Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
12 || Kelet A MäQ]f3fßf§Z3ij HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1990. január 6. Gyorsinterjú Kismamaszerepben a miniszterhelyettes Králikné Cser Erzsébet, az ifjúsági ügyek miniszterhelyettesi rangú kormánybiztosa gyermeket vár. — Ón ennyire merész vagy optimista? — Ha az ember addig várna a gyermekvállalással, amíg a helyzet optimális lesz, akkor tucatnyi generáció kimaradt volna a történelemből. Ha úgy tetszik optimista vagyok, mert hiszek a most megindult változásokban. — Eddig a munkája miatt halogatta a kisbabát? Volt úgy, hogy az esedékes hivatali teendők miatt, aztán volt, hogy nem sikerült. Eljött a pillanat, amikor nem halaszthatom tovább, mert kifutok az időből. — Hozott a munkájában változást a tudat, hogy gyermeket vár? — Talán higgadtabb lettem, böl- csebb, és persze a felelősségérzetem is nőtt. El kell dönteni, hogy hoszszú- távfutó lesj az ember, vagy sprinter, tehát mennyit kockáztat személyes és társadalmi síkon egyaránt. Én az előbbi mellett döntöttem, amúgy is hosszútávfutó alkat vagyok. — Hogyan fogadták a kormányban a hírt, hogy kisbabái vár? Nem érezte, hogy amolyan „vállveregetős" módon leírták? — Eddig sem tapasztaltam, hogy pusztán azért, mert nő vagyok, ne vettek volna komolyan. Azt hiszem, hogy aki vállalja az ütközéseket, aki harcol, és teljes erőbedobással —- mondjuk úgy — férfiasán dolgozik, abban nem a nőt látják a kollégái. Igaz, nem is kímélik, de hadd edződjünk. — Most választania kell a politikusi pálya vagy az anyaság között? — A dolog munkajogi része az én esetemben tisztázatlan, hiszen új kormány lesz, új parlament, nem várhatom el, hogy kötelező legyen eredeti munkakörömbe viszszahe- lyezni, mondjuk a gyes vagy a gyed után. Ugyanakkor a mostani helyzetben nem tehetem meg, hogy cserbenhagyom a jelenlegi kormányt. Elkezdtünk valamit, és amíg a helyünkön vagyunk, addig csinálnunk kell. Szerencsére megtehetem, hogy hamar visszaállok a munkába, mert a családom sokat tud segíteni. A legjobbnak azt tartanám, ha a nők maguk választhatnának a munka vagy gyermeknevelés kérdésében, persze ehhez szükséges a részmunkaidős foglalkoztatás megszervezése. — Előreláthatólag mégis milyen élete lesz ennek a gyereknek? — Arra gondol, hogy lesz-e külön szobája? — Igen, például. — Taksonyban lakunk, mert a pénzünkből nem futotta volna ilyen minőségű pesti lakásra. Lesz külön szobája. — Pestre fognak ignázni, vagy helyben jár majd a gyerek bölcsődébe, iskolába? — Az a véleményem, hogy a főváros lassan depressziós vízfejjé növekszik, míg vidéken, ahol jobban rászorulnak az ott élők, hogy önmagukon segítsenek, jobb feltételeket teremtenek a kiegyensúlyozott életre. Úgy tervezem, hogy a gyerek Taksonyban jár majd német nyelvű óvodába, és később a kétnyelvű iskolába. — Visszatérve a részmunkaidők foglalkoztatásra, gondolja, hogy a kormányban ez megoldható? — Nem tudom, erről még nem beszéltünk. Majd megkérdezem a miniszterelnököt. Komornik Vera a KM rovata | Deviancia és öngyilkosság A társadalmi együttélés alapvető feltétele valamilyen szabályozás. A társadalom minden tagjától elvárja azt, hogy a szabályokat ismerje, elfogadja és kövesse. Ez kora gyermekkortól a környezet által nyújtott és a személyiségfejlődés során belsővé váló minták útján megy végbe. Ha ez az úgynevezett szocializációs folyamat hibás, az egyén magatartása a szokásostól eltérő, deviáns lesz. A gyakorlatban azokat a magatartásmódokat tekintjük deviánsnak, amit a különböző jogi, erkölcsi és szokásrendszerek hasonlóan ítélnek meg, s fejlett társadalmak normaszegónek tekintenek. A magatartás normasértő jellegét tehát mindig a környezet minősíti. Deviáns magatartásként értékelik a bűncselekményeket, az alkoholizmust és kábítószer-élvezetet, az öngyilkosságot, valamint a lelki betegségek egy részét. Ezekben a magatartásokban közös az, hogy a társadalom fennmaradása és működése szempontjából károsak. Ha az egyén szándékosan sérti meg az együttélés szabályait, a társadalom az érvényben lévő törvények és hivatalos intézményrendszere révén kényszeríti a szabályok megtartására. Ha a deviáns magatartás oka az, hogy az egyén betegsége miatt nem képes a szabályok megtartására, a közösség mintegy felmenti kötelezettsége alól. Ez utóbbi esetben a gyógyítás eszközeivel támogatják, segítik. A devianciák közül társadalmi és orvosi szempontból jelentős az öngyilkosság és ezzel összefüggésben az alkoholizmus problematikája. Az öngyilkos magatartás, mint reagálási mód végigkíséri az emberiség egész történetét. Megítélése koronként, társadalmanként és kultúránként és az egyes társadalmi csoportokban is igen különböző. A magatartással szembeni elutasítást, vagy elfogadást a szokás- rendszer, vallási és kulturális hagyományok és ezzel összefüggésben az egyén problémamegoldó eszközei határozzák meg. Voltak korok és kultúrák, amelyek szinte előírták tagjaik számára az ön- gyilkosságot, ha ennek elvárt feltételei létrejöttek. Ilyen volt az Osztrák— Magyar Monarchia katonatisztjeinek becsületbeli öngyilkossága, vagy a japán szamurájok és pilóták cselekedete. Vannak olyan kultúrájú népcsoportok, ahol a környezet minden tagja számol az öngyilkossággal, mint probléma- megoldással. A személyiségfejlődést tekintve az öngyilkos magatartásmód itt mintegy beépül a szocializációs folyamatba. Amióta megbízható nemzetközi adatszolgáltatás Man, Magyarország sajnálatos módon a statisztikai táblázatok első helyén áll. Hazánkban a nyolcvanas évek végén egy év alatt kb. ötezer ember öli meg magát, közülük mintegy 3500 fizikailag egészséges, munkaképes korban lévő. Az öngyilkossági kísérletek száma 20—40 ezerre tehető. A statisztikák az egyes országok adatainak összehasonlításakor a százezer főre jutó öngyilkosságok számát adják meg. Magyarországon ez a szám 1931—39 között 32,9 volt, az ötvenes évek végétől az arányszám fokozatosan emelkedik, napjainkban eléri az 50-et. A fejlett európai országokban és a tengerentúlon is ez a szám 35 alatt van. A magyarországinál magasabb arányokat csak néhány csendes-óceáni szigeten és Grönlandon írtak le. Az öngyilkosság miatti halálozás az egyes megyékben is eltérő. Az ország déli, délkeleti részein napjainkban is ugyanúgy magasabb az öngyilkosság miatti halálozás, mint a század első évtizedeiben volt. Lényeges az a megfigyelés, hogy az öngyilkosság miatt meghaltak nagy része rendszeresen, vagy mértéktelenül italozott. Ez az életmód szükségszerűen befolyásolja az egyén kapcsolatrendszerét, elszigetelődéséhez, a probléma- megoldó készség lényeges beszűküléséhez vezet. A családi és társadalmi kapcsolatok felbomlását eredményezi, ami önmagában is az elmagányosodás révén prediszponál az öngyilkosságra. A statisztikai adatok szerint az öngyilkosság miatt meghaltak 15—25 százalék krónikus alkoholista volt. Veszélyt jelentenek bizonyos testi és lelki betegségek is. Napjainkban az öngyilkosság okainak kutatásában a szociológiai, szociál- pszíchiátriai tényezők számbavétele és elemzése mellett szerepet kapnak a biokémiai kutatások is. Az okok feltárása, elemzése és rendszerezése a problémát nem oldja meg. A hangsúlyt a megelőzés kell hogy kapja. Kiemelkedően fontos az alkoholizmus elleni küzdelem, és ebben a különböző segítő szervezetekkel az egészségügy összefogása. A megelőzést szolgálja a — már megyénkben is működő — telefonos lelki segélyszolgálat, amely a krízis- helyzetben lévőknek kíván segítséget nyújtani. További lépés a krízisintervenciós ambulanciák és osztályok működtetése, ahol az elmegyógyász és pszichológus nyújt segítséget az arra rászorulóknak. Mindezek mellett nem hanyagolható el a közvetlen környezet a munkahelyi közösség támogató segítsége sem. Dr. Vanyó Éva elmegyógyász szakorvos ‘Receptötíetelíi Főzzünk gesztenyével Gesztenyés karaj Hozzávalók: 60 deka sovány, kicsontozott karaj vagy comb, 40 deka héjas gyesztenye, 2 tojássárga, 2 kiskanál só, őrölt bors, reszelt szerecsendió, a sütéshez olaj. A húst, ha kell, kicsontozzuk, éles késsel szétnyítjuk úgy, hogy téglalap alakú, ujjnyi vastag lapot kapjunk. Mindkét oldalát besózzuk és félujjnyi vastagon rákenjük az elkészített gesztenyetölteléket. Ezután felgöngyöljük, szorosan átkötjük, és előmelegített sütőben 45—50 perc alatt megsütjük. A töltelékhez a gesztenyéket bevagdossuk, forró vízben 10—15 percig főzzük. Majd hideg vízben hirtelen lehűtjük, így héját könnyű leszedni róla. A meghámozott gesztenyét egy kevés sós vízben puhára pároljuk, majd leszűrjük, áttörjük, sóval, borssal, reszelt szerecsendióval ízesítjük, és két tojássárgájával kikeverjük. A megtöltött és megsült húst. ha teljesen kihűlt, vékonyan felszeleteljük, majd levébe visszatéve átforrósítjuk. Vajban párolt sárgarépával és burgonyafánkkal tálaljuk. Gesztenyés csirkecomb Hozzávalók: 8 kis csirkecomb, 20 deka rizs, 5 deka sült gesztenye, 1 nagy fej vöröshagyma, 10 deka gomba, 10 deka marilláit paprika, 10 deka trappista sajt, só, késhegynyi currypor, 1 csokor petrezselyem, 2 evőkanál olaj. A csirkecombokat megmossuk, kicsontozzuk. és vékony csíkokra vágjuk. Az apróra vágott vöröshagy mát az olajon megfuttatjuk, átsütjük rajta a csirkehúst, és sóval, öszszevá- gott petrezselyemmel, csíkokra vágott gombával félpuhára pároljuk. A többször váltott meleg vízben átmosott rizst beleöntjük, és kevergetve néhány percig sütjük, majd dupla mennyiségű forró vízzel felöntjük. Közé keverjük a csíkokra vágott marinált paprikát és a feldarabolt gesztenyét. Curry porral, sóval ízesítjük, és lefedve, lassú tűzön puhára pároljuk. Tálaláskor a tetejét meghintjük reszelt sajttal. Gesztenyés felfújt Hozzávalók: 6 tojássárga, 1 deci tej, 2 tojás, 10 szem sült tisztított gesztenye, 2 kis csomag ropi, 3 deka vaj, 2 deci tejföl, 15 deka sajt, só, csipetnyi reszelt szerecsendió. A tojásokat a langyos tejjel, jól összekeverjük és fűszerezzük. Kivajazott formákat vagy csészéket háromnegyed részig megtöltjük a tördelt Vopi, a darabolt sajt és a darabolt gesztenye keverékével, és rászűrjük a tojáslét. A forró sütőbe egy tepsit tolunk, amelybe ujjnyi magasan vizet töltünk. Ha a víz már langyos, beleállítjuk a kis formákat, és tűpróbáig sütjük. A formákból tálra borítjuk, és forrón, tejföllel leöntve kínáljuk. (Mikrohullámú sütőben is készíthető.) Gesztenyés palacsinta Hozzávalók: 12 darab palacsinta; a töltelékhez 25 deka gesztenyemassza, 1 csomag mirelit meggy, 5 deka dió, fél deci rum, 1 tábla csokoládé, porcukor. A krumplinyomón áttört gesztenyemasszát rummal, darált dióval összedolgozzuk, és megkenjük vele a palacsintákat. Megszórjuk kimagozott, lccsepegtetett meggyel, és egyenként összegöngyöljük. Vékonyan kiolajozott tűzálló tálra egymás mellé fektetjük, meglocsoljuk a gőzön felolvasztott csokoládéval, és sütőben átmelegítjük, de nem pirítjuk meg. Az MTI-Press megkérdezte Mit csinál a Magzatvédő Társaság? A most egy éve alakult Magzatvédő Társaság sajtótájékoztatón ismertette eddigi tevékenységét. Lak Gyula elnök riasztó adatokat közölt Magyarország népessége évente egy Székesfehérvár- nyival fogy, népesedési helyzetünk aggasztó, az elmúlt években az élveszületések és a műabortuszok számaránya 3:2, azaz minden 5 megfogant gyermek közül kettőt elpusztítanak. Egyébként Magyarországon 1954 és 1987 között 4303590 művi terhességmegszakítást végeztek, vagyis naponta 365-öt. Kérdésünkre válaszolva Lak Gyula elmondta: társaságuknak jelenleg 300 tagja van. A legkülönfélébb foglalkozások művelői, orvosok, védőnők, mérnökök, segédmunkások éppúgy vannak köztük, mint családanyák és tanulók. Országos hálózat kialakítását tervezik, ezért szívesen vájják a társaság céljaival azonosuló vidéki lakosok jelentkezését. Jelenleg tagságuk fele budapesti, a többiek az ország különböző településein élnek Szegedtől Ipolyvecéig. — Hatott-e nemzetközi példa a társaság megalakítására, egyáltalán működnek külföldön hasonló szervezetek? — A világ számos országában évtizedek óta tevékenykednek hasonló szervezetek, munkájukat követésre méltónak ítéltük — válaszolta Lak Gyula. — A szomszédos Ausztriában például 35 éves múltja van, ezenkívül az Egyesült Államokban, Hollandiában, Olaszországban, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Spanyolországban, Jugoszláviában és Lengyelországban is vannak ilyen céllal alakult szervezetek. Sőt, az életet védő társaságok az eredményes fellépés érdekében nemzetközi szövetségbe tömörültek, s mi is felvettük velük a kapcsolatot. A hazai Magzatvédő Társaság a születendő gyermek érdekében az abortusz ellen mozgósít. Hiszen nemzetközi összehasonlításban is szomorú rekordot tartunk mi, magyarok. Nálunk a legmagasabb a terhességmegszakítások száma. A statisztikák szerint ugyanis hazánkban ezer szülőképes korú — 15—40 év "közötti — nő közül 36 dönt az abortusz mellett, míg Csehszlovákiában 33, franciaországban 15, az NSZK-ban pedig mindössze 6. A megfogant emberi élet védelmében fontosnak tartják a felvilágosítást, elsősorban tehát a fiatalokhoz szólnak. Orvosaik rendszeresen tartanak előadásokat az iskolákban, s az elmondottak illusztrálására levetítik az abortuszt bemutató Néma sikoly című filmet. A Filmet egyébként közösségek kérésére alkalmanként kölcsönzik, illetve másolják is. Gyerkó Katalin Intim sarok A félreértésekről A családi életben sok csalódottság alakul ki félreértések útján. Ezek könnyen elkerülhetőek lennének, ha világosabban fejeznénk ki magunkat. Hogyan alakulhat ki a félreértés? Mindig újra és újra meg lehet figyelni, hogy a szülők utána engednek a gyereknek, amikor ilyen kérdéseket tesznek fel. „ Nem szeretnél aludni menni? Nem raknád rendbe a holmidat? A valóságban azonban azt akarják kifejezni: azt akarom, hogy végre aludni menj!, azt akarom, hogy csinálj magad után rendet. Mivel a szülők ilyenkor nem akarnak a tekintélyükkel élni, inkább a rábeszéléshez folyamodnak. A gyerek ezt a viselkedést engedékenységként értelmezi. Kipróbálja, majd fokozza ellenállását. Erre a szülőknek már keményebben kell reagálniuk, így a gyerek is egyre inkább provokál, a szülők pedig egyre szigorúbbak. A világos, egyértelmű döntés már az elején elkerülhetővé tette volna a vitát. Sok családban már szinte megjósolhatok a félreértésen alapuló játszmák lépései, kimenetele. Ezért van az, hogy egy szó, helyzet gyakran szándék nélkül is kiváltja a rögzült viselkedési sorozatot. A kialakult nevelési szokásokon ezért nehéz változtatni. Mi a lehetséges megoldás? A gyereknek akkor is meg lehet mutatni, hogy partnerként kezeli a szülő, ha világosan megmondja mit vár tőle. Inkább azzal fejezze ki megértését, türelmét, hogy amikor csak lehetséges, teljesíti kívánságait. Ha a követelményeket kérdés formájában csomagolva mondja ki, csak összezavarja a gyereket. Egyértelműen és világosan kel! kimondani a szabályokat, hogy ne fordulhasson elő félreértés. A felnőttek néha úgy viselkednek, mintha a gyermekek a szabályok betartását annál köny- nyebben tanulnák meg, minél nehezebbé tesz- szük számukra azok betartását. Provokatív, szigorú hangon ismételgetik a felszólítást: „Megmondtam, hogy ezt és ezt csináld! — mintha a gyermek folyton elfelejtené, hogy mit várnak tőle. Azt is érdemes tehát kipróbálni, hogy minél hangsúlytalanabbul utasítsunk, s minél kevesebb kényszerrel vezetünk be rendszabályokat, annál könnyebben és gyorsabban sajátítja el a gyermek. A félreértésnek mélyebb, a viselkedési zárlaton túl a személyiség egészét érintő formáját is tapasztaltam munkám során. Túlaggódó szülő keresett meg, aki attól szorong, hogy szellemileg fogyatékos a gyermeke. Ezt a szót még ki sem meri mondani, fél a bizonyosságtól, s ugyanakkor biztosítékot akar arról, hogy kételyei nem igazolódnak be. Rengeteget foglalkozik, tanul a gyerekkel, s ebből a segítségből újabb csalódásokat fogalmaz meg: ha nem segítenék neki, mi lenne belőle? Az anyának az az élménye, hogy szereti a gyermekét, minden áldozatot meghoz érte, de a gyermek érzéketlen vele szemben, hálátlan. A gyerek viszont úgy éli meg, hogy nem szeretik, így mindketten csalódnak. A várakozás nem tudatos, s tudatlan marad a csalódás is. Mindketten: anya és gyermeke is keserűséget, nyugtalanságot élnek át. Lényegét tekintve a kapcsolatuk jellemzője: érzelmi félreértés. A szülő szereti ugyan a gyermekét, de valamiképpen rosszul szereti. A gyermektől rejtett vágyaik megvalósítását várják vagy kárpótlást keresnek sikertelen életükért. Ezek a tudatos vagy tudanalan szándékok eltorzítják a kapcsolatot. Milyen viselkedésű az előbbiekben említeti gyermek? Túlszabályozott. Görcsösen igyekszik megfelelni az anyai elvárásoknak. Mosolytalan, lassan, tagoltan beszél. Merev gondolkodású. Az elvárt, illik választ, a szabályos mondatot keresi beszéd közben. Az állandó anyai segítés, támogatás eredményeként meg lett fosztva önállóságától, kortársaitól. Azt csinálom, amit mondanak. Bár állandó törekvése az elvárásoknak való megfelelés, mégis az az élménye, hogy elégedetlenek vele. Annak okozza a legtöbb csalódást, aki támogatja, segíti. Ki nem mondott szemrehányást érez állandóan. Ha szóban nem is kapja meg, de az anyai nem szóbeli jelzések (gesztus, tekintet) egyértelműen az elutasítást jelzik számára. Kettős kötésnek (double bind) jelenségnek nevezi ezt a pszichológia. A szülő egyidőben ellentétes közléseket ad. Mivel kultúránk tiltja a gyermek nyílt (beszédben, magatartásban) elutasítását, ezért a gyermek szóban elfogadást kap, de a szó mögöttes jelzéseiben (hangsúly, gesztus, mimika) elutasítást érezhet. Milyen következményei lesznek? A „kettős kötés” szorítása alatt nevelkedő gyermek olyan lelki teherben él, ami alatt személyisége torzulhat, különösen ha ez a családi nevelés hibáival is párosul. Lehetséges, hogy rászokik a nem szóbeli közlések aprólékos megfigyelésére, s a beszéd tartalmával, jelentésével kevésbé fog törődni. Ilyen esetben felnőttként nagyobb esélye van, hogy mindenkit fokozottan megfigyelő bizalmatlan emberré váljék. Ha viszont csak a szóra figyelővé válik, megfosztja magát az érzelmek adásától és értésétől. Egyes kutatások szerint az alkalmazkodó társas viselkedésünk gátja — az én és idenü- tás súlyos zavara — az ellentétes közléseken alapszik. Dr. Madácsi Mária pszichológus
