Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 1990. február 8. Sok és kevés Mi jut a sportra? „S ha a szellemi és testi kultúra egyaránt kitermeli a maga munkásait, harcosait és fanatikusait, abban nem láthatunk egyebet, mint az emberiség összességének ösztönös, s talán öntudatlan törekvését az örök ideál, a tökéletes harmónia felé, hogy legyen ép emberi testben ép emberi lélek. Hogy az emberiség összessége eléri-e valaha ezt a nagy célt? Nem fontos ... A betlehemi csillag után nem azért mentek a három királyok, hogy azt érjék el, mégis boldogok voltak ott, ahová az irányította őket...” E gyönyörű vallomást a. sportból nem No- bel-díjas író tollából olvashatjuk, hanem egy egykori nyíregyházi középiskolai tanártól, aki éppen most hatvan esztendeje vetette papírra a sport iránti olthatatlan szerelem gondolatait a Magyar városok monográfiája című sorozatban megjelent és Nyíregyháza címet viselő kötetbe. Kováts József, a „kir- kat”, a királyi katolikus gimnázium valamikori tanára e szemüvegen át vizsgálta Nyíregyháza sportéletét. És amit elmond, arról dióhéjban: a város testnevelése anyagi eszközök tekintetében súlyos nélkülözésekkel küzd. Három híján tornaterem nélkül vannak az iskolák. Mind az atlétika, mind a futball nehéz feltételek mellett él, nincs uszoda. Hogy mégis kedvező képet mutat a város sportélete, az a kiemelkedő egyéni teljesítménynek köszönhető. Eszkimók és fókák... És mi a helyzet 1990-ben? Harminckét sportegyesületet tartanak nyilván a megyeszékhelyen, amelyekbe a Magyar Honvédelmi Szövetséghez tartozó sportágakat nem is számoltam. Az autóssporttól a vívásig bezárólag számtalan sportág képviselői izzadnak az edzéseken és a versenyeken. És most évkezdetkor, amikor összeállítják a költségvetési tervüket. Hiszen amikor a városközponttól nem messze földúton járnak az emberek, amikor például minél több lakást kíván a tanács bekapcsolni a szennyvíz-. illetve a vízhálózatba — a sport támogatására kevés jut. Év elején, a tanácsi költségvetés készítésekor olyan hangok is felerősödnek. amelyek megkérdő jelezik a sport- létesítmények büszkesége, a Bujtosi Szabadidő Csarnok létjogosultságát. (Hogy korábban éppen az volt a baj, hogy miért nincs egy 120 ezres megyeszékhelynek tisztességes sportcsarnoka, mára elfelejtődött...) Hasonló méretű beruházásról idén nincs szó. A jégpályára, újabb iskolai uszodára még éveket kell várnunk és akkor is nagyszabású társadalmi akció szükséges hozzá. Ugyanez mondható el a sportpályákról. Azt már sokadszorra írjük le, hogy mennyire hiányzik egy diákpálya, amelynek helyszíne adott lenne, ha a városi tanács és a SZÉSE megegyezne a bujtosi pálya sorsáról. Közben a sportegyesületek száma nő, de a sok az eszkimó kevés a fóka szisztéma alapján legelőször is azt kell átgondolniuk, hogy a tanácsi támogatásból megélnek-e, illetve melyik pályát, vagy tornatermet használhatják. Hogy a megyeszékhely sportjának irányításában milyen szerep jut a városi tanács művelődési, ifjúsági és sportosztályára, ezen belül a sportcsoportra, azt kell felelnünk: egyre kevesebb. Nincs központi vezérlés, a város sportegyesületeinek vezetői jogilag önállóak, a cégbíróságnál vannak bejegyezve. A sportegyesületek alakulásakor nincs a tanácshoz bejelentési kötelezettségük, az éves versenynaptárt is kevesen küldik be. Pedig legalább ezt érdemes lenne eljuttatni, hiszen ennek alapján lehet egyes rendezvényekre támogatást kérni. Ami megmaradt a kétfős sportcsoportnál: az igazolások és átigazolások regisztrálása, tavaly ebből 883-at jegyezhettek fel. Sikerélményként elsősorban a kis- és nagypályás labdarúgó-bajnokság és a teremfoci megszervezését könyvelhetik el. Ezenkívül részt vesznek valamennyi városi tömegsportakció megrendezésében. Hégymillió a tanácstól _ Tavaly a városi tanács költségvetéséből előzetesen hárommillió, végül a kiegészítésekkel közel négymillió forint jutott sportra. Ha azok véleményét hallgatjuk meg, akiknek utcájukban nincs kövesét, akkor ez is sok, de ha például ezt az összeget összehasonlítjuk Kecskemét, vagy Baja sportra fordított tanácsi pénzével, akkor abban a két városban a többszörösét használhatják fel. Bár idén nincs meg a pontos összeg, nagysága hasonló lesz, mint tavaly. Egy éve a hárommillióból 1,8-at kapott az NYVSSC, a többin osztoztak az egyesületek, ebből jutott diáksportra, tömegsportra és a városi sport- szöfffetségekre. Ehhez még vegyük hozzá, hogy az NYVSSC a városi stadion létesítményeit ingyen, a Nyíregyházi Kick-Box Karate SE, a SZÉSE, a Taurus pedig kedvezményesen használhatja. Még ezt is beleszámolva az összeg elenyésző. Csak úgy lehet a pénzt elosztani, hogy mindenkinek és mindenre jusson valami. A Sok az eszkimó, kevés a fóka. A gombamódra szaporodó sportegyesületek arra már nem gondolnak, hogy a tanácsnak nincs pénze a támogatásukra, s nekik is jó lenne az anyagiak előteremtésén fáradozni... sporttal foglalkozó osztály koncepciójában nem szerepel egyetlen sportág visszafejlesztése, sem kiemelt támogatása, inkább erőhöz mérten a diák-, a szabadidő-, a tömegsport mind szélesebb körű finanszírozása. Akkor differenciálnak, ha tegyük fel egy labdajátékban négy NB Il-es városi csapat indul. Ebből a pénzből nem telik valamennyi támogatására. Az viszont továbbra az osztály munkája maradt, hogy a pénz felhasználását ellenőrizze és felügyelje a városi stadiont, valamint a Bujtosi Szabadidő Csarnokot. A városi sportszövetségek (legismertebb a labdarúgó és az atlétikai) sorsa még bizonytalan, az önállóságot pénzszűkében nemigen merik vállalni. Ennek ellenére a tanács meg akarja tartani ‘a szövetségben dolgozó aktivistákat és szerény keretek között továbbra is elismeri munkájukat. Tavaly év végén a legmagasabb városi sportkitüntetést, az eredményes sportmunkáért plakettet és a vele járó kétezer forintot tízen, míg pénzjutalmat (1600—1800 forint) tizennyolcán vehettek át. Harminckét egyesület Az NYVSSC-ről nem is olyan régen olvashattak ezeken a hasábokon, ezért nem árt megemlíteni a többi nyíregyházi egyesületet is. Zárójelben az ügyvezetők. Autó-Motor Gokart SE (Rabócsi Tibor), Central Testépítő SE (Czizmadia Ferenc), Energocoop SE (Molnár Gyula’, Fitness Szabadidő és Szolgáltató SE (Klenovszky Győző), HAFE SE (Cziz- marik János), Honvéd Bottyán János SE (dr. Egri Kiss Tibor), Hardware SE (Mikó Sándor), Húsos SE (Hegedűs Béla) Kick- Box Karate SE (Miló András), Konzervgyár SE (Áros Károly), Kyokushinkai Szabadidő SE (Ferkó András), Mezőgazdasági Főiskola SC (Pénzes József), Nyírség Szabadidő és Szolgáltató SE (Kozma Miklós', Oros SE (Balázsi László), Piremon SE (Gál János), Sportula SE (dr. Szilágyi Zsolt), Szabolcsba SE (Kéki László), Szabolcsi Építők SE (Hegedűs Csaba), SZAÉV SE (Hogyinsz- ki József), Tanárképző Főiskola SE (Bálint Mihály), Tangazdaság Lovas Klub (Fekete László), Taurus SC (Ganzler István), Tempó SC (Kohut István), Titász Elektromos SE (Hrenkó József), NYVSSC (Pók István), Vízügy-Medosz SE (Fehér László), Volán- Dózsa SC (Berecz Mihály), Zöldért Vörös Meteor SE (Kallós Gyula), Jósavárosi Szabadidő SE (Balogh Imre), Nyírszőlősi Szabadidő SE (Tóth József), Ságvári Kertváros Szabadidő SE (Harmati Gábor), Pedagógus Természetbarát SE (Haraszti Béla). A sportegyesületek költségvetésének majdnem felét a reklámpénzekből és főleg a tá- '-mogatásokból befolyt pénz adja. Mindezek esetiek, rendszertelenek, többnyire nem az eredményességtől, az adott csapat vagy sportoló népszerűségétől, hanem ismerősöktől, barátoktól, rokonoktól függ, akik dotációja nélkül még jobban meg kellene gondolniuk a sportegyesületeknek, hogy megéri-e számukra ha valamelyik NB-s bajnokságba benevezzenek. A tanács ebben egyre jobban kiegészítő szerepet játszik, annak ellenére, hogy a sportegyesületek többsége még mindig a tanácsi támogatásban bízik. A sokat emlegetett második gazdaság, a csökkenő életszínvonal ellenére az igény továbbra is megmaradt a munka utáni vagy hét végi focicsatákra, az úszásra, kerékpározásra, túrázásra. A város tornatermei késő estig foglaltak, a városi stadion salakos pályáin főleg hétvégeken pattog a labda. Aki egy kicsit is gondol a teste edzésére, kondíciójának a megőrzésére, mindezen gondok ellenére megtalálhatja a lehetőséget a sportolásra. Hogy ezért manapság a zsebbe kell nyúlni, már nem titok. A sportszeretők és a sportért áldozok úgy érzem mindig lesznek, lelkesedésük magukkal ragadhatja a tömegeket. Mindezek mennyire érvényesek a diáksportra, arra még visszatérünk. Máthé Csaba 11 '(; I1 —....... — Pécs, Isztambul utón Kik hoznak valutát? Néni kellett különösebb jóstehetség annak felméréséhez, hogy ä nehezedő életkörülmények közepetté lesz-e kedve a korábbi szinten űtázrü a magyarnak. Hol van már ami- köí b&ldog-boldogtálán (beleértve az aggastyánt és a csecsemőt is) nyakába vette a világot. Nekivágott Hegyeshalomnak és irány nyugat, amikor a család ledekkolt az első műszaki boltnál és ömlött az áru a magánimportból az országba. Persze nemcsak azért esett vissza a turistaforgalom, mert elfogyott a forintunk, hanem mert az államkassza devizakészlete is kiürült, a háromévente felvehető valutaellátmány tavaly november 25-étől 50 dollárra zsugorodott. Aki egyszer is átlépte már a nyugati határt, tanúsíthatja: nem sok mindenre elég ez a pénz, különösen nem áruvásárlásra s egyáltalán nem szállásra, étkezésre. Szóval, az utóbbi egy-két esztendőben gyökeres fordulat következett be az utazási irodák hagyományos tevékenységében. Míg korábban szép számmal indítottak csoportokat a környező és a távolabbi országokba, addig mára visszaesett az effajta szervezett turizmus. Igaz, tavaly az irodák még elkönyvelhettek egy tisztességes bevételt és szép nyereséget, de az 1990-es évre majdhogynem örömujjongással várják a betévedő utast. A szövetkezetek utazási irodája, a Coop- tourist megszerezte a jogot, hogy önállóan szervezze a szocialista és a nyugati Utakra a kiutazó magyarokat és a hozzánk beutazó külföldieket. Tavaly szép számmal jöttek a szovjet turisták az emlékezetes március 1-i határfelnyitás után. Jöttek volna még többen is, de mint arra Kiss Gyula irodavezető rámutatott: tavaly november 1-jéig újabb száz csoportot meg is rendelt a szovjet fél, ám ezt bizonytalan időre leállították. (Kizárólag arról van Szó, hogyha rubellel fizet az Intúriszt, a rubelt nem tudja elkölteni a magyar fél. Kiegyenlíthetné még az utat áruval, fizethetne lópatkótól a talicskáig szinte bármivel, de árufedezetük erre sincs. Fizethetnének még az ugyancsak nincsnek számító valutával. Így aztán a kezdeti fellendülés után drasztikusan visszaesett a szovjet turizmus.) Nem jönnek a látogatók Csehszlovákiából sem, a lengyelek pedig az egyéni utakat, szervezéseket kedvelik. Az iroda úgy értesült, hogy Romániában nagy érdeklődés lenne a magyarországi kirándulások iránt, de ők e pillanatban a forradalom utáni száz fontosabb napi tennivalóval bajlódnak. Nem a szándékon múlik, hogy a nyugati turistákat idecsábítsák megyénkbe. Nyíregyháza és az NSZK-beli Iserlohn testvérvárosi kapcsolatot kötött és a majdani turistaforgalom megindítását remélte a két fél a német város polgármesterének egyik nyíregyházi látogatásától. Am ennek feltételei vannak. Mesélik, hogy a legelegánsabbnak ítélt nyíregyházi étterembe, a Koronába vitték vacsorázni, ám a nyugati vendégnek a vacsorához vajas kenyérre támadt gusztusa. Fájdalom, de vajat este nem találtak a patinásnak hitt szállodában — ipari vajat szervíroztak, azt is negyedórás késéssel. Hát így bizonyára nem lehet nyugati vendéget csalogatni a megyébe! Nincs az a természeti szépség, páratlan értékű műkincs, vagy pusztaromantika, ami feledtetné az igényes nyugati vendéggel az effajta kellemetlenségeket. A fiatalok utazási irodája, az Express kevesebb olcsó utat kínálhat a lapos pénztárcáid ifjúsági rétegnek, ök is hasonló gom dot említettek, mint a többi utazási i,rpda: visszaesett a valutaeladás és nem jönriek a tavalyi évhez hasonló létszámban a szovjet turisták. Viszont a nyolcnapos egyéni szervezésű görög utakra alig győzik felírni a , honi jelentkezőket. A legkevesebb 4 ezer, a legtöbb 6300 forint, amit ezekért az utakért fizetni kell. Szintén egy újdonság, amely csak az Express nevéhez fűződik: a francia Riviérán 10 napot tölthet a nyaraló. Autóbusszal utazhat odáig fél Európán át a vendég és kempingben tölthet egy pár éjszakát. A fiataloknak, 26 éves kor alatt 7600 forintba és 50 dollárba kerül ez az út, míg a 26 évnél idősebbek 9600 forintot és ötven dollárt fizetnek. Soha akkora üzletet nem bonyolított le a legrégibb utazási iroda, az IBUSZ, mint a múlt esztendőben. Kalotay László nyíregyházi irodavezető a tavalyi árbevételre büszke lehet: egymilliárd 430 millió forintos forgalmukból 33 millió forint a tiszta nyereség. Azt tapasztalják, hogy a bécsi és a török utak lefutottak, akik akartak menni, azok bizonyára már beszerezték a kívánt árut. Mostanában inkább azok jelentkeznek az IBUSZ-nál, akik valóban kirándulni, pihenni, nyaralni, világot látni szeretnének. Különösen népszerű a görög és az olasz tengerpartra szervezett út. Három-négy-öt-hat személyes apartmanokban, ellátás nélkül kínálják ezeket az utazásokat. Hihetetlenül olcsónak számítanak az említett utak, éppen ezért népszerűek. No meg azért is szívesen jelentkeznek ezekre, mivel az iroda saját valutakeretéből napi ezer forintnak megfelelő nyugati fizetőeszközt ad a turistáknak. Úgy tűnik, egyelőre vágyálom a nagy“ számú nyugati turista idejövetelében reménykedni. Nemrégiben osztrákoknak és nyugatnémeteknek ajánlották Szabölqs- Szatmár-Bereget, de sajnos, nagyobb számbán hiába várjuk ide a nyugati vendégeket, amíg a feltételek egyáltalán nincsenek meg a szervezett és színvonalas turistafogadáshoz. Mint határ menti megye, eddig sokat profitálhattunk volna a beutazó csoportokból. Az idegenforgalmi hivatal, a Nyír- tourist még a szomszédos Hajdúnak és Borsodnak is adott át tavaly a beutazó csoportokból, ám az idén szinte kilátástalan a helyzetük. A helybéli lakosság belföldi kirándulása szintén visszaesett. Vannak olyan tevékenységei az idegenforgalmi hivatalnak, amelyek finoman fogalmazva nullanyereségesek. Ilyenek a kempingek, a tanácsok a megyében már telepítettek kempinget Sóstón, Harangodon, Máriapócson — a pápa közelgő látogatására alapozva —, Mátészalkán és Nyírbátorban. Ám az üzemeltetés költségei nőttön-nőnek, és az idegenforgalmi hivatal a visszaesett turizmus miatt nemhogy a nyereséget, hanem az üzemeltetés költségeit is képtelen kitermelni. Ha megnézzük az újságok apróhirdetéseit, a közelmúltban naponta találkozunk ilyenekkel: autóbusz indul Bécsbe, Isztambulba. Magánszervezésben vállalta néhány Nyíregyházán élő, hogy a minimális igények kielégítésével hoz tető alá egynapos bécsi, vagy 4—5 napos török utazást. Egy cél lebegett e szervezők és a jelentkezők előtt: minél kevesebb forintból, minél több valutáért a lehető legtöbb árut behozni. Ügy tűnik, lassan elmaradoznak az effajta hirdetések, egy valami viszont biztató: 1989-ben megjelentek az igen kislétszámú magán utazási irodák. Az egyik például tavaly már hozott be a megyébe Nyugat-Berlinből turistacsoportot. Ügy hírlik, az idén is lesz hasonló beutazó csoport, de az irodavezetőt ez ügyben nem tudtuk elérni: Az, Aijtó- közlekedési Tanintézetnél bérel .egy irodát, ám vérbeli szervező léVéh, inkább a potenciális piacot kutatja az adminisztrálás helyett. Senki nem vitatja, hogy a nagymúltú, országos hálózattal rendelkező utazási irodák jobb piaci pozícióban várják a betévedő utast. Igaz viszont, hogy ezek az irodák a nyereséget elviszik a megyéből. És az is igaz, hogy a vendég ma már nem megy magától és nem is jön hozzánk füttyszóra. Mindkettőért tenni kell, sokkal, de sokkal több ötlettel, magasabb színvonallal. Tóth Kornélia Lassan nem lesz üzlet bécsi és isztambuli üzleti utakat szervezni. Biztató viszont, hogy az idegenforgalomban is alakul a verseny, a magánirodák egyike-másika már nyugati turistát hoz Nyíregyházára ...
