Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

1990. március 13; Kelet-Magyarország K»i!»n», de nem tetszik ......................... Garázs blamázs Minden újságíró álma, hogy cikke megjelenésé­nek napján egyszercsak megcsörrenjen a telefon, s egy ismeretlen hang azt mondja: — Olvastam a cikkét, és csak azt szeretném mon­dani ... ... hogy jelenleg ötven darab könnyűfémváz-szerke- zetű garázsunk van raiktá- ron. Bocsánat, hogy be sem mutatkozom, Kovács Lajos vagyak, a tímári Béke Tsz 'ipari főágazatvezetője. * Jó napot! Szóval önök meg tudnák oldani a garázs­gondjainkat? — Egyedül nem. Amikor két évvel ezelőtt egy isme­rős fejlesztő mérnök ötlete alapján legyártottuk a pro­totípust, akkor úgy tűnt, a Nyíregyházi Városi Ta­nács partner lesz. * Hogyhogy? —■. A kész garázst bemu­tattuk a műszaki osztály­nak, az felmérést készített az igényekről, ami ezres nagyságrendű végeredményt adott. A tűzoltóság, a rend­őrség ellenőrizte, s jónak találta gyártmányunkat. * Akkor minden rendben! — Igen, ügy tűnt. Az el­ső szerződött húszat fel is állították a Jósavárosban. * Ezek azok a fémvázas, alumínium hullámlemezzel burkolt szétszedhető, telepít­hető garázsok? — Igen, igen. A nagy ke­reslet reményében legyár­tottunk újabb ötvenet. A terv az volt, hogy a ta­nács megvásárolja, s bér­beadja őket. Így rövid idő alatt megtérül a befektetés. Ha pedig az adott helyre végleges garázsokat akarnak építeni, akikor ezeket oda Viszik, ahol újra szükség van rá. * Még most sem értem, mi a probléma. .-*■ Ezt az újabb sorozatot már nem vették meg, sőt engedélyt sem adták a te­lepítésre a város területén. Pedig olcsó, könnyen kezel­hető, nagyobb biztonságban van benne a kocsi, mint az utcán. Nem értem, miért nem jók... •... a tímári garázsok? — kérdezem Veres Istvánt, Nyír­egyháza főépítészét. — így a kérdés nem pon­tos. Családi házaikhoz ga­rázsnak, vagy közületiknek, kisiparosoknak felvonulási épületként jól hasznosítha­tó. De közterületre garázs­ként műszakilag, s külső megjelenése miatt is elfo­gadhatatlan.. * Átmenetileg sem? — Kérdezze meg a Jósa- városiban! Megpórbáltuk hússzal. Közfelháborodás fo­gadta. * Ha nem jő, miért vásá­rolták meg? — A tímári garázs szak­mailag kifogásolható. De a tanácsoknál olykor nem­csak a szakmai vélemény a meghatározó, hanem a szük­ség is sokat nyom a latba. Mint ebben az esetben is. Mi — szakmailag — már akkor sem javasoltuk a felállításukat exponált köz­területeiken. Vajon miért áll az ötven garázs már két éve raktá­ron? Csak most jutott a gyártó eszébe, hogy el kelle­ne adni. És miért csak Nyíregyházán? Máshol nem kell? Megpróbálták? Vég­tére is: ez egy üzlet, nem lehet senkire ráerőszakolni a „portékát”. Tapolcai Zoltán E gyik téeszelnök isme­rősöm mondja a mi­nap : „Furcsa világ ez a mai. Ha meg akarja kér­dezni az embereket, hogy milyen ember az elnök, és a faggatózást mondjuk a kocsmában kezdi, egész biz­tosan azt fogja az ott ücsör­gőktől hallani „semmire­kellő, rongy ember”. Ha azt is megkérdi miért, az lesz a válasz, hogy már három fegyelmit adott, pedig csak néhányszor rúgtam be a munkahelyemen. Viszont ha a szarvasmarhatelepen, vagy a műhelyben tudako­zódik .. „Beszélgethetünk ha ked­ve tartja”, mondja egy má­sik helyen a főagronómus, „de ne írja meg! Nem sze­rencsés most rólunk írni. Ha jót ír akkor magát bántják, ha rosszat, akkor meg velünk lesz igazságta­lan. Majd néhány hónap múlva jöjjön addigra talán leülepszik az alja. Egyéb­ként dolgozunk, végezzük a tavasszal szokásos tenniva­lókat”. Vezetőellenes a közhan­gulat és sajnos a sikeres, a Elnök, vagy báró? gazdaságukért, falujukért hosszú évek óta áldozatos munkát végző vezetőket is könnyen „le zöldbárózzák”. Félő. hogy amikor az em­bereket ért sérelmek, igaz­ságtalanságok, vagy a vesz­teséges gazdálkodás miatt, egyes korrupt és alkalmat­lan vezetőket jogosan tá­madnak, számoltatnak el, váltanak le. a felkorbácsolt indulatok elnyomhatják az emberekben a józan ítélő­képességet. Előfordulhat esetleg később az is. hogy a fürdővízzel kiöntött gyere­ket sírva fogjuk gyászolni. Pedig nem a véletlen mű­ve, hogy míg az egyik me­zőgazdasági üzem nem elő­ször több tíz milliós veszte­séget „produkál”, addig a másik szakszerű irányítás mellett végzett szorgalmas munkával, esetleg rosszabb természeti adottságokkal hosszú évek óta nyereséges. Az utóbbi kategóriába tar­tozó téeszek között nem ke­vés azoknak a száma, ahol a vezetés szeme előtt nem­csak a személyi jövedelmek növelése lebegett a nyere­ség felosztásánál, hanem a közös vagyon ' folyamatos gyarapítása is. Jó néhányan vannak, akik felvállalják a falu lélekmegtartó képessé­gének, az ott élők szellemi felemelkedésének a gond­ját, és ezért, művelődési, oktatási, sportolási lehető­ségek megteremtésében is részt vesznek. Az eredményesen, magas szakmai hozzáértéssel, em­berséggel irányító erkölcsös vezetőket a falvak népe igenis elismeri, becsüli. Nem véletlen, hogy az ilyen típusú „főnökök” azok, akik az első törvény adta lehető­ségre már korábban tagi bérletbe adták a gyümöl­csöst. a további Igények kielégítésére szakcsoporto­kat szerveztek a széles nyil­vánosság bevonásával, ök azonnal 'kijelölték, amint le­hetett azokat a jobb táblá­kat. ahol a téeszből vissza­kért földterületeket az igénylők megelégedésére kimérhetik. Mindezt nem a fordulat­tól való félelmükben, ha­nem a parasztemberek földéhségét ismerve, boldo­gulását szem előtt tartva te­szik. Mégis némi keserű­séggel vegyes bizonytalan­ság süt ki a szemekből. Már megint ott tartunk, hogy a tisztességes ember­nek kell az ártatlanságát bizonyítani ? Kell lenni annyi bölcses­ségnek az emberekben, hogy ne söpörjék ki az értékeset is a szeméttel, hisz a sem­miből nehéz lesz várat épí­tenünk. Az átmeneti idő­szakban különösen, de majd az igazi vegyes tulajdonra épülő új magyar agrárgaz­daság szerkezetében is szük­ségesek a biztos tartópillé­rek. Galambos Béla Sxeméidorn b Legszívesebben kukoré­kolni lenne kedvem. Hogy miért? A Nagy meséskönyv szerint csak a férgek, és a baromfik szeretnek a szemétdombban élni. Ahogy a nyíregyházi Dugonics utcán, a Vásár­téren, a belvárosban sétá­lok, nap mint nap látom, | ahogy az út szélén, az árokban, avagy a bokrok alá seperve készül a mi | Közös Szemétdombunk. S csak kapírgálunk, rug­dossuk, kerülgetjük. (tapolcai) A nyíregyházi FERROCOOP GMK. orosi részlegén a megyei dohányfermentáló vállalat részére gyárt tetőszerkezeteket. (H. P. felv.) f steledik. Mögöttem a leszálló nap utolsó sugárnyalábja elal- vásra simogatja szelíden az eget, a földet, míg előttem már éjbőiszőtt sötétségbe burkolózik az erdő, a víz­part. A partmenti ösvényen megroppan egy szuvasodó gally talpam alatt, miköz­ben át-gtbújok a már zsen­ge leveleket bigyeredő má­jusfa bokrai alatt. Korai holdfény szóródik szét a homályuló erdőn. Ku­tyám nyomának neszét, s halászstégem felé loholó lépteimet fentröl két össze­feszülő tölgyág sírása lassít­ja le. A, semmi, állapítom meg, egy betévedt, elülni készülődő szél mozgatta meg őket. Már a stégen ülök. A vén hajlottháiú bakter neszte­len baktat feljebb és feljebb az égen, bevilágítva az er­dő minden zege-zugába, s a fák derengő ágait vetíti elém a vízre. Hallom, a tá­volibb kökénybokrokban fe­keterigók cserregnek, el­múlt napi gondjaikat cse­vegik talán. S egyet-kettőt csettint rá az egyik, hogy, no, elég legyen már, szun­dítsunk is egy keveset. S múlt nyarakról, éjszakák­ról álmodozom én is, ami­kor a még itt fészkelő var­jak is ezt tették. Hová let­tek? Hol főzünk jó varjú­pörköltet? — tűnődöm Nem háborgatom a csendet, hadd hallgaiózzam, hadd ábrándoztassanak a neszek. A holdat figyelem ismét, mint bujkál a megszakadt felhőkben, s álmodom, ma­gam elé festem a nemsoká­ra kinyíló kontuliliomot, s felhőtlen gyermekkorom ama jelenetét, amikor öl­számra szedhettük, s vittük haza húsvétokra; s csilla­gok képével ringatózó hul­lámokat álmodok, melyeket nagy hal tolna hálóm felé; meg fogolycsirregésről az esti langyos mező felől,me­lyet oly rég hiányolok. Most egy csapást hallok a túlsó sásszegélyből, a csuka párzási ütését, mely- lyel a hím csapja oldalba a nőstényt, hogy ívásra kész­tesse. S ha sikerült kiva­júdnia az ikrákat, a követ­kező loccsanással a saját te­jét oszlatja szét közötte. 5 mint villám, suhan át lábfejem, felett vala­mi egérféle a kötél moccanására. Mire Bojtár föleszmél mögöttem, tova­jár. Megállj, nyavalyás kis alattomos — motyogom —, most nem lopkodod el a halam. A jó kövér bodor ká­kát, amiket a szél elülté- vel fogok, felfüggesztem a fára. Már csak egyféle hangot hallok az odvas tölgyek fe­lől: Hú! Hú! — mély búgó hangon baglyok nászüzene­tét. Mosolygok, míg lesze­relek, mert a szomszéd fi­úcska még nemrég, bedőlve a rézf ... ú baglyok mesé­jének, e hangtól inaszakad- tából rohant be a kapuból. Makay Béla Jóvátételi rendelet félmegoldással Málenkij vigasz A történelem viharában megtépázott emberek erkölcsi, anyagi rehabilitációja kötelezi azokat, akik tehetnek érdekükben. Az ártatlanul elhur­coltak, a Donbasz, a donyecki szénmedence bá­nyáiban szenvedők negyven év után még elmond­hatták nehéz sorsukat. Az ország jelenlegi veze­tői bocsánatot kértek tőlük, és elindult egy fo­lyamat — annak a kiesett időnek a figyelembe vé­telére — melyet távol a hazától ingyen, kényszer- munkában töltöttek. Gávavepcsellő is azon te­lepülések közé tartozik, ahonnan több száz embert vittek el „málenkij robotra”. Vojtó Ferencné egyike az ak­tivistáknak, akik szervezik az elhurcoltak jóvátételi ügyét. B létminimum alatt élnek — Megjelent egy rendelet, — mely szerint — akiknek a kint töltött idejét nem szá­mították be a munkaviszony­ba, — kapnak havi ötszáz forint nyugdíj kiegészítést. (Az özvegyek 250-et.) Az in­ternálásban részt vett embe­rek hetven százaléka a lét­minimum alatt él. Ha figye­lembe is vették a kint töl­tött éveket, ez legfeljebb plusz 30—100 forintot jelent havonta. Tudjuk, ezek az idős, megrokkant emberek máris rászorultak a segítség­re, mert a hónapok tologatá­sa azt jelenti, hogy esetleg soha nem kapnak elégtételt. Kérésünket a recski szövet­ség karolta fel, melynek meg­alakult a tiszaháti csoportja. Aláírásokat gyűjtünk, a he­lyi települések aktivistái összeírják a még élők név­sorát, s az országgyűléshez fordulunk: függetlenül attól, hogy beszámították-e vagy sem a nyugdíjba a kint