Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 4. szám
1990. január 5. Kelet-Magyarország 3 HÁROM DÜHÖS EMBER Politikai állóvíz Febérgyarnaton A Nyírkémia nyírbátori üzemrészlegében palackozzák a Viking üdítőt. (Harasztosi Pál felvétele) Három ingerült fiatalemberrel beszélgettem Fehér- gyarmaton, egyik cigarettáról a másikra gyújtottak, egymás szavába vágva sorolták a bizonyítékait annak, hogy bár az országban egymás után történnek az egyre nagyobb horderejű, korszakos események, városukban a helyzet változatlan. Az MSZMP idejében megalakult reformkori mozgalomban létrehozták annak korosztályi tagozódását. Az a 25—30 fiatal akkor azért állt össze, mert bizalmatlanok voltak sok magukat reformernek kinevező vezetővel szemben. Ezzel az ifjúsági frakcióval számoltak is itt, legalábbis úgy értelmezték, hogy meghívták őket a tanácsülésre. Gyanakvásukat, hogy a helyi VISSZHANG Svájci segítők A lap december 29-i számában megjelent Konvoj indult Erdélybe című információ kiegészítésre szorul. A hat svájci kisteherautó, s az őket vezető két magyar teherautó Segesváron át a sepsiszentgyörgyi magyar kórháznak vitt segítséget. Az ottani orvosok nagy hálával fogadták a küldeményt, megjegyezve, hogy öt év alatt nem láttak annyi gyógyszert és gyógyeszközt. Az adományozók szerénységből nem akarták felfedni kilétüket, az önök cikkének megjelenése után mégis illőnek tartjuk, hogy eláruljuk: a Svájci Evangéliumi Testvérközösség küldöttei voltak. Vezetőjük telefonkérésünkre csodálatos módon szedte össze egy nap alatt a küldeményt,' a szállítóeszközöket és személyeket, akik feláldozták saját karácsonyi nyugalmukat és pihenésüket. Magyar részről dr. Iványi Tibor budapesti orvos negyedmagával irányította a menetet. Említésre méltó Tézsenyi Károlyné, a Kun Béla u. 22. sz. alatti Mini Zichy Galéria vezetőjének áldozatkészsége, aki az egyháztagjaink által összegyűjtött adományokat az általa összegyűjtött adományokkal kiegészítette, valamint éjt nappallá téve fáradozik a romániai segélyprogram és ottani árva gyerekek befogadásáért indított akciók sikeréért. Iványi Tibor Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke, Nyíregyháza Ajándékföld az unokának Nem gazdálkodni, eladni akarják Egy debreceni levélíró 10 éve meghalt nagymamájának korábbi földjét kérte a napokban a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezettől, de még hozzátette, ha lehetséges, akkor Debrecen határában jelöljék ki neki a földterületet, hogy ne kellejen annyit utazgatnia. Egy 80 éves téesz-nyugdíjas a beadott földjét kérte a té- esztől, indoklásként leírta, hogy unokájának szeretné ajándékozni. Egyikük sem kapta meg a földet, helyette egy levelet, amelyben értesítették őket, hogy törvényes lehetőségei még ninNyikolaj Jel in — Vlagyimir Kasajev: Mégiscsak nagyszerű dolog ez a glasznoszty! Egyszerűen embernek érzed magad, nem pedig néma keringnek. És nem is egyedül én vélem így. egész részlegünk így gondolja. Pedig nekünk aztán van mihez viszonyítanunk! Szeretett- vállalatunknál már húsz éve dolgozunk. Régebben — el sem fogják hinni — még bejönni sem akaródzott a munkahelyre. Harjuhina kolléganőnk egész álló nap pulóvert köt. Ugomnyina asz- szony importcsizmákkal fe- ketézik. Grubcov sörért lóg el a szorhszéd boltba. Klo- pivin előbb körülnéz, aztán bőrkötényt köt maga elé, felszerelkezik nagyítóval meg ragasztóval, és némi találékonyság segítségével működő modelljét készíti el a pisai ferdetoronynak, almacsutkából. Az a hobbija, hogy egyetlen szög nélkül csinál mindenféle hasznavehetetlen dolgokat. Nekem személy szerint ez teljességgel felfoghatatlan. Kinek van erre szüksége? Az én szórakozásom valami egészen más. sokkal érthetőbb: kincstári holmikat viszek haza a munkahelyemről. Egyre nagyobbakat. Persze apránként. Ajtókilincset. keverőcsapot a mellékhelyiségből. Mengyelejev ifjúkori portréját. Szóval dolgozgatunk lassacskán, csendesen, és igyekszünk nem mutatkozni a főnökség előtt. Dolgozunk így egy évet, kettőt, és egyszer hirtelen minden más lett. Magunk is látjuk, nem úgy élünk, mint azelőtt, unalmasan, egyhangúan. Körös-körül buzog az élet. jelszavakat akasztanak mindenfelé, kitüntetéseket osztogatnak, akik lépést tartanak. Ha jelszavak, hát legyenek jelszavak! Elhatároztuk. hogy mi sem maradunk le. Harjuhina például pulóvert köt, de időről időre büszkeséggel ejti ki, olyan hangosan, hogy mi is halljuk: — A szovjet asszonyok a legmunkaszeretőbbek az egész földön! Ugomnyina, miután eladta a soron következő csizmát, kinyilvánítja az egész részleg előtt: — A csizmák minőségével megelőzzük az egész világot! Klopivin a tornyot ragasztva minden almacsut- ‘kára speciális csipesszel írja a jelszót: „A gazdaságnak gazdaságosnak kell lennie!” Grubcov épp sörért indult, amikor hirtelen a főnökkel találkozott. — Hová indul? — kérdi gyanúsan, szemét összevonva. — Több élelmiszert biztosítunk a lakosság részére — füllentette rezzenéstelenül Grubcov. — Növeljük a dolgozók jólétét! Gyorsítjuk az iramot! Előre! A főnök zavarba jött. de megőrizte a látszatot. Szemét összehúzva válaszolt: — Teljesítjük a terveket! Túlteljesítjük! Előre! Én nem tudok hangosan szólni". Levettem a kitüntetésekkel teleaggatott portrét. amit Mengyelejev helyett akasztottak fel hozzánk, és beraktam a kabátom alá, hogy hazavigyem. Szóval dolgozgattunk így néhány évet. és akkor egyszer csak itt ez a glasznoszty. és meghirdették a peresztrojkát. Mi az nekünk! Ha peresztrojka, hát legyen peresztrojka! Mások kételkedtek, bizonytalankodtak. de mi. az egész vállalatnál először — átalakultunk. A glasznosztyot úgy megszerettük, akár a testvérhúgunkat. Például, bejön hozzánk, a részlegbe a főnök, és egyenesen Harju- hinához tart. — Maga meg mivel foglalkozik a munkahelyén? — Talán nem látja? — feleli Harjuhina — pulóvert kötök. Gondolom, estére a pomponos sapkát is összecsapom. A sapka piros lesz. a pompon meg kék.. . . — Én pedig importcsizmákat árulok — mondja szívhez szólóan Ugomnyina. — Természetesen nem előnytelenül. Maga is megértheti, ki az a hülye, aki csak úgy foglalkozik ilyesmivel! — Na, én elmentem sörért — jelenti be Grubcov. — Nekem ez a felháborító hibám. — Miről beszélsz? — avatkozik be Klopivin. — Ami neked hiba, nekem erény. Te megiszod a sörödet. aztán elkezdesz dolgozni. én meg az ég világon semmit sem csinálok. Semmi haszon nincs belőlem. Itt már nem bírtam tovább. és közbeszóltam: — Belőled csak haszon nincs, belőlem pedig egyenesen kár van. Én az elmúlt évek alatt hazavittem a kincstári vagyon felét. Nézzétek csak. milyen pucérak a falak meg az asztalok! Az idő szellemében mindent elmondtunk, és állunk. várunk mit húz ránk a főnök, ö körülnézett, mellbe vágta magát, és felelt: — Ez mind semmi, nem számít! Mindegy, mit mondanak. én nem követelhetek maguktól semmit. Abszolút nem vagyok kompetens. a munkánkban, nem értek semmihez. Mi egymásra néztünk, aztán dolgunkhoz láttunk. Nem történt semmi különös. de a lelkűnknek most jó. Tisztelni kezdtük magunkat a férfiasságért és az őszinteségért. És most úgy megy az ember munkába, mint az ünnepre. Ne is szóljanak semmit, mégiscsak nagyszerű dolog ez a glasznoszty! Horváth .Lilla fordítása i j 1 : í . » • ; . : 1 '• csenek a föld visszaadásának. — A téesztag, aki földtulajdonnal lépett be a termelőszövetkezetbe és jelenleg is rendelkezik földdel, ha magángazdálkodni szeretne, divatosabb szóval far- merkodni, akkor a közgyűlés döntése alapján kiviheti a földjét — magyarázza Leitner István, a termelőszövetkezet elnöke. — Hasonló minőségű és aranykorona értékű földet kap, de nem ugyanazt, amit évtizedekkel ezelőtt bevitt a téeszbe. Az örökösnek akkor adhatjuk ki a földet, ha a február 2-i közgyűlés erről határoz. Január elsejétől a törvény szerint a nem téesztag, ha földet örököl, akkor a termelőszövetkezet megválthatja tőle a földet, a forgalmi értékhez közel eső árat fizet érte. A másik variáció a földjáradék. A búza mindenkori felvásárlási árának tízszeresét fizetik aranykoronánként. Ha az örökös belép a téeszbe, két év múlva kiviheti a földet. Mindezekről nem a téesztag egyénileg, hanem a közgyűlés dönt. — A legtöbben, akik visszaigénylik a földet, nem gazdálkodni, hanem eladni akarják* — folytatja az elnök. — Azzal már nem számolnak, hogy ezután illetéket kell fizetniük, ami a föld forgalmi értékét le- csökkentené. Elképzelhető, hogy annyit nem kapna a földért, mint amennyi illetéket kell fizetnie. Tömeges visszaigénylésnél a föld ott állna parlagon, nem művelné senki. Ezt nem akarjuk — mondja a nyíregyházi gyakorlatról Leitner István. M. Cs. hatalmi elit a reformkori mozgalom mögé bújt, igazolják a jelenlegi tények: a „főreformerek” nagyobbik része nem tagja egyetlen pártnak sem, többen az MSZMP-ben maradtak, s csak néhányukkal találkoznak az MSZP-rendezvénye- ken. A fiatalok viszont az MSZP megszületése után megalakították az ifjúsági tagozatot. Döntések az emberek feje felett — Politikai állóvíz van- itt — kezdi a beszélgetést Papp Attila —, de nem tudjuk elfogadni a kényelmességet. Ugyanazok a gazdasági és állami vezetők vannak pozícióban, mint régen, akkor az MSZMP támogatásával kerültek oda. Ok a csendet, a változatlanságot szeretik. Mi kívülről — még úgy sem, mint ifjúsági tagozat — nem mondhatjuk rájuk, hogy alkalmatlanok. — Az emberek a problémákat mind tudják — veti közbe Vastagh József — politizálnak is egymás között, de hangosan nem mernek véleményt nyilvánítani, mert féltik a munkahelyüket. Szóra kellene őket valahogy végre bírni. Ki kellene csikarni a vezetőkből, a döntésekre jogosultakból a rész- információkat is, mert joguk van az embereknek ahhoz, hogy megtudják, hogy például a munkahelyek telepítésével kapcsolatos tárgyalások ki, mi miatt, hol akadnak el. A tárgyalások sikertelenségének okát eddig még sohasem „kötötték” az emberek orrára. Szeretnénk megértetni, a város lakóival, hogy nélkülük, róluk nem dönthet senki sem. Túri László épp ezért a nyilvánosság megteremtését sürgeti: — A tanácsi lakásnévjegyzék kifüggesztése még nem a nyilvánosság. Valamiért nálunk ettől félnek a legjobban. A tanácsnak lennének eszközei egy városi lap alapításához, csak szándéka, akarata nincs. Dühöng a középszerűség Számba veszik a termelőüzemek vezetőit, kiderül, alig van közöttük felsőfokú végzettségű, pedig a beosztottak között akad bőven. Természetes, hogy nem támogatják a továbbtanulni szándékozókat. Beszélgetőtársaim szerint úgy félnek a piacgazdaságtól, mint a tűztől. Nagyon kellene legalább egy kétszáz embert foglalkoztató üzem. Hadd jöjjenek a tőkeerős gyárak, még ha gyáregységet telepíteni, akkor is. Voltak is jelentkezők, de az itteniek tartottak úgymond a bérfeszültségtől. Csak semmi konfliktus — ez az elv itt — foglalta össze Vastagh József a térség legfőbb gondját. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, elmondják, a« ifjúsági tagozat összefonódik a FISZ-szel (a KISZ helyi utódszervezete). Legfőbb céljuk a pártszervezés segítése. Nehezíti a helyzetüket, hogy ami felső szinten tak- tikázgatás, az itt lent tehetetlenségnek tűnik. Hiányolják az MSZP harsányságát, lendületét. A most megválasztott városi elnökségben két „tagozatos” is helyet kapott, ezt eredménynek tartják. Azt már eldöntötték, hogy a tanácsi választásokkor önálló jelöltet fognak indítani. A tenni, haladni akaró fiatalok nélkül csak helyben járás lesz továbbra is. Nem hiszik el, hogy a világ végére jellemző egészség- ügyi helyzet megoldhatatlan („miért kell valakinek csak azért meghalnia, mert Fehérgyarmaton lakik?’’), a közlekedési viszonyok említésekor csak legyintenek. Van gyönyörű szakközépiskola, kinek tanítják a szakembereket, Budapestnek? „Munkanélküli segélyből nem lesz könnyű visszafizetni a dollármilliókat — mondja Vastagh József. Nyomást gyakorolni Nagyon sok itt a tennivaló, az MSZP viszont még gyenge, az ifjúsági tagozat létszáma sem túl nagy. Miért nem lépnek szövetségre az ellenzéki szervezetekkel, hiszen sok kérdésben valószínűleg egyetértésben lennének? — Pusztán csak azért, mert alig vannak. Pedig nagyon kellenének, ahhoz, hogy politikai nyomást lehessen gyakorolni a döntéshozókra, a térség jövőjét eldöntőkre. Jó lenne, ha lenne egy erős MDF. Ragasztottuk már a FIDESZ, az SZDSZ plakátjait, de nem jött el senki a rendezvényükre. Elkeseredve, de helyeslőén bólogatnak, amikor egyikőjük a következőket mondja: — Bármit mondunk, akiknek dolga lenne, nem figyelnek ránk, szűk itt az agy. Felforgatónak tartanak bennünket, ferde szemmel néz* nek ránk. Kisváros ez, jóakaróink azzal csitítgatnak bennünket, hogy legyünk csendben, lehetnek még nekünk is elhelyezkedési gondjaink ... de mi nem hallgathatunk ... Szőke Judit Üj NSZK gyártmányú címkézőgépet helyeztek özembe a Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál. A korszerű gép munkába állításával a formatervezett üvegeket is címkézhetik. Szívós Györgyné a gép kezelője a' literes palack címkézését kíséri figyelemmel. (Elek Emil felv.j Aziili szellemében