Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
Szép a Tisza, mikor csendes... egbolondítja M| az embert a februári ta- | i§ I vasz. Arcát — ha csak teheti *- a nap felé fordítja, s legszívesebben a felöltőjét is levetné, ám a Tisza felől fújdogáló hideg szél józanná teszi. A reggeli köd is figyelmeztető jel, némelyik útszakaszon alig ötven méterre lehet látni. Ám a hajnali köd után, késő délelőtt egyszerre tavasz lesz. Ezt érzi Nemes Benjámin, az idős halász is—aki mellesleg a kanyári fürdőőr—, s akinek majdnem hetven éve már a Tisza adja a kenyerét. Zsige- reiben érzi az igazi tavasz ígéretét, napok óta nyugtalan, teli varsákról, hálókról ábrándozik. Otthonában munka közben találom. A halászhálót teregeti, nézegeti a kötéseket, szárítja a hálót. Készül az idényre. — Fiatalabb koromban ilyenkor már régen a Tiszán voltam. Volt olyan nap, hogy kétszer is rámfagyott a jég. je nyolcvan évesen azért már óvatosabb az ember—mondja. Irigykedve hallgatom, amikor arról beszél, hogy világéletében szabad ember volt, neki nem parancsolt senki. Akkor dolgozott, amikor kedve támadt, na persze, amikor jött a hal. Kérdezem, hogy lehetett megélni a halászatból? —Aki dolgozott, az meg tudott élni, s meg tud élni ma is. Igaz, a fiataloknak már kocsi kell. Nekem arra nem tellett. Övé volt viszont a szabadság ; a tágas, levegős határ és a legszebb magyar folyó mellet; elbetté le az életét. Ki'vajon a gazdagabb? A benzin- bűzben csörtető városi lakos, vagy 6? A szerencsével sem állt hadilábon. Fogott ő már 147 kilós harcsát is — állítja —, no és egyszer — vagy húsz éve — egy vidra is beleúszott a hálójába. Kérdezem, szereti-e a halételeket? A fejét ingatja, nemigen. Legfeljebb a saját maga főzte halásziét eszi meg. Abban benne van minden, nem úgy, mint az éttermiben, amelyikben legfeljebb 16 deka halat tesznek, s nem is az ember kedve szerint Ízesítik. — Étteremben életemben egyszer ettem halászlét Tokajban, de már hazafelé jövet, út közben kijött belőlem. Azóta meg nem enném az éttermi halászlét. Pedig Tiszakanyáron, a Ti- sza-parti étteremben is pompás halászlét főznek. Legalábbis két évvel ezelőtt, árnykor épp Tisza-virágzás idején jártunk arra. A Tisza mintha apró, fehér virágokkal lett volna behintve. Külföldi vendégeinknek ritka élményben lehetett részük, a víz fölött cikázó-röpködő kérészek pillanatnyi, önfeledt életének láttán. Csak ráadás volt a fejedelmi halászlé a csodás vízparti alkonyatban. Irigyeltem is az ottani hétvégi házak tulajdonosait, jó lehet itt, a kanyargó Tisza fölött elidőzni. A környék fiataljai is itt adtak nyárestéken randevút egymásnak. Benjámin bácsi lehűt. Mostanában már az építkezés sem megy ugyanúgy. Merthogy Tiszakanyár a dombrádi tanácshoz tartozik, ők meg inkább Dombrádon csináltak üdülőnegyedet, ide mostanában már nem adnak építési engedélyt. Hegyes József né, a községi elöljáró, s a szépen felszerelt élemiszerüzlet vezetője viszont nem panaszkodik a dombrádiakra.. — Olyan sokat nem vesztettünk, hogy Dombrádhoz tartozunk. Van itt is elöljáróság, sok mindent itt is el lehet in- "tézni, és nem feledkeznek meg Tiszakanyárról. Most például új iskola épül. Az ám, az új iskola! Megváltoztatta a község képét, pedig még el sem készült. Szép épület, csak hát lassan készül, mint a Luca széke. Kész botrány az építése. Amit felépítettek az egyik héten, azt a másikon gyakran le kellett bontani. Itt van például a kémény, most építik másodszor. Az intézmény építését a Duna-Coop Vállalat kezdte el, de velük csakhamar szerződést kellett bontani. Kőmíves Kelemen módjára építettek — hallom a régi iskolában —, volt olyan nap, hogy csak egykét téglát tettek fel naponta. Ám az illetékesek észbe kaptak, egy kisvárdai vállalatnak adták át az építkezést. Most jól halad minden, talán tavasz végére el is készül a szép, új iskola.- Megoldódnak majd az oktatás gondjai, nem kell a gyerekeknek annyi helyen tanulniuk, és tágas tornaterem is épül. Szükség is van erre, mert mint az igazgatótól megtudom, a gyerekek 90— 95 százaléka tovább tanul, ami az oktatás jó színvonaláról tanúskodik. Az viszont már nehezebb kérdés, hogy mi lesz azokkal, akik nem kapnak munkahelyet. Tiszakanyáron ugyanis alig van munkahely. Javarészt Kisvárdára, Domb- rádra járnak az emberek dolgozni. Akadnak munkanélküliek is. Sok a cigány a faluban, a település 1800 lakosa közül több mint 200 cigány, akik közül sokan nem találnak semerre sem munkát. A település arculatát a falu közepén található református templom határozza meg. ,,A helvét hitvallást követő kanyári szertartás eklézsiáján” a lelkészek több mint 200 éve, 1766-tól vezetik a falu történetét. Nézegetem a régi anyakönyvet — 150 évvel ezelőtt 1840 táján kelevényben, szárazbetegségben, hideglelésben, hektikában, vízibetegségben, kolerában és köszvény- ben haltak meg az emberek. Feltűnően sok a csecsemő- halálozás, egymás után 5, 8, 3, 1 hónapos gyermekek halálát kellett az anyakönyvben rögzíteni. Inkább a keresztelések felé forgatom a megsárgult lapokat; vajon milyen neveket adtak akkoriban eleink? Nos, az egy év mustrája; Rebeka, Juliánná, József, Miklós, Susanna, Erzsébet, Rákhel. Szép magyar, illetve bibliai nevek. Csorba Péter református lelkész szerint jóravaló emberek laknak errefelé. Karácsony táján, amikor kihirdették, hogy gyűjtenek az Erdélyben élők számára, az adakozók két óra alatt megpakoltak élelmiszerrel egy teherautót. Volt azon a kolbásztól a szalonnáig, a rizsen át a szaloncukorig minden. Nem sajnálta senki a rászorultaktól az adományokat. S ha már szóltunk a cigányokról, a fiatal, ambiciózus lelkész büszkén említi, hogy elkezdte a cigánygyermekek hittanoktatását is, és 23 tanítványa van. Ez is egy útja a periférián élőkkel való törődésnek, a tartalmasabb életre való nevelésre. A református templom mellett lakik a község egyik legidősebb embere, Lakatos Barna, aki még a múlt században látta meg a napvilágot, egy évvel a századforduló előtt. Legényesen álldogál a kapu előtt, most is szép szál ember. Szívesen invitál takaros portájára. Szinte az egész életét Tiszakanyáron élte le. Kérem, hogy beszéljen a Tiszáról. — Szép a Tisza, mikor csendes, nagyon sok örömet, élményt ad a mellette lakóknak. Régen olyan tiszta volt, hogy inni lehetett a vizét, az asszonyok a Tisza partján mostak, mert ugye nem volt mosógép. Bezzeg a mai vízszennyezés... — legyint. — Régen is szívesen fürödtek benne, már amikor ráértek az emberek. A lányok, asszonyok felvették a hosszú inget, e legények meg kötőt kötöttek, abban fürödtek. Azért vigyázni kellett, mert sokan bele is fulladtak. Mikor kisfiú voltam, egyszerre két lány veszett oda egymás mellett. Fogták egymás kezét, de hiába. Jött az örvény és elvitte őket. Ez a legelső emlékem a Tisza veszélyéről. Télen is szép tud lenni a folyó. Amikor nagy jég volt rajta, szánkóval jártak Zemplénbe az emberek. A kanyáriak közül sokan csíkászattal foglalkoztak, vesszőkosárral lehetett fogni, finom ízű volt. Rengeteg volt mindenfele belőlük. Régen hordókkal még Ungvár- ra is hordtak csíkot. A nadályt is szedte a kereskedő. Némi nosztalgiával olvasok egy régi leírást Tiszakanyárról, amikor a Tiszában még bőséggel volt hal, csuka, poty- ka, kárász, keszeg, kecsege. A határ víziszárnyasai között ott találták a vadludat, vadkacsát, lébucot, kócsagot, vízibikát. Nem volt ritka a túzok sem. Annyi volt errefelé a víziszárnyas, hogy a tojásaikat tavasszal, húsvét felé vékaszámra szedték, és azt fogyasztották. De elég a nosztalgiából! Sétáljunk le inkább a Tisza- partra. A falu közepétől egyenesen vezet az út a töltés felé, ami biztonságot ad, régóta megvédi az embereket az 1876-oshoz hasonló pusztító árvíztől. A Tisza hangulata a téli napsütés ellenére is bo- rongós, bánatos. Itt-ott örvényeket látni, kissé rakoncátlan a folyó. Kihalt a parányi üdülőnegyed is, bizony alaposan megkoptatta a faházikókat az idő. Nem könnyű még felidézni az igazi tavaszt sem, nemhogy a nyarat, amikor a Tisza egyik leglapályosabb és legszebb partján annyian találnak a meleg elől menedéket, és mártóznak meg a hűs habokban. Bodnár István a »ragyarország hétvégi melléklete ■■■■■■■————■ * 1 1 -i - I , - - I - I -I --I. III III min- - ■ -I mill I I II I I III II II ■ IM ■ I I EU-tS.'.' ■" - MiB»'. || Ketat- *
