Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-21 / 67. szám
1990. március 21. Kelet-Magyarország 11 'S--------------------------------^1 Postabontás Fából beretvát A víz azóta jelent gondot, amióta városi letelepedés van. Addig a természet ingyen, tiszta hideg vizű forrásokkal, folyókkal, termálvízzel, magasba szökő, forró gejzírekkel adta az embernek. Készen volt, helyben, nem kellett „kitermelni’. De városok épültek, később ipartelepek, a vízből egyre több kellett, s egyre távolabbról szállították, mert a közeli kutak kiapadtak, vagy nem adtak elég vizet. Mi tehát már megszokhattuk, hogy a víz áru, értékes kincs. A vízdíj januári emelését senki sem fogadta kitörő örömmel. Főként azok az embecek nem, akik állami bérlakásokban élnek; mert a házaknak közös vízmérői vannak, a lakók lakásuk szobaszáma, valamint komfortfokozata alapján fizetik a vízdíjat. Épp olyan ez, mintha az étteremben aszerint kellene fizetni, ki, hány foggal rágja meg a feltálalt fogásokat. A fából beretvát cslnó- lás logikáját sokan nem értik. Hetvenkét éves, gyengén látó, nyíregyházi olvasónk sem. Tanácsi, másfél szobás, összkomfortos lakásban lakik (vályogházukat szanálták) egyedül. Ura — jóban- rosszban ötvenöt éven át éltek együtt — tavaly meghalt. Egyetlenegy vagyonuk, közös életük tárgyi emléke, a nehéz diófa- bútorgarnitúra elfoglalja a másfél szobát. Az idős asszony nem akar megválni tőle, a szíve szakadna meg. Kisebb lakásba meg nem fér a bútor. Neki az érzelmek, emlékek szentek, ezek teszik elviselhetőbbé életét, megértem tehát a ragaszkodását. Gyermekei, rokonai nincsenek, nyugdíja nincs ötezer forint. Három ruhája van, két viselős, s amit a szekrényben őriz a végső útra ... Drága a szappan, ezért alaposabban csak hetente egyszer mos- dik, máskor vizes törülközővel tisztítja testét. S a két ruha, némi fehérnemű mosásához, vajon oly sok víz kell? Minden vasárnap leveskét főz, azt kanalazza napokig, de „a magamfajta öregnek nem kell sok ennivaló”... A szomszédjában viszont négyen laknák, egy fiatal házaspár két kisgyermekkel. Sok a munka, reggel- től-estig zúg a mosógép, este fürdenek a gyerekek, az asszonyka rengeteget főz, több a mosogatnivaló is. A lakás ugyanolyan, mint az övé, egyforma vízdijat fizetnek. Ezt csak összehasonlításképp mondja, mert sajnálja szegényeket, annyi a terhük! , Valóban, az állami házakban élő, sokterhű családokat (de a másutt élőket sem) nem szabad még jobban sújtani. Mégis, nincs így jól. A logika bukfencet vetett: a vizet ugyanis nem a szobák, hanem emberek használ- ják. • • Tóth M. Ildikó Takaros porták, szemetes közterek Hántolják a hulladékot A kép ismerős: az út szélén megáll az autó. A jól öltözött sorőr kiszáll, babrálgat a kocsi körül, körbenéz, villámgyorsan felnyitja a csomagtartó tetejét, s már az árokparton hever a szeméttel teli nylonzsák. Gávavenosellői olvasóinkat nemcsak ez a jelenet háborítja fel. Érthetetlen számukra, hogy azok a „valakik” miért nem viszik el „csomagjaikat” a szemétgyűjtő helyre. Felróják azt a kettősséget, amely sok embert jellemez: az otthonát igyekszik szépíteni, tisztán tartani, de a kerítésen kívül már nem számít. . ! A fasorokat díszítő „kupacok”, fóliazsákok, mű anyag flakonok vagy építési törmelékek, az nem érdekes. . ! Az már nem az ő világuk, nem az ő környezetük! Füstokádó hulladéktemető Igaz, az Üjtelep lakóinak meg van a véleménye a nagyközségi szeméttelepről is. Több éves probléma ez, a falugyűlések állandó napirendje, amit az egyik fiatal asszony így foglal össze: — Már előre félünk a nyártól, a bűz, a legyek miatt. Sokszor megesik, hogy a szippantókocsi idehozza a szennyvizet, de kerül erre a helyre döglött baromfi, kutya, macska. Ha a guberálók begyújtják az éghető hulladékot, napokig ontja_ a füstöt, nem lehet szellőztetni vagy ablakot nyitni. — Sokat beszélünk a környezetszennyezésről — mondja egy idős asszony, aki nem meri a nevét adni. — Most már cselekedni kell. Nem elég egy lánctalpassal „turkálni” benne, meg kell szüntetni ezt a lerakóhelyet! Feltöltött pocsolyák Régen a háztartás és a ház körül keletkezett hulladékot felhasználta az ember. Megetette a jószággal, eltüzelte, vagy ha erre nem volt jó, trágyának komposztálta. Ma a műanyagok világában sok olyan szemét keletkezik, amelynek nincs helye a lakás körül még vidéken sem. (Ha például elégetik, az égéstermék szennyezi a levegőt.) Mi hát a megoldás? Megszülető tek a kisebb települések mellett is a szeméttárolók. Egy- egy mély, mocsaras terület, vagy homokbánya a „hulladék temetőjévé’’ vált. Így volt ez Gávavencsellőn is. A kezdeti illegális szemétlerakóhelyből körülbelül 14 éve alakították ki a község hivatalos tárolóját. Végső Zoltán vb-titkár jól ismeri a problémát. — Ez egy mély fekvésű, pocsolyás terület volt, amelynek a feltöltése, eltüntetése amúgy is szükségessé vált — tájékoztat a titkár. — A lakott részektől megfelelő távolságra, kövesúttal, kerítéssel elválasztva alakítottuk kiválóban sok a bosszúság vele. Foglalkozunk az áthelyezésével, de a kedvezőtlen földrajzi adottságaink miatt ez nem olyan egyszerű. Itt folyik a Tisza és a Ló- nyai-csatorna, annak közelében vagy az árterületen nem lehetséges az áttelepítés. A megfelelő mezőgazda- sági terület kiváltása 4—5 millió forinba kerülne. A KÖJÁL sem járult hozzá — az öntözőrendszer miatt —, mikor a volt Rakamazi út mellé akarták áthelyezni. Ha közel van, az is baj, ha távol, az is, mert akkor nem viszik él odáig. ígérik, ha megtalálják a megfelelő területet, azonnal átteszik a sze- szemétgyűjtő helyet. — A falugyűlésen is elmondtuk — folytatja Végső Zoltán —, de addig is mindent elkövetünk, hogy enyhítsünk a gondon. Március 12-től őrt állítunk. Megjavítjuk a kerítést — ugyanis eddig bármiből is készült, azt összetörték, sőt a napokban 70 folyóméter drótkerítést is elloptak. A tanács vásárol egy DT típusú lánctalpast a rendszeres karbantartásra. Fegyelem és figyelem Mindez több száz ezer forintba kerül, de azt hiszem, nem elég a hivatal „fenntartási" felelőssége, szükség lenne a nagyobb állampolgári fegyelemre és figyelemre is! Közös érdek a rongálók, sze- metelők elleni fellépés. S betartva a tanácsi köztisztasági rendeletet, együtt kell vigyázni a rendre! Dankó Mihály Zsörtölődöm... . . . mert úton-útfélen szemetet látok. Szél röpít papírfoszlányokat, görget dobozokat, mindenféle hulladékot. A tél és a tavasz vív most egymással, s e csalóka időben már piciny rügyek fakadtak a fákon, új, harsogózöld fűszálak küzdik ki magukat a földből. Mellettük a papírdarabok, tejeszacskók szinte vakítanak. A természet megújulása üzeni az embernek: itt az Idő, hogy a környezeted takarítsd! Faluhelyen tán’ az évszázados szokás, vagy a természet hangjának hallása teszi?, már szorgoskodnak, nagytakarítanak a kertben, az utcán, még az árokparton is. De a városokban, s főként Nyíregyházán szomorú látványt nyújt a legtöbb park, fasor, liget, amit az ember a saját lelki megújulására teremtett. Az örökösföldi, jósavárosi, déli lakótelepek zöldterületei, a játszóterek (amikből pedig oly fájdalmasan kevés van!), csupa szerteszórt szeméttel, üvegcseréppel, konyhai