Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-19 / 16. szám

1990. január 19. Kelet-Magyarország 3 „Inkább kivágtam 120 gyümölcsfát" Ajándék földnek ne nézd az értékét! Téli hangulat a Tisza-parton Tiszalök határában. (E. E. felv.) Bcdurrantottak becsületesen a kályhába, a nyári konyhába lépők villámgyorsan levetették meleg téli­kabátjukat. Később sem győzték törolgetni zsebkendő­jükkel homlokukat, bár a házigazda. Vránszki János időközben teljesen elzárta a kályhát. A tíz család kép­viselői valamennyien a Nyíregyházához közel lévő Já- nos-bokor lakói és egy kivétellel a nyíregyházi Ság- vári Termelőszövetkezettől bérlik a földet. Ahogy vé­gigpillantottam az arcokon, láttam, hogy ötven éven felüliek, tekintetükből már hiányzott a régi akarás, de ahogy mondják, mégis minden évben újrakezdik a munkát a földeken. Lassan kikerekedik a tör­ténet, bár elöljáróban azt magyarázzák, hogy ők soha nem voltak szónokok, a pa­raszt az dolgozzon, ne a sza­vak embere legyen. A több­ség több évtizede lakója a környék tanyáinak, amelye­ket apáiktól örököltek. Éven­te megművelték a szántót, a gyümölcsöst, még akkor is a sajátjukat, amikor úgyneve­zett hármas típusú szakszö­vetkezeti tagok voltak. 1978- ban a földhivatal megváltot­ta tőlük a földet és a jogsza­bályok -alapján a Ságvári téesZj mint új tulajdonos ki­fizette a hektáronkénti 800 forintot. Becsülettel fizették u bérleti díjat — Annyira nevetségesen alacsony volt az összeg — emeli fel hangját Vidoven János —, hogy inkább fel se vettük volna. Jártak agitál­ni hozzánk, de nem léptünk be a téeszbe, így egy tör­vényt mondtak nekünk, ami alapján elvették földjeinket. Azóta béreljük az egykor sa­ját tulajdonunkban lévő és nagyüzemileg megművelhe- tetien földet, gyümölcsöst. Az évi díj 5500—7500 forint, ezt tizenkét éve pontosan fizet­jük. — Apámtól örököltem föl­det és emellett bérelek is — veszi át a szót Vránszki Já­nos — Ez sem volt elég a léesznek, megjelent a képvi­selőjük és mondta, hogy az árokkal körülkerített részen lévő 120 őszibarackfát elve­szik tőlem. Amikor elment, bementem a kamrába, meg­húztam a bütyköst, fogtam a fűrészt és kivágtam az összes fát. Aminek én gondoztam a hajtásait, annak a gyümöl­csét ne más szedje lej Az ottlévő férfiak invitál­nak, hogy nézzük meg a kertet. A kerítésen túl fiatal gyümölcsfák, a tanyák kö­zötti terület felparcellázva. Pont ez kellett a téesz veze­tőségének, vágnak egymás szavába, ezért .kellett nekik elvenni, hogy ők gazdagod­janak meg rajta. Ha elveszik tőlünk még a megmaradt bé­relt gyümölcsösöket is, in­kább fogjuk a fűrészt és ki­vágjuk a fákat, mondják el­keseredésükben. Nagy József halkan mond­ja, hogy felesége három gye­reket szült, nem járt dolgoz­ni, a földből megéltek. Most szociális segély nem illeti meg, téeszbe nem lépett be, amikor a földet elvették tő­lük ő még el tudott helyez­kedni, de a felesége már nem. Nyugdíjasként miből fog él­ni? Mellette özv. Garai Jó- zsefné már keményebben fo­galmaz. Ha per, hát legyen per — A téesznél dr. Szilágyi Józsefné, aki a földügyekkel foglalkozik^két éve nem hagy békén, árulja a földemet, amit 30 éve örököltem. Az az enyém, se nem fizetek érte, Iskola épül Vitkán Vásárosnaményban is so­kat költöttek az oktatás felté­teleinek javítására az elmúl! esztendőben. A vitkai város­részben pedig ebben az év­ben fejeznek be egy új 4 tan­termes általános iskolai épít­kezést. Korszerű ■ tornaterem is épül a 210 kisdiáknak, akik között itt vannak a Petőíi- tanyáról és a Károlyi-tanyáról bejáró gyerekek is. A 34 milliós munkát a városi ta­nács költségvetési üzeme dolgozói — hagyományos építkezési eljárással 1990 de­cemberében kívánják átad­ni. A régi és az új iskolaépü­leteket zárt folyosó köti majd össze, s vegyes tüzelésű ka­zán fűti majd mindkét épü­letet. se nem adom oda senkinek. Nyugdíjas vagyok, legalább ehhez ragaszkodjak, még ak­kor is, ha bíróság tárgyalja az ügyet. Suhajda Mihályné egy kö- teg papírt mutat, amely a bí­róságot is megjárta. A föld­hivatal igazolta, hogy a vi­tás földterület a családot il­leti meg, de végső döntés még nincs. — Gondoljon bele — gesz­tikulál Vránszki János — 800 forintot fizettek hektáron­ként és ha most meg akar­nám venni a saját földemet, 160 ezerbe kerül. Hol itt az igazság? Ajándékba el tud­ták venni, akkor most adják vissza azt az egy hektárt, amely a tanyákhoz tartozik. Ebben várunk kedvező dön­tést a február 2-i téesz- közgy ülésen. Két éve nem akarták megvenni — Saját tulajdonba jelen­leg nem kaphatják vissza a földet — mondja dr. Szilágyi Józsefné, a Ságvári Terme­lőszövetkezet földügyi előadó­ja. — Ezeket a földeket meg­váltották, nincs mit keres­kedniük. A tanyájuk melletti földet nemcsak a téesz-veze- tők, hanem tagok is bérlik. Két éve felkínáltam nekik megvételre a földet, nem kér­ték. Garai néni birtokában olyan föld van, amely téesz- tulajdon, a bérleti díjat kény­telenek vagyunk bírósági úton behajtani. Nyugdíjat pedig csak a tagoknak tu­dunk fizetni, sajnos ezt írja elő a jogszabály. A február másodiki téesz- közgyűlés határozhat arról, hogy saját tulajdonba meg-, kapják azt az egy hektár földet, amelyen csak egyet akarnak: megművelni. Máthé Csaba Olvasónk írig Emlék Ombidrél Tisztelt Ésik Ür! 1990. január 6-i Barango­lás című írása Ombódról olyan emlékeket kavart fel bennem, amit azonnal és feltétlenül le kell írnom önnek. A történet a következő: Egy romániai ember, Bor- gyos Gáspár (magyar szár­mazású) 1944-ben elindult, illetve indították Ombód­ról, lovas szekéren búzával megrakva Magyarországra. Hosszú volt az út, az eső esett, a búza kicsírázott, a bácsi tüdőgyulladást kapott. Anarcsig jutott el, ott az egyház istállójában szállá­solták el és ott is halt meg Anarcson. Ezeket édes­anyám mesélte el, neki ak­kor halt meg a négyhóna­pos első fiú gyermeke és szinte mindennapos voit a temetőben, nagy bánata oda vitte. Egy idő után látta, senki sem gondozza a sirt, amelyik a mi sírhelyünkhöz a harmadik volt. Pártfogás­ba vette. Ennek már 46 éve. Volt idő, amikor azt mond­ta édesanyám, én már nem csinálom Olgi lányom, szó­lok az úttörőknek, gondoz­zák ők. De valahogy sosem volt szíve odaadni, meg mi is felnőttünk és segítettünk. ■ Beültettük kúszó tujával, hogy mindig szép legyen, nem is volt vele annyi gond. De azért az elejét a sírnak beültette évelő szeg­fűvel, ami ma is virágzik. Édesanyám nem nyugo­dott bele, hogy ez az ember családjától távol, ismeretle­nül halt meg, állított egy fejfát, de név nem került rá, mert nem tudtuk.. Üj tiszteletes került a faluba, akinek addig nem hagyott békét, míg meg nem keres­te a régi halotti anyaköny­vet, hátha be van jegyezve, ki ez az ember. Meg is ta­lálták, írtunk a falujába Ombódra és jött a levél. Öröm és bánat keveredett benne. A bácsi két fia, Gás­pár és Albert hálálkodtak, hogy megtalálták apjuk sír­ját. Eljöttek, hoztak fém fejfát, koszorút. Az a pillanat ma is előt­tem van, ahogy állnak ap­juk sírja előtt a két felnőtt ember, akik gyerekként ve­szítették el apjukat és most állnak és sírnak. Ez vagy 7—8 éve volt. Azóta tart a kapcsolat a családdal. Mi többször voltunk, mint ők, de jöttek, ahogy tudtak, ha­lottak napján, de máskor is. Dolgos emberek, két gyer­mekük ’ van, egyik, a fiú mérnök, a lány fogtechnikus (ők disszidáltak pár ét*e}. Nem is mertünk az utóbbi 3—4 évben menni, nehogy bajuk legyen belőle. Most nem voltak halottak napján, de friss virágot, koszorút tettünk még kará­csonykor is. A főiskolás fiam, ahogy gereblyézte körbe azt mondta, ezentúl még jobban csináljuk. Most várom odaátról a levelüket, még a forradalom előtt ír­tam nekik, legyenek nyu­godtan nincs elhanyagolva az édesapjuk sírja, remélem ezentúl többször jönnek. Édesanyám már nem érte meg, hogy lássa, milyen nagy az örömük, mindig azt mondta, lányom csak megfordul egyszer az a vi­lág és Gáspáréknak is jó lesz. Foglalkoztat a gondolat, hogy gyűjtünk az aranyos­apáti (én ott lakom és ott tanítok) gyerekekkel ma­gyar nyelvű könyveket és az ombófliaknak küldjük el, hogy személyesen adjuk át. Ez már nem rajtam fog múlni, hogy jó kapcsolat le­gyen. Makiári Sándorné (Takács Olga) Aranyosapáti, Kossuth u. 53. Fizetés munka nélkül Gyártelep, megszűnés elüt A naményi Medicor mentőkötelet keres Keddi számunkban ad­tunk hírt arról, hogy a Medicor Röntgent Rt. vásá- rosnaményi telepén rendkí­vüli munkásgyűlésre hívták össze a kollektívát, ahol megpróbáltak tiszta vizet önteni a pohárba az rt. gazdasági helyzetét Illető­en. Mikes Gábor a rész­vénytársaság elnök-ügyve­zető igazgatója tájékoztatta a munkásokat a beregi gyártelep feje felett össze­sűrűsödött viharfelhőkről. Írásunkra Borbás Berta­lan telepvezető reagált, aki fontosnak' tartotta az alábbi észrevételek közzétételét. A Medicor mintegy öt-hat részvénytársaságból áll és ezek közül most leginkább a Röntgen Rt. küszködik komoly gondokkal. Való igaz, hogy összesen három- százhuszan kapják kézhez rövid időn belül a munka­könyvüket, de az illetéke­sek humánus döntése alap­ján február végéig azoknak a dolgozóknak is kifizetik a besorolási bérüket, akik­Meg vagyok keveredve. Nyilatkozták a tüdősök, hogy felül férfi, alul meg nő. Egyébként csak egy csontváz az egész, de napo­kig fogdostáíc, méricskél­ték. Miután Stohanék itt ü! mellettem, a kedvenc fote­lemben és a szőnyegre veri a hamut, megkérdezem: — Na mit szól hozzá? — Fura gusztusuk van ezeknek a professzoroknak. Én a női csontokat csak akkor szeretem babrálni, ha hús is van rajtuk. Jó ke­mény húsika, olyan, ami nem túl fiatal, de nem is túl öreg. Ez a tiszteletlen beszéd enyhén szólva is felháborít. Petőfiről van szó mondom és intem Stohaneket a jó modorra. — Petőfi — lepődik meg — én azt hittem, hogy Pető­fi talpig férfi volt. Ügye­sen titkolta, amíg élt, hogy felül férfi, alul nő. Ámbár manapság minden megesik. Amilyen loboncos hajjal járnak ma egyesek, at em­ber nem lehet biztos, hogy mit talál a nadrágban. A múltkor is . . . — Stohanék úr! Ez a mű- sbr a tévében szigorúan tu­dományos. Petőfi, Barguzin, meg a csontváz, most ez olyan akadémiai kereszt- kérdés, amire előbb-utóbb választ kell adni. Nézze, a tudósok, komolyak, tiszte- lettudóak, udvariasak .. . — Látom — szakít félbe — Stohanék — udvariasak, csak éppen hülyének nézik egymást. Ha nem a Napzár­tában, a képernyőn lenné­nek, bizony Isten zaftos dol­gokat hallanánk. Egyébként nem értem meg, amikor a tudomány egy több ezer éves koponyacsont-darabból biz­tonsággal meghatározza a kort. a nemet, sőt még azt is, hogy a neándervölgyi ősünk mit evett vacsorára akkor egy alig 140 éves csontvázról a mi tudósaink nem tudják megmondani áperté, hogy fiú-e vagy lány .. . Bár lehet, hogy meg tudnák mondani, de nem akarják. Manapság ilyen a politika. — Ez nem politika — jegyzem meg — ez tudo­mány, de Stohanék már nem figyel rám. Elbambul a fotelemben, majd megle­pő kijelentést tesz. — Nem utazom többé vil­lamoson. — Miért? — Meri nincs 8 forintom egy szakaszjegyre. Képzel­je, ha én ezek után is na­ponta kétszer utaznék villa­moson oda-vissza a munka­helyemre, az minimum egy Ady. — Mondja Stohanék úr. hol dolgozik maga, melyik városban? — Mintha nem tudná, hát itt Nyíregyen. — Hiszen itt nincs vil­lamos. — Még az a szerencse ... A tévét kikapcsolom, a szomszéd hazamegy. Viszi a csontvázát, nézek utána és arra gondolok, ez vajon mettől meddig férfi és mi­kortól nő? Később valami bizarról álmodem. Felül semmi, alul semmi, közé­pen a pocakom, de nem tu­dom eldönteni, hogy micso­da. Seres Ernő nek már nem tudnak mun­kát adni. Teszik ezt azért — írja a telepvezető —, hogy időt nyerjenek a telep fennmaradásához szükséges lépések megtéte­léhez. A beregi gyáregység dolgozói — erejükhöz mér­ten — akár hitelfelvétellel is hajlandóak lennének hozzájárulni a pénzügyi fedezet megteremtéséhez, de a lehetőségek ismereté­ben valószínű, hogy még ez is kevés. Bárkinek a se­gítségét szívesen vennék gazdasági társasággá alaku­lásukhoz, a megfelelő pénz­eszközök biztosításával. További tárgyalások van­nak folyamatban azért, hogy a lehetőségekhez mér­ten minél több munkát tudjanak felvállalni a ki­használatlan kapacitások lekötésére. Sikerként köny­velhető el, hogy eddig már közel negyven forgácsoló­nak tudtak erre az évre munkát lekötni. A napok­ban dől el, hogy egyéb te­rületeken milyen munkale­hetőségek, megrendelések teljesítését tudja vállalani p vásárosnaményi üzem. To­vábbra sem került le a na­pirendről a telep értékesíté­se, több külföldi közvetítő- vell áll a részvénytársaság kapcsolatban ennek érdeké­ben. Egy biztos: a Medicor Röntgen Rt. hajója léket kapott, s a partraszállás, a menekülés útja sem a kapi­tány, nem a matrózok előtt egyelőre nem ismere­tes . .. (cs. zs.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents