Kelet-Magyarország, 1990. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

1990. február 12. Kelet-Magyarország 3 Önállósodó kisfalvak Mégha a politikát a nagy­városokban is csinálják, az ország sorsa a vidéken dől el — állítják sokan. Ha a meg­állapítás igaz, nem lehet ele­get beszélni arról, miképpen «lakul a kistelepüléseken élők jövője, hiszen sokmillió­nyi ember sorsáról van szó. Ezért is tűztük napirendre rovatunkban e témát, s pró­báltunk meg választ keresni olvasóink kérdéseire a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkáránál, Kő- rössy Kálmánnál. — Mind több faluról hall az ember, ahol el akarnak sza­kadni a székhelyközségtől, s az ott élők saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását. A korábbi összevonások virágzó faluközösségeket tettek tönkre, s félő, túl vagyunk az utolsó órán is. Vagy van még esélyük a kihalással fenyegetett apró- falvainknak? — teszi fel a kér­dést a mátészalkai Illyés Ba­lázs. — A mindenáron való centralizáció káros hatásai­ról azt hiszem nem kell bő­vebben szólnom e helyen, s azt sem kell bizonygatnom az olvasók előtt, hogy a túl­zott központosítás nem csak a közigazgatást érintette, át­hatotta az életünk minden te­rületét. A rendszer lényegé­ből fakadt. Kiötlői abban a hiszemben éltek, a szellemi, anyagi erők összevonásával hatékonyabban munkálkod­hatnak a tanácsok is. A ta­gadhatatlan eredmények elle­nére a következmények köz­ismertek. Lélekszámban és tehetősségben fogyatkozó fal­vak. fásultság, közömbösség. Ez igaz egészen a legutób­bi időkig, ám mostanság hál’ Istennek éledezik a szándék, a fennmaradás, a fejlődés akarata. Ez az. ami engem bizakodóvá tesz. S az. hogy a készülő rendeletek is elhá­rítják majd a gátakat az önállósodási törekvések elöl. — E nagy önállósodási hul­lámmal félő, átesünk a ló má­sik oldalára — fogalmazta meg aggályát Hudák András Nyír­egyházáról. — Ki győzi majd pénzzel azt a sok kis tanácsi apparátus fenntartását, működ­tetését, nem beszélve a járulé­kos költségekről? — Egy félreértést el kell oszlatnunk, a jelenlegi költ­ségvetési rendszerben e cél­ra nincs külön pénzügyi ke­ret. Attól, hogy megnő az önálló falvak száma, még nem lesz több pénz. Mindeb település kap kétmillió forin­tot, plusz lakónként egy bi­zonyos összeget. Ezt keresz­telte el a köznyelv egyébként nyomban „fejpénz”-nek. Az viszont tagadhatatlan, a kis­falvaknak nagyon be kell osztaniuk majd a forintokat. De legalább saját maguk gazdálkodhatnak vele. — A nemrég vitára bocsátott önkormányzattal foglalkozó tervezet milyen lehetőségeket kínál azoknak a községeknek, melyek a maguk útján akar­nak járni? — hangzott Szerda­helyi Pál nyíregyházi telefon­számról feltett kérdése. Az egyébként fehérgyarmati szár­mazású olvasónk attól tart, ez újabb mézesmadzag az apró­falvak előtt, amit ráadásul Bu­dapestről rángatnak. — Itt nem mézesmadzag­ról van szó. hanem arról, hogy a tervezet elfogadása, s a helyhatósági választások után az ország közigazgatási térképe gyökeresen megvál­tozik. Pontosabban megvál­tozhat, ha a szavazók úgy akarják. Az eddigi társközsé­geknek ugyanannyi , joguk lesz. mint a székhelyközsé­geknek. S ha a kisebbik falu rá is kényszerül maid az együttműködésre, a nagyobb akkor sem tudja maid rá­erőltetni az akaratát. Mert nagyon sokszor miképp zaj­lott ez eddig? A közös ta­nácsban a székhelytelepülés majd mindig több tanácstag­gal rendelkezett, s ök termé­szetesen a maguk érdekei szerint szavaztak. Ez viszont meg fog szűnni, egyenlő fe­lek, egyenlő erők ülnek majd a tárgyalóasztalhoz. — A tanácsi szakemberek hozzáértését miképpen kama­toztathatják majd a friss önál­lóságot szerzett kistelepülések? — kérdezte Dicső Ferenc Zá­honyból. Ugyanis, ha megtör­ténik a szétválás, a székhely­községben ott maradnak mini­mális feladattal a szakembe­rek, a kisebbekbe pedig nem jut