Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

1SSG. január 29. Keiei-iviagyarország 7 30% 30% DEBRECENI CIPŐGYÁR SAJÁT BOLTJAINKBAN ENGEDMÉNYES TÉLI VÁSÁR! 1990. január 22-től AMÍG A KÉSZLET TART, férfi bőr- és műbőr csizmák, fiú bőr- és műbőr csizmák 31—40-es méretig. Nyírbátor Bajcsy-Zs. u. 60. Nyitva: keddtől péntekig 9—17 óráig, szombaton 9—13 óráig. Mátészalka Hunyadi köz 4. Nyitva: 'keddtől péntekig 9—17 óráig, szombaton 9—13 óráig. 30% 30% (3641 Legyen termelőnk és vásárlónk! A „KELETMAG” KFT. kedvező feltételekkel ajánlja kistermelőknek az alábbi növényfajokat, fajtákat vetőmagtermesztésre: Kendermag madáreleség 4 000,— Ft/100 kg Napraforgó étk. GRAND-SEED 2 000,— Ft/100 kg Karósbab JULISKA 10 000,— Ft/100 kg FEHÉRMAGVÜ babfajták 10 000,— Ft/100 kg DlSZBAB 8 400,— Ft/100 kg Uborka kínai kígyó 40 000,— Ft/100 kg Paradicsommag 38 000,— Ft/100 kg Heterózis paradicsommag 1 250 000,— Ft/100 kg Takarmánytökmag 10 000,— Ft/100 kg Olajtökmag 10 000,— Ft/100 kg Sárgarépamag 27 100,— Ft/100 kg Petrezselyemmag 25 500,— Ft/100 kg Metélőhagymamag 39 000,— Ft/100 kg Téli sarjadékhagyma 16 500,— Ft/100 kg Sóska 20 000,— Ft/100 kg Szerződéseink értékesítési biztonságot nyújtanak. A fémzárolt jó minőségű vetőmaggal magasabb jövedel­met, eredményesebb termelést biztosítunk. Szerződéskötésre várjuk Tisztelt Ügyfeleinket „KELET” Vetőmagtermelő és Értékesítő KFT. Nyíregyháza, Mártírok tere 9. VI. e. 607. szobában, és a körzeti üzemeinkben: Nyírbátor, Béke u. 1. Mátészalka, Sallai u. 30. Nyíregyháza, Tünde u. 20. (309) AKCIÓ! IBM PC/AT számítógép — CPU 80286 — 1 MB RAM — 40 MB Winchester — 1.2 MB floppy — EGA monitor — EGA kártya IBM PC/AT számítógép —CPU 80386 ■in-'.4 MB RAM — 40 MB Winchester — 1.2 MB floppy — EGA monitor — torony 1 év garanciával 178 000,— Ft 199 000,— Ft 386-os At 320 000,— Ft (2 MB RAM, 1.2 MB floppy. 80 MB Winchester, EGA monitor, torony) SZÁMÍTÓGÉP HÁLÓZATOK KIÉPÍTÉSE Leporellók, számítógép alkatrészek, kellékek kedvező árfekvéssel szaküzletünkben Nyíregyháza, Lenin tét 3. Tel.: 42/14-479 (270) AKCIÓ! Sz.-Sz. m-í Élelmiszer K iskereskedelmi Vállalat Lenin téri ABC-áruházában 1990. január 29-től Egyes diabetikus termékek 40%-os engedménnyel kaphatók AMÍG A KÉSZLET TART! Sóstói beszélgetés Tibor Tamás miniszterhelyettessel „II legeredményesebb sportnemzetek közé tartozunk...“ Az elmúlt héten megyénkben járt Tibor Tamás miniszter- helyettes, az OSH elnöke. Egynapos látogatása során Sóstón előadást tartott a ma­gyar sportélet időszerű kérdé­seiről, megtekintette a Bujtosi Szabadidő Csarnokot, elláto­gatott Nyírbátorba is. Zsúfolt programja mellett válaszolt lapunk sportkérdéseire is. — A magyar sportvezetés első embere, hogyan érzi ma­gát az OSH székében? — Jól érzem magam, mert azt csinálom, amit szeretek, amitől tartok is egy kissé, mert rengeteg a feladat, amely ki­tölti az életem. Makacs em­ber lévén, próbálom mérlegre tenni a féléves OSH tevé­kenységét. Úgy ítélem meg, nem volt törés a magyar .sporttevékenységben, a kije­lölt feladatok végrehajtásá­ban. — Mikor járt utoljára Sza­bolcsban? — Talán két évvel ezelőtt. Korábban gyakrabban látogat­tam ide, mindig szívesen jöt­tem Nyíregyházára. Ami na­gyon tetszik, itt az emberek dolgoznak és nem „nyavalyog­nak”. Ha az utóbbi tíz évet vesszük alapul, nagy előrelé­pés történt a sport terén eb­ben a megyében. — Hogyan értékeli a nemrég lezárt 1989-es évet? — Az átszervezés közepette sok feladatot kellett megoldani. Teljesült az a célkitűzés, hogy Tibor Tamás az év végéig valamennyi sport­ági szakszövetség demokrati­kusan működő társadalmi szer­vezetté alakult át. Több mint negyven sportszervezet kezdett új életet. Nem hagyhatjuk ki a minden tekintetben függet­lenné vált, dicséretesen aktív Magyar Olimpiai Bizottság színrelépését sem. Eredménye­sen zajlottak a nagy sport- események. A világ- és az Európa-bajnokságokon, az Universiadén szerzett érmek, nem a magyar versenysport erejének megrendülését . bizo­nyítják. Itthon természetesen nemcsak a sikereket látják, Inkább — és helyesen a sú­lyos problémákra vagyunk ér­zékenyebbek. Habár továbbra is a világ legeredményesebb Sportnemzetei közé tartozunk. — Mit vár 1990-ben? — Sok fontos eseménynek kell történnie ebben az év­ben. Elkészült a régóta hi­ányzó sportfejlesztési koncep­ció kialakításához szükséges háttéranyag. Megkezdődött az egész országra szóló sportszak­mai megmérettetés. Remélem, hogy az év végéig sikerül be­terjeszteni a parlamentbe a sporttörvénytervezetet, amely hosszabb távon lesz hivatott garantálni testkultúránk fej­lesztését. — Élsport, tömegsport, di­áksport. Van-e köztük bizo­nyos értékrend? — Jó lenne kigyógyulni eb­ből az áldatlan, mesterséges szembeállításból. Ahogyan egy családot sem lehet szétdara­bolni, a sport eme három ága is szoros összefüggésben kell hogy legyen egymással. — Pénz nélkül, éhes hassal mire képes a magyar sport? — A labdajátékok jelentős részében csődben vagyunk. Pénz nélkül nehéz működtetni a nagyszámú „gépezetet”. Rá­adásul a Hivatal is csak a nemzetközi eredményeket tud­ja kellőképpen támogatni. El­jött az idő, amikor bátrab­ban lehet vállalkozni, a sport­egyesületek keressék az ilyen formájú bevételi lehetőségeket. A pénzhiány — sajnos — a sportlétesítmények állagának megóvása terén jelentkezik leg­inkább. — Küzd-e az OSH azért, hogy anyagilag jobb helyzet teremtődjön a sport terén ha­zánkban? — Minden terhes örökség, na­pi anyagi és technikai gond el­lenére működnek intézménye­ink, „dolgozik” a hazai sport­élet. Hatásos érvekkel felvér­tezve „verekszenek” gazdasá­gi, pénzügyi szakembereink, hogy több költségvetési forint kerüljön a sportélet asztalára. Tény, hogy több pénz kellene, de sajnos sok forint elgurul olyan területen, ahol kevésbé indokolt. Még mindig túlzott a középszerűség dotálása. Az ilyen helyen önvizsgálatra len­ne szükség. — Evezzünk más vizekbe Befejezésül arra kérek választ: hisz-e ön abban, hogy egyszer rend lesz a magyar labdarúgás portáján. Egyáltalán, mikor jön el a feltámadás? — A magyar futball nem halott, nem kell feltámadnia, de hogy súlyos beteg — az biztos! Az is tény, hogy gyors műtétre van szükség, mert a kuruzslás, a ráolvasás már nem segít. Kovács György „A Hatóság nem engedélyezte...” Egy titok: Veszélyben volt a 6:3! Ki a labdarúgók kapitánya? Bicskei Bertalan, akit le akarnak mondatni, vagy más beosztás­ba óhajtanak helyezni a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői, vagy Mészöly Kálmán, akit erre a posztra óhajtanak állítani? Bonyolult a helyzet. Bicskei ragaszkodik paragrafusokhoz, szerződéséhez, és azt állítja, hogy őt olyan egyszerűen nem is lehet elmozdítani. Azelőtt, amíg a magyar sportéletben, diktatúra bonolt, éppen úgy, mint az élet más szektoraiban, ez el­képzelhetetlen lett volna. K mert volna szembeszállni magasabb hivatalokkal vagy hatalmak­kal? Azelőtt éppen a diktatúra miatt, látszólag minden olyan simán,, egyszerűen történt, kon­fliktusok nélkül, mert vagy kevesen mertek csak szembeszállni a felsőbb döntésekkel, vagy pe­dig, ha ilyesmi elő is fordult, akitor ez a színfalak mögött játszódott le. Akadnak olyanok, fő­leg azok, akik valamikor a sportéletet vezették, hogy visszasírják azokat, a „régi szép idő­ket”, amikor minden egyszerű volt. Nézzük azonban, hog milyenek is voltak azok az úgynevezett ré­gi szép idők? Az ötvenes évek­ben „aranynak” nevezték a ma­gyar labdarúgó csapatot. Többé- kevé^bé rá is szolgált erre az elnevezésre, mert sorra győzte le vetélytársait, így például az olaszokat, az osztrákokat, a csehszlovákokat, a svájciakat és az angolokat. Itt álljunk meg egy pillanatra. Sokan emlékeznek rá, hogy 1953. november 25-én a magyarok a Wembley stadionban 6:3-ra legyőzték az angolokat. Mik vol­tak azonban az előzmények? Ezek majd mutatják, hogy a diktatúra miként érződött a sportban, vagyis milyen volt a sportdiktatúra. Sebes Gusztáv, a hajdani magyar aranycsapat szakvezetője 1952-ben Svájcban összetalálkozott a FIFA vezetői­vel, így a többi között tárgyaló- partnere volt Stanley Rous, a FIFA örökös elnöke is. Az an­gol sportdiplomata megkérdezte Sebes Gusztávtól: — Mikor láthatnánk vendégül a Helsinki Olimpián győztes magyar labdarúgó csapatot? — Amikor önök kívánják — hangzott Sebes Gusztáv válasza. Stanley Rous mindjárt javasla­tot tett 1953. november 25-re. Igaz, hogy erre az időpontra már az angolok korábban le akarták kötni a spanyol váloga­tottat, de csak tárgyaltak, meg­állapodás nem történt. Így azu­tán az angol sportdiplomata és Sebes Gusztáv megállapodott az angliai mérkőzés dátumában. A folytatás azonban nem is volt olyan egyszerű. Az angol Sir és a magyar elvtárs megállapodása Budapesten nagy vihart kavart. Sebes Gusztáv amint sok évvel később erre visszaemlékezett, nehéz helyzetbe került Hívatta őt Rákosi Mátyás, Magyarország teljhatalmú diktátora. Amint er­re később a sportvezető vissza­emlékezett, a fogadtatás nem volt a legbarátságosabb. így kezdte Rákosi: — Maga ellen sok a panasz, nem illeszkedik bele a kollektí­vába. önfejű. Például ki adott, engedélvt az angolokkal való mérkőzésre? És mit fog csinál­ni, ha nem engedélyezem? Sebes Gusztáv igyekezett men­tegetőzni, azt válaszolta, hogy valamennyi ország labdarúgójá­nak álma. hogy az angolokkal mérkőzzék. Minden ország kitün­tetésnek veszi, ha Londonba hívják. A sportvezető emlékezett arra is, hogy a magyar váloga­tott 1930-ban játszott Londonban, és akkor 6:2-re kikapott. Itt az alkalom a visszavágásra. — És mi lesz ha kikapunk? — kérdezte Rákosi. — Ez előfordulhat — válaszolta a magyar labdarúgó válogatott szakvezetője —, kontinens-csa­pat még nem győzött az angolok ellen Angliában. Remélem, a magyarok lesznek az elsők. — Hát jó lesz vigyázni — ez­zel búcsúzott tőle Rákosi Má­tyás, nem éppen a legkedvesebb hangon. Természetesen akkor titok övezte ezt a beszélgetést. A ma­gyar közönségnek halvány fo­galma sem volt arról, hogy mi történik a kommunista párt köz­pontjában. Ez a jelenet is bizo­nyítja. hogy Rákosi Mátyás még a sport kérdéseiben is érvényesí­tette akaratát. Ma az már sport­történelem, hogy a magyar csa­pat azután káprázatos játékkal győzött az angolok ellen a Wembley Stadionban, és ez a 6:3-as diadal nem köznapi érté­kű. Rákosi azután közvetlenül részt vett az 1954-es világbajnok­ságot követő magyarországi vi­harának elsimításában. Köztu­dott, hogy Bernben a döntőben az NSZK csapata váratlanul 3:2- re legyőzte a magyarokat. Buda­pesten óriási felháborodás kelet­kezett, az emberek ezrei vonul­tak ki a Keleti pályaudvarra, ott fenyegető hangulat alakult ki és ha a gyorsvonat Svájcból ide­hozza a vezetőket és a játéko­sokat, Puskást, Czlbort, Ko­csist, Hidegkútit és a töb­bieket, ki tudja, hogy ho­gyan úszták volna meg ezt a találkozást az elkeseredett szur­kolókkal. A sportdiktatúra azon­ban itt is éreztette hatását. A vonatot Rákosi Mátyás utasításá­ra a magyar—osztrák határról hern Budapestre irányították, ha­nem a Dunántúl egyik városába. Tatára, az ottani sportedzőtábor­ba vitték a magyar futballistákat és vezetőiket. Még ki sem pihen­hették az utazás fáradalmait, amikor vacsorához terítettek. Nagy meglepetésükre ekkor megjelent Rákosi Mátyás, és be­szédet intézett a labdarúgókhoz. Kijelentette, hogy a második hely lényegében óriási siker. Mindenki tudta, és különöskép­pen a játékosók tudták, hogy ez enyhén szólva az igazság eltorzí­tása, mert az ezüstérem akkor mindenféleképpen kudarc volt. Ezt mutatta az is. hogy akik a Keleti pályaudvarnál összegyüle­keztek, a haragos szurkolók, majd pedig amikor rádöbbentek arra, hogy a játékosok nem ér­keznek meg a Keleti pályaudvar­ra, akkor dühödten a budapesti rádió stúdiója elé vonultak. Itt újabb tüntetés következett, majd pedig a szurkolók be akartak hatolni a Magyar Rádió épületé­be, hogy ott mikrofonba mond­ják, hogy elkeseredettek és kör vételik a kudarc előidézőinek a megbüntetését, leváltását. A kar­hatalom csak üggyel-bajjal tud­ta megakadályozni, hogy a tün­tetők ne hatoljanak be valame­lyik stúdióba. Azzal a trükkel húzták az időt, hogy azt aján­lották: válasszanak a tüntetők maguk közül egy küldöttséget, mert mindenki nem mehet be. és majd a küldöttség tagjai a mik­rofonba mondhatnák véleményü­ket. Bevált a trükk. Amíg a tünte­tők azzal voltak elfoglalva, hogs- eldöntsék, ki menjen be a stúdió­ba, addig újabb karhatalmi erő­sítés érkezett és ekkor már nem tudtak behatolni a haragos szur­kolók a rádió épületébe. Ennek ellenére másnap újra nagy tö­meg gyűlt össze a pesti utcákon és az emberek ismét a rádióhoz vonultak. Ismét tüntettek. Sebes Gusztáv egy ideig még megőrizhette po­zícióját, mert élvezte Farkas Mi­hálynak, az akkori honvédelmi miniszternek a bizalmát. Jellem­ző az akkori helyzetre, hogy Se­bes Gusztáv ellentámadásba len­dülhetett. Farkas Mihállyal elin­tézte azt. hogy ne őt. hanem a magyar újságírókat vonják fele­lősségre azért, hogy olyan han­gulatot teremtettek, amely alkal­mas volt arra, hogy az elvesztett berni döntő után felkorbácsolód- hassék az emberek szenvedélye. Ki tudja igaz-e vagy sem, de azt mondják, hogy csak az utolsó pillanatban sikerült megakadá­lyozni azt, hogy az újságírók ne kapják a legszigorúbb büntetést. Rákosi Mátyás letűnése után sem változott meg az a helyzet, hogy a legfelsőbb politika, pon­tosabban a Magyar Kommunista Párt. később a Magyar Dolgozók Pártja, majd az MSZMP ne szól­jon bele ,a. sport valamennyi kér­désébe. .Téiiemző erre a mecha­nizmus akkori működése. Rend­szeresen . összeült a titkárság, amelyben aTegföbb vezetőik fog­laltak helyét. Ide minden egyes külföldi sportversenyről és az arra utazó magyar sportolók és vezetők névsoráról a titkárság tagjai döntöttek. Aki azt hinné, hogy ez csak formalitás volt, az téved. Gyakran előfordult, hogy sportolókkal, vezetőkkel, újság­írókkal vagy rádióriportelekkel a külföldi utazást megelőző órák­ban közölték: — A legfelsőbb hatóság az ön utazását nem engedélyezte. Homály takarta, hogy lényegé­ben emögött kik rejtőztek. Csak kevesen tudták, hogy emögött az ország csúcsvezetői rejtőztek, élü­kön Rákosi Mátyással vagy utó­daival. tehát a mindenkori főtit­kárral vagy első titkárral. Aki azt hiszi, hogy ez csak az ötvenes években volt így. az ala­posan téved Hogy a Magyar Kommunista Párt vagy jogutódja, az MSZMP mennyire rajta tartot­ta a kezét a sport ügyein, erre csak egy jellemző eset. 1978. A magyar iabdarúgó csapat készü­lődik Argentínába, a Világbaj­nokság színhelyére. Aj utazás előtt hosszú ideig várakoztatják a játékosokat. Magas vendéget várnak. És egyszeresek megjele­nik Korom Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt titkára. A csapat vezetői ugyanis addig nem óhajtottak elindulni, amíg egv ilyen magas pártvezető nem ad­ja áldását az előkészületekre és nem kíván s^ok sikert a csapat­nak i egy kicsit is érdeklődik a s> rt iránt, az tudja, hogy „ez r áldás”- a gyakorlatban mit .rt. Argentínában a magyar vá­logatott három mérkőzést ját­szott és háromszor kapott ki. Merrick hárít a magyar csatárok elől Molnár Károly

Next

/
Thumbnails
Contents