Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
1990. február 21. Kelet-Magyarország 11 Felmondás visszamenőleg Mikor etikus a munkáltató? ^Postabontás^ Agynyitogató Azt írja Sinka István a Fekete bojtár vallomásaiban, hogy „A pálinka jó szem- és agynyitogató. Olyanokat is lát cs megsejt tőle az ember, amik nélküle sötétben maradnának.” A mi Andrisunk a szabolcsi kéttemplomtor- nyos községben nem volt bojtár soha, mert dolgozni Se szeretett, azzal mégis egyetértett, hogy fényesíteni kell a szellemet. Pirkadattól késő éjszakáig fényesítette pálinkával a kocsmaasztal mellett. Amikor hazatántorgott, sopánkodó anyját jól meg- kontyolta, csizmástól, ruhástól beledőlt a vetett ágyba. Reggel, früstök előtt anyját zavargatja a vasvillával az udvaron, így az előadta a pénzt a sublótból, kéménylyukból, mikor hova dugta. Így pengette napjait Andris, aztán a cimborák elcsábították lopni, s rajta vesztettek. Örült és bánkódott egyszerre az édesanya, örült, mert hátha embert faragnak az ő semmirekellő nagy fiából a rács mögött; bánkódott, mert mégiscsak ő szenvedte a világra. Az édesanyák lelkét, ami bennük végbemegy, ugyan ki tudná leírni? A gyötrelmet, a kínokat, amik az ily keserves élet talajából nőnek, s velük virágzik a remény is... ? Andris a fogházból úgy tért haza, hogy nagyhangúbb, vere- kedősebb, vagányabb lett. Kitanulta, hogy nincs köz- veszélyes munkakerülés, rét, viszont neki vannak emberi jogai. Alázatosko- dóvá, hízelgővé vált rögtön, mihelyt édesanyja kijárta, hogy elvigyék elvonókúrára. Itallal edzett teste, lelke ellenállt a gyógyítási szándéknak. Sőt, amikor hazaengedték, fejadagját önként fölemelte. S bizonyára neki külön angyala van, mint a részegeknek, mert a forgalmas főutcát végigbuk- dácsolta széliében, mégse esett baja. Azt a néhány ostorcsapást, amit a lovaskocsik tetejéről kapott, meg se érezte. Most, hogy ismét mennie kellene a kórházba, olyan szívhez szóló levelet írt, amibe az van foglalva; ő az élet áldozata, jóravaló, munkás ember, akit édesanyja gyűlöl, összeszövetkezett ellene mindenkivel. Ha mi nem segítünk rajta, ő öngyilkos lesz! Nem beszél mellé, próbálta már sokszor, de mindig megmentik. Ahol az értelem bezárult, vagy sose nyílott ki a normális élet felé, Ic- het-e szavakkal segíteni? Ecseteljük a korai halált, a szörnyű májrákot, vagy a test lassú bomlását, az agy tompulását, a sárban fetrengést, mint végső stációt? Azt hiszem, neki nem kell segítség, mert nem akarja. Ha az italtól sírba hullt emberek fejfájára odaírnák a halál okát és mindet elolvastatnánk az alkoholistákkal, talán időben megrémülnének a holnapjuktól. Tóth M. Ildikó „Nyolc éve dolgozom egy helyen, az állami gazdaság ládaüzemében, mint bedolgozó.” — írja Böszpörémi Sándor csengeri olvasónk. — Annak ellenére, hogy cigány származású vagyok, igyekeztem munkámat úgy végezni, hogy ne legyen ellene kifogás, mert tudom, ma már szakképzett munkaerőket is elbocsátanak. Most még sem küldenek alapanyagot, sőt várhatóan megkapom a munkakönyvemet Is. Véleményem szerint az ügyem több annál, mint akit létszámleépítés miatt tesznek ki az utcára.” Böszpörémi Sándor nem jelent meg ugyan a tárgyaláson, de tájékoztatták, hogy toválbib alkalmazzák, biztosítanak számára munkát. A csengeri tanácstól Mo- gyari Ferenc kísér el a Dan- kó utcába. A keréknyomokkal felszántott ' sáros utca járhatatlan, ezért gyalogold nunk kell. Ismerősként fogadják az előadót. A köszönés mellett panaszaikat 'is „kikiáltják” az udvarról. A család érzi meg — Gyalogost a kutyák sem ugatják meg itt. Bezzeg, ha kerékpárral jönnénk ... ! Az a vaskerítéses ház a Böszpörémiéké. — mondja A ház ura nincs otthon, de felesége fogalmazta a levelet,— s mindenről részletesen tud tájékoztatni. Annyi az újdonság; hogy férjének valóban kiküldték a munkakönyvét január végén, és munkanélküli-segélyért fordult a csengeri foglalkoztatási körzetközponthoz. Apáti Katalin, a körzetközpont vezetője ismeri panaszosunk problémáját. — Sándor bácsi február 5- én kérte a munkanélküli segélyt, s mivel nem tudtunk számára megfelelő, más munkát ajánlani, az eljárás után megkapja a minimális 3200 forintot. Az elbocsátás súlyosan érintette az egész családot, mert a nagyszülők nevelik az unokákat is. Az otthon végzett ládaszegezés- be besegített mindenki. Mi szorgalmas dolgos embernek ismertük meg, többek között állattartással is foglalkozott. Visszaállították a munkaviszonyát A Számos-menti Állami Gazdaság csengeri kerületében Illés Ottó vezetőkertészszel beszélgettünk a létszám- leépítés okairól. — Böszpörémi Sándor utoljára 1988-ban kapott alapanyagot. Családi okokra hivatkozva nem tudta időben befejezni a munkát, s áthúzódott 89-re, ezért a ládaüzem vezetője közölte vele szóban; nem 'kap többet. Ha szegezni akar, men jen be a központba. Ezzel tulajdonképpen felmondtunk neki. Ez annál is inkább indokolt volt, mert Üzeműinkben nagyobb létszámcsökkentést hajtottunk végre. Meg kellett válni több főállásútól és bedolgozótól. Az utóbbi esetben főleg vidékieknek, vagy a normát nem teljesítőknek mondtunk fel. Következett az ősz, ő nem kérte a munkakönyvét, és mi csak december végén küldtük ki. Olvasónk megdöbbenve tapasztalta, hogy a munkakönyvében 1989. június 30-ával szüntették meg a munka- viszonyát. Ezért a helyi munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A döntőbizottság február 16-án megtárgyalta ügyét, s a következő határozatot hozta: a bedolgozók munkaviszonyának megszűnését is írásban kell elküldeni. Tehát a munkáltató hibát követett el, hogy nem értesítette írásban panaszosunkat. Ezért visszaállították munkaviszonyát június 30- tól. Egyben kötelezték a munkáltatót — azokra a hónapokra — a kiesett jövedelem megtérítésére, valamint az elmaradt szabadság és a társadalombiztosítási járandóságok pótlására. Hz „elfelejtett” mnnkakönyv Az ügynek több tanulsága is van. A dolgozó hibát követett el, — miután nem kapott ládaanyagot — nem járt utána, hogy megszüntették-e a munkaviszonyát vagy sem. Jogos a munkaügyi döntőbizottság elmarasztalása, a munkáltatónak hamarabb észre kellett volna venni, hogy „nem küldték ki” a munkakönyvét. S a dolgozót konkrétan tájékoztatni illett volna a munka- viszony megszűnéséről, és annak következményedről. Dankó Mihály Terjed a vandalizmus. Ezt a 25 ezer forintos parkolóórát a nyíregyházi Búza téri autóparkolóban két forintért törték szét. (Fotó: Harasztosi Pál) Panaszok, észrevételek Parkírozás, ingveses autémosás Nemrégen többször is megírták, hogy Nyíregyházán a mozgássérülteknek fenntartott parkírozóhelyeken jogtalanul, másféle személygépkocsik parkolnak. Ez most is így van. Ki ellenőrzi ezeket a gépkocsikat? A parkírozó-jegyárusító azt feleli, nem az ő feladata. A közterület-ellenőrök azt mondják, csak akkor ellenőrzik, ha a rokkant jelző tábla alá még kiteszik a „Várakozni tilos” táblát. A Tanácsiköztársaság téren a 14-es számú ház előtt két helyet alakítanak ki, az egyik helyről már több mint hat hónapja eltűnt még a jelzőtábla is. Napok óta egy rendszám nélküli gépkocsi parkol itt. Kinek a kötelessége rendezni ezeket az állapotokat? — kérdezi G. András rokkant- nyugdíjas nyíregyházi lakos. Ha valakinek van elég pénze nyugati autóra, legyen pénze autőmosásra is — ez lehetne a mottója Gy. Imré- né Nyíregyháza, Szántó Kovács János u. 8. sz. alatt lakó olvasónk levelének. Azt írja, hogy február 4-én dél körül egy ismeretlen fiatalember régi típusú, ZZ 40-83-as írsz. Mercedest mosott le a garázsuk előtt. Nem tudják, honnan vehette a vizet, de az folyt az épület alagsorában, vízben és sárban tocsogtak. Amikor megkérdezte a fiatalembert, hogy nem kelle- ne-e letisztítania a betont, az válaszul csak mosolygott, aztán elhajtott. Vajon, ki fizeti meg azt, hogy az ilyen tulajdonosok autója tiszta legyen? Kovács József Nyíregyháza, malomkerti lakos a megyei kórházzal szembeni ABC ellátottságát kifogásolta. Nagyon szegényes felvágottakban, friss péksüteményekben a választék, és délutánra alig marad valami ebből a kevésből is. Egyébként az ABC előtt szinte megoldatlan az autók parkolása, a látogatási idő alatt pedig a szó szoros értelmében veszélyes arra járni, kisgyermekeknek, idős embereknek, de magukra vigyázni tudó felnőtteknek is. Zsörtölődöm ... és erre nemcsak a nagy felháborodást kiváltó kamatadó bevezetése ad okot. Az intézési móddal sincs minden rendben. Egy sóstóhegyi asszony például tavaly decemberben már visszafizette az utolsó fillért is a lakásépítési kölcsönéből, mégis kapott kamatadó-értesítést Budapestről, az OTP-ből. Egyszerre hat darabot! Hat egyforma nyomtatványcsomagocskát, hat elegáns borítékban. Az asszony elmondta, ettől olyan idegesek lettek a férjével, hogy éjszakai nyugodalmuk odalett. Vajon, valamit elfelejtettek, és az OTP ilyen nyomatékosan figyelmezteti őket? Mondom, biztosan tévedés, ne törődjön vele, az ügyintézők, számítógép-kezelők emberek, fáradtak, feszültek, nem mentesek a külvilág és az intim élet megpróbáltatásaitól ..de elgondolkodom mégis: a mai politikai-gazdasági helyzetben érthetően érzékenyebbek vagyunk. Ha lelkünk sebzett részét éri ütés, az nagyon fáj, sokáig lüktet elevenen. Vigyázni kellene, hogy még véletlenül se üssünk oda másnak. Az emberi oldal mellett azonban ott van még a gazdasági is. Ez a vé- letlenségből vagy a bürokráciából eredő pazarlás. Olvasónk egymaga tizennyolc, drága áron (mi nem drága ma Magyarországon?) előállított nyomtatványt kapott, plusz hat borítékot, hatszoros az OTP-nek a díjelőleges postaköltség. Hiába, az ügyfelet meg kell becsülni... (tini) Azi A tornyospálcai Tanács- köztársaság utca lakói a ká- tyús, sáros utca miatti közlekedési nehézségekre panaszkodtak. A tanácson azt hallották, ha utcát akarnak, fiA jogász válaszol Mit ér a téesztag, ha beteg? ZS. MIKLÖSNÉ nyíregyházi levélírónk még nincs ötvenéves, 1968-tól tsz-tag. Tavaly megbetegedett, s mivel állapota nem javult, kérte, hogy állapítsák meg a rokkantságát. Az orvosszakértők azonban negyven százalékos munkaképességcsökkenést állapítottak meg nála első és másodfokon is. A termelőszövetkezetnél közölték olvasónkkal, hogy sajnos nem tudnak részére könnyű munkát biztosítani, különben is, beteg téesztaggal mit érnek?! Olvasónk most keresi a megoldást. Dr. Kondora Zsuzsanna, szerkesztőségünk jogi tanácsadója adott részére tájékoztatást: A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a közös munkában való részvétel minden téesztag joga és kötelessége. Nem köteles azonban az a tag munkateljesítésre (többek között), akinek megváltozott a munkaképessége és nem rehabilitálható. Mivel olvasónk munkaképességének csökkenése nem éri el az ötven százalékot, sajnos járadékra nem jogosult, problémáját rehabilitációs eljárás keretében kell megoldani. A termelőszövetkezet köteles gondoskodni arról, hogy tagjainak — az ő adottságuknak megfelelő és képzettségük szerinti — foglalkoztatási lehetősége legyen. Javaslom levélírónknak, hogy tekintettel a negyven százalékos munkaképesség-csökkenésére, keresse meg a téesz vezetését, és kérje a megfelelő munkahely biztosítását. Ha elutasítják, akkor forduljon kérelemmel a döntőbizottsághoz. M. JÁNOS nyírszőlősi olvasónk édesapja ügyében kért felvilágosítást. Édesapja tulajdonában ugyanis egy földterület van. Ezt téves földmérés következtében a helyi termelőszövetkezet használaíoa vette. Igaz, később tisztázódott a helyzet és a földhivatal határozatával visszarendezte a területet. Levélírónk terméskiesésre hivatkozva kárigényt jelentett be a termelőszövetkezetnek, ott azonban a tényleges kárt nem ismerték el, csupán annak töredék részét, ezt viszont ők nem fogadták el. Sem a termelőszövetkezet, sem pedig a földhivatal nem hajlandó további összeget fizetni. Levélírónk édesapja nehéz körülmények között él, szüksége volna a kártérítésre. Mit tehet, hogy megadják neki? Azt javaslom levélírónknak, hogy édesapja forduljon keresettel az illetékes városi bírósághoz, pontosan jelölje meg a kárigényét. Mivel jövedelmi viszonyai nehezek, erre való tekintettel kérjen a bíróságtól költségmentességet, ami azt jelenti, hogy ingyenesen indíthatja el az eljárást. véleménye zessék meg a vizesárok kiásását és lebetonozását. Tornyospálcán a Szabadság, a Virág a Táncsics, a József Attila, az Ady Endre, a Temető, és a Hajnal utca lakói is sajnos ilyen körülmények között közlekednek. A tanács anyagilag olyan helyzetben van, hogy még a meglévő intézményeket is nehezen képes működtetni — válaszolt Badó János, a Községi Közps Tanács elnöke. Lényeges fejlesztésre nincs lehetőség, a településfejlesztési hozzájárulást már ebben az évben nem kell fizetni a lakosságnak, a megelőző évek befizetéseiből pedig orvosi rendelő lesz. A Tanácsköztársaság utcában betonjárda van, így a gyalogosközlekedés megoldott. Az utcában lakók közül néhányan azonban autóikkal ráhajtva megrongálják azt. A csapadékvíz sem tud elfolyni, mert a tanács felszólítása ellenére a lakók a telkük előtt nem ásták meg a szükséges árkokat. Csapadékvíz-elvezető csatornát csak néhány év múlva építhetnek, így addig is sokat könnyítene a közlekedési helyzeten az a bizonyos árok megásása. A tanácstestület egyébként fontosság szerint dönt a szilárd burkolatú út megépítéséről addig türelmet kérnek a lakóktól.
