Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-06 / 5. szám
2 Kelet-Magyarország 1990. január t „Kérek egy papírpénzt” — mondta Peti Mihály őrmester; s a százast, a társaimtól kapott másik néggyel együtt egy-egy befőttes üvegbe helyezte. Ezeket „kesztyűs kézzel” fogva a terem padlózatán lévő lyukakba tette. Megérkezett Rudi, a szagkiválasztó kutya. Miután gazdája parancsára megszagolta a pénztárcám, és elindulva minden üvegbe beleszimatolt; lehasalt a pénzem mellé. Üjabb próba, többszörösen felcserélve az üvegek sorrendjét. A kutya tévedhetetlen, minden esetben az én százasom mellett jelzett. Csak ámuldozom, hololt Rudinak és társainak ez mindennapos tevékenység a megyei rendőr-főkapitányság kutyatelepén. Az ember a legrégebbi társának — azok különleges tulajdonságait ki ■ használva — komoly szerepet szán a rendőri munkában is. A járőrkutyákat őrzésvédelemre, rendőri biztosításra — a szolgálati szabályzat előírásainak megfelelően — veszik igénybe. A másik lehetőség: bűnügyi célra alkalmazni a nyomozókutyákat. A kutyavásár legjobbjai — Számunkra a négylábúnkat a Belügyminisztérium központi szervei vásárolják, polgári tenyésztőktől, a nyílt országos kutyavásáron. Szigorú követelményeknek kell, hogy megfeleljenek — tájékoztat Papp László százados, a' (bűnügyi technikai alosztály vezetője. — Általában 1—.1 éveS korban kerülnek ide, s a kutyavezetőknek legalább még két évig kell velük foglalkozni áhhoz, hogy jól dolgozzanak. Az itt folyó magas szintű munkáról egy rögtönzött bemutatón győződhettem meg. Moravecz Ferenc törzsőrmester Botolt, az angol vérebet mutatja be. Ritka fajta, kísérleti jelleggel került Nyíregyházára, egyöntetű vélemény szerint jól bevált! A két órával ezelőtt lefektetett nyomon kell a „bűnöző” által elhagyott tárgyakat megtalálnia. A nyomozóhámból és a hosszú pórázból a kutya tudja, hogy dolgozni fog, izgatottá válik. A „szimatkatlanban” felvett szag alapján fejét mélyen lehajtva, farkát felcsapva indul. Nem zavarja sem a vakondtúrás, sem a közeli káposzták rothadó illata — követi a szagfelhőt, melyet a szél néhol 2—3 méterre is elfújt a nyomtól. A feladatot sikeresen teljesítve következik a levezető játék. Szinte tapsolni lenne kedvem. Kijut- a dicséret Bobinak is.. A nyomkövetés mellett mást is tudnak a speciálisan kiképzett kutyák, ilyen a szagkiyálasztás, vagy például a tűzből mentés. A bevezetőben említett jelenet más-más szagmintával többször megismétlődik. A konzervált szagminták (melyeket 5 évig őriznek meg a szagbankban) alkalmasak arra, hogy a számításba jövő gyanúsítottakat jóval az ügy után is kiszűr- jék. Természetesen nem marad el itt sem a jutalom egy- egy „falatka” (keksz) — formájában, de kijár az állatnak a becézgetés, cirógatás is. Mentés a tűzből — A legtöbb kutyánk németjuhász — említi meg Papp százados, miközben az akadálypályához közeledünk. — Ez áz állat jó szimatú, az egyik legjobban nevelhető, képezhető, nem mellékes a kedvező fizikai felépítése sem. Persze, kísérletként találkozunk más fajtával is, mint például az említett vérebbel, de van rottweilerünk is. Kiss Sándor főtörzsőrmester németjuhász kutyája igazi „német”, hiszen nemrég érkezett onnan repülővel. Most számunkra ezzel mutatott be különböző gyakorlatokat. A fegyelmezés, a karmozdulatokra történő cselekvés éppúgy hozzátartozik a kiképzéshez, mint a különböző természetes akadályokat imitáló tárgyakon (kerítés, árok, palánk, létra) történő áthaladás. Félelmetes, de nagyon látványos az őrző-védő gyakorlat, vagy ahogy szakzsargonnal mondják a „csibészelés”. A beöltözött „bűnözőt” a kiképző segéd alakítja. A parancsszóra, végtagra fogó kutyákat még a fegyverropogás hangja sem téríti el. A futó vagy hadonászó alakot hamar harcképtelenné teszik. Csak gazdájuk határozott hangja tudja őket visszaparancsolni. A bűnöző szaga megmarad Búcsúzásként kérem, meséljen el egy „éles” ügyet. Moravecz Ferenc nem kis büszkeséggel kezd hozzá: Kutya gyakorlat közben. (Karmanóczky András fotója) — A napokban egy Nyíregyházához közeli településen a betöréses lopás helyszínére hívták a nyomkövető kutyát. Az elkövető lába nyomárót indítottam Bobit. A helyszíntől körülbelül 300 méterre egy erdős részen elrejtett zsákot talált meg a kutya, benne a betörésből származó italok, cigaretták, édességek — ez is mutatta, hogy jó nyomon járunk. A nyomkövetést folytatva keresztül haladtunk a vasúton, a kövesúton, s 2,5 kilométerre eljutottunk a gyanúsítható lakásáig. Itt a helyiségek ellenőrzésekor olyan bűnjelek kerültek elő, amelyekről egyértelműen megállapítható, hogy a helyszínről származtak. Az elmondottak és a tapasztalataim azt bizonyították, hogy a modem technika korában is nagy szükség van ezekre az állatokra. Lehet, hogy még több területen hasznosíthatják a kutyákat, mert mindent el tud vinni a bűnöző, csak a szagát nem... Dankó Mihály Nem fél az áremeléstől Egy asszony aranybányája Aki a kukában géemkázik — Fiatalember, az a sarki bolt nyitva van még? — kérdezte tőlem kedden este egy jól öltözött idős nő a nyíregyházi Vasvári Pál utcán, miközben hatalmas szatyrokat cipelt. — Már nem hiszem, mivel negyed nyolc van — válaszoltam. ■ — Mert géemkáztam, s eltelt az idő — folytatta. (Nem mintha egy korosodó nő nem vállalhatna mellékfoglalkozást, de a dolgon valahogyan fennakadtam.) — Kukázók — fűzte hozzá magyarázatképpen özvegy P. Istvánná nyíregyházi lakos. Az asszony elmondta, hogy rokkantnyugdíjas. A saját kertes házában lakik, s tart három malacot, két kutyát, valamint két macskát. Nemrégen pedig leadott 14 nyu- lat. A sertéseket a kukákban talált élelemmel eteti. Kenyér, tej kidobva A dolog kezdett érdekelni, ezért P.-nét arra kérem; menjünk át a másik oldalon lévő padokhoz. Azt tesszük. A cuccát lerakjuk, s beszélgetünk. Én az utcai lámpa alatt jegyzetelek. — Nem lopok én, ezért azt se bánom, ha benne leszek az újságban — mondja. — Naponta legalább háromszor fordulok. Reggel már fél hétkor elindulok. — Ma mit talált a szeméttároló edényekben? — Vagy harminc darab fél kilós kenyeret, három darab literes és három fél literes tejet, fél liter kakaót, körömpörköltet, fehér és véreshurkát ... — Tessék megnézni — nyúl a szatyrába, ahonnan kivesz egy hófehérbélű és teljesen friss kenyérdarabot. — A zsákmány csak most ünnep után ilyen gazdag? — Dehogy! Mindennap tele táskákkal térek haza. Gyakran a száraz tésztát ugyanúgy csomagolva találom, ahogyan a boltból kihozták. A gyűjtőmunkájáról elmondta, hogy a Vasvári Pál és a Városmajor utca egy részén, aztán az öz közben, a Tanbolt Naményban Árulják a Bereg Hotelt A Vásárosnamény és Vidéke Áfész jelentős feladatot vállalt a szatmári-beregi fiatalok foglalkoztatásában, képzésében. Gergely Ferenc a szövetkezet elnöke kellemes új évi „meglepetéssel” egészítette ki az eddigieket. — Az Ifjúság útján új tanbolt építésébe kezdünk. Versenytárgyaláson nyerte el a Garancia GMK a mentőállomás melleti területen felépítendő 500 négyzetméter alap- területű kereskedelmi egység építési munkáját. Kétszintes lesz a létesítmény, melynek földszintjén ABC üzemel, ahol a végzős tanulók gyakorolnak, a tetőtérben pedig tanműhelyek építését kezdik meg, amint az idő engedi. A 16 milliós költségben állami támogatás is van. Tervek szerint 1990. szeptember 1-jén az oktatásnak és az árusításnak itt meg kell kezdődnie. Sokak fantáziáját izgatja a Bereg Hotel sorsa. Erről a következőket mondta Gergely Ferenc: Jelenleg közel 9 ezer „részvényes” pénzével gazdálkodunk. A hotel nem tartozik nyereséges egységeink közé. Szauna, solárium, automata tekepálya, teniszpálya; vezetékes gáz — no és sok külföldi vendég, köztük nyugati vadászok — extrém kívánságokkal, s ezek kielégítésével — hozhatna nyereséget. Ehhez most anyagi lehetőségeink nincsenek. Igazgatóságunk eladná a Bereg Hotelt, legalábbis, ha minimum 20,3 millió forintot kapnánk érte. Több érdeklődő volt. Olyan is felvetődött, hogy a földszinti részen egy nagy ABC-áruházat alakítanánk ki, gondolva a Szovjetunióból érkező forgalomra. Ezt abban az esetben gondoljuk, ha csak részbeni értékesítésre lesz módunk. A városban dolgozó mintegy félezer olyan ember, aki eddig mint üzemi étkező innen kapta az ebédet, á teljes értékesítés után még 6 hónapon át biztosan számíthat erre a szolgáltatásra. Van olyan érdeklődő vevő is, aki például a köz- étkeztetés fejlesztését is a nyereség egyik forrásának tekinti. Molnár Károly Kórház utcai iskolánál, meg a 110-es szakmunkásképző környékén szokott járni. A nénin szép, szürke kabát, és mintás kendő van, de azt mondja: kalapban, meg fekete bőrkabátban is szokott járni „géemkázrii”. A csirke lelőhelye Ezek után arra kértem, ha még a „munkaideje” nem telt le, vagy ha nem zavarom, akkor a kutató módszerét hadd nézzem meg. A Himes utcába indulunk. — Látja, azt a lapos kukát?! — mutat a távolba. — Ott, csaknem mindig találok egész csirkét, kenyeret, literes tejet és mást. De most nem megyek oda, mert tele a szatyrom, és nem bírnám hazavinm„, „, Az egyik szeméttárolónál megállunk. Mit mondjak, azért egy kis „illata” van. P.- né gyakorlott mozdulatokkal munkához lát. Nem jó, amikor ennyire tele van — szól. — Celofánba csomagolva teljes piskótatekercset emel ki. Akárhányszor nyúl a kukába, mindig akad a kezébe élelem. Most egy zacskó főznivaló szemeskukoricát húz ki, majd visz- sza teszi. Nem cipelem — mondja. Ezúttal pedig egy jókora nyers szalonna került a kezébe. Utána füstölt csülök, és csomagolt tortaszeletek. Vigyáz a tisztaságra — Ajaki parasztlány vagyok — említi. — Nekem és a jószágnak is enni kell. Ha mindent a boltban vennék, hol kötnék ki? Szombaton 76 forint értékű üveget is leltem. A szemét közt már találtam üzemképes rádiót, magnetofont, villanyvasalót és farmernadrágot is. Ha egy fillér nyugdíjam sem lenne, akkor is megélnék. Nem félek az áremeléstől. Valamikor annyi kenyér összegyűlik, hogy még adok is el. Este megmosdok, iszok egy pohár bort és reggel megint elindulok. Vigyáz a tisztaságra. Egy karácsonyfát a kukába tesz, és a fedelét lezárja. — Nálam a becsület és a rend mindennél fontosabb. Régen a szülészeten takarító voltam — jegyzi meg. Egy fényes vékony rúddal egy másik kukába nyúl. Onnan két karéj kenyeret emel ki. — Otthon van négy, a hulladék között talált tájképem is. Szóval ez egy aranybánya. Gondoltuk: a kukában találni élelmet, de hogy a legínyencebb falatok tárháza, meg „Terülj, terülj asztalkámba” is legyen — ezt azért mégsem... Cselényi György Majd írok! Az elmúlt napokban több idős emberrel találkoztam, ellátogattam egy szociális otthonba is, ahol a lakók nagyon jól érzik magukat! A beszélgetéskor — a szeretet ünnepe kapcsán — gyakran terelődött a szó a családra. j Megdöbbentem, milyen gyarlók is vagyunk, akkor hagyjuk magukra a szüleinket, amikor a legnagyobb szükségük lenne ránk. S mennyi fortélya van a kifogáskeresésnek: Kell a pénz az előrehaladáshoz, az építkezéshe: — kéznél van a szülői ház A kőrengetegbe bekerült idős ember már nem tud ja megszokni a zajt, t füstöt. Visszavágyik, dt hová? Az otthonát eladták, az udvart felszántották, a kutya, macska más gazdára lelt. Marad a kényszermegoldás, a szociális otthon. Már nem tudja magát ellátni, s) nincs ki velemaradjon. „Aki ide bekerül, szinte minden hidat feléget maga körül, ha szerencsés, még meg-meglátogat- ják, de előbb-utóbb magára marad” — hallom a szomorú szavakat. Legfeljebb a közösség pótolja az otthon melegét. Itt megkapnak mindent, amit a test kíván. Mégis éreztem a lélek szenvedését sokaknál, akivel szót váltottam. Az egyik bácsi a közeli faluból került az otthonba. Minden reggel a teraszról keresi a távoli szülőfalu tornyát. Neki ez a kapocs. A szemével nem látja ugyan a templom keresztjét, de érzi, elvág- hatatlan ez a szál, mely összeköti őt a szülőházzal. Egy ősz hajú néni némán, befelé sír. Dehogyis panaszkodna. Inkább igazolást keres, sorolja a kifogásokat, miért nem jöhettek a gyerekek: a ház, a munka, a telek, az autó, a betegség, a saját gyerekek — felmenti őket! Sokszor abban sincs öröme, ha eljönnek a távolból. Az egész beszélgetés rövid, szaggatott. Nincs mit mondani egymásnak. „Hogy vagytok? Ica jól van? A gyerekek jól tanulnak?” — hangzanak el a rövid kérdések. „Hát anyám nem beteg, van pénze, hoztam egy kis narancsot.” Jön is az uniformisba öltöztetett válasz. S mindjárt panaszba is kezd. A szülő pedig hallgat, sajnálkozik. Mit mondjon. Az unokákról még fényképet sem hozott. Búcsú a kapuban, a homlokra lehelt csók — majd írok! Amit már csak a kocsiajtóban vet oda az elsiető. Könnyes szem kíséri a távozó gépkocsit... Majd írok? Ilyenkor marad csak igazán egyedül az ember. D. M. Ebédelek a Bereg Hotel földszintjén. Harcképtelenné teszi a „csibészt“ A pénznek is van szaga... Á nyíregyházi Kántorok
