Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

Márciusi Eltörölték a kamatadót Alkotmányellenesnek minősítette és teljes egé­szében megsemmisítette a kamatadót az Alkotmány- bíróság szerdai esztergo­mi ülésén. Ezért ezt a törvény t és módosított mi­nisztertanácsi rendeletet teljes egészében megsem­misíti. A megsemmisített törvény és a miniszterta­nácsi határozat a Magyar Közlönyben való közzété­tele napján veszíti hatá­lyát. Utoljára tanácskoztak a honatyák II parlament menköveti a nemzetet Ünnepi megemlékezés az 1848-as forradalomról szívdobbanás A március a naptár szerint a rügybontás hónapja. De hozzákapcsolódik az újrakezdés is, a hitben való gazdagodás fellobbanó lángja. Az első tava­szi virágot kedvesünknek nyújtjuk, hogy érezze: a ben­nünk lezajló megújulásnak ő is részese. Bizonyára a szükségszerűségekből születő véletlen, hogy 1848-ban éppen ebben a hónapban mozdult meg néhány fiatalember szívében Magyarország. Ennek a tö­megeket mozgósító szívdobbanásnak forradalom volt a neve. A magyar történelem sajátos vonása, hogy később is, a nagy változások hirdetői a márciusi forradalom üze­netét hordozták magukban, őszintén vagy taktikai meg­fontolásból. Ehhez a nagy eseményhez mérték önmagukat, annak folytatói akartak lenni. A márciusi forradalom idézésével mindig nagy tömegeket lehetett mozgósítani, mert az emberek menekülnek a szürkeségtől, a feleslc- gesség érzésétől. Mindnyájan létünkben akarunk igazo­lódni. Itt és most. Hinni, hogy véletlenül, de nem hiába születtünk. Nem eltékozolhatóan feleslegesen. A márci­usi eseményekre való hivatkozásban, az ünneplés percei­ben átéljük az érvényes tett mámorosán gazdagító érzé­sét. Pedig minden nemzedéknek sajátarcúan kell törté­nelmét megélnie. Ügy, ahogyan ő képes, amilyennek ön­magát megnyilvánítani akarja. Megfogalmazni a maga értékeit, vállalható gazdagságát. Legyen ebben minden, ami politikai sandaság nélkül folytatható, átélhető. Egyetlen nemzedék se legyen nemzete múltjának kizsák- mányolója, ne vesztegesse azt a népszerűség értéktelen f Móriéiért Rengeteg ma körülöttünk az árus. A sokféle portéka között bizony bőven akad bóvli, értéktelen kacat. Jár­kálnak a vásári kikiáltók, harsányak az újsütetű keres­kedők: mindegyik a maga áruját akar ja eladni. De nem szemet gyönyörködtető vásári forgatag ez, amelyben végül az igazi érték gazdára talál! Itt még könnyű becsapni az ődöngő vevőt, aki most találkozik először ilyen vá­lasztékkal, de aki megmaradt fillérjeit is szeretné jól el­költeni. A március a naptár szerint a rügybontás hónapja. Mostanában összekeverednek a hónapok. Tél helyett feb­ruárban késő tavaszi napsütés simogatta az arcunkat, voltak, akik már napoztak is. De vajon nem büntet meg bennünket a május? Nem mélyeszti fagykörmeit belénk a félelem? M árcius 15-én úgy szeretnék ünnepelni, hogy végig­gondolom ennek a napnak a múlt századi króni­káját, az azt követő küzdelmes másfél esztendőt, a nyomában járó tragikusan fájdalmas sorokat. Nem en­gedem, hogy bárki is előírja, mi módon ünnepeljék. Ki­tűzöm a kokárdát, elsétálok a Kossuth-szoborhoz, és ar­ra gondolok: mégis csak jó magyarnak lenni! Egyszerűen, frázisok, politikai csinnadratta nélkül. Testben is, lélek­ben is magyarnak. Nagy István Attila Rákóczi-emlék­ünnepség Vaján A vajai Vay Ádátn Múze­um Baráti Köre immár ne­gyedszázada minden év márciusában megemlékezik a fejedelem születésének év­fordulójáról. Az idén 17-én, szombaton 14 órakor kezdő­dik az ünnepség a múzeum udvarán, II. Rákóczi Ferenc szobránál. Ezt követően a múzeum melletti óvoda ud­varén felavatják azt a par­kot, amelynek mintegy 60 játékszerét Szabics Ferenc szentesi fafaragó művész tervezte és készítette el nyírségi akácból. A játszó­tér átadása után kiállítás nyílik a fafaragó művészhá­zaspár munkáiból az idén 25 éves vajai múzeumban. Délután a község általános művelődési központjában folytatódik az ünnepi prog­ram. Utoljára ült össze szerdán az 1985-ben megválasztott Országgyűlés. A három hónap híján ötéves parlamenti időszak