Kelet-Magyarország, 1989. november (46. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-11 / 268. szám

A fal ó húsz év távlatából I bevillant egy kép. * Hatodikosok vol­tunk, földrajztanárnőnk kihívta a térképhez egyik osztálytársunkat. A fel­adat így szólt: elemezze Németország földrajzát! Az eminens rögtön rákér­dezett: melyik Németor­szágét? Mi most politikai­lag nem bontjuk ketté — magyarázta a tanárnő, de nem tudta eloszlatni két­kedésünket: fehéren-fe­ketén virított az ország­határ és jelezte, itt két or­szágról van szó ... Sem akkor, sem az utóbbi hetekig fel sem vetődött sokunkban, hogy lehetne ez másként is. S most ledőlni látszik poli­tikai életünk újabb tabu­ja. Amikor már százezrek szedték a sátorfájukat és kerekedtek fel Németföld keletibb részéből és ke­restek maguknak odaát új otthont, akkor döbben­tünk rá: valami igencsak hibádzik náluk. Naponta tudósíthattunk tüntetésről, az emberi szabadságjogok megnyirbálása ellen fel­lázadó tömegek megféke­zéséről. De nem volt any- nyi gumibot, könnygáz, rácsos autó és rendőr, amely útját állhatta vol­na az elemi erővel feltörő megnyilvánulásoknak. A folytatás közismert. Űj arcok a politikai irá­nyítás csúcsain és minde­nekelőtt új szemlélet a berlini fal két oldalán. A gyűlöletes falnak nemcsak a keleti oldalán gyűlt ösz- sze tömeg a minap éjjel, hanem a nyugatin is tíz­ezrek várták a fejlemé­nyeket. A berlini város­atyák pedig igazán hét­köznapi ügyek miatt ta­nácskoztak a szokatlan időben, éjszaka, hol, ho­gyan helyezzék el az ér­kezőket. Közben a fal két oldalán a tömeg barátko­zott a határőrökkel, volt, aki virágot nyomott az egyenruhás őr kezébe, a puska mellé. Csütörtök este a TV 2 Napzártájában már nem­csak elméleti síkon fesze­gették a két német állam egyesítésének kérdését, hanem konkrétumokban gondolkodtak. A világ meglepődve áll a minded­dig hihetetlennek vélt események előtt — ez csendült ki a washingto­ni, a párizsi és a bonni tudósító szavaiból péntek reggel. Felesleges volna hiú ábrándot kergetni és bármiféle határidőt jósol­ni, hogy Európa szívében átrajzolják valamikor a német határt. Reményt kelt viszont az a tény, hogy felelősen gondolkodó politikusok a gumibot he­lyett józan megoldáson töprengenek. A kelet­németek pedig, látva a viharos gyorsasággal be­következő változásokat reménykedhetnek, hogy szülőföldjükön érezhetik magukat otthon. Tóth Kornélia Az MSZP elnökségetek elésén hangzott eh „Értéke, gazdája legyen a földnek77 A közelgő népszavazásra készülve a Magyar Szocialis­ta Párt elnöksége megerősíti azt az álláspontját, miszerint a Magyar Köztársaság elnö­két még az általános válasz­tások előtt a népnek közvet­lenül kell megválasztania. A népszavazásra bocsátott töb­bi kérdésben az MSZP az Országgyűlés döntéséhez tart­ja magát. A többi között eb­ben állapodtak meg az MSZP elnökségének pénteki ülésén. A november 26-ára kitű­zött népszavazást az MSZP tagjai általában kritikusan fogadták, számos észrevétel hangzott el az SZDSZ kez­deményezésével kapcsolat­ban. Kifogásolták például, hogy az aláírások mintegy 40—50 százaléka nem volt hitelesíthető, bár így is ösz- szegyűlt a népszavazás el­rendeléséhez szükséges szá­mú aláírás. Az elnökség pénteki ta­nácskozásán napirendre ke­rült a nyilvánosság jelené­nek és jövőjének kérdése is. Az elnökség ezzel kapcso­latban egyelőre csak elvi ál­láspontját fogalmazta meg, ezek szerint arra törekszik, hogy a korábban az állam­párt irányítása alatt álló, a pártállam hatalmi centru­mának közvetlenül alárendelt nyilvánosságmédiák önálló­ságát megerősítsék, biztosít­sák gyámkodástól mentes, demokratikus működésüket. Az elnökség azon az állás­ponton van, hogy a nyilvá­nosság központi orgánumait áttekinthető, ellenőrizhető társadalmi felügyelet alá kell helyezni. Olyan felügyeleti rendszer kialakítása a cél, amely az egész nemzet, a társadalom általános érde­keit figyelembe veszi, s ki­zárja, hogy bármely párt ki­sajátítsa a sajtót. A pártvagyon körül kiala­kult vitáról elhangzott, hogy november 3-án az MSZP ve­zetősége levelet kapott a Ri­(Folytatás a 4. oldalon) MAGYAR SEGÍTSÉGGEL, Hungarológiai központ Ungváron Az ungvári várdomb olda­lában felavat­ták tegnap azt a Hungaroló­giai Központot, melynek létesí­téséről Ma­gyarország és a Szovjetunió a közelmúltban állapodott meg. Az ünnepi ese­ményen ott volt Glatz Fe­renc, a Ma­gyar Köztár­saság művelő­dési miniszte­re, V. Parho­menko, a Szov­jetunió Tudo­mányos és Ál­lami Bizottsá­gának elnökhe­lyettese és V. Taranenko, az Ukrán Szocialista Köztársa­ság felsőoktatási és közép­iskolai minisztere, valamint megyénk képviselői. Az épület mellvédjénél tartott ünnepséget V. Szliv- ka, az ungvári egyetem rek­tora nyitotta meg. Elmondta, hogy egyáltalán nem vélet­len az intézmény itteni lét­rejötte. A Magyar Filológiai A felső képen Glatz Ferenc és V. Parhomenko átvágja a nemzetiszínű és vörös szalagot, alatta az új Hungarológiai Központ. Tanszék korábban is jelen­tős munkát végzett. Kiadvá­nyaik és a magyarországi tudósokkal közös kutatásaik eddig is üdvözölendő módon vitték előre a magyarságku­tatást Kárpátalján. A rektor külön köszönetét mondott a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat lelkiismere­tes és gyors munkájáért, mely lehetővé tette a határ­Ülésezett a megyei kópviselőcsoport Változtatás kell a gazdaságban Az adótörvények módosítá­sáról, az állami vagyon utáni részesedésiül, az illetéktör­vény módosításáról, az érték­papír kibocsátásáról és for­galmáról készített törvényja­vaslatokat vitatták meg és véleményezték pénteken a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei képviselőcsoport Nagy- ecseden megtartott ülésén. Bí­ró Miklós elnökletével meg­tartott csoporitülésen a kép­viselők tájékoztatót hallgat­tak meg a jövő évi költségve­tés irányelveiről, a következő év gazdaságpolitikai felada­tairól, s elmondták javasla­taikat a Munka Törvényköny­ve, a Büntető Törvénykönyv módosításáról, az alkotmány­módosítással összefüggő tör­vénymódosításokról, továbbá tájékoztatót hallgattak meg a Egészségház Máriapócson Pénteken délelőtt ünnepé­lyes keretek között átadták Máriapócson azt az egész­ségügyi központot, amelynek kivitelezésében a helyi Rá­kóczi Termelőszövetkezet vállalt kiemelkedő szerepet. A megjelenteket Palóczy Lajosné, a nagyközségi közös tanács elnöke köszöntötte, majd dr. Győrfi István szo­ciális és egészségügyi ál­lamtitkár mondott beszédet. Bevezetőjében hangsúlyoz­ta: olyan időket élünk, ami­kor a magyar egészségügy ritkán ünnepelhet. Széles társadalmi összefogással, a lakosság áldozatvállalásával a helyi önkormányzatok munkájával minden nemes cél megvalósulhat. A példát ezúttal Máriapócs adja. „Nincs bizonyosság, csak esé­lyünk van” — idézte a költő szavait, utalva aria, hogy a központi kezdeményezések a minisztériumi elképzelések (Folytatás a 4. oldalon) Budapest—Bécs világkiállítás előkészítéséről. Kocsis Miklós Nagyecsed tanácselnöke mutatta be a már időszámításunk előtt is lakott település életét, ahol ma nyolcezren élnek. Koncz András rendőr ez­redes a megyei rendőr-főka­pitányság helyettes vezetője azzal a nem titkolt szándék­kal tájékoztatta a képviselő­ket a megye bűnügyi helyze­téről, hogy a költségvetés tár­gyalásakor ne sajnálják a pénzt a bűnüldözéstől. Míg tavaly 8959 bűncselekmény történt, addig az idén a tíz­ezret is meghaladja majd. S ha egy éve száz ismeret­len tettes közül csak 41-et tudtak kézrekeríteni, az idén feltehetően még kedvezőtle­nebb eredmény születik. A jövő évi költségvetés irányelveiről Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese tájékoztatta a képviselőket. Elmondta, hogy a magyar gazdaság állapota rendkívül rossz. Ha 1990-<ben nem történik generálisan nagy lépés a gazdaságban, akkor elkerülhetetlen a gaz­dasági összeomlás. Változás csak akkor lehet­séges, ha elindul a valódi piacgazdaság kiépítésének fo­lyamata, ha létrejön egy ve­gyes tulajdonú gazdaság, ha sikerül ösztönözni a vállalko­zói szférát, ha a szabályzók teljesítménytöbbletre kény­szerítenek és még ekkor is csak abban az esetben lesz érezhető a hatás, ha mindeh­hez elosztáspolitikai refor­mot vezetnek be, ha létrejön a helyi önkormányzati rend­szer. Ezek az alapvető feltételek, ám előre látni kell, hogy ez sem gazdasági, sem társadal­mi konfliktusok nélkül nem járható végig. El kell visel­ni a nagyobb jövedelemdif­ferenciálódást, s olyan szoci­álpolitikai rendszert kell lét­(Folytatás a 4. oldalon) időn belül történő átadást és a tegnapi ünnepi ava- tót. Lizanec Péter, a Hungaro­lógiai Intézet igazgatója magyarul és ezzel párhuza­mosan ukránul szólt az összegyűltekhez. A kárpát­aljai közigazgatási székhely új intézete ötödik ilyen a világon, de első a szocia­lista országokban. Megvaló­sulása, tudományos elisme­rése az itt korábban folyt munkának. Mire is vállalko­zunk? — tette fel a kérdést az igazgató. A magyarság kutatására nemcsak itt, de Tartutól Jerevánig, Ungvár- tól Kemerovóig vannak hí­vei. A nemrég létrejött szovjet Hungarológiai Bi­zottságnak a nagy ország­ban 37 tagja van. Munkájuk koordinálása az intézmény feladata lesz. A másik, nem kevésbé fontos dolgunk — mondta Lizanec Péter — a történelmi kapcsolatok vizs­gálata országaink között a tények és levéltári adatok alapján. Erre annál is in­kább szükség van, mivel nem mindig volt jellemző a tudományos objektivitás. Márpedig — idézte Mátyás Ferenc költő — „Ami van, letagadni hazugság, ugyan­úgy, mint üres fecsegéssel elhitetni a semmit.” Ezt követően Glatz Fe­renc, magyar művelődési miniszter lépett a mikro­fonhoz. Kedves Barátaim — kezdte beszédét. — Az em­berek alig érzik, hogy mek­kora ütemben zajlanak a változások körülöttünk. Mi, akiknek a sztálini modell­ben azt tanították, hogy a változás lövések, kibontott inggallérok közepette zajlik, nem becsültük a történe­lemben az apró lépések je­lentőségét. Ami a Szovjet­unióban végbemegy, az ilyen értelemben forradalom. Végre valósággá válik az, amit Gorbacsov öt évvel ez­előtt célul tűzött ki és ezáltal (Folytatás a 4. oldalon) l_2üdXL_JÍyfolianh. 288,_száni ÁRA: 5,30 FORINT 1989. november 11., szombat | * Álarcos rablók Nyíregy­házán (2. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents