Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-08 / 6. szám

1990. január 8. Kelet-Magyarország D inamo helyett Unirea Tricolore Hz UEFA igent mond? A színfalak mögött már ja­vában folyik- a vita, az érve­lés arról, hogy a román Di­namo Bucuresti régi nevén folytathatja-e a labdarúgó KEK-szereplését március­ban? Ismert, hogy a megdön­tött Ceausescu-rezsim egyik rossz politikai múltú futball- klubja nevének megváltozta­tását határozták el a román fővárosban. Az elképzelések szerint a Dinamo Bucuresti a közeljövőben Unirea Tricolo­re néven szerepelne, ami vol­taképpen nem új elnevezés, hanem csak visszatérés az 1948 előtti egyesületi névhez. Ez a „visszakeresztelés” az ATS svájci hírügynökség sze­rint gyakorlatilag végleges, megmásíthatatlan tény, ám de a román klubot esetleg az a veszély fenyegeti, hogy el­veszíti jogát a kupagyőztesek vetélkedőjének negyeddöntő­jében való szereplésre. Az Európai Labdarúgó Szövet­ség (UEFA) kupaszabályza­tának egyik pontja ugyanis leszögezi: adott csapat, adott sorozatban csak egy néven szerepelhet. Ha ettől a gya­korlattól bármelyik klub is eltér, akkor kizárják. Az ATS munkatársa Zü­richben az UEFA jogászait, és más vezető személyiségeit kérdezte arról, vajon a Dina­mo Bucuresti az ismert törté­nelmi események után elha­tározott névváltoztatási ké­relme miatt törölnék-e a KEK-ből? Az újságíró olyan információkat szerzett, hogy a román csapattal kivételt tennének, azaz a jugoszláv Partizán Beograd ellen le- játszhatja majd két mérkőzé­sét a legjobb nyolc között. A megkérdezett UEFA-tisztség- viselők persze érthetően el­zárkóztak még attól, hogy eb­béli állásfoglalásukat hivata­los döntésként közölje a sváj­ci hírügynökség. Ez érthető, mert egyrészt a Román Lab­darúgó Szövetség hivatalosan még nem értesítette az euró­pai futballszövetség vezérka­rát a változtatási elképzelés­ről, másrészt pedig a végső szót az UEFA végrehajtó bi­zottságának kell meghoznia. A Reuter munkatársa Belg- rádban arról érdeklődött, va­jon a Partizán Beograd klub­vezetőit befolyásolná-e a ro­mán egyesület névváltoztatási terve? Kiderült, a Partizán mindenképpen pályára lépne, mert nem akar elesni a belg­rádi találkozó tekintélyesnek ígérkező anyagi hasznától. A sorsolás szerint a román és jugoszláv kupagyőztes első összecsapását március 7-én, Bukarestben játszana le, a visszavágóra pedig 21-én ke­rülne sor. A végső döntés jo­ga tehát az UEFA vb kezé­ben van. Foci­harag Romániában a népharag késztette a sportvezetést, hogy a fegyverropogások kö­zepette meghozza drákói íté­letét, december 28-án azon­nali hatállyal feloszlatták azokat a labdarúgócsapato­kat, illetve -klubokat, ame­lyeket a Ceausescu-klán tag­jai és kiszolgálói hoztak lét­re, érdekeiknek megfelelően' Így megszűnt az FC Olt és á Victoria Bucuresti labdarú­gócsapata, aminek következ­tében az NB I mezőnye 18- ról 16 együttesre olvadt. AZ FC Öltből — Ceausescu szü­lőfalujából — NB I-es csa­patot csináltak, a körzeti baj­nokságból vitték a legjobbak közé, miközben 28:0, 30:l-e« győzelmet ért el. Az ország különböző tájairól összever­buvált együttes a román fut­ball szégyene lett! A Victo­ria Bucuresti a Milicia csa­pata volt, a Ceausescu-család házi együttese. A két csapat eredményeit törlik a román bajnokságból. Tizenhetet kiemeltek Budapest Bank Kupa Vívás Vasárnap zárónapjához ér­kezett a négynapos Buda­pest Bank Kupa junior vívó­verseny, amely a Világ Kupa pontokért folyik. Az utolsó „felvonásban” tíz ország 82 kardozója vetélkedett. A vi­lágranglista első 32 helye­zettjéből 29-en léptek pástra. A legnépesebb csapatot ez­úttal is a házigazda Magyar- ország állította ki 22 vívóval. A nap kérdése volt, sike­rül-e a magyar vívóknak végre érmet szerezniük (a három nap mérlege két ne­gyedik és egy ötödik hely volt) ? Az éremtszerzésre megvolt az esély, hiszen pástra lépett az 1987-es ka­dett világbajnok, a tavalyi bronzérmes Botos György, a világranglista éllovasa. De eljött a magyar fővárosba a tavalyi győztes olasz Giovan­ni Sirovich, a tavalyi ezüst­érmes szovjet Alekszandr Sirsov, és honfitársa, az 1987- ben győztes Vagyim Gutcajt is. Az indulók közül a világ­ranglista alapján kiemeltek 17 versenyzőt, a többiek 11 csoportban vívtak az index­számért, így kerültek fel a 128-as táblára. Onnan „fele­ződött” a mezőny. Meglepe­tésre a 32-es táblára nem ke­rült fel a címvédő Sirovich, öt magyar viszont igen: Bo­ros György, Török Ottó, Ba­ton szky Zoltán, Bara Márk és Ferjancsik Domonkos. A legjobb hat közé jutott az egyenes ágon Boros György, Török Ottó, vala­mint Vagyim Gutcajt, s az olasz Giacomo Robustelli, a vigaszágon pedig Michael Huchwajda és Mario Krause — mindkettő nyugatnémet. Képünk a versenyen készült. Építsünk pályát! Üdítőgy ártok, akik sporttal üdítik magukat „A SZOT által meghirdetett társadalmi sportpálya-építési akcióban végzett eredményes munkájukért oklevél és 50 ezer forint (sportcélú felhasználásra) pénzjutalomban ré­szesült a Nyírkémiai Vállalat nyírbátori közössége” — ol­vashattuk a hírt. Az alacsonyan gomolygó felhők szürkeségét a téli nap sugarai próbálják elűzni. De­cember vége van, mégsem érezzük az évszak „adomá­nyait”. A városhoz közeledve varjúcsapat köszönt. A Vi­king üdítőital-családot készí­tő üzem a város szélén egy dombon található. Jól látha­tó innen a város forgalma. Bent a gépek csúcsteljesít­ményre készítetve töltik a fi­nom mangót, kiwit és kólát az üvegekbe. Már messziről feltűnik a vörössalakos pá­lya. Üde színfolt a fakó szí­nek között. „Vérre“ menü üzemi meccsek — Nagyon büszkék va­gyunk erre a létesítményre — állunk meg beszélgetni a pálya szélén Bartha Ferenc, műszaikyezetővel. —- Az üzem kispálya^ -csapata rendszere­sen részt veszt a városi baj­nokságban, évente szerepe­lünk a már hagyománnyá váló Viking vándorkupán. Szinte „vérre” mennek az üzemen belüli mérkőzések. Szoros kapcsolatot alakítot­tunk ki a város intézményei­vel és termelőegységeivel, a nyíradonyi és a nyírbélteki áfésszel. Rendszeres sport­napot tartunk, mostanában várjuk a jánkmajtisi áfész dolgozóit egy vidán sportdél­utánra. Itt nem sajnálják a pénzt, a szabadidőt a mozgásra. A munka mellett a vállalati jó közérzethez hozzátartozik ez is. A vezetőik se vonulnak félre, együtt rúgják a labdát a dolgozókkal A jókedv és a lelkesedés szarvait érzem Got- hárd István szavaiból is, aki egyike volt a legtöbbet fára- dozóknak a pálya létrehozá­sában : — Szívesen jött mindenki. Társaim elsősorban Karászi János és Papik Albert vol­tak. Nagyon sóik társadalmi munka fekszik ebben a pá­lyában. Néha még éjszaka is dolgoztunk. Vállaltuk állan­dó karbantartását is. Végszóra megérkezik Papp megjelenő pályázatra is. Még azt a kitételt is /teljesítették, hogy lehessen a létesítményt este is használni: elkészült a villanyvilágítás! Az őszre megépült sportpályán több­fajta játéktér is kialakítható: kispályás foci, (kézilabda, röplabda mellett alkalmas teniszezésre, sőt télen kor­csolyapálya is készíthető. Az egészet körbekerítették egy magas drótkerítéssel. Sportbarátság a vevőkkel Ennek a mini sportkombi­nátnak a létrehozásában nagy szerepe van Szabó Ferenc üzemvezetőnek is. Nemcsak engedélyezte, de aktívan ki­vette részét a munkákból. Azt vallják, az üzleti kapcso­latok kiépítésénél nem mel­lékes a vevőkkel folytatott sportbarátság és személyes találkozás egy-egy rendezvé­nyen. S hogy mire költik az 50 ezret? Természetesen szeret­nének még több embert be­vonni a sporttevékenységbe, mert nem mellékes, hogy az egészségesebb dolgozó keve­sebbet van táppénzen, keve­sebb a munkaidő-kiesés. Sportfelszereléseket, sport­eszközöket és játékokait vá­sárolnak majd még a pénz­ből. Mindez azt igazolja, hogy jó volt a döntés, és jó helyre került ez az összeg. Bankó Mihály Ferenc is, aki fő „mozgatója” volt a pályaépítési akciónak. Salakot szereztek — A pálya alatt egy víz­szikkasztó berendezés 'ké­szült. A korábbi füves játék­tér hamar tönkrement, pedig a mi oroszlánharlangunfcban még az NB I-es technikával rendelkező játékosok sem mehettek biztosra. Gyakran megtréfálta a sportolókat, amikor a fűcsomőkon össze­vissza pattogott a labda. A szikkasztó berendezés meg­hibásodása miatt komoly földmunkát kellett végezni (2 méter mélyen). Ekkor szü­letett az ötlet; csináljunk egy salakos pályát. Olvas­tunk egy hirdetést a Nép­sportban, hogy a kazári tsz vörös salakot kínál eladásra. Nosza felkerekedtünk, de legnagyobb meglepetésünkre csak úgy akarták ideadni, ha ők szállítják ide saját jár­műveikkel. (Így három-négy­szeresébe került volna a tér- vezettnél. (Levelet írtunk Deák Gáborinak, az akkori ÁISH államtitkárnak. Köz­benjárásával sikerült elintéz­ni, hogy mi magunk hozhat­tuk el a vállalat gépkocsijai­val a salakot, s a terméskő­vel és durvasalakkal együtt a közúti igazgatóság gépei segítettek az elterítésben — fejezi be a sportvezető. Azonnal felfigyeltek a Egy villanásnyi értetlenkedés, majd rövid szamba és már re­pült a levegőbe a kard és a si­sak. Gazdája. Gedővári Imre megroggyant térdekkel fogadta a társakat, akik felkapták és né­hányszor a légtérbe röpítették. Hihetetlen bravúros olimpiai győzelmet aratott Szöulban a magyar kardvívócsapat. A szov­jetek már 8:4-re vezettek és egy csörte hiányzott az aranyérem­hez. 8:7-nél az a Gedővári lépett a pástra, aki már többször állt társaival a világbajnoki dobogó legtetején, aki sorra nyerte a Világ Kupát, és aki az olimpiai döntőben még nem szerzett győ­zelmet. — Irgalom, elájulok — emléke­zik vissza Gedővári Imre az utolsó csörte előtti szituációra. — Mikor megláttam, hogy a szovjet Alsan még jobban bere- zelt, mint én, biztos voltam a győzelemben. 39 évesen, úgy ér­zem egy olimpiai aranyéremmel méltón búcsúztam az aktív ver­senyzéstől. A sportágtól viszont nem, hi­szen a közelmúltban választot­ták meg a Magyar Vívó Szövet­ség főtitkárává. A milliomos szö­vetség, emlegetik sportberkekben a vívókat, no nem azért, mert mérhetetlenül gazdagok, hanem azért, mert december közepéig 2,5 mllió mínuszuk volt a szám­lájukon. Az 1989-es denveri vi­lágbajnokságra csak úgy tudott kiutazni a magyar válogatott, hogy Kovács Tamás szövetségi kapitány aláírt egy elismervényt, amelyben kötelezettséget vállalt, hogy az országos sporthivatal­nak december 31-ig visszafizetik a tekintélyes suit ná'o Szinte az utolsó pillanatban találtak egy szponzort, amely megmentette a szövetséget. — Nehéz támogatót találni a vívásra — magyarázza a neves kardvívó. — A szponzorok nem látnak benne fantáziát, ráadásul a tévében is nehéz közvetíteni. A szerződéseket szinte csak ha­veri alapon lehet összetarhálni. még a Világ Kupa-küzdelmekre is. Amióta az élsport állami tá­Huszonnyolc év után ismét a világ tetején. Olimpiai bajnok a magyar kardcsapat: Szabó, Né- bald, Gedővári, Csongrádi és Buj­dosó. mogatását megszüntették, kol­dulni járunk a szükséges pénz után. Jogi és általános gépész üzem­mérnök diplomájával ez az első igazi munkahelye, ahova a pást­ról érkezett, hiszen korábban csak a-vívásból élt. Mindent megnyert, az EB-aranyéremtől az Universiade-győzelemig, egye- rül a világbajnoki egyéni arany­érem hiányzik a vitrinből. Kö­zel a negyedik ikszhez ugyanaz a vékony, szikár testalkat, oldal­ra fésült haj, hosszú ujjak, far­mer és pulóver, ahogy évek óta ismerjük. A több mint húsz év alatt, amelyet a páston eltöltött, egyszer sem szenvedett sérülést, ami a csodával határos. Nemcsak a ritkán előforduló balesetekre gondolok, hanem a gyakoribb térd- és bokasérülésekre. — Amikor abbahagytam a ver­senyzést — folytatja —, Kovács Tamás kért, hogy vállaljam el a főtitkári posztot. Abban az eset­ben, mondtam, ha ő marad a szövetségi kapitány. így is lett. Mindketten versenyzőpártiak vagyunk és mindketten a vívás eredményességének megtartá­sán fáradozunk. Terveink sze­rint beindítjuk a hazai vívófel­szerelés-gyártást és tovább segít­jük a vidéki vívóbázisokat. Ezért is örülök, hogy a Nyíregyházi Piremon SE átvette a DVSC megszűnt vívószakosztályát. Felesége egyetlen versenyén sem volt soha, két gyermeke azért megleste édesapjuk vívá­sát. Néha az edzőteremben be­ugrik egy csörtére, de ahogy mondja, nem hiányzik különö­sebben számára a verseny. A szövetség napi teendői igencsak lefoglalják és már megkezdték az 1991-es budapesti világbajnok­ság előkészületeit, amelyen ő a szervező bizottság elnöke. Máthé Csaba Amerikából jöttem Élménybeszámoló Molnár Tamás-módra Gyerünk, gyerünk! A texasi­ak már edzenek! — üvölt az ed­zőnk. — A kaliforniaiak sza­badban készülhetnek - kiabálja tovább, ti pedig csak döglöttök a teremben! — harsogja. Erre a cirkuszra különösen akkor van szükség, ha lusták vagyunk, vagy nem sikerül kipihenni áz előző napi fáradalmakat. A haris- goskodásra aztán pár perc alatt mi is átvesszük a ritmust és egymást biztatjuk, hogy a fene egye meg, a texasiak, meg a kaliforniaiak... - mondja csil­logó szemekkel Molnár Tamás, aki a téli szünetet itthon tölti, majd, hogy szavainak nyomaté- kot adjon, biztatólag vállon vág. úgy, ahogy ezt Amerikában már megszokta. Miközben arról be­szélt, hogy az edzője hogyan fanatizálja őket, teljesen fellel­kesült. Tamás szeptemberben utazott el Amerikába, a nebraskai egye­tem menedzserszakára jár. Köz­ben pediff természetesen magas szinten atletlzál. Együtt készül az intézmény csapatával, amely­nek szintje a magyar élvonal­nak felel meg. Amikor arra ké­rem, mesélje el egy napját, ho­gyan telik, készségesen sorolja. — Kilenckor kelek. Szűk reg­geli és két délelőtti óra követ- kezlk. Ezután ebéd, tanulás, esetleg lemaradáspótlás. A dél­után hamar elrohan. Kettőtől is­mét két foglalkozás, majd ed- zés. Ezután este „normális” kol- légumi életet élek. A hétvégék unalmasak, mert ilyenkor sem tanulás, sem sport. Ekkor job­bára alszom, vagy erősítek. Szó­rakozást különösebben nem en­gedhetem meg magamnak, mert rendkívül drága. Ezek tehát az általános napi teendői. De vajon milyen az ed­zés belülről? Mennyivel tudnak többet a kintiek, mint hazai ed­zőink? — Amíg nem kezdődik el a fő munka, addig humor, móka, ka­cagás, jókev jellemzi az edzés első részét — meséli tovább Ta­más kinti élményeit. — Amikor aztán beindul az edzés, akkor minden élesben megy, az edző rendkívül szigorú. Kegyetlenül hajszol bennünket. Aki kiesik, az kiesik. Nem foglalkozik az­zal, ha valakit túlhajszol, csak az eredmény a fontos. Nála minden áron győzni, tényleg minden áron győzni kell! Fél év alatt még csak egyszer kérdezte meg, hogy bírjuk-e a strapát. Egyébként velem elégedett, jól kijövünk egymással. Az atléta- csapatba is sikerült hamar beil­leszkedni, így könnyebben megy a munka. Húzzuk egymást, úgy, mint ahogy az amerikai flmek- ben látható. Minden edzés után ottmaradunk erősíteni, az egész csapat. Tamás kérés nélkül is mesél és mesél ... Az egyetemről, a gaz­dag, de dagadt szobatársáról, az­tán arról, hogy kevés a pénze, és elment dolgozni. Az is szóba került, hogy vesz valamilyen használt kocsit 28 dollárért. Ké­sőbb témát váltunk és visszaté­rünk a sporthoz, és persze jön a sztori. Arról, hogyan biztatnak valakit bekiabálásokkal, ütemes tapssal, amikor nehéz gyakorla­tokat végez. Szóba kerül az igencsak jó hangulatú, rögtön­zött ritmuséneklés is, egy-egy futás előtt. Szívesen hallgatom az él­ménybeszámolót, de közben ész­revétlenül eltelt az idő. Már búcsúzkodunk, amikor szóba ke­rül a karácsony. Elfátyolosodik a hangja. — Életem legboldogabb kará­csonya volt az id- . Otthon min­denki sírt örömében, amikor ha­zajöttem a szü -időre. Nagyon jólesett érezni, hogy mennyire vártak a szüleim és testvérem. Aztán azt is jó volt érezni, hogy a barátok sem felejtettek el. Azt hittem, hogy egy teljesen u helyre jövök haza, mert fél / alatt mindenki elfelejtett. Most már nem lesznek üres hétvégéi Tamásnak, jönnek a versenyek Amerikában és Euró­pában számára. Január 17-én utazik vissza feltöltődve szülői, baráti szeretettel. Száraz Attila _7 B „milliomos" szövetség lőlithtra A szanbázi Gedővári

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents