Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-21 / 44. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. íebruár 21. Riporter a ttusoltókosárban Sok kis „pokoli torony” Jobb félni, mint megijedni — tartja a közmondás. Amit azonban nemrég Nyíregyházán, a Fazekas János téren tapasztaltunk, az nem ijesztő, hanem egyenesen rémítő volt. A Pokoli torony című film jutott az eszünkbe... A tűzoltóság a Kelet-Ma- gyarország munkatársait is meghívta egy furcsa próbára: ha mondjuk Nyíregyházán. a Fazekas János tér 1. számú épülete kigyulladna, a tűzoltók milyen feladat elé kerülnének? Tegyük fel: beérkezett a hívás. A hatalmas, emelőkosaras Rába tűzoltóautó néhány perc alatt a helyszínre érkezik. Itt aztán rengeteg a gond: a tűzcsapot három személyautó állja körül. Ha tűz lenne, a tűzoltóknak kellene őket odébb rakosgatni. (Nagy időveszteség.) Egyetlen út az ablak? — Nézze — mutat Pernyák Sándor tűzoltó százados, megbízott városi parancsnok az épület felé. — Az autók gyűrűjében van, melytől a mi kocsijainkkal nem tudunk közelebb állni. — Miért kellene? — Azért, mert így az emelőkosárral a magasabban lévő emeletekről nem menthető ember. Állításuk igazságáról a gyakorlatban is meggyőznek, ugyanis a Rába kocsival létratelepítést végeznek. — Ha itt „éles” lenne a helyzet, akkor a lakók úgy ugorhatnának. mint azt a moziban, a Pokoli torony című filmben látták — mondja egy járókelő. Az emelőkosárba a fotós kollégámmal én is beszállok. A szerkezet Román László főtörzsőrmester vezérletével lassan emelkedik. A ház mellett parkoló kocsik egyre kisebbek. Az erkélyeken mind több a bámészkodó. A szobákban a tévéképernyők kéken-pirosan villognak, i Ügy érezzük, mintha hőlégballonnal jutnánk feljebb-feljebb. Most körülbelül a nyolcadik emelettel vagyunk egy magasságban. Amikor az erkélyek felé vízszintesen közelítünk. olyan, mintha egy hatalmas fa borulna ki velünk. Gond. hogy a kosár az épülettől körülbelül hat—nyolc méterre van. s így az életmentés leheleden lenne, ugyanis az emberek az erkélyekről nem juttathatók a kosárba. Mindennek az az oka. hogy a ház körül parkoló autók miatt a Rába nem tudott a falhoz közelebb állni. Nehéz megközelíteni — Az egész olajnyomással működik — magyarázza Román László. — Látja, itt a vezérlőpult tetején lévő karral az egyes gémszerkezetet lehet emelni, vagy süllyeszteni. A jobb oldali karral pedig a kettes gémszerkezettel tehető ugyanaz, plusz a hármas gémszerkezet működtethető. Vannak a balesetmegelőzést szolgáló, úgynevezett til- tókarak is. A víz a gémre épített csövön juttatható fel. Van vízágyú is. Az emelőkosár most süllyed. A negyedik emeletnél járunk. Erre az erkélyre már be tudnánk menni. — Gond. hogy a járműveknek nincs garázsa, nincs parkolóhelye, továbbá az utak nagy része keskeny — vélekedik Asztalos Miklós rendőr főhadnagy, a Nyíregyházi Városi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályának vezetője. — Így az itt élő lakók által kialakított jog uralkodik. Az ésszerű megoldásokra is fittyet hánynak. Egyébként a probléma itt táblákkal sem oldható meg. A rendőrség már bírságolással is próbálta a járművezetőket helyesebb magatartásra ösztönözni, de az csak addig volt eredményes. ameddig a rendőr itt állt. A lakókat sem lehet teljes mértékig hibáztatni, mert a rendelkezésre álló (nem éppen ideális) feltételekhez próbálnak alkalmazkodni. Életet menthet — Tűzoltó szemmel a Fazekas János tér 1—12. között a legrosszabb a helyzet — hallom Kuk János tűzoltó hadnagytól. — E szakaszon tűzoltóautóval sem az épületek előtt, sem mögött nem lehet kellőképpen manőverezni. Ha itt tűz ütne ki. őrzése is. melynek során rengeteg szabálytalansággal találkoznak. Például a szemétledobó helyiségekben éghető anyagokat tárolnak. A lakók a tűzoltáshoz használatos, úgynevezett száraz, felszálló vezetékeket megrongálják, a tűzcsapszerelvényeket eltávolítják. Aztán a tizedik emeleten a tetőtérbe való kijutási lehetőséget nem biztosítják. Pedig tűz esetén a felső szinteken lakóknak a tetőtérre ki kellene jutniuk. Sok helyütt a tetötérajtót lezárják. s nem tudják, a kulcs hol. kinél van. Több házban a füstelvezető berendezések üzemképtelenek. A tűzoltóautó nem tad a kellő helyre állni. (H. P.) nagy probléma lenne. A négy- emeletes házaknál már jobbak a körülmények. Tart az emeletes lakóépületek belső tűzvédelmi ellenMindezeken jó lenne előnyösen változtatni. mert adott esetben a lakók biztonsága foroghat veszélyben. Cselényi György Új szolgáltatásokat vezetnek at Ki nssa el a kukát? A kérdésekre válaszol: Lakatos János, a Nyíregyházi Közterület-fenntartó Vállalat osztályvezetője. — Még sok épület előtt óit „díszelegnek” a fenyőfák. Mikor szállítják el? — Karácsony harmadik napjától folyamatosan két kocsival szedjük össze a fákat. Kiemelten kezeljük a lakótelepeket. Van olyan hely, ahová már hatodszor térünk vissza. Erre a feladatra több járművet nem tudunk beállítani, de nehéz dolgunk van azért is, mert sok helyen a szél, vagy a gyerekek széthordták a fákat. A lakosság türelmét kérjük, a márciusi nagytakarításig mindenhonnan elkerülnek a fenyőfák. — A Sóstói úton a kukákat nem teszik kiürítés után beljebb a szemetesek, ezért azok könnyen kigurulnak vagy az arra közlekedő gépkocsik „kicsapják” az úttestre; amely komoly balesetveszélyt jelent. — A tulajdonosoknak ki kell készíteni — szedési napon — a szeméttároló edényt, az út mellé. A jármű személyzete kiürítés után oda teszi vissza. Tudomásunk van róla, hogy a Sóstói út egyes részein az útpadka nem alkalmas a kukák elhelyezésére, ezért a jövőben a személyzet figyelmét felhívjuk, hogy körültekintőbben helyezzék el az edényeket. — Igaz-e, hogy a közeljövőben kicserélik a szeméttárolókat? — A város területén nagyon vegyesek a szeméttárolók. Ezért kétszer is végig kell menni az autóknak ugyanazon az útvonalon, ami dupla költséget jelent. Tervezzük az edények egységesítését. Megkeressük a tulajdonosokat, felajánljuk a megfelelő edény beszerzését De szeretnénk elérni, hogy ügyfeleink is kikérjék véleményünket vásárlás előtt. Például ahol lehetőség van, javasoljuk ötköbméteres szeméttároló elhelyezését; kisebb a költség, ritkábban kell üríteni, kis helyet foglal, esztétikusabb, könnyebb rendbentartani. Talán egyetlen problémája, hogy a kisebb gyermek nem tudja felnyitni a tetejét. — Milyen új szolgáltatás bevezetését tervezik ebben az évben? — Nagy gond a szeméttároló-edények mosása és fertőtlenítése. Április 1-től a saját edényeinket fokozottabban tisztítjuk, de -igény szerint elvégezzük ezt a feladatot magánszemélyek és közületek részére is. (d. m.) w Elő műsorban vála9ZQÍnaÍL Tartozunk egy vallomással Üjra itt az adóbevallások ideje, s több tíz ezer vállalkozó és dolgozó töri ismét a fejét: hogyan állítsa ki az adóhatóságtól kapott íveket, hogy ne talajának benne hibát. Dr. í*j! Bihari Albertet, a Megyei Adófelügyelőség jogi és igazgatási osztá- jának vezetőjét arról kérdeztük: hol tartanak a beérkezett bevallások 1 feldolgozásával, s az eddigi tapasztalatok alapján mire kellene nagyobb figyelmet fordítani a bevallást készítőknek? Tavaly negyvenezren adtak adóbevallást, az idén várhatóan kevesebben fognak. Ennek oka, hogy aki tavaly ment nyugdíjba, azzal a munkáltatója elszámolt, s azok gondját is megoldja a munkáltató, akiik a munka- viszonyon kívül egyéb juttatásban is részesülnek, de ezt a munkáltatónál veszik fel. Ilyen a megbízás, a mellékfoglalkozás, a másodállás. — Mennyi bevallás érkezett eddig? — Eddig 5100 személyi jövedelemadó-bevallás és 1700 vállalkozói adóbevallás érkezett. Az a tapasztalatunk, hogy a személyi jövedelem- adó-bevallásoknalk csaknem fele adó-visszatérítést igényel. — Melyek a tipikus hibák? — Néhány bevallásról hiányzik a személyi szám, nem pontos a lakcím, a vállalkozóik egy része elfelejti az adószámot ráírni. Egy másik tipikus hiba, hogy akinek két munkaviszonya van, az alkalmazotti kedvezményt kétszer akarják elszámolni, pedig a kedvezmény nem a munkáltatóknak, hanem a munkavállalóknak jár és az természetesen csak egy esetben számolható el. Mivel a javítás csak az ügyfél személyes közreműködésével lehetséges, így minden hibásan kitöltött adóbevallás az adózó beidézésével jár, mert a javítást csak ő végezheti el. Egy kis hiba miatt esetleg egy egész napot igénybe vesz egy vidékről beutazó esetében. — Több vagy kevesebb a pontatlanul kitöltött ív, mint tavaly volt? — Az eddigi bevallások alapján az mondhatom, hogy javult a bevallás-kitölti színvonala. Azért is, mert szereztek némi rutint az állampolgárok és azért is, mert a vállalkozói bevallás lényegesen egyszerűbb lett a tavalyinál. Van viszont egy olyan problémánk, hogy most ezer forintra kerekítve és ezer forintban kell beírni az adatokat. Tehát húszezer forint helyett csak húszat kell beírni, le kell vágni a három nullát. — Hogyan dolgozzák fel a beérkezett bevallásokat? — Saját számítógépes rendszerben dolgozzuk fel a beérkezett bevallásokat, s elsőbbséget a visszaigénylést tartalmazó bevallások élveznek. Továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, a szabályhoz, hogy harminc napon belül mindenkinek visszautaljuk a túlfizetést. — Milyen „papírokat" kell beküldeni az adóhatóságnak? — Csak az adóbevallást. Gyakran találjuk e kitöltött nyomtatvány mellet azt az igazolást, amit a munkáltatók adtak a dolgozónak, hogy ki tudja állítani a bevallást. Ezt az igazolást a dolgozónak kell megőrizni öt évig, s ha beküldik hozzánk, az nemcsak pluszmunkát okoz a hivatalnak, hanem annak a veszélye is fennáll, hogy elvész, s ez az adózónak okozhat a későbbiekben gondot. — Meddig nem késik a bevallások beküldése? — Vállalkozói adpkat február 28-ig, a személyi jövedelemadókat március 20-ig kell elkészíteni. Eddig kell kiegyenlíteni az adótartozást is, mert a késedelmes fizetés pótlékfelszámítással jár. Minden megkezdett hónap esetén 3 százalék pótlékot kell fizetni a vállalkozónak, a személyi jövedelemadó esetén 2 százalék a felszámított pótlék. (Nyilvánvalóan lehetnek egyéni gondok az adóbevallással kapcsolatban, ezekre a kérdésekre egy élő műsorban válaszol szerdán a nyíregyházi rádióban Bihari Albert. A kérdéseket a 11-141- es telefonon lehet majd feltenni szerda reggel 8 órától és természetesen az adás ideje alatt is.) B. J. „Oké, a kinyi én vagynk” A bűncselekmények megtörténte után a rendőrség már annak is örül, ha valaki az elkövetőről valamilyen személyleírást tud adni. Hogy a tanú a tettest el is fogja, az egyenesen szenzációszámba megy. Ezúttal egy ilyen esetről számolhatunk be. A helyszín: Nyíregyháza, Jósa András Megyei Kórház főbejárata. — A kocsival február 17- én éjjel itt álltam — mondja Gy. Imre, a Főtaxi munkatársa. — Egyszer csak üvegcsörömpölést hallottam. Rögtön bűncselekményre gondoltam, annál is inkább, mivel a kórházzal szembeni ABC-be már nem egyszer törtek be. — Autóval az Ady Endre utca elejére mentek — folytatta Gy. Imre. — Láttam, hogy egy fiatalember a Harmónia butik kirakatán behajolt, s valamit szedett ki. Amikor meglátott, a Szántó Kovács János utca felé szaladt. Én mindenekelőtt CB- rádión szóltam a Főtaxi-központnak, hogy értesítsék a rendőrséget, majd kiugrottam az autóból, s a menekülő férfi után futottam. Az egyik ház erkélyéről szóltak, merre „sprinteljek”. Ekkor egy Vikinges kollega is a helyszínre érkezett, akinek mondtam, hogy hajtson az Ady Endre utcán. Ügy is volt... Az üldözés útvonalán haladunk. Most a Zenta utcán vagyunk, majd a Csályi Ferenc utcára érünk. — Ekkor már vagy hat- hétszáz méternyi loholás volt mögöttem — említi Gy. Imre. — Az illetőt a Csályi Ferenc utca 19. számú ház előtt elfogtuk, aki közölte: az utcán sétált, s nem tud semmiről. A kollegámmal mondtuk neki: láttuk... Megkértük, üljön be a kocsiba, mert visz- szamegyünk a butikhoz. Ebbe beleegyezett. Ott is tagadta, hogy az üzletnél járt. Amikor megérkeztek a rendőrök, a fiatalember így szólt: „Oké, gyerekek, a hunyó én vagyok." Gy. Imre harminckét éves, körülbelül 170 centiméter magas, közepes testalkatú. — Nem félt? — kérdeztem a taxistól. — Az meg sem fordult a fejemben. Olyan az alaptermészetem, hogy egy embertől nem nagyon hátrálok meg. Vidéken nőttem fel, s az már eleve „sport”. Most sem városban élek, s a „munkaedzést” jelenleg is folytatom. Az elfogott, s a butik kirakatának betörésével alaposan gyanúsítható Székely Attila 22 éves, nyíregyházi lakost a rendőrség előállította. A férfi elmondta, hogy az este folyamán a Dominó presszóban italozott, majd a városban sétált. A butik üvegét idegességében törte be, s az üveget szedte ki, amikor a taxi odaérkezett. Az ügyben a vizsgálat tart. — A butikos mit szólt? — kérdeztem a taxistól. — Azt mondta: köszönöm. (cselényi) A kenyér kecsiilése maedveském, íze volt IT akkor a morzsá- nak. Szendergő gyermekkori emléket ébreszthettek fel bennem a bájos nénike szavai. A buszon utaztam együtt vele, dédelgette aznapi kenyerét, hazafelé menet. A sors kegyeltjének számított akkoriban az, aki olyan utcában lakott, melynek pékműhelye volt. Talán mi, gyerekek voltunk a legmeghittebb viszonyban az illatos, forró kenyérrel. Olykor kézen fogott bennünket a boltos néni, s hátra vitt a sütődébe, ahol kipirult pékek tornáztak, hosszú nyelű lapátokkal. Egyszer meg is markolhattuk a finom tapintású, remegő rudat, ahogy vonszolta ki terhét a kemencéből. Egymással versengve próbáltuk megkaparintani a napi bevásárlás jogát. Tudtuk mikor érkezik Racskóéknál vagy Adler éknál a kemencéből a kenyér — s nem volt ideje kihűlni a pékség polcain. Hűvös időben magunkhoz szorítva, tenyerünket, mellünket melegítve igyekeztünk vele haza. Otthon meg apa mustra alá vette a cipót megkoppingatta, megcsipkedte és dicsérte vagy dorgálta, mintha csak aznapi jóságunkat vagy rosszaságunkat akarta volna megítélni vele. Azt szokta volt mondogatni: „Amilyen a kenyér, olyan az élet.”. Hát nekünk jó életünk volt. Majd negyedszázados tanítóskodásom egyik elszomorító tapasztalata, a már kissé közhelyessé és így beismertté és elfogadottá vált tétel, hogy nincs becsülete a kenyérnek. Emelkedő ára már van, a megbecsülésre még, úgy látszik, várni kell. Az iskola folyosóin hisztérikus gyerekek rugdalják az uzsonnamaradékot. Az otthon nyilván nem közvetítette számukra azt az örök érvényű üzenetet, amit mindennapi kenyerünk hordoz. De nem közvetíthette számukra a napi tapasztalás sem, nem láthattak pékséget, pékeket, takaros boltocskákat sem. S nem ugrasztják át őket a szomszédba, hogy legyen friss a kenyér a vacsorához. Nemrégiben szűnt meg utcánkban is a pékség. Eltűnt az utcából az illat, eltűnt az emlék, s vele egy emberközeli kapcsolat. A környék gyermekeinek, s öregjeinek megszűnt naponta arra kanyarodni az útja. Pedig tudom, illetve hinni szeretném, hogy a tendencia nem ez. Fejlettebb országok városkáinak hangulatát meghatározzák a pékboltok, ahol az eladó néven szólítja a vevőt, s ahol a ragyogó péksütemények mellett az elkészítés egyes fázisait is a „kirakatba” teszik. Láthatjuk, hogyan készül a mindennapi. 4 pró kenyérboltunk nem tudom milyen monopolista törekvéseknek állhatott útjában. De remélem előbb- utóbb itt is rájövünk arra, amire máshol — közgazdasági téren is — rájöttek: „A kicsi a szép." S emberileg is tetsző. K*Uay Cilii* pedagógus
