Kelet-Magyarország, 1990. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-02 / 52. szám
1990. március 2. Kelet-Magyarország 3 A mezőgazdaság kapitalista átszervezése Már a koalícióra kacsintgatnak Január elsején maszekosílották a kállósemjéni Üj Elet Termelőszövetkezetet. A vezetőség tizenhét önálló gazdasági egységre osztotta fel a közöst és szabad kezet adott a gazdálkodáshoz a tagságnak. A növénytermesztésből kettő, az állattenyésztésből és az iparból négynégy, míg a műszaki ágazatból hat egységet alakítottak ki, és önállóvá vált az adminisztrációs szolgáltatásokat végző iroda is. A közöst öten alkotják a jövőben, az úgynevezett vagyonkezelő szervezet tagjai. Oda az elnök a két elnökhelyettes, a jogász és a belsőellenőr tartozik. ihető legalaposabban mérlegelték: mit csináljanak? Az önálló létszámgazdálkodásuk révén az is kiderült, hogy akad néhány úgynevezett bújtatott státus, amire nincs szükség, és meg is szüntették. Megváltak azoktól is, akiknek a teljesítményével korábban gondok voltak. összesen negyvenöt embert bocsátottak el _ Mennyi minden felesleges... Bebizonyosodott az is, hogy túlgépesítettség volt termelőszövetkezetünkben. Az egységek felmérése szerint 50— 60 erő- és munkagépre nincs szükség. Azokat értékesítették és értékesítik, többnyire árverezés útján. Kiderül: négy nagy teljesítményű traktorból nem kell csak három, sőt később elegendő kettő is. Az öt kombájnból elég, ha három megmarad. Leadtak négy szolgálati célra tartott járművet is, mert azokra nincs szükségük a jövőben. — Az átszervezés magával hozta továbbá a hiteligény alapos visszaszorítását, ismerteti a további részleteket Az egységek mindent önállóan végeznek, ök készítik a tervet, eldöntik mennyi hitelre van szükségük a gazdálkodáshoz a bankoktól, rendezik a pénzügyeiket, maguk határozzák meg a létszámot és a bért. Termelnek, értékesítenek, és saját egyszámlájukra fut be minden, onnan fizetik a költségeket is. Bújtatott státusok* — Amit követelünk tőlük — tudtuk meg Mészáros János elnöktől — húszmillió forintos nyereséget kell befizetniük a közösbe. Fizetniük kell továbbá 17 millió forint gazdasági általános költséget, s azon felül nyolcmillió amortizációt. A többi pénzt, amit összehoznak, úgy osztják fel, és arra használják, amire akarják. Befizetési kötelezettsége egyébként tizennégy egységnek van, hiszen a takarmánygazdálkodás és a szállító üzemtől, valamint az irodától nem kérünk semmit. Nekik, mint a társegységeknek szolgáltatást végzőknek, nüH- szaldóra kell kihozniuk gazdálkodásukat. Munkájukat tehát önköltségesen számolják a többieknek. A maszekosítás eddigi másfél hónapja meglepő dolgokat eredményezett. Mészáros János erről így beszélt: — Kezdem azzal, hogy a szakembereink soha ennyit nem foglalkoztak még a szakmával, mint most januárban. Végigélték a terv- készítés gyötrelmeit, s a leaz elnök. Korábban harminc- millió forintot vettünk igénybe a termeléshez, most ennek csak a felét kérték az egységek. Egyébként, ha á 'kölcsön kevésnek bizonyulna, a vagyonkezelő központtól kérhetnek plusz pénzt. Mi azt azonban a mindenkori kamatlábnál két százalékkal magasabbért adjuk, tehát nem éri meg „alultervezni”. Az anyaggazdálkodásban is hihetetlenül nagy takarékosságot hozott a maszekosítás. A raktárkészlet 15 százalékkal csökkent! A gépműhelyben szintén fordulat következett be, felgyorsult a munka, minden erőgép rajtra kész. Korábban a téli gépjavítást fél év alatt sem tudtuk elvégezni, pedig akkor 30—40 szerelő dolgozott, most pedig csak tizenkettő. Szállításokra is kevesebb jármüvet igényeltek az egységek, csak teljes rakományokat indítottak útnak. A vagyonvédelem egycsa- pásra tökéletessé vált. Hiszen, ha valami elvész, azért annak, akire rábízták a termelőeszközt, fizetnie kell. Vagy ott vannak a számla- követelések. Most észrevették az egyik egységnél, hogy a szállító partnervállalat munkaszüneti napi dátummal küldte a számlát. Vissza is írtak, hogy. nem fizetnek. Korábban elnézőbbek voltak ilyen esetben dolgozóink ... — Persze őszintén meg kell mondani — tárja szét kezét Mészáros János — a közös felosztását nem mindenki fogadta örömmel. Volt és van morgolódás, de egyre kevesebb. Az emberek lassan megérték: saját zsebre gazdálkodni azt is jelenti, hogy akár 30 százalékkal is nőhet a jövedelmük. Csak rajtuk áll: mennyit visznek haza a borítékban! Szétmentek az együtt- maradásért Ha valaki azt hiszi, hogy a kállósemjéniéket a kényszer vitte rá az átszervezésre, az téved. A közös gazdaságot ugyanis nem fenyegette pénzügyi nehézség. Sőt! — Évek óta sikeresen zárjuk az esztendőket — mondta Mészáros János. — Tavaly például több mint 22 milliós nyereséget értünk' el. Az eredmény árbevétel-arányosán 10 százalékos, a termelési értékre számítva pedig még jobb volt. Hogy miért döntöttünk mégis a közös felosztása mellett'? Azért, mert úgy éreztük, hogy ^lébe kell menni a várható változásoknak. A márciusban megalakuló, mindep, bizonnyal koalíciós kormány, ugyanis nagy valószínűség szerint nyitni fog a farmer- gazdaságok felé. Bagoly Dániel MÁV Vontatási Főnökség nyíregyházi dízeljavitó- csarnokainak negyedik szektorát is felújítják. A munkálatokat a Debreceni MÁV Építési Főnökség végzi. (Harasz- tosi Pál felvétele) Gólya hozza a tejet és a kiflit Csütörtöktől a „gólya” fogja vinni a tejet és a kiflit Nyíregyházán a Marx tér és a Szarvas utca környékén lakóknak. Nosztalgiázva gondolunk a régi szép időkre, amikor a friss péksütemény és a tej kora reggel az ajtó elé volt kitéve. Most ezt kínálja ismét a március elsején alakult Nyír-Gólya Kft. amelyet a Szabolcs-Szatmár megye Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Marx téri és a Szarvas utcai ABC-k 44 dolgozója, valamint Kuli- már János hozott létre. A színvonalasabb kiszolgálás, a megfelelő árukészlet és a családias hangulat szerepel a kft. tervei között. Az árut közvetlenül a termelőktől vásárolják. Űjra kínálnak a vevőknek kannás tejet és olcsóbb húsárut. Arra is vállalkoznak, hogy az igények alapján idősek, magatehetetlenek helyett bevásárolnak és helyükbe viszik az árut. A rafinált roma ^%seng a telefon 1990. ■ január elejének egyik reggelén a lakásomon. a* — Tessék — s bejelentkeztem ki vagyok. — Óh de jó, éppen Kálmán bácsival szeretnék beszélni ... Baj van, nagy baj — próbál ráhangolni az általa népszámláláskor tapasztalt visszásságokra. — No csak, mi a baj? — biztatom. — Hát az, hogy a Gu- szevben, ahol a legtöbb cigány él Nyíregyházán, száz közül alig néhány, vallja magát cigánynak. — Ha ez így van, akkor máris megoldódott Nyíregyházán a cigánykérdés — próbálok humorizálni, de forr bennem a méreg, csak türtőztetem magam. — De Kálmán bácsi! Ez így hazugság! — Hát persze, hogy az. Mit lehet tenni ellene? Legalább a számlálóbiztosok felvilágosították a cigányokat arról, hogy most már vallhatják magukat cigány nemzetiségieknek is? — replikázom a telefonban. — Erről nem oktattak ki bennünket — vall őszintén ismerős-ismeretlen barátom. — No ez a baj... De most, mit csináljak — fut át agyamon, s ő már javasolja is, kinek szóljak. Cselekszem. Hívom a gu- szevi iskolát, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége guszevi szervezetének elnökét Nagy Bélát. És még azon a napon megkezdődik az újraszámlálás. Házról-házra, lakás- ról-lakásra kíséri az össze- írókat Nagy Béla. Gyors kérdések, lehetetlenebbnél lehetetlenebb válaszok. Végül mindenhol zöldágra vergődnek. Pontos a felmérés. Egyik lakásban egy középkorú, az elnököt igencsak jól ismerő férfit kér dez az összeíróbiztos. — öcsécském! Mondjad csak milyen nemzetiségű vagy te? — fordul hozzá Béla. — Katolikus, Béla bátyám. Hát tetszik tudni. Nagy Béla a rafinált roma mosolyog, széttárja karjait, s az összeíróbiztos felé fordulva mondja: — Na ugye, hogy tudja. Farkas Kálmán Kenyér, címke, cédula Nem tudom, hogy foglalkoznak-e kis panaszos levéllel, ebben a nagy politikai felfordulásban. Most, amikor mindenki csak panaszkodik ebben az országban, mikor nap mint nap érzik az emberek, hogy megkárosítják, becsapják, a pénzéért nem kapják meg még a napi kenyeret sem, olyan, amit joggal elvárunk. Érpatak Kossuth utcán M. János magánkereskedőnél szoktunk vásárolni, ez van legközelebb. Kenyeret Nagylkállóból szokták hozni finom frisset mindennap. De mert már második hete, hogy Bal- kányból hozzák, hogy miért nem tudom. A múlt héten a feleségemnek szerdán hétfői címkés kenyeret adtak, jó száraz volt. Ma, hétfőn én mentem el a kétkilós barna kenyérét. Ez már rafinált módon címke nélkül készült, de olyan száraz, hogy legalább 4 napos is volt, ha nem több. Végignéztük a kenyereket, egyiken sincsen címke, közben az asszonyok jöttek vissza káromkodva a kenyérrel. A kenyeret pedig akkor rakták le a kocsiról, ezt többen is láttuk. Ez egy olyan rejtély, amit nem tudunk megfejteni. De ennek a kenyérnek a felét sem tudjuk elfogyasztani az biztos, az ára 29,60. Mivel kisnyugdíjas vagyak nem tehetem meg, hogy mindennap vegyek egyet azzal a jelszóval, hogy hátha holnap több szerencsém lesz. Címkének nyoma sincs a kenyéren, ez már eleve úgy készült, tisztességtelenül. Én kérem, ha egy mód van rá és tudnak foglalkozni ezzel az üggyel, hogy emberi fogyasztásra alkalmas kenyeret tudnak nekünk biztosítani, úgy tegyék meg. Ez a szerencsétlen falusi nép ki van teljésen szolgáltatva mindenkinek. Itt nincs .aki intézzen semmit sem az embereknek. Míg Űjfehértóhoz tartoztunk, addig sem. mert hogy Érpatak önálló tanács lett, szintén nem. A feleségemnek egy hónappal ezelőtt kértük a kopogtatócéduláját, amit nem kapott meg és mert nincs neki, ennyit nem tudnak elintézni a tanácsnál. Nem tudnak róla, nem szerepel náluk. Hát ilyen tanácshoz forduljon az ember? Hogy nézzen utána, milyen élelmiszert hoznak a faluba, ehető Vágy nem? 'Négy-Ötnapos kenyeret a disznóhizlaldába szokták vinni és nem élelmiszerüzletbe 29,60 Ft-ért. Nekem kiküldték a kopogtatócédulámat, de nem adtam oda senkinek, eltettem emlékbe. De szavazni nem megyek. Szolidaritást vállalok a feleségemmel, ha ő nem szerepel a listán, akkor én se legyek rajta. Az útadóból biztosan nem felejtenek ki bennünket. Tavaly ősszel küldtek Űjfehértóról egy papírt, hogy kötelezem Mátyás István eniiyi és ennyi forint befizetésére. De nem hogy kérem, vagy felszólítana, hanem köteleznek. De nem érdekelte őket az sem, hogy a nyugdíjam a létminimumnál nem magasabb, ők köteleztek. Nekem meg fizetni kell. De legalább friss zsíros kenyeret ehessek néha-néha. Ehhez kérek segítséget a Tisztelt Szerkesztőségtől. Maradok Tisztelettel: Mátyás István Érpatak, Kossuth u. 100 Á plakát „ELVTÁRSAK! VÉGE!” — hirdeti oroszul a palkát Namény legforgalmasabb pontjain. Érthetetlenül áll előtte sok járókelő, rácsodálkozik naponta a kisha- tár menti fogalomban hozzánk érkező több száz kárpátaljai, s elgondolkoznak tartalmán mindazok, akik kicsit is ismerik múltunkat, érteni szeretnék a jelent, remélve biztosabb jövőt. _ A történelem, a nagy tanítómester, sok mindenre megtanította a magyart, de eleget a mai napig sem tanultunk belőle. S ahogyan tanítottuk a fiatalokat, leginkább érthető hiányos történelemszemléletük. Jogos a kritikájuk, múltunkat politikai megfontolások alapján „szövegeztük”, az országot nem tudtuk modernizálni. Kérdezik, akkor mivel is azonosuljanak? Lengyel József gondolatai jutnak az eszembe: ifjúság, eljött a Te időd. Mi ma a bajom a plakát sugalmazta gondolattal ? Többek között az, hogy a magyar társadalom szerveződésében, az irányításában a nemzetközi erőviszonyok szerepe nagyobb volt, mint korábban véltük. A magyar érdeket bármely régióban nehéz érvényesíteni. A peresztrojka tagadhatatlanul lehetőséget teremtett, bátorított gyökeres reformokra. Nemzetközi tanácskozásokon állandó napirendi téma a biztonságosabb világ megteremtése, a külföldön állomásozó haderők számának csökkentése, kivonása. Fontos- számunkra integrálódásunk Európába, s azt elősegítendő mindenféle kapcsolataink kölcsönös előnyeinek mélyebb kiaknázása. Ezt az is bizonyítja, hogy ahány újfajta gazdasági szervezet — kft., vegyes vállalat — területünket érintően létrejött többségében nyugatiak is jelen vannak, s nem titkolt szándékkal tekintenek a szovjet piacra. „ELVTÁRSAK! VÉGE!” — olvasható a felirat a hátulról fényképezett, arcnélküli plakáton. Sok mindennek legyen vége. Ezzel együtt sok mindennek legyen kezdete és folytatása régi és új „barátok” körében. E kapcsolatrendszerben például az európai színvonalú kishatármenti forgalom — bár megnyüt — megteremtésének. A kárpátaljai magyarság nemzeti önismerete, anyanyelve ápolásának segítésében a tartalmasabb együttműködésnek. Legyen folytatása a nagyobb teljesítményre képes, otthont adó haza szüntelen gyarapításának. Ilyen és hasonló célokért „vég nélkül” együtt tudok dolgozni még az elvtársakkal is. Fazekas Tibor V ásárosnamény ÖNNEK IS MEGÉRI! VÁSÁROLJON NÁLUNK! Ajánljuk húsbólfunkát: (Nyírtelek, Lenin út 2.) Csontos, bőrös sertés rövidkaraj 150,— Ft/kg Csontos, bőrös sertés hosszúkaraj 130,— Ft/kg Bőrös sertéscomb csülökkel, láb nélkül egészben 160,— Ft/kg Máj 90,— Ft/kg Fej 18,— Ft/kg Félsertés 110,— Ft/kg ÁRUSÍTÁS: minden pénteken 8-tól. Félsertés: előjegyzés alapján vásárolható. Telefon: 13-862/14 mellék. (694)
