Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-12 / 10. szám

1990. január 12. Kelet-Magyarország 3 Gyomor kell ehhez... Késve indáit a kikás Késve indultak el csütörtök reggel a szemétszállító autók Nyíregyházán a közterület- fenntartó vállalat telephelyé­ről, ugyanis a rakodók addig nem akarták elkezdeni a munkát, amíg a bérrel kap­csolatos problémáikra nem kapnak kielégítő választ. A reggeli hidegben fél nyolc körül még csendes az udvar, némán állnak a gép­járművek. Az eligazító he­lyiségben annál forróbb a hangulat, szenvedélyekkel, indulatokkal teli felszólalá­sok hangzanak el, illetve köz­bekiáltások hallatszanak. — A rakodók kezdemé­nyezték ezt a ma reggeli munkabeszüntetést — ma­gyarázza Minczér Imre gép­kocsivezető, aki egyben a szakszervezeti bizalmi is. — Tegnap kaptuk meg a fize­tést, s túl soknak találjuk az adó miatt levont összeget. A béralaphoz hozzátették a 13. havi fizetést, a karácsonyi, szilveszteri munkadíjat, s az adólevonás után szinte alig maradt valami. Feszültséget okoz az is, míg a többi rész­legnél volt béremelés, a sze­métszállító részlég kiesett a béremelésből pedig mi esi • náljuk a legnehezebb mun­kát. Kevés a járatbér, van, akinek a pótfeladatát nem számolták el. Kiss Attila rakodó szerint fontos lenne bevezetni a ve­szélyességi pótlékot is. — Ennek érdekében még az egészségügyi miniszté­riumba is írtam — mondja. — Külön gyomor kell ehhez a munkához, i nyáron hem­zseg a kukáee’télen meg majd megfagyu^rtgain ;, Nemsokánaiisca: megérkezik Soltész József igazgató, aki válaszol a dolgozók által fel­Reggel, »z eligaaítóhelyiséf­ben. vetett kérdésekre. Mindenek­előtt azt tisztázza a dolgo­zókkal, hogy nincs olyan ki­fizetett pénz, amelyből ne vonnának le adót az üzemek, vállalatok. Megérti, hogy a megélhetéshez kevés a pénz, de a dolgozók megértését is kéri, hiszen Nyíregyházán a szemetet senki sem viszi el helyettük. Végül a szeméi- szállítók egy bizottságot vá­lasztanak, amely majd tovább folytatja a tárgyalást — ter­mészetesen a munka befeje­zése után. Így közel 3 órás késéssel kezdték meg a mun­kát a dolgozók. Pár perccel később az igaz­gatói irodában a megoldási lehetőségekről tájékoztat Sol­tész József: — Az igazság az, ezek az emberek nagyon sokat dol­goznak, gyakran kegyetlen körülmények között. A nö­vekvő feladatok, a megélhe­tési gondok feszültséget okoznak az emberekben. Az elmúlt években hiába növe­kedett duplájára a bruttó ke­resetük, nem kapnak kézhez annyit, mint korábban. Saj­nos a vállalatunk korlátozott nyereségérdekeltségű válla­lat, vagyis a tanácsi pénzesz­közökből nyereséget nem ké­pezhetünk, s ez is köti a ke­zünket. A béremelkedések érdekében új vállalkozási formát tervezünk bevezetni, részben más területektől vesszük majd e^a pénzt. Csökkentjük az alkalmazotti, munkavezetői létszámot is közel 10 százalékkal, s az így felszabadult összegeket is a bérfejlesztésre fordítjuk. M. Magyar László E lindult már a vona­tunk, megkezdődött a „nagy utazásunk”. Körvonalaiban sejtjük, hogy mi az úticél az „új hazánk­ban”, a köztársaság és a demokrácia földjén, de konkrétan nem tudják még­sem, merre tartunk, milyen a végállomás — és most a nyílt pályára kiérve lefé­keződtünk, a vágányon vesztegel szerelvényünk. Sebesen jön szembe egy másik vonat, látjuk, hogyan tűnnek el a kocsik egymás után és úgy véljük, miköz­ben az a másik elhaladt mellettünk, mintha eközben mi magunk meg előre tar­tanánk. E szimbolikus kép, mely annak idején a fizikaórák klasszikus példája volt a mozgás érzékeltetésére, számomra kifejezően szem­lélteti helyzetünket, ha ön­magunk előbbrejutását, il­letve az Európában lezajlott változásokat szemléljük. „Eldőlt a nagy politikai do­minó” — adták hírül a la­pok akkor, amikor Csehszlo­vákiában, majd a németek­nél és a bolgároknál is elsö­pörte a nép a sztálinista ve­zetői garnitúrát. És akkor még el sem tudtuk képzel­ni, hogy bekövetkezhet a karácsonyi földrengés Ro­mániában is. Mindenütt felgyorsultak a forradalmi események, elvégezték a politikai nyagytakarítást. A németek ledöntötték a nagy falat, amit ledönthe- tetlennek hittek és gondol­junk, lecsukták az ország tönkretételéért felelős sze­mélyeket, akárcsak a bol­Veszteglő „vonatunk" gárok. Felnézhetünk immár a román nemzetre is, és el­keli felejtenünk a korábbi véleményünket e nép­ről, hiszen példátlan, amit összetartásukból, halált- megvető bátorságukból megmutattak. A cseheknek már meg is van az új köz- társasági elnökük, Vaclav személyében olyan politi­kust tisztelhetnek, aki az ő érdekeiket akkor is képvi­selte, amikor az még til­tott volt. Ügy érzékelhet­jük, mások sok mindent másként, okosabban csinál­nak: Románia bejelentette szakítását a szocializmus­sal, a csehek pedig latol­gatják kilépjenek-e a KGST-ből. (Igaz, a demok­ratikus átmenet, a több­pártrendszer, azaz, a nehe­ze számukra is csak ezután fog elkövetkezni.) Miért érezzük úgy, hogy a mi „vonatunk” meg egy fénytelen alagútba került, ahonnan semmire sem lehet kilátni? Talán azért, mert nálunk lassúbbak a változá­sok, nem a lehetséges és szükséges mértékűek és hiába keressük a kivezető utat. Inkább a válság to­vábbi elmélyülését tapasz­taljuk: újabb áremelések, adók, infláció, és megint ár­emelés. Tényleg nincs más eszköz a kormány kezében? Számítottunk rá persze, hogy keserves korszak kö- - Vétkezik, sokat kell tűrnünk és elviselnünk, de azért hal­ványan élt bennünk a re­mény, hogy mielőbb lesz­nek felmutatható eredmé­nyeink, történnek olyan változások, melyekre büsz­kék lehetünk. Ma már egy­re több a reményt vesztett ember. Megannyi huszadik századi „Tiborc” panaszol­ja fel, sírdogálja el bána­tát: jaj, mi lesz? Mert az eddigi intézkedések csak azt erősítik meg a tömegek­ben, hogy mindent a nép­pel fizettetnek vissza, az ország gazdasági, politikai és erkölcsi lezüllesztésének következményeit az egysze­rű emberek érzik meg a leginkább. Vagyis mindig a végén csattan az ostor. Zúgolódnak az emberek, hogy nálunk miért nem történt meg a németekéhez, bolgárokéhoz, csehekéhez hasonló felelősségrevonás, miért nem vonják le a kon­zekvenciát és állnak fel a székekből azok, akik újra és újra téves és hibás dönté­seket hoznak. Meddig bír­juk a terheket? Előre be­láthatatlan, mi következik be, ha elszabadulnak az árak... Kilátástalan jövőnket kémlelve egyre többen sze­retnének valami „kapaszko­dót”, „fogódzót”, bizonyo­sabb helyzetet, tisztábban látható körvonalakat, új céljaink irányába tartva. A gazdaságtól ez egyelőre nem remélhető. Mit várha­tunk a nagypolitikától ? Félünk a tisztázatlan szi­tuációktól, sokalljuk az erők szétforgácsolódásának mértékét, a látványos párt­szakadásokat. Most, hogy véget ért az az egyértelmű időszak, amikor az ellen­zéki pártok együttesen lép­tek fel az állampárttal szemben, megváltozott az ellenzéki pártok szerepe és kapkodjuk a fejünket, ki mit mondott, hogy is van ez, mi történt és kinek a véleményét tudnánk elfo­gadni. Mert az állásfoglalás nem kerülhető el. w E s ha egyelőre sem a politikában, sem a gazdaságban nem tudunk „megkapaszkodni”, marad segítségül az erköl­csi tartás. Talán van még annyi belőle, hogy a közel­gő szabad választásokon tiszta szívvel és fölemelt fő­vel tudunk majd az urnák elé járulni, ahol jövőnkről, gyermekeink sorsáról is dönteni fogunk. Reméljük, sikerül megőriznünk azt a morális tartást, mely nehéz történelmi pillanatokban olyannyiszor jellemezte a magyart. Van még egy kis időnk —, hogy ezzel kap­csolatban önvizsgálatot tartsunk — de nem sok. Elindult a „vonatunk” ... Baraksó Erzsébet Segépccrl [Élvért Látványos gálaműsort és koncertet rendeznek az Er­délyben élők megsegítése ér­dekében a Bujtosi Szabadidő Csarnokban vasárnap, január 14-én. A délután 5 órakor kezdődő műsorban többek között fellép a Cantemus és Pro Musica kórus, a Nyírség táncegyüttes, az Erdoria mo­dern tánccsoport, a Primave- ra balettegyüttes, a Slip táncklub, a Nyíregyházi Ve­gyes Kar, a Dongó együttes. Támogatott sztrájk a Volánnál Buszok vezető nélkül Elbocsátanak száz embert Jó szakma az autóbusz-vezeték mert tízezren felül is kereshet, aki a volán mögé ül — mondja a kívülálló. Nincs megbecsülése a szakmánknak, kötelező á túlóra, vé­gül is három év alatt annyit dolgozunk, mint más négy esztendő alatt, s így sem több a pénzünk a népgazdasági átlagnál — állítja az, aki buszt vezet. Az említettek máris rávi­lágítanak arra az ellentmon­dásra, amely a Volán válla­latokat, a közúti közlekedést jellemzi. Minderről azért ér­demes szólni, mert január 18-ára országos sztrájkot MEDOSZ-kongresszus Megyei érdekképviselet Január 12—14-én tartja XXVII. kongresszusát a Me­zőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi dolgozók szakszer­vezete. Ezen megyénket 24 szavazati jogú és 2 tanácsko­zási jogú küldött képviseli. Sajnos utólagosan megál­lapítva politikailag a lehető legrosszabb időt fogtuk ki, tagságunk figyelme nem a kongresszusra, hanem vala­hova máshová irányul, amit egy kifejezéssel megélhetési gondoknak mondhatnánk. Ennek ellenére az elmúlt év végi megyei választói érte­kezleten és több fórumon megfogalmazódtak azok a sú­lyos gondok, melyeket me­gyénk tagsága érdekében képviselnünk kell a kong­resszuson. Ezek közül ki­emelkedik, hogy foglalkozta­tási gondjaink tovább nőnek. Az ingázásiból végleg hazaté­rő főleg szakképzetlen és a megyén belül felszabaduló munkaerő fogadására mező- gazdasági üzemeink képtele­nek. Napjainkban már kon­centráltan is jelentkezik a nagyarányú munkanélküli­ség. Ä szovjet exportra orien­tált mezőgazdasági — első­sorban akna — termékeink­nél a piac beszűkülése és a rubelelszámolás visszásságai szintén megyei sajátos prob­lémákat hoztak a felszínre, anjelyek szorosan kapcsolód­nak a megélhetési nehézsé­gekhez, úgy nagyüzemi, mint egyéni szinten. Bér- és jövedelemviszonya­ink nem teszik lehetővé, csak az egyik napról másikra történő gondolkodást. Me­gyei tagságunk az országos­hoz képest jelentős lemara­dásban van többek között bérezés, szociális ellátás, in- frastuktúra területén is. A munkavállalói érdek­képviselet elsődlegességét sú­lyozva továbbra is meg kell őriznünk ágazataink egysé­gét. A szövetségi kereten be­lül az új szervezeti felállás­ban minden tisztségviselő­nek megvan a megfelelő he­lye és szerepe a tagsza/kszer- vezeteinikben és a területi képviseletnél. Világosan kell látnunk, hogy a civakodás, egymás­ra mutogatás ügyünket nem előre viszi, de segítséget is elsősorban saját magunktól várhatunk. Megyénk mezőgazdasági dolgozói szorgos emberek, munkájukat becsülettel, sok esetben erejükön túl vállal­va végzik, melynek alapján joggal elvárják a termelési és értékesítési biztonságot és a munkájukkal arányos jöve­delmezőséget. Kocsis László MB-titkár hirdettek. így szeretnék fel­hívni a figyelmet egy elha­nyagolt szakmára, egy meg- , becs ülést, hiányoló tevékeny­ségre. Nincs tartalék A Szabolcs Volán Válla­latnál Eröss Károly igazgató­tól az okokról érdeklődtünk, hiszen szakszervezeti kezde­ményezés a sztrájk, azonban a vállalati vezetés is egyetért a munkabeszüntetéssel, mert úgy látja, mindenfajta tarta­lékot kimerítettek. Nem árt. néhány számot felsorolni a közúti közleke­désben dolgozók keresetét megvilágítva. Eszerint a szakma országosan 17 száza­lékkal alacsonyabb bérezés­ben részesül, mint a népgaz­daság más termelő ágazatai. S a Szabolcs Volán dolgozói még ettől is hatodával keve­sebbet keresnek. Ám akkor sem rózsás a kép. ha a me­gyében elért fizetéseket ha­sonlítjuk össze. Tavaly brut­tóban 7476 forintot kerestek átlagban a termelésben fog­lalkoztatottak, míg a Volán­nál 6905 forint volt az átlag. A több, mint ötszáz forintos havi lemaradás mellett pedig szükséges volt a rengeteg túl­óra. a buszvezetők 206—208 órát dolgoznak egy hónapban. — Ahhoz, hogy az Ígért 15 százalékos béremelést végre­hajtsuk, száz embertől meg kell válni — mondja Erőss Károly igazgató. őket szidják Közben arra is fel kell ké­szülniük. hogy őket szidják a februártól mégnövekedett ta­rifák miatt. Csakhogy a sze­mélyszállítás díjainak emelé­se az állami támogatás csök­kentése miatt van, esetleg az anyag- és alkatrészárak 12 százalékos áremelését ellen­súlyozza. A benzin 8 forint ölVén filléres, a gázolaj négy- fbrinfos literenkénti áremelé­se Viszont már olyan költ­ség, amire nemigen jut fede­zet. — A következmény: auto­matikus beszűkülési folya - mat indult meg — állítja az igazgató. — Nincs pénzünk új buszok vételére, a teher­autók is elhasználódnak. A Szabolcs Volán évek óta háromszáz körüli autóbuszt üzemeltet. A mostani lehető­ségei szerint viszont 15-néi több új buszt nem tud besze­rezni a végképp elavultak pótlására. Ez előrevetíti, hogy elöregedik az autóbuszpark. hiszen ilyen ütem mellett húsz évig kellene üzemeltet­ni egy buszt, miközben a nemzetközi összehasonlítás szerint is maximum 6—8 év az optimális élettartam olyan kihasználtság mellett, mint ami nálunk van. Kevés utánpótlás A sztrájkhoz, mint végső eszközhöz nyúltak a közleke­désiek. Ugyanis még tavaly ősszel öt vállalat vezetője (a többiek megbízását élvezve), levélben fordult a szakmi­niszterhez, vázolta az egyre kevésbé kezelhető elégedet- lenségi hullám kialakulását. Választ csak a napokban kap­tak, megoldási javaslatot vi­szont nem. Pedig a forgalmi juttatás, amit az évi kétezer órán túl dolgozó buszvezetők kapnak Nyíregyházán, a ter­vek szerint valamennyi he­lyi járatnál érvényes lesz az idén. Csakhogy a túlórák mi- . att sem népszerű ez a pálya, keresni kell az utánpótlást. A Volánnak ma már arra sincs lehetősége, hogy a te­herforgalomból származó be­vételből átpumpáljon vala­mennyit a buszközlekedésbe — ahogy tette ezt korábban. Ugyanis ott pedig az ígért versenysemlegesség helyett éppen a közlekedési vállala­tokat éri hátrány. L. B. Végiggondoltuk: sajnos egyre több helyen, egyre többet kell sorban állnia, ne tetézzük ezt azzal, hogy a bevallási egységcsomagért is el kell mennie. ^ Mindazon magánszemélyek és egyéni vállalkozók * részére, akik tavaly adóbevallást nyújtottak be, vagy adószámmal rendelkeznek, az egységcsomagot -díjmentesen- az állandó lakóhelyre címezve megküldjük. Ha valamilyen okból a csomag január 15-ig nem érkezne meg, telefonon, levélben, vagy személyesen kérjék azt az állandó lakóhely szerinti Adófelügyelöségtöl. ^ Ezt kérjük azoktól is, akik idén először adnak "f adóbevallást, hiszen az ö címükkel természetesen nem rendelkezhetünk. Együttműködésében bízik az APEH) GGK Spot ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents