Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-15 / 64. szám
Március Szabolcsban R K márciusi forradalom ■'A.'.' híre — a korabeli ZjL magyar viszonyok miatt — csak egy, másfél hét múlva érkezett meg Szabolcs és Szat- már megyébe. Megjött István főherceg értesítése is, amelyet Nagykállóban és Nyíregyházán is kihirdettek. — Egyébként sem volt teljesen váratlan a bekövetkezett változás — mondja dr. Cservenyák László történész, a tanárképző főiskola történelem tanszékének a vezetője —, hiszen az utolsó rendi országgyűlésen ott voltak a megye követei is, köztük Bónis Samu , aki a haladás hívei közé tartozott. Korábban felszólalt a magyar nyelv ügyében, a Nemzeti Múzeum építésére is tett felajánlást. Követelte a Partium visszacsatolását, a jobbágyok felszabadítását, azt, hogy a zsellérek is kaphassanak földet. — Érett volt a két megye a forradalmi eszmék befogadására? — Szabolcs inkább — bár hozzá kell tenni, hogy a köznemesség megoszlott, voltak jelentékeny konzervatív erők is. Szat- márban a szabadelvű csoport az 1848 előtti megyei küzdelmekben a konzervatívokkal szemben alulmaradt. (Ezért mondott le Kölcsey Ferenc is követi megbízatásáról.) A jobbágyfelszabadítás hívei és a haladó gondolkodásúak háttérbe szorultak, s számukra az 1848-as forradalom ismét megnyitotta a vezető pozícióba kerülés útját. Szatmár nem fogadta olyan örömmel a forradalmat, mint Szabolcs. Lassabban haladt a Nemzetőrség szervezése is, később pedig lekötötték a politikusokat a nemzetiségi problémák. A megye követei hazajönnek és kihirdetik a márciusi és áprilisi törvényeket. Érdemes idézni Bónis beszámolójából néhány gondolatot: „A szabadság nem fogy, hanem nő, ha megosztják.” „A jog nem gyengül, hanem növekszik, ha többek tulajdona.” ,,A közboldogság nem sorvad, hanem gyarapodik azoknak a száma által, kiket kebelébe befogad.” „A szabadság és a közboldogság hatalmassá teszi a nemzetet.” Bónis népszerűségét jelzi, hogy újra megválasztják. Az áprilisi törvények írják elő a nép- képviseleti alapon történő választást. Arról is intézkednek, hogyan történjék a megyék, a városok és községek irányítása. — Milyen aktivitás jellemezte a két megyét a forradalom támogatásában? — Szabolcsban a Nemzetőrséget nagyon hamar sikerült megszervezni. Amikor a nemzetiségi fenyegetés elhárítására a kormány katonákat kér, a megye a 10. önkéntes zászlóaljba száz embert küld. Augusztusban önálló önkéntes nemzetőri zászlóalj szerveződik. Gróf Dégenfeld Imréné ajándékozza a zászlót. A zászlóalj bekapcsolódott a Jellasics elleni küzdelembe is, Ozoránál harcolt, majd 48. honvéd zászlóaljjá alakult. Parancsnoka a kiváló katona, Ra- kovsky Sámuel lett, aki Stájerországban, a móri csatában, áz isa- szegi ütkö'zetben, Budavár visszavételénél, Komáromban is harcolt. Ezredesi rangig jutott el. — Mi a helyzet Nyíregyházán? — Sajátos helyzetben volt, mert a forradalom egyik legjelentősebb vívmánya, a jobbágyfelszabadítás nem érintette. Nyíregyháza már nem állt földesúri hatalom alatt, mert 1803-ban és 1824-ben megváltotta magát. A városban új alapon szerveződött meg a képviselő- testület. A szegényebb lakosokat azonban senki sem képviselte. Szeptembertől ez az új képviselő- testület csökkent létszámmal működött, 102 volt a teljes létszám, de csak 35-40 képviselő jelent meg az üléseken. A kormány Debrecenbe költözése lendületet adott az itteni politikai életnek, negyvenkilenc március 15- én megünnepelték a forradalom első évfordulóját is. A függetlenségi harc súlya nagy teherrel nehezedett a megyére is, a városra is. Egyrészt a jobbágyfelszabadítás az egész birtokállománynak csak hét százalékát érintette, tehát a birtokrendszer lényegében változatlan maradt. A parasztság — a kezdeti lelkesedés után — érthető módon visszahúzódott. A megye területét hadi útvonalak szelték. A világosi fegyverletétel után is gyakran vonultak át a városon katonák, volt úgy, hogy hatvanezer egyetlen nap alatt! Mindkét megye kiállt a szabadságharc mellett, bár volt különbség. Szabolcs nagyobb áldozatot vállalt, vagy kényszerült vállalni, mint Szatmár. MÁRCIUSI A szabadság születésnapján Petőfi Sándor naplójából Szabad a sajtó!... ' Test, március IS. 1848 fHa tudnám, hogy a hazánaknem Lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy imám te haldokolva, piros véremmele szavakat, hogy itt älljanakß piros betűk, mint a szabadság hajnaísugárai. tMa született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtárul a bilincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkjdlehet 6ármely nemzetnekjzabadsága? Éídvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek. oly magas örömmel, amdyen mély volt fájdalmam, midón még nélkülöztünk tégede t! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, mig csakél egy magyar; ha nemzetünkutósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt. ..s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküledgyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! ‘Ezzel köszöntelek, ez legyen utravalód az éle then. Élj boldogul!. ..nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig fétfierőd a vészeken diadalmaskodni!-Késő éj van. jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nemfürödtélvérben, mint azok téged tiszta örömkönnyekmostak és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek hanem forró, dobogó szivek Dó éjszakát!... ha elalszom, jelenj meg álmaimban úgy, amilyen leszesz férfikorodban, amilyen nagynak ragyogónak a világtól tiszteltnekén reméllek! Honvédcsákó (A Jósa András Múzeum anyagából) Politizál-e a pórnép? Vajda János visszaemlékezéséből Tudni kell, hogy 1948. mácius 15-e előtt a pórnép sem politikai, sem társadalmi kérdések felől, melyek a kiváltságos réteget hullámoztatták, úgyszólván nem is álmodott. Egy valóban szép reggelen fölébred, nemzeti zászlót lát a helység tornyán, a népet a bakter a városházára dobolja, odamegy, s ott kihirdeti a nótárius, hogy mától kezdve nincs robot, nincs dézsma, minden ember szabad: egyenlő a törvény előtt, ezt végezték a nemesurak, most már polgártársak, az országgyűlésen, ahová ezentúl képviselőt a volt jobbágyok is választanak, éljen a haza, a király, az alkotmány, stb. A nép méltán álmélko- dott e roppant változáson, melynek valószínűségét nem hallotta még előtte való nap emlegetni. — Nos, atyafiak — kérdé a jegyző a némán töprengőket —, mi észrevételük mind e törvények iránt? Mert most már önöknek is éppen úgy van szólásuk minden ország dolgába, mint előbb a nemesuraknak. Azt hívék, hogy cselfogás az egész, s csak ki akarnák tudni, nem hajlandók- e lázadásra, és hallgattak. Sokszor v? n vita afelől, vajon a nagy idők csinálják e a nagy embereket, vagy nagy emberek a nagy időket? Annyit bizonyosként lehet állítani, hogyha Kossuth nincs, bizonnyal nem történik az, ami 48-49-ben történt. Háborúra semmi esetben sem került volna a dolog. És így föltehetni, hogy egy rendkívüli ember szelleme teremti olykor a rendkívüli eseményeket. A szónoki erőkről szólván, talán nem lesz érdektelen azokról szólnom, kiket a mai ivadéknak nincs szerencséje ismerni és akikről a mai írók úgyszólván elfeledkezni látszottak. Az akkori | szónokok — átalán mint szónokok — | végtelen távolságban állottak Kossuthtói, ami azonban még nem jelenti azt, hogy ne lettek volna jeles szónokok, sőt igen nagy számmal voltak azok. De mindegyik, mondhatni, más tulajdonságban volt jelesebb, s nem a szorosan vett szónoki tehetségben. Egyik nagyobb diplomata, másik nagyobb jogtudós, harmadik nagyobb államférfi vagy szervező tehetség, részint tudós, vagy politikus volt különb, mint aminő szónok volt. Ügyes, körmönfont szónok s igen egyszerű volt Madarász László, míg a famó- zus gyémántpör el nem homályosította. Kiválóan szónoki tehetség volt azonban a fiatal Vasvári Pál, ki egy nap alatt az ország egyik leghíresebb embere lett, csupán meglepő szónoki képessége által. Rögtönözve, bármikor képes volt óra- hosszant beszédet tartani, telve költői, szónoki szépségekkel, s a pesti közönség akkorában talán Petőfit kivéve még a legrégibb szónokok közül is senkit sem hallgatva oly szívesen, mint az alig húszéves, csupasz, halvány képű fiatal jogászt. Petőfiről meg van írva, hogy rossz színész volt, de azt talán kevesebben tudják vagy hiszik, hogy mint szónok sokkal szerencsésebb volt, és ha isten megtartja és a dolgok más fordulatot vesznek, hatalmas, izgató népszónok vált volna belőle. Röviden s ritkán beszélt, de a tömeget mindig megragadta szavai eredetisége és nézetei szélső határozottságával. Jól állt neki a beszéd, s az a különös s ritka sajátsága volt, hogy a leg- lázítóbb szavakat a legteljesebb külső nyugalommal mondta el, minden hadonászás, heveskedés nélkül, mint ez többnyire az izgató szónokoknál látható. De hangján a legvalódibb meggyőződés, a belső tűz volt érezhető; látszott, hogy az embernek a forradalom olyan sajátlagos természete, mint a Vezúvnak az olykori tűzhányás, mely elborítja a mezőt, míg a hegy maga nyugodtan áll. Csakugyan, hogy ő is volt a legszélső forradalmár egész Magyarországon, aki proklamálta már 1848. márciusban azt, mit mások még 49-ben is koránlottak. Szegény Petőfi! A hazára nézve szá- míthatlan veszteség — talár a legnagyobb — az ő halála annyi dicső halála között, de őrá nézve bizonnyal istennek különös kegye volt, hogy elesett, mert csak ki e rendkívüli ember természetét ismerte, tudhatja, hogy itt csak a legszörnyűbb Még: az öngyilkosság vagy megőrülés várt volna rája! Petőfiről sokat írtak, mint költőről s emberről, de azt hiszem, mint költőről még nem eleget, mint emberről sok hibást írtak. Voltak titkos és nyílt irigyei az irodalomban és még ma is vannak, bár iránta a közönség valóban méltányos volt, s a nagy világ irodalma, noha csak a gyönge fordításokból ismeri, mégis elismeri. Petőfi érezte nagyságát, mély meggyőződések s dicsvágy képezték lelkének legerősebb rugóit, de magánemberi jellemének mégis legkiválóbb vonása volt: a hízelgés, a szolgaság, a képmutatás iránti lángoló gyűlölet, megvetés, vagy tán helyesebben, az attóli undorodás. E corioláni vonás sok üres, hiú nagyságot bőszített föl ellene, kik azonban elég alattomos, ravaszok voltak ezt nem mutatni, de azonban — hallgatásuk lön afelelet. Később egy-két hívatlan is hozzáfogott jellemzéséhez, és így néhány badarság is keveredett azon adatok közé, melyekből majd egy későbbi életíró még ferdébb következtetéseket vonhat. Azzal, hogy valódi római jellem volt, egyáltalán nincs sok mondva. Amely elveket vallotta, azokat az életben is követte és azokhoz hű maradt. Lángolón szerette hazáját, s lángolón gyűlölte annak elleneit, de ha életben marad, tán keserűbb meghasonlásba esik a kor uralkodó szellemével, mint amennyit bár halhatatlan műveiért az önzés eltűrhetne. No de tán átéltük már a nehezét; tán szebb idők következnek végre, az igazaknak kedvezőbbek... Mit kivan a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1, Kívánjuk a sajtó szabadságát, ernsura eltörlését. 2. felelős ministeriumot Buda-Peslen. а. Évenkinti országgyűlést Pisten. 4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrsereg. б. Közös teherviselés. 7. Úrbéri viszonyok megszünteiése. 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. II. Nemzeti Bank. 10. A katonaság esküdjék meg íz alkotmány ra. magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12. Unió. Egyenlőig, szabadság, testvériség! ^ árcius tizenötödiki - / diákemlékek leírá* i\/Í sa a feladatom: f /_ azért írtam a címben március idusát, mert akkoriban ez volt a kötelező emlegetési forma, előkelőbb, patetikusabb, — még azok számára is, akik nem ismerték a római időszámítást. 1929-től 1937-ig voltam diák a Kossuth Gimnáziumban. Az itteni márciusi ünnepségeknek mindig aktualitást adhatott az, hogy iskolánknak tényleges kapcsolata volt névadójával. Jó 100 évvel ezelőtt, éppen egy március 15-i ünnepséget követő vacsorán határozták el a város vezetői, hogy Kossuth nevére alapítványt gyűjtenék, s hogy nevét viselhesse a nemes célkitűzés, megkérik a turini remete hozzájárulását. Elment a levél, megjött a válasz: ez ma is féltve őrzött emléke az iskolának. Összegyűlt a tervezett 1000 forint, kiírhatták a pályázatot a főgimnázium legjobb történészdiákja jutalmazására. 50 forint nagy pénz: ennyi az alapítvány évenkénti kamata. A díjkiosztás, természetesen a március 15-i iskolai ünnepség keretében történt. A ,,mi időnkben” ■ v v már egy másik pályázatot is kiírtak: ezt Petőfiről nevezték el. Az újabb pályázaton irodalomtörténeti témát kellett fejtegetni: ezt a VII. gimnazistáktól várták, míg a történeti témájú, Kossuth-pályázat az érettségi előtt álló nyolcadikosok feladata, lehetősége. Félreértés elkerülése végett gyorsan ideírom, hogy 1935-ban és 37- ben, amikor a mi osztályunk az „illetékes”: mindkét évben az „osztály esze”, Medgyessy Pali nyerte el a 25, ill. 50 pengővel díjazott pályázatot. Tehetségét, sokoldalúságát dicséri ez a tény, annyival is inkább, mert ő érettségi után az Eötvös Kollégiumba kerülve matematika—fizika szakos lett; korai halálakor már a matematikai tudományok akadémiai doktoraként tisztelhették pályatársai. Ezeket a pályázatokat még a tanév őszi felében írták ki, de más ünnepi esemény előkészítése is március előtt kezdődött. Ilyen volt az ünnepi beszédés egy alkalmi óda pályázata. A beszédet a tantestület, a költeményt az önképzőköri bíráló bizottság vizsgálta meg. Március elején hozták meg a döntéseket; a nyertesnek a beszédet el is 8 fmnvararc7án 1990. március 15. ^^— a "MajanrMwl hétvégi melléklete ^— y Kelet
