress István városi főépítész, akinek a tekintélye jócskán túlmutat Nyíregyházán.

tész, műszakis, közgazdász, mert ők nem éppen legszebb álmaikban álmodták itteni jövedelmi lehetőségeiket. Különösen gondjuk van. ha hozzászámítják (és hogyan lehetne ettől eltekinteni?), hogy a Tisztelt Ügyfél nem minden esetben szmokingos és estélyi ruhás úriember, aki oly módon is viselkedik. Itt bizony számítani kell a durva hangra, a hivatal elé kitett ordító csecsemőre, sőt a testi fenyegetettségre is. jóllehet az ügyeket intézőnek nem sok köze van az adótörvény követelményeihez, vagy a lakbérek növeléséhez, az örökbefogadási rendelkezések köny- nyítéséhez, illetve szigorításához — kiket hogyan érnek hátrányosan a rendeletek... A fluktuáció mindemellett elhanyagolható volt Nyíregyházán a városi tanácson egészen a legutóbbi időkig. Egy bizonyos stabilizálódás tanúi lehetnek azok, akik e terület helyzetét vizsgálják. Tulajdonképpen a nyugdíjba mentek hagyták ott az íróasztalt, illetve, akik magasabb beosztásba kerültek, vagy jóval magasabb bért kaptak másutt.

(A hivatalnál dolgozó 73 alkalmazott mintegy egj’harmada — pontosan 27-en — öt évnél korábban került a munkahelyére, a tanács szakigazgatási szerveinél e tekintetben még a jobb a helyzet, mert több a fiatal, a képzettebben munkát vállaló.)

A jövedelem ma sem elhanyagolható tényező. Nos,, az adatok tükrében ez nem valami fényes. A felsőfokú végzettségű vezetők és ügyintézők közül az osztályvezetők bruttó átlagbére 1989. december 31-én 20 800 forint volt, az osztályvezető-helyetteseké 17 700 forint. A csoportvezetőké és az ügyintézőké 11 900 forintot tett ki. Ha hozzászámítjuk az idén ehhez társult körülbelüli 15 százalékos béremelést, akkor sem mondható fényesnek a bér, amiből jócskán lefarag a személyi jövedelemadó és a már kézhez sem kapott egyéb kiadás. „És ez a többszörösen hátrányos helyzetet is tükrözi, mert nem csupán a gazdasági szférához, de más megyék hasonló államigazgatási dolgozóihoz képest is elmaradottak a nyíregyházi tanácsnál dolgozók bérei...” — mondja erről Kán Elvira, s hozzáfűzi, Ifhogy a pillanatnyi helyzet sem éppen az államigazgatási dolgozóknak kedvez. Sokukat megzavart a választási küzdelem hevében tett kijelentések sora. melyek szerint az államigazgatást le kell rombolni, a mai bürokratákat el kell távolítani, a létszámot erőteljesen le kell csökkenteni ... és a többi. A pártharcok fenyegetettsége, bomlasztó hatása az államigazgatási tevékenységre természetesen kiterjed.

Ennek a következménye, hogy nem kevesen keresnek állást maguknak ténylegesen, vagy gondolatban a tanácsi ügyintézők legjobbjai közül. Ez pedig senkinek nem lehet érdeke, legkevésbé az önkormányzati választásokat követő városi vezetésnek, s a város lakosságának, amelynek színvonalas és gyakorlott ügymenetre van szüksége. Sajnos manapság — mint már oly régen — ismét el terelődik a figyelem az államigazgatás valóságos rendeltetéséről, amely jogrendet

biztosít, amely szervez, piaci viszonyokat menedzsel, de amely tevékenység csak megfelelő védelem mellett képzelhető el. S ha a közszolgálati törvény megalkotása újra későbbre tolódott is, talán jelent valamit a területen dolgozók közérzetében, hogy a minap megalakult az érdekeik kifejezését és védelmét is felvállaló Magyar Közigazgatási Kamara. Ennek tudatában is hangzott el beszélgető partnerem — a Kamara alapító tagja — megjegyzése: „Trianon óta óhajtott cél egy, a kor színvonalán álló és gazdaságos közigazgatás öntudata, amely a közvélemény öntudatának és önérzetének is része. Egyszer csak sikerül megvalósítani...”

Ügy legyen!

Kopka János

Igaz, e pillanatban még nincsenek meg sem az országos, sem a megyei végleges adatok, de a tendenciákra már lehet következtetni. Még az előkészületeknél elhatározták; teljeskörűségre törekednek, tehát senkit nem hagynak ki a felmérésből azért, mert például kórházban, külföldön vagy ideiglenes címen tartózkodik. így tehát pontosnak ígérkezett az összeírás. A másik újítás az volt, hogy egyúttal reprezentatív felmérést is végeztek, ennek értelmében á lakosság húsz százalékától további adatokat kérdeztek, elsősorban az iskolázottságról, az egészségi állapotról és a foglalkoztatásról. Ezzel a reprezentatív felméréssel az volt a cél, hogy a különböző minisztériumok, országos intézetek, főhatóságok munkáját könnyítsék meg adatszolgáltatással.

A népszámlálások egyik fontos témája volt és maradt a lakásállomány felmérése. Ez már csak azért is lényeges, mert az ENSZ nemzetközi statisztikai hivatalának hazánk is szolgáltat adatokat a lakásviszonyokról. A népszámlálók azt tapasztalták, hogy a még annyira nehéz 80-as években is folytatódott a lakásépítés a megyében. Az összes új lakás 30 százalékát azonban Nyíregyházán húzták fel! Ennek megvannak természetesen az okai. Nem mintha a falun született fiatalok mindegyike városba vágj'ott volna, de munkahelyet főként a városokban talált, és már nem kívánt ingázni. Korábban a tömeges lakásépítés során új lakótelepek születtek. Ám a népességösszeírók is számtalanszor hallhatták, hogj' a kétszobás, 54 négyzetméteres lakás nem oldotta meg a négytagú család lakásgondját egy életre.

Így aztán ismét ellenkező előjelű mozgásnak lehetünk tanúi az utóbbi években. Az emberek — már aki anyagilag megengedheti — menekülnek a panellakásból és inkább eladósodnak. de belevágnak az építkezésbe. Így született Nyíregyházán a Korányi úti lakónegyed, a számos borbányai és a Ságvári új házsor, de említhetnénk a korábbi évekből Orost, Nyírszőlős egy részét és Nyírpa- zonyt, amely szinte két-három év alatt lett a nyíregyháziak kedvelt építkezési területe. (Bár közigazgatásilag az utóbbi még nem tartozik a megyeszékhelyhez, de a közelség és a számos kapcsolat miatt ez a jogi rendezés feltehetően csak idő kérdése.)

Egyik fontos mutatója életünknek, hogy egy lakásra hány ember jut. A statisztika úgy mér, hogy száz lakásra a megyénkben 300 személy jut, ez elvileg jó arány — legalábbis a korábbi esztendőkhöz képest —, viszont a Nyíregyházához hasonló lélekszámú városokban 100 lakásra átlagosan 280 személy jut.

Az összeírás másik fontos,tényezője maga az állampolgár. Örömmel vették most az emberek, hogy a jövedelmi viszonyaikat, mozgalmi múltjukat és tevékenységüket nem firtatták, csakúgy, mint a vallási meggyőződésüket. Legutoljára 1949-ben kérdezték a számlálóbiztosok a vallást, s ha eddig esetleg tagadták volna, most minden bizonynyal őszinte válaszokat adtak volna erre a kérdésre. De ez most nem szerepelt köztük.

Annál nagyobb érdeklődéssel tették fel a népszámlálók a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket. Nyíregyházán szlovák, cigány, német és zsidó lakosság él és vállalhatja gond nélkül a nemzeti hovatartozást. (Németnek elsősorban Zajtán, Vállajon, Raka- mazon és Gávavencsellőn mondták magukat az emberek.) Szlovákok nagyobb tömbben még Nagy cserkeszen. Nyírteleken élnek. A zsidóság — külön kérdés. Még országosan sincs eldöntve, hogy vallási, vagy etnikai értelemben mondja magát valaki zsidónak.

A korábbi évek pejoratív megkülönböztetését nem lehet egyik pillanatról a másikra levetkőzni és vállalni az eddig vállalhatat- lant.

Az iskolai végzettség sokat elmond egy társadalomról. A korábbi népszámlálásnál még néhány ezer analfabétát találtak, mára alig maradtak páran. Bár az is igaz, hogy jelentős réteg nem fejezi be az általános iskolai tanulmányait, de néhány osztállyal a háta mögött a betűvetésre alkalmas. Hogy j ez persze mennyire elegendő a növekvő s technikai, technológiai követelményekhez, í más kérdés.

örvendetes viszont, hogy' Nyíregyháza iskolavárosnak mondhatja magát. A statisztika szemüvegén át nézve ez azt jelenti, hogy ezer lakosra 50 diák jut, míg a hasonló ! nagyságú városokban kevesebb diák tanul t ugyanilyen népességre vetítve. A demográ- j fiai hullám most a középiskolákban tetőzik, j van 40-es osztálylétszám némelyik intéz- j ményben. Kísérletképpen a Kossuth Gim- ziumban és az Arany János Gimnázium és általános iskolában (a volt 9-esben) nyolc- j osztályos gimnáziumi osztályokat indítanak, j Feltehetően csak évek múlva tisztázódik, } hogy az oktatás színvonalának művelését hozta e döntés maga után.

Szép számmal akadnak Nyíregj'házán magasan kvalifikált szakemberek. Ez már ki- sebb mértékben jellemző a megye többi városára. Az iparosítás, a műszaki kultúra terjedése törvényszerűen követeli meg ezt a ’ folyamatot. Ám másik jelenségre is felfigyel- - tek a népszámlálók: az utóbbi összeíráshoz képest csökkent az iparban foglalkoztatottak aránya. Ez nem baj, hiszen a modernebb gépek, a számítástechnika térhódítása kiszorítja az élő munkát mind több üzemből. Bár már ott tartanánk, hogy robotok munkáját vigyáznák fehér kesztyűs (fizikainak számító) munkások, s az iparban alkalmazott segéd- és betanított munkásokból minél kevesebben maradnának, ehelyett inkább a kereskedelemben, a szolgáltatások területén találnának jövedelmező elfoglaltságot.

Az utóbbi években különösen nagy gond hárul a munkaügyek irányítóira, szervezőire, mivel a munkanélküli-segély és az átképzések bevezetésével korábban ismeretlen lehetőségek nyílnak a munkavállalók előtt. Ez a mi megyénkben azért is fontos lenne, mert a vegyes vállalatok alapításától a nyugati tőke beáramlását várják a szakemberek és ez az életszínvonalban előbb-utóbb jelentkezne.

A megyeszékhelynek nemcsak azt a 120 ezer embert kell ellátnia, akik ide jelentkeztek be állandó lakcímre. Naponta több ezer az ingázó munkások és diákok, értelmiségiek száma.

Bár a jövedelmi viszonyokra nem kérdeztek a népszámlálók, azért egy-két adatból erre is lehetett következtetni. Általános jelenség, hogy az infláció rohamos növekedésével a lakosság szabadulni igyekszik a pénzétől, s azt elsősorban ingatlanokba fekteti. Most az érvényben lévő földtörvény szerint nincs korlátozva, hogy hány háza, lakása lehet egy családnak. Előfordul, hogy a szabadpiacon jóval a reális érték felett cserélnek gazdát a lakások, a kertek, a gépkocsik, mert a forintban nemigen bíznak az emberek.

Bár a végleges adatok az elkövetkező hetekben kerülnek nyilvánosságra, azért a 2500 népszámláló érdekes tapasztalatokra tett szert a megyében. Komfortosabb, bár egy- úttal nehezebb lett az életünk — talán dióhéjban így lehetne összefoglalni.

Tóth Kornélia

Dolgozik a komputer, készülnek a város lakos ságáról a végleges adatok. Addig is a népszámlálók tapasztalataiból: komfortosabb, ha egyúttal nehezebb is lett az életünk...