Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
t J990. február 17. Kelet-Migyarjriülg Nem vagyoni, de kár A megfizethetetlen ára A burzsoá joggyakorlat általában ismeri a nem vagyoni kár vagy másképpen mondva az erkölcsi kár fogalmát. Azt a tényt, bogy valamilyen oknál fogva egy bekövetkezett kár miatt az_ ember életkörülménye^ rosszabbodnak. Az érvényesülés a munkában, a közéletben szinte lehetetlenné válik vagy az illető magánéletére olyan hatást gyakorol, hogy az érintett súlyosan depressziós lesz, nem tud közösségben, a családban kapcsolatokat teremteni.^ A jogalkalmazás nálunk elsősorban a látható, bizonyítható károkat vette figyelembe, az így keletkezett kár megtérítése kötelező. 1953-ban törölték is a törvényből a nem vagyoni kárt. Miközben lelkileg, s gyakran fizikailag is az embert méltóságában tejesen tönkretették, megalázták. Egyre több könyvet olvashatunk, filmet láthatunk az akkori idők valóságáról, amiről soha sehol, senkinek nem beszéltek. Egy társadalomban a legfőbb érték az ember, s a személyhez fűződő jogokat mindenkinek illik tiszteletben tartani. A polgári törvénykönyv 1978-ban történt módosításéval újra dekralálták a nem vagyoni kár fogalmát. Ezt a tényt akkor állapítják meg, ha a károkozás valakinek a társadalmi életben való részvételét tartósan és súlyosan megnehezíti. így például á tömegkommunikációs eszközök révén, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állítanak, vagy megbélyegeznek valakit, kedvezőtlen értékítéletet alkotnak róla. 9r Nagyon jól tudjuk, hogy a *&aládi tragédiák ds, a halálozások, a súlyos balesetek mennyire megviselik az embert. Egy véletlen karambol folytán egy gyermek elvesztésébe a szülő szinte belerokkan, pszichikailag súlyosan károsodik. Ez is nem vagyoni kárnak minősül, amit szinte nem lelhet kárpótolni. Ehhez a kategóriához tartozik, ha egy jogi személy- hátrányba kerül a gazdasági életben, amikor tisztességtelenül rontják üzleti hírnevét, béesületét. S milyen gyakran találkozunk ezekkel az esetekkel! A mindennapi harc eszközéül sokan a legelíté- lendőbb módszereket használják! S vajon mennyit enyhít a hátrányos következményeken a kárpótlás? Igaz, hogy a polgári jogi felelősség egyik fontos funkciója a teljes kár megtérítése vagyis a repará- ció. Ezt az okozott kánhoz igazítják, már amennyire jóvá lehet tenni a történteket. Elszoktunk attól, hogy az ilyenfajta, törvénybe ütköző cselekedetektől tartózkodjunk helyesebben hozzá se szoktunk, mivel nem mindig úgy élünk, hogy tudnánk: a legnagyobb érték mégis csak az ember. Bojté Gizella Vazelii lidoiiézfábi A Tiszai Kőolajipari Válialat Nyírbogdányi Gyáregységében indonéz szállításra készítik elő a vazelint. Több mint 30 országba szállítják termékeiket. Képünkön a vazelinüzem lefejtő terme látszik. (Harasztosi Pál felvétele.) bölcs Megyei Állami Építőipari Vállalat újítói 1989- ben 14 millió forint hasznot hoztak a vállalatnak. A minap juttatták el az építők munkahelyeire az idei újítási feladattervet, amely szerint ebben az esztendőben is egy sor műszaki és gazdasági feladat vár megoldásra — újítás révén. Az újítási feladatten' azt a célt szolgálja, hogy ráirányítsa a figyelmet olyan műszaki és gazdasági problémákra, amelyeknek korszerűbb. vagy célszerűbb megoldása előnyös a termelés szervezésére, eszközgazdálkodására és megfelelő hatékonysággal kapcsolódik a vállalat mechanizmusához, műszaki megújulásához, új. termékek kifejlesztéséhez. Az újítóknak különösen szem előtt kell tartani a munkaszervezést, az önköltségcsökkentést, az anyagmegla- karítást, a munkavédelmi, előírásokat és a környezetvédelmi kívánalmakat. Az újítók — az elképzelések szerint — a tavalyinál valamivel nagyobb anyagi elismerésben részesülhetnek. A feladatterv szerint újítással megoldandó az elkészült asztalos és vasipari szerkezetek csomagolása, szállításhoz való előkészítése, figyelembe véve a gépi rakodást. Aki ezt a feladatot megoldja, az újítási díj címén tizenegyezer forintot kap. Tipizált elemekből létrehozandó egy kis alapterületű raktárépület.- A gyorsan és takarékosad előállítható -raktár kitalálója' ’hatezer -forintot .vághat zsebre. Aki a Hc- gesztőberehdezéseket automatizálja, az nyolcezer forintot vehet át. Ha valamelyik SZÁÉV-es dolgozó hasznos ja*>aslatot tesz hulladékok és a munkahelyeken maradó, csökkent értékű anyagok hasznosítására, az nem kevesebb, mint 15 ezer forint jutalmat vehet át. A vállalat fémipari, illetve lakatos üzemében nehéz terheket mozgatnak, s a darukötél hamar elkopik, egyben baleselyeszáyessí iyálhats'\ megfogó, illetve emelő szerkezet. Ezért az újításért kereken tízezer forintot adnak. A SZÁÉV leányvállalatának beton- gyárában is várnak egy űjitást, amelynek révén télen is kifogástalan minőségű munkát végezhetnének folyamatosan, nagy tételben. Aki a betongyári óhajok megvalósítására talál „receptet”, az 16 ezer forintot vihet haza. Pár nappal ezelőtt az építővállalat vezetői a műszaki-gazdasági értekezleten Gondolkodjunk együtt jelszóval felhívással fordultak a dolgozókhoz. A felhívásban azt kérik: minél többen adjanak hasznos javaslatokat az eredményesebb munkához. N. L. Megyét járó útjai során számtalan termelőszövetkezet irodájában megfordult már az ember, ám a gyulaházinak alig-alig találja párját. Kong az ürességtől. De szolgál ez a gazdaság más meglepetéssel is. Míg sok helyütt a téeszek felosztásának szükségszerűségéről beszélnek, az itteni Reform szövetkezet alig néhány hete alakult meg. Mintha csak rácáfolna ezzel azon állításokra, miszerint a közös gazdaságok sorsa megpecsételődött, hiszen a magyar paraszt mindenütt visszaköveteli földjét, saját lábára kíván állni. Magára a telepre kis keskeny sikátor vezet, az egyik épület előtt két Zetor áll. Valami gépeket pakolnak fel a pótkocsira, s indulnak Nyírkárász felé. Visszament a parti — Hurcolkodunk, — nevetnek le kesernyésen a platóról az emberek — mint váláskor szokás. A varroda gépeit visszük. Helyben vagyunk. Hisz épp ez az, amiért jöttünk: felbomlott a karásziak és a gyulaháziak 1978-ban kötött házassága, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk, most megtörtént. Mindkét falu tagsága egyöntetűen szavazott úgy a múlt év novemberében, hogy elég volt a kö- zösködésből. A karásziak között kezdetben ha néhányan f ngem tetten értek. Egészen pontosan én értem tetten magam. Némileg meglepődtünk a váratlan találkozáskor, de ebben a választás előtti össznépi hevületben a skizofrénia olyan mint egy-egy influenzajárvány. En, aki boldogult gyerekkoromban az énekórákra be se mehettem, mostanság egész nap dúdolgatok, dúdolgatok, dúdolgatok. Délben futok, este futok, de még hajnalban is futok, mert képtelen lennék megélni immár szeretett pártjaim választási reklámjai nélkül, Igaz annyi van már belőlük, hogy magam se tudom, melyik mit jelent, de felfedeztem már a népdalt, az operettet, operát, a csasztuskát és a zsoltárt. Nem tudom, hogy melyik melyik párthoz tartozik, de elkötelezettként közlöm, hogy megindult bennem az alkotói kedv. Teszek hát néhány szelíd javaslatot, amelyeket akár a jövendő országgyűlésben is szívesen képviselnék. Következzenek most már a zenei betétek: „Kiültek a vénasz- szonyok a padra, a pádra ...” (MSZMP) „Apám, apám jaj mit tettél, egy asszonyért elfeledtél(mondjuk a FIDESZ) „Hej te bunkócska te drága . ..” (MCSZP) „Álom, álom édes álom, álomkép..." (ez lehetne mondjuk az MDF-é.) „Van vereshagyma a tarisznyába, keserű magában ... (Kisgazdapárt) „Snajder Fáni de azt mondta, nem kell neki PIROS szoknya, inkább kell neki..(Koalíció) „Zöld a kukoricaszár...” (ezek a zöldek) „Gyere be rózsám, gyere be..." (Vállalkozók Pártja) Befejezésként, a kihagyott pártoktól elnézést kérve tisztelettel közlöm a magam már egyszemélyes pártjának választási indulóját is. „Egy bokorban meglapul az ici-pici nyúl...” Barth a Gábor még bizonytalankodtak is, a gyulaháziak eltökéltsége aztán meggyőzte őket is. Jobb lesz külön. De mi vezetett vajon e látványos szakításhoz? A gyulaházi szövetkezet elnöke, Király Géza mondja némi keserűséggel a hangjában: — Olyan volt ez a házasság, amit nem akart se a fiú, se a lány. De a szülők meggyőzték őket: majd összeszoktok. Gyulaházán a hatvanas években két termelőszövetkezet is működött. Ám ezt a központi akarat isten tudja milyen törvényen kívüli állapotnak tartotta, mert 1972- ben összeboronálta a Haladást, s a Szabadságot. Ám még ez sem volt elég. Hat évvel később kitalálták valahol, kicsi ez a gazdaság így egyszál magában, egyesüljenek a nyírkarásziakkal. Az nem érdekelt senkit, hogy a két falunak teljesen mások az adottságai, hagyományai, hiába berzenkedtek az egyesítés ellen az érintettek ... nem volt apelláta. ! A nagy gazdaságok megszállottjai elégedetten dörzsölték a kezüket, ám néhány hónap múltán arcukra fagyott a mosoly. A gyulaházi traktorosok, gépészek valami egészen elképzelhetetlenül illetlen dolgot cselekedtek: sztrájkba léptek. Azt ígérték* ugyanis nekik, hogy külön kerületet kapnak, ehelyett Karászon alakították ki a gépműhelyt, holott a növény- termesztés zöme a gyulaházi határban folyt. Nyolcvanháromban már az utolsó fogatot is Karászra költöztették, a kisebbik falu tagjaiban forrt, forr a méreg. v A múlt évben aztán döntöttek: ha törik, ha szakad, dűlőre viszik a dolgot. „Visz- szaalakítják” a saját szövetkezetüket. Talán épp maguk lepődtek meg a legjobban, hogy komoly akadályba sehol sem ütköztek. Sok helyütt még segítettek is nekik szándékuk kivitelezésében. — A közgyűlés novemberben mondta ki a válást, s január elsején -' megkezdtük önálló működésünket — folytatja az elnök. — Szerencsére az osztozkodásnál is sikerült elkerülni a nagyobb vitákat, a bevitt vagyon arányában részesültünk a javakban. Kihalt az iroda Nemcsak a szövetkezet megalakításának módja, de már a neve is meghökkenti az embert: Reform. Nem véletlenül mondják, a név jellemzi a viselőjét. Már eleve úgy szervezték a munkát, hogy az a különféle csoportok vállalkozásán nyugszik. S a három első számú vezetőn kívül mindenki annyi pénzt visz haza, ahogy a vállalkozása sikerül. (Természetesen a három vezető javadalmazása is függ az eredményességtől.) Ezzel is magyarázható a jórészt kihalt irodaépület — mely néhány hónapja még üres istálló volt — az irányító és az adminisztratív apparátus létszáma együttesen sem haladja meg a tizenegy főt. — Drasztikusan csökkenteni akarjuk az általános költségeket. mert egyébként kár minden igyekezet. Nem tudnánk eladható áron termelni. A frissen visszaalakított gépműhely felé szanorázzuk lépteinket. Sűrű hóesés hajt bennünket, de nem annyira, hogy meg ne állnánk egy hatalmas. masszív épület előtt. Egy évek óta használaton kívüli istálló tornyosodik előttünk. — Az ilyenek vitték el többek között az ország pénzét — legyint rezignáltan Király Géza. — Óriási állami támogatással felépült, aztán üresen maradt. Hogy mi lesz az épület sorsa, még nem tudni, de a szomszédságában. fiatal nyárfaerdő közepén már egy új üzem felhúzásának előkészítése halad. A nyár derekán már állnia kell az új szárítónak, mert a szövetkezet egyik legfontosabb ágazatává szeretné fejleszteni a dohánytermesztést. Maid hetven hektárt terveznek belőle, gondozása, törése természetesen vállalkozási formában történik. A szövetkezetnek egyébként 232 tagja lett, s száznégy aktív dolgozója, akikre 124Í hektár művelése vár. Nem sok. de arra elég. hogy eltartson ennyi embert. A gépműhelyben pillanatok alatt emberek veszik körül az elnököt — bár őt mindennap látják — meg a krónikást. s azonnal a jövőre terelik a szót. Pláne, hogy e sorok írója azt találja kérdezni, jól meggondolták ezt a válást, a Reform megalakítását. Nem leszünk cselédek — Megmondjuk mi magának. nem is elsősorban i máért, hanem a jövőnkér: cselekedtünk így — viszi í szót Csüllögh János brigád vezető, meg Papp István gép kocsivezető. — Egy olyai nagy téeszben senki sem érz igazán magáénak a földet, ü ki tudja, mi lesz. ha ránk szabadítják a külföldi tőkét s megveszik mondjuk a föld ieinket. Majd járunk hozzájuk napszámosként... ? £ majd a fiainkból is cseléde* lesznek? Hát ebből mi nenr kérünk! A kis gazdaságban még javában tart az öröm. hogy újból visszakapták a szövetkezetüket. Ez még akkor is igaz, ha azt állítják, a válással a nagyobb karásziak jártak jobban, náluk maradt a javak többsége. De bíznak a földben, bíznak magukban, az új vállalkozási formákban, s tisztességes értékesítési lehetőségeket remélnek. A nagy téeszek ideje — kivétel a jól prosperálok — lejárt, állítják. A kis falvaknak vissza keli kapniuk a saját szövetkezetüket, hogy a viharfellegek elvonuljanak a fejük felől. Tisztázni kell a tagok, s az örökösök tulajdonjogát is, de itt Gyulaházán egyöntetűen azt vallják: a szövetkezetét nem szabad széthurcolni, ök közösen akarnak gazdálkodni. Hiszen ezért Is küzdöttek ennyi ideig a Reformért. Balogh Géza JL Ujiték receptjei LEJÁRT A NAGY TSZ-EK IDEJE Szétboronálták a „nemszeretem“ partit
