Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-06 / 289. szám

1989. december 6. Kelet-Magyarország 3 Lépcsők és korlátok Lapozom a lexikont — le­olvasztás __lepárlás ... le­párlóoszlop ... lépcső. „A lépcső olyan szintkülönbsé­get áthidaló szerkezet, mely az emberek egyszerű, ter­mészetes le-fel mozgását lépcsőfok segítségével bizto­sítja.” A lépcső tehát felfe­lé is, lefelé is vezet- Ha aka­rok, fellépek rá, ha a ked­vem úgy tartja, két lábbal szökdécselek rajta. Könnye­dén meghatározhatom rajia a helyzetemet, most fent vagyok-e vagy lent, vagy legalábbis fentebb vagy len­tebb." A lépcső áttekinthető • szerkezet, a társadalom struktúrája kevésbé az. Me­lyik társadalmi csoport, ki van a magasabb, ki az ala­csonyabb fokon? A sztálini két osztály plusz egy réteg valószínűleg soha sem volt igaz. Ma aztán végképp nem lehet hagyományos osztály­ismérvek alapján elkülöní­teni, megkülönböztetni egy­mástól az értelmiséget, a munkásságot, a parasztsá­got. A belső rétegek is át meg átcsúsznak egymásba Olyan végletek, óriási kü­lönbségek látszanak, mint talán sohasem. Mi kötődik ma vajon a hétköznapi tu­datban a társadalmi helyzet megítéléséhez? Pénz, pozí­ció, tudás, hatalom, vélt vagy valós, régi vagy új stá­tusszimbólumok? Felbo­rultak az értékrendek, fel­borították. tések, a cifrák, kérkedők, a szomszédénál drágábbak, különbek, majd a piramis­kripták, a lagzik, menyasz- szonytáncok... Most a te­hetősebbeknek és sokszor az önsanyargatóknak, a túl­méretezett igényűeknek áll­nak a paloták, és hány pa­nellakó vált át nyugati va­lutát márkás autóra. A kü­knek, kisszövetkezeteknek nem felel már meg az XX- es Lada (tudom, kevesebb a rezsije az előkelőén csillo­gó BMW-nek és sokkal biz­tonságosabb is). Hányán néztek rám megütközve, hogy nem voltam törökbe, sőt nem is fogok menni. Rázzuk a rongyot. A szem­ben lévő hosszasan, feltű­nően a drága prémeket — lépten-nyomon, a szomszéd- asszony a műszőrméjét — nagytakarításkor. Külföldre utazni? Minél távolabbra..., irodaházat? a környéken a legmonumentálisabb le­gyen... Mindenáron város­sá válni, akkor is, ha sem­mivel sem jelent több pénzt. Elkeserítő ez a nagy orszá­gos vetélkedő, de mégin- kább a jólét és a maradi tu­dat egymásmellettisége. Az orrukat általában a szerény képességűek hordják fenn. az ostobák, pöf fészked ők. fennhéjázok. Tébolyult ver­senyfutás rangokért, címek­ért. De mikor tanulnak mar meg az emberek élni? „A lépcsőn bonyolódó for­galom biztonságát szolgálja, kiesés vágj' álbukás ellen véd a lépcsökorlát.” Ha ki akarja fújni magát az em­ber, a korlátba kapaszkodik, ha megszédül, utána nyúl. A fogódzkodó segít, könnyít. Ha valaki feljebb akar lép­ni a láthatatlan felfelé ve­zető társadalmi lépcsőn, egészséges ösztönmozdulat­tal teszi azt. Ez csak akkor elgondolkodtató, ha efölöti a természetes fölfelé törekvés mögött túlméretezett hence­gés, üres vetélkedés, kiva­gyiság munkál. A proccság elhatalmasodott. Az élet kü­lönböző területein a külső­ségekben fölfelé törés, a pöffeszkedés, a nagyzolás, a gőg rengeteg jelét látni. Kezdetben voltak a kerí­A másikat lessük a sze­münk sarkából, van-e befo­lyása, lehel-e tőle várni va­lamit? Följebb van-e az uborkafán? Irigykedünk is persze a más sikerén, ön­magunkat folyton összeha- sonlítgatjuk a sokra vitt emberekkel. Valamennyien állunk a hosszú sorban, áll­nak előttünk is, de utánunk is gyarapszik a tömeg. Ha mindig csak az előttünk lé­vőhöz hasonlitgatjuk ma­gunkat, az ő pozíciójukkal vetjük össze a magunkét, szenvedünk a különbségtől, mennyien vannak sikere­sebbek! .Tó lenne néha hát­ra is pillantani, milyen so­kan várakoznak még mögöt­tünk, akiknek kevesebb ju­tott. Csak lépegetünk tálán — ha lassabban is — előre, mi is, ők is ezen a lépcsőn. Szőke Judit Fagyszabadság nélkül Remény és valóság Több mint hétezren vették igénybe eddig a munkanél­küli-segélyt, amelynek átla­gos összege meghaladja a havi 4100 forintot. A segély­ből élők száma hónapról hónapra emelkedik, miköz­ben az elhelyezkedés, a mun­kába állás egyre nagyobb pró­batétel elé állítja a munkaVi- szonnyal nem rendelkező fiatalokat — ez állapítható meg az Országos Munkaerő­piaci Központ háromnegyed éves összesítéséről. A munkanélküliek közel egynegyede Szabolcs-Szat- ,mär-Beregböl kerül ki. A Munkaerőszolgálati és Szer­vező Iroda helyettes veze­tőjét, Kállai Sándort arról kérdeztük, hogy mit mutat­nak a statisztikák a megyé­ben. A november 15-i adatok ismeretében elmondható, hogy összesen 1900 munka- nélküli igényelte a pénzügyi támogatást, közülük csaknem ezerhétszázan részesültek a szigorú feltételekhez kötött segélyből. Ebbe a keretbe azok is beletartoznak, akik elhelyezkedési támogatási kaptak, vagy meghosszabbí­tott felmondási időt töltöt­tek le. A megyei átlag mesz- sze elmarad az országostól, a támogatások havi összege alig több mint havi 3500 fo­rint. A huzamosabb ideje se­gélyből élők közel egyne­gyede tudott többszöri pró­bálkozás után munkahelyet találni, ami a megyei mun­kaerőpiac telítettségét is jel­zi. Leginkább a 21 és 35 év közötti korosztály igényli az anyagi támogatást, bár közülük csak azok kaphat­ják meg a segélj’t, akik ele­get tesznek az előírásoknak és vállalják az együttműkö­dést a munkaerőszolgálati irodával. A segélyezettek száma vár­hatóan tovább emelkedik, de az iroda szervezésében induló átképzési tanfolyamok újabb lehetőségeket terem­tenek a munkába álláshoz. Ez év májusában ért véget a munkanélküliek számára Seprőt vegyenek! —zen­gett régen Kiss János hangja Ibrány. Tiszaber- cel, Paszab utcáin. Hang­ja már nem a régi, az idő mardossa, de a seprők a régiek. Az emberek vi­szont megint csak változ­tak, falun sem keli már minden portán a vessző- seprő, így inkább megren­delésre iskoláknak, téesz- eknek szállít János bá­csi. A meleg, a hideg, az örökös gyaloglásról kér­dezve a válasz: — Ez a tanult szakmám, mást úgy sem tudnék csinálni, ke­nyérért meg amúgyis meg kell szenvedni, nincs me­se. (B.-zs. felvétele) Alacsonyabb a migyei támogatás • átképző tanfolyamok • asszisztensek és szakápolók hirdetett E és D kategóriájú gépjárművezető-képző tan­folyam a megyeszékhelyen, amit ősszel új tanfolyamok követtek. Hat hónapos textil és ruhaipari ágazati képzés kezdődött a Szakmai To­vábbképző és Átképző Vál­lalat, valamint a Vörös Ok­tóber Férfiruhagyár együtt­működésével. Az elméleti képzésfői- a fővárosi vállalat gondoskodik, míg a gyakorla­ti oktatást a ruhagyár vál­lalta magára. Megkezdődött az ötvös be­tanító képzés is, amelyre az átlagosnál többen jelentkez­tek. A gyakorlati "képzésben a SZTÁV partnere a VAGÉP Óra- és Ékszerjavító Leány- vállalata, ahol a leendő ötvösök a szakma alapfogá­sait sajátíthatják el. A tan­folyam mindössze egyéves, de a legtehetségesebb fiata­lok az átképzés után tovább­tanulhatnak szakmunkáskép­zőben. A megyei kórházzal együttműködve általános asszisztens- és szakápoló­képzés- kezdődött, ami az egészségügyben segíti elő az elhelyezkedést. A másfél éves tanfolyamra érettségizett lá­nyok, asszonyok jelentkezé­sét fogadták el. Az átképző tanfolyamok iránt nagy az érdeklődés, bár sokan távol a megyeszékhelytől nem tud­ják vállalni a gyakori ingá­zást. (csonka) Húshagyó kedd volt Milyen jól is jártunk, hogy végre szabadon jir­tathatjuk a szánkat! Nem is került sokba, csak any- nyiba, hogy lassan nem lesz mit enni. Azért az már tényleg ar­cátlanság, amit ezek az árfelelősök művelnek. Most a téliszalámi meg a kol­bász. tegnap a hús, holnap esetleg a cukor és a mo­sópor, azután a szappan ára emelkedik. Azt mond­ják, kezdenek kialakulni a piaci viszonyok. Ja. Mu­tassanak már nekem olyan piacot, ahol áru is van, vevő is van, mégsem vá­sárol senki, mert nem bír­ja megfizetni. Akkor már inkább írjuk ki az áruhá­zak ajtajára, hogy kiállítás, vagy tárlat! Álljon ott néhány őr is, nehogy meg­érintsek valamit. Kíváncsi lennék, ho­gyan lehet úgy pénzt for­gatni, ha valaki az árut nem tudja eladni. Foga­dok, hogy valami nagy­okos most kitalálja, hogy a háborúbeli csalánleves volt az igazi. Mert az táp­láló! Milyen jó volt, hogy felnőttek tőle a gyerekek! (Sajnos, az árfelelösök is.) Elkezdünk majd nosz­talgiázni, különféle csa- lános recepteket cserél­getünk, s ha valaki ínyencséget akar a vendé­geknek, kizárólag autópá­lya mellett nőtt csalánból csinálja a főzeléket. És még mindig hazudóz­nak. Majd egy hónapig hittük, hogy azért nincs hús, mert most jó piaca van külföldön. Aztán csak kiderült, hogy azért nincs hús, mert egyáltalán nincs hús. És miért nem lehetett ezt azonnal megmonda­ni? Miért kell a felnőtt embert még mindig gyer­mekként kezelni? Ha én a bíróság előtt hetenként változtatnám a vélemé­nyemet és a vallomáso­mat, már rég lecsuktak volna. Ezek meg szabadon kószálnak. Azt mondják, többek között azért kell az áremelés, mert vissza akarják fogni a lakosság fogyasztását. Aztán majd úgy járunk, mint a cigány lova ... (csk) Keleten a helyzet változatlan A péntek esti fekete vo­nat folyosóján szorongunk. Kétpercenként kiskatonák és hátrányos helyzetűek kúsznak el köztünk a büfé felé, és öt percenként vesé­ről csapolják a WC-ben a söröket. A vonaton köny- nyen ismerkedik az ember. Üj ismerősöm is Szabolcs megyéből indult, de csak Nyíregyházáig jutott. — Én is a nagy lehető­ségek embere voltam —, kezdte élettörténetét. Sze­gény vasutas családból származom, apám mint pudligár, a tehervonatok fékbódéjában ülte le életét. Elemi iskoláimat osztatlan csoportú osztályokban vé­geztem. Én voltam a leg­jobb tanuló a hátrányos helyzetűek között. Nyáron a vasúti töltés királydinv- nyés kavicságyát gyomlál­tam. Akkor kerültem elő­ször hátrányba, amikor mellettem a barátom ta­lált egy kidobott pénztár­cát, — 3000 forinttal. Ez in­dította el a karrier útján. Régen felkerült Pestre — úgy tudom benne volt a Totó-botrányban is. Én mindig csak baktertojásí találtam. Amikor gimnáziumba jártam, apám belehalt a nagy metil-alkohol mérge­zésbe. Tudja, amikor meg- dézsmálták a vasúti tar­tálykocsikat. A nyomozást egy utcánkbeli fiatal rend­őr vezette. Olyan sikeresen. hogy a szálak Budapestre vezették. Ma a BM kábító­szer-osztályának ezredese. — És a sport nem érde­kelte? — kérdeztem. — Hát hogyne ... mint afféle nyurga gyerek, jő mezei futó voltam a cső­szök elől. Megnyertem az összes serdülőversenyt. Amikor én célba értem még zöldéit a határ, amikor a többiek, — már arattak. Egy területi versenyen meg­vádoltak, hogy dopping­szert használok. Pedig csak az az aprószemű szilva haj­tott. Aki csak hátulról is­mert, — feljutott Pestre, azóta ő a nagymenő. — Végül is milyen szak­mája van? — faggattam tovább. — Apám halála után ki­maradtam a gimnáziumból. Asztalos szakmát tanultam. A Szakma Ifjú Mestere ve­télkedőre elkészítettem Fe- rencz József nászágyának másolatát. Amikor vitték fel Pestre, a gurító dombon elszabadult egy vagon, és összetört a mestermunkám. A kollégám sámlijának nem lett semmi baja. Ö lett a győztes. Azóta Pesten a népművészet mestere. Ro­kokó fejőszékeket farag .. . — Valóban sok kudarc érte — szólok egy kínos csendben. — Nálunk ilj'en az élet. Még a kilós súly is másfe­let nj'Om .. . Ment nekem a foci is. Kerestek a játékos­ügynökök. de nem volt te­lefonunk. Ezek nem szeret­nek levelezni.— az nyo­mot hagy. — Vagy ott volt a Ki mit tud. A területi döntőt én nyertem. Huszon­négy széket tudtam a fo­gammal felemelni. A Tv- döntő előtt belémkötöttek a Nyíri Fészekben ... Hi­ányzó metszőfogakkal nem .lehet székeket emelgetni. Megnyerte más a vetélke­dőt. Azóta Isztambulban artista. — Maga olyan kitartó­nak látszik. 'Csak sikerült valami eddigi életében. — Volt égj' találmányom. Elkészítettem az almaszedő diákokat válogató gép pro­totípusát. Egyik lyukon ki­esik az export minőségű-, másikon a léalmaszedő. Annak idején sokan érdek­lődtek utána. Persze Sza­bolcsból. Ha egy egyetemi felvételi rostát dolgozok ki, már rég a fővárosban len­nék — az egyetemen ... De ma már nem is vágyom el innen. Lassan feltűnnek Nyír­egyháza fényei. Az állomás neonfeliratán elromlott né­hány betű, csak a ... HA­ZA felirat pislákol az esti szürkületben. — Látja uram — mutat fel útitársam, — ez a mi hazánk ... Gondolja el, hogy ha a többség nem ma­radt volna itthon, — kinek dicsekednék el az elszárma­zottak — sikeres életü­ket... ? Kulcsár Attila Emelkedik a munkanélküliek száma A korábbi években az építők a mostanihoz hasonló hideg időben fagyszabadságra men­tek. Mivel az erre az időre járó bér lényegesebben kevesebb, mintha hasznos munkát végeznének, érthető, hogy a fehérgyarmatiak is dolgozni szeretnének. Igaz, sokkal több vesződséget okoz a Közúti Építő Vállalat 2. sz. építésvezetősége dolgozóinak az anyag megmunkálása, de .egyöntetű volt a vélemény: fagy szabadság nélkül, munkával szeret­nék eltölteni a téli hónapokat is. Működik az asztf altkeverő. s folyamatos a foglalkozta­tás.

Next

/
Thumbnails
Contents