Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-04 / 287. szám

1989. december 4. Kelet-Magyarország 3 Itt a11-277! I kérdésekre válaszol: Balogh 6éza főmunkatárs Glasznoszty ide, glasznoszty oda, kérdéseink zöme e hé­ten névtelenül érkezett. Ára ezekben olyan gondokat fo­galmaztak meg, melyek fel­tétlenül megérdemlik- a vá­laszt, hiszen többnyire kö­zösségeket érintenek. Nyíregyházán az utóbbi idők­ben mind több az új lakótelep, az új utca. A várostérkép vi­szont meglehetősen régi, így aztán ha ide hívják a mentősö­ket, vagy a taxisokat alapos bolyongás vár rájuk, míg meg­találják az adott címet. Mikor vehetjük kézbe az új, részletes várostérképet? — hangzott az első kérdés. Valószínűleg az idén, de legkésőbb januárban az utcá­ra kerül — tudtuk meg Fe­kete Ferenctől, a városi ta­nács osztályvezetőjétől. A Kartográfiai Vállalat tulaj­donképpen már elkészítette, s túl vannak a szükséges kor­rekciókon is. A térképet egyébként több helyen is áru­sítják majd, egyebek között az idegenforgalmi irodákban, könyvkereskedésekben, s húsz forint körül lesz az ára. Nyíregyházán a Malom és a Szabolcs utcában lakók régóta szeretnének bekapcsolódni a kábeltévé-hálózatba. A névjegy­zéket már össze is állították, ám a műholdas adás még távo linak tűnik. Meddig kell várni­uk? — szólt a kővetkező pa­nasz. Az idén egészen biztos, hogy nem foghatják még — mondta a Nyír-Kábel GT. ve­zetője, Mandula Tamás. A szükséges munkákra csak jö­vőre kerülhet sor, mert meg­bízottaik kapacitása nem te­szi lehetővé a korábbi idő­pontot. Dankai Mihály az örökösföl­di lakótelepről érdekes kérdés- séf keresett meg bennünket: igaz-e, hogy a szerkesztőség bevételi forrásainak növelésé­ért kocsmát akar nyitni lakó­telepünkön? Előbb meghökkentem, majd felvidultam az ötleten, aztán lapkiadó vállalatunk igazga­tójához, dr. Kárpáti Imréhez fordultam. Mint elmondta, azt illene tudnom, hogy vál­lalatunk tisztes nyereséggel zárta az eddigi éveket, ám ez nem jelenti azt, hogy ve­zérkarunk ne keresné az újat. A szerkesztőség és vállalat épülete a közelmúltban a duplájára nőtt, megvettük az Állami Biztosító régi székhá­zát, s felmerült a gondolat, miképp lehetne azt a legoko­sabban hasznosítani. Ami biz­tos: kocsmát ugyan nem nyi­tunk se a belvárosban, se az Örökösföldön, de mondjuk egy virágboltról valóban szó lehet. A különféle lehetősé­gek között most válogatunk, hamarosan döntés is várható. E rovatban régen írtunk már a horgász-halász vitáról, most egyszerre két levelet is kap­tunk, ráadásul a megye egy­mástól távoli tájairól. Négy kölesei horgász a Kis-Túr vé­delméért fogott tollat, többek között ezt írták: Tűrhetetlen, amit a fehérgyarmati HTSZ halászai müveinek a folyón, gátlástalanul pusztítják a víz élővilágát. Az Ígérgetések elle­nére a halászok az elmúlt na­pokban többször is végigveret­ték árammal ellátott eszköze­ikkel Sonkád és Túristvándi között a Túrt, leírhatatlan pusztítást okozva a védett te­rületen kanyargó folyó élővilá­gában. Szokásukhoz híven ezt megismétlik majd a csukaívás- nál is, hogy teljessé tegyek mü­vüket. Évközben pedig azt a látszatot keltik majd, hogy ők pótolják a horgászok pénzéből a halat. Beletesznek majd né­hány mázsa tenyérnyi pontyot, kárászt, hogy aztán varsáikkal nyomban vissza is fogják. Sem­mit nem lehet tenni ellenül:? A Vencsellőről küldött levél szinte szó szerint megegyezik a kölcseiekével, csak itt a Ló- nyai-csatoruát, s az ottani Ti- sza-szakaszt kell behelyettesí­teni. Hosszas telefonálgatás után — a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztéri­umtól a Hortobágyi Nemzeti Parkig terjedt a skála —. nagy nehezen annyit sikerült kiderítenünk, hogy a villa­mos halászatot a mezőgazda- sági minisztérium engedé­lyezheti esetenként. Hogy az a halakra veszélyes-e, meg­oszlanak a vélemények. Min­denesetre az egyik barátom, aki történetesen közmegbe­csülésnek örvendő hivatásos halász, a saját területére be sem engedi ezt a vitatott esz­közt. Kipróbáltál, s állítja, el­pusztítja a halakban az ikrát. A villamosháló a „perchalá­szok” eszköze, akik nem tö­rődnek a következményekkel. A szatmári halászok pedig — egy-két köztiszteletben álló idősebb mester kivételével — köztudomásúan nem a holna­pot nézik. S természetesen a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetre sincsenek tekintet­tel. No de most már elég ennyi felnőttes ügyből, jöjjenek a kedvesebb levelek! A nyíregy­házi Csengeri Tamás például nagyon sok Iskolástársa nevé­ben kérdezi a „Tisztelt Üjság- író Bácsit**, hogy mikor lehet kapni az ABC áruházakban is Kinder tojást. Mert ők nagyon szeretik, de a butikosok nem szégyellnek nyolcvan forintot Is elkérni érte. Örömteli hírrel szolgálha­tok: mint Bódi Andrásnétól, az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat igazgatójától megtudtam, ha mikulásra már nem is, de karácsonyra minden bizonnyal az ő üzle­teikben is megvehetik majd a tojást. S olcsóbban, mint a „butikokban”! A nyíregyházi Varga Éva egy novemberben megjelent cik­künk után kutat, melyben azt irtuk, miképp lehet levelező úton mezőgazdasági mérnöknek tanulni. Átnéztem az ominózus lap­számokat, sajnos azokban nem találtam meg a jelzett cikket. Ajánlom, fáradjon be a szerkesztőségbe, s rendel­kezésére bocsátjuk a hónap lefűzött újságpéldányait. Hátha megtalálja. Rég találkoztam már idős ba­rátommal, a híres Bockereki er­dő nyugdíjas erdészével. Gyar­mati Gézával. Nemrég jelent meg az Elhurcoltak könyve, melynek lapjain felsorolják azoknak a neveit, akik a há­ború után a Szovjetunióban ta­lálták magukat. Közük az élők, s a holtak neveit is, az utóbbi­ak között találjuk Gyarmati Gézát is. Ezennel tudatjuk, hogy ez a Gyarmati Géza él és virul, fiai után ma már az unoká­ját neveli az erdők szereteté- re. Üzenem neki, hamarosan találkozunk. Akik most különféle aka­dályok miatt hiába várták a választ, levélben hamarosan megkapják. r „En vagyok a Vadcoop(é),...” ...de a pénzem már nem a vadászoké A Vadcoop Vadgazdálkodási Fejlesztő Közös Válla­lat november 23-i nyíregyházi igazgatótanácsi ülésén dr. Molnár Józsefet választották meg igazgatónak. Az ülésen a 38 tag közül a Monimpex és a Szatmár- csekei Haladás Termelőszövetkezet bejelentette, hogy kilép a Vadcoopból, nem írják alá a társasági szer­ződést. A Szabolcsbákai Búzakalász Termelőszövetke­zet képviselője meg augusztusban jelezte kilépési szándékát, amelyet azonban visszavont. Így a Vad- coopban 36 tagból 18 szabolcsi termelőszövetkezet, vállalat, illetve vadásztársaság maradt. A Vadcoop gazdálkodásá­ról nem is olyan régen ír­tunk. Az új igazgatót, aki Petneházán született, állat­orvos és közgazdász, koráb­ban 21 évig a Phylaxia ve­zérigazgatója, majd Latin- Amerikában 10 évig keres­kedelmi tanácsos volt, — az ülés után arra kértük, hogy elemezze a vállalat jelenlegi helyzetét. Molnár József elmondta, hogy valóban pénzügyi gon­dokkal küzd a vállalat. Most folyik visszamenőleg a vizs­gálat, és csak év végén lehet kideríteni, hogy mennyi a veszteség. A korábbi igaz­gatóról, Fehér Lajosról el­mondta, hogy nem volt sze­rencséje a munkatársai meg­választásával, nagy szabadsá­got adott nekik, végül ők vitték be a csalánosba, majd többmilliós üzlettel a zse­bükben megléptek. Azt azért hangsúlyozta, hogy a levál­tott igazgatóval a Vadcoop mindenféle kapcsolatot meg­szüntetett, és az igazgatóta­nács nem kezdeményez el­lene bírósági eljárást. A veszteség nagyságát pilla­natnyilag nem lehet meg­állapítani, de a veszteségfor­rásokat megfelelő üzletpo­litikával, szervezeti átalakí­tással, maximális takaré­kossággal meg lehet szüntet­ni és talpra lehet állítani a iVadcoopot. Nincs padlón a vállalat Arra a kérdésre, hogy mik ezek a veszteségforrá­sok, közölte, hogy a Vad­coop a Duna Intercontinen- tál, majd a Novotel szállóban bérelt szobákban működött. Ezt azonnal megszüntette, át­költöztek egy magánházba. Kiderült például, hogy a Tatai Állami Gazdaságnál havi 110 ezer forintért egy hűtőkamrát béreltek export vadhús szállítására, amiben legutóbb 10 fácánt tartot­tak. Ezt lemondták. Amelyik tag jelzi kilépési szándékát, attól a Duna Bank megvá­sárolja a részvényeket és há­rom év alatt egyenlő részben azt kifizeti. Az OTP hitelét azóta kamatokkal együtt ki­fizette a Vadcoop. Nincs pad­lón a vállalat, hangsúlyoz­ta az igazgató, mert akkor már kiszámolták volna. Je­lenleg a tarsolyukban több cégtől 8 millió forintos szán­déknyilatkozat van, ők ennyi tőkével vásárolnának részvényeket. A tervekben szerepel, hogy a megyében 400—500 hektáros területet bekerítenek és azon intenzív vadhústermelést folytatnak. Milliós kór A Vadcoop közös vállalat társasági szerződését vala­mennyi tag megkapta. A szabolcsi termelőszövetkeze­tek, vadásztársaságok és egy vendéglátó vállalat 50—400 ezer forintig részesedik a 8 millió 750 ezer forintos alaptőkéből. Papíron, mert a korábban befizetett pénzek­ről senki semmit nem tud és nem is nyilatkozik. Csak annyit mondanak a vállalat vezetői, hogy vizsgálják a hiányosságokat. Az eddigi kárt milliós nagyságrendű­re becsülik, de ezt senki nem meri bevallani. A 2 millió 50 ezer forinttal résszesülő szabolcsiak pedig még min­dig azt hiszik, hogy ez a vállalat egyszer jövedelmező lesz és viszontláthatják pén­züket. A szegénységük és a min­denáron való pénzszerzésük vitte őket arra, hogy pénzü­ket a Vadcoopba fektessék. Ehhez természetesen hozzá­járult a TESZÖV korábbi tit­kárának és volt munkatár­sának hathatós segítsége, akik a vállalat korábbi vezetőivel együtt azzal hitegették az it­tenieket, hogy kedvükre va­dászhatnak és a közeljövőben azzal a földdel is rendelkez­hetnek, amely jelenleg a va­dásztársaságok kezelésében van. A vad azé, akié a föld elmélet alapján könnyen meg lehetett győzni azoknak a szabolcsi téeszeknek az elnö­keit, akik elsősorban az ősi életmód, a vadászat feleleve­nítésére vágynak. Azt ők sem tudják, hogy a Vadcoop ed­digi tevékenysége alapján idehaza és külföldön is el­vesztette a bizalmat, ha ez a név szóba kerül legtöbbször átkozódást hallani és kifize­tetlen számlákat lehet látni. A Pilisi Parkerdő Gazdaság Naturex vadászati osztálya, amely a Vadcoop-ból vált ki, naponta kapja a felháboro­dott telefonokat azoktól a bénküövő vadászoktól, aki­ket a korábbi igazgató, Fehér Lajos „bepálizott" és akik tíz­ezreket fektettek abba, hogy vadászhassanak, de még a vad közelébe se jártak. A Monimpex és a szatmár- csekei Haladás Termelőszö­vetkezet talán még időben lépett ki ahhoz, hogy a 400 ezer, illetve a 100 ezer forint­ját viszontláthassa. Min­denesetre erre minimális az esélyük. A társasági szerző­désben az szerepel, hogy a tag a vállalatból az év végén lép­het ki. A kilépésre vonatko­zó szándékát legalább hat hónappal előbb írásban az igazgatótanácsnak kell je­leznie. A kilépő tag a kilé­péstől számított öt évig felel a vállalatnak a kilépés előtt keletkezett tartozásaiért. A kilépő tagot a vállalat a kilé­pést követő három éven be­lül, minden év december 31- ig három egyenlő részletben fizeti ki. Nemcsak, hogy a pénzüket nem fogják látni, vagy jó esetben 1992. decem­ber 31-ig kapja meg a két cég, még a keletkezett vesz­teségekért is felelős. Ennél sokkal cifrább az új tag belépésének menete, ugyanis a csatlakozó tag fe­lel a vállalatnak a csatlako­zás előtt keletkezett tartozá­saiért. A kilépővel és az új taggal is megfizettetik a veszteségeket. Tisztázatlan kérdések Miután újabb és újabb tisztázatlan kérdések me­rülnek fel a Vadcoop eddigi tevékenységével az igazgató- tanács tagjai már azt is bán­ják, hogy a korábbi igazga­tónak, Fehér Lajosnak 1989. szeptember elsejével hat havi felmondási időre 1988-as át­lagjövedelmét szavazták meg. Annyira elrontotta a vállalat renoméját, hogy az agilis és kereskedelmi tapasz­talatokkal rendelkező Molnár József aligha tudja helyre­hozni. Fehér Lajos talán az a személy, aki bármilyen bu­kás után sem huppan a föld­re, mert az úgynevezett „szo­ciális védőháló” megfogja. A téeszek ennek ellenére még mindig bizakodnak, talán mégis jó helyre fektették pén­züket. Valóban igaz az, hogy az 50—100 ezer forint nem jelentős összeg gazdálkodá­sukban, de a 2 millió 50 ezres szabolcsi hozzájárulás a hi­székeny emberek becsapása volt. Máthé Csaba r anulják a faiskolában honi erdejeink jelleg­zetes fafajait. Bükk­fa, akácfa, nyárfa, áfa. Minden fa haszonfa, de leg­inkább az áfa. Stohanek szerint, ha állam bácsin múlna, nem is termelne mást, csak áfát. — Itt van például az osztrák sógoroktól behozott gépkocsik esete. Nincs az a tölgyfa, bükkfa, amely job­ban jövedelmezne. — Ezt meg, hogy érti? — kérdezem, mert nem min­dig értem, hogy a szomszéd a maga sajátos, csavaros észjárásával mire akar ki­lyukadni. Stohanek tehát megmagyarázza: — Ha én most kimegyek Bécsbe és veszek tízezerért egy Mercit... — Tízezerért egy Merd? Potom pénz. A bolondnak is megéri.,. — Ne legyen bamba, nem (A)FA forint, márka. Szóval, ha veszek tízezerért egy Mer­őit... — De minek magának tízezerért egy Merd? Tud­tommal még jogosítványa sincs. Stohanek már dühös. Már vakarózik és ha vakarózik, akkor nem a bolha csípi, hanem ideges. Hagyom hát., hadd beszéljen. Megadom a végszót: — Szóval vesz egy Mer­cit? — Igenis, veszek egy Mercit, de ha még egyszer félbeszakít, úgy a fejéhez vágom a kisasztalt, hogy megsüketül... — Ne tegye. Ha megsü- ketülök, nem értem mit mond. Feleslegesen mesélne a Merdröl. Szóval mi van a Merőivel? — A Merőivel nincs sem­mi. Nem veszek Mercit. De ha vennék. Tízezerért. Be­hoznám. Fizetném az áfát. Huszonöt százalék. Kétezer­ötszáz ... — Forintban! Nem is olyan sok? Megéri. — Nem forintban. Már­kában! Átszámítva! Hivata­los árfolyamon az annyi, mint annyi, cirka 80 ezer. Szóval, ha vennék tízezer­ért egy Mercit, márkában az átszámítva 330 ezer, plusz áfa. Érti már?! — Értem. Csak azt nem értem, miért kiabál? És azt sem értem. ha nem akar Merdt venni, akkor miért menne Bécsbe, és ha maga Bécsbe menne, mi lenne abból az állam haszna? Hi­szen, ha nem vesz Merdt, nincs ÁFA. Marad a bükk­fa, a nyírfa, a nyárfa ... 5 tohanek gyorsan be­vesz egy pirulát, isz- sza rá a hideg vizet, reszket a keze és forog a szeme és nyilván azt gon­dolja, hogy bolond vagyok. Nem vagyok az, tudom, hogy a legjobb fa államilag az áfa. Naponta két-há- romszáz kocsit hoznak be az okosok, és ha ez a láz tovább tart, napi 10—15 milliót kaszíroz az állam. Csakhogy ez már eső után köpönyeg. Már tele van az ország ócskábbnál ócskább áfamentes „márkás” ko­csikkal. Aki ezek után is Bécsből hoz majd kocsit, az megérdemli, hogy rádőljön a fa. Az áfa. Seres Ernő Márpedig amondó va­gyok: igenis adóztassák meg az orvosokat, az egészségügyi dolgozókat a kötelező ügyeletekért járó díj után is. Ebből követ­kezően pedig minél töb­bet keres valaki, annál magasabb legyen a levont pénz. Mert így kívánja a társadalmi igazságosság. Mielőtt bárki megkö­vezne az említett kijelen­tésért, engedjék meg, hadd sorakoztassam fel érvei­met, amiért nem értettem egyet sem a közelmúltban Nyíregyházán megtartott, hasonló, célokat is felso­rakoztató demonstráció­val, illetve ellenkezem dr. Mezey Károly kisvájdaf, sebészfőorvossal, ország- gyűlési képviselővel, aki parlamentben szólt emi­att. A leszavazás nyilván­való volt — ha csak egy oldalát nézzük a hon­atyák döntésének. Ugyan­is egy bármilyen sokat szidott adórendszer csak akkor marad hosszabb távon is működőképes, ha nem vágnak réseket, nem nyitogatnak kiskapukat, ha a valamilyen ok miatt hátrányos helyzetbe ke­rült szakmák, rétegek adóztatása emiatt eltér az általánostól. (Mert csak gondoljon bele a kedves olvasó: egyáltalán nem az adórendszer bűne. ha ala­csonyan állapítják meg az ügyeleti díjakat, ha mond­juk a ;túlórázó vasutas azért , (fohog, neki 220— 230 ólát kell dolgozni egy hónapban azért, hogy át­lagos bért kapjon.) Az orvosi ügyelet — kü­lönösen, ha az esetek többségében nem bentié­tet jelent, hanem gyógyí­tó munkát — igencsak fe­lelősségteljes valami. Bár­kinek az egészséges igaz­ságérzete azt sugallja, hogy ezt a felelősséget igenis meg kell fizetni. Ha pedig úgy látszik. hogy ezt a pénzt az adó teszi semmissé, akkor gondol­juk tovább a dolgot. Ki tiltotta meg az egészség­ügyben, hogy differenciál­janak az ügyeleti díjak­nál, a túlóráknál? Ha nyilvánvaló, hogy egy fő­orvostól többet vonnak le, mint egy alorvostól, ak­kor miért nem magasabb az ö, nyilván magasabb szakértelmet is rejtő ügye­leti díja? Ráadásul ha megemelik az ügyeleti díjakat, s ma­rad az adórendszer, akkor — az állami költségvetés egészét nézve — csak az egyik zsebből a másikba teszik át a pénzt, hiszen az adó miatt növelt forin­tokat veszik vissza. S mindez nem holmi bű­vészkedés, hanem egy ki­alakított bérezési és adó­zási rendszer működése. Persze máris látom, hogy az előző kérdéseim­re viszontkérdések jön­nek. Hiszen az egészség­ügyben is kevés a pénz, nem lenne jó, ha a jövőre megígért 16 százalékos béremelés egy részét ilyen célra fordítanák. Azonban mindenképpen az ágazat­nak kell saját magának megoldani, hogy az ügye­leti díj, a túlóra javadal­mazása az adózás ellenére megnyugtató legyen az érintetteknek is. Lányi Boíond SZERKESZTŐI oooooooo Odázott ügyelet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents