Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
10 A KM MELLÉKLETE 1989. december 2. a KM vendége Mit kell fizetnem a lányáért, kérdezte meg illedelmesen Vu Buy Kha a leendő apósát. A régi hagyományok alapján a Vietnami Szocialista Köztársaságban még mindig szokás, hogy kerékpárt, varrógépet, hűtőszekrényt kínál fel a vőlegény a menyasszony családjának. Tartsd meg a pénzedet és költsd a leendő családodra, hárította el a felajánlást apósa. Ügy látszik jól sáfárkodott megtakarított pénzével a hanoi Artexport külkereskedelmi vállalat általános igazgatóhelyettese, mert hűtőszekrénnyel, televízióval, rádióval, videóval és egy Honda motorkerékpárral büszkélkedhet a család. Mindezt Vu Duy Kha a TESZÖV-ben tartott vietnami árubemutató megnyitója után Nyíregyházán meséli. A 45 éves külkereskedelmi szakember nem titkolja el, hogy az értékes felsorolás elejére kívánkozik egyéves kisfia. Hanoiban családi házban laknak. felesége az egyik állami vállalatnál dolgozik. Munkaidejének nagy részét utazással tölti, idén szinte valamennyi keleteurópai szocialista országot végigjárta munkatársaival. A gazdaság élénkítésére partnereket keresnek, miközben ruhaneműt, népi iparművészeti termékeket, kerámiát, használati cikkeket kínálnak. Hazánkban Budapesten kívül csak Nyíregyházán mutatkoztak be kínálatukkal üzletkötés reményében. Korainak tartja mindezeket taglalni, annyit elárul, hogy a Szatmárímpex Kft.-n keresztül megkezdődhetnek a szállítások a távoli ázsiai ország és a megye között. Ázsiai származását le sem tagadhatná, korát viszont 10—15 évvel. Sűrű, drótkefe szerű hajában egyetlen ezüstszál sem csillog, bajusza ritkás. Egy fél fejjel kimagaslik társai közül, az ázsiai átlagmagasságot jóval meghaladja. Hobbija az úszás, de erre ritkán jut ideje. Oroszul csak néhány szót tud. franciául annál jobban. Gazdaságuk fejlődésében az egyik kulcskérdésnek a megfelelő idegen nyelv ismeretét tartja. Példaként sorolja, hogy az általános iskolákban angol, orosz és német között, tetszés szerint választhatnak a diákok. Négy éve járt utoljára hazánkban, de még mindig elégedetlen a két ország gazdasági kapcsolatával. A forgalom növekedését szeretnénk. mondja, nagyon nagy szükségünk lenne gyógyszerre, szállítóeszközökre, különböző szövetekre. Cserébe szőnyegeket, lakk- és faárukat, ezüstözött dísztárgyakat szállítanak Magyarországra. Egyre következetesebb gazdaságpolitikát határozott el kormánya, hangsúlyozza, amelynek első lépéseként a vállalatok önelszámolóak lettek, megszűnt a fentről való irányítás. Érdekeltté tették a parasztokat a termelésben, emiatt mezőgazdasági termékekből a közeljövőben már exportot is tervez Vietnam. Nem hallgatja el a nehézségeket sem. Az utóbbi évek tájfunjai, monszunesőzései jelentősen sújtották a mezőgazdaságot, a rizs-, a manióka-, a cukomádültetvények jelentős kárt szenvedtek. Továbbra is a parasztok döntő többsége kézi erővel műveli a földet, bár az ipari üzemek lassan megpróbálják őket termelőeszközzel ellátni. Ebben nagy segítséget nyújt a Szovjetunió. Amióta megkezdődött a vietnami csapatok kivonása Kambodzsából, az ázsiai és európai országok is bőkezűbben támogatják a vietnami gazdaságot. Erre legjobb példa az Ázsiai Fejlesztési Bank napokban adott hitelnyújtása. Kényrespelcttah Üzletkötő Vietnamból Nem érzik az elszigeteltséget Laosszal és Kambodzsával, hiszen jelentősek a gazdasági kapcsolataik Thaifölddel, Dél-Koreával, Japánnal és a nyugat-európai országokkal. Egyre jobban ösztönzik a korábban külföldre emigrált vietnamiak visszatérését, akik jelentős tőkét fektettek már eddig is a vietnami gazdaságba. Amit örömmel mond Vu Duy Kha, hogy megszűnt a jegyrendszer, a kínálat és a kereslet is kezd