Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-15 / 12. szám
1990. január 15. Kelet-Magyaromig 3 Itt a11-277! Válaszol: Baraksó Erzsébet főmunkatárs Közellenségünk: az áremelés „Remélem, ki meri írni az újságba a kérdéseimet, mert gondolom, másokat is foglalkoztatnak” — így zárta levelét Sz. L-né Nyíregyháza, Törzs utca 24. alatti olvasónk. Persze, hogy ki merjük írni, ám a „költői” kérdéseire, meditációira talán csak egy kormánybizottság tudna válaszolni. Miért csapták az egekig a sertéstáp árát? Ki fog állattenyésztéssel foglalkozni ha mindenkinek ráfizetéses? Miért olyan drága nálunk a gázolaj és a benzin? Konkrét kérdésére: a 17 forintos gázolaj mellett marad-e a Diesel-adó? — a tanácsi adóhivatalban azt közölték, egyelőre nincs még rendelet-módosítás. Megjegyzem, jó lenne, ha nem maradna, hogy ne vegyék el megint a kisiparosok kedvét, de ahogy ismerjük az illetékes áremelőket, a legrosszabbra is számíthatunk. Sokan tették szóvá az elmúlt héten, vagy írták meg levelükben, mennyire felborzolta a kedélyeket a legutóbbi áremelés. Egyes családok megélhetési lehetősége már a minimálisra csökkent, vagy segélyre szorulnak. Olvasóink közül többen azt is különösen felháborítónak találták, hogy a 20 ezer forint körüli nagy nyugdíjakra is rátették a pótlékot, holott azt sokak szerint inkább a 3—4 ezer forintos rokkant és kisnyugdíjasok között kellett volna szétosztani. Kiss Lászlóné elmondta: kilenc unokája van, akiknek eddig még megvett néha ezt- azt, egy kis édességet, gyümölcsöt. Sajnos ennek vége. És hiába volt 33 évig pedagógus, nem tudna megélni, ha a gyerekei nem támogatnák. B. J-né azt kérdezi, miért nem segítik jobban az egyedülállókat, a gyermeküket egyedül nevelőket? ö két' gyermekét neveli egyedül, a családi pótlékkal együtt kb. kilencezret kap, és havonta 5900 a fix kiadása rezsire, ebédjegyekre, közlekedésre. Teljesen kilátástalannak találja helyzetüket, hogyan fognak megélni a maradék háromezerből, ha újabb áremelések lesznek, ha a lakbér, a csatorna, víz stb. díjainak emelése bekövetkezik? Rettegnek a februártól, mert csak a kiadás nő, és segítséget sehonnan sem remélhetnek. Hasonló panaszkiálltással jelentkezett — mert máshová nem tud fordulni — Szabó Istvánná járadékos, aki eddig 2930 forintot kapott, erre jött most az 550 forint — még mindig nem éri el a létminimumot. Kérjük Szabó Istvánnét közölje címét Fórum rovatunkkal. A kétgyermekes B. J-né nyíregyházi Toldi utcai lakosnak levélben válaszolunk, megpróbálunk ügyükben közbenjárni. * Verdes Lajos újfehértói olvasónk szerint másként döntenének a nép sorsáról azok az illetékesek, akiknek mindenük megvan, villa, vi- kendház, 40—50 ezer forintos fizetés, horribilis prémiumok. Azt kérdezi levelében, vajon akkor hogyan határoznának, ha az átlag magyarok élet- színvonalán kellene élniük, egy szerény lakásban, maximum 10 ezer forintos fizetéssel? Egyetértek az 17-953-ról telefonáló úrral: a napokban megjelent Gyorsjelentés az árfrontról című cikkemnek lehetett volna a „gyászjelentés” címet is adni... Csernus Emil papírgyári munkás sok hasonlóan érző ember véleményét foglalta össze: csalódottak a SZOT munkájában, a Parlament egyes döntéseiben, és egyelőre bizonytalanok, milyen pártra szavazzanak, ki fogja a kátyúból kihúzni az ország szekerét? Hellebrand György kérdésére a Merkúr debreceni alkalmazottja válaszolt: azok kapják a régi áron a gépkocsit, akik január 6. előtt kiváltották a csekket az OTP- ből. A Bethlen Gábor én Víz utca új arculata Nyíregyházán. (H. P. felv.) Boldogító jeles a pilótának Inkább tíz gyakorlati vizsga a repülőn, mint egy ilyen elméleti szigorlat — mondja Dabasi László, harmadéves repülő-üzemmérnök hallgató vizsga előtt. Am választani nem lehet. Szabó Gyula docens és Bujdosó László szakoktató tanár vizsgára szólítja a hallgatókat. Dabasi László és két évfolyamtársa, Rakaczi Zoltán és Sultz László vállalkozik arra, hogy ma elsőként vizs- gázik. ____________________________________________ lomával még nem lehet azonnal gépre kerülni, hanem egy-két éves kúrzus követ ■ kezirk. A jövendő pilóták megismerkednek például majd az új Boeing gépekkel, és sikeres angol nyelvvizsgái tesznek, csak azután lehetnek harmad-, vagy másodpilóták A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola repülős hajtóművek szigorlatán vagyunk. A csoport fele, öt hallgató vizsgázik. Repülősbátorság ide. repülősbátorság oda, bízón ' az izgalom itt is nagy, már csak azért is, mert hétszáz oldalas igen nehéz anyagból keil ma vizsgázni. Ráadásul itt téveszteni sem szabad, hiszen a legapróbb melléfogás is emberéletbe kerülhet. Épp ezért a kettesért itt sokat kell tudni, jól kell felelni. Nyolcán gépre A vizsgázók két tételt kapnak, illetve húznak. A kidolgozás percei következnek, majd némi nógatásra Dabasi László jelentkezik elsőnek, felelni kíván. Szabó Gyula először a kidolgozott tételeket nézegeti, majd tanártársával kérdezget. Ám a vizsgázó dicséretére legyen mondva, jól válaszolgat, néhány perc múlva a tanárok megköszönik a felelést és kimondják a boldogító jelest. Dabasi Lászlót már kíváncsian várják a társai, érdeklődnek mi újság bent. Közben én is megtudom, itt bizony nem babra megy a játék, erre az évfolyamra tizenhár man jelentkeztek, s most a harmadév közepén úgy ájl a helyzet, hogy közülük nyolc kerülhet repülőgépre. Persze ha a többi vizsga, is jól sikerül és kétszáz — repülőit töltött — úgynevzett légióra után, repülésvezetésből is jól vizsgáznak majd valamikor nyár elején. Kevés az igény Ami a jövendő pilótákat illeti. semmi kétség, válogatott legények .Még régebben repülős szakra 30 hallgatót is felvettek, ma már jó ha tízei, hiszen a mezőgazdaságban kevés az igény pilótákra. Jó szerével csak a Malév az egyetlen cég, amely évente néhány végzett hallgatót fogad. Az idén például hatot Ám a főiskolán szerzett dipIgazi hivatástudat A főiskolára jelentkezők között van kiből válogatni. Azt mondják nehezebb Ide bekerülni, mint mondjuk az orvosi egyetemre. Jó ha minden negyedik hallgatót felveszik. Ám a válogatás minden bizonnyal mindenkinek hasznára válik. A főiskolára csak igazi hivatástudattal kerülhetnek a jelöltek és a szigorú vizsgáztatás a biztosítéka annak, hogy jól felkészült szakemberek kerüljenek majd a repülőkre. Hogy a mai szigorú vizsga is ezt szolgálta, ahhoz nem fér kétség. Az öt vizsgázó közül ketten jelest, ketten elégségest kaptak. Az ötödik hallgatónak nem sikerült a szigorlat. (bodnár) Ha szalad a szem és a forint... Utalvány a vevőiek Álmodik a nyomor. Meg Stohanek. A szomszéd valami mellékesre vágyik, kiegészítésként és dobálózik a jobbnál jobb ötletekkel. Tegnap még sertéshizlalásra akart vállalkozni. — Veszek tíz malacot — mondta —. azokat készre csinálom, leadom és dől hozzám, a lóvé. Tíz hízó eladva, A nyolc-kilencezerért, az minimum, a maximum. Mit szól hozzá? Mit szóljak. Hozom a papírt és a ceruzát, leseprem a Stohanekék konyhaasztalát. Ripityára törik a mo- satlan, de van hely az alkotáshoz. — Vesz ló darab választási malacot. Darabja 1500. Tud követni? Ahhoz, hogy a malacokból disznó legyen, minden kilogramm súlygyarapodásához kell 4 kilogramm abrak. Malaconként felhasznál cirka négyszáz kilogramm abrakot, az abrak ára mázsánként kábé 1000 forint. A malac árát, meg az abrak árát ha összeadjuk, befektetett 5500 forintot. — Akkor is marad haszonnak háromezer forint. — Ha nem költ orvosra, gyógyszerre semmit? — Miért költenék. nem vagyok beteg. _________________________ Mellékes — Maga nem beteg, de a disznókat be kell oltani, a disznókba beleeshet a nya- vaja, sőt a disznókból el is puszutlhat egy-kettő. Summa summárum az állatorvos is elvisz malaconként néhányszáz forintot. Azonkívül van más költség is. Nem csak tápon él a jószág ... — Na jó — mondta Stohanek — nem hizlalok. De akkor mit csináljak? Mondtam, legyen pártelnök. Tiszteleldíjért. Havi két forint és már túl is van fizetve. Ebben maradtunk ... ★ Stohanek ma újabb ötlettel áll elő. Közli, hogy dohányt fog termelni. Hallott olyan dohányosokról, akik százezreket kaszíroznak. — Kapálni tud — kérdezem? — Hát azt is kell? — De még mennyire. Palántát nevelni, ültetni, kapálni, locsolni, törni, szárítani meg minden. — Ne mondja? Hallja szomszéd úr. maga most jól elvette a kedvem. De ha a fene fenét eszik, akkor is kitalálok valamit, mert a fizetésből már nem tudok kijönni. Magának nincs valami ötlete? — ötlet az van. Éppen ma hallottam a rádióban, hogy a kormány-intézkedések után újabb elszegényedés várható. Előbb-utóbb szükség lesz párszázezer koldusbotra. Sőt azt is hallottam. hogy már meg is érkezett félmillió import koldusbot. Príma konstrukció. csak nincs aki bejárassa. Maga ügyes ember Stohanek úr, elvállalhatná a koldusbotok bejáratását. Ná, mit szól hozzá? Stohanek néz. Merően néz és gyanakvón, azt hiszi, begolyóztam. Megnyugtatom. Nekem is az jár már napok óta a fejemben, hogy valahol pénzt kellene keresni. Keresünk is. Felhányjuk az egész lakást, végül ráakadunk egy lapuló ezresre a fehérneműk alatt. Ez elég lesz tejre egy darabig — mondom — és lemegyünk a sarki csehóba. Sajnos. ott nem árulnak tejet. Hát nem felháborító! Seres Ernő „Ez egyfajta adó” — panaszkodnak a hölgyismerőseim, mert szinte naponta kell új harisnyát vásárolniuk. Sok benne a gyári hibás, nem cserélik vissza, pedig - nagyon sokba kerül már — mondják. A problémával Nandula Jó- zsefnét, a Kelet Áruház kötöttáru osztályának reszortfelelősét kerestem meg. — A neylon harisnya és harisnyanadrág napicikké vált. Több tízezret adunk el belőlük. Valóban nagyon sok a jogos panasz. A vásárláskor itt nem lehet felbontani az originált csomagolást, így csak otthon veszi észre a vevő a gyári hibát. Ezek közül a legjellemzőbbek a festékhiány, az orr- vagy betétrész nincs összevarrva, a sarokrész nincs kialakítva, szakadt, felszaladt stb. Az árut kicseréljük a vásárlónak, ha hazavitte ugyan és felpróbálta, de nem hordta egyáltalán. (Méretproblémánál is ez a helyzet.) A blokk megőrzése az ügyet leegyszerűsíti, de elfogadjuk akkor is a terméket, ha ismert, hogy nálunk vásárolták. Mi a gyári hibás árut visszaküldjük a szállító vállalatnak. Ha használat után alakul ki az „elváltozás’’ (kopás, szakadás, mosás utáni zsugorodás), a neylon harisnya és harisnyanadrág esetében vevőreklamációként nem fogadhatjuk el. A fehérneműk közül, egészségügyi és higiéniás okok miatt az alsónadrágokat, gyermek guminadrágokat abban -az esetben cseréljük, vagy adjuk vissza az árát, ha még fel sem próbálták (például, kicsomagolás után szemmel látható, hogy nem megfelelő a méret, vagy valamilyen gyártási hibája van.) Egyéb termékeknél a használat közben keletkezett reklamációkról jegyzőkönyvet vészük fel és felküldjük vizsgálatra a KERMI-hez. Ha a panasz alapos, a fenti lehetőségeken kívül a vevőnek az áruházunk utalványt is adhat, ami öt évig beváltható. „Sok a panasz” — kezdtem írásomat, amit csak megerősített a reszortfelelős. Ezek után nem értem, miért nem lehet megszigorítani a gyártáskor a minőségellenőrzést. Megmentenék a kereskedőket a többletmunkától (az adminisztrációtól). Plusz költségeket jelent így a szállítóknak is. A vesztes viszont a vásárló, aki a pénzéért bosszankodhat, időt, fáradtságot áldoz fel valamelyik üzem selejtes munkája miatt. (Az automata gépsor nem lehet kifogás.) De a legvesztesebb a népgazdaság, mert ezek a plusz kiadások apró forintjai a mi zsebünkből „repülnek ki.” D. M. SZERKESZTŐI OOOOOOOO Hangnem és hitelesség Gyakran mondogatjuk magunk között, hogy a szerkesztőség egyfajta szeizmográf, ahol az emberek hangulata pontosan nyomon követhető. Ha szorul a nadrágszíj, megfullasztanak bennünket az áremelések, sorra kapjuk a telefonokat, leveleket, s érkeznek személyesen is az olvasók. Talán nemcsak közéleti, hangulati szeizmográfnak tartják az újságot az olvasók, hanem villámhárítónak is. A lap természetesen vállalja ezt a szerepet, hisz a közélet porondján nem is tehet mást. így a legváltozatosabb, sőt legszélsőségesebb olvasói vélemények megjelenésének semmi más, mint a jó ízlés és a helyhiány szab határt. De egy kicsit két tűz között is él a szerkesztőségben dolgozó állampolgár. Az olvasók arra bíztatnak bennünket, merjünk, akarjunk minden lényeges kérdésben saját véleményt, álláspontot közölni, amivel élünk is. Egyes esetekben viszont a pártatlanság, a tárgyilagos — semleges — közlés igényét is megfogalmazzák sokan, mondván, az újság csak ne álljon egyik oldalra se, pusztán tükrözze a meglévő véleménykülönbségeket. Ha az újságíró saját véleményét is kifejti, mégha az megalapozott és tényekkel is alátámasztott, máris részrehajló lehet, egyik, vagy másik párt, csoport, szervezet, közösség mellett, vagy ellen dolgozik. Holott ez így teljesen abszurd. A megméretés időszakát élik hát az újságok és az itt dolgozó emberek is, akik megbolydult világunkban — olykor talán — tudathasadásos állapotbarí dolgoznak, egyszerre kell két urat szolgálni, a hiteles, személytelen közlés és a saját belső etikai-szakmai meggyőződés valamilyen ötvözetét „előállítani” a lap hasábjain. Hál istennek, e gondjainkkal sem maradunk teljesen magunkra, olvasóink véleményére figyelve megtalálható, ha nem is könnyen az út, amely a hiteles sajtónyilvánossághoz vezet — és a lap újságszerűségének, markánsabb vonásainak megőrzésére is alkalmas. Legalábbis ennek reményében dolgozunk... ___ Páll Géza Vesszőfutás? Lehet, hogy én is veszek Suzukit, mert jó kocsinak tartom, de az egész ügyletben azt nem értem, hogy miért Esztergomban fogják gyártani, értetlenkedik barátom, majd hozzáteszi. Borsod, vagy Szabolcs megyében lehet, hogy nincs olyan felszereltség és annyi szakmunkás, de ebben a két megyében a foglalkoztatás gondjai mindennaposak, ezért érdemes lett volna az autógyártást idetelepíteni. Azt hiányolom a legjobban, hogy nincs a megyében’ olyan, aki menedzselné a Suzukihoz hasonló üzletek idetelepítését. Dunántúlra töméntelen meny- nyiségben viszik a hasonlókat és ez vastagon meglátszik az ottani bérszínvonalon, ami éves szinten 20—30 ezer forinttal több, mint a megyei. Egyszer ott is kifulladnak, nem lesz elég munkaerő és akkor megkezdődik a szabolcsiak újabb ingázása, de ezúttal Dunántúlra? Ne várjuk meg. (máthé) Vizsga a földön, majd a levegőben