záróakkordjaként megtárgyalták a kormány gesz­tusértékűnek tekinthető előterjesztéseit: az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó négy or­szággyűlési határozat-tervezetet, továbbá a magyar állam- polgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helye­zéséről szóló javaslatot. Kulcsár Kálmán igazság­ügy-miniszter tartott expozét a tárgysorozatban szereplő két törvényjavaslatról, majd az Országgyűlés elfogadta a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a Szovjetunió bíróságai által elítélt és időközben bűn­cselekmény hiányában re­habilitált magyar állampol­gárok sérelmeinek orvoslá­sáról; az 1945—1963 között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott sze­mélyek kárpótlásáról; az 1938—1945 közötti időszak­ban a faji vagy nemzetiségi hovatartozás, vagy a ná­cizmus elleni magatartásuk miatt deportált vagy egyéb hátrányt szenvedett sze­mélyek sérelmednek or­voslásáról; valamint a ma­gyarországi német kisebbség kollektív sérelmeinek orvos­lásáról szóló határozatokat. Az első határozat szerint az Országgyűlés a jogálla­miság eszméjétől vezérelve, a nemzeti megbékélés elő­mozdítása érdekében szük­ségesnek látja, hogy elégté­telt szolgáltasson a Szov­jetunióba jóvátételi mun­kára elhurcolt, valamint a szovjet bíróságok által el­ítélt és bűncselekmény hiányában felmentett ma­gyar állampolgároknak. Ezek az intézkedések ártat­lan emberek tízezreit fosztották meg szabadsá­guktól. Az Országgyűlés el­határolja magát a jogtip- rás ilyen módszereitől, és a magyar társadalom nevé­ben az áldozatokat megkö­veti. A határozati javaslatok el­fogadását követően Németh Miklós miniszterelnök érté­kelte a kormány és a parla­ment együttműködését. Töb­bek között elmondta: — önök most egy közel ötéves periódust zárnak le, mi így együtt — a parlament és kormánya — azonban csak egy 15 hónapos szakaszt. Önök több kormánnyal dol­goztak együtt, de csak az utolsót — ezt a mostanit — tekinthették úgy. hogy az teljes egészében és feltétle­nül önöknek felelős. A továbbiakban jogosnak ítélte, hogy az elmúlt 15 hó­napra úgy tekintsen vissza, mint az Országgyűlés és a kormány közös múltjára, amelyre mindannyian büsz­kén. mindenképpen tiszta lel­kiismerettel és az elvégzett feladat felett érzett meg­nyugvással gondolhatnak. A parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi moz­galmak együttműködése tette lehetővé, hogy Magyarorszá­gon egy csendes, de valósá­gos forradalom menjen vég­be. Mi nem véres harcokban bontottuk le a pártállamot. Sokkal nehezebb feladatra vállalkoztunk: megszüntettük a diktatúrát, és megteremtet­tük a demokrácia alkotmá­nyos rendjét. Alkotmányjogi úton — népi támogatást és egyetértést élvezve — építet­tük ki a demokrácia intéz­ményrendszerét. A nép most szabad választáson döntheti el. hogy milyen tartalommal töltheti meg. azt. A továbbiakban szólt arról az örökségről, amelyet a par­lament és a kormány maga után hagy. Egy dolgot min­denképpen bizonyítottak — s erre az egész világ felfi­gyelt —: az alkotmányos for­radalom útja Magyarorszá­gon járható. — Szeretném önökkel együtt hinni: épülő új házunkban mindenki ha­zára talál. A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mon­dott elnöki zárszót, részlete­sen értékelve az elmúlt csak­nem öt esztendő parlamenti tevékenységét. Az ötesztendős munka- programot ezzel lezárván az Országgyűlés ünnepi ülésen emlékezett meg az 1848-as forradalom évfordulójáról Szűrös Mátyás ideiglenes köz- társasági elnök ünnepi beszé­dében hangsúlyozta: — Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nemzeti ünnepként ülhetjük meg, Beregi ünnepi hét A vásárosnaményi műve­lődési központban tegnap ünnepélyes külsőségek kö­zött nyitották meg a VI. Beregi Ünnepi Hetet. A kö­szöntő után írói szimpózium kezdődött, amelyen a csa­lád és társadalom kapcso­lata témakörben írók és költők mondták el vélemé­nyüket. Szomszédos orszá­gokból érkezett vendégek is részt vettek az eszmecse­rén, Vásár osnaményban és több község iskoláiban már délelőtt is rendhagyó író-olvasó találkozókon vet­tek részt az alkotók. Ma színházi találkozóval és elő­adással folytatódik a rangos rendezvénysorozat. amikor a magyarság a prog­resszió élvonalába lendülve megújutóban van, és úttörő szerepet játszik Közép-Euró- pa politikai arculatának meg­változtatásában, a demokra­tizálódás jegyében. — 1848 márciusa történel­münk nagy pillanata, amely újra és újra felragyog és hí­veket toboroz Magyarorszá­gon. Csak a valóban nagy és történelmi eseményeknek le­het és van ilyen hatalmas ki­sugárzása — szögezte le. — Eszméi az időtől nem fakul­tak, s az akkori ifjak lendü­lete akár a miénk is lehetne — bár a miénk lenne. Nem­zetünk sok százados kitöré­si kísérleteinek tapasztalatai arra intenek: minden téglára és tartóoszlopra szüksége van az olyan nemzeti hajléknak, amely otthona lehet e száz viszály tépte országnak és a benne élőknek. Nem mehetünk el szó nél­kül ama fenyegetettség mel­lett, amely mára az ország­ban kétségtelenül tapasztal­ható széthúzás nyomán ki­alakult. Mintha a magyar átok megint csak mérgezné az életünket, halványítaná reményeinket. Csendes forra­dalmunk mintha nem tanul­na 1848 negatív felhangjából, üzenetéből. Ha sokan félnek is.kimondani, akkor is az ösz- szefogás lehet az egyetlen olyan nagy társadalmi erő, amely végigviheti a megkez­dett folyamatokat; amely se­gíthet befejezni a művet. A továbbiakban — a csak­nem ötesztendös ciklus záró ülésére utalva — köszönetét mondott a képviselőknek azért a történelmi jelentősé­gű munkáért, amelyet az át­Március 14-én délelőtt ünnepélyes keretek között helyezték el a mátészalkai kórház új sebészeti tömb­jének alapkövét. Az esemé­nyen Győrfi István, Szociá­lis és Egészségügyi Minisz­tériumi államtitkár mondott beszédet. Hangsúlyozta: az egészségügyi dolgozók bé­rének jelentős emelése, a változó szellemű egészség­ügy-politika, valamint az új ellátási rendszer alapjai­nak lerakása komoly siker­nek minősül. A mátészalkai kórház nagyarányú rekonstrukciója fontos állomáshoz ' érkezett menet, a békés rendszerválto­zás érdekében elvégeztek. — Higgadtságra és böl­csességre van a legnagyobb szükségünk, hogy meg tud­juk különböztetni a nagyvi­lág és szeretett hazánk tör­ténéseiben a lényegest a mellékestől, a törvényszerűt az alkalmitól — mondta be­széde végén. A leköszönő parlament március 15-i ünnepi megem­lékezése a Kossuth téren folytatódott. Az ideiglenes államfő jelenlétével, katonai tiszteletadással, a Himnusz elhangzása közben ünnepé­lyesen felvonták az állami zászlót. Ezt követően az állami ve­zetők a Kossuth szobor előtt sorakoztak fel. Az 1848—49- es polgári forradalom és sza­badságharc évfordulója al­kalmából koszorúkat he­lyeztek el a szobor talapza­tán A nap híre HRFE—Suzuki együttműködés A japán Suzuki, Naka nishi és Taiklsha cég szak­emberei tárgyaltak hétfőn és kedden ; HAFE nyír­egyházi leányvállalatánál festőberendezések és kon- vejor-rendszerek szállítá­sáról az 1992-ben Eszter­gomban induló Suzuki au­tógyárhoz. A Nakanishi és a Taikisha lesz a két japán vállalat, amely a festőberendezésék és kon- vejorrendszerek gyártási jogát megkapta a Suzuki­től, ehhez ők magyar be­szállítókat keresnek. Az üzleti és kereskedelmi tár­gyalások megkezdődtek, a tervek szerint a gyártás 1991- ben kezdődhet Nyír­egyházán, míg a technoló­giai sort a nyírségieknek 1992- ben kell felépíteniük Esztergomban. — hangoztatta az alapkőle­tételnél az államtitkár. A közel 400 millióba kerülő sebészeti és diagnosztikai részleg várhatóan 1993-ban kezdi meg a munkát, s át­adásával nemcsak a város, hanem vonzáskörzetének egészségügyi helyzete is javul. Győrfi István ezen a napon egy másik mátészal­kai egészségügyi intézményt is felavatott. Az átalakított, s jelentősen kibővített tü­dőgondozó intézet a betegsé­gek megelőzését szolgáló szűrővizsgálatokhoz teremt ’kitűnő lehetőséget. XL.VII. évfolyam, 64. szám ÁRA: 5,30 FORINT 1990. március 15., csütörtök A felülbírált alkotmány (8. oldal) Ünnepélyes alapkőletétel Bővül a mátészalkai kórház

Next

/
Thumbnails
Contents