Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. december 21. Kámforrá vált az albérlő flmi a hirdetések mögött áll A helyzet általános. Ma­gasra épített betonfalak közt rozoga- házikó. Benne két * idős ember. A' mese folytatódik: az öregember három fia „kirepült”, meg­találta a királylányt, és ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak. De mi történt az öregemberrel? A fiatalok tündérek11 a Örökösföld peremén lévő különbejáratú szoba-kony- hás helyiség fiatal házas­párnak kiadva. Nincs a do­logban semmi különleges, míg a néni (főbérlő) mesélni kezd.^í — Kórházban yoltam, mi- kőé a férjem ' kiadta ezt a ‘helyiségét. Mindkettőnknek nVégúólt maga baja, s ta­lán ezéfp - ném ellenőriztük az egyébként megbízhatónak tűnő fiatälok adatait. Ők egy mosógéppel és egy cent­rifugával érkeztek ide. Fek­helyet, szekrényt, gáztűz­helyt a férjem adott nekik. Eltűntek, azóta nem láttuk őket. Sok albérlőnk volt már, mind fiatalok, „tün­dérek”, segítőkészek. Hogy most mi történt, nem tud­juk. A bácsi (főbérlő) eddig jószágot etetett, most át­veszi a szót: — Problémás az életünk. A gyerekek szétszóródtak — tíz gyermek van, páran már maguk, is nyugdíjasok —, az öregség pedig beleszól a teljesítménybe. Kettőnk kö­zül a beszerző én vagyok, de a beteg lábam nem bírja a napi két-háromszori bolt­ba járást. Ezért fogadunk be szívesen fiatalokat, akik se­gítenek. De most, csak ők tudják, miért nem jönnek, mikor egyék segítséget az ember manapság nemigen kap. Mégis azt mondom, a fiatal albérlők jobbak, mint az idősebbek. Albérlők háza A bácsi szerint tehát a segítség ritka, de előfordul Mint például a nyíregyházi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben, ahol a nagykorú­vá vált gondozottak lakása okoz gondot. Az intézet igyekszik őket a hajléktalan­ságtól megmenteni. Olyan al­bérletet keresnek, ahol két- három fiatal megszokhatná az önálló életet, ugyanakkor továbbra is az intézet dolgo­zóinak szeme előtt maradna. Az új terv átmenetileg jó. De jobb lenne, ha a város olyan épületet adna ezeknek a fiataloknak, ahol olcsób­ban megoldhatnák a beillesz­kedést. Az albérlők — vagy in­kább otthonbérlők — háza az ország más területein nem ismeretlen fogalom. A probléma Csongrád. Veszp­rém és Borsod-Abaúj - Zemplén megyében már megoldódott. Nemsokára ta­lán itt is lesz majd egy szervezett átmeneti szállás meleg étellel azoknak, akik egyelőre nem; tudnak mit kamatoztatni. az életükben. Egy városközpontban lévő két szoba. plú$z étkezős la­kást hatezer forintra tar­tanak. ' Ugyanez', egy szo­bával négy-ötezer forintba kerül. Van, aki elcsodálko­zik az összeg hallatán, van, aki természetesnek találja. Általában fiatalok keresnek albérletet, és a főbérlő nél­küli helyiségek a divato­sak. Mint azt egy hivatal dolgozóitól megtudtam, ré­gebben az albérlet egy kis szobát jelentett, fürdőszoba­használat nélkül. Kilenc- száz, ezer forintért már egy héten két alkalommal hasz­nálhatta a fürdőt az albér­lő. A közös konyhában pe­dig el-eltűntek a fűszerek. Ez ma már nincsen, de az albérlet sem annyiba kerül. Akik nem nyilatkoztak Sokan, a nyilvánosságtól tartva letagadták a hirdeté­süket. Miért? A választ az adóhivatal környékén vél­tem felfedezni. Állandó problémát okoz, hogy az albérletet kiadók az effajta jövedelmet nem vallják be. Ha erre az adóhivatal em­berei rájönnek, megálla­pítják az adóhiányt, és bírsággal együtt kifizette­tik. Ha rájönnek. De az el­lenőrző szervek inkább a fizető vendéglátókat ellen­őrzik, mert egyértelmű adat­forrás alapján dolgozhatnak. A magánszemélyeket illető­en nyilvántartás nincs, az ellenőrzéshez, kutatómunka szükséggjtptik.i * Vagyis, még mindig'' sókén 'vannak,' akik kibújnak az adózás terhe alól. Ilyenkor a bizonyítás is nehéz, az emberek mégis óvatosak. Nem ok nélkül. Az adóhivatalban vannak bizonyos tervek az egysé­ges adózás kialakítására. A nagy terveket viszont nem szokták nyilvánosságra hoz­ni. Herczku Tünde Tavasz a télben. Zajlik a Tisza Gergelyiugornyánál. (Harasztosi Pál felv.) Faluvédő egyesület alakult „Fogjunk össze és ment­sük meg hazánk falvait az elpusztulástól” — hirdeti az Országos Faluvédő Egyesület, mely 1989. augusztus 15-én alakult, központja Nyíregyházán a Móricz Zsigmond utca 24. szám alatt van. Vár­ják az érdeklődök jelent­kezését, akik felelősséget éreznek falvakokért, meg akarják menteni a magyar népet az „éhenhalástól". Tudják, hogy ilyen gaz­dasági helyzetben nem könnyű, — de a jövőért muszáj tenni valamit. Szükség van az adomá­nyokra, — melyeket a Magyar Hitelbank Rt. Nyíregyháza, Bocskai ut­cai 441—48883—00187 egyszámlára kell befizetni —, hogy a falvakban az alapvető ellátást (élelmi - szerüzlet, orvos, gyógy­szertár, iskola stb.) meg tudják szervezni. Ez­által megakadályozhat­ják az elnéptelenedést, a falvak kihalását. Az ér­deklődőknek a 13-477 te­lefonszámon adnak felvi­lágosítást. ff Őszi napfény Év végi ünnepi foglalkozá­sát tartotta a közelmúltban a nagykállói Őszi napfény nyugdíjasklub. A beszámoló­ban köszönetét mondtak a fenntartó művelődési ház se­gítségéért, s kiemelték, hogy jó együttműködés alakult ki az alkoholellenes egyesület­tel. Ennek köszönhetően min­den második foglalkozásukon egy v.édőnő ingyenes vérnyo­másmérést végez. Ismeretien ismerősök fesztiválja Anonym — névtelerí. is­meretlen. S mégis hamar is­mertté és szeretetté vált a nyíregyházi SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Ház Anonymus kórusa Francia- országban. ahol a 15 ezer lel­ket számláló Graulhet város (9 kórus mintegy 400 tagjá­nak részvételével) nemzetkö­zi kórusfesztiválnak adott otthont november 24—26. kö­zött. . Szíves meghívásnak eleget téve, a nyíregyházi papírgyár támogatásával, . kétszer volt alkalma bemutatkozni a főis­kolai hallgatókból és közép- iskolásokból álló ifjúsági ka­marakórusnak. A kórusveze­tő Fehér Ottóné és lelkes ze­neértő és -művelő tanítvá­nyai méltán váltak a feszti­vál dédelgetett, „keleti” kü­lönlegességeivé. Zenei kép­zettségük. fegyelmezett elő­adásmódjuk és ifjúságuk su­gárzó bája osztatlan elisme­rést aratott, mjnd a jelenlé­vő zenei szakemberek, mind a zeneszerető publikum kö­rében. A kórus műsorát Händel Canticorum című műve nyi­totta. amelyet az igazi feszti­válhangulatot teremtő prog­ram végén a résztvevő kóru­sok együttes előadásában is meghallgathatott a közönség. A nemzetközi kórus dirigálá­sára a magyar kórusvezetőt kérték fel a jelenlévő karna­gyok. A műsor régi zenei és gregorián részét áhítattal, a magyar feldolgozásokat. (Ko. dály, Orbán. Farkas) fokozó­dó lelkesedéssel, míg a záró friss, magyaros blokkot fel­szabadult örömmel, elragad­tatva fogadta a nézőközön­ség. Habár a program közel egyórás volt, három ráadás­szám előadását követelték. S ha netán lett volna még va­laki a közönség soraiban, aki eddig ne zárta volna szívébe a kimondhatatlan nevű ma­gyar város küldötteit, a fel­csendülő régi francia dal. a jól ismert Beatles-sláger (Michelle) és a show-nak is beillő afrikai zulu dalok után felállva, hatalmas ová­cióval ünnepelték őket. örömmel és büszkeséggel nyugtázhatjuk, hogy ismét olyan magyar kórus tette le névjegyét a nemzetközi zenei életben, amely tovább neme­sítette néha már-már ha- nyatlani látszó zenei kultú­ránkat, öregbítve muzikális jó hírnevünket, s akiket több kórus hívott vendégszerep­lésre e találkozó során, mint akiknek szereplési lehetőség jutott. Szívélyes meghívások érkeztek az Egyesült Álla­mokból. Spanyolország, Fran­ciaország, Olaszország és a Német Szövetségi Köztársa­ság több kórusától. Megnyílt tehát a lehetősége annak, hogy az ismeretlenek ismert­té váljanak, s a megszeretett ismerősökkel még nagyon sok kellemes közös élményben legyen részük. .... P. M. Uram! Asszonyom! Az Anyanyelvápolók Szövetsége a megszólításról Napjaink politikai esemé­nyei azt a lehetőséget kínál­ják számunkra, hogy min­den eddiginél szabadabban és hatékonyabban vehessük kezünkbe sorsunkat. Ennek belátása és megtapasztalása azzal jár együtt, hogy egyre többen a közélet tevékeny részesei kívánnak lenni. Ezért határozta el az Anya­nyelvápolók Szövetségének vezetősége, hogy időnként je­lentkezik a közéletet is érintő — a nyelvhasználat­tal is kapcsolatos — kérdé­sek javító szándékú vizsgá­latával, például olyanokkal, mint az idegen szavak indo­kolatlan és ijesztő mértékű elszaporodása, vagy a társa­dalmi méretű trágárság. Ezúttal a megszólításokkal kapcsolatos anomáliákat ve­ti fél a szövetség, illetve ja­vaslatot tesz a követendő gyakorlatra. A társas Kapcsolatok a megszólítással kezdődnek. Eddig is sok bizonytalanság jellemezte ezeket, az utóbbi időben pedig különösen érezzük e területen a hibá­kat és hiányosságokat. Mind­ez főleg azokban az esetek­ben jelentkezik, amikor egyébként ismeretlen embe­reknek kell megszólítaniuk egymást. Jő tudnunk — hisz erről azért már gyak­ran esett szó —, hogy az eu­rópai nyelvek többségében megvannak azok a formák, amelyek nálunk az uram, asszonyom illetve a fiatalem­ber, kisasszony, hölgyem megfelelői. Bármelyik elé odaítélhetjük az udvariassá­got kifejező „kedves” jelzőt is. A közönség megszólítására ismét kezd általánossá válni a Hölgyeim és Uraim! Nem kell félnie e megszólítástól! Nem baj, ha az udvariasság kezd divatba jönni. A Ko­vács úr, Baloghné asszony, Kocsis kisasszony, vagy a foglalkozásával használt for­mulák : doktor úr, doktornő, kalauz úr, kalauznő bizton ajánlható formák. A maga­sabb beosztású nőnek inkább az „asszony” utótag jár (el­nök asszony, főorvos asz- szony), ami nem feltétlenül jelez férjezett állapotot. Ba­ráti, rokoni kapcsolatokban a néni, bácsi, bátyám, né- ném elfogadott. Lehet, hogy e sorokat ol­vasva egyesek puszta forma­ságnak tekintik az elmon­dottakat. Pedig többről . van szó. .Egyrq&t .megértése éü; já- akaratú elfogadása ezzel kéz­íűt ».onlW .>!öséíw Csermely Tibor Kossuth Kiadó Megváltozott könyvterjesztés Aki figyelemmel kíséri a könyvkiadást, s nemcsak a kiadványok íróját, .Címét, árát nézi meg, bizonyára észrevet­te már, hogy több új szerve­zet jelentkezett. Az ujóbbi időben jelentősen változott a Kossuth Könyvkiadó profil­ja is. Simon Józseftől, a volt MSZMP-vállalat megyei ki- rendeltségének vezetőjétől megtudhatjuk, milyen terve­ik vannak. — Eddig az volt az alap- koncepció, hogy meg kellett felelnünk a párt elképzelései­nek. Standard kiadványokat, az oktatáshoz szükséges bro­súrákat adtunk ki. Ezek kö­zött akadt egy-két színvona­las, hosszú életű mű is, de a többség esetében szó sem volt piaci viszonyokról. Ennek el­lenére például a 86—87-es év igen nagy bevételt eredmé­nyezett, összesen 200 milliós forgalmat bonyolítottunk le Való .igaz, hogy sok minden jó visánytoan változott, -de le­hetnénk még bátrabbak. Hogy csak egy, példát mondjak, a Nagy Xm'te-évfordulö kapcsán kiadók1 gazdagodtak meg, mi csak egyetlen könyvvel je­lentkeztünk. Minden MSZMP-alapszar- vezetben volt egy megbízott terjesztőjük, de nemcsak az új helyzet miatt szűnt meg ez a rendszer... Ez év augusz­tusától utcai árusokat, bizo­mányosokat foglalkoztatnak. Ez év januárjától önálló gazdálkodó egységként mű­ködnek. Nagykereskedelmi joguk is van, de ez csak „fél láb”. Központi szinten van több korszerű elképzelés, a helyi ötletek.g^ajját lábüú.to­lást céloznák, íi így íj «kár El­adói, akár ter jesztő* arbulatojí választanak? (feejS®-®*' m* 1 > A tárgyalóteremből Földhöz csapta « tó'fefeí Szülei lakásán randalíro­zott i/j. Horváth István fe­hérgyarmati lakos, mert a szülők nem voltak hajlandók tízezer forintot adni neki. Ifjú Horváth István 1988 augusztusában az ÁFÉSZ al­kalmazásában állt. Munka­viszonyának megszüntetése­kor azonban nem adták ki a munkakönyvét, mert az egy­ség vezetőjének tízezer fo­rinttal tartozott. Nem is hi­ányzott addig a munkakönyv, amíg alkalmi munkából szer­zett némi kis pénzt, de 1989 júniusában alkalom adódott . ILLATMENTES FOKHAGYMADRAZSÉ. Fokhagymás drazsé előállítására rendezkedett be a törökbálinti Energ Innov Szövetkezet. Az új készítmény természetes anyagok­kal bevont parányi adag fokhagymamassza, amely a nö­vény valamennyi alkotóelemét megőrzi, ám az erős illat terjedését meggátolja. A kül földi készítménynél jelentősen olcsóbb drazsé várhatóan a közeljövőben kerül a gyógynö­vény- és élelmiszerboltokba. állandó munkaviszony lé­tesítésére. Ezért bement az ÁFÉSZ-központba, hogy viSz- szaszerezze a munkakönyvét. Ez persze nem sikerült neki ezért Győrteleken vigaszta­lásul megivott néhány deci konyakot és pár üveg sört. Azt persze már mondani sem érdemes, hogy előző munkahelyére is ittasan ment be. Amikor hazaért szülei la­kására, már nemcsak ré­szeg, de nagyon feldúlt is volt. Követelőzött, hogy idős édesapja és édesanyja adjon neki tízezer forintot, hogy megadja a tartozást. Amikor a szülők nem teljesítették a kérést, fiúk nekilátott az ét­készletnek, s először azt a tányért vágta földhöz, amely­ből éppen evett, majd mód­szeresen az egész készletet, aztán még sort kerített a kávéskészletre is. Amikor a törékeny holmik már elfogy­tak keze alól, az előszoba vi­rágcserepeinek esett neki. Sem anyja, sem apja nem tudták megfékezni, hanem rendőröket kellett hívni. Az okozott 4830 forintos kár miatt idős Horváth István a bíróság előtt magánindít- ványt terjesztett elő. A fiút, aki könnyű testi sértés, sikkasztás, okirattal való visszaélés és garázdaság miatt már volt párszor bün­tetve, ez alkalommal a má­tészalkai bíróság nyolcezer forint pénzbüntetésre ítélte. Ez a pénz jobb helyre is mehetett volna, például a fennálló adósságot törleszte­ni... B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents