Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-09 / 7. szám
4 Kelet-Magyarország 1990. január 9. Hazánkba is ellátogat a japán kormányfő „A magyarok nem halat, hanem hálót kérnek a halfogáshoz” — írta Kaifu Tosiki japán kormányfő európai kőrútjának megkezdése elé szánt kommentárjában az Aszahi Simbun. A hasonlatból kitűnik, hogy a távol-keleti országban (ahol szombaton jelentették be, hogy a tokiói kormány 500—500 millió dollár kötetlen felhasználású hitelt nyújt Magyarországnak és Lengyelországnak) megértik a magyar törekvéseket, ami annál is inkább lényeges, mert Kaifu Tosiki személyében először tesz budapesti látogatást japán miniszterelnök. Kaifu Tosiki és Nakajama Taro külügyminiszter több mint hatvantagú küldöttség kíséretében helyi idő szerint hétfőn délután indult el tíznapos, nyolc országot érintő európai útjára, amelynek során felkeresi az NSZK-t, Belgiumot, Franciaországot, Angliát, Olaszországot, a Vatikánt, Lengyelországot és Magyarországot. A miniszterelnök találkozik a Közös Piac és a NATO főtitkárával, audiencián fogadja őt a pápa. A japán sajtó egységes értelmezése szerint a miniszterelnök lengyelországi és magyarországi látogatása lesz azonban az utazás fénypontja. A múlt év augusztusában, az egymást követő kormány- válságok után a viszonylagos ismeretlenségből a Liberális Demokrata Párt (LDP) elnöki és kormányfői kettős hatalmi posztjára emelkedett ötvenkilenc éves politikus beiktatása utáni első sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy jelszava: „párbeszéd és reform”. Fogadalmához hűen hamarosan kezdeményezte európai útját, amelyet azonban sokan úgy értelmeztek — és még ma is szép számmal vannak ilyenek —, hogy elsősorban belpolitikai célzatú külpolitikai lépésnek szánta azt, annak érdekében, hogy diplomáciai sikerekkel próbáljon kedvezőbb képet kialakítani a megtépázott tekintélyű LDP-ről: Ismeretlen részletek Brit tanácsadó titkos útja Londoni sajtójelentés szerint a brit kormány egy magas rangú külpolitikai tanácsadója az elmúlt hónapban titakihan Pekingben járt, hogy az ottani vezetőknél puihatolódzon a Hongkong Kínához történő visszacsatolásával összefüggő kérdésekről. (A tervek szerint a brit koronagyarmat 1997-ben kerül vissza Kínához.) A Sunday Times jelentése szerint Percy Cradock, a szigetország egykori pekingi •nagykövete a- kínai kormány „több kulcsbeosztású tagjával” tárgyalt Pekingben. Hírek szerint a diplomata kormánya bíráló észrevételeit tolmácsolta a kínai vezetőknek a Hongkong visszacsatolásával kapcsolatban elfoglalt makacs pekingi álláspont miatt. London mintegy 225 000 hongkongi állampolgárnak engedélyezni kívánja, hogy Nagy-Britanniában telepedjen le, Peking azonban eddig határozottan elutasította az elképzelést. A lap úgy értesült, hogy Percy Cradok nem Margaret Thatoher megbízásából utazott a kínai fővárosba. A kormány egyik szóvivője ugyanakkor vasárnap közölte, hogy a miniszterelnök „teljes mértékben tisztában volt a diplomata útjával”. A szóvivő semmiféle részletet nem volt hajlandó ismertetni a megbeszélésekről. A pekingi diáklázadás leverését követően jelentősén megingott a Hongkong jövőjével kapcsolatos bizalom, tízezrek hagyták el a jelenleg még brit gyarmatot. Douglas Hurd brit külügyminiszter január 13-án keresi fel Hongkongot, a gyarmat kormányzója pedig szerdán Pekingbe látogat. Képtávírón érkezett AZERBAJDZSÁNI SZSZK, SZU: A helyi lakosok átkiabálnak egymásnak a határt jelentő folyón, miután a szovjet oldalon ledöntették az őrtornyokat, lebontották a drótkerítést és megrongálták a jelzőberendezéseket. A nahi- cseváni népfront azt követeli, hogy az Iránnal közös határon nyissanak egy 137 km-es szakaszt, mások „Iránba szakadt testvéreikkel a Nagy-Azerbajdzsánt” szeretnék megteremteni. CAPE CANAVERAL, CSA: Ctra készen a Columbia űrrepülőgép személyzete a január 8-iki indulásra. Képünkön balról jobbra: Marsha Ivins, Dan Brandenstein parancsnok, David Low, James Wetherbee, a gép pilótája és Bonnie Dunbar. Biciklisták tüntettek a Trabantok ellen Több ezer biciklista tüntetett tegnap Berlin utcáin a kerékpárosok jogaiért és a kétütemű autók okozta levegőszeny- nyeződés ellen. Az ADN hírügynökség beszámolója szerint a tüntetők a Berlin központjában lévő „Fiatal tehetségek háza*» elé vonultak, ahol a Zöld Liga elnevezésű környezetvédő párt tartott akciónapot. A biciklisták egyebek közt a kipufogó gázok szintjenek a csökkentését, kerékpárutak építését, a kerekezők és a gyalogosok biztonságát szolgáló intézkedések meghozatalát követelték megmozdulásukon. SZKP-kflldöttség Litvániában Hétfőn elutazott Vilniusba az SZKP Központi Bizottságának küldöttsége, hogy a helyszínen tanulmányozza a Litván KP pártszakadáshoz vezetett XX. kongresszusa után kialakult helyzetet. Mihail Gorbacsov pártfőtitkár- államfő várhatóan szerdán csatlakozik a küldöttséghez. Nádasban rejtőzött a diktátor házaspár Újabb részletek Ceausesco meneküléséről A véres kezű román diktátor meneküléséről újabb részletek váltak ismertté . Azt már tudjuk a korábbiakból, hogy december 22-én, „az utolsó munkanap” kezdetén, a délelőtti órákban Nicolae Ceausescunak rendkívül gyorsan kellett menekülnie; először fordult elő, hogy a központi bizottság épületének tetejére landolt a helikopter, amely korábban mindig a székház előtti téren „parkolt”. A pártközpont épületéből Nicolae Ceausescut és feleségét légi úton menekítették, majd Snagovról, a tóparti nyári rezidencia füves leszállópályájáról ismét magasba emelkedve indult ismeretlen célja felé az elnöki helikopter. Titu községtől négy kilométernyire váratlanul leszállították a helikoptert, amelyen a diktátor házaspáron kívül két személyi biztosító is tartózkodott. A helikopter pilótája a gépet visszavezette Otopeni felé, miközben a két testőr fegyverrel megállított egy vörös színű Dacia 1300-ast a Bukarest—Pitesti autópályán. Eddig egybehangzó a történet; innen különböző verziók keringenek a további menekülésről, de bizonyosat senki sem tudott. Most újabb részleteket közölt Jean Mol- doveanu, az országos rendőr- parancsnokság vezetője. Előrebocsátotta : biztonsági okokból nem közük, név szerint kik fogták el Nicolae és Elena Ceausescut. A tájékoztatás szerint a vörös Daciából kiszállították az utasokat és négyen utaztak Tirgoviste irányába. Már majdnem elérték a várost, amikor a vörös Dacia fékezett és megállt az egyik gabonatermelő vállalat központi irodáinál és raktárainál. Itt kiszálltak a kocsiból: Ceausescu és felesége az egyik irodahelyiségben keresett menedéket, a két biztosító eltűnt, ők „segítségért” mentek. Idő közben riasztották a Dimbovita megyei rendőrséget, mert lakossági bejelentések érkeztek arról, hogy a megyében látták Ce ausescut egy vörös Daciában. .. Az épület előtt összegyűltek a közeli lakosok és A FIDESZ megyei gazdasági az ott dolgozók, s amikor a megyei rendőrség által riasztott egyik radaros kocsi odaérkezett két rendőrrel, már ötvennél többen ácsorogtak a ház előtt. A két rendőrnek feltűnt a tömeg, s megálltak a kocsival. Egyik kiszállt és kérdezte: — Itt van? Egy takarítónő halk válasza hangzott el: — „Igen, itt vannak...”. Ekkor a rendőr bement az irodákba, s az egyikben megtalálta a diktátort és feleségét, akik elmondása szerint reszketve, láthatóan teli félelemmel várakoztak. A rendőr így kiáltott: jöjjenek, én biztonságba helyezem magukat. Ceausescu hitt, és a házaspár elindult a rendőrrel. Csak nehezen ve- rekedték át magukat a tömegen. Valahogy mégis elérték a radaros kocsit, amibe a rendőrök valósággal betuszkolták őket. A tömegből viszont gépkocsivezetők ugrottak kocsijukba, s üldözőbe vették a gyorsan induló rendőrautót, azt gondolva, hogy a rendőrök menekítik a diktátort. Az üldözők kétszer oldalról „meglapították” a rendőrségi kocsit, mintha csak filmjelenet lett volna! A két helyi rendőr nagyon jól ismerte Tirgoviste külvárosának keskeny utcáit, s egy kanyarnál egérutat nyertek. Sikerült megtéveszteniük üldözőiket, s más irányba indultak: Buftea felé, amely egy mellékűtról volt megközelíthető. Negyven kilométert minden különösebb akadály nélkül tettek meg. Ekkor a két rendőr azt ajánlotta, biztonságos lenne elrejtőzködni. Ceausescu ebbe is beleegyezett. Egy elhagyott tó partján lévő nádashoz érkeztek. A kocsit nádakkal borították be, hogy a légi felderítés ne vegye észre őket. A nádasban rejtő; '/ é két rendőr — ha r jes szövegben — < cp ból közreadta ab /\ Egyikük megkérde ^ éheztette az orszá gát éveken át?” \ erre nem válaszolt Viszont Elena asszony — nikus, pökhendi hangon -*•. ezeket mondta: „Ugyan kérem, mondja meg nekem, tu- • lajdonképpen ki halt volna meg ? Kijelenthetem, nem halt éhen 'senki Romániában.” „Miért volt olyan rövid adásideje a román televíziónak?” — kérdezték még a rendőrök. Ceausescu szerint azért, hogy „a dolgozók korán lefeküdhessenek, hogy jól kipihenjék magukat a másnapi munkához.” A diktátor házaspár több órát töltött a nádasban. Majd este 10 után elindult a gépkocsi. A rendőrök azt mondták, most viszik őket a biztonságos helyre. Ügy is történt, egy közeli katonai támaszponthoz érkeztek és a „jövevényeket” átadták az egységnek. Közben a Securi- tate-erők kiderítették, merre rejtőzködik Ceausescu és heves támadásokat indítottak levegőből és földről a katonai támaszpont ellen. A harc több mint egy napig tartott Amikor már nagyon veszélyessé vált a helyzet, akkor Ceausescut és feleségét páncélozott autókba tették. Több ilyen páncélozott harci járművet mozgatott a katonai parancsnok, s így a Securi- tate-egységek tagjai nem tudták, a nyolc mozgó, állandóan különböző helyzetváltoztatást végző páncélos közül melyikben van a diktátor és felesége, akik ekkor már letartóztatásban voltak. Talán a későbbiekben arra is fény derül: hol volt a tárgyalás és hol végezték ki Ceausescut. Oltványi Ottó A megye halmozottan hátrányos helyzetének jellemzői közismertek. Munkahelyei nem képesek foglalkoztatni az itt élő népességet, emiatt emberek tízezrei kényszerülnek a lakóhelyükről több száz kilométerre ingázni. A helyben meglévő gyárak jó része függő helyzetben van máshol lévő központjaiktól, ezért a képzetlenebb munkát igénylő, környezetszennyezőbb termelést telepítették térségünkbe. A munkabér szinte minden ágazatban alulmúlja az országos átlagot, s mind az iparban, mind az építőiparban, mind a mező- gazdaságban egyértelműen utolsók vagyunk a megyék rangsorában. (A mezőgazdasági és erdőgazdasági szektorban foglalkoztatottak elmaradása az 1988- as évben, bruttó bérben az utolsó előtti (!!) megyétől 618 Ft, az azt megelőzőtől pedig 1148 (!!) Ft.) A jelenlegi körülmények között a megye nem vonzó perspektíva az értelmiségiek előtt — az oktatási-kulturális háttér és a bérezési feltételek kedvezőtlen helyzete miatt — sem a vállalkozók számára — akik normális közművesítést és telefonhálózatot várnának. Amennyiben a megyét önálló gazdasági egységnek tekintjük, akkor a külvilággal (az ország többi részével, ill. külfölddel), meggyőződésünk szerint igen kedvezőtlen kapcsolatokat tart fenn. Elavult, igénytelen, kevésbé feldolgozott és megmunkált termékeket gyárt és szállít, amelyeket drágább, jobb termékekért cserél. Jól működő gimnáziumaink (Zrínyi, Krúdy) továbbtanuló diplomás végzettjei csak elenyésző számban térnek vissza megyénkbe. És még hosszan lehetne folytatni a sort. Ám a megyének vannak kedvező adottságai is, s a továbblépéshez elsősorban ezekre kell támaszkodnunk. Legelső és legfontosabb termelési tényezőnk a bőségesen rendelkezésre álló olcsó munkaerő (amelyek szakképzettebbé válását a program oktatási részéi tartalmazzák). A másik, a jövőben kulcspozícióra szert tehető lehetőségünk, a megye földrajzi fekvése, amely lehetőséget teremt a Nagy-Alföld, Észak-Erdéíy, Kárpátalja és Kelet-Felvidék közötti gyümölcsöző kapcsolatok közvetítésére. Megyénk hátrányos helyzete nem újkeletű jelenség. Az ígéretek és deklarációk ellenére a kommunista párt idején ezek a különbségek nemhogy csökkentek, de kimutathatóan nőttek. Bebizonyosodott, hogy a kijárásos, lobbizásos, könyöradomá- nyokat váró politika nem eredményes, s még ha a töredékei, morzsái az ígért támogatásoknak el is jutottak hozzánk, az nemhogy a tűz eloltására, de még csillapítására sem volt elég. A megyének nem paternalista gyámkodásra, nem kivételezett segélyekre van szüksége, hanem olyan esélyegyenlőségre, ahol mar hihetünk abban, hogy a megye meg tudja mutatni értékeit, meg tudja mutatni, hogy benne dolgos, igyekvő emberek laknak. A megye lakossága az országos átlagnál lényegesen nagyobb erőfeszítést tesz jövedelme növelése érdekében (1987-ben naponta az országos átlagnál 32 perccel többet töltött termelőtevékenységgel), amiből következik, hogy szórakozásra is kevesebb idő jut. Melyek azok a feltételek, amelyek esélyegyenlőséget teremtenének a megye számára, a hosz- szabb távra lehetőséget adnának a gazdasági-társadalmi-szociális- kulturális fejlődésre? Elsőként a fejlett infrastruktúra létrehozása (utak, telefon, víz- és csatorna- hálózat, vezetékes gáz, villany, légi közlekedés stb.), amely pind az ipartelepítésre, mind a vállalkozások fellendítésére jótékony hatást gyakorolna. Mindemellett járulékos hatásként még ideiglenesen, a foglalkoztatási helyzetünkön is segítene valamelyest. Ne a lerobbant vállalataink elavult termékeinek dotálására vegyünk fel hiteleket, hanem egy olyan modern gazdaság alapjainak lerakására, amelynek megkerülhetetlen feltétele egy jól működő infrastrukturális háttér. A másik ilyen feltétel a vállalkozásbarát környezet kialakítása, amelynek az infrastruktúra csak az egyik feltétele, de legalább olyan fontos a vállalkozókat egyszerű, áttekinthető és kedvező hitelfeltételekkel és szabályozással segíteni, amit meg lehetne toldani munkahelyteremtő foglalkoztatásuk adókedvezményekkel történő segítésével, és az újonnan beindult vállalkozások adóztatásának megszüntetésével. Mindemellett nem elhanyagolható az oktatási-kulturális háttér fejlesztése sem, mivel hosszútávon csak ez nyújthat garanciát a megye kreatív, gyors és rugalmas gazdasági szférájának megteremtéséhez. Mindezekért támogatjuk a megyében új felsőoktatási intézmények felállítását, mindenekelőtt egy egészség- ügyi és egy gazdasági főiskola beindítását. (Ez utóbbiban feltétlenül célravezetőnek tartanánk a menedzserképzés és a külkereskedelmi ismeretek oktatását.) Kívánatosnak tartjuk továbbá — megfelelő feltételek mellett — vámszabad területek kialakítását, és a gyárak önállósági törekvéseinek felkarolását, hiszen a megye többszörösen megszenvedte már a gyarmati sors „áldásait”. (Addig is, amíg a szükséges leválások és önállósulások nem történnek meg, felkaroljuk és támogatjuk a bérezésben és premizálásban bennünket sújtó hátrányos gyakorlat megszüntetését.) Ugyanakkor üdvözölendő jelenségnek tartjuk a külföldiekkel — elsősorban nyugati partnerekkel — megalakított vegyes vállalatok megjelenését, akik a fejlettebb munkakultúrában és a bérezés területén is előrelépést jelenthetnek. Szerencsésnek találnánk a remélhetően nagy számban felbukkanó vállalkozások érdekvédelmének rendezését, s a fiataloknak pedig egy Fiatal Vállalkozók Szövetségének felállítását. Mádi László programtervezetének alapvonalai Elkészült a FIDESZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének gazdasági programja. Önök az első tervezetet olvashatják, s kérjük minden velünk szimpatizáló olvasónkat, küldje meg ehhez kapcsolódó észrevételeit, konkrét ötleteit, javaslatait választási irodánkba. (Címünk: 4400 Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér 9. 306. sz., vagy személyesen Mádi Lászlónak: Nyíregyháza, Váci M. u. 58. 2/6.). Ezen programtervezetünk nem tartalmazza a földtulajdonnal és a földműveléssel kapcsolatos elképzeléseinket, amellyel egy külön programtervezet foglalkozik majd.
