Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-10 / 35. szám
1990. február 10. Kelet-Magyarország 3 SÉÉfeÜÍIV A szenvedő alany 4 Iig hangzik el a rádióban, hogy a KSH statisztikusa szerint az eddigi áremelések és az elmúlt évről áthúzódó áremelések hatására alig egy hónap alatt, 16 százalékos volt az infláció, máris bejelentik az újabb áremeléseket. Tehát amit a statisztikus egy nappal korábban kínkeservesen kiszámolt, másnapra elavult. Sőt mára már az sem igaz, hogy a kormány által 1990-re kalkulált 20 százalékos inflálódásból maradt még néhány százalék. A bérből és fizetésből élő érzi és tudja, hogy a forintja januártól februárig legalább harminc százalékkal ér kevesebbet, hiszen ő nem statisztikai alapon számol. A statisztikus amikor átlagol és általánosít, mindent figyelembe vesz. Negatív a forint romlásában az áremelkedés, a forint leértékelése, pozitív az árcsökkentés vagy az árak stagnálása és de jó lenne, ha lenne forint felértékelés, értékálló, valutához viszonyítva, Árcsökkentésről, a téli vásár és a csavaráru árának ötven százalékos mérséklésén kívül januárban nem hallottunk. Szélesebb a skálája (ma még) a stagnáló áraknak, ruházati cikkeknek, tartós fogyasztási eszközöknél és ez jócskán javítja a statisztikát. De mint jeleztem a fogyasztó nem az átlagra figyel és nem az általánosból ítél. Az emberek milliói —, akik naponta vásárolnak tejet, kenyeret, húst és minden mást, ami a napi szükségleteiket kielégíti —, a 16 százalékos inflálódást kételkedve fogadják. Az emberek széles tömegének kritikus helyzetén a téli vásár, vagy a csavarárcsökkentés semmit sem javított. Ne beszéljünk tehát a statisztikai számokról, mert azok senkit nem nyugtatnak meg. Viszont szólni kell arról, hogy a szabad ár, amelynek veszélyeit, a valóságos piac nélkül mi is jeleztük, januárban rosszul vizsgázott. Az árak felszabadultak (elszabadultak), áru is van, de nincs fizetőképes kereslet. Nincs pénzük az embereknek. Üzemek, vállalatok, kereskedelmi szervek úgy tűnik, anélkül is emelték áruik árát, hogy körülnéztek volna a piacon. Példa lehet a tőkehús. A Falurádióban hangzott el, hogy egy ÁFÉSZ húsüzem raktározási gondokkal küzd, mert körzetében 80 százalékkal csökkent a húsfogyasztás, nincs kinek az árut eladni, Nem azért nem. vesznek tőkehúst az emberek, mert jólakottak, mert megcsömörlöttek a sertéspörkölttől és á hátuk közepe sem kívánja már a sült oldalast, avagy a bécsi szeletet. Kisfizetés- ből, kisnyugdíjból már az olcsóbb (olcsóbb?) töltelékárura nem futja. Piaci gazdálkodásra, piaci viszonyok kialakítására törekszünk, de hogyan? A magas árakkal, árváltozásokkal, amit minden gazdálkodó egység sietve végrehajtott, hogy le ne maradjon, csak az inflációt gerjesztette, csak a fizetőképes keresletet csökkentette, de piacot nem teremtett. Mi lesz ebből? Ismét a hússal példázva, ha már a raktárak tele lesznek és sem a belföldi fogyasztás, sem az export fellendülése nem apasztja le a készleteket, akkor vagy az árakat kell csökkenteni, vagy a termelést visszafogni. Sajnos nálunk inkább az utóbbi várható. A termelés esik vissza, hiszen ha minden ár marad, sőt növekszik, akkor a hús árának a csökkentése irreális. Valaki erre (üzem és termelő) csúnyán ráfizetne. Az infláció, főleg ha mértéktelen és kiszámíthatatlan. tönkre teszi a gazdaságot, nem megteremti, de szétzilálja a piacot, nem a stabilitás, de a bizonytalanság lesz úrrá mindenen. Az áremelés amely az inflációt gerjeszti, pillanatnyilag, ideig-óráig — extraprofitot — többletnyereséget jelent az árat emelő vállalatnak, kereskedelmi egységnek. De ebből a többletnyereségből mindenki részesedni akar, tehát mindenki újra árat emel. Ebben a hajszában a szenvedő alany a vásárló, a fogyasztó, akinek nincs joga, se lehetősége arra, hogy saját árujának árát felemelje. jm bérből és fizetésből uA élők áruja a munka, akár fizikai akár szellemi egyre megy, áron alul veszik. Ha nem így lenne, kialakulhatna a va- • lóságos piac. Akkor nem lenne érdekes és bosszantó az áremelés és minden más mahináció. Ha a bér azonnal és minden esetben követné az ármozgásokat, nem lenne infláció, nem értéktelenedne el a forint. De ez nem cél, hiszen visz- sza kell fogni a fogyasztást és ennek hatásaként minden és mindenki leépül. Seres Ernő Ki figyel a művelődésre? Faluban már fulcíoklik Sikerélménnyel gyógyítanak Két éve startolt a Start Nagy a forgalom a nyíregyházi Start rehabilitációs vállalat titkárságán. Hiába az előre egyeztetett időpont, mégis sűrűn nyílik az igazgatói iroda ajtaja. Balogh Zoltán igazgatóval a vállalat létrejöttéről beszélgetünk. Bizonytalan a helyzet, ami már a mindennapos munka végzését is akadályozza. A művelődési intézményekben katasztrófahangulat uralkodik. A tanácsok egy részében, ahol a közművelődés feltételeinek a megteremtése lenne a feladat, nem érzékenyek a kulturális szükségletek iránt. A közművelődés területein is tovább nő a megye elmaradása az ország többi régiójától. Pénz pedig nincsen. Ezek a megállapítások hangzottak el a leggyakrabban azon a megbeszélésen,- amelyet két egyesület kezdeményezett :' a népművelők és á könyvtárosok kértek „randevút” a megyei tanács művelődési és közgazdasági főosztályának vezetőitől abban a reményben, hogy gondjaikat orvosolják az illetékesek. Nézzünk ezek közül egy csokorra valót! Pribula László, a Magyar Népművelők Egyesülete megyei tagozatának elnöke: — A tavalyi ígéret az volt, hogy a közművelődési intézmények költségvetése az előző évivel azonos lesz. Az inflációt is figyelembe véve ez számottevő csökkenést jelent. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy a helyi tanácsok nem tervezik a közművelődési intézmények költségeit. Várnak. — A könyvtárakban is kedvezőtlen tendenciák figyelhetők meg — mondja Toldi Gyulájáéi. ■— Az állománygyarapítást "a bizonytalan támogatás miatt nem lehet tervezni. A nagyobb könyvtárak korszerűsítés előtt állnak. Be kell kapcsolódni a központi számítógépes rendszerbe, mert ezzel új lehetőségek nyílnak meg. . Az iskolák bérhelyzetének javulásával gyengült a könyvtár- hálózat szakember-ellátottsága. Nagy Ferenc, a megyei művelődési központ igazgatója: — Intézményünkben hatva- nan szerződéses munkaviszonyban . dolgoznak. Csak negyedéves szerződést kaptak, mert hosszabb időre nincs bérfedezetünk. A gazdasági szabályozók a bevételek növelésére ösztönöznek, de ehhez is pénzre lenne szükség. A kisebb művelődési házak rendkívül rossz helyzetbe kerültek. Kézy Béláné, az MVMK igazgatóhelyettese: — A helyi önkormányzatok egy részének nincs igénye a kultúrára, ennek az lesz a következménye, hogy elhalnak a kisközösségek. Ezt nem szabad megengedni. Tóth Tibor, a mátészalkai művelődési központ igazgatója: — Sokan arra hivatkoznak, hogy Nyugaton is kivonult az állam a kulturális költségvetésből. De ott az egyéni fizetésekbe be van építve a kultúra támogatása. Kovács Tibor könyvtárigazgató szerint megoldás lehet a menedzselő magatartás kialakítása, és az, hogy minél több embert meg kell győzni a kultúra támogatásának fontosságáról. Gózman József, a megyei tanács közgazdasági főosztályának tanácsosa arra emlékeztetett, hogy még nincs a megyének 1990-re érvényes költségvetése, mivel a tanácstagok — nagy többséggel — nem szavazták meg. Sza- bolcs-Szatmár-Beregbén öt település kivételével a személyi jövedelemadó nem éri el az országos átlagot (4000 forint). Ebben az évben vári hatóan 85 tanács esetében a működési feltételek hiányával kell számolni. A kormányzat által adott másfél milliárd forint ennek megakadályozására nem elegendő. A két egyesület képviselőinek kérdéseire Gózman József elmondta, hogy a megyei tanács már kevéssé tudja befolyásolni a helyi döntéseket, hiszen az anyagi eszközök is helyben vannak. (Ha vannak.) Pataki József főosztály- vezető sem tudott semmi biztatót mondani. A két egyesületnek markánsan kell képviselnie a kultúra érdekeit a helyi döntéshozók előtt. A támogatást mindig konkrét feladatokhoz kell igényelni. Ha a helyi lakosság meggyőződésévé válik, hogy a művelődési intézményre szükség van, akkor ezután is támogatni fogja ezeket. Szorgalmazni lehet a komplex intézmények létrehozását, hogy a költségek csökkenthetők legyenek. Hasznos lenne egy megyei közművelődési alap létrehozása. Fuldokolnak tehát a köz- művelődési intézmények, mindenekelőtt a kisebb településeken; a megyei intézmények valamivel jobb helyzetben vannak. A parlament legutóbbi ülésszakán egy képviselői interpellációra válaszolva Békési László közölte, hogy a megye idei pozíciója nem rosszabb a tavalyinál, s a megyei költségvetés egymilliárdos hiánya pontatlan számításon alapul. Még szerencse, hogy a parlament az interpellációra adott választ nem fogadta el. Néhány hé. haladék. De aki tud, addig is menekül. Biztosabb munkahelyet keres, felszámolja a kultúra iránti elkötelezettségé Szétszélednek a kisközösségek, vezető nélkül maradnak. S ha szerencsénk lesz, néhány év, évtized múlva talán elölről kezdhetünk mindent. Nagy István Attila Kisvárdq: Tőkés Alapítvány Tőkés László Alapítványt hozott létre tavaly a Magyar Demokrata Fórum ltisvárdai szervezete. Alapként az „almahábo- rú”-hoz kapcsolódó eseményekből származó pénzt adták, amely Időközben — magánszemélyek és közületek adományaiból — másfél mniió forintra nőtt. Az alapítvány három fő célt szolgál. A kisvárdai várszínházban sorra kerülő nemzetiségi színházi fesztivállal egy időben nyári szabadegyetemet szerveznek, amelynek témaköre a közép-európai térség története, irodalma. nyelve, tárgyi és szellemi néprajza. Ugyancsak az alapítványból támogatják a nemzetiségi magyarság szolgálatában álló teológusképzést. Végül a magyar nemzetiség helyzetének javítá sót döntően előmozdít«» magatartásért egyéni díjat tűzött ki az alapítvány kuratóriuma: ezt első ízben 1991-hen kívánják átadni. Az alapítvány kuratóriuma tudatja. hogy aki a célokkal egyetért és lehetősége van anyagi támogatásra, a következő számlára fizethet be: OTP Kis- várda 449-98046 számlaszám: 805- 001769. Kérik, hogy aki támogatásban részesíti az alapítványt, február 12-ig küldjön előzetes értesítést, hogy ^ kuratóriumi gyűlésen. hétfőn este Tőkés László jelenlétében — aki egyházi meghívásra érkezik február 12-én Kisvárdára — a legfrissebb adományokról is beszámolhassanak. — 1988 elején a mozgás- korlátozottak megyei egyesületének kezdeményezésére — mivel a megyében megoldatlan volt a csökkent és megváltozott munkaképességűek elhelyezkedése — létrejött a vállalat — mondja az igazgató. *— Az elmúlt időszakban 750 munkavállaló fordult meg helyiségeinkben. jelenlegi létszámunk félezer, de 250-en várnak még felvételre. Könnyű mnnkát Az itt dolgozók közel háromnegyed része csökkent vagy megváltozott munkaképességű. A megyeszékhely három üzemén kívül Tisza- vasváriban két helyen. Nyírbátorban, Kemecsén, Ófehér- tón. Mátészalkán. Fehér- gyarmaton. Jándon, Mátyus- ban. Vásárosnaményban és legutóbb már Túrrícsén is tudtak foglalkoztatási lehetőséget teremteni. (A megyén kívül Özdon működik részlegük.) 25 millió forintot fordítottak gépek, eszközök és alapanyag beszerzésére, míg az épületeket a helyi tanácsok adták nekik. — Az elmúlt időszakban nagyon sokat fejlődtünk — folytatja Balogh Zoltán. — Zömében tudtunk könnyű munkát adni dolgozóinknak. A korszerű műanyag- és fa- feldolgozás mellett működik több varrodánk, folyik a dobozkészítés. a fóliazacskó- gyártás, élelmiszer-előkészítés. a bőrdíszműves munkák és még sok-sok (közel 200 féle), hiányt pótló napi árucikk előállítása. Egyre bővül a szolgáltatási területünk is. A hat gázcseretelep működtetésén túl indult a Pompás utcai használtautó-piac. A közeljövőben megnyitjuk a saját termékeinket kínáló üzletünket. A beszélgetést az autóban folytatjuk. Meglátogatjuk a nyíregyházi részlegeket. A Puskin utcai varrodában ágyneműgamitúrát és exportra készülő ruhát varrnak a lányok, asszonyok. Az említett Pompás utcai telep már egy igazi kis üzem. Több mint 80 ember talált itt munkát. Műanyag fóliazacskókat, zsákokat készítenek, nádat válogatnak és tisztítanak külföldi megrendelésre. Itt épül az új pb-gázpalack cseretelep is. Harminckét fős tmk-csoportjuk látja el a gépék és üzemek karbantartását, de ők építik az itteni szociális létesítményeket: ebédlőt, öltözőt, mosdót, WC-t. Fontos a helytállás Szombati Géza műszerész a gépek „atyja”. 1988 májusától dolgozik itt. órabére 34 forint, jól érzi magát, megtalálja számítását. Felesége is rokkant, jelenleg gyeden. A 6 hónapja született Erzsébet és Géza ikrek lekötik minden idejét. Hogy mennyire fontos az ittlét, a sikerélmény, a szellemileg is hasznos munka -végzése, az Bankó József szavaiból derül ,ki. — Édesanyám hoz és visz Trabanttal. Azelőtt trafikos- kónt sokat voltam egyedül, a lábaim sem bírták már a strapát. Nyolc évet vártam erre a munkalehetőségre. A kétéves ittlétem alatt egyszer sem voltam táppénzén. Négyórásként 2100 forint a keresetem. Jó a társaság, szeretek beszélgetni, tudom, hogy számítanak rám. s a munkám is fontos. Gyakran elmegyek a Körte utcai klubba, ott jut idő a szórakozásra is. — Rájöttünk — veszi át ismét a szót az igazgató — az a 300 dolgozónk azért ment el, mert vagy betegsége a könnyű munkavégzést is csak átmenetileg tette lehetővé. vagy az alkoholizáló életmódot nem tudta abbahagyni és az itt is munkafegyelem-sértésbe ütközik. — Dolgozóink nagy része testileg, lelkileg sérült ember. akik különleges bánásmódot igényelnek. Persze — bármilyen okból válik meg valaki tőlünk, kereset, jövedelem nélkül marad. S gyakran fordul kétségbeesésében a sajtóhoz, rádióhoz, sőt még a minisztériumhoz is. Problémák is vannak Igaz, hogy a Startnál is vannak problémák! Üj vállalat. gyorsan növekszik — minden dolgozó egy-egy emberi sors, — országos tapasztalatok nélkül ebben a nehéz piaci és gazdasági helyzetben nem egyszerű dolog fennmaradni. A használt épületek, berendezések, a szociális létesítmények hiánya valószínűleg folyamatosan pótolható, mégis a legfontosabb. hogy minden hó 10-én megkapja mindenki a fizetését, s nélkülük legalább 400 főnek nem volna munkahelye. Az 1990-es kapacitásukat már lekötötték, a tervezett vállalati árbevétel 150—200 millió forint. Legnagyobb megrendelőik a Zöldért, a konzervgyár és a Műanyagfeldolgozó Ipari Szövetkezet Legégetőbb gondjuk egy megfelelő, végleges központ kialakítása, mivel a Honvéd utcai lassan életveszélyessé válik. Megpályázták a munkásőrség Soltész Mihály utcai épületét: ez belterületen van. jól megközelíthető, van telefon — ideális lenne számukra. Bíznak benne, hogy az érdekelt szervek maradéktalanul támogatják elképzeléseiket. Szeretnének új üzemet telepíteni, ebben megoldódna a gyógycipő- és a tolókocsi-javítás. összességében megállapíthatjuk. a vállalat megvalósítja a célokat. Gyom ütemben fejlődik, a megyei foglalkoztatási gondok megoldásában élen jár. Öankó Mihály „Moszkváiddá” a fő tennék az egyéb fűrészáruk mellett az ilk-gemzsei Dózsa Tsz ilki fűrészüzemében, ahol nyár- és kevesebb fenyőfát dolgoznak fel. (Balázs Attila felvétele)