közülük egy sem. — A szakapparátust a mostaninál sokkal hatéko­nyabban is lehet foglalkoz­tatni. Ma valóban előfordul, hogy egv-egy terület gazdája sokszor tétlenül üldögél szo­bájában kellő munka híján. Ügy gondolom, az önkor­mányzat megvalósításával ez megváltozik. Egy-egy kisebb településen luxus lenne mondjuk főállású építtési előadót alkalmazni, ezek a falvak összefognak majd hát. közösen foglalkoztatják, s rá­adásul még bért is takarít­hatnak meg ezzel. Vannak erre már példák most is a megyében. Nyírkáta nemrég vált el Hodásztól, s a végre­hajtó bizottság titkárát kö­zösen alkalmazzák. De szám­talan más együttműködési forma is lehetséges, melyek­kel egészen biztos, hogy élni fognak az emberek. — Hiába a nagy önállóság, ha nem lesz hozzá pénz. Tart még egyáltalán a megyében a nagy önállósodási láz? — hang­zott Kertész Sándor nagykállói olvasónk kérdése. — Láznak én nem nevez­ném, de a folyamat nem sza­kadt meg. Üjkeitéz. Sonkád. Berkesz. Nyírtét, Kisléta, Kék, Gulács ... most éppen ők jelezték ebbéli szándéku­kat. A megyei tanács egyéb­ként igyekszik segíteni, hogy zökkenőmentesen történjenek meg a szétválások, s hogy az ú j önálló községek szerencsé­sen legyenek túl ai. első lépé­seken. Hazánk tagja lehet az Európa Háznak... Az NSZK-nagykovet nyilatkozata lapunknak közösségi összállam, vagy szö­vetségi állam létrehozása ér­dekében fog fellépni. E szö­vetségi álfámban kevesebb jogokkal rendelkezik. (Tudni Nyíregyházán tett látogatást a napokban dr. Alexander A. A root a Német Szövetségi Köztársaság magyar nagykövete. Előadást tartott a Váci Mihály művelő­dési központ szervezésében rendezett külpolitikai fó­rumon, illetve megbeszéléseket folytatott a megye és a városi tanácsi vezetőivel a német—magyar kapcso­latok fejlesztésének lehetőségeiről. Fogadta a nagykövet la­punk munkatársát és vála- zsolt a kérdésekre. □ Nagykövet úr jól is­meri a magyar gazdaság és politika „diagnózisát". A mielőbbi talpra állásunkért milyen „receptet” ajánlana? — Minden Budapesten mű­ködő nagykövet ismeri az ország „diagnózisát”, de úgy gondolom nem a mi felada­tunk szuverén államoknak ajánlásokat tenni. Magyaror­szág maga is jól ismeri a re­cepteket, és tulajdonképpen részben már alkalmazza is azokat a valóságban. Nagy megelégedéssel figyeljük, ta­pasztatjuk, hogy külföldi együttműködéssel például vegyes vállalatok alakulnak, és a magyar vállalatok a műszaki felszereltségüket a legújabb nívóra igyekeznek hozni. □ Hogyan látja hazánk és a Nyugat kapcsolatát a kelet-európai forradalmak tükrében. — Ügy gondolom, hogy a nyugati országokhoz fennálló kapcsolatokat függetlenül kell látni a kelet-európai forradalmaktól. Magyaror­szág — kis lépésekben — már hosszabb időn keresztül alkalmazkodik a modern fel­tételrendszerhez, mintegy a politikai rendszerváltás irá­nyába. Ezért Magyarország kapcsolatai a nyugati álla­mokkal sokkal fejlettebbek, mint a többi kelet-eúrópái or­szágéi Ügy gondolom; hogy a nyugat-európai államok — az NSZK — érdeklődése a je­lenlegi színvonalon tartatik, marad. □ Miként változhat a helyzet Európában az or­szágok között a két Német­ország esetleges egyesítése után? — Az NSZK része az euró­pai közösségnek, mely közel 320 millió embert tesz ki, vagy fog át. A két német ál­lam egyesítése után is tagja kíván maradni az európai kö­zösségnek, és kész minden közép-európai állammal szo­ros, asszociációs kötésben kapcsolatot teremteni. .Mit értek asszociációs kötésen? Egy olyan állapotot, ami a teljes tagság előtti mércét je­lenti. (A következő lépés a teljes jogú tagság.) — Az újraegyesített Né­metország ugyanúgy, mint most a jelenlegi Németország minden esetben az európai kell, hogy a szuverenitás egy részét már ma is átruházta az európai közösségre.) Ügy gondolom, az újraegyesítés következtében Európában emiatt a katonai szituáció ki­vételével nem lesznek válto­zások. Politikai erők egy eu­rópai biztonsági rendszerről gondolkodnak, mely minden állam biztonsági érdekeit hi­vatott szem előtt tartani, azt biztosítani. □ Mi a véleménye, ha­zánk (mikor csatlakozhat ehhez az Európa Házhoz? — Magyarország már jó ideje törekszik, iparkodik az úgy­nevezett Nyugat-Európa Há­za irányába. 1992 után tagja lelhet és nyereséggel, akkor, ha a gazdasága bizonyos fo­kig versenyképessé válik. Hozzá kell tenni; ha a ma­gyar nép készségét mutatja, hogy ennek az európai közös­ségnek tagjává kíván lenni. Reméljük, hogy az lesz, nemsokára... , Köszönöm a beszélgetést. (A nagykövet előadására és a fórumon elhangzott vitára lapunkban később visszaté­rünk.) Baraksó Erzsébet Bezárják, nem zárják? Tanműhely - függőben Nemrég Mikes Gá­bor, a MEDICOR Rönt­gen Rt. ügyvezető igaz­gatója hivatalosan beje­lentette a vásárosnaményi telephely felszámolását. Mi lesz azokkal az ipari ta­nulókkal, akik a szakmai gyakorlatukat ott töltik? — kérdeztük Huszti Sán­dortól, a szakmunkáskép­ző igazgatójától. Az iskola, mint intézmény eddig még semmilyen hiva­talos információt nem ka­pott a MEDICOR-nál folyó szakmunkásképzés felszá­molásáról. Annyit közöltek csupán velünk, hogy időben tájékoztatni fogják a szak­munkásképző intézet veze­tését. Egyébként — termé­szetesen én is olvastam, il­letve hallottam a telep fel­számolásáról, de ismételten hangsúlyozom, hogy hivata­losan még nem kaptam érte­sítést, sőt néhány hete még megerősítették a következő évi szakmunkástanuló igényéi a telepnek. Amennyiben mégis bezár­ják március 1-jétöl a telepet, abban az esetben mindent megteszünk annak érdeké­F ízcseppek börtöne?, a jég marasztalja a leszálló ujjait a vonat kapaszko­dóján, de a tömeg nem vár, sodor, hogy mint diadal­íven, átvonuljon az állomás ajtajain. kezdje az újabb reggelt, sodor, már én* is tudom, hogy ideges toporgás következik a félig nyitott ajtó előtt, hisz nem mind­annyiunk iránya egy, má­soknak máshol reggel a reg­gel, de az ajtó ma is csak félig nyit.va, hát tapossuk, nyomjuk egymást, mint tik- kadt dervizek, ha víz hang­ja csábítja őket, de mi a reggel dervisli maró füst­tel, piseár- és ' izzadság- szaggal olthatnánk szom- junk, fintorgunk, bár tud­juk, más itt éli le életét, itt ad az éjszaka neki nyugal­mat, a nap munkát, egy kis kézügyességgel pénzt, most az életben tartó meleget, a tizenkettőtől ötven fokosig terjedő boldogságot, s a vö­rösen nyugvó nappal az ö szemük is vörösen nyug­szik, de a reggel mindebből csak a napot őrzi, érezteti, s ha a másik ajtón (ismé­telt toporgás, lökdösődés, el­lentétes irányok) kilépve a kevésbé tömény füstöt áhít­Az érkező ja a tüdő, csalódnia kell, hiszen a betötyögő kisvonat felnyíló ajtói is okádják a nikotinpárát, okádják az embereket (közöttük talán egyetlen „nem dohányzót" lehet lelni), a nikotinfelhő egész nap körülöttük leng, de csak ők nem érzik, hisz ajkukon kívül bőrük is ak­tív dohányos, ök is beállnak közénk, gondolatuk színe nekik sem üt el a reggel szürkeségétől, legfeljebb a hidegről van véleményük... ... s talán csak nekem jut eszembe, hogy ez a vá­ros nemcsak a füst, a hi­deg, a munka városa, ha­nem például az állomás előtt a zöldséges standon áruló srácé is. akinek arcán még mosolyt nem láttam, nyu­godtan vándorol kezén oda-vissza az áru, a pénz (a hideg őt standostul elűzte, de azért a helyén lehet zöld­séget kapni, például „Vér a lefolyóban”, „A gyilkos aki megkontrázott egy rebetlit " „A hálószobái testmozgás ABC-je”), biztos, itt kószál valahol az önjelölt, aki pár­tot alapított, s a fiatal „csá­vókat" azzal próbálja belép­tetni, hogy kellemes hölgy­társaságot ígér cserébe, sza­vai meglepően tudományo­sak, csak a mondatok ösz- sze rendezése mutat művé­szi káoszt, (néha igy adva elemi erejű mondatokat)... A tömeg kivetett magából. A város rám se- hederít. Idegen vagyok. Még. Tapolcai Zoltán ben, hogy a tanév végéig biz­tosítsa a gyár az ott lévő 80 ipari tanuló szakmai gya­korlatát, hiszen annak ide­jén a MEDICOR szorgal­mazta a nagy létszámú szak­munkástanuló képzést a te­lepen. Hasonló helyzet áll fenn, mint a forgácslapgyár átszer­vezésekor, csak akkor ez 12 tanulót érintett, nem pedig 80-at és a forgácslapgyár biz­tosította a harmadévesek ki­futását. Az esztergályos és a szerkezetlakatos tanulók má­sik része Tiszaszalkán van szakmai gyakorlaton, és a MEDICOR-ból felszabaduló létszámot nem tudja Tisza- szalka fogadni. A szakmun­kásképző intézetnek pedig nincs erre az évre betervez­ve a MEDICOR két tanmű­helyének üzemeltetési költ­sége, így nem tudjuk vállal­ni a tanév hátralévő részé­nek befejezését. Az 1990—91- es tanévtől viszont — ha eb­be beleegyeznének — a szak­munkásképző intézet vállalná a telepen lévő két tanműhely fenntartását. — Igaz-e. hogy a szakmun­kásképző intézet 'a követke­ző tanévben nem indít szer­kezetlakatos és esztergályos képzést? — A hír igy nem igaz. Min­denképpen indulni fog ilyen képzés, de abban az esetben, ha a MEDICOR-nak nem kell, illetve visszamondja az igényelt létszámot, akkor természetesen ennyivel keve­sebb létszámmal indul a kö­vetkező évi képzés. Szűcs Tünde SZERKESZTŐI OOOOOOOO tm Beidegződések rabságában Talán az egyik legősibb tulajdonsága némely em­bernek, hogy amikor a legjobban szorítanak a gondok, zsugorodik a pénztárca, akkor vág bele a „nagybőgőbe”. Nem len­ne túl sok értelme fontos­kodva bogozni az indíté­kokat, amelyek olykor nem is tudatosak: ereden­dő dacc, kivagyiság, egy­más és önmagunk túllici- tálása, vagy egyszerűen a közhangulat által kiváltott „mostmár mindegy” mo­tívum játssza-e a főszere­pet. A végeredmény szem­pontjából majdnem mind­egy ... Közelebbről: újra elér­kezett a szalagavatók, is­kolai ünnepségek, farsan­gok ideje, s az ember azt gondolná, szerényebb, iga­zában inkább szegényebb jövedelmi, megélhetési viszonyaink hatására ezek a kedvessé, hangulatossá, emlékezetessé is tehető összejövetelek is mérték­tartóvá válnak. Lehet,' hogy hozzám egyoldalú információk ju­tottak el ismerőseim, ba­rátaim révén, de ezek csupa túlzó, rongyrázó, pompában tobzódó ren­dezvényekről, bulikról szóinak. Csillagászati ösz- szegért kibérelt első osz­tályú éttermekről, ruha­költeményekről, márkás ajándékok sokaságáról, több órás éjszakai taxi­zásról és sok egyébről szálldosnak a hírek, me­lyek már csak azért is hb telesnek vélhetők. mertr maguk a szereplők mond­ták el azokat. Isten őrizzen attól, hogy most valamilyen takaré­kossági szentenciákat mondasson az emberrel a nagyon is ismert cs egyál­talán nem új keletű jelen­ség. Annyi még idekíván­kozik, kinek-kinek ízlése, igényessége és nem utolsó sorban pénztárcája szabja meg mire és mennyit költ. De az is igaz. a többség számára követhetetlen az „éiboj" által diktált tem­pó. így hát aligha lehet más véleménye az ember­nek, mint az, aki teheti cs nem a napi megélhetéstől vonja el a pénzt, ám tegye csillogóvá, ^szuper-fény­űzővé gyermeke jeles ese­ményeit, ez mindenkinek személyes ügye és joga. Jó lenne, ha a józan szülői közvélemény sze­lektáló, értékteremtő ereje tenné vonzóvá, maradan­dóvá napjaink diákese­ményeit, s ők diktálnák az egészséges tempót, stílust, ízlést. Ehhez persze egy mélyen fekvő utánzó, kö­vető reflex kioltása szük­séges, amit nem lehet ki­nyilatkoztatással, „ráol­vasással” elérni. De sok bizonyíték van rá, hogy ki lehet szabadulni a be­idegződések rabságából... Páll Géza Bontják a régi, öreg házakat Nyíregyházán a Körte utca, Vay Ádám körút, Dózsa György utca térségé­ben. Helyükre családi házak és négyszintes lakások épülnek a városrendezési terv negyedik ütemében. (E. E. felv.) Itt a11-277! Válaszol Balogh Géza főmunkatárs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents