Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám

2 Kelet-Magyarorsrág 1990. február 7. Várszínházi műsortorvok Három társulat Erdélyből Amíg ebből hízó lesz...! — sóhajthat fel a kép láttán az állattenyésztő. Az Ilki Tiszacoop Kft-nél éri 15—16 ezer kismalacot nevelnek fel. (Balázs Attila felv.) Kiskirályok mundérban Marosán ás Fock — az alkalmatlan Czinegérfil Öregek Kömörőben Fürdőszobát alakítottak ki, s konyhát is építettek Kö­mörőben az öregek Napkö­ziotthonában. A penyigei kö­zös tanács költségvetéséből a szatmári község idős lakói rendszeres ellátásáról gon­doskodnak a régi tanácsi épületből kialakított helyi­ségben. A napi ételt a gyermekin­tézmény konyhájáról hoz­zák, de szombaton az idősek klubjában főznek. A min­dennapi program az újság­olvasás, tv-nézés, kártyázás mellett szerény munkavég­zésre is futja. A kertet a klub tagjai művelik, s az innen kikerülő termékeket a napi étkek készítéséhez felhasználják. Jó kapcsolatot alakítot­tak ki a helyi óvodásokkal, iskolásokkal. Ajándékot is készítettek az otthon lakói a gyerekeknek. A gyerekek viszonzása kulturális prog­ramban mutatkozott meg. Eljöttek a sonkádi hagyo­mányőrző csoport tagjai is, az idős emberek. A kö­zös tanács szociális alapjá­ból az év fordulóján jelen­tős anyagi támogatást adott az idős, rászoruló emberek­nek. Rendszeres résztvevői az idős emberek a helyi ren­dezvényeknek, így a TIT- előadásoknak is. Az iskola tanterme jelenti a téli na­pokban a találkozási lehető­séget, ahol a község fiata­labb lakói együtt töltik az estéket. „Ha színpadra lépek, úgy érzem, hogy a néző — aki felvette a szebbik ruháját, és azért jött, hogy megnézzen — megérdemli, hogy dalaimmal együtt a szivemet is odaad­jam” — hallottam egy dél­után a rádióban. Egy színész véleménye bizonyára hasonló lenne a nézőkkel való kap­csolatról. De vajon divat-e még a szép ruha által diktált jó modor? Sokan a kérdést értelmet­lennek találják, s nem értik, miért kell ezt „divat, vagy nem divat” kérdésévé tenni? Bevallom, eddig én is közé­jük tartoztam. Legutóbbi színházlátogatásom azonban kérdőjelek sorozatát idézte berniem, A lámpák elsötétültek, a függöny felgördült, az elő­adás elkezdődött. Sajnos, nemcsak az előadás. A kö­zépiskola tanulói előhalász­ták zsebükből a ropikat, cuk­rokat, de volt, aki egyszerűen egy zörgő papírt szorongatott a kezében. — Nemsokára megunják — gondoltam, s nosztalgiával gondoltam visz- sza csintalan gyermekkorom balsikerű vagánykodásaira. A kétértelmű megjegyzéseket is elengedtem a fülem mellett, bár úgy gondolom, ez már nem „menő”. A felvonás kö­zepe felé viszont végképp nem értettem, mit mondanak a színészek, az erkélyen ugyanis hangos traccspartik foszlányai erőszakoskodtak fülembe, élvezhetetlenné téve az előadást. — Figyelmeztetem az olva­dót, célom nem egy gimná­zium „lehordása”, csak egy tükörkép, egy bizonyos isko­lának címezve, akik — azt hiszem nem töröm meg a figyelmes diszkréciót — feb­ruár elsején voltak „hivata­losak” a Móricz Zsigmondi Színházba. Az eset megírását akkor éreztem szükségesnek, mi­kor az előadást felügyelők legnagyobb megrökönyödé­sére az eddig csoportokban „elszállingózott” fiatalok visszatértek, s követelték ka­bátjaik újrabevételét a ruha­Neves előadók, nyolc nem­zetiségi színház. Parádés színházi fesztiválnak és ta­lálkozónak ígérkezik a nyár elején tartandó második kis- várdai nemzetközi színházi és történettudományi szim­pózium. Mint Pribula Lászlótól, a Várszínház igazgatójától megtudtuk — ha minden igaz — az idei, június 7—10. között rendezendő fesztivál a reméltnél is biztatóbbnak ígérkezik, hiszen az idén mát nyolc nemzetiségi szín­ház jelezte, hogy részt kí­ván venni a fesztiválon. Ta­valy csak három társulat adott ízelítőt a határainkon túli magyar színjátszásból. Külön öröm, hogy Romániá­ból három társulat is jelez­te részvételét. Örömmel mon­dott igent a marosvásárhe- lyi. a kolozsvári, és a szep- siszentgyörgyi Magyar Szín­ház. Remélhetőleg a tovább­ra is biztatóan alakuló két ország közötti kapcsolat nem lesz akadálya a látogatásnak. Az erdélyi színtársulatok mellett részt vesz a fesztivá­lon a beregszászi és a sza­badkai Népszínház. (Az előb­bi színház Csacsifogat cím­mel egy vidám színművet. tárba. Mindez egy felvonás alatt történt, tanárt a kör­nyéken nem találtam. A ru­határosnő szerint hiába is ke­restem. — Nem először gyűlt meg a bajunk a diákokkal — pa­naszolja. — Legutóbb tanári segítségre is szükségünk lett volna a „sáskahadjárat” el­len. Kis nyomozással talál­tunk is egy felnőtt felügyelőt, a hölgy azonban „letagadta” magát, nem vállalta a fele­lősséget. Én magam is pe­dagógus voltam, mégsem tu­dom megérteni ezt a viselke­dést. Mi még azért kemé­nyebben fogtuk nebulóinkat. A színházban nyolc éve dol­gozom, de ilyenkor nem me­rem őszintén kijelenteni, hogy szeretem a munkámat. Szerencsére nem sok ilyen középiskola van, hiszen az intelligens viselkedés ma in­kább népszerű a fiatalok kö­rében. Beszélgetésünkbe két lány szól bele, kérik a kabátjukat. — Nem tudjátok, miről maradtatok le, s én nem tu­dom, milyen egyéb élmény­ben volt részetek. Minden­esetre az előadás további ré­szében a többiek „csendben” voltak. Lehet, hogy az a szín­darab nem is volt olyan rossz? míg a déli szomszédunktól érkező színészek Madách Kommentárok című érdekes darabját viszi színre. (Azaz, hogyan írta volna meg ma Madách Az ember tragédiá­ját.) Jugoszláviából még egy társulat érkezik, az újvidéki Magyar Színház, amely Mol­nár Ferenc Játék a kastély­ban című produkcióját mu­tatja be. (Érdekes lesz ösz- szehasonlítani a Móricz Zsig- mond Színház előadásával.) Ha már említettük a nyír­egyházi társulatot — nem tudni miért — az idén való­színűleg nem vesz részt a fesztiválon. A magyar szín­játszást a budapesti Népszín­ház képviseli és Móricz Zsigmond Búzakalász című vígjátékát viszik színre. Itt lesz északi szomszé­dunk küldötte is. A kassai Thália színház Richard Nash Esőcsináló című darabját adja elő. Tárgyalások foly­nak még egy burgenlandi amatőr társulattal is. való­színűleg ők is itt lesznek. Említettük, hogy a szimpó­ziumon közismert személyi­ségek tartanak előadást. Ter­vek szerint Tabajdi Csaba, Horn Gyula és Glatz Ferenc tekinti át a nemzetiségek sze­repét és helyzetét a magyar kultúrpolitikában. A külön­böző szekcióüléseken is több neves előadó tart referátu­mot. A biztatóan alakuló anya­gi hozzájárulások minden bizonnyal rangos fesztivál megrendezését teszik lehető­vé. A rendezvényhez komoly összeggel járul hozzá példá­ul az MDF alapította Tőkés László-alapítvány. az Eötvös- alapítvány. a Minisztertanács Etnikai Kisebbségi Kollégiu­ma. a Bethlen Gábor-alapít- vány. A szervezők a Soros­alapítványt is megpályázták. Már egy tucatnyi kisvárdai vállalat" is jelezte hozzájáru­lását. A színházi előadásokat két helyszínen játsszák, a Vár­színházban és a művelődési központ színháztermében. Re­mélhetőleg a vár körüli munkálatok addigra lehető­vé teszik, hogy a néhány napig az ország érdeklődésé­nek fókuszába kerülő ren­dezvénysorozat helyszíne méltó legyen a találkozó je­lentőségéhez. (bodnár) KEDDEN sajtótájékozta­tón mutatták be az új üzleti hetilapot, a Tőzsde Kurírt. A lap tervei között szerepel, hogy beszámol az angol, amerikai, nyugatnémet, ja­pán és svájci tőzsdék üzlet­kötéseiről. A bécsi, frankfur­ti testvérlapokkal közvetlen hírcserét igyekeznek kialakí­tani. A budapesti tőzsde be­indulásától kezdve tudósit a részvények, kötvények és egyéb értékpapírok forgal­máról, igyekszik a kisbefek­tetőket is hasznos útmutatá­sokkal ellátni. Az Országgyűlés honvédel­mi vizsgálóbizotsága Raffay Ernő elnökletével kedden folytatta a meghallgatások sorát Bokor Imre ezredes Kiskirályok mundérban ci- mű könyve kapcsán. Ezúttal — többek között — Marosán György és Fock Jenő tapasz­talataira, véleményére volt kíváncsi a bizottság. Marosán György — aki a vizsgált időszak elején az MSZMP adminisztratív tit­káraként felügyelte a Bel­ügyminisztériumot, a Honvé­delmi Minisztériumot és az Igazságügyi Minisztériumot derűsen anekdotázva vála­szolt a kérdésekre. Elismerte, hogy a fegyveres erők felü­gyelete hozzá tartozott annak idején, de kijelentette, hogy Czinege Lajos miniszter; k: nevezéséről Kádár János- döntött, ö — mármint Ma­rosán — Czinegét alkalmat­lannak tartotta a honvédelmi miniszteri posztra, ám 56-os magatartása, helytállása — egyesek megítélése szerint — elegendő alapot teremtett 25 évnyi miniszterségéhez. Ez, valamint á pártban' tapasz­talható morális fellazulás és a Kádár János körül kiala­kult spiclirendszer vezetett oda — mondotta Marosán l. y —, hogy 1962-ben le­mondott tisztségéről. Az idős politikus hangoztatta: Czi­nege nem született korrupt­nak, a körülmények tették azzá, s ez hasonlóképpen volt a többi szocialista or­szágban is. Marosán György kifogásol ta, hogy a könyv több he­lyen is foglalkozik személyé­vel. Véleménye szerint a le­írt jelenetek hamisak, ha­zugságokat tartalmaznak. Azér,t, döntött mégis úgy, hogy eljön a vizsgálóbizott­ság elé, mert elejét akarta venni <a rossz ízű találgatá­soknak. Végül — bár erről senki sem kérdezte — szük­ségesnek tartotta kijelenteni, hogy öszes vagyona egy há­romszobás lakás. Fock Jenő volt miniszter- elnök kijelentette, hogy sem­milyen beleszólása nem volt katonai személyi kérdésekbe. A Czinege Lajossal kapcsola­tos morális problémák tudo­mására jutottak, de ezek ki­vizsgálása a Központi Bizott­ság illetékes titkáraira, ne­vezetesen Biszku Bélára és Korom Mihályra tartozott volna. Már csak azért is, mert a honvédségnek állami felügyelője nem volt. Fock Jenő megjegyezte: ha csak a fele igaz volt annak, amit ak­koriban Kárpáti Ferenc ez ügyben Kádár Jánosnak meg­írt,- Czinegét azonnal fel kel­lett volna menteni, Hogy ez nem történt meg, s Czinege Lajos oly hosszú ideig a he­lyén maradhatott, annak kö­szönhető, hogy a Varsói Szer­ződés parancsnoksága meg volt vele elégedve. Az ülésen szóba került az 1968-as csehszlovákiai bevo­nulás is. Erről Fock Jenő el­mondta, hogy a bevonulás té­nyét hónapokkal korábban el­döntötték, ő és Kádár János csak az utolsó pillanatban — ’68 augusztus elején — adta be a derekát, burkolt moszk­vai fenyegetés hatására. Segélykoncertet szervez az Erdélyben élőkért a Nagykállói Városi Ta­nács és a II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ, febru­ár 12-én 18 órai kezdettel. A rendezvényen közremű­ködnek a helybeli iskolák énekkarai, szavalok • hang­szeres szólistái a Krúdy Színpad színiá t—ói és a Elszokunk az olvasástól Künyvtár kis pénzzel Egyre több és egyre drá­gább a könyv a boltokban, az utcai standokon. Enni, ru- házkodni kell, ezért az em­berek a kulturális kiadáso­kon próbálnak meg spórolni. A könyvbarátok legolcsób­ban kétségtelenül a könyvtá­rakban juthatnak hozzá a kí­vánt olvasnivalóhoz. Illetve, csak juthatnának, hiszen a könyvtárak is egyre nehe­zebben bírják a versenyt a megjelenő kiadványok mennyiségével és árával. —A könyvtárak soha nem voltak anyagilag elkényeztet­ve, és ez most méginkább igaz — mondja Futaki Lász­ló, a megyei könyvtár igaz­gatóhelyettese. — Tavaly 20 millió forint voit> költségve­tésünk. Ennek jó részét a fenntartási költségek vitték el, s a víz, a villany, a fűtés megint drágább lett. Állo­mánygyarapításra, új köny­vek beszerzésére ebből az összegből tavaly csupán 1 millió 700 ezer forint jutott Az idei költségvetést még nem hagyták jóvá, csupán ígéretet kaptunk, hogy a ta­valyi összeghez hasonló nagyságú pénzből gazdálkod­hatunk az idén is. Meg kell tehát gondolni, hogy a megjelenő újdonsá­gok közül mi az, amit meg­vesznek. — A megyei könyvtárnak van egy kötelezettsége, mi­szerint a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyére vonatkozó forrásanyagokat gyűjtenünk kell. Emellett a népszerű új­donságokkal is igyekszünk lépést tartani, bár nemcsak a divatkönyvek beszerzése a cél. A könyvtárlátogatók igényt tartanak az értékes, a divatjelenségekén túlmutató kiadványokra is. — A Könyvtárellátó mel­lett több mint 60 kiadóval és magánkiadóval vagyunk közvetlen kapcsolatban. Saj­nos 3 hónap is eltelik, amíg a Könyvtárellátón keresztül kapott könyvek a polcokra kerülnek. A kiadói, magán­kiadói jegyzékekben szerep­lő újdonságokat azonban 1— 2 hét, de akár néhány nap alatt is be tudjuk szerezni. Azt gondolhatnánk, hogy manapság egyre többen jár­nak könyvtárba, éppen a családok anyagi gondjai mi­att. A statisztika azonban azt mutatja, hogy nemcsak a könyvek vásárlásától, azok olvasásától is elszokunk las­sacskán. — Országos tapasztalat szerint a könyvtárak olvasó: létszáma egyre csökken — tájékoztat Futaki László. — Nálunk azonban már 10 éve alig van változás: mintegy 12 ezren látogatják a könyv­tárat. Az olvasók összetételé­ben vannak viszont változá­sok. Amellett,- hogy két fő­iskolai és több középiskolai könyvtár js működik Nyír­egyházán, rengeteg diák jár hozzánk. A nyugdíjas tagja­ink száma is érezhetően emelkedett az utóbbi időben. Kállai Kettős Népi Együttes táncosai. A Magyar Demokrata Fó­rum, a Magyar Szocialista Párt, a Hazafias Népfront, a Vállalkozók Pártja, a Füg­getlen Kisgazda-, Földmun­kás és Polgári Párt helyi szervezetei által támogatott segélykoncert uévételét a Vöröskereszt számlájára utalják át. ........... Herczku Tünde Hamarosan elkészül Nyíregyházán a Vasvári Pál utcai parkoló. (Harasztosl Pál felv.) Egy „ferde” este a színházban Hova lett a jé modor? (dajka) Segélykoncert

Next

/
Thumbnails
Contents