Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-06 / 31. szám
1990. február 6. Kelet-Magyarország 3 Érléket teremtő ember Tisztelt Ésik Űr! Miután elolvastam az Ön „Vigyázz a vállalkozó harap-’ című cikkét a K-M-ben, meg kell állapítanom, hogy nem jó címmel illette ezt. Jobb lett volna talán ha azt írja, hogy a „Vállalkozónak elege van a hiilyítésből és leteszi a kalapácsot.” Régi iparos családból származom, a nagyapám a háború előtt megbecsült iparos polgára volt a városnak Apám szintén iparos volt, de őt tönkretette Rákosi és az államosítás, engem pedig Kádár és a jelenlegi „Pénzügyi Maffia”. A bukott rendszer minket az iparosokat és a kereskedőket arra használt, hogy kikiáltott a nép szemébe mindenféle hazug hará- csolónak. Port hintve ezzel a nép szemébe, hogy az ne lássa ki is a csaló igazán. Mi az elmúlt időszakban egyáltalán nem voltunk és ma sem vagyunk ugyanazok az állampolgárai ennek az országnak, mint a többi magyar. A kommunista eszme minket jobban elnyom, mint a földesúr a jobbágyot, mert az attól tizedet szedett adó fejében, de nekünk a mai adózás után már lassan a tized sem marad meg. Pedig mi tudnánk tenni ezért az országért állami támogatás nélkül is, csak végre meg kellene fogadni Sir Winston Churchill szavait, hogy a „Vállalkozó nem eltaposni való féreg, nem fejős tehén, hanem igásló, amely erején felül is képes húzni a gazdaság szekerét, csak békén kell hagyni.” Az utóbbi negyven év nagyon elvette ar-kedvünket. Pedig mi tudnánk munkahelyeket teremteni, akár ezrével, tudunk szolgáltatni és terméket gyártani úgy, hogy ma kitalálom, holnap gyártom. Hol van ma az a „szocialista nagyüzem", amelyik ezt így tudja? Gúzsba köt a bürokrácia és az önmagukat „Honpolgárnak” nevező „Bólogató Jánosok”, akiket kineveztek képviselőknek. Nincs a földön még egy ország, ahol nem tudják holnap, hogy tegnapelőtt hogy kellett volna adót fizetni. Mert a jelenleg érvényes szabályok ilyenek. Nem az adófizetés ellen vagyok, kifizetem amit kell, de hadd maradjon valami a holnapra is. Ma ennek az országnak műszaki fejlesztésre és munkahelyekre lenne szükség. Hogy kell ezt adózott pénzből csinálni úgy, hogy a végén az állóeszköz árát meg T. B.-járulék is terhel? Miért kell nekünk feltalálni a spanyol viaszt, a lineáris adót, ami a világ nyugati felén olyan jól működik? Még egy gondolat az el- nyomottságunkhoz. Érvényben van egy rendelet, amely szerint ha 1985-től—87-ig terjedő időszakot ellenőriz a „Hatóság” és ha nem értek vele egyet, akkor sem fordulhatok a bírósághoz jogorvoslásért, ha bizonyítékaim vannak. Az adóhivatal azt tesz, amit akar. De vajon ki ellenőrzi az adóellenőrt aki érdekelt anyagilag a bírság mértékében? Mi vagyunk mi kérem ezek után? „Jogfosztattak”! A gyilkos mellé védő van kirendelve a tárgyalásra. Mi magunkat sem védhetjük? A jelenlegi kormány bármit is mond, ő sincs igazán velünk. Ugyanazok az emberek hozzák a rendeleteket akik eddig is, úgy tűnik, nekik ez így jó. De nekem nem. És talán szedem a sátorfámat és az ötleteim, találmányom, szabadalmat és itthon leteszem azt a bizonyos kalapácsot és megyek oda, ahol érték az értéket teremtő ember. És lesz sok hozzám hasonló, ha sürgősen nem történik változás, mert leteszik ők is a kalapácsukat, és ahelyett, hogy munkát adnának, majd ők is sorban állnak a munkaközvetítőnél. Kinek lesz az jó? íme az én véleményem az egészről (röviden.) Még any- nyit, hogy voltunk már tiltva, tűrve, tehát szükséges rossz, de most nem támogatva, hanem kitaszítva vagyunk. Ez a levél és a benne foglaltak a bizonyíték rá, pedig még nem is írtam le mindent. Nagyon sok más gond is van. Tisztelettel egy iparos, akinek már nagyon elege van Nagy Sándor Nyíregyháza Egészségvédő üzemorvosok Elkészült a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat üzemegészségügyi szolgálatának 1989. évi mérlege. A vállalatnál az üzemorvos főállásban tevékenykedik, de másodállásúként belgyógyász, nőgyógyász, fogorvos és bőrgyógyász is a betegek rendelkezésére áll. Két főállású ápolónő és két másodállású asszisztens is segíti a munkát. A munkaviszonya megkezdése előtt 659 emberen végeztek szűrővizsgálatot, — ugyanazt üzemen belüli munkakör, vagy munkahelyváltozás esetén 86 főnél tették meg. A munkaköri, szakmai alkalmasság elbírálása céljából több mint 200 emberen végeztek orvosi vizsgálatokat, valamint 348 dolgozó gépjárművezetői alkalmasságát bírálták el, s közülük 4 embert másodfokú szakértői bizottság elé küldtek. Tartozni Számítógép irányítja a Tiszacoop Kft. vásárosnaményl özemében a sertéstenyésztést, -hizlalást és -értékesítést. A telep nagyarányú rekonstrukciója során áttértek az országban elsőként a számítógépes irányítási rendszerre. Most 800 kocát, 16 ezer malacot és 13 ezer hízósertés takarmánykeverését, etetését, de még a világítást is a számítógép irányítja. A telep a múlt évben 8 millió forint nyereséggel zárt. (Elek Emil felvétele) Mindjárt más szemüvegen keresztül látták saját helyzetüket a mátészalkai MOM Mechanikai és Optikai Részvénytársaság dolgozói, amikor Budapesten közzétették az ötvenes „toplistát”, vagyis a felszámolásra kerülő vállalatok névsorát. Közöttük szerepelt ugyanis az egykor a legjobbak között nyilvántartott Magyar Optikai Művek is. A városban is egyre többen kérdezték az rt. munkatársaitól, mikor tesznek ki titeket az utcára, meddig lesz munkátok. — Ennyi ember nem kerülhet utcára — magyarázza Csanálosy Károlyné, a szem- üveglencse-üzem raktárosa. —• Bizonytalanok az emberek, a pletyka is terjed a városban, pedig senkit nem bocsátottak el. A múlt év végén, amikor akadozott az anyag- ellátás, háromnapos munkahetet vezettek be, és a két szünnapra is tisztességes bért fizettek. Az is megzavarta az embereket, hogy az önálló szervezet kialakításával nőtt az adminisztrációsok száma, kérdezgetik, hogy minek ez a sok iroda. Meg kell magyarázni nekik, hogy eddig minden papírmunkát Budapesten csináltak, a múlt év közepétől pedig Mátészalkán, ehhez pedig ember kell. Külföldi piacokért A múlt év júliusában három részvényes, a MOM konszern központ, az Elektroim- pex Külkereskedelmi Vállalat és Kapolyi László, volt ipari miniszter alakította meg a részvénytársaságot. A létrehozott héttagú igazgatóság elnöke és az ügyvezető igazgató a korábbi gyárigazgató, Bíró Miklós lett, aki teljes vagyonával felel az rt. eredményes gazdálkodásáért. Az átalakulással együtt járt a belső átcsoportosítás és új munkaerők felvétele. — Az átszervezés, az új középvezetők kinevezését sok területen értetlenség fogadta — mondja Bíró Miklós. — Korábban a dolgozók kérdéseire a gyakori üzemlátogatásaim során adtam választ. Sajnos az utóbbi időben a képviselői munkám és a külföldi piacok felkutatása miatt kevesebb idő jutott erre, nem volt közvetlen információm a dolgozóktól, hiányzott az állandó kontaktus. Ezért sem indulok a képviselőválasztáson, az rt. gazdaságos működésére és az itt dolgozók munkaellátására összpontosítok. A hangulatot az is kedvezőtlenül befolyásolta, hogy néhány kinevezett új vezető nem a feladatát nézi,! hanem a hatalmát élvezi. Sajót lábon állni Az ügyvezető igazgató azt is leszögezi, hogy a MOM esetleges felszámolása nem érinti a mátészalkai részvénytársaságot és az 1450 dolgozót. Az önállóság első fél éve gondokkal, nehézségekkel telt. Előbb veszteségre számítottak, majd a közgyűlés elfogadta, hogy veszteség és nyereség nélkül zárják az évet. Az év végi hajrá terven felül jól sikerült, így minimális nyereséget könyvelhetnek el. Január elsejétől 10 százalékos alapbéremelést hajtottak végre, amely tulajdonképpen megelőlegezett bizalom. Ehhez az 1989- es 670 milliós árbevételt 940 millióra kellene idén teljesíteni és tisztes nyereséget elkönyvelni. — Nem volt a cég felkészülve az önállóságra — mondja az esztergapad mellett Szikora Elek. — Ennek ellenére szerintem nincs itt vészhelyzet, a kereskedőknek kell minél több munkát szerződésben lekötni. A’ it nekünk kiadnak, azzi nincs gond, megcsináljuk. Akkor viszont joggal morgolódnak az itteniek, ha akadozik a munkaellátás és többet állunk, mint dolgozunk. Bízunk abban, hogy a tervezett nyugati üzletek létrejönnek és ezzel a jövedelmünk is nő. Háromnapos határidő A „toplista” miáttb bizonytalankodás ellenére megnőtt a külföldiek érdeklődése az rt. iránt. Előbb ugyan a MOM lehetséges felszámolása megingatta őket. de amikor rájöttek, hogy azért nem azonos a budapesti központtal közös vállalatok tervét vázolták. A szemüveglencsegyártásra két, míg a vízmérők készítésére három nyugati partner is jelentkezett. Segítségükkel korszerű berendezésekhez juthat a mátészalkai vállalat. A partnerek felkutatásában segít egyébként az USA-ból nemrég hazatért Kapolyi László is. A közös vállalat létrejöttétől dinamikus árbevételt és nyereségnövekedést várnak Szálkán. Emellett a tengerentúlra szállított évi 600—700 ezer műanyag lencse készítése is megmarad. — A belföldi piacon elsősorban nem a monopolhelyzetünket akarjuk visszaállítani, hanem a kiszolgáló rendszert korszerűsíteni — mondja végezetül Bíró Miklós. — A divat és az extra- igények kielégítése mellett tervünk, hogy vevőink három napon belül megkapják a számukra nélkülözhetetlen szemüveglencsét. A sokáig áhított önállóságot megkaptuk, most már élni kell vele. Máthé Csaba Állati intetjük Gorilla — Mi leszel, ha nagy leszel? — kérdeztük az ifjú gorillát. — Testőr! Borjú — Miért ábrándozol, bocikám! — Nem ábrándozom, csak éppen nézek az új kapura. Egér — Szegénykék. Azt mondták, a templom egere. — Csak mondták! Azóta a pártházba zavartak minket. Kukac — Igaz, hogy forradalomra készültök? — Nem mindenki. Csak a sajtkukacok. Szamár — Nem véletlen, hogy az emberek butának tartanak benneteket. Még az ABC-t sem tudjátok! — Fordítva van! Amikor én I-t mondok, az ember mond A-t. Csak rám fogják az egészet. Svábbogár — Milyen a közérzetetek? — Rossz. Ezennel és ünnepélyesen tiltakozunk eltiprásunk miatt. Pesti M. Gábor valahová — Nagyon családias légkört alakítottunk ki magunknak — mondja Kasik Istvánná, a jósavárosi nyugdíjasegyesület tagja. — Osz- szejövünk, beszélgetünk, szórakozunk, és érezzük: tartozunk valahová. Így együtt könnyebb megoldani az egyéni problémákat is. Először klubot, majd tavaly novemberben érdekvédelmi és közművelődési egyesületet hoztak létre a jósavárosi lakótelep nyugdíjasai Nyíregyházán. A működésükhöz a nyíregyházi tanácstól a Váci Könyvesbolt melletti egykori párthelyiséget kapták meg az Ungvár sétányon. — Mi korábban a jósavárosi könyvtár nyugdíjasklubjába jártunk — mondja Valent Lajos. — Aztán a feleségemmel együtt meghallottuk, hogy megalakult ez az egyesület, és átjöttünk ide. Nem csalódtunk. Érdekes előadásokat hallgathatunk, orvosi segítséget kapunk. — Most 76-an vagyunk, de minden héten érkezik 2—3 új tag — nyilatkozik Török Ferencné, az egyesület elnöke. — Sikeresek a rendezvényeink, szívesen járnak ide a nyugdíjasok. Tavaly nagyon szép karácsonyfa-ünnepséget tartottunk, erre vagy 120-an jöttek el. Ekkor vettük fel a „Gyertyafény” fantázianevet. — Nagyon sokan segítenek, szponzorálnak minket — folytatja Török Ferencné, — Saját pénzből nem is tudnánk működni, hiszen nyugdíjasaink nem bírnák anyagilag. Csupán névleges tagdíjat szedünk, ami a havi nyugdíj 1—2 százaléka. Konkrét segítséget kaptunk a vajai téesztől, a papírgyártól, a húsipari vállalattól; a ttyir- bátp'ri növény otajtpaéi vállalattól és hiég' sofolhátnám. Kiránduláshoz áutóbuszt adott a nyíregyházi művelődési központ, istentisztelete* tartott nálunk az evangélikus egyház lelkésze, ingyen kapunk jegyeket a jelmezes főpróbákra a Móricz Zsig- mond Színháztól. Továbbra is várjuk a segíteni szándékozókat. A nyugdíjasokhoz rendszeresen járnak orvosok is. Kéthetenként a foglalkozások ideje alatt látják el a betegeket, végeznek vérnyomásmérést. Előadások hangzottak már el a szív- és érrendszeri megbetegedésekről, az akupunktúrás kezelésről. — A kezdeti nehézségek azonban még most is éreztetik hatásukat — mondja az egyesület elnöke. — Nincs ugyanis konkrét kiutalásunk a helyiségre, s most — előzetes megkérdezésünk nélkül — az NYVSSC rendelkezésére bocsátottak egy részt, ami a legnagyobb területű, épp ezért a legszükségesebb teremből akarnak leválasztani. Szerencsére egyezségre jutottunk a sportegyesülettel, így ők is jól járnak, és a mi működésünk továbbra is biztosított. Foglalkozásainkat minden kedden és csütörtököt» délután három és öt között tartjuk a már említett helyen. ' (dajka) Kőolaj, vezetéken Hétfőn reggel az Adria- kőolajvezetéken Magyarország területére érkezett az első jelentősebb közel-keleti olajszállítmány. A Gáz- és Olajszállító Vállalat siófoki központjából szerzett értesülés szerint az Irakban vásárolt kétszázezer tonna olaj tankhajón érkezett a jugoszláviai Omisalj kikötőjébe, ahonnan a nemzetközi távvezetéken húsz nap alatt juttatják el a százhalombattai finomítóba. ' Lencsét „cseréitek" Mátészalkán De mit kap a vevő? 1990. február 1-től SZÖVETKEZETÜNK MINDEN EGYSE W N OLCSÓBBAN VASAROLIIA T gtfíSll EGYES ALAPVETŐ ÉLELMISZEREKET: Fogyasztói ár Régi: ÍJ j: — Sertéscomb kg 250,— 230,— — Pasztőrözött lej 2,8° ii zsírtartalmú 11 I 18,20 — Paszt. tej 2.X „12 cs* 9,40 9.— — Trappista sajt kg 220,— 200.— — Trappista sajt darabolt kg 240.— 220.—r — Fehér kenyér kg 14,80 14,— — Kifli, zsemle db 1,70 1.50 Amire minden nap szükségünk van! TOVÁBBRA IS A LAKOSSÁG SZOLGALATÉBAN. I JF EHÉRTÓI A I ESZ (449)
