Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-03 / 2. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. január 3. Január elsején harmadik alkalommal adott újévi koncertet a Nyíregyházi Fúvószenkar a Bujtosl Szabadidő Csarnokban, melynek műsorát a maaeerettcsoport, a S zabái ee Táncegyüttes és a KPVDSZ Művelődési Ház formációs tán cklubjának műsora tett látványosabbá. Jó ajánlólevél Ez az év is jól kezdődött annak a mintegy 800 érdeklődőnek, aki elfogadta a nyíregyházi Bújtosi Szabadidő Csarnok és a Megyei Művelődési Központ közös meghívását. A most már harmadízben megrendezett újévi koncertnél keresve sem lehetett volna jobb serkentőt találni az elkövetkező, embert próbáló hétköznapokhoz. A .gazdag műsor szakmai figyelmet is érdemelne, társadalmi eseményként azonban remélhetőleg végérvényesen gyökeret ver kulturális hagyományaink körében. Jól tették a rendezők, hogy' két év szerényebb kísérlete után, melynek a művelődési központ hangversenyterme adott helyet, a sokkalta nagyobb sportcsarnokban vállalták a rendezést. Beigazolódott, hogy a közönség „vevő” az ilyen eseményekre. A január elsejei vendégek nem csalódtak. A Nyíregyházi Fúvószenekar és a két karmester — Tóth Tamás, Nagy Gyula — jóvoltából két órán át élvezhették a zeneirodalom jó néhány eredeti és fúvószenekarra hangszerelt remekét, Kraus Zrínyi, Fucik Kinizsi indulóját, Dvorak VIII. Szláv táncát és az Üj évben elmaradhatatlan Strauss-mű- veket: a Császárkeringőt, a Pizzicato polkát, a Víg rézkovácsok fülbemászó dallamait. Nemcsak sava, borsa is volt a koncertnek. Több zeneszámhoz a közkedvelt mazsorettek, a Dalanics György vezette — új névvel debütáló — Szabolcs Táncegyüttes és a BozóM Lajos irányította KPVDSZ Formációs Klub táncosai igényes és látványos betétszámaikkal méltán érdemelték ki a közönség vastapsát. Ennyi elismerés után akár elfogultsággal is gyanúsíthatnak. Vállalom, mert a közönség igazolni tud. Még inkább vállalom azért, mert a gondtalanul együtt töltött két óra sem feledtetheti velünk, hogy azok, akiknek tapsolunk az év elejétől már nemcsak a közönség elismeréséért, de létük fenntartásáért is kénytelenek lesznek küzdeni. A fenntartók pénztárcája egyre laposabb. A Szabolcs Táncegyüttes és a Formációs Klub önállósulni kénytelen és csak abban reménykedhet, hogy sokéves szorgalmát, szakmai tudását a nagyközönség, a segítségére képes intézmények és vállalatok meghívásokkal ismerik el, az anyagiakat sem sajnálva. Lehet, hogy a fúvószenekarra is ez a sors vár. L. T. L. TI BORSZÁLLÁSI HÉTKÖZNAPOK Nem fényes palotából jöttek HOGY IGAZÁN OTTHONRA TALÁLJANAK AZ ÖREGEIK Megvallom, régen szerettem volna eljutni a tiborszállá- si idősek szociális otthonába, ugyanis annyi sok jót hallottam erről a négy éve működő intézményről. A tavaszba hajló tél napfénye szinte csalogatja a rügyeket december idusán. A régi Károlyi kastély környékén nem számítottak fehér karácsonyra. A falu szélén lévő épületek kiríttak a fák szürkeségéből, az avar színeiből. Mindenütt rend, tisztaság. Talán még a fakó fűszálakat is megfésülik. A jegenyék, mintha parancsszóra álltak volna sorba, őrzik a csendet, a nyugalmat. Itt minden olyan meghittséget áraszt, egy kis oázis a rohanó világunkban. Mindezt nagyrészt az itt lakók teremtették meg maguknak. ____________________ Szeretetre, emberségre vágynak Ma valahogy izgatottabb mindenki. Az asszonyok frizurájukat igazítják, a férfiak lekefélik az „ujjast”, bajuszt pedernek, valami készül. A kultúrteremben roskadásig feldíszítve a fenyőfa, alatta számtalan ajándék. (A vörös- kereszt meglepetései személyre szólóak.) Ma vendégek is jönnek. A meghívott hozzátartozók, a község vezetői. A karácsonynapi ünnepség fénypontja az itt dolgozók gyermekeinek műsora és a helybeli betlehemesek játéka. Előkerülnek az imakönyvek, az otthon lakói az egyházi énekek hangja mellett köny- nyeiket törölgetve emlékeznek. Az idén a nyírcsaholyi általános iskola pedagógusKételyek és rejtélyek egy gyilkosság ül „Nagy baj van!” — mondta sápadt arccal Füzesi Andrásné és a lánya szerkesztőségünkben. A tragikus történet — melyről lapunkban is beszámoltunk — röviden a következő: 1989. július 10-én Balkányban Füzesi András és Magyar István balkányi lakosokat Urszuly János, 42 éves juhász, balkányi lakos megszúrta. Füzesi András a helyszínen meghalt, Magyar István pedig élet- veszélyes állapotba került. A megyei főügyészség Urszuly János ügyében a nyomozást megszüntető határozatot hozott, melyet a Legfőbb Ügyészség helyben hagyott, vagyis ez utóbbi szerv szerint is Urszuly János Füzesi Andrást jogos önvédelemből szúrta meg. A főügyész tényként állapította meg, hogy 1989. július 10-én az esti órákban Füzesi András és Magyar István közepesen ittasan a balkányi presszó előtt tartózkodott. Ott V. Mihály elpanaszolta, hogy valaki megverte őt. Ezután a helyszínre érkezett Urszuly János, akit Füzesi azzal gyanúsított meg, hogy ő volt a bántalmazó. Urszuly János hasztalan állította : nem vert meg senkit, Füzesi András és Magyar István rátámadtak és verni kezdték. Urszuly János menekülni próbált, azonban üldözői utolérték, ismét megtámadták, a földre rántották, s ütlegelték. Füzesi András a hányát fekvő Urszuly János mellkasára térdelt, a társa pedig a torkát ragadta meg, és megöléssel fenyegették. Urszuly segítségért kiáltott, majd elővette zsebkését, melyet két kézzel kinyitott, s azzal alulról felfelé szúrkált, melytől mindkét támadó megsérült. Az eredmény ismert: Füzesi András a helyszínen meghalt, Magyar István életveszélyes állapotba került. A főügyészség arra a következtetésre jutott, hogy Urszuly János jogos védelmi helyzetben volt. Mivel a támadást puszta kézzel nem tudta elhárítani, a menekülési kísérlete pedig hiábavalónak bizonyult, ezért a kést indokoltan használta. A határozat ellen Füzesi Andrásné (az elhalt férfi felesége) panaszt tett, mondván, hogy a tényállást nem derítették fel kellően, és Urszuly Jánost a férje haláláért felelősség terheli. Az asszony megnevezett két tanút, akik az ura ártatlanságát tudnák bizonyítani. A Legfőbb Ügyészség Füzesi Andrásné panaszát nem találta megalapozottnak, ezért azt részletes indoklás után elutasította. Viszont ebbe Füzesi Andrásné és családja nem nyugszik bele, hiszen nem mindegy számukra, hogy a férj, illetve apa bűncselekmény áldozata-e, vagy netán a tragédiáért ő maga is felelős. Tehát folt esett a becsületén. Ezért Füzesi Andrásné a Legfőbb Ügyészségnek írott levelében többek között kifejti: közvetett információk alapján meg van győződve arról, a férje bűn- cselekmény áldozata. A Legfelsőbb Ügyészségnek elküldött legújabb beadványát jogi szakemberek véleményének meghallgatásával készítette el, s abban új eljárás lefolytatását kéri. Az ügyben a hírlapíró is konzultált jogásszal, aki elmondta: a vádemelés kizárólag az ügyészség dolga. Ha viszont az ügyészség nem emel vádat, akkor Füzesinének nem áll módjában a férje ártalanságát bíróság előtt bizonyítani. Ezért, ha a Legfőbb Ügyészségtől nemleges válasz érkezik, és Füzesinét az sem győzi meg, akkor eddig fel nem tárt tények és bizonyítékok alapján újbóli nyomozás elrendelését kérheti. Cselényi György énekkara köszöntötte az idős embereket. A vacsora hagyományos. Természetesen nem hiányoznak a diós és mákos beiglik. Este kántálni indulnak a fekvőbetegek ablakai alá, s a betlehemesek adják át nekik az ajándékot. Meghittség és béke. Sokan elérzékenyül- nek, szeretteikre gondolva figyelik a gyertya lángját. Még egyszer búcsút vesznek névsor szerint az idén elhunytaktól. Fehér Antal igazgató és munkatársai viselik szívükön gondját ennek a közel száz idős embernek. Látszatra gyönyörű körülményeket teremtettek. Szinte szállodában érzi magát az ember. Kertészkedés szórakozás gyanánt — Nem a külsőségek, de a „belső” a lényeg, — bár az igényességet magunkkal szemben sikerült átültetni az itt lakókba. Tisztán, szépen öltöznek. Ezek az emberek nem jöttek fényes palotából, szeretetre, emberségre vágynak. Mindenkit nevén szólítunk. Szememben mindenki az anyám, az apám. A lakók maguknak találnak elfoglaltságot. Nem szerveztünk ipari tevékenységet, de a környék rendben tartása, a kertészkedés sikerélményt nyújt. Ha elmennek szabadságra, a legtöbben hamarabb visszajönnek, mert itt érzik magukat jól. Most is alig öt-hat ember megy haza a két ünnep között. Nekünk ez a ragaszkodás a köszönet és a hála. Bizonyítja, érdemes becsülettel, tisztességgel végezni ezt a szép és nemes hivatást. Az öregasszony és a Béres-osepp „Tessék mondani, biztos hogy lesz Bé- res-csepp?” Mert az uram már negyed hatkor mondta: — Hallod, hé! jobb lesz, ha indulsz, mert ott biztosan nagy tömeg lesz, és elsodornak azzal a böte lábaddal! Ha első leszel, csak könnyebben hozzájuthatsz. Jaj, köszönöm szépen, nem ülök le. Tetszik tudni mostanában sokat feküdtem, félek, hogy tüdőgyulladást kapok. Az én koromban ez már könnyen előfordul. Tulajdonképpen az uram is jöhetett volna, de dolgozni kellett neki menni. Tetszik tudni nem sok kettőnknek a 4200 forint nyugdíj. Az uramnak volt ám szakmája, most meg portásként dolgozik, jól jön az a kis kiegészítés. Mert bizony egyre nehezebb máma megélni a magunkfajta nyugdíjasoknak. És akkor még most is csak mindenütt áremelés, meg áremelés. Már se liszt, se cukor a boltokban, mindenki spájzol. Nem mondom, nekem is kéne még venni ezt-azt, most is csak egy kiló cukor, meg egy kiló rizsa van otthon, de. tessék mondani, miből? Azt tetszik mondani, hogy emelni fogják a nyugdíjakat? Jaj, hogy a Jóisten áldja meg azt a Németh Miklóst! Mondtam is mindig, hogy szép ember, rendes ember. Megmondom magának őszintén, nekem még az a Pozsgay is szimpatikus. Olyan szépen tud beszélni. Szóval azt tetszik mondani, biztos, hogy kapok Béres-cseppet? Hogy én leszek az első? Jaj, hogy a Jóisten áldja meg magát is. És azt nem tetszik tudni, hogy menynyit fognak adni? Mert nekem kettő kéne. Igaz, nem olcsó mulatság, de hátha segít az uramnak is. Szóval, azt tetszik mondani, hogy legyek nyugodt. Jaj, ne tessék már rém haragudni, de tessék már szólni a csirkéseknek is. hogy én már itt voltam háromnegyed hatkor, és nem bírok sorba állni még egyszer a beteg lábammal. Jó lenne az a kis olcsó farhát meg csirke, hisz jön a karácsony. Nagyon szépen köszönöm a segítséget, a Jóisten áldja meg érte. És tessék mondani, mikor lesz legközelebb ilyen vásár? (A kisvárdai MSZP-vásáron lejegyezte: Abonyi István) Arcok az otthonból. (H. P. felv.) A kultúrteremben beszélgetünk Szabó Mihály bácsival, aki hetvenhét éves és két éve jött ide. — Méhteleken laktam, nem volt gyermekünk, s mikor meghalt a feleségem, három évig ettem az özvegyek kenyerét. Rájöttem, nem megy így egyedül. Rokonaim rendszeresen meglátogatnak, az ünnepeket is náluk töltöm. Kiveszem a részem a kertészkedésből, mert nem érezném jól magam a parkban, ha nem lenne rendezett. Nagy Sándomét a szobájában látogattuk meg. Az ízlésesen berendezett helyiségben az öt ágy mellett a féltve őrzött múlt emlékei találhatók. Nagy néni nehezen mozog, neki behozzák az ebédet. Most kapott képeslapot. Szomorúan jegyzi meg, hogy nem tudja meglátogatni őt a gyermeke, mert fáj a dereka. Nehéz a közösséget megszokni Az állandó bentlakókon kívül rendszeresen fogadnak (tíz személyt) a panziós részen, olyan idős embereket, akiknek a hozzátartozóik hosszabb-rövidebb időre elutaznak és nincs aki gondoskodjon róluk. (Napi 130 forintos méltányos összegért.) — Nem egyszerű bánni az idősekkel — tér vissza az előbbi témához az igazgató. — Tanulnuk kellett nekünk is, hogyan kell hozzájuk közeledni. Itt is vannak úgynevezett „nehéz esetek,” akikkel szintén szót kell érteni. Ebben a korban már nagyon érzékeny mindenki, könnyen harag, vita és sér- tődékenység lesz az eredmény. Nehéz a magányosságból jött embereknek a közösséget megszokni, egymás iránt elnézőnek lenni, de ha ez sikerül, akkor otthonuknak tekintik az intézményt. A bentlakók egészségét a heti egy alkalommal idelátogató vigyázza, lelki vigaszt a falu templomában, vagy az itteni kis imaházban nyerhetnek. Többen tréfásan sérelmezték „a szigorú szeszrendeletet”. De megértőén szóltak, hogy be kell tartani a szabályokat, mert nem vezetne jóra. Sokfajta szórakozással töltik el szászad idejüket- A televízió, a videó heti háromszori filmvetítés, jut idő közös újság- olvasásra, kézimunkázásra. Rendszeresen készülnek ki- sebb-nagyobb műsorokkal egy-egy jelentős évfordulóra, ünnepségre. Szerveztek már rajzversenyt és más tréfás vetélkedőt. Az igazgató nem panaszkodik a látogatók hiányára sem. Hiszen minden jelentősebb eseményre meghívják a hozzátartozókat. így a kapocs nehezebben szakad el, és könnyebb elviselni az -ittlétet. Dankó Mihály
