Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-28 / 50. szám
1990. február 28. Kelet-Magyarország 3 Dinamizálni az agránazdasáiot Beszélgetés a kamara titkárával Magyar Agrárkamara alakult a közelmúltban az élelmiszergazdaságban dolgozó szervezetek és ^személyek részvételével. Megyénkben 41 alapítóval a múlt év novemberében jött létre a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara, melynek titkárát, Bacsu Józsefet kérdeztük az új szervezet hivatásáról. — Az Agrárkamarai szervezet nem új találmány — mondta a bevezetőben —. Már a háború előtt működött a Tiszántúli Agrárkamara és nagy szerepet játszott például abban, hogy szűkebb hazánkban a burgonya-, a dohány-és a téli- alma-termesztés, valamint az ezekhez kapcsolódó kereskedelem, feldolgozóipar kifejlődött. — Az utóbbi időben a gazdaságirányításban, a gazdasági környezetünkben bekövetkezett változások komoly kihívást jelentenek az agrárgazdaság számára is. Melyek azok a gyenge pontok az ágazatban, amelyek motiválták az Agrárkamara életrehí- vását? . — A magyar gazdaság, de ezen belül különösen az élelmiszer- és fagazdaság nem volt és ma sincs felkészülve a gyors ütemű folyamatok kezelésére. Nem alakult ki a teljes ágazati érdek megjelenítésére alkalmas érdekképviseleti rendszer. Hiányoznak a piaci értékítélethez rugalmasan alkalmazkodni képes termelő', feldolgozó és forgalmazó szervezetek. Nincs meg az ehhez szükséges hazai információs rendszer. Még nem rendelkezünk olyan, a nyugat-európai országokban már régóta eredményesen működő, önigazgatási jellegű segítő szervezetekkel, mint a farmerszövetség, mezőgazdasági biztosító társaság, ágazati pénzügyi intézet stb. Hiányzik az új körülményeknek megfelelő szemléletünk, még nem alakult ki az erre leginkább alkalmas képzési, továbbképzési rendszer. — Mi a célja a szervezetnek és tevékenységének, mik a főbb területei? — Célunk röviden: hozzájárulni a kifáradóban lévő agarárgazdaság dinamizálásához. Tevékenységi körünk felöleli az ágazati érdekképviseletet, a kormányzati és egyéb központi szervekkel, valamint az agrárolló nyílásáért felelős beszállítókkal szemben. A területi érdekképviselet emellett kiterjedhet a helyi hatósági tevékenységet végző szervekre, intézményekre. Egyeztetjük az érdekeket az ágazati vertikumon belül. Ilyenek lehetnek a termelők és feldolgozók, vagy a forgalmazók között, a nagyüzemek és az általuk integrált kistermelők között. Itt szervezetünk korrekt szakmai megalapozottsággal, eredményesen részt vehet a vitás kérdések rendezésében. Segítjük a bekapcsolódást a piacgazdaságba, melyhez áttekinthető információs rendszer szükséges a gyors eligazodás érdekében. Ezenkívül elengedhetetlen egy biztonságot nyújtó intervenciós rendszer kialakítása, működtetése. Be kívánunk kapcsolódni a nemzetközi, de elsősorban a nyugat-európai kamarai szervezetek tevékenységébe. Törekedni akarunk arra, hogy a megyei szervezet területünk profiljának megfelelő kinti kamarai szervezetekkel alakítson ki együttműködést a piaci kapcsolatok szélesítésére. — Itt nem kevés cég, intézmény tartozhat az érintettek közé ... — Az illetékes állami szervek az utóbbi időben bekövetkezett változások hatására önmaguk ismerték fel, hogy jelenleg még több olyan feladatot ellátnak, ami nem fér össze a korszerű államigazgatási tevékenységgel, de