hulladékkal vannak tele. Holott a környezetszennyezés elleni nagy-nagy háborúban a szemét eltakarítása a legelemibb „harci eszköz”, A környezetvédelem itt kezdődik! Azt hiszem, ez nagyon nehéz harc lesz nekünk, mert önmagunkat, rossz szokásainkat kell legyőznünk. Abbahagyni a napraforgómag szétköpködését, a cigarettacsikkek elhajlgálásftt, a papírzsebkendők járdára dobá- lását, minden szemetelést. A győzelem pedig ott kezdődik, ha bántani kezd minket a saját rendetlenségünk. (tmi) Panaszok, észrevételek Autómárka-gyűjtők, hétvégi ügyelet Nyíregyházán különös divat terjed, főként az iskolás fiatalok között. Az őrizetlenül hagyott autókról leszerelik, olykor lefeszítik a márkajelzéseket, feliratokat, lecsavarják a rádióantennákat. Gondolom nem a szándékos károkozás céljával teszik, hanem gyűjtik ezeket — vannak akik az autómárka-jelzésekkel díszítik kerékpárjukat, 'kismotorjukat — mégis rengeteg kárt és bosz- szúságot okoznak vele az autótulajdonosnak. A szülők pedig legtöbbször gyanútlanul asszisztálnak gyermekük szenvedélyéhez, pedig meg kellene kérdezniük, honnan van gyermeküknek a sok au támánka-jelzés? — figyelmeztet levélben Cs. Z. nyíregyházi olvasónk. A minap az iibrányi ABC- iben vettem két csomag darabos sertésvékonybelet. A zacskóban lévő tájékoztató szerint az Állatforgakni és Húsipari Szolgáltató Vállalat hozza forgalomba, és egy csomagban tíz méter bél van. Egy elmosódott pecséten az is olvasható, hogy Kótajban csinálták. Mivel gyanús volt nekem a két csomag, megmértem, az egyikben kilenc, a másikban hét méter bél volt. A két kis csomagból összesen négy méter bél hiányzott... Kisnyugdíjas ismerősömnek a múlt hét végén elromlott a televíziója, tíz éves készülék — írja Sz. Gyuláné Nyíregyházáról a Korányi útról. Elővette a Kelet-Magyarország szombati számát, hogy megnézze, ki az ügyeletes tévészerelő, de bárhogy forgatta, nem talált rá. Nem is találhatott, mert televízió- javító, szombat-vasárnap ügyeletes kisiparos nincs. Ismerősöm megkeresett, elmentünk egy szerelőhöz és még háromhoz, csakhogy fekete-fehér televízióval hétköznap egyikük sem foglalkozik. Jó volna, ha a KIOSZ- nál televízió-szerelőt is jelölnének hétvégi ügyeletre. Mi hétfőn a GELKÁ-ba telefonáltunk, kijött a szerelő, negyedóra alatt kicserélte a tönkrement alkatrészt és még muhfcadíjat sem számolt fel érte. Az illetékes véleménye Falugyűlésen is megvitatták Tiszalökön a lakosság tudta nékül szavazták meg a szemétszállítást, és most azoktól is kérik a szállítás díját, akik nem is veszik igénybe — több tiszalöki polgár fordult lapunkhoz ezzel a panasszal. Csáki Józsefnek, a szak- igazgatási szerv vezetőjének levele szerint Tiszálök Nagyközségi Tanács a lakosság és a tanács tagság kezdeményezésére hozta az 1987. évi 5. sz. tanácsrendeletét, amely környezetvédelemmel, köztisztasággal, szervezett szemétszállítással, utcák és terek rendbetételével foglalkozik. Az 1987. december 23-d tanácsülésen harmincöt tanácstagA jogász válaszol Az élettárs lakáshasználata Kiss Imréné nyíregyházi lakos özvegy édesapja nemrég élettársi kapcsolatot létesített. Az édesanyjuk után olvasónk és testvére örököse fele-fele részben annak a családi háznak, amelyben édesapjuk és az élettársa lakik. Az édesapjuk haszonélvezetet örökölt a házra. Olvasónk azt kérdezi, ha édesapja előbb halna meg. mint az élettársa, az élettárs — bizonyos együttélés után — megkaphatja-e a haszonélvezetet, vagy ki kellene költöznie a lakásból? Örökölhet-e valamit? Ügyében dr. Bartha Sándor, lapunk jogi tanácsadója adott felvilágosítást E szerint olvasónk édesapjának az élettársa haszon- élvezeti jogot nem örököl. Fennmarad azonban lakáshasználati joga. amely az örökösök által megszüntethető, hiszen szívességi alapon, ellenérték nélkül történik. Ebben az esetben az élettárs sem elhelyezésre, sem kártalanításra nem tarthat igényt. Más a helyzet akkor, ha olvasónk édesapja és élettársa együttélésük ideje alatt közösen szerzett vagyont, ugyanis erre a vagyonra az élettárs a szerzési arány szerint tulajdonjogot szerzett, és azt követelheti. S. Sándorné debreceni olvasónk megözvegyült. A családi házat — amely így nagy lett — szeretné eladni és afelől érdeklődik, hogy eladott ingatlana után — ha nem vásárol új lakást — kell-e adót fizetnie? Levélírónkat a férje halála után az ingatlannak csupán a fele része illeti meg, a másik fele a gyermekeié. így tehát csak a ház fel része felett rendelkezhet. A jogszabály kimondja, hogy a tíz évnél régebben megszerzett ingatlan átruházásából származó jövedelem adómentes. Ha tehát a családi ház már több mint tíz éve a tulajdonában van. az eladáskor érte kapott jövedelem adómentes. V. A. orosi lakos jogtalannak tartja, hogy a lakása előző tulajdonosának közműtartozását neki kell megfizetnie. Az ingatlan mindenkori tulajdonosát nem csak az ingatlanból származó hasznok illetik meg. hanem köteles az ingatlannal járó terheket is viselni. Pl. jogosult a tulajdonos az ingatlant fával beültetni, arról a termést leszedni. a lakást bérbe adni stb. és fordítva, viselni pl. a fenntartási, karbantartási költségeket. A korábban felmerülő költségek, amik még az ingatlan eladása előtt következtek be. az előző tulajdonost terhelik. Javaslom levélírónknak, próbálja meg először önkéntes teljesítésre felszólítani az előző tulajdonost, s ha ez eredménytelen, kérjen bírósági panasznapon fizetési meghagyás kibocsátását ellene. bői huszonnyolcán voltak jelen. Meghatározták a rendszeres szemétszállításba bevont utcákat, amelyek szilárd útburkolatúak, ugyanis az volt az álláspontjuk, hogy a szemétszállítás ezekre az utcákra terjedjen ki. Ugyanez a tanácsrendelet előírja, hogy a szemétszállítási szolgáltatást ezeknek az utcáknak a lakói kötelesek igénybe venni. A költségvetési üzem szemétszállító autót vásárolt, ezt a megyei tanács is támogatta anyagilag, több mint egymillió forinttal. Miután meg teremi tettek minden feltételt, a költségvetési üzem vezetése a kijelölt utcák lakóit kérte, nyilatkozzanak jövedelmükről, és arról, hány szobás a lakásuk vagy házuk, mert szobánként tizenhat forintos áron szállítják a szemetet. A befizetésekből — amelyek évente négy-ötszáz forint terhet jelentenek egy családnak — a tanács fenntartja a gépkocsit és legalább három embert a munkához. Emiatt a tanács nem tudta figyelembe venni, hogy csak azok fizessenek szemét- szállítási dijat, akik ezt a szolgáltatásit valóban igénybe is veszik. Viszont a tanács a fcisjövecjelműektől, és a hetven éven felüliektől átvállalja a szemétszállítási díj fizetését, tehát nekik ingyen szolgáltat. Január 25-én összeült a nagyközségi tanács testületé, huszonkilenc tanácstag jelenlétében. A tanácselnök beszámolt a lakosság egy részének a szervezett szemétszállítással 'kapcsolatos ellenérzéseiről. A testület azonban továbbra is azon a véleményen van, hogy Tiszátok köztisztasága, környezeti .kultúrája érdekében szükség van a szervezett szemétszállításra, és ezzel a lakosság túlnyomó többsége egyetért. A falugyűlésen, tanácstagi beszámolókon pedig a szemétszállítási tervekről mindig tájékoztatták a megje- 1