optimalizáíódni. A gazdaságilag fejlettebb Dél-Vietnamban a nagyvárosok kínálatai lassan meghaladják a keresletet. A maszek vállalatok, szövetkezetek alapítása mindezt elősegítette. Ezek ráadásul külkereskedelmi jogot kaptak. Vu Duy Kha a megfelelő gazdasági kapcsolat és a nyugati tőke bevonásán kívül az infrastruktúra fejlesztésében látja az előrelépést. Most kezdték meg Vietnamban az országos villamosvezeték kiépítését, hogy valamennyi faluban felgyulladjon a villany. Ehhez kapcsolódna a vasútvonal kiépítése, új utak. hidak, kikötők megnyitása. Nagyot sóhajt, mosolygós arca egy pillanatra komorrá válik: ehhez idő kell, tárja szét kezeit. Sok függ attól is, hogy mindezt mennyire fogja hátráltatni a külföldi agresszió. Hazánk nagyon tetszik a távoli vendégnek, szerinte Budapest a legszebb város a keleti országokban. Az itteni ételek szerinte kitűnőek, hamar megszokta őket és azt is dicsérte, hogy itt nem kell sorban állni mindenért. A vámhivatali formaságok kissé hosszadalmasnak bizonyultak, ettől nem volt elragadtatva. Az ajándékok között elsősorban fiának visz ruhaneműket. A kiállított termékekből néhányat itt hagyott a szabolcsi partnereknek, akikhez legközelebb már szerződéskötésre szeretne visszatérni. Máthé Csaba Testbeszéd Örökzöld H ogyan veheti észre a tanár néni, hogy a nebuló hazudott? Hogyan közli a pincér szavak nélkül azt, hogy borravalót vár? Milyen pózban kell állnunk a fogorvosnál ahhoz, hogy önbizalmunk megnőjön, feszültségünk felengedjen? Hogyan tudhatjuk meg egy rendőr mozdulataiból, hogy van-e nála fegyver? Egy sakkparti alkalmával hogyan jöhetünk rá az ellenfél mozdulataiból arra, hogy lépésünk számára kedvező, avagy nem? Hogyan rendezze be egy vállalatvezető az irodáját akkor, ha jó kapcsolatot akar kialakítani beosztottjaival? S még sorolhatnánk a kérdéseket Minderre a Testbeszéd című könyv választ ad, s a válaszokat az kapcsolja össze, hogy az emberek nem verbális (nem szavakkal kifejezett) közlésmódját veszi alapul, s teszi vizsgálatának tárgyává. A könyv szerzője Allan Pease nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az emberi kommunikáció 60—80 százalékban nem verbális módon megy végbe. Ezzel a számmal lehet vitatkozni, de egyáltalán nem lehet a gondolatot s témát elutasítani, mivel igenis nagyon fontos a gesztusnyelv az emberek életében. Mutasd a tenyered, s elhiszem, hogy őszinte vagy! Akár kulcsmondatként is megfogalmazhatjuk ezt, ugyanis a szerző nemcsak a Tenyérgesztusok című fejezetben ír arról, hogy a nyitott, felfelé fordított tenyérhelyzet nyílt, őszinte magatartásra utal, hanem sok más helyütt is. Ezenkívül részletesen foglalkozik a könyv a kar- és lábgesztusokkal, a szemjelzésekkel és udvarlásgesztusokkal, a területi és birtoklásgesztusokkal és még nagyon sok mással. Régóta vita tárgya, hogy a grafológia (a kézírás elemzése, s az elemzésből következtetés az ember tulajdonságaira, jellemére) mennyire hihető, valós tudomány. Minden bizonnyal sokan hasonlóképpen kételkednek abban, hogy mennyire „tudomány” ez, amikor a testbeszéd lehetőséget ad a gesztusokból való gondolatolvasásra, illetve a testbeszéd „beszél”, elárulja tulajdonságainkat. Mindenesetre a szerző meggyőzően, szemléletesen, más kutatókra hivatkozva, példák garmadájának bemutatásával próbálja meg elhitetni az olvasóval, hogy a könyvben megfogalmazottak igazak. Mindezt még elősegíti a könnyed, olvasmányos Film: • • Ö rökzöld témát választott Stephen Frears, amikor filmre vitte a Veszedelmes viszonyokat, mivelhogy a titkos szerelmi vagy szerelminek álcázott szexuális kalandok történelmi kortól függetlenül mindg megszületnek, miként az érdeklődés is irántuk. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy Gérard Philipe-pel a főszerepben már láthattak egy hasonló című filmet, amely ugyanezt a történetet dolgozta fel, de Roger Vadim, aki ezt a korábbi változatot rendezte, mai környezetbe helyezte a figurákat. Pedig a kiindulópontul szolgáló Chor- delos de Laclos regény a XVIII. században íródott, így a kosztümös amerikai változat jár közelebb az eredetihez, a külsőségeket illetően legalábbis. Nem ismerem a regényt, ezért nem tudom eldönteni, hogy szellemiség tekintetében melyik film a hitelesebb, de az alapul szolgáló műben feltétlen kell lennie a különleges csábító mellett valami különlegesen csábítónak, egyébként mi lenne az oka, hogy Frears után most Milos Forman is elővette saját változatának elkészítéséhez. Az ok minden bizonnyal az, hogy a történet — akár a legkisebb változtatás nélkül is — alkalmas egymásnak homlokegyenest ellenkező erkölcsi következtetések levonására, csak a hangsúlyait kell áthelyezni. Nem harsány megoldásokra gondolok, pusztán olyanokra, mint a most látható filmben az, amelyben a szerelmes levelet író Valmont tollát és papírosát látjuk, de amikor a kamera kissé kinyit, megpillanthatjuk, hogy az alátét egy rendkívül figyelemre méltó női fenék. Amíg ezt az iróniát győzi ötletekkel a rendező, addig jó a film. Ám a vége felé rádöbben a jámbor néző, hogy a romantika labirintusába tévedt. Hangnemváltás következik be a sok fehérneműváltás után, és irónia helyett olyan érzelgősen patetikus megoldásokba téved a film, hogy a leginkább hatásvadász melo- drámaszerzót is megpukkasztaná a sárga irigység. Az ábrázolt veszedelmes viszonyok egyszersmind bonyolult viszonyok is, így meg sem kísérelhetem a cselekmény felvázolását. Valmont vicomte áll a középpontban. John Malkovich játssza ezt a profi csábítót, s kemény metszésű arcvonásai a figurához illő hidegséget árasztanak, ilyeténképp csak dicsérni lehet a rendező színészválaszhangvétel, az ábrák, rajzok, amelyek e könyv esetében a szöveggel egyenrangú fontosságúak. Még lehetne sorolni a könyvből azokat az érdekességeket, amelyek az előbb elmondottakat bizonyítják. (Pl. megtudhatjuk a könyvből, hogy hogyan kell „eljárnunk” akkor, ha a rendőr gyorshajtásért meg akar büntetni, s mi ezt szeretnénk elkerülni; hogyan állapíthatjuk meg a kifújt cigarettafüst irányából azt, hogy egy hölgynek tetszünk-e stb.) De úgy gondolom, hogy ennyi elég ajánlónak. Az igaz, hogy a könyvnek vannak túlzásai, s nem minden kijelentett tétele áll mindenkire törvényszerűen, de általában véve jó és tanulságos olvasmány azok számára, akik közelebbről szeretnének megismerkedni a minden ember által mindig használt testbeszéddel. Akik pedig egyáltalán nem hisznek a Park Kiadó Hétköznapi pszichológia című sorozatának eme legújabb kötetének, azok olvassák szórakozásképpen. Ügy is megéri. (Park Kiadó 1989.) Minya Károly tását. Azt viszont lehetetlen eljátszani, amit a cselekmény sugall: a látszat ellenére mélyen érző lélek lakozik benne. Ezt kellene elhinnünk a befejezés duplacsavarjából. A főhős azonban nem ó, hanem a démoni Merteuil márkiné, akinek kezében minden szál összefut, s marionettfigurákként mozgatja környezetét. Látványos bosszúakciója végén a maga készítette csapdába kerül. Miként a néző is csapdába kerül, mert a film látszólag erkölcsi tanulságok levonását kínálja fel, holott aligha több „ínycsiklandozásnál”, rafi- náltan erotikus, helyenként pornográfiába hajló megoldások sorozatánál. Nincs ugyanis egyetlen jellem e filmben, aki ellenpontot jelentene a romlottság kölönböző fokozatait megtestesítő alakok körében. S ha volt zseniális húzása Frearsnek, ez éppen az. hogy megőrizte a történelmi miliőt, mert ez lehetőséget kínált számára, hogy a tárgyi világban és a természeti környezetben teremtse meg az ellenpontot. A csábítás trükkjeihez kellemes parkok, 1 976-ban a pénzügyminisztérium Államigazgatási Szervezési Intézete kiadta a Hivatalos nyelvünk kézikönyve című művet. Azóta már a II. bővt- vített, átdolgozott kiadás is elfogyott. Ha jól emlékszem, ennek a kiadványnak a beszerzését annak idején kötelezővé tették a hivatalok számára. Ennek a könyvnek az előszavában írta dr. Villányi Miklós pénzügyminiszterhelyettes : „ ... a hivatalos nyelvnek a közérthetőséget veszélyeztető, nehézkes politikai, erkölcsi és nemegyszer gazdasági károkat okoz.” Az idézetből az derül ki, hogy a nyelvhasználat erkölcsi kérdés is. Nemcsak nyelv- művelésről, legújabban nyelvi magatartásról is ír a szak- irodalom. Megfigyelem: hogy beszélsz, hogy írsz —, majd megmondom ki vagy. Az emberek beleszédülnek az információáradatba, sok a szövegelés, nyomják a sódert, ahogy az ifjúság nagyon találóan kifejezi. De hogyan? Naponta garmadával lehetne kiírni az újságokból, nyomtatványokból a nyelvhelyességi hibáktól hemzsegő szövegeket, a nyakatekert, körmönfont fogalmazásokat, s nem lehet tudni, hogy szerzőjük végsősoron mit akart közölni velünk. S az a borzasztó, hogy a hivatali és publicisztikai zsargon annyira megfertőzte (elnézést a kifejezésért) a köznyelvet, társalgásunkat, hogy most már sok embernek nem is sérti a fülét. Ügy gondolják, hogy gazdag interieur-ök szolgáltatják a hátteret. Sejtelmes gyertyafény játéka a tükrökben, rokokó bútorok pompája, kalandhoz asszisztáló szobor, tüneményes ruhaköltemények mindent feltáró dekoltázzsal: a szép ezernyi változata vonul fel a néző szeme előtt. Mit számít ehhez a film zavaros erkölcsi ítélete? Merteuil márkinét (akit Glenn Close formál meg) az előkelő közönség kifujjolja az operából a befejezésben. Csak tudnánk, milyen alapon, hiszen róluk is kiderült korábban, hogy nem különbek nála. A néző természetesen elégedetten távozik a moziból. Annyi emberi gyengeséget látott és annyi álbölcsességet hallott a színpadias dialógusokban, hogy ehhez képest emelkedett jellemnek gondolhatja magát. Mostanában úgyis éppen elég okunk van a lelkifurdalásra. Ezért aztán hálásak vagyunk, ha valaki altatgatja nyugtalan lelkiismeretűnket. Hamar Péter most ez a sikk: így kell beszélni, így kell írni. Külön írást érdemelne az idegen szavak fölösleges használata. Franciaországban a hivatalokban ezért büntetés jár. Nálunk? Szó nélkül hagyjuk, mert ez most az előkelősködés jele. De miért? Csak akkor használjunk idegen szavakat, ha elengedhetetlenül szükséges. Az utóbbi hónapokban ránk zúdult a mozaikszó-áradat. Nem ártana már a sokféle szótár mellett mozaikszók szótárát is kiadni. Most már egy átlagos újságolvasónak képtelenség tájékozódni az új szervezetek, pártok rövidítései között. Megsértődne a szerkesztőség, ha egy-egy alkalommal röviden kipécéznénk pl. egy- egy heti példányszám nyelvhelyességi hibáit? Nem ártó, hanem javító szándékkal! Mért nem hoznak itt megyén belül illetékes szervek olyan rendeletet, miszerint feliratok, hirdetések ne kerüljenek nyilvánosság elé nyelvi lektorálás nélkül? Nem cenzúráról van szó: embertársainkat akarjuk segíteni. Pl. az üvegvisszaváltóhely nem „üzemel” reggel 8-tól du. 17 óráig, hanem „nyitva van”. Vasárnap nem kenyér és tej „értékesítése” folyik egy bisztróban, hanem árusítása. „Csukjuk”, „behúzzuk” az ajtót fűtési idényben és nem „zárjuk”. Ilyen esetekre gondolok. A magyar szakos tanárok szívesen segítenének. Az ő munkájukat nehezítjük meg, mert nekik kell a szép magyar beszédle tanítani a gyermekeket. Egy újabb Woody Allen film kerül hamarosan megyénkben is a mozikba: A rádió aranykora. Főszereplők: Mia Farrow Dianne Wiest, Michael Tucker. Nyelyőrségen
