Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
1990. január 20. Kelet-Magyarország 3 Elítéltek, internáltak, kitelepítettek Másfél év börtön, téeszfeloszlatásért 1956-os perek a megyei bíróság előtt Halál, börtön, jobb esetben felfüggesztett szabadságvesztés várt annakidején a koncepciós perek áldozataira, s mellékbüntetésként még vagyonelkobzás, bizonyos jogoktól való eltiltás, rendőrhatósági kényszer- intézkedésként az egész család kitelepítése. Akit szabadságvesztésre ítéltek, s a büntetés letöltése után végre kiszabadult, nem foglalhatta el az őt megillető helyét a társadalomban; sokszor munkát sem kapott, vagy nem a végzettségének megfelelőt. A bélyeg évek hosz- szú során át rajta maradt, és csak 1989-ben jutottunk el odáig, hogy felülvizsgáljuk ezeknek az ítéleteknek a jogosságát. Országszerte megindult a koncepciós pereik felülbírá- lata, amiből a Szabolcs- Szatmár Megyei Bíróságon dr. Kozmáné dr. Váradi Katalin bírónő is tevékenyen kiveszi a részét. — Egyre több ember hall arról, hogy kérni lehet az akkori ítéletek semmissé nyilvánítását, de sokan teljesen tanácstalanok, mi módon fogjanak hozzá? — Éppen emiatt érdemes ismemi az ide vonatkozó új jogszabályokat, melyeknek a Maigyar Közlönyben lebet pontosan utánanézni. Így például a 72 1989 MT számú rendeletnek, amely kimondja, hogy az 1949. január 1. és 1953. december 31. között internálásban töltött idő beleszámít a nyugdíjalapba, és az akkori internáltak nyugdíját ezen felül 500 forinttal emelni kell (illetve 250 forinttal az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást). A 104 1989 MT számú rendelet kiterjeszti ezt az 1945. január 1. és 1948. december 31. között internáltaikra, valamint az 1945. január 1. és 1953. december 31. között kitelepítette kire, szovjet 'katonai bíróságok által elítéltekre, a „malenikiij robot”-ban résztvevőkre és azokra, akik a Szovjetunióból hazatérésük után átmeneti táborba kerültek. A 108-as minisztertanácsi rendelet az 1956 után internáltakra vonatkozik — hogy miért, miért nem, ez a rendelet viszont csak az internálásban töltött idő nyugdíjalapba történő beszámítását biztosítja, de hallgat az említett mértékű nyugdíjemelésről. — Az internálás, kitelepítés, rendőrhatósági intézkedés volt, éppen ezért nem a bíróságoktól, hanem a Belügyminisztériumtól kell I kérni ezek igazolását. Ugyanez vonatkozik a szovjet bíróság által elítéltekre is. A BM-től kapott igazolással lehet aztán a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz fordulni, és kérni a nyugdíj rendezését. — Hová fordulhatnak azok. akiket magyar bíróság ítélt el? — Nem rendezték még az 1945 és 1956 között politikai bűncselekmény — állam elleni bűncselekmények, fegyverrejtegetés, feketevágás, és még sorolhatnám a többit — miatt bíróság elé kerültek helyzetét. Várhatóan még ez a parlament hoz majd egy rájuk vonatkozó törvényt. Az 1956. október 23. és 1963. április 4. között, a népfelkeléssel összefüggésben politikai bűncselekmények miatt elítéltekről azonban 1989. évi XXXVI. törvény kimondja, hogy az elítélésük semmis. Ezek az emberek, vagy hozzátartozóik I kérhetik tehát a semmissé nyilvánítást, attól a bíró- . ságtól, amely annak idején I meghozta az ítéletet. — Hogy törénik a semmissé nyilvánítás? — Soron ikívül, tárgyalás nélkül, pusztán az akkori iratok megvizsgálása alapján. Előfordult, hogy valakit két bűncselekmény miatt ítéltek el: népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való .tevékeny részvétel — vagyis politikai bűncselekmény — miatt, illetve valamilyen köztörvényes bűncselekmény, példának okáért, hűtlen kezelés miatt. Bár mindkettőnek kérte a semmissé nyilvánítását, mi csak a politikai bűncselekménnyel kaipcsolaban mondhattuk ki ezt. — Az Ítéletek alapján tiszta képet lehet nyerni az 56- os események megyei alakulásáról. On szerint, hogy nézett itt ki a népfelkelés? — Eddig mintegy hatvan semmisé nyilvánítási kérelem érkezett hozzánk, melyből huszonkilenccel fogLalikoztam én. Ezekből kiderül-, hogy errefelé nem voltaik gyilkosságok, erőszakos atrocitások — felelősségre vonás ellenben annál inkább! Tüntetések miatt, a munkástanács, nemzeti bizottság megszervezéséért, vagy akár csak azért is, mert a párttitkárt távozásra szólították fel. Volt olyan eseteim, hogy valaki azt mondta, oszlassuk fel a téeszeket — és kapott másfél év börtönt, ráadásul a vagyonát elkobozták, családját kitelepítették! Aki tevékeny részt vett az eseményekben, mondjuk beválasztották valamelyik újonnan Létrehozott szervbe, az akár hat-nyolc évet is kaphatott. — Az erkölcsi elégtételen — ami már önmagában is nagy szó —, illetve a nyugdíj ösz- szegének emelkedésén kíVűl van-e valamilyen más vonzatúk is a semmissé nyilvánításoknak? — Egyelőre nincs, de törvény készül az anyagi kártalanításról. Ez roppant bonyolult feladat, hisz nagymértékben függ az ország teljesítőképességétől, anyagi helyzetétől. Azt sem olyan egyszerű eldönteni, mennyi pénzzel lehet .most kártalanítani azt, akitől annak ádején minden vagyonát elkobozták, vagy esetleg életével fizetett a népfelkelésért ... — Harminc-egynéhány évvel az esamények után, mai szemmel hogy látja egy büntetőjogász az akkori ítéleteket? — Az ítéleteket a törvény betűi alapján hozták, az akkori politikai helyzetnek megfelelően. A politikai viszonyok változása nélkül pedig még roa sem mondhatnánk ki, hogy az akkori elítéltek a társadalmi átalakulás kivívása, a függetlenség elérése érdekében léptek fel. nem szólhatna törvény arról, hogy „a politikai megicL-lásoik áldozatairól kegycísttel kell megemlékeznünk”. (Idézet a törvényből.) Bartha Andrea Gyárrészleg az önállésodás útján Ne legyen „kettős piai” A Fémmunkás Vállalat vidéki egységei között különleges helyzetben volt a nyíregyházi gyár, hisz neki volt egyedül gyárrészlege Bal- kányban. Ebben a rendszerben a balkányi gyárrészlegnek felettese volt a nyíregyházi gyár, illetve a budapesti vállalat is, mely állapot szemléletesen (egy hajdani vezető szerint) a kettős gyarmat címet érdemelte ki. — Régi elképzelésünk — mondja Acs László gyárrészlegvezető —, hogy a gyáron belül legyünk önállóbbak, általában kudarcba fulladt, az elméleti segítséget gyakorlati tett nem követte. Nem tudtuk tevékenységünket mérni, gazdálkodni, mert sem a folyamatok eleje, sem a vége nem volt meg, nem épült ki a kereskedelemi, szám- és ügyviteli vonal, nem volt ráhatásunk a munkaszerzésre. A múlt évi veszteség határozta meg a forma végnapjait, és innen már pörögnek az események. 'A múlt év negyedik negyedétől valóban elindult az önállósulás, január 1-jétől a két termelőegység szétválasztási folyamata megkezdődött, január 2-ától minden tevékenységet külön mérik, így árbevételeiket és költségeiket is. A belső átcsoportosítások megtörténtek, a felesleges funkciókat megszüntették, kiépülőben vannak a korábban említett hiányzó vonalak. Balkány az új HI-LO nagyteherbírású állványrendszert és Dorog B nyílászárókat, Nyíregyháza vázszerkezeteket és alagút- zsalukat gyárt. — Gondunk csak egy lehet, mégpedig a bérekkel — vakarja a fejét a gyárrészlegvezető. — A vállalat gazdálkodó egységeinél 110—130 ezer forintos éves bérszínvonal van, ami Nyíregyházán csak 90 ezer forint. Ez a válással megoszlik, mégpedig számunkra kedvezőtlen arányban, mondjuk itt 80 ezer, Nyíregyházán 100 ezer. Mi azt szeretnénk, ha legalább a 100 ezer forintot tudnánk dolgozóinknak megadni, mert ha nem, könnyen elveszíthetjük őket. Balázs Attila Szerelik a fémablakokat. KOPOGTAT A NINCS Gazdag falu—szegény polgárok Beosztással kell élni, hogy mindenre jusson Látogatás az egyik családnál, Tóth Jánoséknál Vaját gazdag falunak tartotta, tartja a közvélemény. Ügy mondják, itt az embereknek a bőrük alatt is pénz van, hiszen az alma busás jövedelmet ad. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán és tudjuk, messze nem annyira számíthatnak az almatermelők, mint a korábbi években. Sőt. Ma már Vaján is egyre nehezebben élnek az emberek, mi több, a szegénység réme fenyeget egy jelentős réteget. A szegény ember szemérmes. Nem én találtam ki, tudják ezt nagyon jól a hivatalokban, ahol gyakorta nem azok kopogtatnak az állam forintjaiért, akik a leginkább rászorulnának. Még inkább tiltakozott az idős asszony, miután meghallotta a témát. Görcsösen markolta lányunokája kezét, a kicsi pedig tágra nyílt szemmel csodálkozott, miért lett olyan hirtelen ideges a nagymamája. Gátol a szemérmesség — Tudja kedveském, én már belefáradtam ebbe az egészbe. Úgyse változik semmi, akárkinek panaszkodunk. Így hát ne haragudjon, ha nem akarom a nevemet az újságjukban viszontlátni — kerüli a tekintetemet a búcsúzásnál. Úgy látszik, a szegénységet nem jó emlegetni. A postást a kertkapuban váró fiatalasz- szony is csak „jegyzőkönyvén kívül”, mint magánembernek hajlandó elmondani a panaszát. ö attól tart, mit szólna az ura az effajta nyilvánossághoz. — Ki a szegény? — kérdez vissza özvegy Paczári György- né. — Bármennyire is nehezebb a megélhetés, amíg kenyérre jut, nem panaszkodhatunk. Én például tudok spórolni, malacot nevelek, csirkét tartok. Lehet, hogy ugyanannyiért a boltban is megvehetném, de egyrészt megszoktam, hogy gondoskodni kell a család ellátásáról, másrészt nem mindig azt kapok az üzletben, amit szeretnék. Én a ruhán tudom megfogni a forintot, előveszem a régieket, „újat” a turkálóban nézek magamnak, vagy a KGST-piacon szerzem be. — Nem is tudom, mi lesz velünk — sóhajt Tóth János- né született Kecskés Piroska. — Szerettünk volna központi fűtést a házba, már ki is töltöttük a papírt, de a 24,5 százalékos kamat már elviselhetetlen. 150 ezer forintot kellett volna fölvenni, de egyszerűen nem merünk belevágni. A földtörvényben reménykednek Tóthnét 88-ban elengedte a ZÖLDÉRT, azóta munkanélküli. A férje balesetet szenvedett a tsz-nél, azóta baleseti járadékot kap. Ö zöldség- termesztéssel akar foglalkozni. A felesége is elvállalna valamilyen munkát, csak lenne. A két általános iskolás gyermek taníttatása igen nagy terhet ró a családra. — Mi a földtörvényt várjuk, mert a szülők bevittek annak idején 12 hold földet és azóta egyszer kaptunk 106 (!) forint földjáradékot. Talán ha ismét a magunk urai lehetnénk, másképp menne a sorunk — fogalmazza meg a reményt a gazda. — Videónk nincs, fekete-fehér tévét nézünk és táskarádiót hallgatunk. A szalámit csak ízesítésre használjuk a vajas kenyéren. — Én már összeszámoltam mindent, mi az, amit nélkülözni tudok és mire kell feltétlenül hagyni a 3640 forintos nyugdíjamból — csinál kasszát özvegy Csengeti Im- réné. — Gázpalackkal főzök, a tüzelő, a villany kell a mindennapi létezéshez, az életbiztosítással már a két gyermekemre gondolok. Az egyetlen luxus a Kelet-Magyarország, amiről nem tudok lemondani. Töviről hegyire elolvasok mindent, és egyre kevésbé értem a kialakult helyzetet. Pedig ml sopánko- dás helyett mindig dolgoztunk az urammal. Ezt a házat OTP-kölcsön nélkül, a két kezünkkel építettük. A fiam kőműves, a lányom munkaügyis Mátészalkán. Nekik is nagyon be kell osztani a pénzt. Elöljáróságok egyenlösdije — Nemcsak ránézésre, de még a lakberendezésből sem lehet megállapítani, kinek mennyi a jövedelme és menynyiből él — állítja dr. Takács Istvánná vb-titkárhelyettes a tanácson. — A népszámlálókkal a minap kinn voltam és azt láttam, hogy a képmagnó és a viseletes ruha megfér egy fedél alatt. Noha egy korábbi vizsgálódásnál azt tapasztaltuk, hogy minden idősnek van eltartásra kötelezhető hozzátartozója, azért a 7 ezer vajai lakos 13,7 százaléka részesül a szociális gondoskodás valamilyen formájából. — A segélyeket pedig régen leadtuk a tásközségek elöljáróságainak, döntsenek ők, kit tartanak jogosultnak. Véleménykülönbség alakult ki: mi azt mondjuk, annyi segélyt kellene adni egy kérelmezőnek, amennyivel tényleg segíteni lehet, viszont az elöljáróságok az egyenlősdit szorgalmazzák: inkább többen kapjanak — kevesebbet. Az idén ismét készítünk egy felmérést a lakosság szociális körülményeiről, hogy naprakészen tudjuk, ki az, aki valóban segítségre szorul. Tóth Kornélia Anomália Demokrácia Néhány évvel ezelőtt még kis naív voltam, mert azt hittem, hogy a demokrácia, ripsz-ropsz, egycsapásra mindent jobbra fordít, pardon, jóra fordít. A dolog nagyon egyszerűnek tűnt: valaki, aki szakember, és ért a dolgokhoz, megmondja, hol szorít a cipő, s akkor az illetékesek mindent megtesznek, annak érdekében, hogy ne szorítson. Igen ám, de nemcsak egy valaki nyilatkozott, hanem már legalább százezren mondták el nyilvánosan a véleményüket, és kiderült, hogy mindenkinek másképpen és máshol szorít ez a cipő, úgymond, nem jó, mert nem nemzeti színű, túl kicsi a 49-es méret, legalább 56-os kellene, a talpára ragadt alvadt vért ideje lenne letisztítani; egyesek szerint sokáig cserben hagyták a bőrét, mások szerint még további cserzésre vár; az egyik párt a katonabakancsra, a másik a gyermekcipőre szavaz; nem jó, ha hátulgombolós, legyen tépőzáras, hadd téphesse mindenki a száját... Szóval demokrácia már van, a régi cipő szorít, a naivitásomnak vége szakadt, mert nem is olyan egyszerű dolog ez a demokrácia. S. A.
