Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-16 / 13. szám
4 Kelet-Magyarorazág 1990. január 16. KözművelSdés fillérekből Nézetek, vélemények, kritikák (Folytatás az 1. oldalról) Az egyik forrás a takarékosság, ami nem csak a költségekben jelenhet meg, hanem a munkaerő jobb kihasználásában, munkaszervezésben is, illetve az épületek jobb hasznosításában. A másik forrás a bevételes rendezvények megszervezése oly módon, hogy népszerű, de azért értékes kínálattal jelentkezzenek a közönség előtt. Űjabb formája a bevételnek az egyes művelődési célú helyiségek bérbeadása, ami akkor szerencsés, ha olyan üzlet, kölcsönző stb. nyílik a művelődési házban, amelynek köze van a köz- művelődési profilhoz. Ilyenekkel több helyen sikerrel kísérleteznek. Érdemes rendszeresen tanulmányozni a .különféle pályázati lehetőségeket. Megyénkben is több példa van már arra, hogy pályázat útján jutottaik a művelődési házak, művelődő közösségek kisebb-nagyobb összegekhez. A tapasztalatok viszont azt is mutatják, hogy általában és folyamatosan továbbra is a kistelepülések maradnak háttérben, a kis falvak művelődési házai kénytelenek bezárni kapuikat. Ki védi meg a népművelőt a csődtől? A népművelők egyesülete inkább csak szakmai feladatokat vállal, a szakszervezetek ez egyén érdekeit képviseli — ezért kezdeményezték, hogy alakuljon meg a művelődési házak országos egyesülete. Hadd legyen egy fórum, amelyhez csatlakozni és tartozni lehet! — ezzel a jelszóval kezdődött meg a napokban a szervezés a megyében is. A népj művelők azt remélik, ennek a szervezetnek a segítségévéi jobban sikerül átvészelni az elkövetkező nehéz időszakot. Medicor-csöd Vásárosnaményban (Folytatás az It. oldalról) ' ■ ’<-■ <■' ,— trcrjí A próbálkozások sorra kudarcba fulladtak, olyannyira, hogy a kollektíva előtt hétfőn bejelentették: csak február végéig tudnak munkát adni a dolgozóknak, tovább már nem. A gyesen és gyeden lévő kismamákat, valamint a katonai szolgálatot töltő fiatalokat is beszámítva összesen háromszázhúsz ember kapja kézhez röyid időn belül a munkakönyvét a Medicortól. Jelenleg bizonytalan annak a nyolcvan ipari tanulónak a hélyZéte.is, akik a ‘ gyárban töltik szakmai gyakorlatuk jelentős részét. Felkérték a munkásokat, hogy az üzem ingatag helyzetére való tekintettel mindenki próbáljon meg magának munkát kereni, de ezen kívül semmi biztatót nem tudtak mondani az elcsigázott dolgozóknak. A részvénytársaság vezetése továbbra sem mond le arról, hogy a vásárosnamé- .nyi gyártelepet eladja, de ennek egyelőre vajmi kevés az esélye. Próbálkozások történtek már,,hiszen az egyik nyugatnémet közvefítóirodá közreműködésével egy angol—német .vegyes vállalat autóalkatrész-gyártás ügyében jelentkezett, egy nyugatnémet cég pedig alumínium nyílászárók közös gyártását vizsgálta meg, de később elálltak szándékuktól. Voltak hazai érdeklődők is, de egyelőre bizakodásra semmi ok. A tőkehiány, a behatárolt piaci lehetőségek, a nagy távolságok és az elavult termékszerkezet nem fest túlságosan kedvező képet a jelentkezők körében. Elhangzott az is a munkásgyűlésen, hogy korábban százötvenéit! Vállalták az átképzést is, csak azért, hogy1 el tudjanak helyezkedni a gyárban, most pedig ők is az utcára kényszerülnek. Többen felvetették, hogy a részvénytársaság miért a vásárosnaményi gyárát számolja fel először? A válasz a már ismertetett kedvezőtlen tendenciákban keresendő. A Medicor Rt. 1500 dolgozója közül 320-at februárban bocsátanak el, de hasonló sors vár több száz dolgozóra, hiszen a szocialista piacon kialakult kedvezőtlen folyamatok . eredményeként egyre kevesebb, embernek tudnak munkát biztosítani... Rendezi sorait a Kisgazdapárt (Folytatás az 1. oldalról) A n^egújult vezetés feladata is megnövekszik, miután sorra jelentkeznek településeinkről, megyénk legtávolabbi vidékéiről is szerveződő kisgazdák, akik az önkormányzat keretei • között igénylik a megyei szervezet segítő közreműködését. Legközelebb Vásárosnamény és Tisza- vasvári városokban kerül sor alakuló ülések tartására, de megindult a szerveződés Fehérgyarmaton- és környékén is. Nyíregyháza megyei város Független Kisgazdapárti elnöke Nagy István, a titkár Jakab Sándor lett. Az ügyvezető alelnöki teendőket továbbra is dr. Nagy Miklós látja el. A titkári feladatok terén Joó Miklósné a nő- rhozgalmi területen segíti a szer-* vezési munkát. A megyei városi tisztújítást követően a Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei Választmányi ülés a foghíjas megyei vezetést egészítette ki. A FKgFPP megyei elnöki teendőit Gombos József látja el, s ebben a munkájában társelnökként segíti dr. Kávássy Sándor főiskolai tanár, különösen a szatmári rész megszervezésében. A FKgFPP titkári teendőit Bálint Pál (Kemecse) látja el, s alelnökként segíti a Hangyamozgalom kialakítását megyénkben Márton György (Kál- mánháza). A párt ügyvezetését és ügyészi feladatait (utóbbit helyettesek bevonásával) dr. Nagy Miklós ügyvezető alelnök végzi. A már december 17-én megalakult Különleges Bizottság a parlamenti választások előkészítését,. lebonyolítását hivatott szervezni a pártvezetés irányítása mellett. Tájékoztatjuk tagságunkat arról is, hogy Nyíregyháza, Tanácsköztársaság tér Irodaház III. em. 306-os szobában megkezdjük a rendszeres félfogadást minden, a párttal és választással kapcsolatos ügyben. Szeretnénk a folyamatos ügyfélszolgálatot nyugdíjas tagjaink bevonásával társadalmi munkában megoldani. Ugyanakkor az agrárprogramunk széles körű megismertetésére, a Hangyamozgalom elter- 4esztésére is komoly súlyt helyezünk. A Hangyamozgalom célját, gazdasági előnyeit a megyei pártprogram a következőkben jelöli meg: Lehetőséget nyújt (az egyre emelkedő) kiskereskedelmi árak letörésére. Megfelelő áru- választékkal versenylehetőséget biztosít. A kisemberek összefogásával foglalkoztatási lehetőséget nyújt. A Hangyarészvényesek kikapcsolják a lánckereskedelmet, a részvényesek részjegyük 50 százalékáig havonta hitelre is vásárolhatnak boltjainkban, év végén az éves vásárlásaik 3 százalékát kitevő visszatérítést kapnak. Zöld utat kap a Hangyamozgalom. A városi és megyei FKgFPP élére hiteles kisgazdák kerültek. A Kisgazdapárt ugyanakkor kijelenti, hogy a pártunk tagjaiként — a vezetői beosztást kivéve — tisztességgel végezhetik munkájukat technikai, szakmai területeken a volt MSZMP-tagok is. A kibontakozó polgári demokratikus mozgalom keretein belül így segíthetik a szocialista értékek alkotmányunkban rögzített megőrzését, fejlesztését is. A Kisgazdapárt a mosdóvízzel nem kívánja a gyereket is kiönteni. Minden hazáját szerető és azt újjáépíteni, az Európai Házhoz kapcsolni kívánó, tisztességes szándékú állampolgárok előtt nyitva áll pártmozgalmunk ajtaja. Nemzeti közmegegyezést, békés reformok útján történő átmenetet hirdetünk. Az FKgFPP Megyei Elnökség Nyíregyháza Ellenszenves! Felemelt fejjel Sajátos következtetésre jut dr. Varga Károly Ellenszenves, rokonszenves c. írásában (Kelet- Magyarország, 1990. jan. 4.): A közvetlenül választott elnök személyétől várja a társadalmi tulajdon fönnmaradásának garanciáit. Kissé megkésett elemzéséből megtudhatjuk továbbá, hogy a népszavazás eredménye egy többség látszatát keltő kisebbség zajgásából állt elő, amelynek mesterkedései azonban leperegtek a józan szálkái polgárokról. To’vábbá Informálódhatunk arról, milyen pénztelen, tömegkommunikáció által agyonhallgatott párt az MSZP. (Tehát: az van többségben, aki kisebbség, az a józan, aki azt mondja, amit én és az a szegény, akinek pénze van. Világos?!) Van még cikkében néhány éleselméjű megjegyzés: 1. Mi, „négy igen” mellett agl- tálók, plakátot ragasztók — én is — fasiszták és bolsevikok vagyunk. (Párhuzamba állít a Lenin fiúkkal és a Hitler Jugend- del.) Ez új. Varga Károly ugyanis „vezetői által megtévesztett, jó szándékú embernek” szokott nevezni, ha a szemembe kell mondania véleményét. 2. Aki nem szavazott, az „saját” (MSZP-pártl), de „kétbalkezes?. (Mit szól ehhez az MDF és a nem szavazó pártonkívüli ezrek?) Mlrtdez Csak bosszantana, de nem adna tollat a kezembe: A népszavazás — hál’ Istennek — másik fele: ............nem a romló lerágott csont. De ott az írás életszínvonal a fontos, hanem az, hogy mi van a piros-fehéf-zöld színekkel.” Ki bántja Mátészalkán a nemzeti színeket oly nagyon, hogy a nyomort is feledjük e veszélyben? „Nem érdekel, . .. hogy zsíroskenyér jut már csupán . . . csak magyarul mondhassam el mindenről a véleményem.” KI akadályozza Varga Károlyt magyarsága kifejezésében? (Pártján kívül, amely régebben mást is meggátolt véleménye kifejtésében.) Az Is jóllakik a nemzeti kokárdával, akinek tényleg csak zsíroskenyérre telik? Elfelejtette volna a cikk szerzője az általa is tisztelt Szabó Dezső intését: Üres gyomorra! nem lehet a Himnuszt énekelni?! Az egzisztenciát biztosító „társadalmi” tulajdon, személyenként fél szelet zsíroskenyérrel és egy öltő ruhával párosítva, mindez a „Három szín van, amit elismerek a világon” dallamának bűvöletében, egy „erős elnök” kormányzata alatt — Ilyet már láttunk a szomszédba. Nem vált be. A román értelmiségnek a Ceausescu-féle horror kellett, hogy megpróbáljon szembenézni saját nemzeti misztikája következményeivel. Magyar társaiknak talán elég lesz az ő példájuk. Szovjet kollektivizmus helyett nemzeti alapút? Román modellt piros-fehér-zöldben? Ne akarjuk kipróbálni! Én nem hatódom meg, ha régi koldusbotokra, régi gumibotokra vörös helyett nemzetiszín pántlikát kötnek. Mester Béla, a nyíregyházi SZDSZ ügyvivője Politikai versenytársaink széles frontot nyitva elkezdték választási csatájukat. Túlnyomó többségük egyre Inkább ellenfelünkként határozza meg magat. Demokratikus pártok — mondják magukról. Képviselőik némelyike nem kis magabiztossággal, egyenesen a demokrácia és a szabad magyár nép jelöltjeként reklámozza magát. Ebből értelemszerűen következik, hogy szerintük a Magyar Szocialista Párt a demokratikus minősítésre nem tarthat igényt, s hogy ellenében kell nyerni. Nem csupán a hatalomgyakorlásból kiszorítva, de lehetőleg felmorzsolva, jelentéktelenné téve. A Nemzeti Kerekasztal aláíróiként az alkotmányos MagyarorNe csináljunk diszkriminációt! RÖVID ÉSZREVÉTEL A FIDESZ MEGYEI GAZDASÁGI PROGRAMTERVEZETÉNEK ALAPVONALAIHOZ Örömmel vesszük, hogy a Ke- let-Magyarország a nyitottság és az esélyegyenlőség jegyében minden párt programismerteté- sének helyet ad, alternatív szervezetek nyilatkozhatnak elképzeléseikről, terveikről. Nem lévén gazdasági szakember, sem közgazdász, nem kívánok Mádi László cikkének minden állításával vitatkozni, de egy mondat meglepő vol? számomba. (Kelet-Magyarors ifi, 1-1990 jan. 9. 4. old.) Szó szeHMt?" ' így- h&ngzlk: „Jól működő gimnáziumaink (Zrínyi, Krúdy) továbbtanuló diplomás végzettjei csak elenyésző számban térnek vissza megyénkbe.” Teljesen érthetetlen számomra, hogy a megye középiskolái közül miért ezt a kettőt kellett kiemelnie Mádi Lászlónak, mint „jól működő” Iskolákat, senki nem vitatja, hogy mindkét gimnázium jól működik. Magas a felvételi arány, sok diplomást adtak már a megyének és az A szellemi sivárság réme Azok az értékválságok, amelyek napjainkban felerősödni látszanak. nemcsak a közelmúlt következményei. Igazából, hogy napjainkban éljük meg. ezt felfoghatjuk e kor(szakos)osztály balszerencséjének is . . . Az á művelődéspolitika, amely' idejuttatta a kultúrát — ahová — napjainkban kulminál. 1956-tól a közművelődés három alkalommal próbált kitörni az úr. sztálinista, ,,felülről vezérelt” kultúrapozícióból a 80-as évek közepéig. Sikertelenül. 1990-ben nem kell próbálkoznia negyedszer. _ Nincs művelődéspolitika. Nincs közművelődés. És ezek a szegmentumok — szeretném hinni. hogy azért még azok — mára már az érdeklődés perifériájára kerültek, a deffiniálatlan, de manapság inkább torzképű kultúrában. Nem is olyan régen „forradalmi” újítások láttak napvilágot a közművelődés háza tájáról. „Felfedeztük” az andragógiát, volt. permanens művelés — és nevelés, „nyitott ház”, népművelés és közművelés, no meg AMK és 118- as és . . . Pedig nem „forradalmi”. hanem racionális felismerésre lett volna szükség: házon belül lehet kísérletezgetni, megválasztani a falak új színét, de mit sem ér az. ha közben ropogva dől össze az építmény. Talán a közművelődés ennyire rugalmatlan „műfaj”? Ilyen későn reagá? a változásokra? Nem hiszem — bár elfogultságomat hiába is tagadnám — hogy kevésbé plasztikus és érzékenyebb, mint más alkalmazott társadalomtudományok. Az utóbbi időben ráadásul elméletileg is megizmosodott, sikerül — sikerült — levetni a pe- dagógizáló keretet, a didaktika súlyait, kezd meghonosodni egy egészséges menedzserszellem. a gyakorlatban. A társadalmi-gazdasági változások illetve határaik, mint egy kórképen úgy láthatóak voltak már évekkel ezélőtt is a közművelődés területén. Néhányan szóltak, néhányan feljegyezték, néhányan elmenekültek. Ma ez a kórkép is a papírkosárban van. Nem arról van szó, hogy mostanság már nem akarunk műve- ■ lődni (régóta nem is akarnak már művelni . . .) A politikai, gazdasági válság felszínre hozta, nyilvánvalóvá tette, amit amúgy is sejtettünk, végtelenül gyatra morális etikai állapotunkat, alul- műveltségünket, egyszerűen kulturális szférák gyakorlati nemlétét énünkben. m Kereskedelmi szövetkezet egyik vezetője büszkén meséli, hogy 6 még életében nem volt kiállításon. Nagyhírű festőművészük kiváló képét birkára cseréli tulajdonosa. A csavargót, akit nagy hahotával kergetnek az utca gyerekei. Shakespearenek csúfolják. Az elismert gordonkaművész koncertjén a család a közönség. A Kossutn-díjas színművész könnyezve hagyja el a színpadot* a Szózat hangja alatt lárma, nevetés. Lényegbevágóan fejezte ki egy ma már nem divatos teoretikus: „Minden egyes émber szabad fejlődése a közösség szabad fejlődésének feltétele.” Miből gondoljuk, hogy az értékek válságával terhes társadalmunk amúgy magától „kinövi” ezt a kis „fejlődési rendellenességet”? A falu védtelen, a civilizáció ki- lugozta a folklórját, indentitása nincs a múlthoz, a jelenből és a jövőből bizonytalanságot észlel. A falut most készül elnyelni a szellemi sivárság. Hol vannak már a régi egyesületek, dalárdák, kaszinók, iparoskörök? A falusi tűzhely melege. az esténkénti összejár ás ok? Negyven év kultúrpolitikájának múlhatatlan érdemei vannak mindezek felszámolásában. S mikor mái* azt hihetnénk, hogy e rossz álom után fellélegezhetünk, átmenetinek mondott demokratizálódó társadalmunkban a felesleges kacatok közé kerül a köz- művelődés. Egy település életében, hiszem, hogy szükségleteket elégít ki a lelkipásztor, az orvos, a pedagógus, a népművelő. Nem szabad, hogy szűkén értelmezett pénzügyi megfontolásokból olyan értékeket hagyjunk elveszni, melyet felvilágosult utódaink majd joggal kérnek számon rajtunk. £Ie verjünk szét mindent magunk körül, egy sor kompromlsz- szum köthető! Jó lenne, ha a tanácsok és pártok figyelmet fordítanának a közművelődésre is, míg nem késő. Ámbár ki tudja, kényelmesebb valamiről nem venni tudomást. Ehhez ugye semmilyen műveltség nem kell. Tudj’ isten, ha úgy nézem, egészen kellemes helyzet. . .! Papp Lajos műv. ház igazgató, Üjfehértó országnak. Az más kérdés, hogy miért nem tér vissza ezek jelentős része a megyébe. A felhozott indokokkal egyetértek, a megye jelenlegi gazdasági helyzete, infrastruktúrája stb. az oka, hogy máshol keresik megélhetésüket, érvényesülésüket, mert jobban megfizetik őket. Jobban meg kellene becsülni megyén belül a végzett diplomásokat, itt kellene nekik munkalehetőséget biztosítani. De közel harminc középiskola működik a megyében, ezek többsége nem is rosszul; ezekből is sok érettségizettet felvesznek felsőfokú intézményekbe, ezek az iskolák is sok diplomást adnak az országnak, a megyének. Ezeket mért kel1 kihagyni? Legalább megyén belül ne csináljunk diszkriminációt, mert nem az iskolák tehetnek róla, hogy nem egyen- lőek az esélyek. Ezeket kellene megszüntetni. De nem úgy, hogy most már elitiskolákról és nem elitiskolákról beszélünk a köztudatban. Mindig lesznek elitiskolák, s az a bizonyos nivellálódás csak vágyálom maradt, amit az elmúlt évtizedekben hangoztattak. Miből adódik ez? Egyes városi iskolák válogathatnak a felvételi vizsgákon, jelentkezéskor, de a vidéki iskolák beiskolázási gondokkal küzdenek, s most már ott tartunk, hogy azokat kell felvenni, akik jelentkeznek, vagy akiket sehová nem vettek fel. A gimnáziumnak nem ez az elsődleges funkciója. Sajnos, jelenleg ez. Még jobban mélyül a szakadék a városi elitiskolák és a kis vidéki középiskolások között. Erre is megoldást kellene találni az oktatást irányító szerveknek. vetni. Közvéleménykutatást kelEgy tabukérdést is fel kell lene tartani, hogy a városi „jól működő gimnáziumokban” a továbbtanulni szándékozó fi- talok hány százaléka vesz különórákat, hányán járnak be Nyíregyházáról is pl. Debrecenbe. Mennyibe kerül mindez a szülőknek éveken át, mert értesüléseink vannak arról is, hogy városi iskolákban (tisztelet a kivételnek!) második osztálytól kezdve egyes helyeken az a szokás, hogy a szülők gyermekeiket különórákra járatják a felvételi tárgyakból. Ami a különórák díjait illeti, nem szé- gyellősek azok, akik ezt végzik. De erről nem illik nyíltan beszélni, csak egymás között suttognak róla az emberek még Nyíregyházán is. Ha a különórákra járatás kórtünetté vált, kétségbe vonom, hogy ilyen esetekben mennyi az iskola és a szaktanárok érdeme, hogy egyes elitiskolákban olyan magas a felvételi átlag. Bírja-e ezt minden városi, vagy vidéki szülő, akik- mégis szeretnék, hogy gyermekük továbbtanulj on ? Ne értse félre Mádi László, sem az érdekelt iskolák, hogy idáig jutottunk. írásomnak nem támadás volt a célja, csak egy megoldatlan káros társadalmi jelenségre szerettem volna fölhívni a figyelmet. Vagy jobb, ha nem beszélünk róla, és nem feszegetünk tabukérdéseket? De nem is folytatom tovább, mert még durva személyeskedésnek veszik, rágalmazásnak; holott a probléma létezik Lázár Miklós Csillag Meglepetten és szomorúan állapítottuk meg, hogy a Bessenyei György Gimnázium bejáratánál még 1990-ben is őrködik a Bessenyei címer fölött az ötágú vörös csillag. Noha az iskola igazgatója párton kívüli, az Isko la vezetése még mindig ragaszkodik a munkásmozgalom lejáratott jelvényéhez. Meddig még? Nagyon reménykedünk, hogy az Iskolaudvarban tavaszszal nem hajt ki a szalviákkal ékített vörös csillag. Mivel ez az ügy nem csak „szeretem, nem szeretem” kérdése, hanem állami rendelkezés, talál, akad egy vasfürész és egy odafigyelő kertész, hogy megoldódjék egyike azoknak az ügyeknek, amelyek régóta sértik a város közvéleményét. — Magyar Demokrata Fórum kisvárdal szervezete. szág megteremtésére kötelezettséget vállaló pártok többsége visszavonta adott szavát. Politikai akcióik teljes világossággal mutatják. hogy számukra többé nem a rendszerváltás, hanem a hatalomváltás érdekes. A különböző politikai erők viszonylagos egyensúlyára épülő demokratikus berendezés kiépítése helyett — szünet nélkül a demokráciára hivatkozva —, a kizárólagos hatalomgyakorlás lehetőségének előzetes (már a választások döntéseit megelőző) kiépítésére törekszenek. „... világossá vált, hogy a reformkommunistákkal kötendő kompromisszumok teljesen elvesztették aktualitásukat, mert a másik fél politikai gyengesége miatt az ellenzéknek már nincs mit nyernie az ügyön”. — olvassuk egy „független” újság helyzetelemzését. Árulkodó beszéd. A szocialista párt a nemzetérdekű politizálás komolyan gondolt elveitől vezettetve, korrekt politikai partnerszerepre kötelezte el magát. Vállalta és vég- hezvitte az állampárti struktúra lebontását. Következetes küzdelmet folytatott a békés átmenet esélyeit megteremtő sarkalatos törvények parlamenti elfogadtatásáért. Ténylegesen kisebbségi kormányzati helyzetben — szorosan vett pártérdekeivel ellentétben — vállalja az ellenzék által is szükségesnek tartott, sőt követelt. ám súlyosan népszerűtlen gazdasági megszorító intézkedések meghozatalát. Ugyanakkor az ellenzéki pártok némelyike cinikusnak mondható kétarcúsággal egyfelől sürgeti e lépések megtételét. másfelől engedetlenségi mozgalmat kezdeményez a meghozott döntések ellen. Az ilyen szűkkeblű és rövidlátó, kizárólag önző pártérdekeket szolgáló politikai akciók igencsak megnehezíthetik a szabadon megválasztott parlament- és a majdani törvényes kormány helyzetét is. „A volt kommunistákkal való mindennemű együttműködést, még annak ígéretét is” — elutasító ellenzéki pártok a ’ényeglleg megszerzett sajtónyilvánosság révén átgondolt, élesen ellenséges kampányba kezdtek. Egyrészt válogatás nélkül osztogatják a szitokszóvá vált „kommunista” jelzőt. Minden történe’mi — tartalmi megkülönböztetés nélkül. éllel leginkább a Szocialista Párt ellen, mert legfontosabb feladatuknak azt tekintik, hogy teljesen élj e lent ék tele nítst'k az MSZP reformerőinek a politikai fordulat kikényszerítésében és a rendszerváltás kibontakoztatásában játszott történelmi szerepét. Ha szándékaink szerint a súlyos gondokkal küzdő, a rendszerváltás „menetrendűségéért” és békés mivoltjáért részben önmagát is feláldozó baloldalt ki akarják szorítani a politikai porondról, el kell homályositaniok azt a tényt, hogy a másként gondolkodás nem ellenzéki kiváltság, s hogy az állampárton belüli reformszárny igazi tömegnyomás nélkül is képes volt kikényszeríteni a többpártrendszc- res berendezés kialakítását. Csökkenteni keli az érdemet, hogy a működésképtelenné vált államszocializmus lebontását az MSZMP reformerjéi, illetve a Szocialista Párt képesek voltak eddig megrázkódtatás és tragikus összeütközések nélkül „levezényelni”. (A legutóbbi hónapok eseményei megmutatták ennek a kelet-európai folyamatokra gyakorolt hatását és jelentőségét.) És végül el kellene hitetniök a magyar közvéleménnyel, hogy az utánunk Induló országok „leköröztek” bennünket, s hogy igazi berendezkedés — rendszerváltozás csak az ellenzékiek korlátlan hatalomhoz jutásával garantálható. Egyes politikai lépéseik egyelőre kisebbségi helyzetből nyilvánvaló kísérleteket tesznek a társadalom megzsarolására. A szocialista párt tagjainak ilyen ■ körülmények között fel kell készülniük egzisztenciájukat és erkölcsüket érintő súlyos é3 igaztalan támadásokra, diszkriminációkra is. Tisztában kell lenniük továbbá azzal, hogy a politikai nyitásban játszott szerepükért az erős ellenzéki pártok létrejötte iránti következetes fellépésükért . politikai méltánylást nem várhatnak. Fél kell készülniük arra is. hogy az önmentő magánemberi jellemgyengeség a „letarolni” készülők, vagy nagy hirtelen eltávozottak részéről is szemrehányásokkal, vádakkal illetheti őket. A politikai heveskedések, revansvápy, vagy hataloméhség tenyészetében visszasettenkedtek közénk panoptikumba való nézetek és ordas eszmék is. Egyelőre azonban nem látszik, hogy rajtunk kívül sokan felneszeitek volna erre. Felelősségünk a magyar politikai folyamatok alakulásáért már nem kizárólagos, de sok múlha- tlk rajtunk. Ez adjon tagjainknak méltóságot. Kitartást az az eltökéltség, hogy demokratikus társadalmi berendezkedésért éj a szociális egyenlőség ma is vállalható eszméjéért mozgósítjuk erőinket. önbecsülést politikai szándékaink tisztasága, s a baloldal nélkülözhetetlensége minden valódi demokráciában. Győzelem és vereség esélyei egyaránt számításba veendők a politikában. Mindenáron győzni éppen úgy nem tartozik politikai filozófiánkba, mint a semmiáron nem veszíteni. „Előttünk (ugyanis) egy nemzetnek sorsa ált.” Személyes és pártmagatartásunkat nem jellemezheti más, mint felemelt fej. „nyílt szó. íödetlen Dr. Vojnik Mária a Szocialista Párt Városi Elnökségének tagja
