Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

1990. március 3. Kelet-Magyarország 3 Pártok a Kelet-Magyarország kerékasztalánál Mi legyen a földdel, a tsz-ekkel? Milyennek ítélik a magyar, s ezen belül a megye mezőgazdaságának helyzetét, hogyan látják a követ­kező lépéseket? — e téma körül zajlott az a vita, amit szerkesztőségünk szerda délután szervezett a megyében működő, a témakörben leginkább érintett pártok képviselőinek részvételével. A válaszadás le­hetőségével ezúttal három párt élt. Csonka Zoltán az Agrárszövetség, dr. Gacsályi Csaba a Független Kis­gazda Földmunkás és Polgári Párt, dr. Kiss Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt színeiben fejtette ki véleményét. A pártfórumon elhangzottakat Balogh Géza főmunkatársunk zerkesztésében adjuk közre. Cs. Z.; Manapság már köz­helyszámba megy arról be­szélni. hogy válságban van a magyar gazdaság. Érvényes a mezőgazdaságra is. De itt nyomban le kell szögeznünk valamit: mi szenvedő ala­nyai vagyunk csupán a vál­ságnak, de semmiképpen nem az okozói. A világszín­vonalon termelő mezőgazda­ságunk ma egyszerűen a létéért küzd. K. L.: Hogy mást ne mondjunk, az ágazat átlagos jövedelmezősége alig haladja meg a két-három százalékot, az iparé ennek a háromszo­rosa. Pedig a két ágazat te­vékenysége között minőségi különbség van. s nem az ipar javára. Fejőstehénnek nézik az ágazatot Cs. Z.: Nem a szövetkezeti szektor lényegében van a hi­ba, mint ahogy azt manap­ság jó néhányan bizonygatni igyekeznek. Kevesen tudják, hogy például hitelt az idén a termelőszövetkezetek még nem kaptak. Pedig már már­ciust írunk! Az embernek sokszor az az érzése, a ter­melőszövetkezeteket, állami gazdaságokat egyszerűen le­hetetlen helyzetbe próbál­ják hozni igen sok helyen, hogy aztán elmondhassák- lám, ide jutott a korábbi rendszer büszkesége, a nagyüzemeken alapuló ma­gyar mezőgazdaság. K. L.: A világban ma há­rom olyan mezőgazdaságot ismerünk, mely állami támo­gatás nélkül működik: Ausztrália, Üj-Zéland és Magyarország. Mindezek el­lenére tavalyelőtt például 68 milliárd forint volt a po­zitív egyenlege a mezőgazda­sági exportunknak. Ez a mezőgazdaság több mint ti­zenötmillió ember kínálati ellátását biztosítja ma is, és a világ legtöbb helyén bol- dogak lennének, ha olyan eredményeket produkálná­nak, mint mi. Nálunk azon­ban fejőstehénnek nézik az ágazatot, mely nem is lenne túlságosan nagy baj, ha nem sanyargatnák lépten- nyomon a szegény jószágot. A mezőgazdaság teherbíró­képességénél az állam sokkal többet von el, s ez már tart hosszú évek óta. G. Cs.: Az előttem szólók állításaival sok mindenben egyetértek. De azt nem le­het tagadni attól függetle­nül, hogy a mezőgazdaság produktuma valóban elfo­gadható — a falvak népe sokkal rosszabbul él. mint a városi ember. Én elismerem, hogy az állam mostoha- gyermekeként kezeli a me­zőgazdaságot, de óriási hiba lenne minden gond okozójá­nak a központi szabályzókat tekinteni. Rengeteg a parla­gon hagyott föld, sok téesz évek óta megmagyarázhatat­lanul veszteséges, a gazda­ságok élére gyakran olyan vezetőket erőszakoltak, akik megítélésénél nem a szakmai tudás, hanem valamiféle po­litikai megbízhatóság ját­szotta a fő szerepet. K. L.: Én azt hiszem, a' magyar mezőgazdaságnak a kétségkívüli gondjai elle­nére nincs szégyenkezni va­lója. Ha annyira elvetendő lenne, megkérdezem: a FAO, az ENSZ-tagszervezet miért ajánlotta, ajánlja a magyar szövetkezeti modellt köve­tendő példaként a . fejlődő világ országainak? Termét szetesen mi is tisztában va ­gyunk azzal, hogy sürgős változtatásokra van szükség az ágazatban. Itt van például a tulajdonviszony, annyi vita forrása. Azt mondjuk: a téesztag tulajdonában lévő földdel a tag szabadon ren­delkezzen, de a közös, oszthatatlan vagyon fö­lött a szövetkezeti tagságot, illetve a közgyűlést illesse meg ez a jog._ Önkéntesen társulni G. Cs.: Ha már e nagyon fontos ponthoz értünk, en­gedtessék meg, hogy el­mondjam, miképpen látjuk mi a mezőgazdaság megre­formálásának módjait. Min­den termelőszövetkezet hív­jon össze rövid időn beiül közgyűlést, melyen részt ve­het és szavazhat minden földtulajdonos, akkor is, ha nem tagja a szövetkezet­nek. A közgyűlés feladata az új vezetőség megválasztása. A tulajdonosok dönthesse­nek arról, mi legyen a föld­jükkel. Ha akarja, kiveheti Csonka Zoltán a téeszböl. reális díj fejében bérbe adhatja, vagy ha úgy látja jónak, akár értékesít­heti is. Külföldről vámmen­tesen lehessen behozni me­zőgazdasági kisgépeket, s azok gyártására ösztönözni kell a hazai gyártókat. Elő kell segíteni kisebb, önkén­tes alapon társuló szövetke­zetek létrejöttét; aki állat- tenyésztéssel akar foglal­kozni, az földje fejében épületet és állatot kapjon Akinek nincs földje, de gaz- dákodni kíván, meg kell ad­ni a lehetőséget, hogy bérel­hessen. Egyébként ez a lehe­tőség, s az, hogy a föld ér­tékesíthető, azt is eredmé­nyezheti, hogy munkát tu­dunk ajánlani az elbocsátotl szabolcsi ingázók egy részé­nek, s megerősödhetnek az elnéptelenedő falvaink. .jCs.'Z.: A megyében jelen­leg ' 19—22 százalék a mező- gazdaságból élők száma, az aktív, illetve nyugdíjas tsz- tagok pedig mintegy 90 ez­ren vannak. A jelenlegi helyzetben a mezőgazdaság aligha tud ennél több embert eltartani, meggyőződésem, hogy nem itt kell keresni a foglalkoztatási gondok meg­oldásának lehetőségeit. So­kan állítják, hogy például a kézimunka-igényes 'kultúrák termesztésének fokozásával jelentős számú ember talál­hat kereseti forrást. De .'£<’» - rém, ez a megye nem hír ei például még 3 ezer hektár dohányt, vagy több száz hek­tárnyi gyógynövényt. Itt kell elmondanunk az egyik aggá- Jj’unkat. is: a munkanélküli­séget néhány párt vidékre akarja toloncolni, a nagyvá­rosok és az ipar gondjait a falvak rovásásra kívánja megoldani. Engedtessék meg, hogy e helyütt is leszögez­zük, szerintünk melyek most a legfontosabb feladatok. Ál­láspontunk szerint kártalaní­tani kell a megváltott föl­dek régi tulajdonosait; az je­gyen a tulajdonos, aiki a föl­det műveli; a vidék pedig ne Gacsályi Csaba váljon szociális lerakodó­hellyé. Mint ahogy azt né­hány hatalomért versengő párt szeretné. K. L.: Az MSZMP állás­pontja szerint semmi esetre sem szabad elfogadnunk töb­bek között a kisgazdák ál­láspontját, akik a földtulaj­don 1947. december 31—i ál­lapotát szeretnék visszaállí­tani. Ebben a megyében a telekkönyvezés akkorára nemhogy befejeződött vol­na, éppen csak elkezdődött. Ú| tulajdonosi szemlélet Cs. Z.: Alföldeknek negyven­öt-negyvenhat »százalékát te- lekkönyvezték -abban az eszír . téridőben. K. L.: Folytatom egy fur­csa példával: Tiszavasvári­ban a telekkönyvezés min­denféle változás ellenére még 1963-ban sem fejeződött be. Ha belegondolunk, elfo­gadván az új földrendezést, a háború előtti viszonyok is visszajöhetnek. Amikor a megye földterületének hat­van százaléka, mindössze 1300 család kezében volt. míg 90 ezer embernek alig több mint tizenkét százalék jutott. 17 ezer cselédet, 47 ezer napszámőst tartottak számon, s a mezőgazdaság­ból élő családtagok éves jö­vedelme — 1938-ról van sző -r rtem érte el a 170 pengőt. Ezt akarjuk? S megkérdem:’ ha kiosztják a földet, mi lesz a termelöszövetkezet-tagsági címen szerzett nyugdíjakkal, járadékokkal ....'? G. Cs.: Minden nyugdíj, így a földjüket visszaigény­lő téesz-tagok nyugdíja is munkával és nyugdíjjárulék fizetésével szerzett olyan jog, amely semmiféle címen nem vonható vissza. A földjüket visszaigénylő, s visszakapó tagoknak csupán a jelenleg 3858 forint összegű öregségi, Kiss Lajos illetve a 4350 forintnyi mun­kaképtelenségi járadékát le­het megszűntetni. Ha már e bonyolult témakörnél tar­tunk, hadd ismételjem meg pártom nagyon egyértelmű álláspontját. Mi egyáltalán nem vagyunk a szövetkezés ellenzői, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket sem akarjuk mindenáron felszá­molni. De mindenképpen új tulajdonosi szemléletet sze­retnénk meghonosítani, töb­bek között azért is, 'hogy végre elégtételt kapjon az a sok százezernyi ember, aki­ket leírhatatlanul nagy igaz­ságtalanság ért az elmúlt év­tizedekben. S még egy: a kisgazda párt földhöz kíván­ja juttatni a földnélküli tag­ságot is, szerzett jogon, a munkájuk revén létrejött va­gyonnövekmény jnevesítésé­r «31.0 A tl/tT 0Tk ‘ I K? tíriéhr GÜTCsályi doktor kívánatosnak tartotta, hogy* a közgyűléseken rész vegyenek és szavazzanak a tagsági viszonnyal nem ren­delkező földtulajdonosok is. Ezt mi ellenezzük, a dönté­si jog szerintünk csak a tag­ságot illeti meg. A közös tu­lajdon nevesítése most fo- folyik — itt elképzelhetőnek tartjuk, a közgyűlésen olyan döntés születik, hogy esetleg a megváltott földeket is visz- szaadják a volt tulajdono­soknak. De többek között csak akkor, ha a volt gazda a téesz ben dolgozik, vagy nyugdíjas,-' vagyi’taelyben la­kik. Azt elutasítjuk, hogy például egy távoli városban élő is visszakapja az időköz­ben megváltott földet. Mert ő egészen bizonyos, hogy azon csupán nyerészkedni akar majd. A falvakban pe­dig csak halmozódik a szo­ciális feszültség. K. L.: Jöhet itt bármilyen párt, bármilyen programmal, a magyar gazdaság fellendí­tése csak az eddig elért ered­ményekre alapozódhat, csak az eddig felhalmozott nemze­ti vagyon képezheti az igazi forrását, s a magyar ember legendás munkaszeretete. Segíti kezekkel Ha valaki munkaképte­len, rokkant. azaz lét- fenntartását nem tudja biztosítani, vagy váratla­nul olyan helyzetbe kerül, amiből csak segítséggel tud kilábalni, szükséges a támogató kéz. Ha nincs olyan hozzátartozó, aki ezt nyújthatná, a városi taná­csok szociálpolitikai osz­tálya teszi, hivatalból. Rendszeres szociális se­gélyben azok a nagykorú állampolgárok részesül­hetnek, akik hatvanhét százalékban, vagy annál súlyosabban rokkantak. A magányos és idős embe­rekre is gondoltak. A nők hatvanöt, a férfiak hetven év felett kaphatják a tá­mogatásnak ezt a formá­ját. A kulcsszó a munka- képtelenség. Aki tud mun­kát végezni, amelyből el­tarthatja magát, nem kap rendszeres segélyt. Ennek összege egyébként hetven év alatt 3990, felette 4350 forint. Nagyon fontos, hogy csak az kaphatja, akinek nincs olyan család­tagja. aki támogathatná. Ha a támogatottnak van olyan családtagja, akit ne­ki kell eltartaniaO), ak­kor kiegészítő segélyt ál­lapítanak meg. A félreér­tések elkerülése végett meg kell említeni. hogy ez gyerekekre nem vonat­ás Ifjúságvédelmi Intézet gondoskodik. Esetenkénti segéllyel az átmenetileg veszélybe ke­rülőket támogatják. Tüze­lőt kell, venni a télre, ru­hát. gyágysisoi'D, Nem, le­het éyeptg., -hatnál több­ször esetenkénti segélyt kérni, amelynek összege a rendszeresnél nem lehet magasabb. Ha a tanácsok gépesíté­se azt a fokot eléri, hogy bármely gondozottról az adatok néhány perc alatt összegyűjthetők. akkor megoldható lesz. hogy az esetenkénti segély kérése­kor akár azonnal pénzt kaphasson a kérelmező. Csak a kérelmet és a nyugdíjszelvényt kell maid bemutatni. Ezután a tanács szakemberei meg­vizsgálják, valóban jogo­sult-e rá. Talán az egyik legna­gyobb segítség manapság az ég felé kúszó gyógy­szerárak mellett az úgy­nevezett közgyógyellátás­ra jogosultság megállapí­tása. Érthetőbben ez az ingyenes gyógyszerellátás. Akinek keresete, anyagi háttere nem teszi lehető­vé a szükséges gyógysze­rek megvételét, az a taná­cson kérhet az ingyenes ellátásra jogosító igazol­ványt. T. Z. Kristály készül Növeli tőkés exporttermelését és dolgo­zóinak létszámát a Pannonglass Ipari Rt. vásárosnaményi üveggyára. Ezt a jelentős előrelépést a közelmúltban átadásra ke­rült mintegy 65 millió forintos beruházás tette lehetővé. Elkészült a három tonna kapacitású ólomüveg olvasztó kemence a hozzá tartozó hutacsarnokkal és kiszolgá­ló létesítményekkel. Az új beruházás je­lentősége, hogy hazánkban ez az első tisz­ta elektromos olvasztású kemence, amely a legigényesebb nyugat-európai elvárások­nak is megfelel. A beruházás létesítése a megyei tanács 26 milíió forintos területfej­lesztési hozzájárulásával létesült, s így 140 új dolgozónak adnak munkát. Ké­pünk az új olvasztókemencéről készült. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents