Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-11 / 60. szám
4 Kalet-Magyarország 1990. március 11 Választási pártfónim Az Itt közölt írások a pártok, szervezetek, moz- ! galmak« véleménye, szerkesztői változtatások nélkül. Fischer György, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt al- elnöke szombaton reagált az MSZP pénteki nyilatkozatára, amelyet a volt MSZMP és az SZDP közötti pénzügyi kapcsolatokat illetően hozott nyilvánosságra. Az alelnök az állásfoglalásban valót’an állításoknak nevezd az MSZP közleményében foglaltakat. Szabad. ődíIIó falvakat! Ki beszél itt még rendszerváltásról? A feltámadt magyar demokrácia forgatagában nem a súlyának megfelelő teret kap a jövendő falu képe. politikai, gazdasági önállósága. Hazánkban a lakosság közel hatvan százaléka a falvakban lakik. Az itt élő lakosság összefogása tehát eldönt- hetné a jövő sorsát, azonban a falu lakosságának az összefogása soha nem volt társadalmi érdek. Sőt. az volt az érdek, hogy az itt élők minél alacsonyabb béren, minél ellenőrzöttebben és minél* többet termeljenek. Az elvárt kötelezettségnek a falu eddig eleget is tett. Ezért cserébe a legkisebb munkabért. következményként a legkisebb nyugdíjat kapta és kapja. Itt a leggyatrább a szociális, kulturális ellátottság, a kereskedelem és minden szolgáltatás. A város és a falu egyenlősége eleve halott jelszó maradt, hiszen a gyakorlat mindig is az volt. hogy a városok indokolatlanul nőitek, a falvak elnéptelenedtek, s csak a szülőföldet leginkább szeretők és a megfáradtak maradtak szülőhelyükön. A városok lettek ebben a folyamatban az „okosak” még a falu dolgoiban is. hiszen az államigazgatás szervezésében hatalmi lag is a falu fölé rendeződtek. Ez az egypárt rendszerű demokratikus centralizmus törvényszerű következménye, sőt kívánalma volt! Le kell bontanunk az állam-' igazgatásban még meglévő centralizmust. az ezzel iáró bürokratizmust és ennek a szervezeti formáját, a tanácsrendszert! Ez alapfeltétele a helyi Önállóság, a helyi önkormányzatok létrejöttének és a helyi demokrácia ..üzemelésének”! Az önkormányzatokra olyan törvényt kell alkotni, amelyik teljes körűen biztosítja a faluközösség szabad akaratnyilvánítását. ennek a módját, a saját eszközeivel való gazdálkodást. a helyi gazdaság szervezését. a kultúra, az oktatás a7 egészségügy irányítását. Irányítsa a falut a közvetlen és titkos választással megválasztott POLGÁRMESTER. Hivatalában ne legyen alárendelve ún. felsőbb szerveknek, azonban köteles végrehajtani az országos érdekeket kifejező törvényeket. Alkosson a közösség szűk körű. a helyi politiKai erőviszonyokat tükröző, munkaképes és bölcs tanácskozó testületet. ELÖLJÁRÓSÁGOT. Ez a testület alkothasson kötelező rendelkezést a helyi közösség anyagi jólétének a felemelésére a kulturális, egészségügyi stb. feladatok végrehajtására. A központi és a helyi feladatok végrehajtására és megszervezésére szükséges a nagyon jól képzett szakemberekből álló HIVATAL, amely az engedélyezések. határozatokban megnyilvánuló utasítgatások helyett szolgálja a helyi közösségben élő minden állampolgárt. Az önkormányzat maga döntheti el. hogy társul-e más ön- kormányzattal valamilyen közös cél (pl. egészségügyi ellátás, közmű. stb.) megvalósítására, fenntartására a teljes egyenrangúság alapján. A demokratikus önkormányzat szerkezeténél fogva képes védekezni a hazai belső gyarmatosítás. indokolatlan jövedelemelvt- nás ellen. Legbiztosabb szervezeti garanciája annak, hogy a helyben megtermelt értékek jövedelme helyben maradjon. Legnagyobb lehetőségét teremtheU a helyi szükségleteket kielégítő vállalkozások beindításának és az életképesek progresszív fejlődésének. Ezért szabad, önálló falvakat akarunk, az ehhez szükséges társadalmi garanciákkal! Dr. Szendrci László az MDF képviselőjelöltje A magyar baloldali mozgalomban mindvégig jelen voltak azok a progresszív erők, amelyek a megújulást, a reformokat hirdették, akadályozva ezzel a sztálinista diktatúra vég nélküli jog- tipró intézkedéseit. A próbálkozásokat — ha 1953, 1956, 1968 gazdasági és politikai reform-kezdeményezéseire gondolunk — ellehetetlenítés és megtorlás követte, de a visszarendeződésre már nem volt esély. A látszategység — a csúcsokon való torzsalkodás1 elfedése — biztosította alattomosan az egyszerű párttagok, a kisemberek biztonságérzetét, miközben elhitték a vezetőik is, hogy a választott út helyes. A normatív alapon tervezett egységes életszínvonal-növelés, a teljesítmények háttérbe szorítása nemcsak a gazdasági csődtömeget növelte, hanem beláthatatlan időre megfosztotta és kinevelte az emberekből a vállalkozókészséget és a jobban teljesítőkkel szembeni toleranciát. A válság elmélyülésére érzékenyen reagáló progresszív reformerek belső harcot vívtak azért, hogy ne csak modell-, hanem rendszerváltás következzék be és a párt mondjon le kizárólagos hatalmáról. Tavaly október 7-én a magyar balközépből új párt alakult, mely a demokratikus európai baloldal szerves integráns része lett. Mi rehabilitáljuk a tisztességet, a dolgozó népünk által — szorításban, korlátok között is — létrehozott értékeket elismerjük és óvjuk. Erre akarunk építkezni. Nem vagyunk ateisták, mi attól vagyunk baloldaliak, hogy a munka és a tudás hozadékát elé helyezzük a tőke hozadékának. Nem mindenki értette ezt, de sokan megkönnyebbülve vették tudomásul, hogy beindulhat a demokratikus átalakulás, a békés átmenet a többpártrendszeren alakuló jogállamban. Mi valamennyien, akik ezt akartuk, a rendszerváltástól a nép szolgálatának minőségi javulását, nem pedig a kizárólagos hatalomért való tülekedést vártuk. Ma programok, ígéretek röpködnek, amelyek'égy. része kísértetiesen hasonlít az állampárt kongresszusi deklarációira, amit tanulmányaim alatt sem sikerült elsajátítani, mert határozatlan volt, végtelen és sablonos. Többen az Össznemzeti érdekek egyedüli letéteményesének érzik magukat, így saját szájízük szerint már előre határozn vállalkozók országos nagygyűlése Nyíregyházán nak: a politikai megbízhatóságról egyes szakmai beosztásokban ; a tulajdonviszonyok — dolgozók feje fölötti — rendezéséről a spontán privatizációról; a fizetési kötelezettségek teljesítéséről, vagy nem teljesítéséről; a vállalatok normatív felülvizsgálatáról, a direkt irányításról, elhallgatva, vagy elcsúsztatva a szociálpolitikai irányultságot. Ez „természetes”, hisz egyébként megtudná a nép, a választópolgár, hogy minek mi az ára. A tömeg és a nép nem azonos! A tömeg akaratával szedték rá a szavazásra a pártok a népet, hogy felmérhessék a választáskori területi esélyeiket. Elég költséges kampányelőkészítés volt?! Polgáraink bölcsességén múlik, hogy a választások után lesz-e demokrácia, ahol a kisebbségnek nem kell félnie a többség hataíraától, és ahol nem alakulhat ki egy olyan szűk elit, amely a többség létbiztonságát veszélyeztetheti! A pártok és jelöltek arzenáljában nehéz eligazodni. Saját tapasztalataimat osztom meg azokkal, akik kevésbé politizálnak, hogy ma arra is számíthatnak, aki korábban balról támadott, most azt jobbról teszi. A döntés nagy felelősség, de meg kell tennünk, hogy akik — Ady szavaival „Hopp Sárit és Ava-Má- riát váltva és bokázva dalolnak” — ne juthassanak mandátumhoz. Nagy az igény az igazságra. Nem lesz könnyű dolga az új parlamentnek, hiszen olyan törvényi biztosítékokat kell teremtenie. amely nem ad lehetőséget sem a rágalmazónak, sem a ha- tartalommal visszaélőnek. Beszéljünk csak újra rendszerváltozásról ! Kiss László képviselő j elölt a Szocialista Párt megyei elnöke Bokor Imre újabb szenzációs bejeleitései Agrárgazdaságunk jelene és iövOképe Március 18-án (vasárnap) 10 órai kezdettel Nyíregyházán. Bujtosi Szabadidő Központban a Vállalkozók Pártja országos elnöksége, a párt megyei intéző bizottsága és megyei választói irodája országos választási taggyűlést rendez. A nagygyűlés előadói: Dr. Bokor Imre, a Vállalkozók Pártjának országos listavezetője és tisza- vasvári 3. számú egyéni választókerület országgyűlési képviselőjelöltje: Szabó Tibor, a Vállalkozók Pártja országos elnökségének tagja, Szabolcs- Szatmár-Bereg megye Vállalkozók Párljának listavezető képviselőjelöltje. Rövid bemutatkozó expozét tart a Vállalkozók Pártja Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei intéző bizottság által indított és hivatalosan bejegyzett 14 országgyűlési képviselőjelöltünk. Idézet Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyvéből: „Horthy Miklósnak három lova volt. Janza JCár°lynak (volt miniszter) három gépkocsija „hatvákásos” sofőrrel, három titkárnője; egy barna, egy szőke és egy vörös”. Mikor ezt szóvá tették neki. a következő választ adta: „Ha ez a rendszer ennyit nem bír el, akkor pusztuljon el”. Igaza lett!!! „Stadler János miniszterhelyettes végig ette a napot.. . Ö ette a világ legdrágább fánkját. mert egyszer helikoptert küldött érte. amikor fánkot kívánt enni.” „Kovács Pál miniszterhelyettes ... az idült alkoholisták csoportjába tartozott.. . Legmulatságosabb esete volt, amikor a HM páter- noszter fülkéjében elaludt és a népligeti óriáskerékhez hasonlóan forgott körbe-körbe” . . . ..Lakatos Béla vezérőrnagy még a riadó elrendelésekor sem volt hajlandó befejezni vadászatát . . . Kiküldték Moszkvába az Egyesített/ Fegyveres Erők törzsébe” mekkora költséggel járt Czinege Lajos. Oláh István, Mórocz Ferenc . . szolgálati vagy magánlakásainak kialakítása, felépítése, átépítése, rendbehozatala . . .”??? Bokor Imre választási programján kívül újabb szenzációs tényekkel egészíti ki a nagygyűlésen a hadsereg felső vezetésének visszaéléseiről írott könyvében szereplő tényeket. A nagy érdeklődésre tekintettel kérjük, mindenki idejében foglalja el helyét a szabadidőközpontban. Gyűlés után Harsá’nyi Gábor színész, a Vállalkozók Pártja képviselőjelöltje és Pécsi Ildikó színművésznő káprázatos . műsorral lépnek fel. Magyarország természeti adott- ságai lehetőséget biztosítanak a mezőgazdaság fejlesztésére, az adottságok olyanok, hogy nemzetközi mércével mérve is ver- senyképesek maradhatunk termékeinkkel vagy még inkább azzá válhatunk, na az elmúlt időszak hibáiból okolunk. Az elmúlt évtizedben is a népgazdaság stabilitását segítő ágazat tudtunk maradni annak ellenére, hogy az állami elvonás rendkívüli módon meguöveke- dett, ugyanakkor a mezőgazdasággal kapcsolatban álló ipari üzemek korszerűtlen, drága termékei még tovább növelték költségeinket. Ezeknek a költségnövelő^ tényezőknek a hatására az ‘egész agrárágazat — szektortól függetlenül — válságba került, mely válságnak az oka a központilag kialakított gazdasági környezet. Az Agrárszövetség olyan agrárpolitikát igényel és támogat, mely ösztönzi a természeti adottságainkat, meglévő termelő kapacitásaink kihasználását, és biztos jövőt ígér azoknak, akik jelenleg az ágazatban dolgoznak és élnek. Az élelmiszergazdaság a társadalom politikai stabilitásának az alapja volt, e stabilitás nélkül az elmúlt időszak hibás gazdaságpolitikája régen összeomlott volna. A várhatóan bekövetkező rendszerváltásnak legalább ilyen szüksége lesz a stabilizáló tényezőre. A választások után kialakításra kerülő agrárpolitika középpontjában az embernek kell állnia azért, hogy az agrárágazat bármely szektorában végzett munkájával, kockázat- vállalásával — ha nehezebb munkával is — de a társadalom többi tagjaihoz hasonló színvonalon meg tudjon élni. Kiemelten kell segíteni a vidéken élő fiatalok létbiztonságát. A mezőgazdaságban is alapvető fejlődési iránynak tekintjük a piaci viszonyok megteremtését. Az agrártermékek exportorientáltsága indokolja, hogy a mezőgazdasági termékek forgalmazásánál a világpiaci árak tendenciájával érvényesüljön ugyanúgy, mint azoknál a termékeknél, amelyeket a mező- gazdaság felhasznál. Nem akarjuk tovább támogatni a korszerűtlen, drága világpiaci versenyre nem kényszerített magyar ipart, amelyik az alacsony hatékonyságát csak áremelésekkel tudja ellensúlyozni. Ennek a problémának a megoldása azonban csak úgy képzelhető el, ha a mezőgazdaságban is az igazi piaci mechanizmusok érvényesülnek. Megvalósul a liberalizált agrárexport és -import, és az ágazat által kitermelt saját devizabevételt az ágazat saját céljaira használhatja fel. Az elérendő célhoz csökkenteni kell a vállalkozási adókulcsokat, és a közszolgáltatásban érvényes adókulcsokat kellene alkalmazni, mert úgy gondoljuk, hogy az élelmiszertermelés ár- és költségviszonyai érzékenyen befolyásolják az emberek élet- színvonalát, megélhetését. Az Agrárszövetség az agráripari termékek vonatkozásában kínálati piacot kíván teremteni, mivel valljuk., hogy nincs szükségünk olyan gazdasági környezetre, ahol a hiánygazdálkodás irányítaná az árakat. Nem akarjuk, hogy kijelöljék, ki és hogyan lássa el a mező- gazdaságot. Általános és egyenlő piacfeltételeket akarunk. A magyar «mezőgazdaság csak kis mértékben részesedett a kormány által az elmúlt évtizedekben felvett külföldi hitelekből, az ország eszközállományából is csak 20%-ban részesedik. Ismerve társadalmunk előtt álló nagy és nehéz feladatokat, az Agrár- szövetség vállalja és vallja, hogy az ágazat megfelelő köz- gazdasági környezet kialakításával képes a külföldi adósságállomány 1/3-át visszafizetni. Elképzeléseink megvalósítása széles körű társadalmi összefogást kíván, melyhez bízunk a lakosság megértő támogatásában. Pál Elemér Agrárszövetség 5. választókerület jelöltje A VÉNUSZ Ruházati Kereskedelmi Vállalat által forgalmazott áruk gazdag választékát kínálja a KELET ÁRUHÁZ kötött-divat osztálya! AJÁNLATUNK: — férfi hosszú és rövid ujjú ingek, — férfi pamut pizsamák, — női Krisztina és pamut hálóingek, — női, férfi- és gyermekpólók, — bébi import szabadidő-garnitúrák, pulóverek, totyogónadrágok, — bébi frottír és plüss tipegők, rugdalózók, — bébi kelengyeáruk. EREDMÉNYES VÁSÁRLÁST KÍVÁNUNK! He jöjjn vissza... Tisztelt Szerkesztőség! Kérném a Tisztelt Szerkesztőséget, hogy az alábbiakban vitassam meg az Orosz Árpád érpataki lakos által a megyei sajtóban legutóbb megjelent cikket Érdekes címet adott a szerkesztő az ön cikkének, amit én a magam részéről helyben hagyok, de a pontok után én odaírom, hogy „Egy csók és más semmi?” Ma is leírom, mint korábban, hogy én nem akarok senkinek kezet csókolni és ne jöjjön korszak, ahol az unokáimnak kell (kellene) kezet csókolni azért, hogy egy szelet lekváros kenyérét — ami szerintem ízléstelen dolog volt — a nagyságos asszonynak vagy a méltóságos asszonynak az előrenyújtott kezét meg kellett csókolni. Ez történt 1934- ben, amikor a feleségemnek (mint bedolgozó családtagnak) szintén kezet kellett csókolni, mert kézimunkázáshoz anyagot kért és kapott. Ne jöjjön vissza az a társadalmi rend. Tökéletesen egyetértek Szabó Zsigmonddal és sok hozzá hasonlóval, hogy vajon március 25-én választunk, vagy szavazunk? Itt már a kézcsók nem segít, A szépen hangzó, a színesre festett húsvéti tojásokhoz hasonló programok úgy megzavarták már a fejünket, hogy vagy elmegyünk szavazni, de nem tudjuk, hogy kire, vagy nem. Nem tudom, milyen irányba fogunk haladni, lesz e visszatérés vagy nem. Lehet, hogy ön jós és azt is' meg tudja jósolni, hogy egy újabb 40 év elteltével köztereinkben milyen bálványokat fogunk építeni és kiket fogunk imádni. Szomszéd községünkben van Kölcsey Ferenc síremléke és szobra. Ha már ön bálványimádóként említ engem, akkor Kölcsey Ferenc személyében ezt elfogadom. Nem helyes az ön kérdésfeltevése, hogy nem szeretnek az emberek élni. Idős korú íalumbeli a 84 éves idős asz- szonytársunk így válaszolt: „A hangya is menekül, hogy ne tapossunk rá.” Vajon szeret-e élni ez a néni, aki magas átlagéletkorára való tekintettel a szerény 4 ezer forint nyugdíjából már megvette a sírhelyet és a koporsót. Nincs a mi községünkben sem gólyafészek, mert eltűntek a szalmatetős házak. De nincs agyagtányér sem és szilke, de van belül a lakásokban, ami kintről ugyan nem látható: villanyvilágítás, gázfűtés, gázkonvektor, mosógép, centrifuga, színes tévé, magnó, videó és soroljam tovább. Tény, hogy amit felsoroltam, nincs mindenkinek. Korhatáros idős parasztjaink ma nyugdíjat kapnak. Volt ez? Nincs jegyrendszer, nincs sorbanállás és tapasztaljuk, hgoy a szomszédokból (Románia, Kárpátukrajna) jönnek hozzánk vásárolni és tesznek megjegyzést, amikor mi azt mondjuk, hogy rosszul élünk. Nem tudok róla, hogy a mi embereink az öngyilkosság gondolatával foglalkoznának. Foglalkozunk azzal, hogy drágák az alapvető élelmiszerek, a gyógyszerek, a szolgáltatások, aránytalan az elosztás, mert még ma is van 50 ezer forint havi nyugdíjas tsz-elnök és vállalati igazgató, de van akinek a nyugdíja csak most emelkedett 4800 forintra. Ezzel az elosztással már én sem értek egyet. Folyik a hatalomért a harc. A küzdőtéren sok a felelőtlen ígérgetés, de egy biztos, hogy a messiás az a bizonyos megváltó sem keletről sem nyugatról nem jön meg. id. Seres Zsigmond ' Túrisvándi Viselni a terheket Tisztelt Szerkesztőség! Végighallgattam az Országgyűlés vitáját és dilemmáját a kamatadó ügyében. Átgondoltam újra a végső, nehéz döntést, mely szerint érvényben marad a kamatadó. Az alábbiakban szeretném elmondani, milyen következtetésre jutottam: Népszámlálóként betekintést nyerhettem sok kölcsönnel, állami támogatással épült új lakásba. Láttam, hogy milyen korszerű háromszobás összkomfortos, berendezett otthonokban élhetnek 25—30 éves korú családok is. Mindennel felszerelve élvezhetik fiatalon, gyermekeikkel együtt az állam által nyújtott kölcsönből származó javakat, akkor, amikor idős szüleik, vagy a korombeli nyugdíjasok régi, korszerűtlen lakásban élték le és élik életüket. Mi is éltünk nehéz napokat a háború után. Takarékosan, emberfeletti áldozatokat hozva akkor és most is. Az új generáció miért nem vállalhat az ország terheiből többet?! Felneveltük őket gyes, gyed, óvoda, bölcsőde «nélkül, minimális családi pótlékkal vagy anélkül, ma pedig már egyesek azért kilincselnek, hogy ingyen liberót is kapjanak a gyermekvállaláshoz. Mi, se sajtot, se szalámit, se krémtúrót nem ettünk gyermekkorunkban, mégis felnőttünk. Ettük az olcsó gyümölcsből házilag főzött lekváros kenyeret, zsíros kenyeret, szüléink azt főztek, ami kevesebb költséggel járt. Nagy takarékossággal élt a család minden tagja. Nem volt válogatóssá nevelve gyermekünk, nem voltak szemétkosárba dobott vajas kiflik, mint napjainkban az iskolában ... Ha az ország anyagi helyzete ezt kívánja, vállaljon áldozatot minden állampolgár és értse meg, ez elért élet- színvonalért most fizetnünk kell. Fizetnünk kell nekünk időseknek is az infláció miatt, nekünk, akik az államkölcsön által teremtett előnyöket sem élvezhetjük. Azzal védekezett egy kölcsönt élvező fiatal, hogy adót csak jövedelem után illdomos kivetni. Kérdem én: az nem jövedelem, ha fiatalon szülőktől leválasztva élvezhetik 3 szoba összkomfortban az életüket? Azt is kérdem: igazságos lenne az, hogy a jóval kisebb kamattal kapott kölcsönt, mint amilyet az infláció diktál napjainkban, végig úgy törlessze, mint a kamatkülönbözetet a társadalom többi tagjának a terhére írja a kormány? Sajnos, hogy az előző pártállam a más tollával ékeskedve. a felszedett külföldi kölcsönökkel félrevezette az ország" lakosságát, azt bizonyítgatva vele, hogy a szocializmus, a kommunizmus a felemelkedés biztosítéka! Már ma nem tehetünk mást, mint elviseljük a terheket és rábízzuk az ország vezetését olyan okos szakmabeli emberekre, akik, ha többéves küzdelem árán is, de hazugság és csalásmentes rendet teremtenek majd mindannyiunk számára. Tisztelettel: L. M. nyugdíjas (Teljes cím a szerkesztőségben.)
