Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-16 / 298. szám

10____ 1989. december 16. a KM vendége I Zalatnay „Nem a prostituáltak pártja lenne...” Zalatnay Sarolta tizenhat eszten­dős korában arról ábrándozott, hogy első kelet-európai énekesként vi­lágsztár lesz. A Hol jár a: eszem? című dal sikerét két és fél éves ang­liai szerződés követte. A remélt vi­lágsiker azonban elmaradt. Sok ' minden történt vele, körülötte. Egy­más után jelentek meg a könyvei, amelyek, témájuknál fogva, sokak erkölcsi világát felborzolták. Cilii­nek nem lett jó a híre. Erről is beszél­gettünk a nyíregyházi ificent­rumban, ahol a kedd esti partik soro­zatában Zalatnay mai rajongóival találkozott. — Eddig megjelent könyvei, a sajtónak adott nyilatkozatai azt sej­tetik. hogy Ön a magyarországi fe­minista mozgalom szervezésére vál­lalkozik... — Sajnos, elég nehezen megy. Akkor szeretném a munka javát el­végezni, amikor ez a mostani össze­visszaság tisztázódik. Az a jelszó, hogy egyformák vagyunk, a férfiak­kal egyenlők, miért ne tehetnénk meg mindent, meg egyebek, szerin­tem a nőket tönkretette. Külsőségek­ben. lelkileg, a családban. A femi­nizmus azt jelentette, hogy három­szor annyit dolgozhatnak, mint ko­rábban. Azt szeretném, ha a nők is elérhetnék mindazt, amit a férfiak, de emellett nők is maradhatnának. Úgy gondolom, hogy egymást kell segítenünk ebben a harcban. — Egybemosható a feminizmus és a női egyenjogúságért vívott küzde­lem? — Nem tudom. Nem hiszem. Távol áll tőlem, hogy a férfias nő el­fogadtatásáért harcoljak! A női érté­kek társadalomba való visszaillesz­tésén gondolkodom, de meghagyva azt a s/ériié'hisx'g! jogot. ho'gV a nők ugyanolyan pályát fussanak be. mint a férfiak. A nők nagy részét meg kellene ta­nítani egy egészségesebb, kulturál­tabb, önmagukat jobban ismerő ma­gatartásra. Meggyőződésem, hogy a nők nagy része orvosi, higiénés és egyéb problémákkal küszködik, ebben persze az orvosok is hibásak. Ha egy nő megismeri önmagát, talán sikerül levetnie azt a társadalmi sza­repet is, amelyet — éppen az egyen­jogúság nevében — az elmúlt évtize­dekben rákényszerítettek. — Az én fülemben még mindig tisztán cseng (pedig sok éve már!) a Jaj, a matek diákos dallama. Mi maradt meg ebből a sorsközösség- vállalásból? — Az akkori harcosságom meg­maradt. Ugyanolyan kedvvel és tempóval csinálok mindent, mint annak idején. Ma sem szeretek ke­vésbé vitatkozni, ma is vállalom a kihívásokat. Egy csomó dologban naiv és jóhiszemű maradtam, amit nem bánok, de az ellenségeimnek támadási felületet hagyok ezáltal, sérthető és sebezhető is vagyok. — Az ember úgy gondolná, hogy az Ön élete a lélek kegyelmi állapo­tában zajlik. Bezsebeli a sikert, ter­vezi a jövőt. Szüksége van a küzde­lemre? — Folyamatosan részem van benne. Minden könyvem küzdelem volt. A megírás és a fogadtatás is. A kritikák egy része eleve lansftlog- va, lekezietőéh1 bäifk' rá1 könyveim­mel, de ez engem nem zavar, mert ettől függetlenül sikeresek. Az ed­digi négyből közel egy millió kelt el! Ez Magyarországon elég jó pél­dányszám. — Legutóbb akkor hívta föl ma­gára a figyelmet, amikor pártot akart alapítani, és a nyilvánoshá­zak újbóli működtetéséért harcolt. Mi a helyzet most? — Ez a párt csak emberi dolgok­kal foglalkozna, távol a politikától, ha ez egyáltalán lehetséges. Senki elől nem lenne elzárva, a prostituál­tak elől sem, de ez nem az ő pártjuk lenne, mint ahogy néhány újságíró szerette volna beállítani. Ami a nyilvánosházakat illeti: ahhoz én kicsi vagyok, hogy eldöntsem, nyíljanak-e vagy sem. Mióta láttam Dobray két K-filmjét, még inkább úgy gondolom, hogy abból az elké­pesztően ocsmány helyzetből, ami például a Rákóczi teret és környé­két jellemzi, erkölcsileg, orvosi­lag, emberileg, rendőrségileg csak ez az egyetlen kiút. Az átláthatóság miatt, az orvosi, a rendőri ellenőr­zés miatt. Mihelyt engedélyeznék, nem lenne olyan szenzáció. Ma­gyarországon felkapnak valamit az emberek, s azon csámcsognak. Most a szex van soron. Mindenütt erről van szó, meztelenkedéssel van teli a papírboltoktól az újság­standokig minden. Ezért is szeret­nék Puszi címen egy olyan lapot indítani, ami ezekkel a problémák­kal ízlésesen tud foglalkozni. — Hajlamos vagyok azt hinni, hogy Önnek nem az az igazi arca. ami a megnyilatkozásaiból kiraj­zolódik, hanem jól kialakított sze­repet látszik. A közönség ezt várja el Öntől? — Meggyőződésem, hogy a prüdéria váltja ki ezt a véleményt. Mindazt, ami velem történt, amit megírtam, ma is vállalom. Ahogy ezt továbbadják, vagy magyaráz­zák, már nem tartozik a valóság­hoz. A személyes találkozás min­den esetben megváltoztatta a rólam kialakított képet. — Jövőre jelenik meg az ötödik könyve, amelyben az eddigiekre érkezett olvasói levelek közül válo­gat. Melyik könyve áll Önhöz a legközelebb? — Az elsőt szeretem a legjob­ban. A Nem vagyok én apáca csak úgy lett. Mélyponton voltam ak­kor, meg kellett valamibe kapasz­kodnom. Legújabb könyvem, Ok sem szerzetesek a címe, úgy érzem, hogy szakmailag a legjobb. Fiúin­terjúk olvashatók benne, számom­ra is nagyon érdekes volt a munka. Mégis az elsőhöz ragaszkodom a leginkább, mert emlékeztet első dalaimra, a Hol jár az eszemre és a Jaj, matekra. Akkor is meg-meg- bicsaklott a hangom, voltak az előadásban sutaságok, de én vol­tam. Eredeti voltam. Nagy István Attila F ilm A DIJAT mindenki másként látja... ALIG NÉHÁNY HÉT választ már csak el bennünket az új esztendőtől, s mivel a magyarfilméletben jelentősebb esemény nem Ígérkezik, semmi akadá­lya annak, hogy — a későbbi mérlegké­szítés szándékával — szemügyre ve­gyük azokat a jelenségeket, amelyek az utóbbi hetek során a figyelmet felkeltet­ték. Üzlet és művészet áldatlan verseny- futásában értékóvó törekvésnek tűnik a különféle díjak rendszere. Afféle már­kajelzésnek lehet tekinteni az ilyen elis­meréseket, és ha tudjuk is, mennyire vi­szonylagos értékűek, hiszen nemegy méltatott filmről derült ki, hogy méltat­lan volt a díjra, mégis érdemes figyel­nünk ezekre a mérlegelésekre. Ugyan­akkor persze az is tény, hogy annyifelé és oly sokféle címet osztanak, hogy ez növelheti fenntartásainkat és kétségein­ket. Az elismerések között a legújabb az úgynevezett Európai Filmdíjak sorozata (első ízben tavaly került kiosztásra), és az idei döntésnél mi magyarok is komo­lyan érdekelve voltunk. Hogy Gyarmathy Lívia és Böszörmé­nyi Géza kapta a Recsk 1950—5j-ért a legjobb dokumentumfilm díját, annak felszabadultan örülhetünk, s ha lettek volna, akiknek kétségei támadtak a jo­gosultságról, azokat a tévéközvetítés (nagyon pontosan időzítve) minden bi­zonnyal meggyőzte. Az a példás tárgy- szerűség, az a tényfeltáró korrektség és alaposság, az az indulatmentesség (pe­dig Böszörményi személyesen szenved­te végig a tábor minden gyötrelmét), amely ezt a filmet jellemzi, kivételes érték fémjelzője. Az már viszont némi meglepetést keltett, hogy Bereményi Géza Eldorá- dója hat kategóriában is jelölve volt a díjra (az Év Filmje; Kardos Sándor az Év Operatőre; Darvas Ferenc az Év Zene- ■ szerzője; Bereményi az Év Forgató­könyvírója és Rendezője; Eperjes Ká­roly az Év Színésze). Bár igaz, hogy a legjobbnak minősült az idei hazai film­szemlén a játékfilmek kategóriájában, mégsem fogadta egyöntetű ováció; s többen (köztük jómagam is) úgy véle­kedtek, hogy ez az elismerés inkább il­lette volna az Atombrigádot. Végül Be­reményi lett az Év Európai Rendezője. Bevallom, a hír hallatán az az ördögi gondolat kezdett motoszkálni bennem, mi lenne, ha valamelyik bulvárlap élel­mes riportere végigkérdezné filmrende­zőinket, mi a véleményük a zsűri dönté­séről, különösen tekintettel arra, hogy Bereményi mégiscsak író, a rendezés számára intellektuális kaland, s mivel .’.it ziiéivv' liltii; . ^^ ddwini 'imVHv wwiyyA ánüxovsn Ház a Mosonyi utcában B arota Mihály, bár né­hány éve Szombathe­lyen él, nem ismeret­len a szabolcsi olvasók előtt. Pá­lyájának nagy része Nyíregyhá­zához kötődik. Az itteni tanító­képzőben szerzett oklevelek majd az ötvenes évek derekán a Sza- bolcs-Szatmár megyei Néplap munkatársa volt. Már akkor sem csak szoros értelemben vett új­ságírói munkát végzett, hanem szépirodalmi műveket,^ttíjfesz léseket ivírt. Most megjelent | regénye, a „Ház a Mosonyi utcá­ban” már a negyedik könyve. Az első a Gyermekvédelem Szabolcs­ban, amely inkább tudományos munkának tekinthető, 1969-ben jelent meg. Második műve: Bölcső és bagoly címmel látott napvilágot 1972-ben. Ezt pedig egy monografikus írás követte 1981 -ben Túri Sándorról, a híres paszabi tanítóról, néprajzkutató­ról és múzeumalapílóról. A Ház a Mosonyi tucában ’‘létetrajzi foganta] asú( jnű. A szerző életének legmaradandóbb élményéből merít. Az 1956-os forradalom idején Barota Mi­hály szerepet játszott a nyíregy­házi rádió műsorainak összeállí­tásában, s noha a bírósági tár­gyalások során igazolódott is, hogy ezek voltaképpen a helyzet stabilizálását szolgálták — ön­mérsékletre, a polgárháború el­kerülésére szólított fel —, 1957- ben mégis bíróság elé állították és a súlyosabb ítélettől lényegé­ben az mentette meg, hogy a börtönben megbetegedett, és ezért a budapesti Mosonyi utcai rab­kórházba került. Innen adódik a kisregény címe is.-A rabkórházban töltött idő és az ottani élmények alkotják a cselekmény keretét. Ebbe a ke­retbe épülnek be az 56-os ese­mények, majd a bírósági tár­gyalások, a kihallgatások szinte jegyzőkönyvszerű részletesség­gel, és a felhasznált dokumentu­mok. A könyvben szó esik a zárka­társak sorsáról, és a hozzátarto­zók szenvedéseiről is, továbbá arról, hogyan vizsgál mindent a maga szemszögéből. A könyv írója felvillantja az 56-ot meg­előző időszak társadalomké­pét is. A tárgyalás végül a főhős, Bökönyi Mihály, azaz a szerző felmentésével zárul, de azok a tortúrák, amelyeken a tárgyalá­sok során és a Mosonyi utcai rabkórházban átment, életre szóló nyomot hagytak. Annál is inkább, mert szaba­dulása után is „bélyeges” em­bernek számított még elég hosszú ideig. Csak a gyermek­védő intézetben kaphatott vé­gül állást, ő azonban az ott töl­tött időszakot sem tekintette „gá­lyarabságnak”. Németh László szavaival élve a gályapadból megpróbált laboratóriumot csinálni, a gyer­mekvédő intézet tanulói kö­rében érdekes szociográfiai vizsgálatokat yégzep,, ps, yzek-, bői született a már említett könyv. Csak jóval később kerülhetett ismét végzettségének igazán megfelelő munkakörbe, amikor a Bánki Donát Szakközépiskola iro­dalomtanára lett. Mostanában megszaporodtak könyvkiadásunkban az ’56 körüli eseményeket feldolgozó művek, dokumentumok, szépirodalmi alkotások. Nyilvánvaló, hogy a korszak megváltozott és hiteles értékelése tette lehetővé Barota Mihály már régebben írt művé­nek kiadását is. A sok ötvenhatos témájú könyv között ez a kisregény különösen értékes lehet számunkra, helyi vonatkozásai miatt. Az író ugyan esetenként megváltoztatja a ne­veket, de a helyi körülmények és a történet ismerői könnyen ráis­mernek a nyíregyházi és megyei eseményekre, emberekre. (Ház a Mosonyi utcában. Mag­vető Kiadó 1989.) Bodnár István csak második filmjéről van szó, ruti­nosnak sem tekinthető. UGYANCSAK MEGLEPETÉS, de már negatív értelemben, hogy az Év Fiatal Európai filmje kategóriában még a nomináltak listáján, amelyre hét alkotás került fel, sem szerepelt Enye- di Ildikó Az én XX. századom című al­kotása. Ez azért meglepetés, mert e film az év során öt különböző sereg­szemlén kilenc'díjat kapott már. köz­tük a cannes-i Arany Kamerát, a leg­jobb elsőfilmesnek járó díjat. Hát ké­rem, ennyit a díjakról, a díjak viszony­lagosságáról. Mert tény, Enyedi Ildikó 34 éves, de nyilván nem „túlkoros­nak" tekintette az Európai Filmdíj zsűrije, csak éppen másként látta a filmet, mint ahogy a másik öt helyen látták. Hogy miként látja a magyar közön­ség, az kiderül rövidesen, hiszen végre itthon is műsorra tűzték Az én XX. századomul, amelynek címe né­miképp félrevezető, hiszen a század­forduló tájékára helyeződnek azok az események, amelyek egy lányikerpár sorsában tükröznek olyanfajta gondo­latokat, amelyeket férfiszerzőtől alig­ha várhatnánk. Ennek ellenére nem feminista film, pusztán arról van szó, hogy vannak dolgok, amiket csak a női szem láthat úgy. ahogy azt Enyedi Ildikó megmutatja. Filozofikus szem­lélet, iróniára hajló alkat, 34 éves ren­dezőnő: aki nem hiszi, hogy mindez együtt lehetséges, nézze meg a filmet! S HA MAR FRISS JELEN­SÉGEKET említünk a hazai filmélet területéről, essék szó a régi hiányt pótló bulvármozilap, a Filmmagazin megjelenéséről is, amelynek első szá­ma november végén került az újságos standokra, s amelyben többek között Enyedi Ildikóról és filmjéről is olvas­hat az érdeklődő sok egyéb mellett. Színes, sok fotót és videorovatot tar­talmazó hetilap, bizonyára rövid idő alatt népszerűvé válik Hamar Péter Most látható a mozikban: Batman, a denevérember. Színes, magyarul beszélő, amerikai film Jack Nicholson, Michael Keaton, Kim Basinger főszereplésével ,. rj varion j; ónöj ni;«/-. Jüfisb,»! 'Mo; ; irruaosrioi arjüiírsol Újra tréningben — Rendőrakadémia III, Színes, amerikai filmvíg­játék . (v.ji Kitekintő * Államtitok S zegényebbek lettünk egy illúzióval, de fény derült egy államtitok­ra—írta a Sun. A hír, valljuk be, csak a másodikfelében ígéri azt: amiért az ember,újságot vesz a kezébe: a titkok felszabadításá­nak idejét éljük. ,,Talán soha­sem tudjuk meg, hogy Ronald Reagan milyen-szerepet játszott az Irangate botrányban, ezzel szemben most már bizonyosság­gal állítható, hogy a haját csak­ugyan festtette.” A leleplezés, elég váratlanul és a volt elnök aka-! t atától függetlenül történt. Környezete legnagyobb meg- i döbbenésére rövidre vágott haj- \ jal, úgynevezett tengerészgya- j logos frizurával jelent meg Wa- j shingtonban. És ez a frizura oly könyörtele­nül közvetítette viselőjének testi valóságát! Fakóan őszes volt, mint általában az öregemberek hajszíne. Az idézett lap szerint: ősszel ér,: veszthetetlenül szürke, és nem pedig csillogóan sötétbarna: mint ahogyan a tévénézők megszok­ták. Aminek eredetiségét egyéb­ként Nancy, a volt elnökfelesége nyilvánosság előtt „garantálta." Nyilván volt First Lady is tisztá­ban volt az államtitok fogalmá­val. Ami pedig a leleplezés előz­ményeit illeti, nos Reagan lee­sett a lóról, megsérült a fejhőre, és az orvosi beavatkozás miatt vett.e tengerészgyalogosra a fri- , zurát. , i,.. ,<■ || Kolat­— A HÉTVÉGI MELLÉKLETE gasa—BttMü----------=—■ H Wöny vespolcu n k tcaiiiírofinri» iniiMü ffbrm . -\ ~uu- aswW.. iAhthCivu -I _______ '

Next

/
Thumbnails
Contents