Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám

1990. február 6. Kelet-Magyarország 3 Érléket teremtő ember Tisztelt Ésik Űr! Miután elolvastam az Ön „Vigyázz a vállalkozó harap-’ című cikkét a K-M-ben, meg kell állapítanom, hogy nem jó címmel illette ezt. Jobb lett volna talán ha azt írja, hogy a „Vállalkozónak elege van a hiilyítésből és leteszi a kalapácsot.” Régi iparos családból szár­mazom, a nagyapám a há­ború előtt megbecsült iparos polgára volt a városnak Apám szintén iparos volt, de őt tönkretette Rákosi és az államosítás, engem pedig Ká­dár és a jelenlegi „Pénzügyi Maffia”. A bukott rendszer minket az iparosokat és a kereskedőket arra használt, hogy kikiáltott a nép szemé­be mindenféle hazug hará- csolónak. Port hintve ezzel a nép szemébe, hogy az ne lássa ki is a csaló igazán. Mi az elmúlt időszakban egyáltalán nem voltunk és ma sem vagyunk ugyanazok az állampolgárai ennek az országnak, mint a többi ma­gyar. A kommunista eszme minket jobban elnyom, mint a földesúr a jobbágyot, mert az attól tizedet szedett adó fejében, de nekünk a mai adózás után már lassan a ti­zed sem marad meg. Pedig mi tudnánk tenni ezért az országért állami támogatás nélkül is, csak végre meg kellene fogadni Sir Winston Churchill szavait, hogy a „Vállalkozó nem eltaposni való féreg, nem fejős tehén, hanem igásló, amely erején felül is képes húzni a gazda­ság szekerét, csak békén kell hagyni.” Az utóbbi negyven év na­gyon elvette ar-kedvünket. Pedig mi tudnánk munkahe­lyeket teremteni, akár ezrével, tudunk szolgáltatni és termé­ket gyártani úgy, hogy ma ki­találom, holnap gyártom. Hol van ma az a „szocialista nagyüzem", amelyik ezt így tudja? Gúzsba köt a bürok­rácia és az önmagukat „Hon­polgárnak” nevező „Bólogató Jánosok”, akiket kineveztek képviselőknek. Nincs a föl­dön még egy ország, ahol nem tudják holnap, hogy tegnapelőtt hogy kellett vol­na adót fizetni. Mert a je­lenleg érvényes szabályok ilyenek. Nem az adófizetés ellen vagyok, kifizetem amit kell, de hadd maradjon vala­mi a holnapra is. Ma ennek az országnak műszaki fejlesztésre és mun­kahelyekre lenne szükség. Hogy kell ezt adózott pénz­ből csinálni úgy, hogy a vé­gén az állóeszköz árát meg T. B.-járulék is terhel? Miért kell nekünk feltalálni a spa­nyol viaszt, a lineáris adót, ami a világ nyugati felén olyan jól működik? Még egy gondolat az el- nyomottságunkhoz. Érvény­ben van egy rendelet, amely szerint ha 1985-től—87-ig terjedő időszakot ellenőriz a „Hatóság” és ha nem értek ve­le egyet, akkor sem fordulha­tok a bírósághoz jogorvoslás­ért, ha bizonyítékaim vannak. Az adóhivatal azt tesz, amit akar. De vajon ki ellenőrzi az adóellenőrt aki érdekelt anyagilag a bírság mértéké­ben? Mi vagyunk mi kérem ezek után? „Jogfosztattak”! A gyilkos mellé védő van ki­rendelve a tárgyalásra. Mi magunkat sem védhetjük? A jelenlegi kormány bármit is mond, ő sincs igazán velünk. Ugyanazok az emberek hoz­zák a rendeleteket akik ed­dig is, úgy tűnik, nekik ez így jó. De nekem nem. És talán szedem a sátorfámat és az ötleteim, találmányom, sza­badalmat és itthon leteszem azt a bizonyos kalapácsot és megyek oda, ahol érték az értéket teremtő ember. És lesz sok hozzám hasonló, ha sürgősen nem történik válto­zás, mert leteszik ők is a ka­lapácsukat, és ahelyett, hogy munkát adnának, majd ők is sorban állnak a munkaközve­títőnél. Kinek lesz az jó? íme az én véleményem az egészről (röviden.) Még any- nyit, hogy voltunk már tilt­va, tűrve, tehát szükséges rossz, de most nem támogat­va, hanem kitaszítva va­gyunk. Ez a levél és a benne foglaltak a bizonyíték rá, pe­dig még nem is írtam le mindent. Nagyon sok más gond is van. Tisztelettel egy iparos, akinek már nagyon elege van Nagy Sándor Nyíregyháza Egészségvédő üzemorvosok Elkészült a Kelet-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat üzemegészségügyi szolgálatának 1989. évi mér­lege. A vállalatnál az üzem­orvos főállásban tevékenyke­dik, de másodállásúként bel­gyógyász, nőgyógyász, fogor­vos és bőrgyógyász is a be­tegek rendelkezésére áll. Két főállású ápolónő és két má­sodállású asszisztens is segí­ti a munkát. A munkaviszonya megkez­dése előtt 659 emberen vé­geztek szűrővizsgálatot, — ugyanazt üzemen belüli munkakör, vagy munkahely­változás esetén 86 főnél tet­ték meg. A munkaköri, szak­mai alkalmasság elbírálása céljából több mint 200 embe­ren végeztek orvosi vizsgála­tokat, valamint 348 dolgozó gépjárművezetői alkalmas­ságát bírálták el, s közülük 4 embert másodfokú szakértői bizottság elé küldtek. Tartozni Számítógép irányítja a Tiszacoop Kft. vásárosnaményl özemében a sertéstenyésztést, -hiz­lalást és -értékesítést. A telep nagyarányú rekonstrukciója során áttértek az országban elsőként a számítógépes irányítási rendszerre. Most 800 kocát, 16 ezer malacot és 13 ezer hízósertés takarmánykeverését, etetését, de még a világítást is a számítógép irá­nyítja. A telep a múlt évben 8 millió forint nyereséggel zárt. (Elek Emil felvétele) Mindjárt más szemüvegen keresztül látták saját helyzetüket a mátészalkai MOM Mechanikai és Optikai Részvénytársaság dolgozói, amikor Budapesten közzé­tették az ötvenes „toplistát”, vagyis a felszámolásra kerülő vállalatok névsorát. Közöttük szerepelt ugyanis az egykor a legjobbak között nyilvántartott Magyar Op­tikai Művek is. A városban is egyre többen kérdezték az rt. munkatársaitól, mikor tesznek ki titeket az ut­cára, meddig lesz munkátok. — Ennyi ember nem ke­rülhet utcára — magyarázza Csanálosy Károlyné, a szem- üveglencse-üzem raktárosa. —• Bizonytalanok az embe­rek, a pletyka is terjed a vá­rosban, pedig senkit nem bo­csátottak el. A múlt év végén, amikor akadozott az anyag- ellátás, háromnapos munka­hetet vezettek be, és a két szünnapra is tisztességes bért fizettek. Az is megzavarta az embereket, hogy az önálló szervezet kialakításával nőtt az adminisztrációsok száma, kérdezgetik, hogy minek ez a sok iroda. Meg kell magya­rázni nekik, hogy eddig min­den papírmunkát Budapes­ten csináltak, a múlt év kö­zepétől pedig Mátészalkán, ehhez pedig ember kell. Külföldi piacokért A múlt év júliusában há­rom részvényes, a MOM kon­szern központ, az Elektroim- pex Külkereskedelmi Válla­lat és Kapolyi László, volt ipari miniszter alakította meg a részvénytársaságot. A létrehozott héttagú igazgató­ság elnöke és az ügyvezető igazgató a korábbi gyárigaz­gató, Bíró Miklós lett, aki teljes vagyonával felel az rt. eredményes gazdálkodásáért. Az átalakulással együtt járt a belső átcsoportosítás és új munkaerők felvétele. — Az átszervezés, az új középvezetők kinevezését sok területen értetlenség fogadta — mondja Bíró Miklós. — Korábban a dolgozók kérdé­seire a gyakori üzemlátoga­tásaim során adtam választ. Sajnos az utóbbi időben a képviselői munkám és a kül­földi piacok felkutatása miatt kevesebb idő jutott erre, nem volt közvetlen információm a dolgozóktól, hiányzott az állandó kontaktus. Ezért sem indulok a képviselőválasztá­son, az rt. gazdaságos műkö­désére és az itt dolgozók munkaellátására összponto­sítok. A hangulatot az is kedvezőtlenül befolyásolta, hogy néhány kinevezett új vezető nem a feladatát nézi,! hanem a hatalmát élvezi. Sajót lábon állni Az ügyvezető igazgató azt is leszögezi, hogy a MOM esetleges felszámolása nem érinti a mátészalkai rész­vénytársaságot és az 1450 dolgozót. Az önállóság első fél éve gondokkal, nehézsé­gekkel telt. Előbb veszteség­re számítottak, majd a köz­gyűlés elfogadta, hogy vesz­teség és nyereség nélkül zár­ják az évet. Az év végi hajrá terven felül jól sikerült, így minimális nyereséget köny­velhetnek el. Január elsejé­től 10 százalékos alapbéreme­lést hajtottak végre, amely tulajdonképpen megelőlege­zett bizalom. Ehhez az 1989- es 670 milliós árbevételt 940 millióra kellene idén teljesí­teni és tisztes nyereséget el­könyvelni. — Nem volt a cég felké­szülve az önállóságra — mondja az esztergapad mel­lett Szikora Elek. — Ennek ellenére szerintem nincs itt vészhelyzet, a kereskedőknek kell minél több munkát szer­ződésben lekötni. A’ it ne­künk kiadnak, azzi nincs gond, megcsináljuk. Akkor viszont joggal morgolódnak az itteniek, ha akadozik a munkaellátás és többet ál­lunk, mint dolgozunk. Bí­zunk abban, hogy a terve­zett nyugati üzletek létre­jönnek és ezzel a jövedel­münk is nő. Háromnapos határidő A „toplista” miáttb bizony­talankodás ellenére megnőtt a külföldiek érdeklődése az rt. iránt. Előbb ugyan a MOM lehetséges felszámolása meg­ingatta őket. de amikor rá­jöttek, hogy azért nem azonos a budapesti központtal kö­zös vállalatok tervét vázol­ták. A szemüveglencse­gyártásra két, míg a vízmé­rők készítésére három nyu­gati partner is jelentkezett. Segítségükkel korszerű be­rendezésekhez juthat a máté­szalkai vállalat. A partnerek felkutatásában segít egyébként az USA-ból nemrég hazatért Kapolyi László is. A közös vállalat létrejöttétől dinamikus árbe­vételt és nyereségnövekedést várnak Szálkán. Emellett a tengerentúlra szállított évi 600—700 ezer műanyag len­cse készítése is megmarad. — A belföldi piacon első­sorban nem a monopolhely­zetünket akarjuk visszaállí­tani, hanem a kiszolgáló rendszert korszerűsíteni — mondja végezetül Bíró Mik­lós. — A divat és az extra- igények kielégítése mellett tervünk, hogy vevőink három napon belül megkapják a számukra nélkülözhetetlen szemüveglencsét. A sokáig áhított önállóságot megkap­tuk, most már élni kell vele. Máthé Csaba Állati intetjük Gorilla — Mi leszel, ha nagy leszel? — kérdeztük az ifjú gorillát. — Testőr! Borjú — Miért ábrán­dozol, bocikám! — Nem ábrán­dozom, csak éppen nézek az új kapu­ra. Egér — Szegénykék. Azt mondták, a templom egere. — Csak mond­ták! Azóta a párt­házba zavartak minket. Kukac — Igaz, hogy forradalomra ké­szültök? — Nem min­denki. Csak a sajt­kukacok. Szamár — Nem vélet­len, hogy az em­berek butának tartanak bennete­ket. Még az ABC-t sem tudjá­tok! — Fordítva van! Amikor én I-t mondok, az ember mond A-t. Csak rám fogják az egészet. Svábbogár — Milyen a köz­érzetetek? — Rossz. Ezen­nel és ünnepélye­sen tiltakozunk eltiprásunk miatt. Pesti M. Gábor valahová — Nagyon családias lég­kört alakítottunk ki ma­gunknak — mondja Kasik Istvánná, a jósavárosi nyug­díjasegyesület tagja. — Osz- szejövünk, beszélgetünk, szó­rakozunk, és érezzük: tarto­zunk valahová. Így együtt könnyebb megoldani az egyéni problémákat is. Először klubot, majd ta­valy novemberben érdekvé­delmi és közművelődési egye­sületet hoztak létre a jósa­városi lakótelep nyugdíjasai Nyíregyházán. A működé­sükhöz a nyíregyházi tanács­tól a Váci Könyvesbolt mel­letti egykori párthelyiséget kapták meg az Ungvár sétá­nyon. — Mi korábban a jósavá­rosi könyvtár nyugdíjas­klubjába jártunk — mondja Valent Lajos. — Aztán a fe­leségemmel együtt meghal­lottuk, hogy megalakult ez az egyesület, és átjöttünk ide. Nem csalódtunk. Érde­kes előadásokat hallgatha­tunk, orvosi segítséget ka­punk. — Most 76-an vagyunk, de minden héten érkezik 2—3 új tag — nyilatkozik Török Ferencné, az egyesület elnö­ke. — Sikeresek a rendezvé­nyeink, szívesen járnak ide a nyugdíjasok. Tavaly na­gyon szép karácsonyfa-ün­nepséget tartottunk, erre vagy 120-an jöttek el. Ekkor vettük fel a „Gyertyafény” fantázianevet. — Nagyon sokan segíte­nek, szponzorálnak minket — folytatja Török Ferenc­né, — Saját pénzből nem is tudnánk működni, hiszen nyugdíjasaink nem bírnák anyagilag. Csupán névleges tagdíjat szedünk, ami a ha­vi nyugdíj 1—2 százaléka. Konkrét segítséget kaptunk a vajai téesztől, a papírgyártól, a húsipari vállalattól; a ttyir- bátp'ri növény otajtpaéi vál­lalattól és hiég' sofolhátnám. Kiránduláshoz áutóbuszt adott a nyíregyházi művelő­dési központ, istentisztelete* tartott nálunk az evangé­likus egyház lelkésze, ingyen kapunk jegyeket a jelmezes főpróbákra a Móricz Zsig- mond Színháztól. Továbbra is várjuk a segíteni szándé­kozókat. A nyugdíjasokhoz rend­szeresen járnak orvosok is. Kéthetenként a foglalkozá­sok ideje alatt látják el a be­tegeket, végeznek vérnyo­másmérést. Előadások hang­zottak már el a szív- és ér­rendszeri megbetegedésekről, az akupunktúrás kezelésről. — A kezdeti nehézségek azonban még most is érezte­tik hatásukat — mondja az egyesület elnöke. — Nincs ugyanis konkrét kiutalásunk a helyiségre, s most — elő­zetes megkérdezésünk nélkül — az NYVSSC rendelkezésé­re bocsátottak egy részt, ami a legnagyobb területű, épp ezért a legszükségesebb teremből akarnak leválasz­tani. Szerencsére egyezségre jutottunk a sportegyesület­tel, így ők is jól járnak, és a mi működésünk továbbra is biztosított. Foglalkozása­inkat minden kedden és csü­törtököt» délután három és öt között tartjuk a már említett helyen. ' (dajka) Kőolaj, vezetéken Hétfőn reggel az Adria- kőolajvezetéken Magyaror­szág területére érkezett az első jelentősebb közel-keleti olajszállítmány. A Gáz- és Olajszállító Vállalat siófoki központjából szerzett értesü­lés szerint az Irakban vásá­rolt kétszázezer tonna olaj tankhajón érkezett a jugo­szláviai Omisalj kikötőjébe, ahonnan a nemzetközi távve­zetéken húsz nap alatt jut­tatják el a százhalombattai finomítóba. ' Lencsét „cseréitek" Mátészalkán De mit kap a vevő? 1990. február 1-től SZÖVETKEZETÜNK MINDEN EGYSE W N OLCSÓBBAN VASAROLIIA T gtfíSll EGYES ALAPVETŐ ÉLELMISZEREKET: Fogyasztói ár Régi: ÍJ j: — Sertéscomb kg 250,— 230,— — Pasztőrözött lej 2,8° ii zsírtartalmú 11 I 18,20 — Paszt. tej 2.X „12 cs* 9,40 9.— — Trappista sajt kg 220,— 200.— — Trappista sajt darabolt kg 240.— 220.—r — Fehér kenyér kg 14,80 14,— — Kifli, zsemle db 1,70 1.50 Amire minden nap szükségünk van! TOVÁBBRA IS A LAKOSSÁG SZOLGALATÉBAN. I JF EHÉRTÓI A I ESZ (449)

Next

/
Thumbnails
Contents