töl­tött időt, az 500, vagy a 250 forintot kapja meg minden­ki. {A szerk. megjegyzése: mint tudjuk, az Országgyűlés februári ülésén az ügyet el­napolta). A rendelet szerint a Bel­ügyminisztérium titkársága adta a hatósági bizonyít­ványt. S ehhez mellékelni kellett a rendelkezésre álló okmányok fénymásolatát. A legtöbb kérelmező azonban elutasító választ kapott, mert már beszámolták a kitöltött idejét. Oláh Ferencné 33 hónapot „húzott le” a bányában, vég- kielégítésként a fogolyiga­zolványán — melyet a Ma­gyar Népjóléti Minisztérium Hadifogoly Kirendeltsége adott ki — egy szoknya, nad­rág és cipő szerepelt, pedig ezt ő sohasem kapta meg. Elutasított kérelmek — Hazajöttem gyengén, évekig betegeskedtem, majd. a család összes, támaszra szoruló tagja rám maradt, így nem tudtam elmenni dol­gozni — emlékszik vissza Anna néni. — A férjemet is leszázalékolták, 360 forintot kap „rám”, mint házastársi pótlékot. De ezzel az összeg­gel sem éri el a hatezer fo­rintot a nyugdíja. Az én ké­relmemet is elutasították azért, mert a rendelkezések alapján csak a munkavi­szonyban állókra, illetve akik saját vagy özvegyi jo­gon részesülnek nyugellátás­ban (járadékban) vonatkozik ez a támogatás. Hogy miért nem tudtam munkát vállal­ni, az senkit sem érdekelt, pedig nekem is jól jönne az a plusz ötszáz forint. Bakosi Sándorné férje is ott volt az elhurcoltak kö­zött. Ö soha nem jött haza. Nem tudja senki, hol nyug­szik, melyik idegen föld fo­gadta be. A fájdalmon és a Szenvedésen kívül az anyá­ra hárult a két árva felneve­lése. A szűkös időben ke­nyeret és szakmát kellett ad­ni kezükbe. S hogy milyen áron, ezt csak ő tudja. Az özveggyel senki sem törődött, havi 45 (!) forint jelképes tá­mogatást kapott, s amikor beállt a tsz-be dolgozni, még azt is elvették. Saját jogon ment nyugdíjba. — Én 250 forintot kértem! A hatósági bizonyítványt majd a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól az értesítést megkaptam, melyben közöl­ték, hogy 1500 forintot leve­lükkel egyidőben postáznak. Vártam, vártam, de hiába. Ez év január 31-én újabb le­vél érkezett az igazgatóság­tól : arról értesítettek, hogy az igényemet felülvizsgálták és megállapították, hogy a kiegészítésre nem vagyok jo­gosult. Az indoklásban szere­pelt, hogy az özvegyi nyug­díjat nem kapóin, így el­hunyt férjem után a rende­letek értelmében nem kapha­tom meg a 250 forintot. I törvény szlne-lonáfca A lapunkban a közelmúlt­ban megjelent: az országban több ezren kapták meg az 500, vagy a 250 forint ki­egészítést. Ezt sokan félreér­tették, mert az összeget csak azok kapták meg, akik az említett rendeletben előírtak­nak megfeleltek. íme a törvény színe-fo- náka, vagy hogy egy köz­mondást idézzek: „Nesze semmi, fogd meg jól”. Bí­zom benne, hogy mégis csak napirendre kerül e téma, és a honatyák tekin­tettel lesznek ezeknek az embereknek az életére. Dankó Mihály r Érdekképviselet új alapokon? Munkástanács Demecserben A demecseri fonógyár dol­gozói munkástanácsot alakí­tottak március 11-én. A szak- szervezet képtelen volt ellát­ni funkcióit. A munkástanács feladatai: az érdekképviselet ellátása, a gyári vezetés el­lenőrzése, beszámoltatása, esetleges hatalomátmentési kísérleteinek megakadályo­zása, szakmai kontrolljának megszervezése. A vállalattal kapcsolatos átszervezési ter­vek vizsgálata, véleményezé­se. Munkahelyek biztosítása. _3 IllllÉfl I a stégen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents