Kelet-Magyarország, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-02 / 286. szám

1989. december 2. Kelet-Magyarország Bük a repülőteret Kisebb repülőgépek foga­dására már most is alkalmas a nyíregyházi repülőtér. A tervek szerint azonban 47 hektáros területtel bővítik a kifutópályát, a fogadó- és ki­szolgáló épületet korszerűsí­tik, kulturálttá teszik, s eb­ben az esetben 150 személyt befogadó repülőgépek is ér­kezhetnek Nyíregyházára. (E.) B Kölcsey Társaság első tüzite Szimpatikus szeréiység Az elmúlt években sorra szerveződtek azok a közössé­gek, amelyeknek a tagjai szőkébb pátriájuk szellemi értékeinek ápolását, meg­mentését, tudatosítását vál­lalták. Ezek az egyesületek, társaságok egymás után je­lentetik meg a kiadványai­kat. A Kölcsey Társaság 1988. szeptember 23-án ala­kult meg Fehérgyarmaton. A maga sajátos eszközeivel segíteni kívánja a Kölcsey- életmű feltárását, a Kötkasey- kultusz ápolását. Terjeszti és alkotóan fejleszti a refoim- gondolkodást, ösztönzi a szatmári térséggel kapcsola­tos irodalmi, történelmi, népművészeti és gazdaság- történeti hagyományőrző te­vékenységet. A Kölcsey Társaság első füzete a tavaly szeptemberi vándorgyűlés előadásainak szövege mellett az alakulás dokumentumait is tartalmaz­za. A Kölcsey és Szatmár té­makörben a közismert kuta­tók mellett (Taxner-Tóth Er­nő, Lukácsy Sándor, Baráti Dezső), a megyeiek is (Csor­ba Sándor, László Béla, Ta­kács Péter) megfogalmazták kutatásaik eredményeit. Taxner-Tóth a Kölcsey-élet- rajz mindmáig homályos, földerítetten pontjaira hívja fel a figyelmet. Érdekesek Csorba Sándornak a költő hivatali éveiről megfogalma­zott megjegyzései is. László Béla dolgozatának címe — Kölcsey országgyűlési beszé­deiről — többet ígér, mint amennyit nyújt. Szívesen ol­vastunk volna néhány új­szempontú értékelő megjegy­zést Kölcsey szónoki beszé­deinek tartalmi, de főképpen stiiláris jellegzetességeiről. Takács Péter Köíloseynek a jobbágykérdésben elfoglalt helyzetét elemzi, utalva en­nek az életrajzi okaira is. Figyelemre méltó Lukácsy Sándor műelemzése. Kölcsey 'kevéssé ismert esszéjét, a Humorérzék S emmi meglepő nincs abban, hogy a Hol­land Királyi Légitár­saság munkatársat ke­res magánál:. Az sem külön­leges. hogy a pályázóknak nyelvtudás, szakmai ismere­tek, Jó megjelenés szükséges. Ahogy böngészem a kritériu­mokat. hátulról a harmadikon megakad a szemem. Humor­érzék. Igaz, nem az elsők, de nem is az utolsók között. Nem elég a fogpaszta reklám, az állandó mosolygás, humorér­zék is szükséges. Nem pi­maszságra. gunyorosságra gondolnak a cég vezetői, in­kább arra. hogy leendő mun­katársuk ne üljön ott az író­asztal mögött, mint egy be­főtt. amely már megromlott. A légitársaság image-alioz ez is hozzátartozik. A hazai szol­gáltatóhelyiségeket látva né­hány savanyú képpel üldögé­lő hazánkfiának is elkelne egy kis humorérzék. Bár mi­csoda különbség van a világ legjobbjai között számontar- tott holland légitársaság és a magyar közhivatalok között. Utóbbiak munkatársai erre azt mondják: mire fel humo­rizáljunk'.’ (máthé) Mohácsot interpretálja nagy érzékenységgel: „összegző mű, magában hordja a nagy ember személyiségének, egész életpályájának minden vonását” — írja a szerző. A Csorba Sándor szerkesz­tésében megjelent Társasági füzetek 1. szimpatikus sze­rénységgel szolgál nemcsak megyei, hanem országosan is fontos ügyet. A kiadvány nem kerül a könyvesboltok­ba, a társaság tagjai díjtala­nul kapják meg. (n. i. a.) Videomozik A videomozik sikeresen működnek Záhony társköz­ségeiben, Zsurk, Győröcske, Tiszaszentmárton. Ez azért említésre méltó, mert más településeken gyakorta csak rövid életűnek bizonyultak a videomozik. Most újabb fej­lesztést terveznek, ugyanis a városi tanács pályázatot nyújtott be a kistelepülések videomozijai számára meg­hirdetett kivetítő-berende­zés elnyerésére. A milliós ér­tékű berendezés a mozivász­nakéhoz hasonló látványt nyújt a nézők számára. Sike­res pályázat esetén a tanács a berendezés komplex — társadalmi szervezetek prog­ramjaihoz kapcsolódó — hasznosítását tervezi. Megismerni életművét Utak Sipkay Barnához A hírt közelmúltban adtunk arról, hogy a Kereske­delmi és Vendéglátóipari és Szakmunkásképző Intézet felvette Sipkay Barna nevét. Ezt követően megalakult az. iskolában a Sipkay Barna Baráti Kör, amelynek elnöke Katona Béla nyugalmazott főiskolai tanár lett. öt kér­deztük a tervekről. Az alakuló megbeszélésen két feladatkör fogalmazódott meg. A kör (amely a későb­biekben társasággá alakul) segíteni akarja az iskolában folyó, Sipkay Barna emléké­nek, munkásságának ápolá­sával foglalkozó munkát. Eb­ben egy állandó kiállítás megteremtése, a pályázatok, versenyek elbírálásában való közreműködés is szerepel. Az iskolában munkaközösség alakul — elsősorban humán szakos tanárokból és érdek­lődő diákokból —, amely a Sipkay-életmű tudományos feldolgozását és népszerűsíté­sét tekinti feladatának. Erre azért is nagy szükség van, mert Sipkay halála (1968) óta nem sok történt az életmű megismertetése érdekében. A leendő társaság elsősor­ban az iskolára támaszkodik, de szeretnénk, ha munkájá­ban részt vennének mind­azok, akik az író személye és művei iránt érdeklődnek. A vezetőség felhívással fordul mindenkihez, aki Sipkayval kapcsolatos tárgyakkal, emlé­kekkel, levelekkel, dedikáci- ókkal, rajzokkal stb. rendel­kezik, vegye fel a társasággal a kapcsolatot, hogy ezek az emlékek az iskolában kiala­kítandó emlékszobában he­lyet kaphassanak. Fontosnak tartják, hogy az iskola könyvtárában több példányban is meglegyenek Sipkay munkái, hiszen csak iákkor teremtődik meg a kap­csolat az író és a mai fiata­lok között, ha olvassák a mü­veit. (n. i. a.) A földből a Paládokon is meg lehet élni Ha megnyugszik az ország Szövetkezés nélkül nem megy Szégyen, de meg nem tudom mondani, mikor jártam utoljára a Paládokon. Akkor még az „Üj Barázda Termelő- szövetkezet” tábla volt a közős gazdaság irodaépületének homlokzatán, most pedig a „Szatmár Szakszövetkezet”. Akkor zsibongott az iroda, most üres majd mindegyik szoba. Hiába keressük az elnö­köt, a titkárságot... sehol senki. Am nem is azért jöttünk, hogy a szakszövetkezet szer­vezeti felépítését tanulmá­nyozzuk. Sokkal inkább ér­dekel bennünket: miképp fér meg két dudás egy csár­dában. Magyarán, miképp boldogul a szakszövetkezet, s miképp boldogulnak azok a kisgazdák, akik visszaper- lik földjüket, s a hírek sze­rint egyre többen vannak. Bki kívánja, kapja vissza földjét Kispalád nem olyan nagy falu, ahol elbújhatnának az emberek, így aztán minden­ki tudja, hogy Cserepes László, a kisgazdapárt helyi szóvivője otthon van, épp reggelizik. S vár minden­kor, mindenkit készséggel. S módfelett meghökkenti az embert, mert miután bekat- tintotta bicskáját, nyomban a mezőgazdasági nagyüze­mek védelmére kel. — Az még csak hagyján, hogy sok kisgazdatársam a termelőszövetkezetek, álla­mi gazdaságok felszámolá­sát sürgeti, de hogy sok bu­ta kommunista is ezt szaj­kózza...!? Az igaz, hogy xmi itt, a két faluban azt szorgalmazzuk, aki kívánja, kapja vissza a földjét, de az szóba sem jöhet, hogy megszüntessük a szövetke­zetei. Magunk ellen csele­kednénk, nekünk még jó ideig szükségünk van a gazdaságra. Nem veszik észre, ha vége a szövetke­zetnek, vége lesz nekünk is. Visszatérhetünk a faeké­hez, a két kis árva ökröcs- kéhez... A veszteséget veszteségre halmozó Üj Barázda Ter­melőszövetkezet a múlt év nyarán szűnt meg, s akkor alakult meg a Szatmár Szakszövetkezet, miután megvette javait. Az új ve­zetés drasztikus fogyókúrá­ra fogta a gazdaságot. Ered­ményeképp a korábbi tag­ság jelentősen lecsökkent, most hatvannál alig vala­mivel többen vannak. Ren­getegen kényszerültek az ingázásra, pedig mint Cse­repes László állítja, okosab­ban is dönthettek volna. — Ma reggel hallottam a rádióban egy panaszkodó interjút, miszerint ma nem érdemes jószágot tartani, négy-öt tehénből nem le­het megélni. En meg azt mondom, meglehet. Hadd hozzam a saját példámat! Nekem hat tehenem van, s csak a tejből hazahozok ha­vonta tizenhatezer forin­tot. S még ott van a szapo­rulat. Bérelek vagy tizenöt holdat a szövetkezettől, de ez magától értetődő, s az is természetes, hogy az ottani termény nemcsak a tehe­neknek elég. Igaz, rengete­get kell dolgozni, de sajnos, nekünk ezt már meg kellett szokni. Vannak, akik nem biznak... Cserepes László termé­szetesen nincs egyedül a konyhában, itt ül mellette Oláh Endre, s Cserepes Sándor is. Mindketten túl vannak már a hatvanon, is­merniük kell tehát a paládi lelkeket. Ök válaszolnak ar­ra, mi késztette az ittenie­ket az ingázásra: — Mert nem bíznak a politikában. Nem bíztak eddig sem, ezért fogy hosz- szú ideje a lakosság, s nem bíznak a mostani pártok­ban sem. Mindegyik azt ígéri, hogy majd' ők ..., ők aztán, szivükön viselik a falusiak sorsát! De a falun élő látott már karón Varjút! Most bolondítják őket, be­levágnak a gazdálkodásba, beleölik a sok pénzt, aztán megfordul a szél. Majd ha megnyugszik az ország . .. akkor visszajönnek. Juhász Imre, sokat látott, sokat tapasztalt szakember. A tsz felszámolására jött és megalakulása óta irányítja a szakszövetkezetet. Két- ezernyolcszáz hektárt mű­velnek, ebből mintegy ezer hektárt azoktól bérelnek, akik tagjai voltak a régi termelőszövetkezetnek, de az új szakszövetkezetbe már nem léptek be. Előállt az a furcsa helyzet, hogy ők is bérelnek, de bérbe is adnak a helybélieknek földet. Ko­rábban vita volt köztük, mennyi legyen a díj, végül 4 magyar társadalom meg akar újulni és szeretne felzárkózni a fejlettebb országokhoz. Eh­hez a programhoz elsősor­ban nyugatról vesszük át a pénzt és a módszereket. Legjobban az Egyesült Ál­lamokat csodáljuk mert az a leggazdagabb, és persze szeretnénk megközelíteni eredményeiket. A régi „szép” időkben volt olyan statisztikai muta­tó amelyben túlszárnyaltuk őket? A magyar ember is jutó faeke termelésben. Ma a technikai produk­cióban nem sok esélyünk van lemaradásunk behozá­sára, de az olyan eredmé­nyekben — amely az embe­ri tényező függvénye — miért ne érhetnénk utói őket? A magyar ember is van olyan kemény fickó — mint az amerikai. Mégis — Czeizel Endré­től tudom, hogy a statiszti­kák — mást mutatnak. Az amerikai férfiak szerelmi életének gyakorisága a 35— 50 év közötti korosztályban heti 7—8, a magyar férfiaké pedig ebben a korban 0,7— 0,9. Vagyis jó ha hetente egyszer ... Persze mielőtt hanyatt es­nénk eredményeik előtt — meg kell vizsgálni hiteles­ségüket. A statisztika mani­pulálható, esetleg országon­ként változnak a módsze­reik. Például kíváncsi lennék az oka a nagyságrendi kü- lömbségnek. Szebbek ott a nők? Nem hiszem. Több az áramszünet? Nem valószí­nű. Kevesebb a TV csator­na? Éppen ellenkezőleg. Akkor meg bizonyára doppingszereket használ­nak. Anabolikákat, ajzósze­reket. Ha az alkohol ajzó­arra, hogy az amerikai sta­tisztikusok megkérdezték-e a feleségeket? Azok is heti 7—8 alkalomra emlékez­nek? Vajon ebből hány esett meg házasságon kívül, és hány volt azonos neművel lefolytatott aktus? Vagyis a férfiak statiszti­kai adatait a szerelmi part­nerek vallomásaival össze kell vetni- és korrigálni szükséges. Ha az ellenőrzé­sek mégis adataik helyessé­gét igazolnák — meg kell vizsgálni a két ország sze­xuális lehetőségeit. Mi lehet szer, a mieinket is diszkva­lifikálnák a szexolimpián. Lehet, hogy ez a baj. Ame­rikában virágzik a pornó­ipar. Ütőn- útfélen eléjük tolakszik és felizgatja a fér­fiakat. Ha ez a titkuk — mi is a legjobb úton va­gyunk eredményeink eléré­séhez. Lehet, hogy statisztikáju­kat a négerek javítják meg. A sportban is utolérhetetle­nek a fizikai számokban. De a szex technikai szám és vannak hosszú távú meg­méretések is. Sajnos Czeizel Endre adatai szerint a 80 éves ko­rú amerikaijférfiak havon­ta még 2—3-szor megpró­bálkoznak a nemi élettel. Nálunk hasonló korú férfi örül ha él. És ha már a sötét bőrű­ek intenzitását véljük sike­reik forrásának — nálunk is vannak bőven ilyenek, és alaposan besegítenek fehér­bőrű honfitársaiknak. Nem is tudom mit mutatna a sta­tisztikánk nélkülük. Lehet, hogy csak jobb a lakáshelyzet. Mégis csak vonzóbb a szex egy francia­ágyban mint a telefonfülké­ben. Mindenesetre ennek a vé­gére kell járni, mert még jobban lemaradunk. Mj$érni fogom a Soros­Mk alapítvány kuráto­rát, hogy támogas­son egy tanulmányutat ré­szemre, hogy a helyszínen tanulmányozhassam az ame­rikai férfiak módszereit. Csak nehogy aztán amíg odaát leszek — itthon egy ifjú titán — a mi házunk táján lekörözze még az amerikai férfiakat is ... Kulcsár Attila megegyeztek. Az aranyko­ronát vették figyelembe. — Mi azt hisszük, tisztes­ségesen jártunk el — mond­ja az elnök. — Az Üj Ba­rázda azon tagjainak, akik nem léptek közénk, föld­ügyben három javaslatot tettünk. Vagy földet vesz tőlünk, vagy visszaigényli az Üj Barázdába vitt hol­dakat, vagy bérleményként felajánlja nekünk. Termé­szetesen önként. Én csak azt mondhatom, aki a földhöz ragaszkodik, mi visszaad­juk, vagy bérbeadjuk. Egyébként korántsem éltek annyian a lehetőséggel, mint ahogy maguk is hallották, eddig százhetvenhét hektárt igényeltek vissza a majd háromezerből. A miértre a korábbi kis­palád! beszélgetésünk részt­vevői részben már válaszol­tak, ám egy okfejtésre még óhatatlanul vissza kell tér­nünk. Oláh Endre mondta a következőket, aki egyik pártnak sem tagja, de nyug­díjasként természetesen gazdálkodik. — Amíg a kisemberek mezőgazdasági termékeivel a kivételezett helyzetben lé­vő vállalatok, szövetkeze­tek kereskednek, addig a kisparaszt továbbra is az iszapban kénytelen vegetál­ni. Én sok mindent más­képp látok, mint az itteni kisgazdák, de abban tökéle­tesen igazuk van, hogy a falun képződött nyereség­nek a faluban kell marad­nia. Innen is megélnek Eddig jobbára csak koro­sabb paládiakkal váltottunk szót, ám lrényi Zoltán, a botpalád! kisgazdák fő moz­gatója a fiatalabbakat kép­viseli. Becsületes foglalko­zása inszeminátor, s mint ismerősei közül jó néhá- nyan, ő is a saját, illetve az ősei földjén szeretne gaz­dálkodni. — Tudom, sokan attól félnek, mi lesz a nagyüze­mekkel, ha mindenki visz- szakéri a földet. Mi lesz azokkal, akik, vagy akiknek szülei egyetlen holdat sern vittek a téeszbe? Szerintem senki sem gondolhatja ko­molyan, az elkövetkező időkben annyian igénylik vissza a földet, hogy ország­szerte veszélybe kerül a nagyüzemek léte. Nem kell senkinek sem tartani az ön­állóságra törekvő kisgaz­daságokról. De tudomásul kell venni, hogy vannak olyanok is, akik a saját lá­bukra kívánnak állni. Az már más kérdés, hogy ők is kénytelenek lesznek szö­vetkezni, hiszen a majdani tíz-ötven hektáros gazdasá­gok zöme sem lesz képes arra, hogy önállóan kom­bájnt, traktort, vetőgépet vegyen. A szakszövetkezet irodá­ja, ha csendes is, ám a ha­tár korántsem. Az iroda ab­lakából is idelátni, hogy messze, keleten kombájnok köröznek, „törik” a kukori­cát. Havaseső hull, s nyál­kás köd ül ugyan a tájon, de aszfalt simaságú út ve­zet hozzájuk. A zörgő ten­gerilevelek között Kálmán Béla és Hajdú Sándor mondja, ők nem bánták meg, hogy maradtak, azaz a szövetkezetbe léptek. In­nen is megélnek. Igaz, ne­kik nemigen kéne vissza semmiféle föld, a gépszere­lés meg a teherautó-vezetés is teljes embert kíván, de nem csodálkoznak azon sem, hogy vannak, akik ön­állóan akarnak gazdálkod­ni. A falu, jelen esetben Bot- és Kispalád csak jól járna velük.- De az ország kárára sem válnának. Balogh Géza \ 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents