Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-22 / 68. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. március 22 Az egészségügyi ellátásról Az itt közölt írások a pártok, szervezetek, moz­galmak véleménye, szer­kesztői változtatások nélkül. SÁROSY ZOLTÁN, a Hazafias Választási Koalíció 7. számú vá­lasztól körzetben Induló képvise­lőjelöltje március 23-án délután fél ötkor a kisvárdal művelődési központban választól gyűlést tart. Az eseményen részt vesz Forral Sándor, a HVK országos választási Irodájának titkára, valamint Gajer József, a HVK országos Intézőbizottságának tagja is. n politikai kultúráról Kedves Barátaim! Ma, amikor szakértők (?) szá­zai bátran nyilatkoznak külön­böző kérdésekről, meg kell val­lanom, 28 éves egészségügyben eltöltött múlttal is szorongva írom ezen gondolatokat, melyek biztosan nem általános érvényű­ek és nem megtámadhatatlanok. Tekintsék ezt egy szakmáját és a munkát szerető ember minden hátsó gondolat nélküli, jobbító szándékú magán (?) véleményé­nek. A jelenlegi eü. ellátásnak vál­toznia, újulnia kell. Ennek alap- feltétele szerintem az, hogy min­den szociális és eü. ellátás cí­mén beszedett és kiadott pénz­ről fillérre pontos elszámolást kell tenni egy — jelenlegi társa­dalmunk minden tagja számára — illetékesnek elfogadott több tagú szakértői bizottság elé. En­nek ismeretében dönteni kellene arról: szükséges-e — szerintem igen — a szociális és eü. ellátás szétválasztása az intézményrend­szer és pénzügyi gazdálkodás te­rén. A szociális ellátásban egész társadalmunkra, az abban műkö­dő karitatív, gondozó munkára hajlamos és érett (!) társadalmi és egyházi szervezetekre kellene támaszkodni, természetesen mun­kájukhoz biztosítva az eü. szák- máj ellátásra fordított összegtől alig kevesebb pénzügyi támoga­tást. Fel kellene számolni az eü. szakmai munkában meglévő bü­rokratikus, feudális hierarchiára épülő irányító rendszereket, a párhuzamos, de egyik szinten sem- teljes ellátást nyújtó pénz­emésztő, de a beteg számára csak járkálást, terhet jelentő „rende­lések” rendszerét. Erős, szakmai­lag igényes és alapfokon is vég­leges megoldásra törekvő ottho­ni, háziorvosi (!) ellátás, szak­mai tanácsokat adó ambulantiá- kat fenntartó kórházi, klinikai munka lenne -az a két szint, amely lehetővé tenné az olcsó, gyors és ezáltal az orvos és be­teg számára is kevesebb terhet jelentő megoldást. A háziorvosok közösségének, kórházaknak veze­tését a soraikból demokratiku­san, bizonyos időszakra válasz­tott „tanács” kezéig kellene ad­ni, akiket e jelenleginél nagy­ságrenddel kisebb számú — álta­luk alkalmasnak vélt és tartott — szakemberekből álló gárda se­gítene munkájukban. Az átmenet békéje Kedves Választóim! Közel van a szavazás napja, az Igazság órája. A választási küzdelem nagy zajában figyel­jünk a halk, tiszta, Igaz han­gokra is. A függetlenek hang­jára. A mi fekete-fehér nyomá­sú plakátjaink szerényen hirde­tik : az új nemzetgyűlésben szükség van független képvise­lőjelöltre, szükség van az inga nyelvére, szükség van olya­nokra, akiket nem kötelez a zárt ajtók mögött, suba alatt megkötött pártegyezmények be­tartása, akiket nem szorít sa­rokba az uralkodó pártelit ter­rorja, akik tisztán és egyértel­műen vigyázzák: mi az igaz és tiszta, mi az igazságos és mi a tisztességes. A függetlenek a szavazók érdekében akarnak munkálkodni, felvállalják az elmaradott térségek gondját, ha­ladást akarnak kiemelt kedvez­ményekkel, hitellel, új munka­helyteremtő vállalkozásokkal. A vezetés tehetetlensége, hozzá nem értése, közönye miatt lett területünk katasztrófa sújtotta terület. Ezért is szántam közéle­ti szereplésem központi gondo­latának: Ügy küzdeni szatmár felemelkedéséért, hogy az Itt élő emberek végre otthont ta­láljanak őseik sok küzdelmet megélt földjén. Keresztény és nemzeti ala­pon álló, az átmenet békéjét akarjuk könny és fájdalom nél­kül. Ezt a nemzetet szégyenpad- ra ültették, bűnös nemzetnek kiálltották ki, eltörték a gerin­cét, meggyalázták hitét, elvet­ték önbizalmát. Azon kell len­nünk, hogy e nemzet ismét fel­emelt fejjel járhasson, legyen önbizalma, hite, bízzon a hol­napjában. Kedves Barátaim! A program megítélése, a vá­lasztás, az elhatározás a Ti ér­telmetek dolga, de figyelnünk kell arra, hogyan változnak a dolgok és mit akarnak a vál­toztatók. En kérem, legyetek munkatársai annak, amit jónak és azoknak, akiket jóknak, igaznak és tisztességesnek is­mertek fel eddig és ezután is igy ismeritek. A szavazás napján a lista közepén találják meg nevemet, bízzanak bennem, rám számít­hatnak. Dr. Nóta József 10. sz. választókerület független képviselőjelöltje Olyan biztosítást kellene beve­zetni. ahol „üzlet’* a jó gyógyí­tó munka és a megőrzött egész­ség. Mind az orvost, mind a be­teget pénzben’kifejezett ,,elisme­résben” kellene rendszeresen, évenként részesíteni, ha hatéko­nyabban gyógyít, vagy őrzi egészségét. Legyenek pénzbeli visszafizetések biztosításból, adó­ból, járulékból a munkájukat jól végző szakembereknek és az egészségükre vigyázó „beteg”- eknek. Széchenyi és Vásárhelyi jut eszembe, akik szeretett Tiszán­kat, a rakoncátlan folyót szabá­lyozták. Nem törekedtek minden­hol új medrekre, magas gátakra, korlátozták — széles ártérrel — a folyót, hogy úgy és abban az irányban folyhasson, hogy a ve­le kapcsolatban levőkre ne ve­szélyt, felesleges terhet, hanem előnyt, nyereséget, hasznos ener­giát és életet adó vizet jelent­hessen. CSAK KULTURÁLT POLITIKUS tudja, hogy ml a politikai kultúra. O nem téveszti össze az agresszív provokációt a heves vitával. Csak ő tudja felfogni: a választási kampány nem a város és falu épületeinek törvénysértő, gátlás­talan kárt okozó kitapétázása plakátokkal. Tisztában van azzal is, hogy a botrányprovokálás NEM PÓTOLJA AZ ÉRVET, programot, az érvek hangossága nem erősíti az érvek helyességét. A KULTURÁLT POLITIKUS tudja, mi a jóízlés, melynek ha­tárait nem kódex, hanem csak a tisztesség szabja meg. Világos számára, hogy a demokrácia nem kis akamokok néplrányítása, ha­nem a nép akarata. Tudja: be­szélni kell, nem megnyilatkozni, s nem alaptalanul ígérgetni. Azt iS mérlegeli: AZ ELLENFÉL NEM ELLENSÉG. A politikai kultúra tudója felis­meri, hogy megszűnt a szerep­csere, a választó nem egy poli­tikai csata statisztája. HA BECSÜLETES, nem saját múltjának sérelmeiből kovácsol tökét, hanem a mások jövőjéért kíván tenni. A politikai kultúra része, hogy abba nem keverjük az Istent, ki magasan e földhözragadt dolgok fölött áll. A kulturált politikus saját igaz­ságában hisz, de nem hagyja figyelmen kívül a másokét. A politika szenvedélyét nem tévesz­ti össze a szenvedély politikájá­val. A politikai kultúra ismerője sosepi cseréli össze a kokárdát a pártzászlóval, mert A PARTOK JÖNNEK ÉS MENNEK, DE A NEMZET MARAD. A népfelséget nem téveszti össze saját, vélt felségével. A kultu­rált politikus komoly, de nem komor, hadakozó, de nem hábo­rúzó, párbajozó, de nem orvlö­vész, taktikus, de nem csalárd. EBBEN MINDIG HITTEM, e hitemben erősített meg, amit a mostani kampányban tanultam. Amikor választóim bizalmát és szavazatát kérem, egyet ígérhe­tek: szeretnék kulturált politikus maradni. Dr. Helmeczy László 1. számú nyíregyházi választó- kerület független képviselőjelöltje Dr. Bodnár Ákos kórházi főorvos Hazafias Választási Koalíció A 4-es lista szocialista Tisztelt Választópolgárok! En­gedjék meg, hogy fénykép segít­ségével bemutassuk önöknek a Szocialista Párt megyei listán induló képviselőjelöltjeit. Felső sor balról jobbra: Ólmán Lász­ló kisiparos, kézllabda-iátékve- zető, Nagy Sándor az újfehértói nagyközségi tanács elnöke, dr. Kiss Gábor a nagykállói városi könyvtár igazgatója. Csikós Sán­dor színművész, Jászai-díjas. a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja. dr. László Béla tanár, Fehérgyarmat. Középső sor balról jobbra: Szedlár Sándor a tiszaszalkai FERROMASCH Tiszamenti Gép­ipari Vállalat igazgatója, dr. Ba- ja Ferenc népművelő, a Nyír­egyházi Megyei Városi Tanács általános elnökhelyettese. dr. Lőrincz Sándor a MÁV záhonyi üzemigazgatóságának igazgató- helyettese. Simor Ottó színmű­vész. Jászai-díjas. Érdemes Mű­vész. a Nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színház tagja. Kis;* László mezőgazdasagi gépészmérnök, a királyéri Vízgadálkodási Társu­lat igazgatója Papp Gábor ke­reskedelmi fővállalkozó. Mária- pócs. Rákóczi Termelőszövetke­zet. Alsó sor balról jobbra: dr. Né­meth Péter régész, a nyíregyhá­zi Jósa András Megyei Múzeum igazgatója. Horváth Lajos refor­mátus lelkész, Mátyás Sándorné a Nyíregyházi Háziipari Szövetke­zet raktárvezetője. Bányász Já- nosné dr. főiskolai adjunktus, dr. Vojnik Mária orvos. Nyír­egyháza. Balogh Zoltán a START Vállalat igazgatója. Hiányzik a képről Kosa Ferenc filmrendező. A mezőgazdaság van-e válságban? Ma divatos a mezőgazdaság válságáról beszélni. Ennek okát nagyon sokan kizárólag az igazi szövetkezetek hiányával, a me­zőgazdaság kollektív államosítá­sával magyarázzák. Ez a haté­konyság szempontjából tényleg komoly negatív tényező, mert az állami irányítás állandó bele­szólása a szövetkezetek minden­napi tevékenysége feleslegesen felduzzasztottá az adminisztratív tevékenységet, a szövetkezeti tagot bérmunkássá süllyesztette. Ennek ellenére a mezőgazda­ság két fázisban is teherviselő­je volt az országos gondoknak. Fejlődésének első fázisában a monopol hatalom, az erőltetett iparosítás munkaerő- és tőke­forrásának tekintette. Ezért ellá­tási, hitel- és árrendszerét mes­terségesen olyanná tették, hogy mintegy egymillió ember az ipar munkaerőforrásaként ki­szoruljon az ágazatból, és az ag­rárolló folyamatos nyitásával a hozam és megtérülés szintje a termőföld aranykorona értéké­nek egyre magasabb pontján üt­közzön. A felvásárlási árakat ugyanis piaci rendszertől elté­rően nem a legalacsonyabb adottsággal rendelkező területek költségével állapították meg, ha­nem a termőföld középszintjét. Ezért a középszint alatt lévő te­rületek számára annyi támoga­tást nyújtottak, hogy össze ne omoljanak, ugyanakkor fejődés­re nem voltak képesek. Az iszonyatos terhek ellenére a mezőgazdaság különösen a 70- es évek második felében soha eddig nem látott eredményt mu­tatott. Termésátlagai minden hasonlítást kibírtak a nyugat­európai államok mezőgazdaságá­val. Ennek ellenére a vidék életszínvonala nemhogy nem igazodott az európai szintű ter­meléshez, de még a hazai váro­si átlag-reáljövedelemtől is több mint 20 százalékkal elmaradt. A 80-as évek fordulójától ugyanis a mezőgazdaság az ipa­rosodás gyarmata maradt, s az eladósodás teherhordozojává Is vált. 1978—1980 között nyugati exportját kénytelen volt meg- kétszerezni (700 millióról 13—15 milliárd dollárra), miközben egyre nagyobb összeget vontak el tőle. Ez az elmúlt évben el­érte a 24 milliárd forintot. Mindamellett tehát, hogy a fizetőképesség megtartásának, benne a devizamérieg javításá­énak legfontosabb teherviselő ágazatává vált, terhei a nemzet­közi piacon is egyre nőttek. A mezőgazdaság válsága tehát az ország egészének válságát és terheit hordozza magán. Vagyis sokkal inkább áldozata, mint támogatottja a rendszer­nek. Éppen ezért az új hatá­lomnak az adóssági terhek meg­oldását az első napján napi­rendre kell tűznie. Szükséges­nek tartjuk kijelenteni, hogy a mezőgazdaság bármely tulaj­donforma mellett a jelen ta­Jelenlegi környezetvédelmi helyzetünk katasztrofális. A szo­cializmus ezen a területen is be­bizonyította teljes működő kép­telenségét. A természetet egy alacsonyabbról«*«’* leigázandó dolognak tekintette, nem pedig annak, ami valójában: az em­beri élet létfeltételének, amely­nek bárminemű károsítása előbb vagy utóbb, ott, vagy pár száz kilométerrel odébb sokkal na­gyobb veszedelmet okoz, mint amennyi hasznot hajt az adott pillanatban. Sajnos .megyénkben is siralmas a helyzet: földjeink túltrágyá- zottak, nagygépeinkkel összetö- mörítettük a termőföld laza, po­goltságában a jelenlegi ter­hek viselésére nem képes. Mi­közben a mezőgazdasági tevé­kenység vállalkozási rendszeré­nek kiterjesztéséről beszélünk, tudomásul kell vennünk, hogy a mezőgazdaság körül eddig elhelyezkedő állami tulajdonban lévő ellátási, feldolgozási, for­galmazási és banki kartellek szinte kizárják az egyéni vál- lalkozás lehetőségeit és nem lehetnek annak partnerei. Követeljük az ágazat teljes vertikális privatizálását az egész agrár üzletág egységes önigaz­gatás alá vonását. Ezzel egy- időben igényeljük az ennek megfelelő rendszerváltást, a fa­lu kulturális és anyagi egyenjo­gúságát, de főleg a falusi if­júság esélyegyenlőségének — az oktatás átrendezésével — biztosítását. Kith Károly képviselőjelölt HVK Agrárszövetség rózus szerkezetét, gyáraink iszo­nyatosain környezetszennyezőek, a szennyvízelvezetés sok helyütt még megoldatlan, s bizony hiá­nyos a környezeti kultúránk is. Ezért legelső lépésben minde­nekelőtt tisztázni kell mik a tényleges károk: tudnunk kell mennyi szén-monoxldot és port szívunk be. s azt is, hogy íz egészségre ez pontosan milyen káros hatást gyakorol. Lakható környezetet, emberi világot kell hátrahagynunk utó­dainknak. A Fiatal Demokraták Szövetsége ezt szeretné. Mádi László a FIDESZ megyei listájának vezetője A FIDESZ és a környezetvédelem Miért vállalta a képviselő jelöltséget a Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-B ere c megyei területi listáján? Erre válaszol ezúttal MÁTYÁS SANDOR- NÉ. a Háziipari Szövetkezet raktárosa Balsán születtem és nőttem fel. Mikor már egyedül mehet­tem a szomszéd faluba, nagy1 anyám elküldte velem a frissen készített vajat eladni, hogy az árát összerakja és földet vegyen belőle. Ezért nem ehettünk csak olajos krumplit. Aztán kulák- listára kerültünk. Később a be­adás miatt évekig nem vághat­tunk disznót. nem volt miből. Később a tsz-szervezés idején féltünk az agitátoroktól, anyám bújkáit. nem akart aláírni. Ma­kacssága miatt évekig napszám­ba jártunk kapálni, ebből éltünk nagyon nehezen. 1962-től bedol­gozó, később perzsaszőnyegszö­vő lettem, a Háziipari Szövetke­zetnél. Tanultam tovább esti ta­gozaton. s elkezdtem a népfront­mozgalomban dolgozni. Régen tagja vagyok a lakáselosztó tár­sadalmi bizottságnak. 1980-tól az ipari szövetkezetek pártbizottságánál kezdődött a pártpolitikai tevékenységem. Nem akarom a múltamat meg­tagadni. hiszen mindig hittem a jóban, s mindig az egyszerű em­berek életét éltem. Az emlékeim arra ösztökélnek, hogy azon le­gyek: gyermekeinknek ne kell­jen soha félni, éhezni. Ezért vál­laltam annyi társadalmi munkát, munkahelyemen túlórát, a köz­életben politizálást. Nem titkolom, nekem szimpa­tikus a Szocialista Párt reális politikája, a benne dolgozó emberek jó szándéka és bölcses­sége. Én azért dolgozom, hogy az élet minden területén min­denki jói járton. Hiszem, hogy minden józan gondolkodású em­ber a múltból tanul és Így él a jövőnek. Hiszem, hogy az ér­telem összefogása bíztatja a tö­meget. Hiszem, hogy Nyíregyhá­za. ez a szép város (melyet büszkén mutogatok régen itt járt barátoknalt, ismerősöknek) még szebb lesz. s azt elégedett em­berek lakják békességben. Mi legyen a kicsikkel? Minden, társadalom köteles­ségszerű en építi- a jövőt. Ennek letéteményese az ifjúság. Neve­léséről a család, az iskola, a társadalom együttesen gondos­kodik. •Sokan, sokat vitatkoznak az iskolaügyről, mégis az oktatás­ügy átalakításának átfogó terve kidolgozatlan, ám itt-ott a vál­tozások már egy-egy részterüle­ten elkezdődtek. Kedvezőtlen, hogy a kisgyermekkorban törté­nő nevelés intézményes formái­ról sorra, rendre mondanak le a tanácsok, megszüntetve anyagi nehézségek miatt a bölcsődéket. Kár. mert önállóságban, edzett­ségben teherbíróbb gyerekeket irányítanak az óvodába, s a szo­ciálpolitikai összefüggések még mérlegre nem kerülhetnek. Kár, hiszen nemzeti érdekről van szó. s az alapfokú intézményhálózat megtartása az egyénnek, a mun­kahelynek, a falu- és városkö­zösségnek érdeke lenne. Az általános iskolára történő felkészítésben az óvoda nem mellőzhető. A sok kritikai meg­jegyzés közepette is el kell is­merni azt az eredményt, hogy Urai(m) elnézést! A minap Urában meghirdetett választási gyűlésem elmaradt, és mert az ok tanulságos, közre­adom. Szervezési hiba folytán egy helyre és egy időpontra 'hív­tuk a választókat, a Szabad De­mokraták Szövetségével. Így a viszonylag kis számú érdeklő­dőre várt annak az eldöntése, hogy az egymás szomszédságá­ban levő 2 tanterem közül me­lyiket válasszák. Dilemma előtt álltak, mert — mint mondták — mind a kettőt szerették volna meghallgatni. Mivel korábban érkeztem a helyszínre. mint a másik gyű­lés előadója, ezért azt ígértem, hogy ‘megbeszéljük a vetélytárs­sal, tartsuk közösen a gyűlést, és rövid programismertetés után az érdeklődők tegyenek fel kérdé­seket. így minden bizonnyal ér­dekes képviselőjelölti vitában lesz majd részük. Ideálisnak tartottam volna, hogy az egy körzetben induló képviselőj elöltek harmada, fele közösen meghirdetett rendez­vényre hívja majd a falut, így a lakosoknak nem kell csak egy- szer-kétszer részt venni az ülé­seken, és megismerhetik vala­mennyi induló jelöltet. Ez azon­ban csak egy pártoktól függet­len jelölt álma maradt, mert körzetemben mind a tizenkettőn nappal hordjuk vagy hordatjuk a plakátokat, (amelyeket 2—3 nap múlva letépnek vagy átra­gasztanak), és esetenként jár­juk a falvakat, bízva abban, hogy csak összejön 10—12 érdek­lődő. Mindezeket átgondolva tettem ajánlatot az említett vetély társ­nak Urában, együttes ülés meg­tartására, azonban számomra máig kiderítetlen okból nem volt hajlandó nyílt vitában részt ven­ni. Kedves uraiak! Nem rajtam múlott, hogy nem találkozhat­tunk, de így is kötelességem volt, hogy elnézésüket kérjem a történteikért. Őszinte tisztelőjük: Dr. Vékony Miklós ___ ___ Mátészalkáról az iskolába lépő gyerekek igen nagy száma óvodai képzésben- nevdésben részesült. Mégis sok a veszély. Nemcsak a minőséget érintő. A gazdasági teher növe­kedése. a szülők szegényedése, mind több gondot jelent a meg­emelt térítési dijak beszedésénél. Mivel nem érvényesül még a differenciáit szociálpolitika, egy­re több szülő kényszerül arra, hogy gyermeke óvodiai képzését szüneteltesse. A növekvő mun­kanélküliség még fokozza is ezt a nehézséget. A telles költsé­get igénylő magánóvodák bizo­nyára csak egy gazdagabb elit számára kínálnak alternatívát. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a széles tömegeket, a bér­ből és fizetésből élő és az anya­gi elszegényedés útjára terelt családok terhein könnyítsünk. Erre kívánok vállalkozni magam is. mert vallom, hogy az erköl­csi-szellemi képzéshez minden állampolgárnak joga van. Máté Tóth Árpád a Hazafias Választási Koalíció képviselőjelöltje (Folytatás az 1. oldalról) Lövőpetri mellett lévő, hek­táronként közel 14 aranykoro­na tisztajövedelmű táblából, a „földkiadási megállapodás” aláírása után. Ügy 10 óra tájban az em­berek csoportokba verődve gyülekeztek a községháza előtt. Innen indult a kocsi- karaván nemzetiszín és MDF zászlók alatt a nevezetessé vált „Kis igényelt” nevű táb­lához. Az eseményt hatalmas érdeklődés kísérte. A magyar és külföldi televíziós forgató- csoportok mellett közel egy tucat újságíró — köztük amerikai is — rögzítették az eseményeket. Miután Vastag József a Geodéziai Vállalat földmérő­szakembere kimérte az első 8 hektárt, az MDF által, er­re az alkalomra készített, dí­szesen kivitelezett, címeres karó ünnepélyes leverésére került sor. A himnuszok eléneklése után az MDF helyi képviselő- jelöltje a falu lelkésze Szűcs M. Sándor mondott beszé­det, majd őt ünnepélyes be­jelentéssel követte Nahimi Péter az MDF Országos Vá­lasztmányának tagja: szerve­zete átvállalja az elsőként földhöz jutott két ember zöldkártérítési kötelezettsé­gét, vállalja. A szónoklatokat az angol Christopher Baezley_ úr az Európa Parlament tagja zár­ta, aki mint elmondta, ün­nepelni jött ide és együttér­zéséről, valamint majd a vá­lasztások után gyümölcsöző támogatásáról biztosította az egész magyar népet. G. B

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents