Kelet-Magyarország, 1990. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-03 / 2. szám

4 Kelet-Magyarország 1990. január 3. Választási bizottságok alakultak (Folytatás az 1. oldalról) tentanáosot hatalmazta fel, hogy az egyéni választókerü­letek területi beosztását ké­szítse el és jelölje ki székhe­lyeiket. A megye elkészítette a javaslatot, de a kormány még nem döntött. A választási bizottságom titkárai valamennyien pár- tonlkívüliek. A megyei tanács megerősí­tette a területi választási bi­zottság korábban megválasz­tott titkári tisztségében dr. Fekete Zoltán megyei főta­nácsost és a bizottság tagjai: dr. Borsy Zoltán nyíregyhá­zi ügyvédet, dr. Dolinay Ta- másné dr. Pethő Ágnest, a csecsemőotthon igazgató fő­orvosát, dr. Kovács Tibor nyugalmazott vállalati jog­tanácsost és Pásztor András timári tsz-elnölköt. Országgyűlési választási bizottságok 1. számú (Nyíregyháza) Titkár: dr. Estók Károly ügyvéd, tagok: Nemes Gá­bor főagronómus, Várad! Jánosné erdőmérnök. 2. számú (Nyíregyháza) Titkár: dr. Kiss Edit ügyvéd, tagok: Takács Fe- rencné, a 17-es számú álta­lános iskola tanára, dr. Ká­nya Éva gyermekszakorvos. 3. számú (Tiszavasvári) Titkár: dr. Szabó László nyugdíjas jogász, tagok: Kocsis László tiszalöki TÜ- ZÉP-telepvezető, dr. Pájer Béla rakamazi állatorvos. 4. számú (Nagy kálié) Titkár: Abonyi Arnold, a nagykállói Nyírség Tsz elnök-helyettese, tagok: Lipcsey Zoltán nagykállói gimnáziumi igazgató, Tóth Gábor, a nagykállói ÁFÉSZ főkönyvelője. 5. számú (Baktalóránthá- za) Titkár: Bodócs Emánuel, a Mező Imre Gimnázium igazgató-helyettese, tagok: Vincziczki János, a GA- MESZ műszaki ügyintézője, dr. Koncz Andor körzeti orvos. 6. számú (Nyírbátor) Titkár: Lazókné dr. Pet­róczi Olga, máriapócsi jog­tanácsos, tagók: Szép Lász­ló, nyírbátori szakoktató, Baracsí András, nyírbogáti tanár. 7. számú (Kisvárda) Titkár: dr. Polgár Árpád nyugalmazott osztályvezető, tagok: Adám Csaba, a MÁV záhonyi alkalmazottja, Nagypál Béla, a Kisvárdai Császy Szakközépiskola ta­nára. 8. számú (Vásárosna- mény) Titkár: Fórizs Árpád, a Vásárosnaményi Üveggyár főkönyvelője, tagok: Vincze György növényvédelmi fe­lügyelő, Török Imre, a ga­bonaforgalmi vállalat tele­pének előadója. 9. számú (Mátészalka) Titkár: dr. Pétery Lajos, a nyírcsaholyi tsz jogtaná­csosa, tagok: Szabó Gusz­táv, a nagyecsedi tsz műve­zetője, Puskás József nagy­dobosi iskolaigazgató. 10. számú (Fehérgyarmat) Titkár: dr. Nemes István, az Építőipari és Szolgálta­tó Kisszövetkezet jogásza, tagok: Zámbori Zsigmond, fehérgyarmati bank-igazga­tó, dr. Nóta József csengeri körzeti állatorvos. Iráni fegyveres gárdisták A Modzsahedin Khalk (Népi Modzsahedin) elneve­zésű iráni ellenzéki szerve­zet irodája Bagdadból közle­ményt juttatott el kedden az MTI-hez. Ebben a szervezet Iránból származó — ponto­san meg nem nevezett — for­rásokra hivatkozva . közli: amikor Romániában kiéle­ződték a belső harcok, decem­ber 20-án Rafszandzsani irá­ni elnök utasítására fegyve­res gárdát (pasdaran) küld­tek Bukarestbe a Ceausescu- rendszer védelmére. A december _19-i romániai véres összecsapást követően Rafszandzsani és Ceausescu december 19-én este Tehe­ránban állapodott meg ab­ban, hogy a gárdistákat sür­gősen átdobják — írja a Modzsahedin Khalk közlemé­nye. Jugoszláv kommunisták Mintegy százezer párttag adta vissza a tagkönyvét ta­valy Jugoszláviában. A kilépők az okok között az országban tapasztalható gazdasági és politikai válsá­got említik. A Tanjug jugosz­láv hírügynökség által ked­den ismertetett jelentés sze­rint a JKSZ taglétszáma az utóbbi hét évben hatszáz­ezerrel csökkent. II lelkiismeret átállítása A Szabad Szatmári Hírlap, amely fejlécében is feltünte­ti, hogy nem vállal jogfolyto­nosságot az előddel, új veze­tőkkel fejezi be az óeszten­dőt és kezdi az újat. Így van ezzel városszerte, sőt romá- niaszerte legtöbb intézmény és vállalat. Kicserélődnek az emberek, de mi lesz azzal, ami bennük lakik? Városi sétámon egy kolléga. Sike Lajos, a Bukarestben megje­lenő Magyar Szó, (az Előre utóda) helyi tudósítója kísér el. Témánk egész délután a lelkiismeret átállása, átállítá­sa. — Talán legnehezebb ne­künk. újságíróknak volt — vágunk neki a felszabadul­tan zsivajgó belvárosnak. Si­ke Lajon nagy gonddal fo­galmaz, kényes dolog ez. — Tudod, az emberek már egyszerűen el. se olvasták a cikk elejét, ahol kötelező volt a „Főnök” szavait idézni. Az­zal kezdtük, mert ha nem, hát beleírták. Utána aztán valami jó képes párhuzam­mal lehetett „eladni” amit tulajdonképpen mondani akartál. Egy példa. Tavaly Tulceában voltam egy alka­lommal, a Duna-deltában. Nagyon ügyesek az ott lakó lipovánok, amint a Dunán átladikáznak. Az élményből „kis színes” lett. Az elején a kötelező tiszteletkor: a Du­Ceausescu menekülése A Ceausescu-házaspárt me­nekítő helikopter pilótája vé­gig fejéhez szegezett pisz­tollyal vezette járművét. Er­Hiánycikkek nyomában (Folytatás az 1. oldalról) egyedül a választékkal van baj, a jobb minőségű, kevésbé csípős fajták kínála­ta szűkös. A pirospaprika részleges eltűnésében egyéb­ként nemcsak a felvásárlás, hanem a gyenge termés is közrejátszott, úgy néz ki, hogy Kalocsa és Szeged nem tudja ellátni a kereskedelmi cégeket, hanem importálni kell majd. Mátészalkán és környékén az ottani Fűszert a csomagolt liszt iránti igényeket nem tudja teljes mértékben kielé­gíteni. ötven kilogrammos zsá­kokban ugyan korlátlan mennyiségben van liszt­jük, de ez természetesen nem minden megrendelő­nek felel meg. Mint ahogy Nagy Lászlótól, a mátészalkai egység vezető­jétől megtudtuk, étolajuk ne­kik sincs, ők karácsony előtt kaptak utoljára. A cukorral és rizzsel hasonló a helyzet, mint a liszttel, kicsomagolás nélkül bármennyit tudnak ezekből szállítani. A piros- paprikából a „különleges” és az „édesnemes” fajta hiány­zik. összehasonlításképpen álljon itt néhány adat, hogy az emberek milyen mérték­ben töltötték fel a kamráju­kat: étolajból 88 decemberé­ben 800 mázsát adtak el, míg 89 hasonló időszakában 1400 mázsát. Zsákos rizsből a 70 mázsával ellentétben most 400, finomított kristálycukor­ból a szintén 70 mázsával el­lentétben 200 mázsa fogyott el. A legnagyobb kereslet a román határ menti területe­ken, Csengerben, Fehérgyar­maton és Nagyecseden jelent­kezett. A kisvárdai egység árufor­galmi vezetője, Bilecz Antal hasonlóakró] számolt be. mint két kollégája. Liszt van de elsősorban csomagolatlan, a zacskósból napi 200 mázsát tudnak szállítani. Porcukor, mokkacukor egyáltalán nincs. Kris­tálycukor is elsősorban 50 kilós zsákokban, épp­úgy, mint a rizs. Az olajat eddig folyamatosan kapták, de lényegesen keve­sebbet, mint amennyire szük­ség lett volna. Kisvárda ellá­tási területén a felvásárlási láz Dombrádon és Záhonyban tetőzött leginkább. Az egységvezetők úgy gon­dolják, a hiány nem az áru visszatartása miatt keletke­zett, hanem elsősorban azért, mert a keresletet képtelenek a csomagolással követni. Az árváltozásokról a Füszért- ek egyelőre nem tudnak sem­mit, mert a szállítóktól még semmilyen erre vonatkozó információt nem kaptak. B. A. ről és a diktátor elkeseredett menekülési kísérletének töb­bi részletéről a Romania Li­bera újévi száma számolt be Vasile Malutan pilóta elmon­dása alapján. Malutan december 22-én azt a parancsot kapta, hogy a pártszékháznál vegye fel Ni- colae és Elena Ceausescut. A pártháznál azonban kiderült, hogy a bukott vezető társa­ságában volt Emil Bobu, Ro­mánia harmadik embere és Maria Manescu, Manea Ma- nescu felesége, valamint két Securitate-f egy veres. A pilóta magasan repült., hogy a radarkezelők nyomon tudják követni a helikopter útját. Ceausescuék először Snagovba repültek, majd to­vább szálltak a titui katonai támaszpont felé. A bázisig azonban nem jutottak el, mert a felkelőktől félő dik­tátor megparancsolta, hogy a repülőtértől távolabb szánja­nak le. Malutan azt is meg­említette, hogy Maria Ma­nescu a leszállás előtt meg­csókolta Ceausescu kezét. FEHÉR HETEK A CENTRUM ÁRUHÁZBAN! január 2-től 10-ig ágyneműk, törlők, törölközők, függönyök, asztalterítők, GAZDAG VÁLASZTÉKBAN! Ágyneműk, lepedők, dunnahuzatok, párnahuzatok 20%-kal olcsóbban KERESSE FEL A CENTRUM ÁRUHÁZAT AMÍG A KÉSZLET TART! Szállodák — csak nőknek Londonban már egy éve működik egy szálloda, ahol csak nőket fogadnak, az Egyesült Államok egyes szállodáiban egész emeleteket tartanak fenn kizárólag egyedül utazó nők számára — írja a Die Zeit. Sok nyugatnémet uta­zási iroda és útitárs-köz- vetítő ügynökség is nőkre szakosodott. Egy nyugat­berlini utazási iroda négy munkatársnője felismerte a lehetőségeket és elhatá­rozta, hogy megalapítja az NSZK első női szállodá­ját. Az NSZK-ban is mint másutt a világon, vannak nők, akik nem szeretik, ha rossz szobát kapnak, az étteremben a ,,macska­asztalhoz” ültetik őket, vagy ki vannak téve a férfiak zaklatásának csak azért, mert egyedül van­nak. Az NSZK első női szál­lodájában a berlini Arte- misiában hét szoba, egy lakosztály, tanácsterem és bár van. „Semmi bajunk a férfi­akkal — mondja a 25 éves Manuela Polidori az egyik tulajdonosnő. A ta­nácsteremben vagy a bár­ban természetesen szíve­sen látunk férfivendége­ket.” A szobákba azonban nem mehetnek fel, ide csak italokat vihet fel a hölgyvendég. A schleswigi Elke Rin- geling egy 150 éves házat alakított át szálloda cél­jára. A Haus am Dom tu­lajdonosnője, aki szakmá­ja szerint ipari formater­vező, 17 ágyas szállodájá­ban olyan „kis magán oá­zist" akart teremteni, „ahová a nők napokra vagy hetekre visszahúzód­hatnak.” A szálloda tetszés sze-- rint szervez kiránduláso­kat, biciklitúrákat és étte­remlátogatásokat. Kíván­ságra egy kozmetikysnö házhoz jön. Mindkét női szálloda tulajdonosnői hangsúlyozzák, nem tar­toznak a feminizmus zász­lóvivői közé. Géppuskás őrség a pártpalota körül. na-delta attól szép, mert a Ceausescu érában stb... A közepéig pedig: a lipovánok ügyesen eveznek, tudják hol kell engedni a ladikot az ár­ral. de amikor az idő elérke­zik odacsapnak az evezőver, így juthatnak át az áhított túlsó pact£$.<, Ne mosolyogj, ez is bátorságnak számított. Miért is mosolyognék... Időnként láttam az Előrét, abban tényleg kockázatnak számított ilyesmit megírni. A református templom előtt visz el az utunk. Ven­déglátóm felhívja a figyel­met Szent László királyunk szobrára, amelyből kitörték valakik a kardot valamikor. Mi lesz a nacionalizmussal? Fordulatot vesz beszélgeté­sünk. — Nehéz ügy — mondja Sike Lajos. Megállunk a Dá­cia nevű vendéglő előtt. — Látod ez annak idején Pan­nónia névre hallgatott. Egy diákot egyszer megkérdezett a tanár, földrajzórán . hogy hol van Pannónia, azt vála­szolta: a mozi mögött. Sajnos a románosítás olyan mérté­ket öltött, hogy azt már sok­szor maguk a románok is sokallták. Pedig ez az épület csupa magyar motívum. A Romániai Magyarok Demok­ratikus Szövetsége. amely nemrég alakult, és helyben én is részt veszek a munká­jában, célul tűzte ki a jó ará­nyok kialakítását ezzel kap­csolatban. Azzal is tisztában vagyunk persze, hogy nem vihetjük túlzásba, nem sza­bad a másik végletbe esni. A közelben van a megyei bíróság épülete, erről jut eszébe Sike Lajosnak, hogy a megyei főbíró — román em­ber — már nincs a helyén. A kollégái — többségükben románok — a székely szár­mazású Selyem Andrást vá­lasztották helyébe. Csak az alkalmasság lehet a mérce — szüremlik le a tanulság. Sze­rencse a szerencsétlenségben, hogy nem sok magyarnak jutott osztályrészéül az elit­hez tartozni és kompromittá­lódni. Magyarok és románok ab­ban az egyben tökéletesen egyetértettek, hogy a klán­nak mennie kell. A „dicsősé­ges” kongresszus előtti héten a Szekuritáte épületéhez kö­zel — elhaladunk a kérdéses sikátorban — egy reggel nem mehettek át a járókelők. Le Ceausescuval feliratot talál­tak. és azt meszelték a sze- kusok. Akkoriban ilyet falra írni még közvetlen életve­szélyt jelentett. Ma a friss meszelés adja ki a felirat szövegét, románul.. A Szekuritáte épülete arról ismerhető meg, hogy tetején bonyolult antennarendszer látható. Sike Lajos közvetlen mellette lakik egy négyeme­letes blokkban. — Néhány éve már csak az ellenkező oldalon lehetett közlekedni — most is ott megyünk, hja a reflexek. Pe­dig a régi gazdák a pincében vannak. Őrséget pedig a Ha­zafias Gárda jókedvű tagjai adnák. Kezükben géppisz­toly; körülöttük gyerekek ug­rándoznak gyerekgéppiszto­lyokkal. Kár, hogy nem lehet fényképezni. — Amikor megtiltották az épület előtt a közlekedést felpillantottam egy alakra, aki kinézett rám, és azt gondoltam: jobban utállak én téged, mint te en­gem. — És mi lesz ezután? — kérdezem. — Végül is any- nyian kompromittálódtak... Mindenkit meg'lehet, meg kell büntetni? — Kevesen voltak képesek tisztán maradni. Egyszer egy patikus barátomnak azt mondtam: valamennyien be- sározódtunk. „Én nem ...” válaszolta. Ugyan, a főnö­köknek a te gyógyszertárad­ból is volt gyógyszer, a sima állampolgárnak meg nem. Még a portás is nagyobbat hajbókolt, ha valami nagy­kutya ment be valahová. Mindenki megkötötte a maga kompromisszumait. Én is, más is. Párttag voltam, mert másképpen nem érvényesül­hettem. Vélem együtt szinte mindenki eldobta a tagköny­vét. Üj hatalom formálódik. Találgatunk, miközben visz- szafelé igyekszünk a kocsim­hoz. Katonai orientáltságú lesz? Esetleg vallásos? Egy ennyire szélsőségesen balol­dali diktatúrát az inga-effek­tus értelmében — ha érvé­nyesül — csak erősen jobbol­dali követhet. Vagy mégse? Ki tudja mi lesz ... Sike Lajost búcsúzóul kivi­szem a temetőbe. Hatalmas tömeg, síró emberek. Két ál­dozata van a romániai forra­dalomnak Szatmárnémetiből. Egy fiatal fiú és egy ugyan­csak fiatal leány. Egyik ro­mán, másik magyar. — Egyikük a lányomnak volt osztálytársa — töröl ki könnycseppet szeméből kol­légám. Van benne valami jel­képes. hogy mind a két nem­zet elvesztett egyet-egyet. Olyan shakespearei... Mint Rúmeó és Júlia. Sír mindenki. Még az őrt- álló katonák is... Esik Sándor (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents