Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
1990. március 12. Kelet-Magyarország Módosítani-tani ÖT ÉVET SEM BÍRT KI az egykori nagy reményű — a társadalom progresszív erőitől is támogatott — oktatási törvény. Még ma is jelzőként tapad hozzá az „új” fogalma, pedig a gyorsan pergő kelet-európai idő tanait, tételeit alaposan megtépázta. Az iskola mégse tud reá úgy tekinteni, mint valami idejétmúlt felesleges kócra, konzervatív képződményre. Döntően azért nem, mert fő céljai; az autonómiáról, a tanszabadságról, az oktatás társadalmi felemeléséről az iskola számára továbbra is elérendő cél marad. Olyan vágyálom, amelyben ez a törvény ugyan kinyitotta a kapukat, megmutatta az oda vezető utat, de az ehhez szükséges energiákat már képtelen volt garantálni. Módosítani kellett hát e törvényt! Vele az iskolarendszer működése és a társadalmi mozgások közötti összhangot vélték megteremteni. A jogalkotás azonban inkább az iskolára kívülről ható politikai, társadalmi nyomásoknak, újkeletű társadalmi szükségleteknek iparkodott megfelelni, miközben az iskola alapvető gondjait nagy ívben elkerülte. Így hát az iskola — különösen az általános és a szakközépiskola-, illetve a pedagógus számára megjelenése koránt sem vált olyan nagy üggyé, mint ahogyan azt a törvényalkotók gondolták. ISMÉT KÖRÜLTÁNCOLTAK AZ OKTATÁSÜGYET. Minden gondját, baját elővették; amihez nem kell pénz, legalább is nem a kincstár pénze. Alapítson iskolát az, aki tud, akinek van rá pénze. Döntsön a felvételről az a szint, amelyik akar, mindenki úgy rövidítse le a tanulmányi idejét, ahogyan, csak képességei megengedik, csak mindezekhez pénzt, pótlólagos energiaforrásokat ne igényeljenek. E financiális bujócskán túl, van ennek az egész törvényesdinek még egy szépséghibája: hogy mindezek lényegében az 1985-ös „ÜJ” oktatási törvénnyel is megoldhatók lettek volna. Igaz, hogy talán egy kicsit több utánajárással. Valamivel bürokratikusabb procedúrákkal, no és nem utolsó sorban személyesíthetőbb felelősségvállalással. Mindezekhez tegyük hozzá, hogy a sebtében összevágott törvénymódosulás, csak egy nagyon szűk irányítási elit szellemi produktuma. E témában párbeszédre a pedagógus társadalommal — tudomásom szerint — nem került sor. Ez annál is inkább ingerlő, mivel az előző, most módosított törvényt, annak idején a pedagógusok ezrei véleményezték, fogadták el az akkor lehetséges kompromisszumok szintjén. így hát joggal várták, hogy ha a törvényt ismételten előveszik, akkor ezeket a kényszer-kompromisszumokat fogják korrigálni. TÖRTÉNETESEN AZT VESZIK SZÁMBA, hogy mi illeti meg alanyi jogon az iskolát. Meghatározzák a működéshez szükséges eszközrendszert. Azt, hogy kinek kell azt biztosítani, meddig terjedjen az állami felelősség- vállalás, az állami kötelezettség. Továbbá garantálják a minden szakmai autonómiát megalapozó gazdálkodási rendet, az intézmények külső beavatkozásoktól mentes önálló gazdálkodását. Végül és nem utolsó sorban előbbre lépés történik az oktatási tartalmak, és szabályozási mechanizmusai fejlesztésében. Hogy a mai tanterveket felváltja egy a nemzeti műveltségtartalmakat is felölelő követelményrendszer, egy európai típusú kimenetszabályozó (vizsgarend- szerre épülő) tanügyirányitó mechanizmus. Mindezeken túl természetesen sok más egyebet is fel kellett volna vállalni még a törvénymódosításnak. Pl.: szakképzés, órakeretek, óratervek, iskolastruktúra, nyelv- tanulás, pedagóguskérdés. Nem tette. Nyilván nem is tehette. Éppen ezért így ez az iskola számára elfogadhatatlan. Vele az iskola gondjai nem oldódnak meg. Tőle, általa az iskola aligha lesz jobb. Mondom ezt még akkor is, ha az általa ösztönzött iskolai pluralitást és autonómiát erősítő szellemét sokra is becsülöm, és a törvény- módosításokkal együtt vallom, hogy értékeik nélkül nem lehet európai szintű magyar közoktatást teremteni. DE AMIT A TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS VÁLLALNI TUDOTT, ezek ösztönzésére éppen úgy kevésnek bizonyulhatnak, mint a ma iskolái egyéb szaporodó gondjai orvoslására. A parlamenti viták tanulságai — hogy a képviselők úgymondva nem voltak hajlandók témánál maradni, (csak a módosításra kerülő kérdésekről beszélni) hanem az iskola működésének szinte valamennyi gondját megpróbálták az ülésterembe bevinni — ugyancsak ezt bizonyítják. Vagyis azt, hogy mindezen túi a fentiekben elmondottakat vállaló új oktatási törvényre van szüksége az iskolának. Mégpedig nem a ködös távolban, hanem a közeljövőben. Vagyis ezzel a módosítással — melynek sajnos nagyobb a füstje mint a lángja — nincs, nem lehet letudva az iskola ügye. Az új parlamentnek ezt az elsők között kell elővenni. Mert a szabályozatlanság anarchiát is szülhet, az iskola tartalékai is kimerülőben vannak, és a pedagógus áldozatvállalására sem lehet az idők végtelenjéig apellálni. Ugyanis nem elegendő csak a szakmai szabadság, az autonómia és a pluralitás előtt a sorompót felnyitni, hanem az árkot is be kell tölteni. Ellenkező esetben a szakadék e jó szándékokat sorra elnyelheti. Kuknyó János Kényszer volt az önkéntesség Peres Veresmart Szabolcsveresmart Kisvárdától alig tíz kilométerre fekvő település, lakóinak egy része a napokban a tanácsháza termében gyűlt össze, ahol hosz- szú évtizedek óta először nyílt alkalom sérelmeik elmondására. A Rozsálypusztán lakó 82 éves Nagy Balázs például több kilométert gyalogolva érkezett a tanácsterembe. Egyszerű, az életben sokat szenvedett parasztok őszintén vallottak sérelmeikről. Az indulatoktól felhevült emberek közül Háza Bertalan veszi át a szót. Homályos kisajátítás — Elsődleges sérelmünk, hogy a dögéi és fényeslitkei tsz-szel való kényszerű egyesülés után fokozatosan kipusztították jól termő gyümölcsfáinkat. Alig várom, hogy visszakapjam a földemet, de azt látom, hogy megy ki a föld nagy része kezünkből. Jelenleg a tsz vezetősége kezeli azt a több tíz millió forintot, amelyet a vízügyi igazgatóságtól kapott a kisajátított földekért. Elképzelhető, nem tudjuk hová kerül ez a pénz, holott véleményem szerint a pénz egy része a volt tulajdonosokat illeti meg. Nekem négy holdam van a kisajátított területen. Vámos György szól közbe: — A tsz megalakulásakor elvették minden földemet, úgy. hogy alá sem írtam semmit. Ezután Pesten kerestem munkát. Egy év múlva visz- szajöttem, a szőlőm megmű- veletlenül állt. mivel a tsz nem tartott rá igényt. Rendbe tettem, műveltem 1989-ig. A kisajátításkor hatezer forint zöldkárt akartak nekem kifizetni. Cinikusan azt mondták a vezetők. hogy amennyit a bíróság fhegítél, annyit fogsz kapni. A bíróság húszezer ötszáz forintot ítélt meg. Bodnár János higgadtan foglalja össze kérésüket. — Sok ember szeretne önállóan gazdálkodni azon a földön, amelyet szüleitől jogtalanul elvettek. Megkezdte a tsz a falu határaiban lévő nyár kiirtását is. A fák egy részét elhordták, többi része, ahogy az isten megadta, azóta is ott van. Tiltakoznak, hogy a fákat a mai napig is irtják. Falunkban lévő gazdasági épületek a nemtörődömség következtében szinte használhatatlanná váltak. Csoda, hogy össze nem dőlnek. A fák a mi tulajdonaink. Olyanról is tudunk, hogy a kitermelt fákat, amit őseink ültettek nem falubeli emberek hordták és hordják el a mai napig is. A tsz nyugdíjasai sérelmezik, hogy a vezetőség a kapcsolatot egyáltalán nem tartja velük, pedig csak minimális segítségre és emberi szavakra lenne szükségük. Hamisított aláírás Vámos János elcsukló hangon mondja: — Tőlem huszonkét hold földet vettek el. amelyből r Érmes házi borok A kertbarátok idei megyei borversenyére került sor hét végén a nyíregyházi Vasutasok Művelődési Házában. A már korábban lezajlott házi válogató versenyek után, a vendéglátó vasutas és központi kertbarát klub mellett a nagyecsedi, vajai és vásá- rosnaményi szervezetek ösz- szesen 32 szőlő, és gyümölcsbora jutott a döntőbe. A neves szakemberekből összeállított bíráló bizottság hosszas és igen alapos külle- mi és ízlelési próbák után hirdetett eredményt. Összesen 15 bor kapott elismerést. Fehér, vörös és gyümölcsbor kategóriában 4 arany 8 ezüst és 3 bronz érmet osztott ki a zsűri elnöke Szentpéteri József. A díjazottak közül aranyérmes a nyíregyházi Vass János, Csatáry Tibor, Nagy Béla és Mojzer Antal. Ezüstérmet kapott a nagyecsedi Ozsváth Sándor, Szanégy hold erdő volt. Két kezemmel ültettem és locsoltam a facsemetéket. Húsz évig dolgoztam a tsz-ben. Most a fák kiirtásakor abból egy darabot sem kaptam. Édesapám halála után kértem a tsz-irodán földtulajdon jogokat és földjáradékot, de azt azóta sem kapok. Végül Nagy Balázs bácsi: — Engem megaláztak és megfenyegettek annak ideién, ha tovább jártatom a számat és keresem igazságomat. Még a fizetésemet is fölvetették valakivel, a nevemet aláhamisították, az írásszakértő semmit sem tudott megállapítani, mivel még a kartonom is eltűnt az irodáról. A három község közös termelőszövetkezetének elnöke Szabó Pál a sérelmekre a következőképpen reagált. Kénysztrd öntések — A három termelőszövetkezet sohasem akart egyesülni. az egy felülről kikénysze- rített döntés volt. Az 1938 előtt történt dolgoktól elhatárolom magam, ezekről még nyilatkozni sem tudok. 1980 körül kezdődött a termelő- szövetkezet gyümölcsfáinak a kivágása, amelyet az akkori szanáló bizottság kötelezően előírt. Dögében és Fényeslit- kén telepítettünk új fákat, Szabolosveresmarton azonban vallóban nem. Egy részébe a területnek szántóföldi kultúrákat vetettünk. másik részébe legelőtelepítés történt. Vámos Györgynek azt tudom mondani, hogy tőlünk használatba kapta a nagyüzemi módszerrel nem művelhető szőlőterületet. Ez a föld a termelőszövetkezet tulajdonát képezte, ezért követelését személy szerint elfogadhatatlannak tartottam, de a bíróság ítéletét elfogadtuk. A fakivágás az erdőfelügyelőség engedélyével és felülvizsgálatával folyik. Az egyesülés óta hatvan hektár új erdőt telepítettünk. Gazdasági épületek közül egy valóban élet- veszélyes. nem érdemes felújítani. a veresmartiak ha igénylik használatba megkaphatják. A tehénistálló felújítása azért nem történik meg, mert a szavasmarhatartás veszteséges Szabolcs- veresmarton. A többi három épület állaga megítélésem szerint megfelelő. A kisajátított földekért kapott pénzről a tez rendelkezik. Meghallgatva mindkét fél véleményét teljes igazságot szolgáltatni nem lehet. Most, hogy lehetőség nyílt a föld visszaadására, a, vélt és valós sérelmek erősebb indulatokat hoznak a felszínre. Tassy Tamás Gyiimölcsaszalvány külföldre „Jonathan Élelmiszerfeldolgozó és Kereskedelmi Kft.” néven működik Fá- biánházán tavaly óta egy üzem. Három műszakban készítik a gyümölcsaszal- ványokat. Feldolgoznak itt szamócát, meggyet, őszi- és kajszibarackot, almát és sárgarépát. A 160 főt foglalkoztató üzem 1989-ben 1 millió dolláros bevételt ért el. Kizárólag tőkés exportra termelnek. Az itt elkészített termékeket Ausztriába, NSZK-ba, Hollandiába és Franciaországba szállítják. Képünkön: Obis Sándor kezeli az amerikai gyártmányú gépet. (Baján Erzsébet felvétele) A környék szociális otthonainak, illetve a helyi kórháznak naponta 1100—1500 kiló ruhát tisztítanak a mátészalkai kórház kocsordi részlegéhez tartozó mosodájában. (B.-zs.) bő Mihály, Kanizsai Sándor, Gál Miklós, a vajai Grexa Mihály és Holik Tiborné Nyíregyházáról. Bronzérmes az ecsedi Szűcs Bálint és a nyíregyházi vasutas, Orbán János. A versennyel járó izgalmakat mi mással is vezethették volna le a jó boros gazdák, mint egy finom vacsora melletti vidám poharazgatással. Galambos Béla zemből és profilból 9% elbűvölő, gyengébb nemet képviselő, éveitől függetlenül karcsú, ránézésre 25 — néha 30 — éves, optimizmustól kicsattanó, minden körülmények között vidám, kellemes, engedékeny természetű, egyetemi diplomával rendelkező, a szocreál és a tiszta enthuziazmus elvei szerint nevelkedett, néhány ázsiai és egy orosz nyelvet ismerő, disszertációk, regények, poémák szerkesztéséhez, tudós szomszédhoz szóló levél írásához isteni adottsággal rendelkező, a szerzővel együtt dolgozni is tudó (eltekintve néhány kivételtől), férfiúi szokások iránt elnéző, de a becsapást, alkoholt versztárról megérző. a konyhában szakácsnői tulajdonságokkal rendelkező, pirogot, palacsintát, egyéb nyalánkságokat sütni tudó, mézitalt, borscsot, hasonlókat főzni tudó, jobban, mint az étteremben (ha megvannak a hozzávalók), elragadóan éles eszű, vendégeket kitűnő anekdotákkal szórakoztam tudó, vagy észvesztő szórejtvényeket feladni képes, a hálószobában — hm ... hm ... hm... istennő — isten látja (a férfi meg csak alszik), szoba-kony- ha-háló és öt elragadó, egészséges, erős, szűznemzéssel fogant, csendes, szófogadó, kiköpött anyja ikergyermek tulajdonosa sürgősen társat keres, aki biztosítja a családnak a sót, gyufát, szappant, avokádót, articsókát, egyszer használatos fecskendőt és hasonlókat, herceg személyében. (Antonyina Galajeva) __3
