Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-16 / 298. szám
10____ 1989. december 16. a KM vendége I Zalatnay „Nem a prostituáltak pártja lenne...” Zalatnay Sarolta tizenhat esztendős korában arról ábrándozott, hogy első kelet-európai énekesként világsztár lesz. A Hol jár a: eszem? című dal sikerét két és fél éves angliai szerződés követte. A remélt világsiker azonban elmaradt. Sok ' minden történt vele, körülötte. Egymás után jelentek meg a könyvei, amelyek, témájuknál fogva, sokak erkölcsi világát felborzolták. Ciliinek nem lett jó a híre. Erről is beszélgettünk a nyíregyházi ificentrumban, ahol a kedd esti partik sorozatában Zalatnay mai rajongóival találkozott. — Eddig megjelent könyvei, a sajtónak adott nyilatkozatai azt sejtetik. hogy Ön a magyarországi feminista mozgalom szervezésére vállalkozik... — Sajnos, elég nehezen megy. Akkor szeretném a munka javát elvégezni, amikor ez a mostani összevisszaság tisztázódik. Az a jelszó, hogy egyformák vagyunk, a férfiakkal egyenlők, miért ne tehetnénk meg mindent, meg egyebek, szerintem a nőket tönkretette. Külsőségekben. lelkileg, a családban. A feminizmus azt jelentette, hogy háromszor annyit dolgozhatnak, mint korábban. Azt szeretném, ha a nők is elérhetnék mindazt, amit a férfiak, de emellett nők is maradhatnának. Úgy gondolom, hogy egymást kell segítenünk ebben a harcban. — Egybemosható a feminizmus és a női egyenjogúságért vívott küzdelem? — Nem tudom. Nem hiszem. Távol áll tőlem, hogy a férfias nő elfogadtatásáért harcoljak! A női értékek társadalomba való visszaillesztésén gondolkodom, de meghagyva azt a s/ériié'hisx'g! jogot. ho'gV a nők ugyanolyan pályát fussanak be. mint a férfiak. A nők nagy részét meg kellene tanítani egy egészségesebb, kulturáltabb, önmagukat jobban ismerő magatartásra. Meggyőződésem, hogy a nők nagy része orvosi, higiénés és egyéb problémákkal küszködik, ebben persze az orvosok is hibásak. Ha egy nő megismeri önmagát, talán sikerül levetnie azt a társadalmi szarepet is, amelyet — éppen az egyenjogúság nevében — az elmúlt évtizedekben rákényszerítettek. — Az én fülemben még mindig tisztán cseng (pedig sok éve már!) a Jaj, a matek diákos dallama. Mi maradt meg ebből a sorsközösség- vállalásból? — Az akkori harcosságom megmaradt. Ugyanolyan kedvvel és tempóval csinálok mindent, mint annak idején. Ma sem szeretek kevésbé vitatkozni, ma is vállalom a kihívásokat. Egy csomó dologban naiv és jóhiszemű maradtam, amit nem bánok, de az ellenségeimnek támadási felületet hagyok ezáltal, sérthető és sebezhető is vagyok. — Az ember úgy gondolná, hogy az Ön élete a lélek kegyelmi állapotában zajlik. Bezsebeli a sikert, tervezi a jövőt. Szüksége van a küzdelemre? — Folyamatosan részem van benne. Minden könyvem küzdelem volt. A megírás és a fogadtatás is. A kritikák egy része eleve lansftlog- va, lekezietőéh1 bäifk' rá1 könyveimmel, de ez engem nem zavar, mert ettől függetlenül sikeresek. Az eddigi négyből közel egy millió kelt el! Ez Magyarországon elég jó példányszám. — Legutóbb akkor hívta föl magára a figyelmet, amikor pártot akart alapítani, és a nyilvánosházak újbóli működtetéséért harcolt. Mi a helyzet most? — Ez a párt csak emberi dolgokkal foglalkozna, távol a politikától, ha ez egyáltalán lehetséges. Senki elől nem lenne elzárva, a prostituáltak elől sem, de ez nem az ő pártjuk lenne, mint ahogy néhány újságíró szerette volna beállítani. Ami a nyilvánosházakat illeti: ahhoz én kicsi vagyok, hogy eldöntsem, nyíljanak-e vagy sem. Mióta láttam Dobray két K-filmjét, még inkább úgy gondolom, hogy abból az elképesztően ocsmány helyzetből, ami például a Rákóczi teret és környékét jellemzi, erkölcsileg, orvosilag, emberileg, rendőrségileg csak ez az egyetlen kiút. Az átláthatóság miatt, az orvosi, a rendőri ellenőrzés miatt. Mihelyt engedélyeznék, nem lenne olyan szenzáció. Magyarországon felkapnak valamit az emberek, s azon csámcsognak. Most a szex van soron. Mindenütt erről van szó, meztelenkedéssel van teli a papírboltoktól az újságstandokig minden. Ezért is szeretnék Puszi címen egy olyan lapot indítani, ami ezekkel a problémákkal ízlésesen tud foglalkozni. — Hajlamos vagyok azt hinni, hogy Önnek nem az az igazi arca. ami a megnyilatkozásaiból kirajzolódik, hanem jól kialakított szerepet látszik. A közönség ezt várja el Öntől? — Meggyőződésem, hogy a prüdéria váltja ki ezt a véleményt. Mindazt, ami velem történt, amit megírtam, ma is vállalom. Ahogy ezt továbbadják, vagy magyarázzák, már nem tartozik a valósághoz. A személyes találkozás minden esetben megváltoztatta a rólam kialakított képet. — Jövőre jelenik meg az ötödik könyve, amelyben az eddigiekre érkezett olvasói levelek közül válogat. Melyik könyve áll Önhöz a legközelebb? — Az elsőt szeretem a legjobban. A Nem vagyok én apáca csak úgy lett. Mélyponton voltam akkor, meg kellett valamibe kapaszkodnom. Legújabb könyvem, Ok sem szerzetesek a címe, úgy érzem, hogy szakmailag a legjobb. Fiúinterjúk olvashatók benne, számomra is nagyon érdekes volt a munka. Mégis az elsőhöz ragaszkodom a leginkább, mert emlékeztet első dalaimra, a Hol jár az eszemre és a Jaj, matekra. Akkor is meg-meg- bicsaklott a hangom, voltak az előadásban sutaságok, de én voltam. Eredeti voltam. Nagy István Attila F ilm A DIJAT mindenki másként látja... ALIG NÉHÁNY HÉT választ már csak el bennünket az új esztendőtől, s mivel a magyarfilméletben jelentősebb esemény nem Ígérkezik, semmi akadálya annak, hogy — a későbbi mérlegkészítés szándékával — szemügyre vegyük azokat a jelenségeket, amelyek az utóbbi hetek során a figyelmet felkeltették. Üzlet és művészet áldatlan verseny- futásában értékóvó törekvésnek tűnik a különféle díjak rendszere. Afféle márkajelzésnek lehet tekinteni az ilyen elismeréseket, és ha tudjuk is, mennyire viszonylagos értékűek, hiszen nemegy méltatott filmről derült ki, hogy méltatlan volt a díjra, mégis érdemes figyelnünk ezekre a mérlegelésekre. Ugyanakkor persze az is tény, hogy annyifelé és oly sokféle címet osztanak, hogy ez növelheti fenntartásainkat és kétségeinket. Az elismerések között a legújabb az úgynevezett Európai Filmdíjak sorozata (első ízben tavaly került kiosztásra), és az idei döntésnél mi magyarok is komolyan érdekelve voltunk. Hogy Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza kapta a Recsk 1950—5j-ért a legjobb dokumentumfilm díját, annak felszabadultan örülhetünk, s ha lettek volna, akiknek kétségei támadtak a jogosultságról, azokat a tévéközvetítés (nagyon pontosan időzítve) minden bizonnyal meggyőzte. Az a példás tárgy- szerűség, az a tényfeltáró korrektség és alaposság, az az indulatmentesség (pedig Böszörményi személyesen szenvedte végig a tábor minden gyötrelmét), amely ezt a filmet jellemzi, kivételes érték fémjelzője. Az már viszont némi meglepetést keltett, hogy Bereményi Géza Eldorá- dója hat kategóriában is jelölve volt a díjra (az Év Filmje; Kardos Sándor az Év Operatőre; Darvas Ferenc az Év Zene- ■ szerzője; Bereményi az Év Forgatókönyvírója és Rendezője; Eperjes Károly az Év Színésze). Bár igaz, hogy a legjobbnak minősült az idei hazai filmszemlén a játékfilmek kategóriájában, mégsem fogadta egyöntetű ováció; s többen (köztük jómagam is) úgy vélekedtek, hogy ez az elismerés inkább illette volna az Atombrigádot. Végül Bereményi lett az Év Európai Rendezője. Bevallom, a hír hallatán az az ördögi gondolat kezdett motoszkálni bennem, mi lenne, ha valamelyik bulvárlap élelmes riportere végigkérdezné filmrendezőinket, mi a véleményük a zsűri döntéséről, különösen tekintettel arra, hogy Bereményi mégiscsak író, a rendezés számára intellektuális kaland, s mivel .’.it ziiéivv' liltii; . ^^ ddwini 'imVHv wwiyyA ánüxovsn Ház a Mosonyi utcában B arota Mihály, bár néhány éve Szombathelyen él, nem ismeretlen a szabolcsi olvasók előtt. Pályájának nagy része Nyíregyházához kötődik. Az itteni tanítóképzőben szerzett oklevelek majd az ötvenes évek derekán a Sza- bolcs-Szatmár megyei Néplap munkatársa volt. Már akkor sem csak szoros értelemben vett újságírói munkát végzett, hanem szépirodalmi műveket,^ttíjfesz léseket ivírt. Most megjelent | regénye, a „Ház a Mosonyi utcában” már a negyedik könyve. Az első a Gyermekvédelem Szabolcsban, amely inkább tudományos munkának tekinthető, 1969-ben jelent meg. Második műve: Bölcső és bagoly címmel látott napvilágot 1972-ben. Ezt pedig egy monografikus írás követte 1981 -ben Túri Sándorról, a híres paszabi tanítóról, néprajzkutatóról és múzeumalapílóról. A Ház a Mosonyi tucában ’‘létetrajzi foganta] asú( jnű. A szerző életének legmaradandóbb élményéből merít. Az 1956-os forradalom idején Barota Mihály szerepet játszott a nyíregyházi rádió műsorainak összeállításában, s noha a bírósági tárgyalások során igazolódott is, hogy ezek voltaképpen a helyzet stabilizálását szolgálták — önmérsékletre, a polgárháború elkerülésére szólított fel —, 1957- ben mégis bíróság elé állították és a súlyosabb ítélettől lényegében az mentette meg, hogy a börtönben megbetegedett, és ezért a budapesti Mosonyi utcai rabkórházba került. Innen adódik a kisregény címe is.-A rabkórházban töltött idő és az ottani élmények alkotják a cselekmény keretét. Ebbe a keretbe épülnek be az 56-os események, majd a bírósági tárgyalások, a kihallgatások szinte jegyzőkönyvszerű részletességgel, és a felhasznált dokumentumok. A könyvben szó esik a zárkatársak sorsáról, és a hozzátartozók szenvedéseiről is, továbbá arról, hogyan vizsgál mindent a maga szemszögéből. A könyv írója felvillantja az 56-ot megelőző időszak társadalomképét is. A tárgyalás végül a főhős, Bökönyi Mihály, azaz a szerző felmentésével zárul, de azok a tortúrák, amelyeken a tárgyalások során és a Mosonyi utcai rabkórházban átment, életre szóló nyomot hagytak. Annál is inkább, mert szabadulása után is „bélyeges” embernek számított még elég hosszú ideig. Csak a gyermekvédő intézetben kaphatott végül állást, ő azonban az ott töltött időszakot sem tekintette „gályarabságnak”. Németh László szavaival élve a gályapadból megpróbált laboratóriumot csinálni, a gyermekvédő intézet tanulói körében érdekes szociográfiai vizsgálatokat yégzep,, ps, yzek-, bői született a már említett könyv. Csak jóval később kerülhetett ismét végzettségének igazán megfelelő munkakörbe, amikor a Bánki Donát Szakközépiskola irodalomtanára lett. Mostanában megszaporodtak könyvkiadásunkban az ’56 körüli eseményeket feldolgozó művek, dokumentumok, szépirodalmi alkotások. Nyilvánvaló, hogy a korszak megváltozott és hiteles értékelése tette lehetővé Barota Mihály már régebben írt művének kiadását is. A sok ötvenhatos témájú könyv között ez a kisregény különösen értékes lehet számunkra, helyi vonatkozásai miatt. Az író ugyan esetenként megváltoztatja a neveket, de a helyi körülmények és a történet ismerői könnyen ráismernek a nyíregyházi és megyei eseményekre, emberekre. (Ház a Mosonyi utcában. Magvető Kiadó 1989.) Bodnár István csak második filmjéről van szó, rutinosnak sem tekinthető. UGYANCSAK MEGLEPETÉS, de már negatív értelemben, hogy az Év Fiatal Európai filmje kategóriában még a nomináltak listáján, amelyre hét alkotás került fel, sem szerepelt Enye- di Ildikó Az én XX. századom című alkotása. Ez azért meglepetés, mert e film az év során öt különböző seregszemlén kilenc'díjat kapott már. köztük a cannes-i Arany Kamerát, a legjobb elsőfilmesnek járó díjat. Hát kérem, ennyit a díjakról, a díjak viszonylagosságáról. Mert tény, Enyedi Ildikó 34 éves, de nyilván nem „túlkorosnak" tekintette az Európai Filmdíj zsűrije, csak éppen másként látta a filmet, mint ahogy a másik öt helyen látták. Hogy miként látja a magyar közönség, az kiderül rövidesen, hiszen végre itthon is műsorra tűzték Az én XX. századomul, amelynek címe némiképp félrevezető, hiszen a századforduló tájékára helyeződnek azok az események, amelyek egy lányikerpár sorsában tükröznek olyanfajta gondolatokat, amelyeket férfiszerzőtől aligha várhatnánk. Ennek ellenére nem feminista film, pusztán arról van szó, hogy vannak dolgok, amiket csak a női szem láthat úgy. ahogy azt Enyedi Ildikó megmutatja. Filozofikus szemlélet, iróniára hajló alkat, 34 éves rendezőnő: aki nem hiszi, hogy mindez együtt lehetséges, nézze meg a filmet! S HA MAR FRISS JELENSÉGEKET említünk a hazai filmélet területéről, essék szó a régi hiányt pótló bulvármozilap, a Filmmagazin megjelenéséről is, amelynek első száma november végén került az újságos standokra, s amelyben többek között Enyedi Ildikóról és filmjéről is olvashat az érdeklődő sok egyéb mellett. Színes, sok fotót és videorovatot tartalmazó hetilap, bizonyára rövid idő alatt népszerűvé válik Hamar Péter Most látható a mozikban: Batman, a denevérember. Színes, magyarul beszélő, amerikai film Jack Nicholson, Michael Keaton, Kim Basinger főszereplésével ,. rj varion j; ónöj ni;«/-. Jüfisb,»! 'Mo; ; irruaosrioi arjüiírsol Újra tréningben — Rendőrakadémia III, Színes, amerikai filmvígjáték . (v.ji Kitekintő * Államtitok S zegényebbek lettünk egy illúzióval, de fény derült egy államtitokra—írta a Sun. A hír, valljuk be, csak a másodikfelében ígéri azt: amiért az ember,újságot vesz a kezébe: a titkok felszabadításának idejét éljük. ,,Talán sohasem tudjuk meg, hogy Ronald Reagan milyen-szerepet játszott az Irangate botrányban, ezzel szemben most már bizonyossággal állítható, hogy a haját csakugyan festtette.” A leleplezés, elég váratlanul és a volt elnök aka-! t atától függetlenül történt. Környezete legnagyobb meg- i döbbenésére rövidre vágott haj- \ jal, úgynevezett tengerészgya- j logos frizurával jelent meg Wa- j shingtonban. És ez a frizura oly könyörtelenül közvetítette viselőjének testi valóságát! Fakóan őszes volt, mint általában az öregemberek hajszíne. Az idézett lap szerint: ősszel ér,: veszthetetlenül szürke, és nem pedig csillogóan sötétbarna: mint ahogyan a tévénézők megszokták. Aminek eredetiségét egyébként Nancy, a volt elnökfelesége nyilvánosság előtt „garantálta." Nyilván volt First Lady is tisztában volt az államtitok fogalmával. Ami pedig a leleplezés előzményeit illeti, nos Reagan leesett a lóról, megsérült a fejhőre, és az orvosi beavatkozás miatt vett.e tengerészgyalogosra a fri- , zurát. , i,.. ,<■ || Kolat— A HÉTVÉGI MELLÉKLETE gasa—BttMü----------=—■ H Wöny vespolcu n k tcaiiiírofinri» iniiMü ffbrm . -\ ~uu- aswW.. iAhthCivu -I _______ '