így azok hatékonysága is megkérdőjelezhető. Ilyen átvállalható feladatok: kiállítások és vásárok szervezése és rendezése, információs rendszer működtetése, technikusi szintig történő szakoktatás, a fémzárolás, törzskönyvezés, növényvédelmi és állategészségügyi hatósági feladatokhoz kapcsolódó szolgáltatások. Minderről persze a parlament alkotta agrár- kamarai törvény fog majd rendelkezni. — Hogyan alakul a kamara kapcsolata az ágazat területén működő más szervekkel? — Valamennyi, az ágazat eredményességéért küzdő szervezettel maximális együttműködésre törekszünk. Nem zavar, sőt segít a több irányú szövetségi hálózat, mint az Agrár- szövetség, Állami Gazdaságok Szövetsége, Kistermelők, Vállalkozók Szövetsége ... — Bocsánat, hogy közbevágok, de Ón szerint is jogos a félsz, hogy az Agrárkamara is csak egy újabb, netán félhatósági szervezet lesz az üzemek nyakán? — Dehogyis! Az Agrárkamara nem kíván az üzemi önállóságot veszélyeztető, a fenntartási költséget növelő, bürokratikus hivatalt működtetni. Egy szűk apparátusnak az a dolga, hogy a felszínre került problémák szakmai megalapozásáról gondoskodjon, azokat továbbítsa és a megoldásig kísérje figyelemmel sorsukat. — A problémák kezelésére milyen belső tagozódás alakult ki a szervezeten belül? — Már eddig kialakult három tagozat: termelő, feldolgozó, forgalmazó. Meggyőződésünk, hogy ezeken belül hamarosan létrejönnek a megyei jellegnek megfelelő altagozatok, mint burgonya-, dohány-, télial- ma-termelőké, vagy a szarvasmarha-, baromfi-, juhtenyésztőké. A mi célunk a megyei szervezeten belül annak lehetőségét megteremteni, hogy sajátos megyei problémáink országosan is a felszínre kerülhessenek, ezáltal a termelési, feldolgozási, értékesítési feltételeink javuljanak. Galambos Béla Nem akarnak panelruhás egyenv&rost Makovecz újjá álmodja Csengeti Egy tollvonással nem lesz a faluból város. Érzik ezt Csengerben, ahol immár egy esztendeje élvezi urbánus jogát a szatmári település. Valamikor réges-régen Zsigmond király mezővárosi rangra emelte Csengert, ám sok víznek kellett lefolynia a Szamoson, amíg ismét rangosabb szerepet kaphatott a közéleti palettán. Mire elég 12 hónap? Mi változott az újdonsült városban? — Lámpással keressük az értelmiségieket, mert hittel valljuk, hogy egy településnek az ad szellemi pezsgést, ha nagyobb számban élnek ott diplomások — ezt mondta ma, de gondolta tegnap is Suta Mihály, a városi tanács vb-titkára. — Csábítjuk a letelepedni szándékozó szakembereket. Például egy diplomás ember 40 százalékkal olcsóbban vehet építési telket. Ha a házastársnak is felsőfokú végzettsége van, már 80 százalékkal csökken a telekár! Egy 180 ezer fo- rintos telekhez 36 ezerért hozzájuthat a fiatal pár. Újjászületik a város Az értelmiségiek persze nem elsősorban gazdálkodni jönnének. Munkahelyet, főként ipari állást keresnek, ám ezekből egyelőre kevés van. Az Agro-Frukt Rt. új színfoltot jelent, bíznak a bővítésben és a nyugati export révén a magasabb jövedelemben. Persze más üzemben is jó lenne biztosabb pozícióban és vastagabb borítékban reménykedni. Ha valaki sose járt Csengerben és most odalátogat, feltúrt városközpontba érkezik. A házak egy részét szanálták, másokat alapoznak, a szolgáltatóházat két hónap múlva már át is adják. Az átmeneti kényelmetlenséget is szívesen eltűrik a városlakók, mert maketteken már látták: még a született csengeri sem fog ráismerni, annyira megváltozik a belváros. — Nem kellemes a gödröket kerülgetni, sárban járkálni Csenger központjában, de alig várjuk, hogy kirajzolódjon egy egészen különleges arcú városkép — ez Molnár Antalné általános iskolai igazgatóhelyettes véleménye. — Szerintünk egyedivé varázsolja a Makovecz Imre tervezőcsoport Csenger központját. Panelruhás egyen- város helyett a legjobb dunántúli hagyományok szerint épült-átépült városkát szeretnének a Szamos partján. Kicsúfolt kocogok S hogy mitől város a város? A gondolatsort a másik igazgatóhelyettes, Szűcs Mik- íósné a saját esetével folytatja. — Kondicionáló tornára jártunk, vagy négyen-öten asszonyok. Fogyni akartunk, a sportpályán kocogtunk. Talán nem kell ecsetelni, milyen megjegyzéseket tettek mifelénk, látva a melegítés asz- szonyokat futni. Hiába futnak százezren New York utcáin, hiába divat az egészség tőlünk nyugatabbra, nekünk még le kell győznünk a közvélemény ellenállását. Mire akarok biztatni? Kellene mindenekelőtt egy sportcsarnok, vagy egy olyan hely a művelődési házban, ahol nem restellkednének a hobbiból sportolók. A diszkó és a mozi nem elégít ki mindenkit. A városi lét alapfeltételeit sorolta egy házzal arrébb Bartháné Szántó Ágnes református lelkész. — Épülnek az új házak, de ízléses lakberendezési tárgyakat csak Szálkán, Gyarmaton vagy Nyíregyházán vehetünk. Ajándékért szintén buszra kell ülni. Vajon az új butikok csak ruhát kínálhatnak? Vagy másik. Nincs Öt és lél néleml az it alatt Nyíregyházán a Nyár u. Dózsa György utca mellett egy munkaárokban csapadék és szennyvíz gravitációs gyűjtővezeték építése folyik. Képünk a 800 milliméter acélcső Dózsa György utca alatti átvezetéséről készült. (Ha- rasztosi Pál felvétele)----------------------------------------------------mmegszámolom: hat karija óra. két falióra és két csörgőóra van a lakásban. Ezekből három rossz, hét óra pedig' hétféleképpen mutatja az időt. Megverem a falat és átkiabálok Stohaneknek: — Stohanek úr magánál hány óra van? — Egy pillanat — kiabál vissza, majd közli: 7 óra van. — Nem létezik — üvöltöm. hiszen már délután van. — Ha nem hiszi, jöjjön át és nézze meg. Átmegyek. Stohanek éppen mossa a követ és én megcsúszom és felnyalom az előszobát. Még neki áll feljebb. — Nem tud vigyázni? Tönkreteszi a munkám. — A fene egye meg a maga munkáját — nyögöm — inkább az órát mutassa! — Nézze, ha akarja! Van egy kakukkos óra a konyhában, de a kakukknak momentán torokgyulladása van. Van egy vekker a szekreteren, de annak eltört a rugója. Van egy óra a nappaliban, az kvarc, de kimerült az eleme. Van három óra a fiókomban. az egyik vízbe esett, a másikra ráléptem, a harmadikat szétszedte az unokám, a negyediket az utcán találtam, de annak nincs se mutatója. se számlapja. Akárhogy számolom ez pontosan hét óra. — Marhaság. Hét óra van a lakásban és nem tudja, hány óra van. — Nem is érdekel. Én már az órákkal is úgy vagyok. mint a pártokkal. Minél több van belőlük, annál inkább nem tudom. hogy mi a helyzet. Minél többet és minél jobban fecsegnek, annál inkább megkevere- dem. Különben rossz volt a kérdésfeltevés. Mert ha nem azt kérdezi, hogy hány óra van. hanem azt. hogy mennyi az idő, akkor azt kapásból megmondom. — Hát jó. Mennyi az idő, magg nagyokos? Stohanek odalép a telefonhoz és tárcsáz. majd diktálja. — Tizennégy óra huszonnégy perc tizenkét másodé perc. Tizennégy óra huszonnégy perc tizenhárom másodperc... — Köszönöm — mondom — ennyi elég. Van még idő arra. hogy megigyunk egy kupica konyakot. # sszuk a konyakot. Szopogatjuk. nyalakod- juk ráérősen és kényelmesen. Közben Stohanek megkérdezi: áruljam már el, hogy miért volt annyira fontos számomra, hogy hány óra van. Kitérő választ adtam. Majd bolond leszek elárulni, hogy egyáltalán nem érdekel, hány óra van. Konyakot akartam inni. És kellett valami indok, hogy egy kis potya piára átjöhessek. Seres Ernő egy reggelizőhely a városban. Lenne igény nyelvtanfolyamra, balettre vagy a népi mesterségek oktatására. Lakni vagy élni? A teljesség igénye nélkül: a városközpontban májusban avatják a szqlgáltatóházat, már épül az új gimnázium és óvónői szakközépiskola — a mai épületüket birtokba veheti az 5 helyen működő általános iskola —, csatlakoztak az egészségügyi alapellátási kísérlethez és ennek részeként megújhodik, bővül a szakrendelő. A volt pártházban átmenetileg a könyvtár rendezkedett be, amíg a bibliotékát átépítik. Később az MSZMP egykori épületét a régóta sürgetett rendőri ki- rendeltség kapja meg, feltehetően ez év őszétől. A művelődési házra magastető kerül és beépítik az így keletkező hasznos teret. A központi akarat helyett ma a lokálpatrióták nem sajnálják a pénzt, a fáradságot és mindenekelőtt jó ötletekkel segítik a városépítést. Közjóra foghatók az emberek még a mai nehézségek közepette is, hiszen nem mindegy, hogy csak laknak-e egy helyen vagy otthonuknak vallják a szülővárosukat. Tóth Kornélia Elrabolt dióligetek A hetvenes évek derekán átéltek már egy támadást a szatmári beregi diósok. A sok kis szegény tsz-t valahol valakik „megetették” — építsetek fafeldolgozó üzemet, készítsetek diófurnért. S a mi embereink nekiestek a fának. Mire rájöttek, hogy átejtették őket, már kis híján késő volt. A százados fák megfogyatkoztak, s észbe kaptak a kiskertek gazdái is. A rönkért odalökött pénz sokkal kevesebb, mintha a dióbelet adnák eh A bútorgyártók persze akkor már kacagtak a markukba. Ök meggazdagodtak a drága bútorokon, a fűrészüzemek jó része pedig bedöglött. Kitisztult tehát a dióligetek fölött az ég, ám most úgy tűnik, újból megkezdődik az irtóhadjárat. Egy borsodi vállalat ekképp kelleti magát lapunkban: Diógömbfa-termelők figyelem! Friss termelésű diórönköt kedvező áron felvásárol a... Félő, a sok elszegényedett tiszaháti kisember előbb-utóbb beadja a derekát, hiszen ideig-óráig segíthetnek az ilyen áron megszerzett forintok is. Mert ma már sajnos a dióbél sem igazán üzlet. Legalábbis a termelőknek nem. Csak a neppereknek. Akik késő őszön megjelennek falva- inkban, s a kiszolgáltatott helyzetben lévőktől nevetségesen alacsony áron felvásárolják a termest. Majd átmennek vele Jugoszláviába, ahol hatalmas haszonnal túladnak rajta. Az így kapott pénzért pedig farmert, konyakot vesznek, hogy ismét itthon kereskedjenek velük. Így gyarapodnak a tlsza- hátiak kárára ügyes hazánkfiai. Ezt a módszert választotta most a borsodi vállalat is. Melyen lehet bosszankodni, háborogni, csak egyet nem lehet: csodálkozni. Hiszen ezt a viléket hetven éve immár, hogy gyarmatának tekinti az ország. Ahol szabad a rablás. Balogh Géza
