Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-11 / 293. szám

1989. december 11. Kdetrl^cwornie 3 Itt a11-277! Válaszol Kovács Éra újságíró Olvasóink nagy része vi­lágosan tükrözi napjaink hangulatát: demokratikus gondolkodás. bizonytalan­ság. s olykor a megélhetés gondjai tükröződnek bennük. Varsánygyürei nyugdíja­sok — aláírással kaptam le­velet. Feladói az iránt érdek­lődnek, hogy a szociális nyugdíjban részesülök meg­kapják-e a Csehák Judit mi­niszterasszony által beígért kétezer forintos kiegészítést? Mint Írják, közülük sokan háromezer—háromezer-ötszáz forint körüli nyugdíjat kap­nak, s ezt a pénzt bizony na­gyon nehéz beosztaniuk. Válaszért Olmann Zoltán- néhbz, a megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóság osz­közreműködö művészei, va­lamint a talpalávalót szolgál­tató Centrum együttes veze­tői is, hiszen járandóságukról a rászorulók javára önként lemondtak. Most az együttes egyik tagjának felesége, — aki nevét nem szívesen látná az újságban — azt kifogásol­ta, hogy az együttes nevét nem találta az adakozók kö­zött. Szepesvölgyi Józsefnétől, a megyei Vöröskereszt gazda- ságvezetőjétől tudtuk, hogy a bevétel mindössze 15 ezer forint volt, mivel a meghí­vók és a belépőjegyek nyom­daköltségét is fizetniük kel­lett. Felajánlotta, bármikor szívesen megmutatja kérde­zőnknek a jótékonysági bál­lal kapcsolatos adminisztrá­cióit és számlákat. Gyengélkedik a szervezés Kórház félkészen Magyarok aggodalma Beregszászon Csernovci, Ungvár, Bereg­szász... A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat * közelmúlt években ezekben a szovjetunióbéli városokban emelt egy-egy jelentős épüle­tet. Legutóbbi munkájuk, a beregszászi kórház építése — laikus megítélés — úgy fele táján áll. Szó szerint áll, mert bajok vannak a finan­szírozással. Leállnak, nem állnak? Jó néhány hétig, ta­lán hónapig, hol ilyen, hol olyan hírek érkeztek. Ripor­tunkban a helyszínen igye­keztünk információt szerezni az ügyről. Napirend: leállás tályvezetőjéhez fordultam. A kérdés tisztázásakor minde­nekelőtt azt kell tudni, kitől kapják levélíróink a havi szociális járandóságukat. A helyi tanácstól, vagy a Nyug­díjfolyósító Igazgatóságtól. Amennyiben az utóbbi hely­ről, úgy a kétezer forintos egyszeri kiegészítést decem­ber 8 és 18 között minden kérelem nélkül megkapják, mégpedig a nyugdíjszelvény­től eltérő más színű utalvá­nyon. Persze csak azok, akiknek rendszeres járandó­sága nem haladja meg a hat­ezer forintot. Az egyszeri kiegészítést, a kétezer forin­tot ezenkívül valamennyi el­ső és második csoportú rok­kant is megkapja, bármilyen összegű rendszeres ellátásban részesüljön is. 'Pirfcsén látták az Ufót, de nem tudom, miért Gávaven- csellőn csinálják neki a le­szállópályát? — kérdezi „tisz­telettel” tréfás kedvű, Vadász jeligét használó olvasónk. A település gyönyörű parkját, az egykori Dessewffy-birto- kot most egy általa élelmes­nek nevezett kisiparos tarol­ja le, aki a gyönyörű fákat sorra kivágja. Koncz Lászlóné, a helyi ta­nács műszaki ügyintézője el­mondta: a gávavencsellői ta­nács költségvetési tervében a park gondozása, rekonstruk­ciója is szerepel. A tízhektá­ros kastélyparkra összesen háromszázezer forintot for­dítanak, s ebben 170 ezer forint értékben fák és cser­jék telepítése is benne fog­laltatik. A kivágásra ítélt, elöregedett fákat egyébként az Országos Műemlékfelügye­lőség szakembere, valamint a megyei tanács illetékese sze­mélyesen jelölte meg. s azo­kat a tanács költségvetési üzemének megbízásából való­ban egy kisiparos vágja. Jótékonysági bál volt a Ko­ronában, melyet a megyei és városi Vöröskereszt szerve­zett. A befolyt pénzt a rá­szorulók megsegítésére for­dítják — írtam nemrég A Kelet-Magyarországban. Jé hírnek szántam, hiszen ha va­lamikor, akkor most igea nagy szükségünk van az ef­féle gondolkodásra, a jócse­lekedetekre. Így érezték est a Móricz Zsigmond Színhás Geometriai problémák címmel tart előadást — de­cember 13-án, délután há­rom órától ár. Bacsó Sándor, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanszékvezetője, a Bolyai János Matematikai Társulat szervezésében. A rendezvény színhelye a ta­nárképző főiskola 3. sz. kör- előadója lesz. Az előadást követően kerül sor a Bolyai János Matema­tikai Társulat vezetőségvá­lasztó küldöttgyűlésére. Az Isten se tud mindenki­nek a kedvére tenni! — mondta annak idején nagy­apám, ha egy kérdésben megoszlottak a vélemények. Magam is erre gondoltam, amikor Kovács József a 17- 588-as telefonról felhívott. Mint mondja, örül annak, ,hogy ezentúl zászló leng majd a városi tanács épületén, csak éppen azt nem érti, miért a háromszínű nemzeti zászló, miért nem a városi zászló lobog? Csak nem szégyellik talán? Egyáltalán nem — mondta Csabai Lászlóné, a városi ta­nács elnökasszonya, aki im- ponáló rugalmassággal ke­zelte telefonálónk javaslatát. Azt mondta, a tanács vezetői a nemzetiszínű zászló mel­lett voksoltak, de ha a la­kosság mást akar, van lehe­tőség a változtatásra. A kö­zelgő tanácstagi beszámoló­kon ez irányú észrevételeket is szívesen várnak, messze­menően tiszteltben tartják a többség döntését. Örömmel válaszolok Ba­logh Tibornak, aki a nyírbá­tori Sport bisztró vezetője. Kérdésével bizonyítva látom: a kocsmákban nem csak in­ni, hanem értelmes dolgokról vitatkozni is lehet. A kérdés: mikor kezdődik a XXI. szá­zad? 2000. január elsején, vagy 2001. január elsején? Azok jártak jól. akik a má­sodik variáció mellett vok­soltak. A magyarázat egy­szerű: a XX. századnak be kell fejeződni ahhoz, hogy az új, a XXI. megkezdődhessen. A kétezredik évnek is el kell telnie ahhoz, hogy az újabb, tehát a kétezer-egyedik meg­kezdődhessen. A város közepén, a jelen­legi kórház mellett áll im­már tető alatt két vörös tég­lás épület. Kenyeres Miklós művezető kalauzol a falak között. Csípős hideg varázsol dérbajuszt a téglák sarkára, a tócsák jege ropog lábunk alatt. 4 kolhoz fe­gyelmi bizott­sága elé idéz­ték Szergej Szerge- fevicset. A kolhozta­gok csoportokba ve­rődve vitatkoztak azon, mi lesz vele. Haj, de nekünk ám az elején kell kez­deni! A kolhoz ve­zetése ugyanis rájött arra, hogy a mo­csárban nem terem asm rizs, sem bu- rizs, inkább át kell állni az állat- tenyésztésre. A szarvasmarha nős­ténye köztudomású­an tejet ad, ebből lehet vajat, túrót stb. csinálni. A bika ugyan nem ad sem tejet, sem semmiféle tejterméket, de hoz­zájárul a maga sze­rény tehetségével az állomány gyarapí­tásához. Tehén volt bőven, csak éppen a bika hiányzott. A kolhoz vezetősége bizalommal fordult Szergej Szergeje­vicshez, aki már járt tanulmányúton Spa­nyolországban, s őt tekintették a terü­let bikaszakértőjé­nek. Az persze más kérdés, hogy Szer­kaszákértő lehet. És nem is akármilyen! A megbízatásnak nem nagyon örült. Állattani ismeretei addig terjedtek ki, hogy meg tudta kü­Atitún K&vatjrov: Fegyelmi gej Szergejevi- csünk Spanyolor­szágban — tekintve, hogy vegyipari tan­folyamon vett részt vagy tíz évvel ez­előtt — a spanyol- viasz előállítását ta­nulmányozta, s messze elkerülte a bikaviadalokat, mi­vel undorodott a vértől. A lényeg azonban az: aki Spanyolország­ban járt, az csak bi­lönböztetni a kazah­sztáni tevecsikót a szibériai tigristől. De nem volt apellá­ta! Megkapta az ukázt. Húsz verszt- nyire o kolhoztól ta­lált is egyet. Megfe­lelő egyednek ítélte ő is, az eladó is. Jámbor állat volt, nem kellett karika az orrába, hagyta magát vezetni egy­szerű kötőféken. Szép nagy kará­mot csinált a kol­hoztagság. Ide terel­ték az összes tehe­net, majd közéjük eresztették a bikát szexológiai ismeret- szerzés céljából. Az ilyesmire nem szo­kás figyelni — sze­mérmességből. Csakhogy az isme­retszerzés egyetlen eredménye az volt, hogy egyetlen tehén sem lett vemhes! £ z volt tehát a fegyelmi tár­gyalás tárgya. A fegyelmi bizott­ság elmarasztalta Szergej Szergejevi- eset abban, hogy impotens bikát vá­sárolt. Az ügy fel­lebbezés folytán a területi bíróság elé került. Ez jogerős ítéletében megálla­pította. hogy a vá­sárolt szarvasmarha nem impotens. Csak ökör. (Fordította: Mizser Lajos) — Én ott voltam az összes kinti építkezésen — emléke­zik vissza a vállalatnál töl­tött évtizedekre a művezető. — Megszoktam az itteni tempót, de még így is gyak­ran ér meglepetés. A két nagy épület építésé­ben látogatásunk idején az volt a „meglepetés”, hogy az­nap éppen a leállás volt na­pirenden, holott néhány napja még folytatásról volt szó. A művezető azonban végigvisz azokon a helye­ken, ahol az ilyen bizonyta­lankodás nem okozhat fenn­akadást. Az éplüetet már fű­tik, a válaszfalak egy része kész. Téliesítettek ... A felvonulási épület épp olyan, mint amihez itthon szokott a szem. Fabódé, szük- ségkomforf. Vasvári Károly, a Szövterv kinti képviselője arcán optimizmussal magya­rázza Lengyel Miklós terme­lési főmérnöknek, és Horváth István építésvezetőnek, hogy a területi tanács vezetésének mennyi és milyen árut sike­rült felkutatni ellentételül. — Egy darabig nagyon úgy állt a dolog, hogy nem lesz meg az ellentétel — beszél a részletekről Vasvári Károly, — az év vége közeledtével azonban nagyon rákapcsoltak. Nem kell a rubel Az építésvezető arcán gond­felhők suhannak át, mert számba veszi az ideiglenes tárolás, a vámolás, és az át­juttatás nehézségeit. A fő­mérnök remél — ez vehető ki szavaiból. A kívülálló pedig nem tudja, hogy kell érteni a talánt, a lehetet és a biz­tost. Két héttel később immár decembert ír a naptár, Len­gyel Miklóssal itthon folytat­juk a beszélgetést. — Sikerélménynek megma­rad a Hungarológiai Intézet ungvári átadása — mondja belenyugvó lemondással. — A Harang A gomba módra szaporodó könyv- és folyóirat-áradat­ban is újdonságnak hat a na­pokban megjelenő Harang című társadalmi laip. A csa­ládok vallási és kulturális hetilapja a magyar sajtótör­ténetben is előzmények nél­küli vállalkozás, hiszen ala­pítói bibliai alapon álló egy­házak és felekezetek. A Harang humanista, ke­resztény értékrendet kíván képviselni. Mint az első szám bevezetőjében Pethő Tibor főszerkesztő írja: „egyete­mes erkölcsi törvények fel­tétlen tisztelete alapján, a magyar nemzet hagyományos értékeinek és létérdeked nek szolgálatában hirdeti az élet A félkész kórház. beregszászi építkezés azon­ban, hiába minden fél erő­feszítése, leáll. íme a részletek: Tavaly még rubellel fizettek a szov­jetek, az idén azonban ezt nem fogadhatta el a generál- kivitelező Szövterv. Benne van az ügyben a Nikex Kül­kereskedelmi Vállalat is, de még együtt se voltunk képe­sek az áruellentételezést ki­hajtani. A szovjet fél ígére­tekben nagyon gazdag. Az ottani gazdálkodási körülmé­nyek között azonban nem is a velünk tárgyalókon mú­lik ... A lényeg az, hogy nem tudák összehozni azt az árumennyiséget, amivel fe­dezni lehetett volna az el­végzett munka és a beépített anyag ellenértékét. Érdek a folytatás A leállás, és az esetleges újraindítás pótlólagos ráfor­dításokat, és ennek megfele­lő pluszköltségeket jelent. A fedezetlen számlákat elvisel­hető mértékig a SZÁÉV meg­hitelezte, de ez a mérték az itthoni kamatok közepette minimális lehetett. Minden félnek érdeke a folytatás, de év végére annyira ellehetet­lenültek a körülmények, hogy képtelenség volt be nem fe­jezni. A szovjet piac annyira bo­nyolulttá vált, hogy külkeres­kedő, generálkivitelező és építő egyaránt újra kell ta­nulja azt, amiről úgy vélte: kezdi „érezni”. A SZÁÉV mindenesetre nem szívesen mondana le egy ilyen lehető­ségről. Munkásai megszokták a helyet és a helyzetet, még ha az utóbbi napra más mosta­nában. A beregszászi magya­rok és nem magyarok pedig reménykedve pillantanak a félkész objektumra. Esik Sándor igazságát, a szeretet gazdag­ságéit, a szépség ragyogá­sát”. Mindamellett az újság vi­lági lap, ahhoz a generáció­hoz is kíván szólni, amelyik kimaradt az egyházi taní­tásiból, és amelynek nem állt módjában megtanulná, mi a vallás szerepe és küldetése. A Harang elsőrendű hivatá­sának mégis a családok szol­gálatát és segítését tartja. Mindez ki is derül már az első számból, amelyben cik­ket olvashatunk egy hat gyermekes családiról, egy evangélikus gimnáziumban folyó családi nevelésről, az idősebb nemzedék gondjai­ról és az amerikai magyar­ságról. b. L

Next

/
Thumbnails
Contents