Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-02 / 286. szám
1989. december 2. A KM MELLÉKLETE 5 Hétvégi Interjú Az agrárszövetség programjáról A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Szövetsége — ismertebb rövidítése TESZÖV — legutóbbi küldöttközgyűlésén számos változás történt. Megváltozott maga a név, ma már Szabolcs- Szatmár megyei Agrárszövetség képviseli a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, vagy pedig amint az a beszélgetésből is kiderül, inkább a tagságot. Ugyanilyen fontosak a személyi döntések is. A régi szervezet elnöke már korábban lemondott, a titkár pedig ma már nyugdíjas. Az említett küldöttközgyűlésen három jelölt közül Kovács Géza szabolcsbákai tsz-elnököt választották az Agrárszövetség elnökéül. A múlt héten megtartották az első elnökségi ülést, interjúnk a szövetség programjáról azóta készült. 0 Miért változtatták meg azt a nevet, amelyet évtizedek óta használnak? — A küldöttközgyűlés döntött az Agrár- szövetség elnevezés mellett. Ennek hátterében azt kell keresni, hogy az új szervezet a jövőben nem annyira a tsz-eket képviseli majd, mint inkább a tagságot. Ez az új orientáció különben programunk alapeleme is egyúttal. Mindenkinek képviselni kívánjuk az érdekeit, akinek a földhöz köze van. Ez egyben azt jelenti, nemcsak a tagokét, hanem a termelőszövetkezetekből bármilyen módon kiváló, de továbbra is a földből élő emberekét is. ^ Hogyan valósul meg ez a program? A jogelőd elvei közül sem hiányzott az ilyesmi. — Nem hiányzott, de a hangsúly nem elsősorban ezen volt. A legutóbbi küldöttközgyűlés és tisztújítás olyan módon ment végbe, hogy megpróbálta alulról építkezve véghez vinni a megújulást. Megmutatkozik ez abban, hogy az elnökség összetétele területi elvet követ. Hasonló tapasztalható a szakmai választmányokban is, amelyekből hetet választottunk. 0 A legutóbbi idők a volt TESZÖV-ben meglehetős viharok közepette zajlottak. Előbb csak suttogás ment a széthúzó tendenciákról, később már nyiltan is felvetődött, hogy a megye egyes tájegységein „kis TESZÖV-ök” alakuljanak. Különösen erős volt ez a törekvés Szatmáriján. Beszélik, hogy harminc körüli azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, akik mátészalkai székhellyel akartak saját szövetséget. — A küldöttközgyűlésen megállt ez a tendencia. A szatmáriak végül is kifejezték együttmaradási szándékukat. A feszültség levezetésében nyilván szerepe volt a véghezvitt és a még tervben lévő kádercseréknek. Mindazonáltal nem múltak el nyom nélkül ezek a szándékok. Ügy érzem, hogy a decemberi kongresszus után dől majd el számos nyitva maradt kérdés mellett ez is. Személyi ámbíciók is szerepet játszottak abban, hogy létre akarták hozni ezt a kisebb szervezetet. Most, hogy év vége közeledtével napirendre kerül a gazdaságokban a zárszámadás, és sok helyen a választás is, a figyelem nagyrészt erre terelődik át. Ügy érzem, tavaszra kristályosodnak ki majd az ezzel kapcsolatos vélemények. Mindenesetre jó lenne azt tudni, hogy a szétválási szándékok mögött mekkora tagsági támogatás rejlik. £ Ha az Agrárszövetség a tagság érdek- képviselete szeretne lenni, akkor jó vizsga lesz ennek a feltárása. Egyáltalán: milyen módon szándékoznak inn-n a központból eljutni az egyes tagig? Nehézségekbe ütközhetnek, mert a küldöttközgyűlésbe termelőszövetkezetenként .delegált két tag egyike legtöbbször maga az elnök. — Az elnökségi ülésünkön legfontosabb napirendi pontként szerepelt ez a kérdés. Legfontosabb, mert ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor tényleg csak nevet változtattunk. A meglévő apparátusunk tagjai és a választott tisztségviselők kihasználnak minden olyan fórumot, ahol a tagsággal találkozhatnak. A termelőszövetkezetekben a zárszámadást munkahelyi kisközösségi gyűlések előzik meg. Ezeken a szűk körű ösz- szejöveteleken — otthoni tapasztalatból tudom — kendőzetlenül hangzanak el mindazok a gondok, amelyek a tagság lelkét nyomják. Meg fogjuk ragadni ezeket az alkalmakat, hogy tudatosítsuk az emberekkel: az ő érdekeiket akarjuk képviselni. Informálni fogjuk mindenről őket, amire kíváncsiak. Nagyon fontos, hogy a tsz-vezetők ne blokkolják ezt a missziónkat. A kérdéséből kiérzem az aggodalmat, hogy nehéz munkánk lesz. Ettől magam is tartok. Ennek ellenére nem tettünk le véghezviteléről. A kongresszus után ha hazajönnek a küldöttek, rájuk ugyancsak vár, hogy az emberek közé elmenjenek, és első kézből tájékoztassák őket, mit tudtak véghezvinni abból, ami napjaink feladata. 0 A megyei kongresszusi programra még visszatérnék, előtte azonban tisztázni kellene valamit, ami nem mindenki által érthető. A közelmúltban az Agrár Reformkörök Egyesülete is megyei szervezetté nőtte ki magát és integrálódott az országosba. Mi a viszonya a reformköröknek az Agrárszövetséghez? — Azt is mondhatnám, hogy házon belül ment végbe az a szervezési folyamat, melynek eredménye a megyei reformkörök egyesülete. Vezetésük tevékenysége is nagyrészt a TESZÖV-ben zajlott. Működésük a továbbiakban is nagyon fontos, azt is mondhatnám elengedhetetlen. Más kérdés, hogy abban amit felvállaltak és mi felvállaltunk vannak átfedések. Ezeket a pontokat megkeressük, a feladatokon megosztozunk. Az alapvető különbség az, hogy mi érdekképviselet vagyunk, ők pedig politikai szervezet. Az általuk kitűzött választási és politikai célkitűzéseket támogatjuk, infrastruktúránkat felajánljuk működésükhöz. A két szervezet együtt hatékonyan viheti véghez a mezőgazdaság gondjainak megoldását. 0£sa kamara? — A szervezésében nem vettem részt. Az alakuló ülésen azonban ott leszek. Ügy látom, érdekképviselet akar lenni ez a szervezet is. Az agrárszövetségtől talán abban fog különbözni, hogy az egész mezőgazda- sági vertikumot átfogva akar működni. Gazdálkodó szervezetek érdekképviselete szándékszik lenni. Mi pedig a tagoké elsősorban. Bár ez a kettő nem mindig választható ketté. Elnökségünk foglalkozott a kamara dolgaival, állásfoglalásunk az, hogy nem gördítünk akadályt az elé, aki úgy érzi, hogy megteremtődik a lehetősége az érdekek ily módon való egyeztetésére is. Mi olyan kamarát látnánk szívesen, amelyik nyugat- európai mintára épül fel. Bízunk benne, hogy a parlament rövidesen meghozza a kamarai törvényt. A hatósági feladatok, amelyeket a minőségvédelemben és más szakkérdésekben magára vállalna, azokat tagszövetkezeteink is szívesen látnák ott. ^ Tehát akkor a kongresszus: mit visznek magukkal tarsolyukban Szabolcs- Szatmár-Bereg küldöttei? — Állásfoglalásunkat, amely az elnökségünk határozata alapján született, a Kelet- Magyarország a héten már közzétette. Tartalmának újdonságértékét az olvasok, a tagság már mérlegre tehették. Nem kerülhettünk meg egy sor olyan problémát, ami nemcsak megyei sajátosság, hanem egyúttal országos jelenség is. Ezekre most nem térek ki, felhívom azonban a figyelmét, ezt az alkalmat megragadva, valami olyasmire, amit úgy érzem az eddigi programok nem tartalmaztak. Divat manapság a személyi rehabilitáció. Jó lenne azonban gazdasági rehabilitációt is kivívni. Térségünket a határmen- tiség tette tönkre. Fehéren, feketén bizonyítható, hogy a veszteséges termelőszövetkezetek bajt okozó tényezői között nagyobb súllyal szerepel földrajzi helyzetük, mint minden más egyéb. Addig is, ameddig ennek ellensúlyozására adókedvezményeket, könnyített hitelformákat és mást kapnánk, fontos olyan program kidolgozása és a kongresszus elé vitele támogatás végett, amely már akár holnap is alkalmazható. Ezek között döntő jelentőségű olyan belső vállalkozási forma kialakítása, amely valós tulajdonon alapulva olyan helyzetbe hozná a tagot, mintha nem szövetkezeten belül gazdálkodna, hanem állampolgári jogon vállalkozna. Ugyanolyan támogatást, kedvezményt és hitelt kapna, mintha magánvállalkozóként indulna. Nagyon fontos ez ma, ugyanis a termelőszövetkezeti tag visszakerül jogaiba, így tulajdonába is. Talán ha egy példát hozok, érthetőbb leszek. Vegyünk egy nyolc holdat bevitt termelőszövetkezeti parasztot. Ha négy holdat benthagy, négy holdat pedig egyéni módon kezd művelni, ma még az előbbin termettre más támogatás, más hitel és más költségelszámolás vonatkozik. ^ Abban is óriási lehet a különbség, ha valaki egy szegény, vagy egy gazdag szövetkezetből óhajt önállósulni. — Az erősebb gazdaságok tisztességgel tudják „kistafírozni” azokat, akik egyéni útra kívánnak lépni. Vagy ha nem is akarnak teljesen elválni az anyaszövetkezettől, de valamilyen társult formát választanak. Márpedig mifelénk a szegényebb gazdaságok vannak többségben. Itt a legalacsonyabb az országban az ágazati nyugdíj. Átlagosan 3700—3800 forint körül van. Ezért kellene —, hogy a nyugdíjaknál maradjumc — ebben is megyei önállóság. A befizetési szaldó még a szegény Szabolcs-Szatmár-Be- regben is pozitív, a különbség nyilván a költségvetés útvesztőibe vész el. £ Kevés most arra a hely, hogy végigw menjünk valamennyi programponton. Hadd folytassam egy összefoglaló jellegű kérdéssel: Mi ma a tsz-jövő? — Igen sok ember borúsan ítéli meg a közös gazdaságok előtt álló jövőt, én nem tartozók ezek közé. Azok a termelőszövetkezetek, amelyek a tagsági vállalkozásnak megtalálják azokat a formáit, melyek korszerűnek mondhatók, talpon maradnak. Kérdezhetné mit értek ez alatt? Az olyan vállalkozást, amiben az egyéni kezdeményezés és kockázatvállalás arányban áll az elérhető előnnyel. Eddig ez nem volt így, vagy csak nagyon ritkán. Mind a költségvetés, mind a termelőszövetkezet akkora részt akar a várható haszonból, ami mellett kevés marad a vállalkozónak, így aztán annak a kedve el is ment az egésztől. Ha az állam és a tsz is belátja, hogy sok kevésből ösz- szejön az, amit vár és több jut a tagnak, ebből kijöhet valami jó. £ Tisztelem az optimizmusát, de ebben a megyében mégis csak van egy-két tucat olyan tsz, amelyiknek még ez is kevés. — Fenntartom a véleményem: a tsz-meg- szűnés, -felszámolás csak akkor fog bekövetkezni, ha ez az adósságrendezés feltétele lesz. Én a szabad vállalkozást csodaszernek tartom. Q Visszatérve a közelmúlt napokban megalakult új szervezetre: nagy várakozás kísérte a belső szervezeti változásokat és a tiszt újítást. Az új feladatokhoz miként alkalmazkodtak az ebben lezajlott cserékkel és újdonságokkal? — Divat manapság mindenkit elküldeni. A küldöttközgyűlésen is akadt olyan felszólaló, aki indítványozta az egész apparátustól való megválást. Az elnökségi ülésünkön az a vélemény alakult ki, hogy csak a legszükségesebb személyi változásokat szabad megvalósítani, mert a szervezet tagjainak nagy többsége alkalmas a rábízott feladatok elvégzésére. Év vége körül sokkal több konkrét segítségre van szüksége a termelőszövetkezeteknek, mint máskor. A felvásárló kereskedelmi cégekkel számos olyan vita van az egyes gazdaságok és a vállalatok között, melyek tisztázása az< érdekvédelem közbelépését kívánja. Éppen ezért kár lenne megbontani ‘ a munka hatékonyságát biztosító egységet. Csak azokat a kádercseréket hajtjuk most végre, amelyeket a küldöttgyűlés maga is elhatározott. A titkórhelyette- sek számát eggyel csökkentettük, és létrehoztuk a gazdasági titkárhelyettesi munkakört. Betöltésére pályázatot írtunk ki. A létszámot zároltuk és ahhoz például, hogy jogászt vehessünk fel, elbocsátásra is sor került. Az a szándékunk, hogy olyan érdekeltségi rendszer vonatkozzon az Agrárszövetség hivatásos munkatársi gárdájának minden tagjára, hogy szinte egzisztenciájuk múljon azon, hogy tagságunk — és megismétlem, ezen a tsz tagjait, és az alkalmazottakat értem — képviselete mindent megelőzzön számukra. A Köszönöm a beszélgetést. Ésik Sándor ... a demokrácia gyakorlásának tág teret ad majd munkahelyeken az ön- kormányzat, lakóhelyeken (városban, nagyközségekben, községekben és tanyai kistelepüléseken) az önigazgatás. Mindezt annak a beszélgetésnek az apropóján hangsúlyozom, amelyet nemrégen az egyik állami gazdaságunk dolgozójával folytattam. A személy, akire utalok, azzal a hírrel keresett fel, hogy a gazdaságunkban feloszlatták a vállalati tanácsot, a jövőben a küldöttgyűlés ' lesz az az önkormányzati szerv, amely az alapvető személyi és gazdasági kérdésekben dönt. Eleinte nem értettem, hogy mi a baj és a gond, hiszen a küldöttgyűlés a dolgozók által választott küldöttek egy demokratikus joggyakorlat megszemélyesítői és ez nem lehet rossz. A beszélgető- társam egyetértett, de kifogásolta, hogy a küldöttválasztást az a vezetőség szervezi, a küldöttek személyére az a vezetőség tesz javaslatot, amely személyében érintett a küldöttgyűlés döntésében. Pontosabban igazgatótJcell választani, s az igazgató a saját embereit javasolta küldöttnek a jelölőlistán. Az aggályoskodás ellenérveként hivatkoztam a választók érettségére, arra apellálva, hogy elmúlt már az az idő, hogy a választókat hatalmi szóval, pozícióelőnyből vagy pozíció)ölényböl dirigálni lehet. Bízunk abban, hogy egy-egy munkahelyi, vagy más közösség ma már érti, és tudja, hogy szavazatával milyen ügyet szolgál, milyen érdekeket véd, vagy segít az önkormányzatba. Nem akarom hosszúra nyújtani, csak jelzem, a küldöttek választása a gazdaságban megtörtént. Voltak viták és voltak változások a jelölőlistán, de a nagy meglepetés az első küldöttgyűlésen szü- letett. Az igazgatót leszavazták, nem választották meg újra igazgatónak. Az okokat, amelyek miatt egy ember kénytelen-kelletlen búcsúzni kényszerült igazgatói székétől, a küldöttek ismerik istenigazából. Nem is ez a fontos. A lényeg: megszületett a példája az önkormányzatra való érettségnek. A demokratikus joggyakorlat egy nagyüzemben érvényesült. Mondhatnánk gyorsan: ez csak természetes, ezt hozta magával az idő, ez a terméke a pluralizmusnak, a többpártrendszernek, a jogállamiságnak. Ezzel szemben én azt mondom, hogy ami természetes, az nem is annyira természetes, már ami a gyakorlati megvalósítást illeti. Mint a példánk is igazolja, sok még a kétség, a bizonytalanság, ugyanakkor — ha megosztva is — egy önkormányzati szervnek a felelőssége is nagy. Roppant nehéz például elviselni annak a terhét, hogy egy-egy küldött véleményével és szavazatával személyi és gazdasági kérdésekben dönt. Jól dönt-e? Vajon igazolja-e a jövő a jóhiszeműséget, a jóindulatot és a jóakaratot? De ne nézzünk most túl messzire, ne vallassuk a jövőt, maradjunk meg a mánál. A ma emberének szive leghőbb vágya, hogy politikai, társadalmi, gazdasági gondjaink a lehető leggyorsabban megoldódjanak. Ebben az önkormányzati, önigazgatási szerveknek — azoknak, amelyeknek már létrejöttek és azoknak is amelyek még ez itán alakulnak — nagy szerepük van és lesz. Miután az állam terheitől szabadulva — ez a támogatások és gyámolítások kusza szövevénye — két kézzel adja az önállóságot és kényszeríti is az önállóságot, nem marad más hátra, mint erőteljesen és szigorúan gyakorolni a demokratikus jogot. Határozzon és döntsön a pénzgazdálkodásban, a beruházásban és a javak igazságos és ésszerű elosztásában egy olyan testület, amely érti és tudja a dolgát, amely képes a tulajdonosi szemlélet révén vállalkozva eredményesen gazdálkodni, a gazdálkodást irányítani. Megújulni, szakmai tudásunkat, erkölcsi felfogásunkat megújítani szerintem csakis egy olyan légkörben tudjuk, amely nemcsak deklarálja, de kibontakozásában segíti is a többre, jobbra vágyó készséget. Ehhez keU a demokrácia, ehhez kellenek a demokratikusan megválasztott testületek és szervezetek, ehhez kell az az emberi jóérzés, ami nem szabadosság, hanem cselekvési szabadság. De kell a bizalom is. Bízunk abban, hogy tiszta és tisztességes egy önkormányzati szerv tagjainak a választása, de ha mégis előfordulnának gyanús, vagy kétségeket ébresztő jelenségek, akkor cselekedjünk! A jövőben erre a felfogásra és magatartásra nagy szükség lesz, hiszen a döntés joga egyre többször és egyre nagyobb mértékben illeti meg az embereket. Seres Ernő
