Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

1990. február 15. Kelet-Magyaromig 3­A gazdaság alapja ! a magántulajdon Beszélgetés Petrasovits Annával, a Magyarországi Szociildeaokrata Párt elnökével A Magyarországi Szociáldemokrata Párt a napokban Demecserben megtar­tott nagygyűlésének előadója Petraso­vits Anna, a párt elnöke volt. Ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy in­terjút kérjünk tőle. □ A háború után elsők között alakult meg a megyében és Nyíregyházán a szoci­áldemokrata párt, amelyik egyébként je­lentős erőnek számított itt a két világhá­ború között is. Mi az oka, hogy most so­kadikként jött létre? — Ez összefügg azzal, hogy a Szociálde­mokrata Párt túl nagy nyomás alatt dolgo­zott. Először tehát rendbe kellett tenni saját sorainkat, így valóban egy kicsit megkésve kezdtük el a társadalmi párbeszédet az em­berekkel. A szociáldemokrata üzenet vi­szonylag későn jutott el az emberekhez, pon­tosan azokhoz, akiknek legnagyobb szüksége van erre az üzenetre. O Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe is a 24. órában jöttek. Miért fontos ez a tájegy­ség a Szociáldemokrata Pártnak? — Azért, mert valahol Szabolcs-Szatmár- Bereg is a magyarországi kisebbséghez tarto­zik és a kisebbségvédelem, a kisebbségpoli­tika alapkérdés a párt programjában. Azért mondom ezt, mert a megye fejlesztése sok kívánnivalót hagyott maga után, az elmúlt évtizedekben az ország perifériájára' került. Az iparosítás elkerülte, lényegében az embe­ri erőforrásait, a mezőgazdasági erőforrása­it nem sikerült igazán a nemzet érdekében mozgósítani. Ezt a megyét szervesen be kell kapcsolni, kötni abba a modernizációs fo­lyamatba, amit a szociáldemokraták szeret­nének. Tehát a regionális különbségek csök­kentése szempontjából fontos, hogy Szabolcs- Szatmárban a szociáldemokraták megvessék a lábukat. Mindig úgy szokott felvetődni, mintha Szabolcs-Szatmár teher lenne az or­szágnak, ahová mindig csak adni kell. Pe­dig be kell fektetni ebbe a megyébe gazda­ságilag is, szellemileg is, és azt hiszem a me­gye lakói ezt bőségesen viszonozzák egy nemzeti megújulás, egy modernizáció érde­kében. □ Említette elnökasszony az európai bal­oldalt és én az európait érzem hangsúlyo­zottnak. Az európai baloldal nem azonos a magyarországi baloldallal? koalíciós tárgyalásban nem vettünk részt. Minket nem szűkebb pártérdekek ve­zérelnek. hanem az a gondolat: hogyan lehetne ezt a zsákutcába jutott nemzetet visszahozni. Együtt kell dolgoznunk mindazokkal a demokratikus erőkkel, akik egy új Magyarországot akarnak felépíteni. Nem a pártok közötti gyűlölködést, a nem­zet megosztását gondoljuk fontosnak, ha­nem minden progresszív erő Összefogását. És a választások ptgh nem idegenkedünk különféle koalíciós, megoldásoktól Egy szilárd ff elhatározásunk van: sem az MSZÉP-vel, sem az MSZP-vel nem kívá­nunk koalícióra lépni. □ Milyen viszonyt képzel el pártja a szakszervezetekkel? — Hónapokig tanulmányoztuk, hogy a szociáldemokrácia és a szakszervezetek szö­vetségét hogyan lehetne gyakorlattá alakíta­ni Magyarországon egy olyan helyzetben, amikor a szakszervezetek is prostituálódtak az utóbbi 40 évben és lényegében a pártál­lam kiszolgáló szervezetévé váltak. A követ­kezőkre jöttünk rá. Vannak már olyan ága­zati szakszervezetek, ahol pozitív megúju­lási folyamat indult el, ám egyszerre van még jelen a múlt és a jövő a szakszervezeti mozgalomban. Egy megtisztulást folyamat tanúi lehetünk. □ ön közgazdász, gondolom szívesen be­szél a párt gazdasági programjáról — — Nem. Arról van szó, hogy a baloldal már valamikor a múlt században három irányzatból állt össze. Az az egyik úgyneve­zett puccsisták, tehát a marxisták, ké­sőbb leninisták, ők a hatalom kizáróla­gos gyakorlásával képzelték el a dolgozó osztályok felemelését. A másik csoportot az anarchisták alkották. akik mindenféle hatalmat tagadtak, köztük az államot is. Ez is zsákutcába vezetett. A harmadik irányzat volt a szociáldemokrata elkép­zelés, amelyik azt mondta, hogy a hatal­mat nem politikai diktatúra, vagyis erő­szak útján kell megragadni, s nem a ha­talom kizárólagosságára kell törekedni, Nyugat-Európában a szociá’demokralák mindenütt olyan virágzó tőkés gazdaságot tudtak létrehozni, ahol a gazdaság alapja a magántulajdon, a gazdaságot és társa­dalmat nem a féktelen és esztelen profit­érdek uralja, hanem a kisemberek milliói számára teremtenek emberibb létet a profit egy részének újraelosztásából. — A szociáldemokrácia a finomhangolás, a lengéscsillapítás pártja, ahol az ellenté­teket különféle egyeztetett mechanizmuso­kon kérészül oldják meg a társadalomban és nem úgy, hogy mondjuk a tőkésosz­tályt, vagy a középosztályokat likvidálják. Az egész marxista-leninista-sztálinista ide­ológiai vonal történelmi vereséget szenve­dett. ezt most már felismerik és nemcsak az Internacionálé pártjai fogalmazzák így, ha­nem a kommunisták is rádöbbentek és maga Gorbacsov is keresi az utat, hogyan lehetne ebből a zsáktucából ki vergődni. Valószínű, számukra is a szociáldemokrá­cia lesz a kivezető út. □ Megjósolható, hogy a Szociálde­mokrata Párt nem szerez a választásokon annyi mandátumot, ami a kormányalakí­táshoz elegendő. Milyen koalícióban tudná elképzelni einökasszony a pártját? — Nekünk az emberekkel kell szövetsé­get, koalíciót kötni. Azokkal a százezrek­kel, milliókkal, akiknek szükségük van a szociáldemokrácia programjára, . üzeneté­re. Tehát mi eddig semmilyen -'.előzetes — Van egy csoportja a pártnak, ők dolgoz­zák ki a részletes gazdasági programot és szívesen vesszük a Kelet-Magyarország ér­deklődését. Én inkább egy nagyvonalúbb programról szólnék szívesen. Nemcsak ebben a megyében, Magyarországon is alapkérdés az agrárszektor. Eddig ez a szféra biztosí­totta azt a nemzeti jövedelemnövekedést, ami alapján el lehetne kerülni a népesség teljes elszegényedését és egy olyan politikai robbanást, mint a többi kelet-európai or­szágban van. Nekünk az a véleményünk, hogy a szélsőségeket kerülni kel. Ennek az eszmének a jegyében egy jól működő ter­melőszövetkezetet vagy egy állami gazdasá­got. ami az embereknek munkalehetőséget, tisztes megélhetést, rendezett, nyugodt csa­ládi körülményeket biztosít, politikai fele­lőtlenség lenne szétverni. — Ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi ter7 melőszövetkezeti struktúrákat ne kellene módosítani. Tulajdonképpen úgy fogjuk fel, hogy a tsz a magántulajdon működtetésé­nek egy sajátos formája. A tagoknak ezt a magántulajdonosi tudatát kell erősíteni. Ne­kik kell eldönteni, hogy együtt kívánják-e működtetni a magántulajdonukat, s ha nem, akkor milyen formában? De óriási hiba len­ne meghirdetni az országban vagy ebben a megyében a 47-es földtulajdonnak megfelelő állapotok visszaállítását. — Az iparban egy kicsit más a helyzet, ott sokkal erősebben a privatizáció hívei va­gyunk. De ott is egy alulról jövő privatizá­ciót, a tőzsdén való értékesítést tartjuk fon­tosnak és mindenképp fellépünk az ellen, hogy a régi vállalatvezetők az eddigi állami vagyont egyszerűen magántulajdonokká ala­kítsák. — A szociáldemokraták azt szeretnék ha a mezőgazdaságban és az iparban dolgozók végre polgárok lennének, polgárként élnék meg a létet. A polgári demokrácia nem egy szűk felső tízezer ügye. Pontosan attól pol­gári, hogy mindenki megtalálja azt a me­chanizmust, ahogyan részesévé válhat. Balogh József Munka helyett iránytű Szabolcs-Szatmár-Be­reg megye munkaképes korú lakosságának, több mint 300 ezer embernek a foglalkoztatási helyzete évről évre romlik. A lét­szám-leépítési hullám 1989-ben sem csillapodott, sőt tovább erősödött. A munkanélküliség haté­kony kezelésére, a szerkezet- váltás elősegítésére január­tól létrehozták a Megyei Foglalkoztatási Központot Nyíregyházán. A megye te­rületén 14 alközpont találha­tó. Ezáltal az állampolgárok és a gazdálkodó szervek el­igazítást kaphatnak például a napi ingázásról, a munka­erőpiacról, a népességről. S akik már úgymond az utcára kerültek, tájékoztatást kaphatnak a megyében lévő álláskínálatról, amit egyéb­ként számítógépes munka- közvetítő rendszer dolgoz fel. S ha a közvetítés sikertelen, az újrakezdők, vállalkozók kölcsönigényléséhez igazolást adnak a munkanélküliek szá­mára. Az iroda alkalmazottai ta­nácsadói szolgáltatást is nyújtanak azoknak, akik né­hány dologban elbizonytala­nodtak, vagy tisztázatlanná vált előttük a helyzet. A munkahelyek átszervezése miatt, ha szükséges, a dolgo­zóknak átképzési tanfolya­mokat is szerveznek. S az egyik legfontosabb dolog, amit a megyei foglal­koztatási központról elmond­hatunk, hogy várnak és segí­tenek minden olyan ötletet. beruházást, amely az embe­reknek munkát tud adni. S ezért egy olyan pályázati rendszert indítanak el, amit a foglalkoztatási alapból tá­mogatnak. A pályázat gazda­sági, pénzügyi feltételeiről minden körzetközpontban az érdeklődők részére tájékozta­tást adnak. Az intézmény fő célja, hogy időben reagáljon a munkaerőpiac változásaira és információkkal, prognózisok adásával segítsen tisztán látni a szabolcsi gazdasági életben. Várják a munkavállalók jel­zéseit. A munkáltatók pedig a legnagyobb segítséget azzal nyújthatják, ha megüresedett vagy új álláshelyeiket — amelyre egyébként jogsz- bály kötelezi őket — időben bejelentik. (bojté) A tiszavasvári Vasvári Pál Tsz gépjavító rész­legén a hónap végére úgy a traktorok, mint a talajelőkészí­tő gépek készen állnak a tava­szi munkára. (Harasztosi Pál felvétele) Jó évet zárt a fehérgyarmati Serköv Hizlalnak és forgácsolnak Sikeres évet zárt a Ter­melőszövetkezetek Sertéste­nyésztő és Hizlaló Közös Vállalata Fehérgyarmaton. Bár a takarmánynál 16, az ipari anyagoknál és alkat­részeknél 18, a tisztító sze­reknél és fertőtlenítő anya­goknál 30 százalékos áre­melkedés volt; s nem en­nek megfelelően emelkedett a sertés értékesítési átlag­ára; a tervezett 1,755 millió forinttal szemben 4,449 millió forint nyereséget könyvelhetnek el. Az évi munka zavartalan­ságához szükséges 5 millió forint hitelt, s annak 21 szá­zalékos kamatát is visszafi­zették. A mérlegmegállapító igazgatótanács ülésén Bor­bély István igazgató részle­tesen elemezte az állatte­nyésztésben dolgozók munká­ját., A tervezett 9 darabos fi- alási átlagot 9,7-re javították. A 15,55 százalékos elhullást 14,17 százalékra csökkentet­ték. A múlt év áprilisában bevezették a savóetetést. To­vábbi megtakarítást jelen­tett az augusztusban beveze­tett húspépes etetési techno­lógia, mely a Pankotai Álla­mi Gazdaság Melléktermék Hasznosító GT. eljárása. A baromfihúst Kisvárdáról a HUNNIA-COOP-tól szállít­ják. A 37 állattenyésztési dol­gozó gondos munkájának kö­szönhetően semmiféle fertő­ző megbetegedés nem fordult elő. Kedvező piacot találtak Olaszországban, s így 760 da­rab malacnál 110 forintos ki­logrammonkénti értékesíté­si átlagár alakult ki. Saját célra, de a vállalko­zókhoz kihelyezett malacok hizlalására is gondolva mű­ködtetik a takarmánykeverő üzemet, mely a korábbi évek­ben veszteséges volt. Az el­múlt évben sikerült a mun­kafegyelem javításával, s új tápboltok nyitásával nyere­ségessé tenni e vállalkozást is. A foglalkoztatást célzandó lakatos és forgácsoló munkát, illetve radiátor közcsavar vá­gást 'is végeztek a mellékü- zemában; sajnos a kapacitást nem tudták teljesen kihasz­nálni. Az eredményes üzem­vitelt segítette a tmk-üzem. Így, közös összefogással szü­lethetett a már említett eredmény, melynek 30 száza­lékát a szatmárcsekei Hala­dás, ugyanennyit az Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat Nyíregyháza; míg 15—15 szá­zalékát a nábrádi „Szikra” és a tiszakóródi „Béke” kap­ta: a penyigei „Zöldmező” 10 százalékot kapott az adó­zott eredményből felosztásra kerülő összegből: korábbi alapítási hozzájárulásuk ará­nyában. Hol van az a tél? Á Trabant csomagtar­tójára egy tíz év körüli fiú ezt írta a mutatóujjával: Végre egy kis hó! Bő félóra múlva a nagy betűk összeolvadtak, lefolytak, a semmibe vesztek. Mert a havat ha­vas eső, majd eső váltotta fel. A faluról éppen láto­gatóba jött nagyapa vi­gasztalni próbálta a fi­úcskát és igaz mesébe kezdett. A fiú szájtátva hallgatta az öreg „mono­lógját”. — Farkasordító hideg volt az egyik télen. A hó akkorára nőtt, hogy a nagyanyád napokig nem tudta kiengedni az aprójószágot az udvarra. Akkoriban az újság is megírta, hogy néhány farkas leereszkedett a Kárpátokból, és hol Szat- márban, hol Beregben rót­ták felbukkanni őket. Át­jöttek ezek az ordasok, pedig nem volt kishatár- menti átlépőjük. Jöttek, hajtotta őket az éhség. Ha jól emlékszem, az egyik puskavégre került, a bun­dáját hetedhét faluban mutogatták. Az én időmben igaziak voltak a telek. A falusi iskola udvarán a WC-hez vezető kitaposott út mé­lyedésébe pár kanna vizel öntöttünk délután, aztán másnap a szünetekben vi­dáman sikanykóztunk a jégcsikon. A kis szánkónk talpát gyakran koptattuk. Szép, piros arca volt va­lamennyi gyereknek. Nem használtunk mi papír- zsebkendőt kötegszámra, mint ti. A gazdák szán elé fogták lovaikat, s a lovak nyakában apró- csengők csillingeltek. Kellemesebb volt ez a fülnek mint az autók zaja. Kucsmás, bal- tás emberek mentek le a Tiszára, meg a Túrra, és halomba vágták a jeget. A táblákat szánon vitték a náddal fedett jégve­rembe. Tudod miért? Per­sze, hogy nem tudod. Hál azért, hogy nyáron a ven­déglősöknek legyen mivel hűteni. A tájat hetekig puha hótakaró fedte, alat­ta biztonságban tudtuk a vetést. Ahogy vittük csar­nokba a tejet, vagy ahogy mentünk udvarolni, vagy szomszédolni, ropogott a hó a csizmák alatt. Ez is kellemes „zene” volt. Van egy régi dal, amelyben ez áll: „Hol van az a nyár? Elsuhant már”. Ezt a dalt így for­málom át: Hol van az n tél? így nem sokat ér. Nábrádi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents